Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-09 / 135. szám

2 KTÉPÜJSÍÖ 1960. június 9.» csütörtök A Tretyakov Galériában (Beféjéző rész) Mófezkva középpontjához kő- 2*1, égy csendes kis utcában húzódik meg szerényén az Ál­lami Tretyakov Galéria. Az épület kívülről nem árulkodó, nem is sejteti, hogy micsoda óriási értéket őriz falai között. Ahogy azonban a vasrácsos kapun át a díszesen kiképzett kis udvarra lépünk, megpil­lantjuk napjaink egyik legis­mertebb művészi alkotását, mely egybén a szovjet és vala­mennyi békeszerető embér óhaját fejézi ki: „Kóvácsol- junk kardból ekevasat!” S amikor a szovjet és orosz képzőművészet leggazdagabb csarnokába léptünk, ismét na­gyot dobbant a szívünk. Talán olyat, mint ami­kór a vágtató vonat ablaká­ból elénk tárul a Lomonoszov- egyetem hatal­mas épülete, vagy mint ami­kor beléptünk a Kremlbe. Ide is úgy jöttünk, mint ismerős helyre, mégis megkülönböz­tetett érzéssel. Végre, csakhogy ezt is megér­hettem! Valami különös érzés szorongatta az ember torkát, s máris elvegyül a népes mú­zeumlátogató csoportok kö­zött. Vezetőnk szor­galmasan ma­gyaráz: A kép­tárat Pavel Mi- hajlovics Tre­tyakov alapí­totta 1856-ban, amikór mint műgyűjtő vásá­rolni kezdte az orosz festők al­kotásait. Min­denekelőtt arra törekedett, hogy demokrata művészek ké­péi kerüljenek gyűjteményébe. Tretyakovnak sikerült a XVIII. századi teljes orosz képanyagot összegyűjtenie, de igén szép műgyűjtemény bon­takozott ki a régi orosz alko­tásokból, valamint a „kórtár- sak” alkotásaiból; a XIX. szá­zad művészi képeiből is. A ne­vés műgyűjtőnek már eleve az volt a szándéka, hogy gyűj­teményét sokak számára hoz­záférhetővé tegye. Erre 18é0- ban került sor, mikoris a há­zához épített termekben be­rendezett múzeum megnyílt a nagyközönség számára. Az el­ső évben a múzeumnak alig 9000 látogatója volt, de 1890- ben már ez a szám 50 000-re emelkedett. Két évvel később, amikor Szerpej Mihajlövlcs, Tretya­kov fivére meghalt, nemes ajándékával, külföldi festők alkotásaival egészült ki a galé­ria képanyaga. Majd Tretyakov felajánlotta teljes gyűjtemé­nyét városának, Mószkvának, s ezután már nem tulajdonos­ként, hanem a képtár megbí­zott vezetőjeként gyarapította az egyre híresebbé váló mú­zeumot. A győztes forradalom után Lenin elvtárs írta alá a galéria állámosításáról szóló rendele­tét. Igen sok újat hozott a kép­tár életébe ez a változás. Mi­után több kisebb múzeum be­leolvadt, megnőtt a képállo­mány, szakszerű irányítás, ko­moly tudományos kutató és is­meretterjesztő munka vette kezdetét A termeket járva, kibonta­kozik előttünk az orosz művé­szet fejlődéstörténete. Megdöb­bentő hatást kelt íhihdahy- nyiunkra a híres órósz ikon­festészet pompásan megőrzött alkotásainak nézése. Megfi­gyelhető, hogy már ezekben a biblikus témákban is a reali­tásra való törekvés nyomja rá bélyegét. A művész az embert igyekszik ábrázolni; a méggyö­tört, szomorú vagy épp derűs efnbért, kinek lelkivilágát az arc változásai, a színek ás ár­nyak különös ötvözetei fejezik ki. Hogyha az lenne a felada­tom, hogy válasszam ki a né­kem leginkább tetsző alkotást, alig lénnék erre képes. Mégis ide kívánkozik néhány világ­szerte ismert műnek kiválasz­tása, megemlítése. Ilyen pél­dául a XV. századból való „Sárkányölő Szent György”, mely a jó diadalát szimboli­zálja a gonosz fölött, vagy Andréj Rubljov: „Szenthárom­ság” című alkotását... Ahogy a termeken áthala­dunk, olyan, mintha történe­lemkönyvet lapozgatnánk. Egy­mást követik a századok. Má­ris a XVIII. században va­gyunk. A falakról főképp port­rék nézitek le ránk. Rokotov, Levicki) és a többi nagy port- ré-féstő képeit nézve, szinte rekonstruálhatók a XVIII. szá­zadi Oroszország legjellegzete­sebb képviselői. A jobbágy adószedőtől a hercég hideg képéig szinte az egé6z akkori társadalom képviselve ván. A képek művéézi megfor­málásáról is kellene szólni, de sok-sok képről külön tanul­mány írása volna kívánatos. A vezetőt figyelem, kinek szinte izzik a tekintete, átszellemül a képeket nézve — mondóm, fi­gyelem és csodálom! Csodá­lom, hisz napjában hányszor látja mindezt és hányszor be­szél róluk az érdeklődőknek. S mégis! Mi adja ezt a szug- gesztív hatást? Főképp a mű­vek, dé nem utolsó sorbán a hallgatóság. Sokféle emberrel találkozni itt. Fiatallal, idős­sel, paraszttal, értelmiségivel, falusi és városi emberrel egy­aránt. De csak csodálattal le­het írni azokról a tekintetek­ről, mélyek valósággal mohó étvággyal figyelik a képékét és a vezetők ajkmozdulatait. Egy idősebb nénivel találkoztunk az egyik térémbért, ki igén kö­zelről, szemüveggel szemlélte az egyik alkotást. Mint el­mondta, mindén évben eljön ide kétszer is gyönyörködni a festményekben, szobrokbán. S arcán valami olyasmit láttám, mint sók más szovjet ember arcán, amikor ezt, vagy azt di­csértük előtte. Ezt tapasztaltuk a Metrón, a Nagy Színházban, a Moszkva Szállóban és ezt itt, a Galériában. Büszkék nagy alkotásaikra, létesítményeikre a szovjet emberek és ki-ki úgy érzi, mintha a sajátja lenne. Ivanóv alkotásához érkez­tünk. „Krisztus megjelenik a nép előtt”. A mű monumenta­litása maga is lenyűgöző. Egy termet szinte e mű és a hozzá készült 600 tanulmányból a legjava tölti ki. Mint megtud­tuk, a képen a művész több mint húsz évig dolgozott. Igen érdekes, s mintegy a téma ki- szélesítésére utal a művészi megformálás. A kép főalakjai az előtérbe állított népi alakok. A kompozíció csomópontját ké­pező Krisztus alak a képen a legkisebb. Külön-külön művé­szi értékkel bírnak a nagy fest­ményhez készült tanulmányok is. A képtár örök-értékű művei közé tartoznak a XIX. század második felét idéző művek. Megfigyelhető, hogy alkotóik a forradalmi demokraták tanain lelkesedtek. Itt kíván említést Perov, akinek képeit — „A pa­raszt temetése”, „Utolsó kocs­ma a várős szélén”, stb. a rea­litásra való törekvés jellemzi, ugyanakkor a művész mélysé­ges humanizmusa és demokra­tizmusa is nyilvánvaló. Majd a kővetkezőkben Repin életképe­it és portréit csodálhattuk. Csodálatos alkotások a „Csendőrkíséret”, „A propa­gandista elfogatása”, „összejö­vetel”, „Akit nem várták”, stb. Repin-alkotás. Gyönyörű­ek Repin történelmi festmé­nyei is... S aztán egy-egy felvillanás az emlékezetben, egy-egy mű­alkotás, melyet egy látásra ma­gába zár a tudat: Ajvarov- szkij: „Fekete-tenger”, Szuri- kov: „Morozova böjárnő ...” A Galériában képviselteti magát a szovjet képzőművé­szét is. Erre a kiállítási anyag­ra a valósággal való állandó és közvetlen kapcsolat, a mű­vekből áradó optimizmus jel­lemző. A képek, szobrok témái a szovjet embert, Lénint, a munka hőseit, a honvédő hábo­rú nehéz napjait, a kommuniz­mus építését idézik. Jelenleg nincs arra lehető­ség, de célóm sem lehet, hogy a Tretyakov Galéria mintegy 60ÓÓ kép, 27 000 grafikai mun­ka, 1300 szóbor és 2000 ipar- művészeti tárgy, mint meg­annyi művészi alkotásról hite­lés képét nyújtsak. A múzeum méreteiről csak annyit, hogy amíg a szem gyönyörködött, a láb igencsak elfáradt. A képek elhelyezéséből pedig arra le­het következtetni, hogy a mű­alkotások tömege feszegeti az épület falait. A Drezdai Kép­tár háború előtti berendezésé­hez hasonlóan, a falakat ui valósággal beborítják a fest­mények. Hallottuk azt is, hogy már épül az új múzeumi épü­let, amelyben kényelmesen, jó megvilágításban rendezik be újra Európa egyik büszkeségét és nevezetességét az Állami Tretyakov Galériát. Nagy Andor A Pravda a tízhatalmi leszerelési bizottság munkájának folytatásáról MÓSZKVA (TASZSZ): A tízhatalmi leszerelési bizottság szünet utáni élső ülése meg­mutatta — írja Ratiani, a Pravda genfi különtudósítója —, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország hatá­rozott és részletes új javasla­tokkal érkezett az értekezlet folytatására. Ezek a javaslatok meggyőzően tanúsítják, hogy a Szovjetunió és a szocialista or­szágok mindent elkövetnek, hogy a tárgyalásók kedvező eredménnyel járjanak. Ezzél szemben a Genfben összegyűlt újságíróknak az az általános benyomásuk, hogy a nyugati küldöttségek — legalábbis egyelőre — üres kézzel vesz­nek részt az üléseken. A keddi két sajtóértekezlet, amelyet Zorin, a szovjet kül­döttség vezetője, és Eaton, az amerikai küldöttség vezetője tartott, ezt világosan meg is mutatta. A szovjet megbízott megál­lapította, hogy a szovjet állás­pont szerint, el kell hárítani a tárgyalások útjából minden olyan tényezőt, amely akadá­lyozza, hogy gyorsan és gya­korlatilag megoldják az általá­nos és teljes leszerelés kérdé­sét. A nyugati küldöttségek ál­láspontját Eaton amerikai kül­dött sajtóértekezletén világo­san kidomborította. A nyugati küldöttségek — mondotta az, újságíróknak — mindenekelőtt tisztázni akarják a kialakult helyzetet. Ezenkívül valami olyasmit is mondott, hogy „a szovjet javaslatok bonyolultak és hosszas tanulmányozást igényelnek.” Ezután azt aján­lotta, hogy a tízesbizottság fog­lalkozzék valami mással, mi­alatt a nyugati küldöttségek „tanulmányozzák” a szovjet javaslatokat Az amerikai küldöttség ál­láspontját hefn nehéz megér­teni — folytatja Rátiani. Wa­shingtonban ugyanis most nem a leszerelés, hanem a fegyver­kezés a jelszó. Egyes nyugati lapok szükségesnek tartják, hogy térjenek ki áz általános és teljés leszerelésre vonatkozó javaslatok megvitatása elől oly módón, hogy a- tízhatalmi bi­zottságban úgynevezett „rész­leges intézkedések” kidolgozá­sává! foglalkozzanak. A bur- zSoá sajtó ezen intézkedések között említi a kémkedés nem­zetközi arányokban való meg­szervezésének amerikai térvét, amelyét „a nyílt ég tervének” neveztek el. Az U—2 kémre­pülőgép esete után mindenki tudja, miféle „nyílt égről’’ van szó. A tízhatalmi bizottság mun­kájának a szünet utáni első napja megmutatta — hangsú­lyozza Ratiani —, hogy megvan a jó alap az általános és teljes leszerelés problémájának meg­vitatására és megoldására: az új szovjet tervezet. Most a nyugati hatalmaké a szó. Nassser elnök Görögországban ATHEN (MTI). A pénteken Görögországba érkezett Nasszér elnök Reuter- jelentés szerint megbeszélést folytatott Karamanlisz görög miniszterelnökkel. A nemzet­közi helyzetről és a világ e térségének kérdéseiről volt szó. A görög kormányfő hang­súlyozta, hogy a tárgyalások hasznosak voltak. Az Egyesült Arab Köztársa­ság és Görögország vezető ál- lamférfiai szerdán fólytatják tárgyalásaikat. Pál király kedden estebédet adott Nasszér elnök tisztele­tére. (MTI) „Üdvözlő tömeget“ mozgósítanak Eisenhower tokiói fogadására (MTI) Washingtoni és tokiói hivatalos körök nagyban törik a fejüket, hogyan tegyék „zök­kenésmentessé” Eisenhower elnök látogatását Japánban, ahol milliós tömegek tiltakoz­nak az új amerikai—japán „biz­tonsági szerződés” megkötése és azellen, hogy az Egyesült Államok elnöke látogatásával támogassa a szerződés megkö­téséért felelős Kisi-kormányt, amelynek lemondását követe­lik. A látógátás szervezőinek újabb gondokkal kell szembe- nézniök, mert a japán dolgo­zók után most a Fülöp-szige­Mc. QUIRE (légitámaszpont) (MTI): New Jerseyben a Mc. Guire-i légitámaszponton ked­den felrobbant egy Bomarc tí­pusú atomtöltetű rakéta. Mint később közölték, a rakéta tel­jesen elégett, de a robbanás nukleáris láncreakciót nem váltott ki. A kisméretű róbbánás kö­vetkeztében a kilövőhely kö­zelében kisebb mennyiségű ra­dioaktív anyag szóródott szét és ezért a támaszpontot tizen­két kilométeres körzetben le­zárták. Az amerikai légierők később jelentette, hogy senkit sem fér nyeget a radioaktív sugárzás, ezért a közlekedési zárlatot megszüntetik. A robbanásnak Valdivia ötodréssn Reng a fold a mái VALDIVIA (MTI): A Dél- Chilében három héttél ezelőtt kezdődött elemi csapások so­rozatának egyik középpontja Valdivia városa. A május 23-i földrengés, majd szökőár csak­nem teljesen romba döntötte, most pedig — mint már je­lentettük — a közeli Rinihue- tónak a napok óta szakadó özönvízszerű eső következté­ben felduzzadt vize elárasztás­sal fenyegeti a dél-chilei ka­tasztrófa legtöbbet szenvedett mártírvárosának még épség­ben maradt épületeit. A hír- ügynökségek megrázó helyszí­ni riportokban számolnak be az elemi erőktől szinte halálra ítélt város szörnyű helyzeté­ről. Eddig két elvezető csator­nát sikerült megépíteni a csaknem egy hété állandóan zuhogó esőben és a most épü­lő harmadik csatorna elké­szülte után robbantással in­dítják még a hatalmas vízla­vinát. Kedden a várós 80 000 főnyi lakósságából UPI-jélentés sze­rint — 35 OÖÖ már elköltözött a környékbéli magaslatokra. AlfóPso Canás tábornok, Val­divia kátonai parancsnoka ki­jelentette, hogy a válság még nem érte el tetőfókát. A ftirtí- hue-tó es a Calle-főlyó szintje sem halálos áldozata, sem se­besültje nem volt. A Reuter közlése szerint az Amerikai Atomerő Bizottság a hadügyminisztériummal és az egészségügyi hatóságokkal együttműködésben még szer­dán megkezdte a robbanás okának kivizsgálását. (MTI) Komolyan megrendül Ellenhowér vezetői bizalma — írja i LONDON (MTI): A Liver­pool Post washingtoni tudósí­tója cikkében rámutat, hogy Eisenhower szerecseúmosda- tási kísérletei a párizsi csúcs­! rí* alá került — tírváro# térségében ugyan tóvább emelkedik, de sikerült időközben több gát építésévéi időt nyerni az im­már három és félmilliárd köb­méteres vízmennyiség elveze­tésének előkészítésére. Mint az AFP jelenti, Valdi­via térségében szinte szünet nélkül reng a föld. Kedden két újabb- földrengést észlel­tek, de szerencsére ezek na­gyobb károkat nem okoztak. Egyébként Valdivia város egy­ötöde máris víz alá került. So- tero De Rio belügyminiszter közleménye szerint a mentési akciót végző osztagok egyelő­re még uralják a helyzetet. r di tartomány délkeleti részé­ből újabb összetűzéseket je- léntéttek. Az összetűzések ere­dete egyelőre még homályos. A sajtójelentések csupán arról számolnak be, hogy törzsi za­vargások voltak és a dél-afri­kai rendőrség páncélautókkal, repülőgépekkel és helikopte­rekkel avatkozott közbe. A rendőrök könnygázbomb&kat szórtak a bennszülöttekre és helikopterekről tüzelték rájuk. Tizenkét bennszülött falut fel­égettek. tek szakszervezetei is bejelen­tették, hogy tüntetéssel fogad­ják a június 14-én Manilába érkező Eisenhowert. Mint is­meretes, Eisenhower Manilá­ból, távol-keleti útja első állo­másáról Tajvanra utazik, majd onnan — útját az Okinawa-szi- geteken levő amerikai támasz­pontoknál megszakítva — érke­zik Japánba. Az okinawai ame­rikai katonai hatóságok szin­tén beismerik, hogy „Eisenho­wert rövid okinawai tartózko­dása alatt, főleg a diákok, ud­variatlan megnyilvánulásokkal fogadhatják”. A tornyosuló kedvezőtlen előjelék ellenére Washington álláspontja az, hogy Eisenho- wernek el kell indulnia a Tá­vol-Keletre. • A Fehér Ház kedden esté külön nyilatkozatban megerő­sítette, hogy „semmiféle vál­tozást sem terveznek Eisenho­wer japáni látogatásának kér­désében’’, tehát az. elnök jú­nius második felében Tokióba érkezik. (MTI) 1 az amerikai népnek képességeibe vetett i Liverpool Post találkozó meghiúsulásának okait illetően még honfitársait sem győzték meg. Általában Amerika-szerte az a vélemény alakult ki, hogy Eisenhower és tanácsadói igen kínos hely­zetbe sodorták az Egyesült Ál­lamokat, s ez komolyan meg­rendítette az amerikai népnek az elnök vezetői képességéibe vetett bizalmát, ugyanakkor pedig kételyeket támasztott a nyugati világ közvéleménye körében aziránt, hogy egyál­talán alkalmas-e az Egyesült Államók a nyugati táboron belül a vezető szerepre. Az amerikai tömegek nem felejtették el, hogy Eisenho­wer GetySburgban gölfózott, amikor a kémrepülés botrá­nya kiróbbant. Mégsem tért vissza Washingtonba, amikor értesült az ügy fejleményéről, noha helikopterévéi 40 perc alatt a Fehér Házban lehetett volna. Az összetűzésnek eddig har­minc halálos áldozata Van. Dél-áfrikai hivatalos körök még nem fűztek megjegyzést az ügyhöz. (MTI) Időjárás jelentés v ír ható időjárás csütörtök eétl&: Má több helyen, hőlnap kevesebb helyen záporok, zivatarok. Válto­zó felhőzet. Mérsékelt északi, északkeleti szél. Várható legrttaga- sábh nappali hőfnérséklet 24—SS, legalacsonyabb éjszakai hőmérsék­let 12-17 fők között. Tivölaütbi kilátások: Pénteken 45 szőnlbaton hűvös idő. (MÍO Újabb ösaeelűxéseh Dél-Afrikában JOHANNESBURG A fókföl­Jelentések a kedden felrobbant amerikai atomrakótárói

Next

/
Thumbnails
Contents