Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-23 / 147. szám
4 NÉPÜJSÁG \ 1960. június 23., csütörtök Van benne ötlet... Lassan már százados hagyománya van a franciaországi kerékpáros körversenynek, a Tours de France-nak. Most lelkesedve olvasom, hogy ezek után nálunk sem lesz hiány ebben a „keresett cikkben’’, megrendezik a Tours de Borsod-ot. Hát nem nagyszerű! A fejlődés perspektívái adva vannak: ezután jön a Tours de Felnémet, aztán a Tours de Chambre: a szoba körül... Az idősebbek a harmadik körnél abbahagyhatják! (ó) — 45—50 HOLD kukoricát kapálnak meg naponta a ten- ki Béke Tsz-ben Szőke László és Ratsck László traktoristák. Mindketten a Hevesi Gépállomás dolgozói, de a tsz tagjai is egyben.- BEFEJEZŐDÖTT az Egeresek!-bányatelep központi irodájához vezető járda építése. Az építők, ötletes módon, az eddig fedetlenül hagyott átszeli kibetonozott árok fölé, nagy szilárdságú cementből építették a több mint száz méter hosszú járdát. — tanácsülésen tárgyalták meg az aratással kapcsolatos problémákat a hatvani járásban. A tanácsülés gépesítési lehetőségekkel és a munkaerőhiány okozta problémák megoldásával foglalkozott. — TOVÁBB folytatják az útszélesítés munkálatait Szarvaskő és Egercsehi között. Az igen éles kanyarokat a patak betöltésével szélesítik és az egyik viadukt alatt kétirányú közlekedést lebonyolító utat építenek. — apcon Átalakítják és rendbehozzák a bölcsődét, a községfejlesztési alapból, hogy a tsz-ben dolgozó asszonyok gyermekeinek elhelyezéséről gondoskodni tudjanak.- AZ EGERCSEHI szénbánya főmérnöke. Varga Lajos tapasztalatcserén vesz részt a Lengyel Népköztársaságban, ahol meglátogattak több bányát, tanulmányozták az acél- támos frontfejtések munkáját és megtekintették a Poznanban megnyílt ipari kiállítást. A bányászdelegáció csütörtökön érkezik vissza Magyarországra. — GYÖNGYÖSOROSZI községben ez évben új művelődési ház épül. Az építkezésre nem kevesebb, mint 800 ezer forintot fordítanak. A falak már állnak, s ezen a héten megkezdik a tetőfedési munkálatokat is. Az új művelődési házban 350 személyes színháztermet létesítenek. Ezenkívül lesz a2 otthonban olvasószoba, klub- helyiség is. Az építkezés költségét községfejlesztési alapból fedezik. — A SZŰCSI BAJZA JÓZSEF Termelőszövetkezet eddig 150 mázsa zöldborsót adott át a közfogyasztásnak és ezzel szerződési kötelezettségének eleget tett. Jó lenne, ha a nagyfügedi Dózsa Tsz vezetői példát vennének a szűcsiektől, mert ők meg megközelítőleg sem tettek eleget vállalt kötelezettségeiknek. — NYUGATNÉMETEK ÉS DÁNOK részére termelnek saláta- és borsóvetőmagot a mezőszemerei termelőszövetkezetek. — TELEVÍZIÓT vásároltak a községfejlesztési alapból Nagykökényesen. EGRI VÖRÖS CSILLAG Egy kislány keresi az édesapját EGRI "BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Meztelen igazság GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Rövidnadrágos ember GYÖNGYÖSI PUSKIN Emberek és farkasok GYÖNGYÖSI KERTMOZI Mexikói szerenád HATVANI KOSSUTH A nagy családok FÜZESABONY A csend világ 4- A Szajna találkozik Párizzsal HEVES Nincs előadás PETERVÁSARA Nincs előadás Kállai István: Kötéltánc A Hatvani Irodalmi Színpad évadzáró előadása A Hatvani Irodalmi Színpad gazdag múltra tekint vissza. Munkájuk, áldozatvállalásuk gyümölcse minden előadáson megérett: képességeik maximumát nyújtották a hallgatóságnak. Néhány jelenetre emlékszem az elmúlt évadból: a sokalakú Szívós József Villon- verse, dr. Ripka Kálmán Ovi- dius-tolmácsolása, Lestyán Katalin ballada-sikoltása, Ka- nyó Gábor Zalai Sándora a „Kötéltánc”-ban: a szuggeszti- vitásnak olyan lélekbeizzó megnyilatkozásai voltak, amelyeket nem lehet elfeledni, annyira bennünk maradtak, mint a „Szállnak a darvak” soha el nem homályosodó jelenetei. (Ne érjen a mindenáron nagyot mondani akarás vádja: akik látták őket — a lelkes közönség és értő emberek szavait idézem — mind így nyilatkoztak). Ihletett, átélt játékuk különösen vasárnap, az évadzáró előadáson nyilatkozott meg: Kállai István Kötéltánc című színjátéka (dráma-kísérlet?) került műsorra. A „mit” röviden így foglalható össze: Völgyesi István Kossuth-díjas igazgató és Zalai Sándor kutató gyermekkoruk óta jó barátok. Pályájukon együtt indulnak, de élet- felfogásuk, jellemük lassanként szembeállítja őket egymással. Völgyesi társaságbeli összeköttetései útján, felesége segítségével egy gyógyszergyár vezetője lesz, együtt dolgozik Zalaival, aki csak kutatásainak él: nem a siker és hírnév vonzza, mint karrierista igazgatóját, hanem az emberek millióinak életéért küzd, új gyógyszerek felkutatásán fáradozik. Völgyesinek kellemetlen az ő vékonyka tudását messze túlszárnyaló Zalai jelenléte— akinek kutatási eredményeit azért felhasználja s külföldön tetszeleg vele — s más üzembe helyezteti a kitűnő kutatót. így megfosztja a további kísérletezések lehetőségeitől s ezzel egy új, nagy hatóerejű gyógyszer előállítását is hátráltatja. Zalai helyeit Völgyesi régi tanítványát, Ben- kő Zoltánt hívja meg az intézetbe, aki Zalai küzdelmes munkájának eredményeit felhasználva, elismert kutató lesz s még a Kossuth-díjat is elnyeri. De Benkő becsületes ember, s amikor ráébred, hogy a nagy elismerés nem őt illeti, hosszú s még feleségével is szembekerülő vívódás után az egyedüli helyes megoldást választja: szembefordul az őt kijátszó Völgyesivel, s annak mindig bajt kavaró feleségével, s most már Zalaival közösen indulnak a laboratóriumba az új gyógyszert „tető alá hozni”. A darab egy szobában játszódik s látványosnak sem mondható. Kevés a mozgás, kevés a szereplő, főleg a gondolatok és érvek összecsapása élesíti a konfliktust. Egy ilyen, látszólag kevés lehetőséget adó színjáték sikerét az dönti el, hogy a szereplők mennyire tudták a jellemeket megformálni: vagyis a „hogyan”. Akiről először kell szói ni: Kanyó Gábor alakítása. O formálja meg Zalai Sándort, a csak munkájának élő tudóst, aki csak lassan ébred rá, hogy ki ellen kell harcolnia, ha feladatát becsületesen akarja elvégezni. Nem járatos az élet útvesztőiben: csak érezni tudja az igazságtalanságot, amely őt éri, de tehetetlen vele szemben. Mindenkivel bizalmatlan, hitét vesztett emberként indul, s csak akkor kap erőre, amikor a harmadik felvonásban Benkő megmagyarázza tévedését. Kanyó Gábor annyira élethűen — nem játszotta — élte ezt a szerepet, hogy teljesítményéről a legmelegebb, s őszinte elismerés hangján lehet csak szólni. Benkő Zoltánt, a fiatal, tehetséges mérnököt a színpad vezetője, Szívós József alakította. Egyenes jellemű, becsületes ember. Munkaszeretet és igazságosság jellemzi, nem olcsó sikerekkel, hanem tehetségének tudatában akarja eredményeit elérni. A tőle megszokott átéléssel és tudással formálta élő alakká a színdarab főszereplőjét. Feleségét, a szép, fiatal, de tapasztalatlan élettársat Lestyán Katalin hívta életre. Nem ismeri a világot s nem tud a kellő pillanatban férje mellé állni, akkor, mikor annak legnagyobb szüksége lenne rá. Alapjában véve jó, becsületes emberi tulajdonságok jellemzik, s a dráma formálja emberré. Lestyán Katalin mentalitásához nem nagyon illett ez a szerep, s így játéka halványabb volt, mint Az öntevékeny csoportok kulturális színvonalának emelése érdekében az oktatók részére továbbképző tanfolyamokat szervez a megyei tanács művelődésügyi osztálya. A népi téncoktató karnagyok, valamint színjátszó-vezetők továbbképző oktatását Egerben rendezik, július hónap második felében. A népi táncoktatók kéthetes tanfolyamon vesznek részt, ahol a hagyományos népi jellegű táncok oktatásának tematikáját ismerik meg. A karnagy továbo- képző tanfolyam ugyancsak amit eddig láttunk tőle. (Mentségére szolgáljon, hogy az előadás előtt három nappal „ugrott be” szerepébe). Völgyesi Istvánt, a gyógyszergyár igazgatóját Ripka Kálmán formálta meg. Ügyesen, nyugodtan, tapasztaltán játszotta a nagyvilági ember, az ünnepelt, kulturált tudóst, aki megnyerő modorával lebi- lincselően tud bánni környezetével. Megvesztegető kedvessége, magával ragadó, szellemes egyénisége, baráti gesztusai szimpátiát biztosítanak számára. A kultúrmáz csak akkor kopik le fokról fokra, amikor saját karrierjét és pozícióját látja veszélyben. Undorító alakká válik, a karrierista kígyó típusává. Felesége, Vera: Vízi Mária. Vera „társaságbeli” nő, aki rafinériájával igazgatja, formálja férje életét: István tehetség-hiányát az ő szervezőképessége pótolja. Tettrekész, elszánt és célratörő; ha kell bűbájosán kedves, de ugyanakkor könyörtelen is tud lenni. Méltó párja jellemtelen férjének. Vízi Mária alakítása, testhezálló szerepében kifogástalan volt, s mikor legördült a függöny, a közönség vastapssal hálálta meg minden szereplőnek élményt adó, komoly munkáját. Befejezésül csak annyit: a hatvani irodalmi színpad idei évadja fölfelé ívelő, s a jövőben sok sikerrel kecsegtető tendenciát mutat. Ezt bizonyítja az évad koronája, a Kötéltánc is, amelynek életrehozása nem kis feladat volt, egy olyan színpadtól, amelynek tagj ű nemcsak tudásuk, tehetségük legjavát adják, hanem a díszleteket is maguk készítik. Az elkövetkezendő évadra annyi sikert kívánok nekik, ameny- nyit ők dolgoztak két év alatt a szocialista kultúráért. Papp Miklós két hétig tart. A rendezők 40 —40 részvevő megjelenésére számítanak. Egerben, este fél 8 órakor: ványa BÁCSI (A Nemzeti Színház vendégjátéka. Bérletszünet.) Gyöngyösön, este fél 8 órakor: LUXEMBURG GRÓFJA (Szabadtéri.) Továbbképző előadásokon vesznek részt a színjátszó-vezetők, népi táncoktatók és a karnagyok I960. JÜNIUS 23., CSÜTÖRTÖK: ZOLTÁN 410 évvel ezelőtt. 1550-ben született HENRY HUDSON angol tengerész és utazó. Grönland, Spitzbergák, a Novaja Zemlja körüli utazásai után az amerikai, ún. északnyugati átjárót keresve fedezte fel az észak-amerikai HUDSON-FOLYÖT, majd Kanada beltengerét, a szintén róla elnevezett HUDSON-ÖBLÖT. Tragikus véget ért: fellázadt legénysége néhány társával együtt a nyílt tengeren csónakba kitette és 1611-ben a tengerbe veszett. * 10 évvel ezelőtt, 1950. június 23-án fogadta el a Kínai Kommunista Párt javaslatára a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület Országos Bizottsága az ottani földreformmal kapcsolatos javaslatot. A tragikus hirtelenséggel el- hünyt kiváló rendező, Gellért Endre felfogását fogja tükrözni a Nemzeti Színház együttese. amikor csütörtökön és pénteken bemutatja az egri közönségnek Csehov halhatatlan alkotását. a Ványa bácsit. Az előadás iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg az egri közönség részéről és előreláthatólag zsúfolt házak előtt játszik a Nemzeti kitűnő gárdája, élén Major Tamással. * Július 1-én, pénteken tartja utolsó előadását a Kelemen László Irodalmi Színpad. Az évadzáró előadás a Heves megyei írók és költők műveit tűzi műsorra: egyrészt fórumhoz akarja juttatni az irodalmi színpad a magyar alkotókat, másrészt alkalmat ad a fiatal tehetségeknek arra, hogy az élő szó mérlegén lemérjék alkotásaikat. A gondosan összeválogatott műsor számait Kovács Mária. Lenkei Edit, Magda Gabi, Béres Károly, Kanalas László, Kleszó Imre, Ko- zaróczy József és Pálffy György adják élő. míg a prózai számok mellett Olgyai Magda és Szabadi József énekelnek. Zongorán kísér dr. Valentin Kálmán. Az évadzáró előadás után az irodalmi színpad vezetősége plenáris ülést tart. amelyen megbeszélik a jövő évad terveit. Érdeklődésünkre elmondták, hogy az irodalmi színpad stílusát új elgondolásokkal kívánják gazdagítani: egyfelvo- násosokat, vígoperát és frappáns hatású jeleneteket fognak műsorra tűzni. Ezekben a vállalkozásokban merészén építenek majd a fiatalokra, akiknek az irodalmi színpadi szereplés jó alkalom a kísérletezésekre. de a stílustörekvések kipróbálására is. * Az országos színigazgatói értekezlet. — amelyről lapunk bőven közölt tudósításokat — megállapította az egri elgondolások alapján azt a formát, amelyben a tájelőadások számát szaporítani kell és lehet a teljesítmények minőségének romlása nélkül. A tájelőadásokkal kapcsolatban áz irodalmi színpadok eddigi tapasztalataira is támaszkodunk. Azt akarjuk, hogy dramaturgiailag jól megalapozott produkciók kerüljenek az egyre igényesebb falusi közönség elé. A falu dolgozói nem szívesen fogadják azokat a lazán szerkesztett és sokszor színvonal nélküli műsorokat, amelyekkel az Országos Rendező Iroda hosszú időn át látta el a vidéket Az a szándék vezeti a tájelőadások szervezőit, hogy színpadi jelzésekkel, világítási effektusokkal a legkisebb községben is, a legmostohább körülmények között dolgozó, kultúrhá- zi színpadon is. teljes művészi igénnyel érvényesüljön » színészi munka. * A jövő szezon szervezési munkája már elindult. Szerződéseket írnak alá a színház igazgatói irodájában, műsorokról vitatkoznak. Minden kialakulóban. Híreket ezekről a szervezési mozzanatokról ma még korai lenne közölni. Talán csak annyit: a következő évadban megerősödött együttes szolgálja a színház ügyét Egerben és a megye csaknem minden községében. A patak ott vergődött végig a falu szélső házai alatt, a sima hátú köveken. Neve sem volt. A patak. Csak ennyit mondtak róla, ha egyáltalán szóba került, s akkor is csak tavasz tájékán, amikor együtt duzzadt a fák rügyeivel, a téllel birkózó föld hátával. Szegény kis víz volt ez, amely valahonnan jött, valahová igyekezett, de lehet, hogy őt váró nénjéhez, a folyóhoz, el sem jutott soha: felitta a nyár heve, a szomjas föld, vagy arra lejjebb felitták az állatok, amelyek az erdőből váltottak ki szomjukat oltani. — Honnan jössz, patak? — kérdezték a gyerekek, de a pofák még susogni is alig tudott, nemhogy beszélni. — Honnan jön a patak? — kérdezték a gyerekek, azoktól, akik mindent tudnak, a felnőttektől. — Hát... onnan — intettek valahová a távolba, ahol tiszta időben a látóhatár peremén halvány kék ködöt rajzoltak a hegyek. — A tündérlány könnyei... Otthagyta a szeretője a Déli Szél miatt — kezdett mesébe az öreg Csuli. — Az ilyen patakban, ott a hegyekben, pisztráng van... Ügy villog a teste a vízben, mint a tükör — mondta egyszer valaki. Hát ennyit tudtak a gyerekek a patakról, s most, hogy ott ültek hárman az arasznyi víz mellett, a földön, belepislogva a naptól vakító kék ég- I be, a pisztrángra gondoltak GYURKÖ GÉZA: cA piLzb/áiicp mindahányan. Amelynek villog a teste, mint a tükör. Nézték az arasznyi vizet, amint apró sodrásokat hurkolva barna testén, hol > átbirkózott egy kő hátán, hol elbújt egy másik alatt, néha valami öngyilkos falevelet forgatva, mint resz- keteg öregasszony az olvasóját. — Fogjunk pisztrángot — mondta, inkább csak úgy magának, Pista. — Buta vagy ... itt nincs ... Csak a hegyekben — csodálkozott rá Jancsi. — Csak a hegyekben — helyeselt Laci és apró kavicsokat kezdett dobálni a vékonyka érbe. — Miért ne lehetne itt is... Leúszik a vizen az... A lazac még vízesésnek is felmegy, te is tanultad — szállt most már vitába Pista. — Az mi, hogy lazac? — érdekelte most ebben a pillanatban mindennél jobban Lacit. — Azt te még nem tudhatod, te alsós vagy — intett fensőbb- ségesen Jancsi, aztán fitogtatni kezdte tudását a kisebb előtt. — Az olyan tengeri hal, amely a folyókba jár fel néha... S ilyenkor aztán nem ismer akadályt ... Nagyon jó húsa van... Ir- tóztató jó húsa lehet. — Ettél már? — lelkesedett fel Laci. » Szamár vagy, mondom, hogy a tengerben él és csak néha úszik fel a folyókba... — A pisztráng is leúszhat — álmodozott most már csökönyösen Pisti. Ahogyan a lazac fel, úgy a pisztráng le ... hát nem lehet? — nézett rá a patakra, mintha attól kéme segítséget, mondja ő is, lehet, hogyne lehetne. — És kézzel akarod megfogni? — kérdezte Jancsi, nem mintha egyáltalán komolyan venné az egész ügyet. Pisti hallgatott egy ideig, gondolkodott, hogyan is lehetne pisztrángot fogni, ha lejönne egy, onnan a hegyekből, aztán bólintott: — Kézzel... azzal bizony. Hogy kézzel pisztrángot lehetne fogni, ez módfelett megtetszett Lacinak, csillogó szemmel szőtte máris tovább a tervet: — Megfognánk, aztán itt mindjárt meg is sütnénk __ Ig az? Vagy... nem ... először megmutatnánk mindenkinek, hogy halat fogtunk... A patakban. És utána sütnénk meg. — Kézzel nem lehet halat fogni — szögezte le véleményét Jancsi. — A hal fürge állat, s azt horoggal, vagy hálóval szokták megfogni. Kézzel nem lehet. — Dehogynem ... Igenis, lehet. Kis gátat rakunk kövekből, a pisztráng úszik lefelé, nem tud tovább úszni, s amikor ott vergődik a gát előtt, hárman elkapjuk — örvendezett fel Pisti, hogy bebizonyította, lehet kézzel is halat fogni. — Ö, hisz mindent lehet, csak akarni kell, csak nagyon kell akarni, s ha hárman akarják, még tán’ a lazacot is kifognák ebből a kis patakból — hisz utóvégre, ha a pisztráng le, akkor a lazac fel is úszhat, egészen idáig, a falu végéig. ... a három gyerek most ül a patak két partján, a kis maguk rakta gát előtt, amelynek résein, az alig megemelkedett szalagnyi csermely úgy csordogál keresztül, mint teletöltött kád szélén a fölösleges víz. — Jön majd a pisztráng... Már messziről meg lehet látni, ha olyan fényes a teste ... Kivillan a vízből... Aztán erősen fogd, nehogy visszaugorjon ... — Jaj, nagyon erősen ne ... Még agyonnyomnánk a testét... Kicsi állat az... — Úgyis megfullad a szárazon, meg hát, megsütjük ... — Mikor jön már a pisztráng? — Jön, egészen biztos jön, csak figyeld Laci a vizet. — És, ha nem jön? — De jön, majd meglátod, Jancsi, hogy jön és mindenki csodálkozni fog a faluban, hogy pisztrángot fogtunk, hogy mi fogtunk ... Bizony ... A sánta Fodor ballagott arrafelé. Kalapja kicsit hátratolva, sarujával lábbujjai között pumpálta a homokot. Meglátta a három gyereket, amint ott gubbasztottak, meztelen lábszárral, tenyérnyi gatyácskák- ban és meredten nézik a kínlódó patakot. — Hé... mi az, gyerekek, tán aranyat kerestek? — rilc- kantott rájuk. — Pisztrángot fogunk — lelkendezett vissza Laci. — Mi az istencsodát? — hü- ledezett meglepődve a sánta Fodor. — Pisztrángot — mondta elszántan Jancsi. — Megbolondultatok ti, gyerekek ... Hogy mit ki nem találtok! Hát még ebihal sincs ebben, nemhogy pisztráng... Az csak a hegyekben van... Miért nem cethalat, olyat, mibe Jónás próféta utazott — nevetett nagyot, aztán ballagott tovább, aprókat hallintva magában, hogy micsodásak is ezek a mai gyerekek. A három gyerek az ülepére huppant. Most miért kellett azt mondani, hogy nincs ebben a vízben pisztráng. Miért? Voltaképpen ők is tudták, ismerik évek óta ezt a kis piszkos vizet, úgy ismerik, ahogy csak a yündent ismerő gyerekek tudják. De oly jó volt, olyan nagyon jó volt várni a csillogó pisztrángra, így együtt, tervezve, lelkesedve. Egy pillanat alatt olyan rideg lett a világ!
