Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25 / 149. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. június 25., szómig Lovas nép vagyunk? A felnémeti vasúti sorompó­nál két férfi egy motorkerék­párral vesződik. Nem gyújt a gyertya. Az idősebb, paraszt- bajuszú férfi az árokszélről fi­gyeli a fiatalabb mozdulatait: mit csinál a masinával. Mikor már nem bírja tovább nézni a kinlódást, ő próbálkozik a mo­torral. Berúgja az indítókart. A mo­tor köhög egy sort, aztán el­hallgat. — Höjj, Panni! — morog az öreg. — Hogy a nyavalya tapo­gasson körbe. Beletúr a szerkezetbe és me­gint rúg egyet az indítókaron. A motor most már elegáns pö- fögésbe kezd. Felülnek a mo­torra. Az idősebb előre, a kor­mányhoz. És indulnak. A mo­torkerékpár áthintázik a síne­ken. Az öreg büszkén, egyenes derékkal ül, könyökét terpeszt­ve, laza csuklóval fogja a kor­mányt. Ügy, ahogyan azt min­dig fogni kellett, mióta ember van, van ló és van lószerszám. — kyd — — A VI. EGRI DALOS- TALÁLKOZÓ ma este sorra kerülő díszhangversenye ke­retében a Hazafias Népfront városi bizottsága és az egri Szövetkezeti Bizottság dalkö­re ünnepélyes formában meg­emlékezik Huszthy Zoltán karnagy egri zenei működé­sének 40 éves jubileumáról. — TATAROZZAK EGER­BEN a Széchenyi utca 9. szá­mú házat. A felújítási munká­kat úgy végzik, hogy az épület visszanyerje eredeti, az eddigi átalakítgatások előtti stílusát. Ezért szükséges volt a ház földszintjén működő cukrászda nagy kirakatainak áthelyezé­se is. — MÁR CSÜTÖRTÖKÖN este fényárban úszott Eger­ben a főszékesegyház hom­lokzata, amely elé az ÉMÁSZ dolgozói, a dalosünnep dísz- hangversenye alkalmából nagy fényerejű higanygőz- lámpákat szereltek fel. — 5000 HOLDON befejezték a kukorica második kapálását a hevesi járásban. Most gyors ütemben végzik a még hátra­levő növényápolási munkát, hogy a jövő hét elejére, ami­kor az aratást már mindenütt megkezdik, minél kevesebb gond legyen a növényápolási munkákra — HÉTFŐN MEGKEZDŐ­DIK az aratás Makiáron is. Az aratási munkában nagy segítséget jelent három új kombájn, amelyek nem sok­kal ezelőtt érkeztek az Egri Gépállomásra, s a többivel együtt már részt vesznek a nagy nyári munkákban. — ÁTADTÁK a szajlai Bú­zakalász Tsz 50 férőhelyes mag- tárpadlásos tehénistállóját. Az építkezés gyors befejezése se­gíti a szövetkezetei a gabona- tárolás megoldásában is, mert az új istálló padlásán jelentős mennyiségű gabonát tárolhat­nak. — AZ EGRI BÚTOR­GYÁR épületének Grónay Sándor utcai frontján bont­ják a tetőt. A tervek szerint ugyanis emeletet húznak az épület e részére. Az újonnan létesített emeleti részen kap­nak majd helyet a mosdók, öltözők, s itt lesz a készáru­raktár is. , — ELSŐ ÍZBEN osztottak előleget a napokban az ivádi Új Elet Termelőszövetkezet­ben. A tagok munkaegységen­ként hat forint előleget kaptak, az eddig teljesített munkaegy­ség arányában. Az előleget a gyapjú árából biztosították. — AZ EGRI HENGERMA­LOMBAN befejeződtek az évi szokásos nagy karbantartási munkaiatok, a gépek, a rak­tárak és az új műszaki gárda felkészülten várják az első gabonaszállítmányokat. — JÚLIUS ELSEJÉN 12 szakmunkás részvételével komplex-brigád kezdi meg a munkát a gyöngyösi XII-es ak­nánál. A brigádban 4 villany- szerelő, 5 lakatos és három mű­szaki vezető dolgozik majd azért, hogy biztosítsák a bá­nyászok zavartalan munkáját, minimálisra csökkentsék a gé­pek állásidejéből származó tnunkaidőkiesésekeL Felejthetetlen élményt nyújtott a Nemzeti Színház Egerben Csütörtökön este mutatta be a Nemzeti Színház együttese az egri színpadon Csehov: vá- nya bácsi című darabját. A ki­váló művészek telt ház előtt játszottak és sikerük biztos és megérdemelt. „Nálunk az élet ostoba, unalmas és szennyes.” „A cél­talan élet nem tiszta.” „Az élet itt, nálunk, falun ízléstelen.” „Csodabogár vagyok én is.” „Itt már az a csodabogár, aki normális.” „Alkotni: kinek-ki- nek.” Ilyen, inkább elröppenő, sóhajokba ágyazott kijelenté­sek hangzanak el lépten-nyo- mon a színpadon. Inkább meg­állapítások ezek, bölcsnek lát­szó és rezignált elkönyvelések, semmint a lelkiállapoton vál­toztatni akarás kitörései. Igaz, a negyedik felvonás fináléjá­ban a csúnyává sikerült lány megvallja hitét a továbbélés­ben. abban látja értelmét, ha másokért dolgozik, számlákat ír, ügyei a gazdaságra, fillért fillérre halmoz, mert segíteni, kell másokon. Csehov (ebben az évben ün­nepeljük születése századik év­fordulóját) éles szemmel figye­li meg a körülötte terpeszkedő orosz életet, érzékeny leikével reagál az időszerűtlen és értel­metlen jelenségekre, és mint a diagnózishoz szokott orvos, megállapítja a kór lényegét. Oroszországban a múlt század utolsó évtizedeiben valami hal­latlan fáradtság és értelmet­lenség, illúzió- és hitnélküli­ség üli meg a társadalom egy részét, az ún. középosztályt, amely vidéken él, tölti napjait, sértődve néz a világra és ön­magára. átkozottul únja a lé­tezést, érzései megsavanyod- nak, mert céltalan az egész élet. Nincs hit ebben a világ­ban és nincs hit ezekben az emberekben, mert az igazság régen kicsúszott a lábuk alól. A képmutatás, a rögeszmék vették birtokukba-a lelkeket és ebben a társadalomban azt szolgálják ki maradéktalanul és gerinctelenül, aki szélhá- moskodik és gátlástalanul zsa­rolni tudja azokat, akik ebben a lelke- és fejevesztett világ­ban, a forradalom előtti évti­zedek fülledt és rothadó légkö­rében filozófiát hazudnak oda, ahol csak a szófacsarás és kép­mutatás lelhető fel. Csehov néhány darabjában a sebész-kés élességével és pontosságával vág, kritikája feltárja az ember és a társada­lom halálos bajait. Mindent el­mond és elmondat koráról és kora embereiről. Beszéltet ál­mokról. amelyeket ő még két évszázad jövő mélységeibe he­lyez, mint megvalósult ideá­kat és ezzel az óvatos hitével mondott halálos ítéletet mind-; arról, ami őt körülvette. 1904-; ben halt meg. A sirály elröp-; pent, mielőtt a sasok szárnya-; lását (1905, 1917) láthatta és; érthette volna. ; A nemrég, tragikus hirtelen-! ség'gel elhúnyt Gellért Endre! rendezte a Ványa bácsit — az! eltűnt csehovi világ reális áb-! %8§SSam\ EGRI VÖRÖS CSILLAG < Egy kislány keresi az édesapját< EGRI BRÖDY A kör < EGRI KERTMOZI Meztelen igazság < GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Rövidnadrágos ember < GYÖNGYÖSI PUSKIN < Emberek és farkasok $ GYÖNGYÖSI KERTMOZI < Mexikói szerenád < HATVANI KOSSUTH A nagy családok < FÜZESABONY J Három csillag < HEVES Ketten a nagyvárosban < PÉTERVÁSÁRA í Rendkívüli történet I; rész < műsora: ] Egerben, este fél 8 órakor: ELVESSEM A FELESÉGEM < (Bianco bérlet) < Borsodnádasdon, este 7 órakor: < anyösglneraus * rázolása szemmel láthatólag a rendezési munka tengelye. Az orosz vidék sárbahullottsága, az orosz lélek fásultsága, a szennyesség és unalom állandó lelki kínja minden mondatban közvetve, vagy közvetlenül uralkodik. Nincsenek határo­zottan befejezett mozdulatok, a mondatok is csak úgy félig szégyenlősen, félig értetlenül esnek. Az indulatok a felszínig nehezen jutnak el és csak a végső felháborodás következe­tessége adja Ványa bácsi kezé­be is a revolvert, hogy a kép­mutatás és hitvány hamisság képviselőjével végezzen. Ami­kor a fegyver csődöt mond (mint annyi minden ebben a csehovi világban), az egyetlen egyenes mozdulatot úgy görbí­ti meg a környezet, hogy Vá­nya bácsit hivatalosan bolond­nak tartják. Pedig mindenki tudja, hogy józan és igaza van. Gellért Endre mesterien csak annyit ad a dráma leheletéből ebben a rendezésben, ameny- nyit ez a félig szendergő, pos- hadó világ megérdemel. A nyugalmazott egyetemi ta­nárt, Szerebjákovot Major Ta­más Kossuth-díjas, kiváló mű­vész alakítja. A nagyképűen üres, a szólamokból és a kör­nyezetének vakságából élő tör­tető és gondolatok nélküli szo­fistát nagyszerűen eleveníti meg. Elutazása előtti búcsú zá­sa (a darabban egyébként min­denki és mindig búcsúzik egy kicsit valamitől) a szemforga­tás magasiskolája. Hagyja, hogy az igazában sértett Vá­nya bácsi bocsánatot kérjen. A professzor felesége szere­pében Lukács Margit érdemes művészt látjuk. Ez a nagysze­rű orgánummal rendelkező asszony sok-sok árnyalatot ját­szik végig, míg lázadása, a szerelem féltett megélése és megvallása bekövetkezik. Ál­modozása és türelme egy ár­nyalattal más, mint a többi félresikerülté, sajnálni még­sem tudjuk, mert hamis érzé­sek vezették az üresen csillo­gó professzorhoz. Az orvossal való találkozása, a rejtett in­dulatok és a ki nem élt szen­vedély összecsapása tüzet gyúj­tanak ebben az asszonyban, aki csak pillanatokra mer és akar őszinte lenni. Mészáros Ági Szónyája,, a csúnyácska, falun nőtt Szereb- jákov-lány őszinte ember. Mindent megtesz a környezet kedvéért, dolgozik, fárad, s a fülledt levegőben, a vihar előtti fojtott légkörben rábíz­za szerelme titkát legnagyobb ellenfelére. A képmutató vi­lágban csak az ő hite marad meg töretlenül és csak az ő akarata biztatja Ványa bácsit a továbbélésre és a cselekvés­re. Ványa bácsit Makláry Zol­tán Kossuth-díjas, kiváló mű­vész alakítja. Iván Petrovics fiatalságát és lehetőségeit ál­dozta fel a professzor miatt és tűnt ifjúsága után nyúlva be­leszeret a professzor feleségé­be. Az érzés nem talál viszon­zást. Az esetleg viszonzott sze­relem talán még gyógyítaná azt a szörnyű felismerést, hogy értelmetlenül és értéktelen dolgok miatt hozott áldozatot. Az ivás teszi számára is elvi­selhetővé a fojtogató légkört, míg elkeseredése a professzor arcátlansága hallatára a "”11- kolási mozdulatig érlelődik. Bessenyei Ferencnek, a két­szeres Kossuth-díjas, érdemes művésznek felejthetetlen per­ceket köszönhet az egri közön­ség. Ahogyan ez az álmodozó, nagyszándékú és elgondolásai­ban kétkedve is hivő Asztrov szeretne kitörni a szürkeség­ből, az unalomból és a szenny­ből, kitöréseiből, arcának rez­düléseiből, kezének tétova mozdulataiból, önmaga felett is nyilvánvaló. Ahogyan meg­fogadja Szónyának, hogy az ivást abbahagyja, ahogyan a professzor feleségével a járás térképét végigvizsgálja és el­jut a csókig, az a férfi vívó­dásának nagyszerű rajza. Aho­gyan a faggató válaszra (vajon szereti-e Szónyát?) nemet mond, hátborzongatóan igaz: sok-sok érzelmi töredék vonul végig az arcán, míg a mérleg nyelve a nemre fordul. Tyelégin, elszegényedett föld- birtokos szerepében Gőzön Gyula Kossuth-díjas, kiváló művészt látjuk. Az elesett em­ber nyakhajlított alázatát ke­vés szóval és maga elé meredő arccal mutatja meg. Pártos Erzsi öreg dajkája rezignált arccal és a sokat tűrt ember kifejezéstelen tekinte­tével ismétli a szentenciákat, amik úgy illenek az esemé­nyek végére. A húziszolgát Csillag János játszotta. A díszleteket Pán József ter­vezte, a jelmezeket Laczko- vich Piroska. Az egri közönség hálásan jutalmazta vastapssal az elő­adás művészeit, mert Csehov világát felelevenítette és be­pillantást kaphatott egy kor­ija, amelynek emlékeit csak hírből és a halhatatlan alko­tásokból ismerjük. Farkas András Naptár GUSTAVE CHARPENTIER 1960. JÜNIUS 25., SZOMBAT VILMOS 100 évvel ezelőtt, 1860. június 25-én született GUSTAVE CHARPENTIER, francia zene­szerző. Színes hangversenyda­rabokat, a forradalmi dalok mintájára népi himnuszokat írt. Főműve a LOUISE című opera. Tárgyát a párizsi mun­kások életéből vette. 1900-ban Párizsban népkonzervatóriumot alapított. Charpentier 1956-ban halt meg. 70 évvel ezelőtt, 1890-ben szü­letett HANS MARCHWITZA, Nemzeti-díjas német író. Mint bányász-munkáslevelező kezdte irodalmi pályafutását. Regényei a Ruhr-vidéki munkásélettel foglalkoznak (ROHAM ESSEN ELLEN, KUMIAKOK, A KU- MIAKOK VISSZATÉRÉSE, NYERS VAS). 1933-ban hazájá­ból emigrálnia kellett és részt vett a spanyol szabadságharc­ban. 85 évvel ezelőtt, 1875-ben született szovjet fiziológus. ALEKSZEJ UHTOMSZKIJ, 10 évvel ezelőtt, 1950. június 25-én kezdődött meg a koreai nép szabadságharca a függetlenségét támadó amerikai csapatok és a napjainkban elkergetett Li Szin Man bérencek ellen. (P&-LzmÁte. imf iit hw — Csuda egy ron­da alak — állapí­totta meg magá­ban Pöszméte, amint áhítatos arccal figyelte igazgatója szavait, amelyek úgy ko­pogtak értelme bezárt ablakán, mint riadt legyek az üvegen. — ... mert min­dennek az alapja az őszinteség, a nyíltság és a bá­torság — hallotta negyedfüllel a sza­vakat és akaratla­nul is töprengeni kezdett. — Mi lenne, ha most felállnék és azt mondanám... Ide figyeljen, igaz­gató kartárs, hogy maga egy ronda ember, az hagy- ján... Nem lehet mindenki Romeo, s ilyen tiplifej mö­gött is lehet vala­mi. De ha én a maga szemébe né­zek, abban a golyó­bisokon kívül nem látok semmit. Ab­szolúte semmit. Ilyen üres szemet én még nem lát­tam, s biztos, ha meg kopogtatnám kopasz fejét, úgy kongana, mint a hordó, amelyet már régen meg­csapoltak. Magá­nak fogalma sincs semmiről, maga még azt se tudja, mi a fogalom, ma­ga még azt se tud­ja, ki az a Pösz­méte, mert ha tud­ná, iderohanna, kezet csókolna ne­ki és sírva adná át a helyét. Sírva és meakulpázva, hogy méltatlan testré­szét oda merészel­te rakni, ahol a Pöszméte helye van... Igen, ezt fogja mondani... Itt az ideje, hogy megtudják, meg­lássák, kicsoda is az a Pöszméte, aki nem riad vissza, ha szót kell ejteni az igazságért, aki bátran és szem­rebbenés nélkül szembenéz az igaz- gettójával, mind­addig, amíg ez az igazgató olyan ki­csi nem lesz, hogy ki sem látszik a füle mögül... Fel­áll és... — Szólni akar, Pöszméte kartárs? — riadt fel az igaz­gató hangjára. Mindenki őt néz­te, érezte, hogy nyolcvan szempár szegeződik rá, negyven ember fi­gyeli most őt, a negyvenegyedik az igazgató és szeme- párja. Kihúzta ma­gát, köhintett ket­tőt és így szólt: — Ó, a világért se, kedves igazga­tó kartárs... csak ... csak a széke­met igazítottam meg... (egri) Brazília sok millió zsák kávét kénytelen megsemmisíteni Az Estado de Sao Paolo című brazíliai lap megállapítása sze­rint a kávétermesztők raktá­raiban jelenleg is harmincmil­lió eladatlan zsák kávé hever és az idei termés további 42— 45 millió zsákot fog kitenni. A lap megállapítja, hogy a Vi­lágbank legutóbb hatmillió dol­lár kölcsönt adott Brazília leg­nagyobb versenytársának, Ke­nyának és ezzel kétségbeejtően rontotta a brazil piac esélyeit. Ha Brazília nem kap sürgős segítséget és a kávétermesztés az eddigi ütemben folyik to­vább, 1962 végére 70 millió zsák eladatlan kávéfeleslege lesz az országnak. VVWWWVNA'WVWVWSAAAAAAAA/WV ; — Nem szeretlek... értsd •meg, hogy nem szeretlek — •mondta a lány. inkább kicsit ■sajnálkozva, talán nem is a •fiún, nem is azon, hogy fáj­dalmat okoz valakinek: a sze­dreimet sajnálta. ■ — Miért nem szeretsz? ■ — Mit tudom én, hogy miért? ■Minek ilyet kérdezni... Ha szeretnélek és akkor kérdez­néd, hogy miért, arra biztosan tudnék válaszolni, de erre? Igazán nevetséges vagy... — Miért volnék nevetséges, ;hiszen én szeretlek — rántotta .meg értetlenül a fiú a vállát. — Az a szerelmes, akit nem szeretnek viszont, az mindig inevetséges ... Sajnálom, de ■így van — jelentette ki a lány ■és igyekezett olyan mereven ■ülni a széken, hogy egész meg­jelenése sugározza a teljes és tökéletes visszautasítást. A fiú megcsóválta a fejét. — Nem... semmiképpen sem értem, miért nem szeretsz... Amikor én úgy szeretlek — hajtogatta makacsul. A lány most már mérgesen rántotta fel szemöldökét. — Hogy mondjam már... nem szeretlek... nem tudlak szeretni, nem is akarlak sze­retni ... Ha rád nézek, nem jut eszembe a szerelem, soha nem jutott és biztosíthatlak, nem is fog ... Igazán nevetsé­ges vagy ezzel az értetlenség­gel. — Miért lennék én nevetsé­ges? Miért szégyellnivaló, ha agy férfi szeret valakit... Biz­tosíthatlak, hogy ez nagyon szép és nemes dolog ... Olyan lelkesítő és te igazán szép vagy, ■igazán csinos, kedves, művelt GYITRKÓ GÉZA: // / r cA £LOJt is, így aztán miért ne szeret­nélek? — mondta a fiú és egy nemlétező hajszálat vett le a lány válláról. Az megrándult, mint valami riadt madár. — Látod, ez az, amit te nem értesz meg ... Valahol hiány­zik neked egy érzékszerved, amely képes lenne felfogni azt, amit más ... Azt mondod, sze­relmes vagy belém, mert csi­nos vagyok, mert... mit tudom én, még mi miatt, de a lényeg az, hogy mert te úgy érzed, hozzád való vagyok __Hát én me g úgy érzem, hogy nem vagy hozzám való... Világos, nem? A fiú egy gyufásdobozzal ját­szott, csúcsait szorította ujjai közé, forgatta, pergette egy ideig a dobozt, olyan elmerül- ten, mintha most az lenne szá­mára a legfontosabb. — Miért, nem vagyok jóvá­gású férfi? — nézett fel hirte­len, hátha elkapja a lány te­kintetét. Az a cukrászda sar­kait kutatta, hideg, szenvtelen arccal. A kérdésre apró kis gú­nyos mosoly szaladt végig az arcán: — De, feltétlenül jóvágású fiú vagy. — Buta sem vagyok, nem igaz? — Az sem ... — Pénzem is van, jó állásom, igaz? — Ó, nagyon igaz... — öltözködni is tudok, te di­csérted meg a nyakkendőm, hogy milyen ízléses... Mert van ízlésem, ha a tükörbe né­zel, akkor máris meggyőződ­hetsz róla, hogy van ... Reme­kül mutatsz mellettem... Nem tudom, észrevetted már, hogy megfordulnak utánunk az em­berek?... Biztos, azt mondják ilyenkor, hogy szép pár, na­gyon összeillenek, kitűnő ízlé­se lehet ennek a fiúnak, de a lánynak is. — Minek tartasz te engem? — kérdezte váratlanul a lány. — Hogy minek? Nem értem a kérdést. Nagyon csinos, ked­ves lánynak. Szeretlek. Ez nem elég? — És jól mutatnék a nyak­kendőd mellett — jegyezte meg gúnyosan a lány. — Most mit akarsz ezzel a nyakkendővel... Te dicsér­ted, most meg te gúnyolódsz rajta — sértődött meg egy pil­lanatra a fiú. A lány közelebb hajolt, hogy majd összeért az arcuk, a má­sik asztalnál egy idősebb pár egymásra kacsintott: — Fiatalok, tele vannak sze­relemmel ... No, meg persze felelőtlenséggel... Na, de hiá­ba, ha egyszer már ilyenek. És tűnődni kezdtek saját, már elmúlt fiatalságukon. — Te nem szeretsz engem... érted? — Ugyan, hogy mondhatsz ilyet... Igazán, nagyon sze­retlek, te mondtad azt, hogy nem szeretsz, most meg ... Na­hát, rajtatok, nőkön, csuda ne­héz kiigazodni... AWWWSMAMA/WVWNWAAMAV — Te nem szeretsz engem — hajtogatta tovább makacsul a lány. — Nem. Te magadat sze­reted ... Ó, istenem, ha nem volnál ilyen jóvágású fiú, vagy butább lennél, vagy mit tudom én, de valahogy ne lennél ilyen, amilyen vagy, talán még szeretni is tudnálak... önző vagy... — A szerelem a legtisztább önzés — koppantott egyet ujjú­val az asztalon a fiú, mintha valami ütemet zárna le, hogy újból felpezsegjen a ritmus. — Hadd a nem tudom hon­nan vett aforizmádat.... Önző vagy és nem szerelmes... Jól mutatok melletted, mint a nyakkendőd, vagy... vagy a manzsettagombod. öntelt és hiú vagy, mindig is az voltál... Partnernek kiváló, ezt elisme­rem, de semmi több ... Adj egy cigarettát — nyúlt akarat­lanul a fiú keze után. Az meg­fogta, kicsit erősen, de mégis óvatosan, hogy éreztesse ere­jét is, de szerelmes feloldódá­sát is. — Parancsolj ... Különben, nem értelek ... Egyszerűen nem értelek... S azt sem, hogy amikor én szeretlek, miért nem tudsz, s egyáltalán miért nem lehet belém szeretni?... Belém! A lány kihúzta kezét a fiú tenyeréből, hátradőlt a széken, nézte egy pillanatig cigarettája parazsát, aztán csak ennyit mondott: — Hát ezek után lehet? Ment­hetetlen vagy . .. Menjünk! A lány ment előre, a fiú utána. Különben szép pár volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents