Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉRT.ÉTÉ A MEGYEI IRODALMI KÖR KIADÁSIBAN » r SZEPLOK Mlegyed ül feküdt a beteg- szobában. Ágya jó puha, kényelmes, ha megmozdult, a matrac lágyan ringatózott alatta, a paplan selyme jólesően simogatta tenyerét. A betegszoba méreteit nem ismerte, itt még nem végeztek felderítő utat, szigorúan tiltva volt minden mozgás, csupán a csengő gombját tapogathatta ki, szükség esetén. Néhány napja operálták. Még most is érzi az éterszagot — bár novocainnal érzéstelenítették —, még most is fülébe zsonganak a főorvos halk, parancsszerű utasításai, az asszisztensek gyors, surranó léptei, a ventillátor bágyasztó zümmögése, a műszerek ezüstös pengése, s egy kemény kat- togású óra szüntelen tik-tako- lása. Azután ki tudja mennyi idő telhetett el — hiszen a morfium is hódított — egyszer csak éles, szúráshoz hasonló fájdalmat érez, vakító fényt lát, csupán egy pillanatra és ismét sötétség, ismét a fekete éjszaka. Már-már felordítana: „hadd lássak, engedjétek azt a fényt, ne vegyétek vissza, hiszen tíz éve nem látok!” A főorvos mintha kitalálta volna gondolatait, a nyöszörgéssé halkult ordítást újabb adag morfiummal csillapította. Egy-két nyugtató mondattal: — Nyugalom, Kóródi, minden sikerül. Aki olyan türelmesen viselte sorsát tíz évig, annak ki kell bírnia ezt a hátralevő néhány napot. Mondjuk: szerdáig. Jó? Na készen vagyunk. \ a szerda van. Künn a betegszobán túl süt a Nap, a kellemesen hűvös helyiségbe besurran a nyár, az utcáról felhallik az élet zaja, autók és motorkerékpárok zúgása, pöfögése, valaki fütyül, egy gyerek sír, két nő igyekszik túlharsogni egymást „én csak operát használok, szívem, opera krémet” — „En ki nem állhatom, sokkal jobb a.. üres kocsi zörög, trap-trap- trap... A lovak patája ütemesen dobog, a két nőt már nem hallani. Legalább látni lehetne! Istenem — nyöszörög fel Kóródi- ban a kimondhatatlanul hatalmas vágy — csak sikerüljön. De miért ne sikerülne? És bízni kell! Kell! Es hinni annak a szovjet professzornak, aki megtalálta módját a szaruhártya átültetésének. Legyen áldott a neve! Amikor három hónapja a felesége először jelentkezett a hírrel, hogy visszanyerheti sze- mevilágát, magán kívül volt örömében. Csak fogta az asz- szony kezét és sírt. Anna pedig mint mindig, bátorította, biztatta, kedves szavakat suttogott a fülébe: — Ne félj, kis szívem, sikerülni fog. Látni fogsz. Három ragyhírű szemsebésszel beszéltem, nagyon biztatnak. Csak ne sírj, kedves. Ez nekem úgy fáj, ha tudnád ... Igen. Tudja, érzi, Annának nagyon fáj az ő vaksága. Még ma sepi érti, hogy mert hozzámenni feleségül. Hiszen csodálatosan szép! A rokonok, a hozzátartozók mondják. Négy éve a felesége, s egyebet sem hall, mint „a környék legszebb asszonya a te feleséged, a szeme kék, a haja fekete, arca formás, az alakja, az alakja meg éppen csodálatos”. * z alakjában biztos. Sok- szór végigsimogatta testét. A vak emberek csodálatosan kifejlődött tapintó érzékével, az ujjaival megérezte, hogy lágy, selymes a bőre, a csípő arányos, a mellek feszesek, a vállak harmonikusan gömbölyűek. Sok-sok örömet kapott Annától, és a hangját is nagyon szereti. Lágy, dallamos, halk, szelíd, sohasem hangos, sohasem ideges. A négy év alatt csupán szerelmet és szeretetet kapott tőle. Es sok cirógatást -— simogatást. S ha időnként kitört belőle vad, hisztérikus erővel a lázadás, a kegyetlen szemvakító sors ellen, Anna, ölébe vonta a fejét, kai'jaíval átölelte a vállát, s míg nem csillapult ideges zokogása, így tartotta néha órákig is. Es most látnj fogja. Mily csodálatos zengése van e szónak: látni! Leveszik szeméről ezt a vastag, súlyos kötést rövidesen. Talán egy óra múlva. Régen volt az ebéd, három felé járhat az idő, igen, határozottan emlékszik délután 4 órára ígérte a főorvos a vizitet, a kötés eltávolítását Anna is itt lesz! Holnap talán ismét felmehet a várba, róhatja az oly régen nem látott zegzugos utcácskákat és látni, látni fogja a sok új csodát, amiről Anna annyit beszélt. Es dolgozhat, eldobhatja végre tíz év után a szomorúan kopogó fehér botját is. Es nézheti Anna szépségét, üdeségét! Kórodi érzi arcán a veríték- csöppeket. Fogai apró koccanásokkal verődnek egymáshoz az izgalomtól. — Nem szabad felizgatnom magam — gondolja és igyekszik valami másra összpontosítani figyelmét. A külső zajokat hívja segítségül, ez autó, ez motorkerékpár, ez repülőgép, valaki káromkodik, könnyed női léptek, kip-kop, valahol rádió szól, női hang énekel, kellemes, puha álomba ringató hang, „ha most az egyszer visszajönnél”, majd kapu csukódik és... és oly melegen, csodálatosan áramlik be a nyár... ez a nyár ... TT' órodi arra ébred, hogy “ valaki megcsókolja. — Anna, te vagy? — kérdi és érzi, hogy többen vannak a szobában. Felesége jól ismert, kedves hangját hallja: — Persze, hogy én, te butus, ugyan ki csókolna szájon rajtam kívül? Itt van a főorvos úr is, meg a Mária nővér. — Jó napot, főorvos úr — suttogja Kórodi — csak nem... — De igen, barátocskám, itt az ideje, hogy egy tíz éve lustálkodó embert átadjunk a társadalomnak. — En dolgoztam, főorvos úr — remeg Kórodi hangja. Szeretne, nagyot, hatalmasat ka- caghi, mert érzi, az orvos biztos a sikerben. Kacagás helyett azonban csupán a szája széle remeg. Helyette az orvos nevet fel hangosan: — Ja, barátocskám, nem egészen úgy van! Maga műszerész, kitanulta, tessék majd azt folytatni. Igaz, Anna asz- szony? — Igaz, főorvos úr, itt az ideje. — Na, akkor helyet kérek. Nővér, kérem, csukja be az ablakot, a redőnyt eressze le, de hézagosán. Ügy, úgy ... köszönöm. Kórodi liheg, a főorvos keze hűs, majdnem hideg, ügyes ujjaival, könnyedén, fájdalommentesen távolítja1 el a kötést. Csend van. A két nő az ágy végénél lélegzetfojtva figyel, még egy-két mozdulat, majd ismét a főorvos hangját hallja Kórodi: — Nyissa ki a szemét fiam, látni fog! Lassan húzza fel szemhéját. A szíve rettenetesen dörömböl s azután ... Szürkés, homályos szoba ... Három fehérköpenyes ember az ágy végénél!-« Oldalt ablak, redőny, sugarak! Napsugarak!... Éjjeliszekrény, s a falon egy kép!... És s az asszony? Az egyik asszony idősebb, ez lehet a Mária nővér. A másik nő, fiatal, jó alakú, de csúnya! Arca szeplős, a haja seszínű, olyan kenderhaj, s az orra... — A feleségem? — kérdi Kórodi és félig felemelkedik fekvőhelyéről. — Itt van mellettem — mutat a csúnya kenderhajúra a főorvos. Visszahanyatlik az ágyra. Szemét lehúnyja. Valami rettenetes zsibbadtság fonja be tagjait és hangokat hall, sokszor hallott mondatokat: „A környék legszebb asszonya a te feleséged... A szeme kék, a haja fekete, arca tiszta, formás, az alakja...” Becsapták! Iszonyatosan becsapták. Nem szép, csúnya! A szeme vizenyős, arca szeplős... becsap ták!... és... — Rosszul vagy, kis szívem? Igen. A hang — Anna hangja. Lágy, kedves, simogató. S már érzi Anna testének illatát, érzi, hogy a párnát igazgatja feje alatt. Mindig így szokta, minden elalvás előtt, négy hosszú éve,, hogy jól pihenhessen. Kinyitja szemét. Az asszony az ágy végénél áll, a főorvos és Mária nővér eltűnnek. Ismét végignézi Annát és most mintha ... mintha nem is lenne az a haj olyan seszínű. Szőke, istenem, hát szőke, nem is csúnya, csak a szeplők ... hogy is képzelte? Be kell hunyni a szemét, így már... — Kis szívem, ne hívjam a főorvost, egy pillanat alatt idehívhatom, csak egy pillanat... — Ne, nem kell... A z arca szeplős. Hm. „Csak egy pillanat”. Érdekes. Anna valóban csak pillanatokra hagyta magára négy év alatt. Ha valahová ment, vitte magával, vezette és beszélt, beszélt a csinosodó városról, az új épületekről, a restaurálások tömegéről. „Csak egy pillanatra, szívem” mondta, ha bement az üzletbe és jött is azonnal. És fogta és vitte, vezette... ez Anna! Nézzük csak... Szeplők, na és, alig látni. Különben is, szinte jól áll. Csak a szemek ... — Fáradt vagy, kis szívem, no, beszélj hát, ha tudnád, hogy örülök ... — Nem. Nem vagyok fáradt ... Anna... Persze, hogy nem fáradt. Csupán a szeme, vizenyős ... naponta hússzor is megkérdezte, hogy nem-e fáradt. Ebéd után mindig le kellett feküdnie és Anna addig simogatta a haját, míg elaludt. Mindennap! Négy éven át! És simogatással is ébresztette és csókkal. Oly nagyszerű volt, hogy Anna ott élt mellette, hogy az övé, hogy a végtelennek hitt vakság, komor, sötét éjszakájában Anna — Anna marad. Hogy sohasem változott. Nem is szabad változnia. A szemének sem. Cseppet sem vizenyős! Lám, menynyi meleg, mennyi szeretet sugárzik belőle. Ezek a szemek az ő szemei is. Ezekkel látott négy éven át, mióta Anna a felesége. Ezek a szemek óvták, vigyáztak rá és könnyeztek érte. — Anna!... Anna!... kedveském! ... — Tessék. Végre. Már azt hittem, rosszul leszel. — Anna, gyere ide, ülj ide mellém, hadd nézzelek, hadd fogjam meg a kezed — suttogja Kórodi és hirtelen nagy felindulásában, szeméből kicsordul két súlyos, férfikönnycsepp. A zután magához húzza az asszonyt és csókolgatni kezdi az arcát, ott, ahol a legtöbb szeplő virít. Holdi János BERECZKY ZSOLT: Fénykép FORGÁCS KAROLY versei: Június Ügy kértem tőled, mint ajándék. Mert csókot nem adnál, Tudom, S nekem e szándék A fénykép mellett Igazabb ajándék. Nem, ne mondd, hogy Haragszom, Most távol áll tőlem Mind, mind Ami rossz, ami lehúz, írd, írd a fényképre, Hogy enyém, nekem szól, Mást ne, Mert a kedves szavak, Mit utána írnál, Már nem nekem, Hanem egy barátnak Súgják: Mária. S az nem én vagyok, Akit ez illet. Mert hogy barát, csak Barát legyek Minden érzést, minden Gondot, mi a véremben Lüktet, röpít, ujjong, él És előrevisz: Ölni kéne s kitépni minden Gyökerét. Virág nem nyílna nekem Akkor erdőt, lombot, Gondot, embert többé Nem értenék. Látod, előttem bontja rügyeit Egy vadrózsabokor, Levelén még vízcseppek ragyognak, A tavaszi zápor utolsó cseppjed, De a bokor széttárja ágait És erőre kap, S ahogy kitárom az ablakot Egy kis ág bekandikál, szinte Benyúl, Leveléről egy vízcsepp hull Kezemre, a tavaszi zápor Küldte ezt nekem. Szép üzenet. Az ágra nézek, ő ég felé Tárja minden levelét, S frissen, üde zöldjével int nekem. A zápor elvonult fölöttem is* Csak egy csepp maradt meg Kezem fején, De most, hogy az üde ágra, Majd kezemre nézek: A csepp már eltűnt* S tán felhő lesz majd belőle,. Am ha újra mint esőcsepp Ágra hullik, vagy vetésre, Virág nyílik, s kalászt növel A kicsi csepp élete. S' SASS MARTON: A mi utunk (Válasz Farkas András-nak a Népújságban megjelent írására) Hőá lehet, Nem csupán az* ki a párviadalban szúrja le ellenfelét, de szép, új gondolatokkal nyitja szemét ki az ébredő emberiségnek, mely kábultan él egy sterillé vált szűk világban. Roskadoznak körülöttünk örök igazságok, nemcsak a fizika, de a szellem is rázza le magáról egyre a rárakott láncot, hogy végre az ember birtokba vehesse örök jussát: az elorzott világmindenséget. Nemcsak a föld a miénk már! Nem titok már a tengerek mélye! Üj bolygóktól terhes az ég és testvérként bolyong fenn az emberi csillag. Közelebb van a Mars meg a Venus, mint rég egy világrész. Szárnyaló szent akarat, győzd le a régit mely birkózik bennünk, jövőnk elé felhőket szórva. Kápráztass el emberi eszme! Világítsd meg a tévelygők előtt az ember igazi útját! Harc folyik künn a világban, s bent a szívekben Száz akadály leküzdése teremt ezer nehezebb gátat és mégis hiszem és hidd el Te is, hogy végr Ember hozza embernek a Békét. (0) Hanyatt fekszem az akácerdőn, Puha fű-ágy motoz alattam; Fekszem az édes illat-felhőn Át zölden fénylő sügarakban* A kövér lombok rezgő zöldjén Fehér fürtök — csillárok — függnek És zsong és zsong buzgó méh-örvény* S elkábít, mint egy nyári ünnep* A csillárokból fénylő cseppek Csepegnek rám — hulló hó-szirmok — Betakarnak, mint tüli a testet* Hogy elővillantsák a titkot: Jó itt e hűs, halk illat-árban* De jobb ott kint, ember-közeiben* Hol munkát osztó fürge nyár van S az élet lendül egyre szebben; A munka és a nyár friss láza Partokat omlaszt, árkot, tölt be, Nincs már, mi az embert alázza, Sok bilincs rozsdái összetörve; A legutolsó most hull porba A széles táblák tág porondján: Száz kapa sújt a zsenge gyomra, Együtt lendítve ezrek gondján* Búzatábla A vastag-zöld szín búzatábla Belefolyik az út árkába, Ahogy a szél, mint falkát hajtja. A kalász-csúcs hullámzik rajta. Űj arcú búza terem erre, Ügy hasonlít a nagy tengerre! A tengervíz sem terem gyomot És itt sem forrnak a pipacsok, Búzavirág sem kéklik halkan, Búza: égtől égig egy tagban, Mégsem egyhangú: sok színt látsz itt, De mind zöld; ahogy a szél játszik Vele: fodroz, simára fésül, Mint lány, ha bálba, táncra készül: Csak egy-szín haja minden éke És erős, fiatal szépsége. SASS ERVIN: Béklyóban élőknek, finoman Ne mondd, hogy dicső a forma, és hiába más, nem dönt a gondolat kényszerűség-béklyóba vert mondatok önmaguk ölik halomra brillírozol szavakal, eszmékkel s üresen, üresen, kínosan kong az ötvös-remeknek vélt megszületés tíz sor, vagy száz — mindegy hoVá tartasz, van-e célod vagy kicsiny-magadból formálni tömkeleg világot akarsz — nem kíváncsi rá senki sem hiába harsogsz, hamis harsonával a művész sem boldogul dobd az örvénybe vak, buta hited s a rendre építs, gránitot alkotsz — mondd hát, hogy a forma nem dicső csak kell, mert általa ölt testet eszméid forró tűzsugara — „modem” bajvívók, hátra arc, indulj. I 1 HARGITAI ISTVÁN: CHILE Ö, keskeny, hosszú föld: Chile. Te feldúlt! A Csendes-óceán rokkantja — Te* A népek élő szíve megesikordul A hírre, hogy a tűzhányók kifordult Gyomra ömlik a falvaidra le... Az almahéjnyi vékony föld alatt A lángvilág felizzott, mint a Nap (A minduntalan: űrbe törni-kész!) S az óceánt szétvágta, mint a kés, — Hogy ellenállt — s nyomán vízáradat... Földmély szülötte, s égi Nap fia! Te, Ember itt, e vékony tereken: Szeresd, mint tenmagad, s testvéreden Segíts, ha bajbajut — a végeken! — Emlékezz Pompéjire: Múmia... A Föld figyelmeztet: „ember, elég már! A fennhéjázó gőgből: mert a jégár S a tűzár hatalma még enyém!” — A fegyver — bár erős — halvány kezedben* Ám, vén atyád így mordul fel: — „eszetlen Lásd be, nincsen más eltartód, — csak ón!”
