Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-28 / 151. szám

1900. június 28., kedd NÉPÚJSÁG Hétköznapok munkásai: A gépek szívének gyógyítója EGERCSEHl bányatelep. Gépüzem ... A gépek mormo- lását, a kalapácsok ütéseinek zuhanó, dobogó zaját messzire hallani. Itt dolgozik majd két évtizede Tóth Imre elvtárs. Tóth Imre harmincnyolc éves, kevés beszédű ember. A gépek gyógyító mestere, a vil­lamos csoport vezetője. Hosszú évek óta a villamos gépek, mo­torok „beteg” tekercseit javít­ja. Ha a hibát kutatja, hallga­tása még mélyebb. Szótlanul hajol a szerteágazó elektromos vezetékek fölé. És minden be­teg masinát megjavít. Régóta dolgozik a gépüzem­ben. Neve 1942-ben szerepelt először a bérlistán. Akkor la­katosként kezdte. Aztán meg­tanulta a villanyszerelő mun­kát is. Ma talán senki nem i>- meri nálánál jobban itt a vil­lanyszerelés tudományát, a szerelő munka rejtélyét-titkát. Nyugodt, higgadt ember. Ér­ti, amit csinál — mondják társai. ■ Ö nem szereti a „szereplést”. Nem szeret önmagáról beszél­ni. Pedig sok szívmelengető emléket őriz. Emlékeket, ame­lyeket a munka évei adtak neki. Egyet elmesél ... Június 13-án történt. Befe­jezték a műszakot. Készülőd­tek haza. Ekkor érkezett a sürgető, segélykérés Szarvas­kőből. Elromlott az egyik nagy teljesítményű szivattyú. A bá­nyarész egy szakaszát elöntés­sel fenyegette a víz. Mert Szarvaskőben vizes talajban dolgoznak a bányászok, több a víz a vágatokban, mint Eger­esein szénmezőiben együttvé­ve. Tudta, hogyha nem érke­zik Segítség idejében, százez­res értékek kerülnek víz alá, minden percben újabb víz tör fel a'vágatokban. NEM TÉTOVÁZOTT, mit tegyen. Száguldott vele a ko­csi Szarvaskőbe. És megjaví­totta a gépet. Este tíz órakor a bányába leszálló bányászok a szivattyú egyenletes zúgását hallották csak. A nagy telje­sítményű gép újra dolgozott, nehéz szuszogással szívta a vá­gatok alján összegyülemlő, fel­szivárgó vizet. Nem kerültek víz alá a vágatok... Mindig akad munkája. Leg­többször műszak után. Társai­val most egy nagyobb jelentő­ségű feladatfal birkóznak. A bányavíz kinyomatására nem­régiben, 190 méter mélységű, 15 centiméteres átmérőjű lyu­kat fúrtak le a mélybe, a vá­gatokig. A fúrást végző mun­kások a lyukban benne hagy­ták a béléscsövet, hogy ezáltal még könnyebb legyen a bá­nyában összegyűlt víz eltávo­lítása. A telepi gyerekek a bé­léscsövet eldugították: fadara­bokat, földet, vasat, követ szórtak bele. Már szükség len­ne a nagy mélységű nyílásra, de olyan vastag a benne meg­keményedett tömítőréteg, hogy használni lehetetlen. A bánya vezetői már egy újabb fúrás gondolatával foglalkoztak, amikor ők szóltak: kitisztítják a béléscsövet! Műszak után találkozik Tóth Imre kis csapata, hogy a mun­kát elvégezze. Klérius fúróval próbálják áttörni a cső záróré­tegét. Ha sikerül ez a munka, közel egymillió forint megta­karítást jelent majd a bánya­üzemnek. Este, mikor a fúrástól haza­kerül Tóth Imre, s akad egy kis szabad ideje, olvas. Ked­venc könyveit forgatja. A tel­jes Mikszáth-sorozatot őrzi — több könyv társaságában — a könyvespolc. És nem hiányza­nak a polcról a szakkönyvek sem. EGYSZERŰ EMBER Tóth Imre. Munkás. A hétköznapok névtelen harcosa. Dolgozó em­ber, aki megérdemli, hogy a mindennapok krónikása felje­gyezze a nevét. K. J. Szívesen vásárolnak az önkiszolgáló boltokban A belkereskedelem érdekes és egyben igen fontos közvéle­mény- és piackutatást tartott, több újtipusú önkiszolgáló boltban. A megfigyelések ta­núsága szerint az önkiszolgáló boltok minden torlódás nélkül, több mint kétszer akkora for­galmat tudnak lebonyolítani, mint a hasonló, de hagyomá­nyos módszerrel árusító üzle­tek. ’A vezetőktől megkérdezték, szívesen vásárolnak-e az önki­szolgáló boltban. A feleletek 94 százaléka igen, két százaléka nem, négy százaléka pedig ha­tározatlan volt. (MTI) Chicagóban történt.,. Az év legarcátlanabb lopá­sának minősítették az Egyesült Államokban egy chicagói zseb­metsző eljárását, akit a bíró­ság 100 dollár letétbe helyezé­se ellenében szabadlábra he­lyezett. A zsebmetsző ugyanis a tár­gyalás folyamán a bíró zsebé­ből lopta vissza azt a 100 dol­lárt, amelyet szabadlábra he­lyezéséért letétbe fizetett. Hit és félezernél több szakképzett munkaerő hagyja el idén az egészségügyi szakiskolákat * Jelenleg 4400 védőnő működik az országban Az egészségügyi szakiskolák­ban is megkezdődtek gák. Az Egészségügyi a vizs- Minisz­„Igyálvagy meghalsz!“ Amerikában hónapokig tartó nyomozó munkával sike­rűit felgöngyölíteni a „Fogyasztók Szindikátusa” nevű bűn­szövetkezetet. Ez a bűnszövetkezet 140 gengsztert, 35 „kerületi vezetőt’, 6 „pénzbeszedőt” foglalkoztatott, vezetője pedig egy hatalmas luxusvillában, jachttal, magánrepülőgéppel és há­rom autóval élte fényűző életét. A Fogyasztók Szindikátusa 310 vendéglőssel, kisebb szál­lodák tulajdonosaival állt összeköttetésben és 1952 óta hal­latlan sikerrel működött. A gengszterek felszólították a ven­déglősöket, hogy adják le üzleti hasznuk kétharmadát, en­nek ellenében pedig biztosítani fogják, hogy a forgalmuk jelentősen emelkedik. Azt sem mulasztották el közölni, hogy más választásuk nincsen, mert ha nem csatlakoznak a „szin­dikátushoz”, az életükkel fizetnek érte. A gengszterek igen egyszerűen jártak el: a vendéglőkben odaléptek az emberekhez és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentették: „Még három pohárral iszol, vagy pedig...” Te­kintettel arra, hogy a gengszterek valamennyien díjbirkózó külsejüek voltak, a vendég sohasem habozott eleget tenni a felszólításnak. A Fogyasztók Szindikátusa egyébként lopott italokkal is ellátta a vendéglőt. térium tájékoztatta a Magyar Távirati Iroda murikatársát a középfokú egészségügyi szak­képzés helyzetéről és kilátásai­ról. A háború után mindössze 300— 400 védőnő volt az országban. Számuk ma meghaladja a 4400-at. A szocialista egészségügy fo­kozatos kiépítése, igen sok or­vosi segéderő munkába állítá­sát kívánja. Annak ellenére, hogy félszáz kétéves, jórészt bentlakásos egészségügyi szak­iskola működik az országban, még koránt sem tartunk ott, hogy elegendő, jól képzett, kö­zépfokú egészségügyi dolgo­zónk legyen. Nagyjából minden megyeszékhelyre jut egészség- ügyi szakiskola. A szakiskolák­ból évente több mint két és félezer jól képzett dolgozó ke­rül ki: védőnők, szülésznők, diétásnővérek, gyógytornászok, felnőtt és gyermekápolónők, csecsemőgondozónők, labora­tóriumi, közegészségügyi asz- szisztensek, közegészségügyi és járványügyi ellenőrök. — Ezenkívül úgynevezett munkamelletti képzést is foly­tatunk. A leendő ápolónők és bölcsődei gondozónők egy része egészségügyi intézményekben dolgozik és munkája mellett heti háromszor négyórás elmé­leti képzést kap. Jelenleg 3500 egészségügyi dölgozót képezünk ily módon. Államunk nagy je­lentőséget tulajdonít a szak­képzésnek, mutatják az erre fordított összegek is. Az egész­ségügyi szakiskolák végzett nö­vendékei átlagosan egyenként 20 000 forintjába kerülnek nép­gazdaságunknak. Az új ötéves tervben négy, egyenként két­száz személyes szakiskola épül, s ezek működtetésével fokoza­tosan elérjük, hogy elegendő középfokú egészségügyi dolgo­zó tevékenykedjék, a mainál magasabb szintű, szocialista egészségügyi ellátásban. (MTI) Nyolc televízió és tizenhat rádiótípus az egri RAVILL-boltban Balról a hengeres mosógé­pek, jobbról a rádiók polca: csak keskeny ösvény marad a vásárlók számára az egri rádió és villamossági boltban. Áru van. Minden? Nos, ezt azért túízás lenne állítani... Ludányi József boltvezető mutat szét a tágas helyiség­ben. — Látja mennyi rádió van? De keveset vásárolnak belő­lük, a rádiónak ez, a mostani, a holtszezonja ... — Es mit keresnek? — Háztartási gépeket, hőpa­lackot, hanglemezt... Es vil­lanyszerelési cikkeket... — Igen és természetes, hi­szen minden új házba beveze­tik nyomban a villanyt is. — A háztartási gépekből mi a legkeresettebb? — Mosó- és kefélőgép, a porszívó, de ebből keveset ka­punk és csak néhány jut a vil­lanysütőből is. — Milyen rádióik vannak? — Pillanatnyilag tizenhat tí­pus. Még a tranzisztoros Mi- norion is kapható, az összes újdonság tehát... — Mind jó készülék? Rábólint nyomban Ludányi József: — Természetesen! Azonnal bejelentettem az el­lenvéleményem. Es rámutat­tam a 730 forintos kis Fehér­vár gépre... — Ilyet vásároltunk és ez rossz. Recseg, sípol és zúg és... Minden hangot ad ami kelle­metlen és főisértő, csak ép­pen ... — Pedig jó ez a típus is. Az Útfenntartó Vállalat a napok­ban vett belőlük nyolc dara­bot. Tessék beküldeni a Ré­veihez, megnézik... Azután másról beszéltünk. A televízió készülékekrőL — Nyolc típusunk van. Már Benczúrt is kaptunk. Van kis és nagy képernyős készülé­künk ... Az egyik sarokban impo­záns hűtőszekrény. — Akad rá vevő? — A múlt negyedévben ti­zenkét darabot adtunk el. Pe­dig nem olcsó. És sok kávéfő­zőt is vásároltak nálunk. Rak­tárunkon van egész sereg kü­lönféle kávéfőző, ' gázos, vil­lany és rezsóra tehető is. A legújabb fajta már teljesen presszórendszerű és gőzzel működik..'. A hanglemez-részleg vezető­je: Balogh Miklósné. A rövid pult elől sohasem fogynak el a vásárlók. Most is tánclemez barázdáin szalad a tű: kipró­bálják a lemezeket. — Hétszáz fajta lemezünk van, sok a külföldi: cseh, né­met, angol, szovjet ... — Mi a legkeresettebb? — A tánciemez. Mostanában Németh Lehel és Kovács Erzsi a kedvenc ... Az operák közül? — A Traviata. — Milyen a hanglemezfor­galom? — Ezerötszáz forint átlago­san ... Szép ez a bolt. Sok vásárló fordul meg benne. Es nagyon sok olyan, aki vásárló szándék nélkül, csak kíváncsiságból nézegeti a bolt gazdag áru­készletét. De, van is mit néz­ni! ... (szántó) Határon innen faigyalázás - határon túl szerelem A dél-afrikai megkülönböztető faji törvények ér­telmében bünte­tendő cselekmény, hogy egy fehér em­ber szerelmi kap­csolatot tart fenn néger nővel. Nem­régiben a Dél-Af­rikai Unióban Li­dia Ndua gyerme­ket hozott a világ­ra és ezért • James Sholto Douglas 39 éves angol állam­polgárt vád alá helyezték. Miután elismerte az apa­ságot, a bíróság négy évi börtönre ítélte. Douglas védő­ügyvédje azonban ■ nem nyugodott be­le az ítéletbe, ha­nem szállodaszám­lákkal bizonyítot­ta, hogy a szerel­mespár kizárólag Rhodéziában talál­kozott egymással, tehát a „bűncse­lekményt” nem a Dél-Afrikai Unió területén követték el. Mivel pedig Rhodéziában a Dél-Afrikai Unió faji törvényei nem érvényesek, a tör­vényszék ellenbi­zonyítékok híján kénytelen volt Douglast felmen­teni. Mert ami Dél- Afrikában fajgya- lázás, az néhány kilométerrel észa­kabbra, a határon túl már szerelem. T AJOS MAR HARMADIK nap- •Lj ja bajlódott a körmével, hogy eltüntesse róla a festék nyomát. Pes­ten sohasem zavarta ez a mesterség­ről valló lerakódás. Így is a nők bál­ványa volt, előfordult, hogy egyszer­re tízen is körülfogták. Hol egyik, hol másik csúsztatott a zsebébe egy sze­let csokoládét; Néha kikészült a szí­ve, mert nem győzte feldolgozni a fe­ketéket, amelyekkel a nők jóltartot­ták. Lajos ugyanis fodrász volt a Bel­városban. Azon elkényeztetett Figa­rók kö»ül való, akik a „kedves ven­déget” keresztnevén is szólíthatta, s ha uzsonnázni akart, tenyérből is etethette magát, miközben kikeverte a bronzvörös festéket és a vattás ecsettel felkente a „hölgy” fejére, Elég volt csak annyit mondania: — dohányoznak a hölgyek? Legalább hárman ugrottak, hogy cigarettát tegyenek a szájába, s meg­gyújtsák, ezzel se veszítsen egy perc időt. Szóval, Lajos a Belvárosi Fod­rászat sztárja volt. aki életében elő­ször, szakszervezeti beutalással, két hétre Kékestetőre ment üdülni. Az új környezetben nem 'tudott még elég otthonosan mozogni. A nagy hall süppedő szőnyegén elfogó- dottan lépkedett, az ebédlő asztalánál hallgatott, ő, akit mindenki szóval tartott, most hiába keresett egy isme­rős arcot. Rajongó, női pillantások nem tüzeltek magas, kissé hízásra hajlamos alakjára. Eszébe is jutott, hogy bezzeg otthon! Meg hogy: majd körül nyüzsögnék, ha tudnák, hogy fodrász, ha például annak a szőke kis molettnek megmutatná, milyen frizu­rát kell hordania. Egyébként a frizu­rákkal nem volt megelégedve. Egyet­len elfogadható „fejet” sem talált. Ha meglátott egy nőt, rögtön a frizu­rája ötlött szemébe, és már formálta is magában a csigákat. ^ — Mit tudnék éa ezekből a nőkből csinálni! — hajtogatta magában. CZOBATÄRSÄT ALIG látta. ^Valami műszerész, annyit tu­dott róla, nála jóval fiatalabb volt, ennek következtében keveseb­bet tartózkodott a szobában, s ezt SZEMES PIROSKA: Üdülőben kissé rossz néven is vette tőle. Az esti táncnál mindig lányok társaságában látta a fiút, aki fesztelenül, mozgott körülöttük, kitűnően táncolt, s a lá­nyok majd szétszedték ezért. Irigy­ség költözött a szívébe. Nem nagy, gonosz irigység, csak kicsi és kicsit fájó. Szerette volna megmutatni ma­gát Pesten a fiúnak, az üzletben, amikor színésznők versenyeznek ér­te, hogy kedvébe járjanak; Bántotta, hogy már harmadik napja van itt, és még annyit sem ért el, hogy egy nő ránézzen. Kritikusan szemügyre vet­te a körmét. Tulajdonképpen már le­kopott róla a festék, ami még ma­radt volna, azt klsollójával levakar­ta. Valahányszor kijött volna a szo­bájából, előbb gondosan átvizsgálta magát a nagytükörben, s csak- akkor lépett ki az ajtón, amikor mindent rendben talált. Annyi inget hozott magával, hogy akár mindennap cse­rélhetne. Szobán kívül csak nyakken­dőben mutatkozott, amelyből nagy választékot csomagolt be. Cipői sám­fákkal spékelve foglalták el a kö­zös szekrény aljét, valamennyi olasz szabású, csaknem új volt. Nad­rágjait speciális él tartó állványra szerelte és zakóinak hozott akasztó­kat. Becsomagolta a kis „Sonett”-et is, de csak akkor merte bekapcsolni, amikor társa nem volt odahaza. Sé­táira nem vitte magával, pedig azzal a szándékkal tette a bőröndbe. A harmadik napon már-már ott tartott, hogy megállapítja: ezerszer inkább Pesten nyaralni, mint itt, ahol sen­ki ismerős nincs, ahol teljes ide­gennek számít. Az ebédnél aztán vá­ratlan fordulat történt. Asztaltársai a délelőtti kirándulásról emelkedett hangulatban tértek vissza, s beszéde­sek lettek. Lajos meghatottan kap­csolódott bele a társalgásba, s hálá­ból egy üveg bort hozatott az asz­talra. Ezzel egyenjogúsította magát, és már természetesnek tekintette, hogy őt is meghívták az esti kirán­dulásra, amelyet a falu kisvendéglő­jébe tesznek; T AJOS AZONBAN az indulás-Lj időpontját átaludta, s amikor felkelt, csalódottan nézett az órára. Némi habozás után azonban úgy dön­tött, hogy elindul a társaság után. A kiránduláshoz eszterházi kockás öltö­nyét vette fel, s a szellős, csattog szandált. Nyakkendőt most kivétele­sen nem kötött, miután fekete olasz- ingjéhez sehogy sem illett volna. Nem ismerte ugyan a járást a faluba, de az útjelző tábla eligazította; Élvezte a gyaloglást, gyönyörködött az út­ban és kezdte jól érezni magát; Afelől kétsége sem volt, hogy a vendéglőt megtalálja. Az út mentén, a töltésen különös, édes illat csapta meg. Végig­pásztázta és nagy felfedezést tett: szamóca illatozott, piroslott a törpe zöld levelek alatt. Életében most lá­tott először termő szamócát; Eddig csak piacon, már leszedve, kis tányér- kákon, ahogy árulni szokták. Elfeled­kezve tépdeste és csipegette a piros­fejű szárakat. Pillanatok alatt való­ságos bokréta gyűlt össze. El is hatá­rozta, hogy a szaki bácsi feleségének adja, amint megérkezik a vendéglő­be. Ezzel kér bocsánatot a késésért: Már a faluhoz közelített, amikor egy kecses járású lányt pillantott meg. Arcát nem látta, miután előt­te ballagott, de alakja, mozgása és különösen a haja, egészen elbűvölte. Az egyetlen jó frizura, amit eddig lá­tott. Vagyis nem egészen, mert még ezen is tudna mit csinálni. Nem hagy­ná például ilyen szimplán csapkod­ni ezt a lófarkat, mert elég hosszú, lehetne belőle egy csavart fonatot csinálni, amit visszatűzne a lány fe- jebúbjára. Szemlélődésének tárgya hátranézett, mife .Lajos zavarba jött. Ö, aki olyan otthonosan mozog női körökben, most egyszerre ügyetlen­nek érezte magát. A lány nagyon csi­nos volt. Bőre barna, egyetlen szem festék nincs rajta, csak a szemöldö­kének ívét rajzolta utána egy kis feketével. A lány megint hátra né­zett: Nem volt ebben a tekintetben semmi kihívó. Inkább valami érdek­lődő kíváncsiság. Lajos nem készült rá, maga sem tudta, hogy meg fogja szólítani. Később nagyon bosszanko­dott rajta, és csodálkozott is, hogy jutott eszébe éppen azt kérdezni: — Bocsánat... Nem tetszik tudni, hogy a Betyár-csárda merre van? [JA NEM HAMARKODJA el a kérdés megszerkesztését, már mindjárt az elején okosabban indul­hatott volna a társalgás. Végered­ményben így sem történt semmi baj, mert a lány tudta, és el is magyaráz­ta, sőt közölte, hogy ő is odamegy. — Randevú? — kérdezte nem to­lakodó udvariassággal Lajos. — Á! — rázta meg szőke haját a lány; — Csak kirándulok... — Szintén üdülni tetszik? — Igen; — És nem unatkozik? — Mikor, hogy... — Persze, persze... Tulajdonkép­pen én is így vagyok... Hol unatko­zom, hol nem... Most például nem... Így folyt a beszélgetés, amelyet nem érdemes tovább részletezni. Amikor Lajos odáig ért, hogy meg­kérdezze szép útitársnőjét, hogy mi­vel foglalkozik, nem csodálkozott azon, hogy a hölgy színésznő: • — Szép pálya... — mondta elisme- lőleg, majd kötelezve érezte magát, hogy felfedje saját foglalkozását; — Legalább olyan szép, mint a vegyé­szet... — Maga vegyész? — csillant fel a lány szemében az érdeklődés lángja. — Igen — bólintott Lajos, aztán engedélyt kért, hogy bemutatkozzon. Amikor megtudta, hogy a lányt Er­zsikének hívják, így szólt: — Ha megengedi Erzsiké, ezennel átnyúj­tom hódolatom jelét, ezt a csok­rot, művészi szépsége elismeréséül. C'RZSIKE ELNEVETTE magát, bókolt egyet és átvette a sza­móca bokrátét, majd odanyújtotta Lajosnak is, hogy csipegessen belőle; Amikor a Äis vendéglőbe értek, La­jos odavitte asztalszomszédaihoz Erzsikét és bemutatta: Kis ismerősöm... színésznő... Erzsiké elpirult, ami annak ellené­re, hogy színésznő, nagyon jól állt neki. Visszafelé már kart karba ölt­ve andalogtak a társaság mögött és Lajos a holnapi viszontlátásról álmo­dozott; Az álmodozás meg is történt, de ko­rábban ég csak Lajos szerzett tudo­mást róla. A kislány ugyanis nem vette észre a fiatalembert, s amikor este találkoztak, Erzsiké az előző nap ábrándos emlékein élte át újra a valóságot. Mert a kislány nemcsak önmagar hanem a férfi előtt sem tit­kolta, hogy megnyerte a tetszését. La­jos hálás volt érte, annak ellenére, hogy délelőtt, a titokzatos viszontlá­tás alkalmával jellembe vágó felfe­dezést tett Erzsikéről. Mégpedig azt, hogy a kislány nem mondott igazat. Mert lehet, hogy színésznő, de azért nem kellett volna eltitkolnia azt sem, hogy időnként az üdülő konyháján lép fel, mint kézilány, amely' sze­repben éppen olyan kedves, mint a tegnapestiben. Lajos viszont Erzsiké felfedezéséről nem tudott semmit: Nevezetesen, hogy még reggel végig­nézte a portán az üdülők jegyzékét, ahonnét nem volt nehéz ráismerni vegyész lovagjára, még úgy sem, hogy foglalkozása mellé az volt be­írva: női fodrász. AZ ÜDÜLÉS HÁTRALEVŐ ide- ** jében sem fedték fel titkukat, játszottak és nagy sikerrel, bizonyít­ja az is, hogy a turnus végén, a bű- csúzás után néhány nappal két levél keresztezte egymást, őszintén val­lottak. Mert levélben ez sokkal köny* nyebb volt. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents