Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-10 / 136. szám

1900. június 10., péntek

nepüjsag

5

Egy névtelen levél nyomában

Szerkesztőségünkbe naponta sók levelét hoz a pósta, mert gyákrán ragadnák tollat a kézükbe egyszerű, faluéi dolgozók, üzemi munkások és értelmiségiek, hogy megírják gondjukat, bájukat, észrevételeikét sáját munkájukról, a vezetők magatartásáról, beszámolnak eredményeikről s nehézségeikről.

Számukra rendkívül fóntó- sak ezek a levelek, mert figyelmünket arra irányítják, ámi a dolgozókat foglalkoztatja, tehát eleven kapcsolat jön létre olvasóink és az újság között. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a hozzánk címzett leveleknek, mert olvasóink bíznak abban, hogy a kommunista újságok munkatársai őket képviselik, javaslataikat, tanácsaikat nyilvánosságra hózzák, vagy levelüket eljuttatják az illetékesekhez, hogy a sérelmeik orvoslását valamilyen úton-módon elősegítsék. Ez a nagy bizalom a sajtó munkatársait arra kötelezi, hogy lelkiismeretesen, gyorsan és a legnagyobb körültekintéssel intézkedjenek.

De mit kezdjünk a névtelen levelekkel? Általános szabály, hogy ezekkel nem kell foglalkozni. A legtöbb névtelen levél tárgyából és hangneméből kitűnik, hogy azt a bosszú, harag és a rosszindulat szülte, írója pedig jellemtelen ember, aki az ismeretlenség homályában igyekszik meghúzódni, onnan eresztgeti gyilkos fullánkjait, de szavaiért, sőt a leírt bejelentésekért felelősséget nem mer vállalni.

De éppen a dolgozók részéről megnyilvánult bizalom és az annak nyomán fakadt fokozott kötelességérzet vezet bennünket arra, hogy megkíséreljük a névtelen levélben foglaltakat kivizsgálni. Mit is írtak? „K. J. gyárvezető a dolgozókat a munkában a régi rendszer szerint hajtja. Először 12, majd tízórás műszakot állított be, a műszak ideje alatt állandó hétszentségeléssel hajtja a dolgozókat...” — tudatosan selejtet gyártat, párttagságának kihasználásával önkényuralmi rendszert gyakorol, működése népgazdasági szempontból is hátrányos ...

„Kérjük tehát sürgős kivizsgálásukat, mely alkalommal, ha kell, előállunk, de neveinket nem merjük ide írni, mivel attól tartunk, hogy a gyárvezető, aki amúgy is durva ember, azonnal elbocsát bennünket.”

Nagyon komoly vádak. Ha a fele is igaz, akkor nemcsak a levélírónak, hanem a gyár minden dolgozójának kötelessége nyíltan kiállani és bátran megmondani az észrevételeket.

Valóban jogos volna félelmük, hogy a bírálatért bosz- szút állhat rajtuk a gyártás- vezető?" Tény, hogy a múltban előfordult és jelenleg is akad

rá példa, hogy a jogos bírálatért, az újságnak küldött bé- jelehtésért a levélíróval szemben megtorlást alkalmaztak. De nincs pártszervézet és nem működik a szakszervezet ebben a gyárbán, hogy mindezt megakadályózza ?

Párturtk leszögezte és a gya- kórlat is azt bizonyítja, hógy a leghatározottabban fel kell lépnünk a jójjos bírálat mindenfajta elfójtása ellen és nem szabad megtűrnünk, hogy bán- tálóm érje azokat, akiket becsületes szándék vezet. Milyen ember K. J.?

A városi pártbizottság véleménye szerint a gyárbán jól működik az alapszervezet, minden kérdést alaposan megtárgyalnak, a párttágság kimondja véleményét, a felsőbb párt- szervekhez panaszok a gyárvezető ellen nem érkeztek. A felettes szervek egyenes jellemű, határózott, gerinces embernek tartják a gyárvezetőt, aki korát meghaladó rátermettséggel és szakértelemmel látja el feladatát. Ugyanebben a gyárban apja és ő maga is munkás volt. Régi párttag és jelenleg ő az alapszerv titkára is.

Az üzemi bizottság elnöke idős, megfontolt ember, 40 évet töltött a szakmában. A munkásérdekek védelméért, bátor kiállásáért sokat üldözték a régi rendszerben, most ne mondaná meg az igazságot?

— Milyen ember a gyárvezető? Szigorú, de igazságos. Jó vezető. Fegyelmet és rendes munkát követel. Lehet, hogy ez nem tetszik mindenkinek — felelte az ÜB-elnök és látszott rajta, hogy megfontoltan, felelősséggel mond ki minden szót. Ugyanez volt a főkönyvelő véleménye is és nem panaszkodtak rá a munkások sem.

Sokáig beszélgettem a gyárvezetővel, szó esett sok mindenről, többek között a munkafegyelemről is. Mert ugyan hol nincs baj és hiba, ahol emberek élnek és dolgoznak. Nem panaszképpen, de elmondta, hogy a fiatalok sokszor meggondolatlanok és fegyelmezetlenek. A múltkor is dobálóztak és az egyik csillést úgy fültö- vön találták, hogy bedagadt a fél feje. Ha a szép szó nem használ, keményen kell velük beszélni. Nem rosszak ezek a fiúk, csak olyanok, mint a csikók, szeretnek ugrálni, ficánkolni. De amelyik a legpajko- sabb, az a legjobb dolgozó köztük, — s a gyárvezető megértéssel mosolygott. Ez az ember nem haragudhat a fiatalokra, ha néha bosszantják is, ha néha veszekszik is rájuk — tűnődtem magamban. De a fiatalok sem haragszanak rá — sokszor kiérdemeljük a szidást —, vallották kicsit kamaszos vállrándítással.

Vajon K. J. gyárvezető hibátlan ember, sohasem követett el kisebb-nagyobb botlá— Temessék el! Temessék eV

A sánta kondás hangosan biztatja őket, fütykösével a gyerekzsivajhoz adja a taktust, a huncut gyerekszemek lesik minden moccanását s egyre élesebben csengő hangocskáikat innen is, onnan is felkarolják, majd magukhoz ölelik az érett férfikiáltások. Fenyegetően morajlik fel a kert:

— Temesse el!

A feketekabátos gazdák hazasietnek (el kell látni a jószágot ...), de a zaj nem csökken. A szikár pap büszkén lép elő •z ámbitus oszlopai mögül, acéltekintete belehasít az emberekbe. A zajos követelés elakad, bennszorul az emberekben. A pap meg sem mozdul a hirtelen csendben, csak néz egyenesen a kondásra, bele a szemébe, pillantása megtelik az arkangyal pallosának mindén lángvillanásával. A reverenda zsebéből lassan kiemelkedő kéz dölyfösen a kapura mutat:

— Takarodjatok!

A KONDÁS ÉP LÄBA

kicsit hátrább mozdul, feje is lekushad a kemény tekintet alatt, de érzi, hogy a halottnak őrá szükségé van, az 6 akaratára, amely még jóvá- tehetí az öreg éhségcsinálta ön- gyilkosságából a falura zúdult szégyent. Határozottan nyúl a

rózsakarón csillogó üveggömbért, két kézzel feje fölé kapva sújtja a pap felé. Mint villám csapódik az a papiak ablakába.

A gyerekek eliszkolnak. Mindenki félve húzódik ki a kertből. Mire a pap becsapja maga mögött az ámbitusra nyíló ajtót, a kondás egyedül áll a parochia kertjében. Nézi a bezúzott ablakot. Az elha- gyatottság fájó érzése hatalmasodott el benne, lassan ő is megindult. Ügy érezte, amint magába roskadva végigbice- gett a falun, hogy miatta csukódtak be félősen a porták.

A jegyző gyorsan intézkedett. Körülményesen megírt jelentését lóháton vitték a szolgabíróságra. Reggelre meg is jöttek a csendőrök, meg a prépost által sebtében kiküldött káplán...

Az emberek büszke öntudattal lépkedtek a temető fagyos hantjai közt a rossz desz- kakopörsó után. A gyerekek szipogtak. A sírásók megköpték tenyerüket, gyorsan rákaparták öreg Hordós Mihályra hazája szent földjét. A sánta köndás két peckes csendőr között törölgette fázó orrát bi- lincses öklével.

Molnár József

sókat? Ezt nem állítják és ő ráágá sem móndta. Elismételtem előtte az idős ÜB-elnök szavait: „Sok az új munkás, akik sohasem dolgoztak üzemben, no, meg a fiatalok, a csikó is nehezen szőkja a hámót, a hiba láttán, a munka hevében áz indulatos szavak az egyik embert könnyebben sértik, mint a másikat.”

K. J. élete, eddigi becsületés munkája és a mi mostani vizsgálatunk is azt igazolja, hogy alaptalanok a névtelen levélíró Vádjai. A gyárvezétő fegyelmet tartó, szigórú, de nem kegyetlen ember. Megköveteli a munkát, de nem hajcsár. Most másik helyen kezdték el az alapanyag kibányászását. Ez szükséges, de gazdaságosabb megoldás. SZÓ sincs tehát tudatos selejtgyártásról, de a megengedettnél több seléjtről sem.

A szakmában szokás és törvényes rendeleteink megengedik, hogy nyújtott, tehát több mint nyolcórás műszakokban dolgozzanak. De túlórafizetési kötelezettség nélkül (hetente 48 óránál) többet dolgoztatni tilos. Ha egyes időszakokban, vagy napokon 8 óránál többet kell dolgozni, annak ellenértéke a teljesítménybérben és az idénypótlékban megtérül.

Általában helytelenítjük a túlóra minden fajtáját. Elismerendő, sőt dicsérendő az a törekvés, hogy áramhiány, géptörés és időjárási viszontagságok következtében előálló tervlemaradást a munkások túlórában is hajlandók behozni. De a vezetőknek nagyon kell arra ügyelniük, hogy a legöntudatosabb dolgozók valóban önkéntes felajánlását az üzemben senki se érezze rátukmált kényszernek.

Az egyik csillés azt állította, neki senki sem mondta, hogy aznap miért kell félórával többet dolgoznia. Bizonyára olyan dolgozó is akad, aki vélt, vagy jogos sérelmét nem meri feltárni a gyár vezetői előtt és a bosszú tintájába mártotta tollát.

Ügy véljük, a vezetők sohasem mondhatnak le arról, nem lehetnek annyira elfoglaltak, hogy meg ne hallgassák a dolgozók véleményét és észrevételét. Minden újabb feladat előtt — ha szükséges: naponként — újra és újra magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy mit, miért és hogyan kell csinálni, bátorítsák és biztassák a munkásokat és akkor jobb kedvvel, könnyebben mennek a dolgok.

Milyen tanulságot vonhatunk le még ebből a levélből? Fegyelem nélkül nem halad a munka, a fegyelemre éppoly szükség van az üzemben, mint a villanyáramra, vagy a nyersanyagra, fegyelmet követel a gyár és a munkások érdeke egyaránt. De ahhoz, hogy ezt smindenki megértse és betartsa, lahhoz elengedhetetlenül szük- jiséges a türelmes felvilágosító fmunka, a következetesen alkalmazott „jó szó és a kemény |kéz politikája”.

| Az öntudatos, a szocialista lmunkaerkölcs és fegyelem ki- falakítását vállalnia kell miniden vezetőnek, akár rokon- fjszenvet, akár ellenséget szerez jjezzel. Ha a legjobb dolgozók, |a kommunisták segítik a veze- |tők munkáját, akkor a siker ísehol sem várat sokáig maigára.

Fazekas László

Megvalósulnak a tervek Nagykökényesen

MINDEN TERV an amenrtjdt

megvalósítanak belőle — ez igazság, s ezt tartják a nagy- kökényesi Rákóczi Tsz tagjai is, akik tavasz óta azon fáradoznak, hogy tervüket, amit a közgyűlés áz idei munka törvényeként hagyott jóvá — teljesítsék. Sőt nemcsak teljesíteni akarják, hanem túl is teljesíteni, hiszen ahogyan emelkednek a termények mázsái, a hús kilogrammjai, úgy nő terven felül az egy munkaegységre eső részesedés is.

Mindén, artiit tavasz ótá tésinek ebben a szövetkezetben, azt célozza, hógy elérjék, túlszárnyalják a tervet s ez még iá látszik az eddigi eredményeken. Azon, hogy mindaz a munka, aminek elvégzését erre az időpontra tervezték, már megvan, vagy legalábbis nagyon közel van a befejezéshez. Június elején tártunk, az aratás ideje igen erősén közelég. A nagy munkára való felkészüléshez hoz- zátartóiik, hogy arra az időre meglegyenek a legfontosabb növényápolás! munkákkal, ne legyen gazos a föld, hiszen akkor nemigen érnek rá kapál- gatni. A gabóna betakarítására kell mindén erő, minden munkáskéz. Ha ebből a szempontból nézi áz ember a szövetkezet felkészülését, igazán csak jót mondhat, írhat róluk, hiszen cukorrépájuk már másodszor is bekapálva. Ez most már csak augusztusban ad legközelebb munkát, a gazoló kapálás idején.

munka között

TÁLÁN MINDEN

ez állította a legnagyobb feladat elé az alig 140 tagú szövetkezetét, hiszen 100 hold cukorrépa időben történő egye- léséről volt szó. Ügy segítettek rajta egyrészt, hogy szakaszosan vetették a cukorrépát — ne egyezerre keljen és nőjön egyeléshez — másrészt

meg naponta 60—70 ember dolgozott kint a földeken, családtagok, feleségek, nagyobb gyerekek. És nemcsak sókan voltak, alaposan megfogták a dolog végét, bizonyítja ezt, hogy napénta átlagosan 2.5 munkaegységét kerestek az egyelésnél.

Másodszór kapálják ezekben á napókban a kukoricát is. A borsó már szedésre érétt.

A tervek teljesítéséhez hozzátartozik az is, hogy időben elvégezték még a kora tavaszon a gabonák növényápolási munkáit, az is, hogy a széna már be van takarítva, nemsokára második kaszálásra lehet készülhi. Ebben a munkában sok gondót okozótt az, hogy a gépállomás nem küldött rendsodrót a fűkasza mellé, de azért nagyjából jól sikerült megoldani.

Persze ném mént mindig mindén simán. Elég sok gondót jelentett, amíg mozgósították a családtagokat, de sokszor még áz is, hogy a betervezett növényhez honnan szereznek vetőmagót. Burgonyáért például Szentlőrinckátára mentek el, s az ottani szövetkezettel egyeztek meg. Azok szálastakarmányt vásároltak, viszont burgonyájuk volt fölösen, azt meg a nagykökénye- siek vették meg.

Növénytermelési tervük teljesítése megalapozott. De ugyanígy vannak az állattenyésztéssel is. Üszőik még az idén leellenek, s így nemcsak a tervezett 34 tehén lesz meg év végére, hanem annál három-négy darabbal több. Természetesen, amíg elértek idáig, az sem volt könnyű, üszőt például Vácról is hoztak, és nem is könnyen, hiszen akkoriban már a Pest megyeiek is igyekeztek otthon tartani a jószágot. Süldőért hasonlóképpen elég messze kellett elmenni, de végül az is létt — 21 hízónak valót le is kötöttek, s most lázas ütemben építik a szövetkezet férfitagjai a hizlaldát, mert még ebben az évben összesen őtvenet le akarnak adni. Jövőre már másképp alakul a sertéshizlalás; 20 anyakocájuk, amit a közeljövőben kapnak meg, biztosítja a hízónak való utánpótlást.

év

LASSAN ELTELIK

az

fele,

ha előzetes kis számvetést csinálnának a szövetkezet tagjai, megelégedettek lehetnének. A növényápolási munka zöme már megvan, de a betervezett munkaegységet nem használták fel teljes egészében — és ez kétségkívül növeli az egy munkaegységre eső értéket, ami a terv szerint 42 forint lenne. De növeli az is, hogy a termések a gondos ápolás után többet ígérnek a tervezettnél. Es hasznos is ilyen kis Számvetés évközben, hogy lemérhessék, mire jutottak eddig, hogyan állnak a tervek teljesítésével — mert most még idő is van arra, hogy javítsanak ott, ahol lemaradás mutatkozik.

d. e.

Kacsák — díszkísérettel

A kelet-berlini Kari Marx

úton egy vadkacsa hat kicsinyével két órán át akadályozta a forgalmat. A kacsamama a temetőben költötte ki kicsinyeit, s amikor már mozogni tudtak, vízkutató körútra indult velük. Az állatbarát berliniek, amikor a kacsacsalád feltűnt a forgalmas úton, figyelmeztették a rendőrséget. Két riadóautó közrefogta a kacsákat és elkísérte őket a Landwehr-csatornához. A furcsa díszmenetet több száz berlini kísérte.

Második otthon

A KECSKELÄBÜ asztalon

szalonna- és kenyérmaradék, a levegőben átható fokhagymáéi bagariaillat terjeng, az ágyra dobált ruhák között egy ember matat.

A másik szobában lószerszámokat őriz a szekrény teteje és piszkot rejt a bútorok alja. A lepedők szappan és víz után kívánkoznának, de nincs pénz, s nincs, aki élvinné a mosodába.

Ilyen volt hónapokkal ezelőtt a mátraderecskei építkezés munkásszállója, már ami a tisztaságot illeti;

— Szinte egy kocsmához hasonlított a szálló — ezt vallják a lakók, akik első naptól kezdve látták a szálló életét.

Igen, ez volt a jellemző. De még más is. Ha a kásnánai munkások visszatértek, demi- zsonok kerültek az asztalokra és munka közben is gyakran ürültek a zugkimérés poharai. Nem lehetett csodálkozni, hogy a munkahelyen italos embereket lehetett látni, han- goskodók jártak téblábolva a többiek között

Napközben poharazás folyt a szállón, de estére útszéli csárdába illő hangzavar verte fel a szunnyadó csendet, A hir- telenében összetákolt asztaloknál folyt a bor és a pohár csengése közben nem egy félhavi fizetés vándorolt le az emberek torkán.

AZ ÉSZTHOMALYOSÍTÖ borgőz néha veszekedésbe fullasztotta ezeket az éjszakai

Növényvódelml tanácsadó

| Megkezdődött megyénk gyü- |mölcsöseiben a pajzstetű raj- ézása. Védekezzünk ellene 0,5— |0,7 százalékos „Wofatox Spritz |Pulver 30” nyári higítású mész- |kénlé, vagy hektoliterenként |20 dekagramm Nikotin és 1 kg ekáliszappan tartalmú permet- ilével.

| Megkezdte kártételét a mák- gtokbarkó. Védekezzünk ellene |katasztrális holdanként 10—14 ?kg Melipax-szal.

I Répáinkon a levéltetvek |máris nagy kárt okoznak. =Wofatox porból katasztrális

holdanként 10—14 kg-ot szórjunk ki.

A burgonyabogát lárvájának nagy kártétele megakadályozása céljából porozzunk katasztrális holdanként 20 kg 10 százalékos DDT-vel, vagy 10 kg 20 százalékos DDT Nikerőllal, vagy permetezzünk 1—1,2 kg 50 százalékos DDT-vel.

A kis és nagy aranka elpusztítására alkalmazzunk magkötés előtt 0.5 százalékos „Kreso- nit E” permetezést háromszor egymás után locsolásszerűen. vagy égessük, kapáljuk kL

tivornyákat; A másnapi munkáról — úgy gondolom — nem kell külön beszélni, a legnagyobb igyekezet ellenére sem akart sikerülni a falrakás és a magasság is nagyon zavarta a másnapos építőket.

Az ilyen mulatós éjszakákon nem volt ritka esemény, hogy a férfiak mellé nótázó nő is került.

— Sok baj volt ezzel a munkásszállóval az elmúlt évben — nyilatkoztak a rendőrségen

ÍS;

De miért? Nem érezték második otthonuknak a munkás- szállót? Nem találták meg a kulturált szórakozásukat?

Rádiót, könyvet nagyítóval sem lehetett volna találni az épületben. A szobákat sokszor napokig nem takarították.

Ez volt egy éve, és mi van most?

Változott a hélyzet, ha nem is gyökeresen. Üj gondnoknő került a szállóba, aki igyekezett megfékezni a dorbézoló embereket. Az emberek hallgatnak rá, de mint mondották, senki sincs köztük, aki szeretné az új gondnokot, mert parancsnoki hangon, katonai szigorral beszél a lakókhoz.

VALÓBAN NEHÉZ időben vette át a derecske! munkás- szálló vezetését Ivicz Józsefné. A fegyelmezetlen, minden kötöttség nélkül mulatozó, orgiákat rendező lakókat kellett rendre szoktatnia. Szívós munka és sok vesződés után — sikerült.

Megszűnt a borkimérés, véget érték az éjszakába nyúló mulatozások. A szálló kezdte megszerezni tekintélyét a környéken. Az új takarítónő és lánya sokat dolgozott, amíg tisztára sikálta az asztalokat, rendet teremtett a szobákban. A szálló élete a rendes kerékvágásba zökkent. Most minden második héten tisztát váltanak, két rádió és öt sakk szolgálja az 55 szállólakó szórakozását. Korántsem léhet azt mondani, hogy ez elég, de már haladás a múlt évihez képest.

A szobáikban rend és tisztaság uralkodik. A kiszes szobát külön meg lehet dicsérni. Hliva Mihályék, mintha a katonaságnál lennének, olyan rendben tartják a szobájukat,

szépen megvetik az ágyat.

A körséta azt mutatta, hogy a mátraderecskei munkásszállóban fegyelmet, rendet teremtenek, még akkor is. ha egyes „boros” lakók nem szívesein veszik ezt. A gondnoknő igyekszik második otthonná varázsolni a szállót.

AZ AZONBAN elgondolkoztató, hogy a munkásszállóban egyetlenegy szépirodalmi könyvet sem lehetett találni, újság még csak mutatóban sincs. Az építkezésen van könyvtár, látogatják is, de csak a fiatal lányok. A férfiak nem, vagy alig érdeklődnek a könyvek után.

A férfiak közül Nagy Norbert februárban vett ki könyvet utoljára.

Talán most rendelnek hat újságot a szállóba, de a munkások szerint, ezt ígérgetik már egy hónapja.

Az építés vezetőségének job- ban gondját kellene viselnie a munkásszállónak. Emberibb életet, kulturált szórakozási kellene biztosítani a mátraderecskei munkásszálló lakóinak. A lehetőségek adottak. A KISZ-alapszervezet tagjai is ott élnek a szállóban, igényeljék hát ők példamutatóan a kulturált szórakozást, könyvet, az újságot, a vezetőség pedig segítse, támogassa őket, hogy az építőipari munkásoknak valóban második otthonukká váljék a mátraderecskej munkásszálló.

ODAAT, A KAPITALISTA

világban nagy a munkanélküliség, a nyomor. Ott nem a munkásotthonok kulturáltságának megteremtése a probléma, hanem maga a munkásotthon, az egyszerű emberek hajlékának megteremtéséért folyik a harc. Jó, ha ezt tudjuk és nem felejtjük, hiszen nemrég még nálunk is így volt. De mi nem mérhetünk kapitalista mértékkel. Különben sem azért hozta létre államunk a munkásszállókat, hogy azokban a fent vázolt állapotok uralkodjanak. Persze, mi jól tudjuk, hogy száz közül alig akad egy ilyen, de ezellen is föllépünk, mert tudjuk, hogy egy kis akarattal, emberséggel ezen is lehet javítani, mint ahogy bizonyos fokig javítottak már.

Kovács Janót