Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

2 NBPÜJSÄG 1960. június 12., vasárnap Több mint egymillió francia köxalkalmasott sztrájkolt Tetőponton a zavar Washingtonban Eisenhower kíséretének tagjai bisiosíiják magukat „lincselés ellen“ — Újabb tüntetések Tokióban elsősorban nem az elnök sze­mélyét, illetve személyi biz­tonságát félti. Inkább azért' aggódik, hogy Japánban a lá­togatást esetleg úgy tekintik, mint kísérletet, amellyel az amerikai elnök’ egy népszerűt­len rendszert, azaz a Kisi-kor- mányt akarja megerősíteni — mondotta. A szakértő rámuta­tott, hogy a jelenlegi politikai helyzetben egy elnöki látogatás semmiképpen sem javíthatja meg az amerikai—japán kap­csolatokat, sőt, a látogatás közi vetlen következménye a kapi csolatok további romlása lehet, mert Eisenhower utazásának hírét nemcsak a szocialisták és a kommunisták fogadták el­lenzéssel. (MTI) 0 Times az amerikaellenes tevékenységet vizsgáié bizottság őzeiméiről a postások, a közhivatalnokok, s az állami alkalmazottak egyéb kategóriái jelentős szá­zalékban tettek eleget szak- szervezeteik sztrájk-felhívásá­nak. A sajtó elismeri, hogy a kormány részére súlyos figyel­meztetés volt a sztrájk. A mind ellenzékibb hangot megütő Po* pulaire, Guy Mollet lapja, azt hangoztatja, hogy fordulat kö­vetkezett be: a dolgozók első ízben alkalmazták az Ötödik Köztársaságban hagyományom fegyverüket, a sztrájkot. ' Nemcsak a közalkalmazot­tak sztrájkolnak pénteken, a Sambre-medencében húszezer, Bordeaux-ban tízezer vasas is abbahagyta a munkát. Párizs­ban pénteken este a fémipari üzemek munkaadói szervezeté­nek épülete előtt a Párizs kör­nyéki vasasok küldöttsége} tüntettek. (MTI) PÁRIZS (MTI): A pénteki franciaországi sztrájkok rend­kívül széleskörűek voltak, s így huszonnégy óra kellett ah­hoz, hogy tiszta képet lehessen alkotni róluk. A közalkalma­zottak sztrájkjában több mint egymillió dolgozó vett részt — ez derül ki a vidéki jelentések összesítéséből. A pedagógusok, ai miniszterelnök se az amerikai Ságokhoz A kubai szakszervezeti szö­vetség, továbbá harminchárom országos munkásszervezet ve­zetői egyhangúlag elfogadott határozatukban támogatták a forradalmi kormány lépését, amellyel visszautasította az amerikai jegyzéket ta, hogy a tokiói repülőtéren történteket mindenesetre gon­dosan tanulmányozni kell. Humphrey és Aiken szenátor is aggódik Eisenhower bizton­sága miatt. Humphrey kijelen­tette, hogy Eisenhowernek jobb lenne lemondania az uta­zást, ha csak a japán kormány „abszolút biztosítékot” nem nyújt arra, hogy az elnök sze­mélyét nem éri közvetlen tá­madás. Dr. Börtön egyetemi tanár, aki japán ügyekben már rég­óta az amerikai kormány szak­értőjeként szerepel, egy újság­írónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Eisenhower­nek le kell mondania tokiói látogatását. Hangoztatta, hogy LONDON (MTI): Az Egye­sült Államokban tovább foly­nak a megdöbbentő sajtólelep­lezések a közpénznek úgyne­vezett hazafias tevékenység ürügyével történő óriási mére- retű dézsmálásáról. A leleple­zések tárgya ezúttal a képvise- lőhéz amerikaellenes tevékeny­séget vizsgáló bizottságának költekezése, amelyre 1960-ban az állam 327 000 dollárt irány­zott elő. A Times washingtoni tudó­sítója szerint az amerikai Knight News-Papers lapcso­port tudósítói kiderítették, hogy a bizottság pénzének je­lentékeny részét ingyenes mu­tatványokra költötte különbö­ző városokban, de mindig ugyanazzal a szereplővel, egy vámhivatalnokkal. A hivatal­nok a bizottság nevében több városban népgyűlést rende­zett, ott állítólag „találomra papírlap pedig kegyetlenül os­toba szándékára. A négy sor meg a plajbász keserűen és hányingerrel vegyesen vigyo­rogtak Piramis Ödönre. S c olvasta a márványba vésendő sorokat: Ha mindenki látna. Ahogyan én látok, Több lenne az áldás, Kevesebb az átok. piramis Ödön fejfájása- ban is lassú méltóság­gal gyűrte, majd összetépte t papírt, aztán — végrendelet: és anyagbeszerzői komolyság­gal — mosdani és öltözködni kezdett. Mire tükörbe nézeti és borostás arcát vizsgálta, fo­gai között csak ennyit tudoti morogni: — De nagy marha is vagy Piramis!! Farkas András kiválasztott” lepecsételt posta- zsákot nyitott fel és drámai gesztussal kommunista nyom­datermékeket vett elő annak bizonyítására, hogy még min­dig küldenek „ilyen veszedel­mes nyomdatermékeket bizo­nyos hazafiatlan amerikaiak­nak”. Ezért a honmentő erőfe­szítésért kilenc dollár napidí­jat és bőséges utazási átalányt kapott a törvényhozási alap­ból. Mutatványait a bizottság „új és megdöbbentő bizonyí­téknak” könyvelte el. A komé­diasorozat 1956. december 10- én San Franciscóban kezdő­dött, midőn a vámhivatalnok az egyik postazsákban kínai könyveket talált és azt állítot­ta róluk, hogy „veszedelmes felforgató propaganda-iratok”. Azután New Yorkban, Boston­ban, Chicagóban, Buffalóban, New Arleansban és más váro­sokban „szerepelt” és a posta­zsákokban olyan „gyanús dol­gokat” talált, mint a was­hingtoni szovjet nagykövetség ' által kiadott folyóirat, címlap­ján Lenin arcképével. ’ A Times szerint ezek a i „megrendítő bizonyítékok’’ i mélységes hatást gyakoroltak a képviselőházi bizottságra, amelynek tagjai hangoztatták, hogy a felfedezések nagyban elősegítik a törvényhozás óv­intézkedéseit e veszedelmek ellen. (MTI) | Idő járás jelentés ■ Várható időjárás vasárnap estig: i Felhőátvonulások, néhány órás t napsütéssel, helyenként futó eső­vel. A szél kissé mérséklődik. A nappali felmelegedés néhány fok- t kai erősödik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet vasár­nap 20—24, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 9—13 fok kő- ’ zött. Távolabbi kilátások; a jövő hét elején a hőmérséklet újból emel­kedik. (MTI) (MTI) Hagertynek, a Fehér 1 Ház sajtófőnökének meglehe­tősen viharos „fogadtatása” el- < lenére folynak Washingtonban az előkészületek Eisenhower : tokiói látogatására A nyugta- : lanság azonban természetesen ’ egyre nagyobb és mind többen hangoztatják a látogatás elha- • lasztásának, illetve lemondá- , sának szükségességét. Sokan ' az elnök „személyes biztonsá- ' gát” féltik és megállapítják, ' hogy Hagerty megérkezésének körülményei világosan mutat- i ják: a japán rendőrség képié- , len kézben tartani a helyzetet. Kormánykörökben ugyanakkor amiatt aggódnak, hogy a láto­gatás lemondása rendkívül ká­ros lenne az Egyesült Államok tekintélyére. Eisenhower és Herter kül­ügyminiszter pénteken csak­nem egy órát tanácskozott. A megbeszélés után a külügymi­niszter nem volt hajlandó nyi­latkozni. A Fehér Ház szóvi­vője csupán annyit mondott, hogy az elnököt „természete­sen nyugtalanítják” a tokiói események. Az amerikai kongresszusban hevesen vitáznak az ügyről. Johnson szenátor hangsúlyoz­Fidel Castro kuba figyelmeztetés, olaj társas HAVANNA (MTI): Fidel Castro kubai miniszterelnök péntek esti televíziós beszédé­ben „áruló cselekedetnek mi­nősítette két amerikai és egy angol olajvállalatnak azt az el­határozását, amellyel elutasí­totta a Szovjetunióból érke­zett nyersolaj finomítását. Mint Castro mondotta, az em­lített vállalatok ezt az elhatá­rozást az amerikai külügymi­nisztérium utasítására hozták. (Külföldi vállalatok ezzel a ku­bai forradalmi rendszert akar­ják aláásni, megfosztva az olajellátástól — mondotta a miniszterelnök és hangsúlyoz­ta, hogy a kubai kormány megteszi a helyzet megköve­telte lépéseket. Castro elmondotta azt is, hogy amerikai katonai repülő­gép kémkedett egy Kuba part­jainál tartózkodó szovjet hajó felett. Bizonyítékul fényképe­ket is mutatott arról, hogy az amerikai gép a szovjet hajó felett repült, továbbá közölte a repülőgép jelzőszámát. Mint az Uj Kína jelenti, a kubai szakszervezeti szövetség vezetői pénteki ülésükön ha­tározatban ítélték el az ameri­kai kormány június 4-i jegy­zékét, amelyről megállapítot­ták, hogy célja a Kuba elleni uszítás, gazdasági és diplomá­ciai agresszió végrehajtása és új ürügyek megteremtése volt az amerikai államok szer­vezetének fegyveres beavatko­zására. Ödön kezében a kevés mun- • kát is ostobán végző plajbász- , szál félhullamód hadonászott. . Megfogta, még egyszer a ba- ■ rackot, most már ki sem töl- ; tötte a maradékot a vizespo- . hárba, hanem ésszerűen a szá- ; jába löttyintette. S mint yala- . mi eszeveszett támadó, grá- ; nátszerűen megfogta az üveg , nyakát és hajítani készült — nagyon messzire. A nagyon ! messziből csak az asztalig ter- . jedő távolság sikerült. Az üveg : ezer darabra roppant szét. Pi- j ramis Ödön roskadva hullt a . székre, mint a rongydarab, ; amivel sokáig nem akarnak . semmit sem kezdeni. Másnap tízkor ébredt fel.- Nem hitte el, amit maga előtt- látott. Feje zúgott, mint vala«­- mi megőrült malom, amire- hangerősítőket szereltek feL- Az asztal és környéke figyel- 3 meztették az emlékezésre, a belül önmaga megmentéséről kell döntenie. 14 óvá innen, a sorok vé- iJ’ géről. a sorok zenéjé­nek döbbenetes hullámverésé­ből? Mit lehet ide folytatás­ként írni? Szabad-e a szív mélységét még tovább kikotor­ni, vagy szóljunk az emberek bajairól? Hívjunk-e elő szel­lemeket a világtörténelem nagy fellegeiből? Mondjunk-e a mindennapokról hősi kriti­kát. vagy szidjuk az előttünk járó emberiséget? Dicsőítsük-e a kereszténységet, vagy mond­juk azt, hogy ami most jön, az jobb mindennél, az igazabb nálunk is? Már csak többes­számban beszélt a rossz látási viszonyok és a belső hevület­adta lélegzési zavarok miatt. Folytatni kell! Talán a föld­rengésekkel. a szökőárral, a párizsi csúcstalálkozóval, vagy egy újabb szippantással a ba­rackból! Ami közel van. az nem megy könnyen el — ma­radt a baracknál. A hevülettől alig látta már a plajbászt, a plajbásztól alig a papírt, a pa­pírtól alig az üveget, az üveg­től alig a célt, a céltól a mit is7 Kusza szavakban, félig látott arcokban ingadozni kezdett előtte a jelen, a félmúlt. a fele­sége, a régmúlt, a gyermekek Az is valami kézzelfogható alakot öltött, hogy ő tulajdon­képpen nem szeretett és nem szeret senkit és nem is fog sze^ retni, mert ehhez a Teremtő nem adott neki érzéklő és ható szervet? Mit? Ható szervet? Hát ezt csak neki nem adtak? Volt-e Hitiemnek, aki... Volt-e Napóleonnak. aki... Volt-e Wallensteinnek, aki... Vo’t-e Nagy Sándornak, aki... Ha ne­kik nem volt, akkor miért le­gyen nekem? Szédülten zötyögték benne a mondatok. Ügy érezte, hogy a talpát, az ő nedves és sokszor fájó lúdtalpát verik kopogva a szavak, majd visszaugranak a fejebúbjáig és azt akarják ki­lyukasztani. valami határtalan szemte’enség és a törvények megcsúfolása folytán. J ó lenne most politizálni, mert most nagy divat szidni az előző rendszert és na­gyon jó, ha az újat nyakló nél­kül dicsérik egyesek. Voltak idők, amikor ezért sok pénzt kaptak egyesek, akikről kide­rült. hogy hamis kártyásokként játszottak szavaikkal és ítéle­teikkel. De mégsem jó ezt csi­nálni! Itt van ez az Adenauer! Ügy viselkedik, mintha elítél­né Hitiért, de csak szavakban és mégis úgy tesz, mintha az ő munkáját szeretné folytatni. Ezeket nem jó szidni, mert hátha itt lesz megint az élet­tér-probléma. és a német csiz­ma és akkor mi lesz? No. mi lesz, Piramis Ödön? Erna hangosan kimondott kérdésre Piramis Ödön majd­nem felsírt az elérzékenyülés- től és a felelősség tehetetlen vállalásától, felállt, lerogyott, felállt és megint lerogyott és keservesen felsóhajtott: — Jaj, Istenem, milyen ne­héz ez az írás! Hogyan fogos én maradandóan megmaradni az emberek emlékezetében? Ki mondja meg nekem a recep- , tét, mit kell tennem a nagy cél elérésére? A főnököm meg tudja ezt fejteni, ezt a talányt? Az hülye, aki folyton azt mondja, miért nincs daru az ötös építkezésen, pedig az a maga dolga, Piramis Ödön: ■ Hát mit lehet itt kezdeni? Mi ■ a nyavalyának vagyok én a 1 világon? Szidjam magamat? : Kit érdekel!? Elhiszik ezt egy • anyagbeszerzőnek, aki lopva • megy templomba, de minden­ig ki látja? Elhiszik azt egy : anyagbeszerzőnek, hogy meg s akarja váltani a világot, ami- . kor kétszer kapott fegyelmit - az útiszámlák nagyvonalú el- 1 számolása miatt? Szidjam azt 1 az Istent, akit hiszek, akit nem - értek, de ragaszkodom hozzá, i mert soha nem szólt vissza " nekem és akinek hallgatásá- 5 ról hittem, hogy az a lélek , csendje és derűje? Szidjam a i szomszédomat, aki bogaras hü- - lyének tart engem? Minek is tartanak engem? Minek istar- i- tanak engem? ■- Az utolsó mondatot han- ■ ** gosan és ordítva mon­dotta. Nem is mondotta, in- 1 kább szája esetlen görbületé- - vei lökte ki tüdejéből az elár- a vult világra, ahol Piramis A vacsora nem kezdődött rögtön a bevásárlás után. Előbb szívni kellett a májusvégi le­vegőből néhány köbmétert Pi­ramis Ödön pocakjába, hogy felfrissüljön a vér, kidagadja­nak a tüdő rejtett rózsái és el­párologjanak a bizonytalanság ráncai a fontosat mívelő Ge- nina homlokáról. • A vacsora azzal Indult, hogy Ödön előbogarász­ta étkészletét a fiókból. Kicsa­varta asztalkendőjét és fala­tozni kezdett. Az első mohóbb rágások után az alkotás gon­dolatát felváltotta a helyes és mértékletes emésztés gondja, majd a kétfajta érzés a bor­dák között dulakodni kezdett. Az egyensúly helyreállt ugyan, de nem Ödön akarati elhatá­rozása folytán, hanem úgy, hogy egy vizes pohárral (más­fajta ürmérték nem található Ödön árnyékos legénylakásán) lenyakalt a borból. Az evés to­vább folyt, a fogak csattogása és a nyelések nyálas mozgása halk zeneként keveredett a csenddel, amely szárnyakat és pihéket ad a gondolatoknak. A szárnyak még nem szárnyal­tak, a pihék már viszketésre ingerelték Ödön orrát. Meg is vakarta az uborkautánzatot, amelyen a halványlila erezé- sek nyárspolgári életstílusról, valamint a bor és szesz bur­kolt szeretetéről tanúskodtak. Már alig éktelenkedett vala­mi a vacsorái asztalon, amikor még a barack szűzi csillogása ingerelte Piramis Ödönt. Kis­ded habozás után kezdte volna a barack nyakának kitekeré- sét Ödön, az átlagon megszá­mított polgár, de egy szemte­len légy tarkóján birizgálta őt. Tusakodni kezdett a több­ször visszatérő szárnyassal, míg végre nyugtot lelve, Ödön elővette a plajbászt — a barack helyett. Régi emlékei gyötör­ték az irodalom területéről, hallott novellákról, maga is ol­vasta a Tolnai Világlapja rém­históriáit és fűtött izgalmait, remegve gondolt arra, hogyan bukott meg félévkor hatodikos gimnazista korában a poétikai tudományok hiányos tudása miatt. Fütyülni kezdett egy régi-régi magyar nótát, amihez sokszor visszahajlott a szíve fiatalabb korában. A ceruza végét megrágta, kivette fogai közül, megint visszatette, me­gint megrágta, míg a fütyülés eredményeképpen az alábbi sorok gurultak a papírra: Ha mindenki látna. Ahogyan én látok, Több lenne az áldás, Kevesebb az átok. L elolvasta magának, 1 majc. megismételte, de már nagyobb hangerővel, szá­jával is. hangjával is ravaszab­ból formázva a hangokat, ame­lyek döbbenetesen mély tartal­mat takartak. A kielégülésnek és a nemes önszédítésnek olyan keveréke mosta most Piramis Ödön lelkét és agyát, hogy nem tudta ülve elviselni a történ­teket. Felállt és úgy szavalt. Eszébe jutott, hogy a gyermek­korú Petőfi milyen rossz szí­nész volt: kitűnően fordította Shakespearet, de nem tudott nyelvbotlás nélkül elmondani egy tízsoros verset. ö pedig érett hangjának száraz rezgé­sével mindazt kifejezte, amit saját gondolatai előhoztak a lélek kibúvárolhatatlan mély­ségeiből. Feltépte a barack ezüstpapí­ros címkéjét, belenyomta a du­gót az üvegbe és löttyintett a vizespohárba. Nem sokat, de nem is mérte az élső kortyot. Az ital lopva surrant le a tor­kán. tüzesített is egy kicsit azon a reszketeg és koptatott pályán. A második löttyintés már nagyobb kortyot jelentett, hatása is harsogóbbá vált. Le- 1 tette szemüvegét és a kívülről tudott csodálatos sorokat most ; már napóleoni pózban csücsö- ; rí tét te el önmagának az éppé* ; naggyá született költő. Gyér haja alatt sápadtan feszülő ; fejebúbját megvakarta Ödön, ’ aki nevéhez mérten, ezekben £ ; percekben növekedett piramis sá önmaga előtt. Jó, jó. csodálatos ez a gondo - lat. de hogyan tovább? A kér • dés izgatta-gyötörte. izzadn 1 kezdett, gőgje és kíváncsisága . egyformán a szeme táján ug rált, mint akinek pillanatokol Diramis Ödön napi nyolc órán át hivatalosan az egyik vidéki vállalat központ­jában működött főanyagbe­szerzői minőségben. Piramis — nevével ellentétben — alacsony és szuszogóan kövérke ember benyomását keltette a véletle­nül ránézőben. Jellegtelensége azzal is fokozódott, hogy szem­üvegén vastag keret éktelen­kedett. Ügy tudta folytonosan prüszkölő orrát megtörölni, hogy a lila foltok ezen az ubór- kautánzaton nem látszottak teljes nyíltságukban, özvegyen élt három éve, férjes lányát nem látogatta, mert egész hé­ten utazott anyagbeszerzői mi­nőségben; fia a városban la­kott, tőle a harmadik utcában, más foglalkozásban élt, mint ő, ezért nem nagyon szívlel­hette. Menye is lenézte őt, a szuszogó, nyárspolgári truman- mozdonyt, akinek zsíros képén a halhatatlanság legtávolabbi árnyéka sem szundított soha. Nos, Piramis Ödön, mint minden az ég alatt, ha nagy események szánkáznak át a földön, gyors, csaknem forra­dalmi változáson ment keresz­tül. Az újságból olvasta, a rá­dióból hallotta, a pletykából felfogta (televíziója még nem volt), mi történt Párizsban,- mit mondott Adenauer, a bon­ni kérges öreg, mit szavalt Nixon a tenger túlsó partján. Olvasta az újságban, beszélték az emberek, hogy a tenger- alatti tűzhányók, a földfelet­tiekkel összefogva, Chile táján óriási dolgokat míveltek: a tűzhányók órák alatt új hegye­ket hánytak a süllyedők helyé­be, a tenger feneke itt-ott be­horpadt, a szökőár százezrek hajlékát mosta el. Mindez, va­lamint az óhatpusztakócsi nagynéni által írt, öregasszo­nyok száján remekül kotyvasz­tott mendemonda gigászi el­határozásra késztette Piramis Ödönt. Neki is valami rendkí­vülit kell tennie, valamit, ami­vel homoknál porlandóbb éle­dét itt, e földön, vagy legalább a hálás utókor emlékezetében fenntarthatná. De hiszen ő, Pi­ramis Ödön, érettségivel, vitat­hatóan egyenes gerinccel, sor­sának ezer törésével és szilánk­jával, az átélt háborúk és bé- kétlen idők sivárságával lelké­ben és idegeiben, mihez kezd­jen? Ha zenéhez értene, szim­fóniát írna, vagy operát. Ha festeni tudna, becsületesen le­mázolná érzelmeit és eszméit a vászonra vagy bármi másra. Ha énekelni tudna, mint Ca­ruso, vagy legalább úgy, mint Simándy, hát harsogna vala­mit az Aidából? De így? Bi­zonytalan elhatározását csak az a türelmetlenség erősítette, hogy valamit tennie kell, va­lami rendkívülit és méghozzá sürgősen, mert az idő nem mé­ri kilométerszámra az életet és a lehetőségeket. feldöntötte, hogy cseleked­■*"J ni fog. A cselekvéshez azonban nem elegendő a pusz­ta akarat és az elhatározás. Az elhatározás pillanatnyi üstö­kös, ami végigszáguld az em­beri lélek égboltján, de nem hagy maga után maradandó nyomot. Az akarat olykor futó homok: a képzelet kergeti ide- oda szaharai buckáit, míg vé­gül a feledés tengerében ki­merül a lendület. Még jó, ha közben történik valami. Ahogyan mindezt így — kis­sé zsíros képpel és lélegzettel, inkább lehangoltan, mint fel­lelkesülve — végiggondolta Pi­ramis Ödön, annyit megállapí­tott, hogy eme korszakot záró és önnön helyét jelölő, végső nekirugaszkodáshoz több erő kell, mint amit a mindennapi munka megkíván. Gondolt ar- - ra is, hogy a nyugdíj képességi korhatár előtt ne merüljön ki véglegesen. Ezért és sok más okból is, este hatkor elhatá­rozta: lemegy a csemegébe és bevásárol ezt, azt, amazt. Har­minc deka felvágottnál fújt egyet, gyorsan fejszámolt, még kért húsos szalonnát, egy kis cipót; retekkel és vajjal tol­dotta meg az előkészületeket. Még arra is maradt ideje, hogy rádöbbenjen: ivás nélkül az ilyen nagy dolgok nem sikerül­hetnek. Vett egy liter duga­szokat és félliter barackot is. Ezek kellettek, hogy az alko­tás vajúdását némileg köny- nyítse a bohém lelkiállapot, a szellemi szülés fájdalmát kö­zömbösítse a szesz lassan pá- tolgó mámora. Az írást akarni kell! (Szatíra)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents