Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

2

NÉPÜJSÁG

1960. június 23., csüt'. tök

Hruscsov beszéde a román pártkongresszuson

Hruscsov üzenete a Demokratikus Iilúságl Világszövetség Titkárságához

A Demokratikus Iijúsági Világszövetség Titkárságának. Budapest. Magyarország

Kedves Barátaim!

Megkaptam a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottsága ülésszakának felhívását, valamint az önök Conakryban elfogadott leszerelési emlékiratát.

Nemzedékünknek két világháborút kellett elszenvednie, megértem hát a különböző országok ifjúságának azt a törekvését, hogy békében és barátságban akar élni, megértem szenvedélyes tiltakozását az új háború előkészítése ellen. Hiszen elsősorban az ifjúságra hárul a háborús szerencsétlenségek és megrázkódtatások súlya, s a háborús előkészületek, a fegyverkezési verseny megfosztja a fiatal nemzedéket a boldog ifjúkorhoz és a jövőbe vetett derűs reményekhez való jogától.

Amikor hozzám fordultak, mint a négyhatalmi találkozó egyik részvevőjéhez — ennek a találkozónak ez év május 16-án Párizsban kellett volna megnyílnia —, sikereket kívántak a tanácskozás részvevőinek a fontos nemzetközi kérdések megoldásához. Meg kell mondanom, hogy mi tiszta szívvel és őszinte szándékkal mentünk erre az értekezletre.

A szovjet kormány attól a következetes törekvéstől vezérelve, hogy megszabadítsa az emberiséget és annak fiatal nemzedékét a rakéta- és atomháború rémétől, a csúcsértekezlet előtt fontos javaslatokat dolgozott ki azokról a kérdésekről, amelyeknek elsőrendű jelentőségük van a világbéke megerősítése és elsősorban a leszerelés és a német békeszerződés megkötése szempontjából.

De nem ilyenek voltak fő partnerünknek, az Egyesült Államok kormányának és kormányfőjének, Eisenhower elnöknek szándékai.

Ismeretes, hogy az értekezlet előkészítése idején az Egyesült Államok kormánya sok olyan cselekményt hajtott végre, amely a nemzetközi feszültség kiélezésére, a hidegháború fokozására és végső fokon a csúcsértekezlet meghiúsítására irányult. Ezzel kapcsolatban elegendő megemlíteni az olyan tényeket, mint az amerikai államférfiaknak a csúcsértekezlet küszöbén elhangzott hidegháborús felszólalása: a provokációs katonai riadók: Eisenhower elnöknek az a nyilatkozata, hogy fel akarják újítani az atomfegyver- kisérleteket: végül amerikai felderítő katonai repülőgépek betörése a Szovjetunió területére, amit az elnök nemcsak, hogy nem volt hajlandó elítélni, de az Egyesült Államok hivatalos politikájának nyilvánított.

Mint önök tudják, Eisenhower elnök Párizsban semmiféle kísérletet nem tett országaink kapcsolatának megjavítására, még csak érdeklődést sem tanúsított aziránt, hogy találkozzék velem, jóllehet tudta, hogy én kész vagyok találkozni vele.

Természetes, hogy ilyen helyzetben a tanácskozás nagy hazánkra nézve nem egyenjogú, sőt lealacsonyító körülmények között történt volna és nem hozhatott volna olyan pozitív eredményeket, amelyeket a világ népei vártak tőle. Az értekezlet elmaradt, s mint ma általánosan ismeretes, meghiúsulásáért az Egyesült Államok kormányát terheli minden felelősség.

A párizsi értekezlet meghiúsulása után kormányunk kijelentette, hogy a Szovjetunió továbbra is szilárdan híve a békés együttélésnek, a tárgyalásoknak, az ésszerű, kölcsönösen elfogadható megegyezéseknek. Biztosítani akarom önöket, hogy nem kíméljük erőnket, hogy elháruljon a nemzetközi feszültség, hogy sikert arasson bármiféle tárgyalás, ha partnereink becsületesen és komolyan tekintenek ezekre a tárgyalásokra.

A legutóbbi idők eseményei ugyanakkor meggyőző erővel bizonyítják, hogy a béke megőrzése nem csupán a békeszerető kormányok erőfeszítéseitől függ, hanem attól is, képes-e minden nép egyesülni a békéért vívott harcban, képes-e éberséget tanúsítani és megállítani az új háború előkészítésére törekvő erőket. Azt hiszem, fiatal barátaim, hogy Önök töltik be a legtevékenyebb és legbátrabb békeharcosok nemes szerepét. Szövetségük tagjainak, az ifjak és lányok tízmillióinak a béke. a békés együttélés és a leszerelés mellett elhangzó felszólalásai a legforróbb helyeslésre találtak és találnak mindig a szovjet emberek körében.

Önök azt mondják üzenetükben, hogy támogatják a szovjet kormány múlt év őszén előterjesztett általános és teljes leszerelési indítványát.

Az általános és teljes leszerelésről nemrégiben mi újabb javaslattal fordultunk a kormányokhoz. Ezeket a javaslatokat éppen a párizsi értekezleten kellett volna megvitatni. Ezek a javaslatok megfelelnek a béke és a biztonság érdekeinek és úgy gondolom, hogy a világ népei megértik és támogatják ezeket.

Remélem, hogy a leszerelés új szovjet terve az önök helyeslésével is találkozik, mert az általános és teljes leszerelés megvalósítása minden nép békéjének biztosításához és a mai fiatal nemzedék jobb jövőjéhez vezet.

Szívből köszönöm a jókívánságokat.

Nagy sikereket kívánok a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetségnek a béke és a népek barátsága javára végzett tevékenységhez.

1960. június 16.

N. SZ. HRUSCSOV. (MTI)

„Legfőbb Ideje, hogy Adenauerrel és Strauss-szal végre a japánok nyelvén beszéljünk“

Nyugatnémet dolgozók felszólalása az NDK-ban rendezett

össznémet tanácskozásokon

r

BERLIN (MTI): A »Német

(Folytatás az 1. oldalról)

«* jelentette ki Hruscsov.

„Ha az Egyesült Államok kormánya továbbra is azt a politikát folytatja, amelyet Herter meghirdetett, ha folytatni fogja a berepüléseket, ez természetesen a legsúlyosabb következményekkel járhat a béke ügyére nézve” — jelentette ki.

Majd Hruscsov megállapította, „a szovjet kormány mindent elkövetett, hogy az Egyesült Államokkal valahogy a megindult kapcsolatok tovább fejlődjenek”, „az amerikai vezetők azonban mindent elkövetnek, hogy visszavessék a világot a hidegháború legsötétebb időszakába. Ez nem véletlenül, hanem tervszerűen történik, miként Herter külügyminiszter és az Egyesült Államok elnöke ezt ténylegesen beismerte”.

Hruscsov elmondotta, hogy az Egyesült Államokban tett utazása előtt sem kételkedett benne, ott-tartózkodása idején pedig meg is győződött róla, hogy az amerikai nép, miként a többi nép is, békét akar. Ha most a csúcsértekezlet meghiúsítása következtében ott hazugságok, rágalmak hangzanak és mindent megmozgatnak, hogy felszítsák a hidegháborút, ez átmeneti jelenség, amely előbb-utóbb helyt ad egy egészségesebb légkörnek.

„Az, ami történt, az imperializmus végvonaglásának egyik megnyilvánulása. Az agresszív körök — hangsúlyozta Hruscsov — továbbra is provokálni fognak bennünket. Ezért nekünk, a szocialista világ képviselőinek, a munkásosztály képviselőinek, a dolgozó parasztság képviselőinek

bátran és határozottan vissza kell utasítanunk a militaristákat, meg kell hiúsítanunk agresszív terveiket.”

Hruscsov kijelentette:

„Nem vagyunk hajlandók engedni a provokációknak és eltérni külpolitikánk főirányvonalától, amelyet az SZKP huszadik kongresszusa határozott meg és a kommunista pártoknak 1957-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordtllója alkalmából rendezett ünnepségek idején elfogadott nyilatkozata megerősített. Ez az együttélés politikája, a béke megszilárdításnak, a nemzetközi feszültség enyhítésének és a hidegháború megszüntetésének politikája.”

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára emlékeztetett arra, hogy a békés együttélés politikájával közvetlenül összefügg az SZKP huszadik és huszonegyedik pártkongresszusán meghirdetett tétel, amelynek értelmében a mi időnkben a háború nem elkerülhetetlen.

Aki ezt nem érti — hangsúlyozta Hruscsov —, az nem bízik a munkásosztály erejében és alkotó képességében, lebecsüli a szocialista tábor hatalmát, nem hisz á szocializmus nagy vonzóerejében, holott a szocializmus teljes világossággal bebizonyította fölényét a kapitalizmussal szemben. Hruscsov hangsúlyozta, hogy

ha az imperialisták mégis háborút robbantanának ki, a szocialista tábornak lehetősége van arra, hogy véget vessen ennek a háborúnak.

Emlékeztetett az 1956-os év eseményeire, amikor Francia- ország, Anglia és Izrael megtámadta Egyiptomot, hogy megfossza függetlenségétől. Hruscsov kijelentette „a mi közbelépésünk véget vetett ennek az imperialista háborúnak”. Ez talán nem a szocializmus erejének megnyilvánulása volt? — kérdezte Hruscsov.

A szónok megjegyezte, hogy mindez 1956-ban történt, ma pedig a Szovjetunióban olyan hatalmas hadieszközöket teremtettek, amelyekről az imperialistáknak még teljes elképzelésük sincs, hiába hajtanak végre felderítő repüléseket.

Hruscsov ugyancsak emlé- fcoztetf-tt ró, hogy a szocialista tábor meggátolta a Szína és Irak ellen '•srv-i.ett agressziót.

A Dél-KoreáW;, Törökországban, Tajvanon és Japánban végbement eseményeket érintve Hruscsov kijelentette: „Az amerikai imperialisták kalandor-politikájukkal annyira leleplezték magukat, hogy Bem csupán a szocialista országok népei előtt váltak gyűlöletessé, hanem a velük szövetséges államok népei előtt is”.

„Azokban az országokban, ahol még nem ebrudalták ki az imperialistákat, egyre jobban halmozódik a nép dühe, érnek a tiltakozás erői. Márpedig, mint ismeretes, ha a villám cikázik, azt mennydörgésnek kell követnie!”

Hruscsov „nyilvánosan kapott arculcsapásnak” nevezte Eisenhower tokiói látogatásának elhalasztását. „Mint mondani szokták, ki mint vet, úgy arat. Az Egyesült Államok kormánya azonban egyelőre csak a háború magjait szórja el”. A japán nép becsapta a hívatlan amerikai vendég orra előtt az ajtót és ezzel az egész világnak megmutatta, hogy gyűlöli az Egyesült Államok imperialista politikáját és annak ja- páni helytartóját, Kisi miniszterelnököt.

Az amerikai militaristák Japánban támaszpontokat létesítettek. E politika, amely a Szovjetunió és a népi Kína ellen irányul, a nemzetközi feszültség egyik legfőbb forrása — állapította meg Hruscsov, és hangsúlyozta, hogy a japán nép a területén levő idegen támaszpontok ellen vívott harcával voltaképpen a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a hidegháború megszüntetéséért küzd.

Hruscsov azt kívánta a japán népnek, hogy vívja ki a rá- kényszerített egyenlőtlen szerződések és egyezmények hatálytalanítását, s kifejezte azt az óhaját, hogy a japán kormány saját népének életbevágó érdekeit, ne pedig más imperialista államok érdekeit vegye irányadónak.

„Üdvözöljük a japán nép bátor harcát és baráti kezünket nyújtjuk feléje!” — mondotta Hruscsov.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió már akkor is békeszerető politikát folytatott, amikor egyedül állt szemben az imperialista államok hatalmas táborával. Hozzáfűzte:

a Szovjetunió ezt a politikát folytatja ma is, amikor a békeszerető erőknek már kétségtelen fölényük van a háborús és agresz- sziós erőkkel szemben.

— Ez az álláspontunk azon alapul — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy törhetetlenül hiszünk a szocialista rend szilárdságában. a mi rendszerünkben, és ezért világgyőzelméhez nem kell világháború. Ezek az eszmék győzni fognak abban a békés versenyben, amelyet a szocializmus országai a kapitalista országokkal vívnak.

Hruscsov beszélt azokról a sikerekről, amelyeket Románia a szocialista gazdaság és kultúra fejlesztésében, a dolgozók jólétének fokozásában, bel- és külpolitikájának megvalósításában elért, s hangsúlyozta, hogy ezek a sikerek annak az előrelátó és bátor vezetésnek köszönhetők, amelyet a Román Munkáspárt Központi Vezetősége, élén a Gheor- ghiu-Dej-zsel megvalósít.

Hruscsov megállapította, hogy az ipar fejlődése tekintetében Románia maga mögött hagyott több európai kapitalista államot.

összehasonlította a szocialista Románia fejlődését Törökország és Görögország fejlődésével és rámutatott, hogy Románia a termelés emelkedése tekintetében messze maga mögött hagyja ezeket az országokat. Ugyanakkor, amikor Romániában az ipar — ideszámítva az építőipart is — az ország nemzeti jövedelmének több mint hatvan százalékát adja, Görögországban ez az arány nem haladja meg a harminckét százalékot.

Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését. hogy nincs már messze az az idő, amikör a népi Románia, amely tegnap még elmaradótt, g»»-dasági tekintetben függő ország volt, egy sorba kerül sok, ipari tekintetben fejlett szocia. .sta országgal.

Hruscsov a továbbiakban kijelentette: „A kelet-európai

néni demokratikus országok dolgozói, miután megteremtették a népi hatamót, sikerrel hozzák létre a leghaladóbb társadalmi rendszert, a s*«e»dizmust. Politikai és társadalmi téren Nyugat-Európa országai a történelem félreeső zugaiba kerültek. Egyelőre még hivalkodnak gazdasági fejlődésük magas színvonalával. A szocialista országok azonban ebben a tekintetben is több olyan nyugat-európai országot utól- értek, amelyek élenjárónak tartották magukat

A szocialista államok fejlődésének üteme olyan gyors, hogy ezek az országok rövidesen a sarkára lépnek olyan nagy kapitalista országoknak, mint Franciaország és Olaszország.

Ügy vélem, nem kell már sokáig várni arra az időre, amikor a kapitalizmus országai gazdasági tekintetben is az ilyen félreeső zugokba jutnak. Egyszóval: a kapitalizmus távlatai nem szívderitőek.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocializmus gazdasági sikerei döntő jelentőségűek, csakúgy maguk a szocialista országok. mint az egész nemzetközi helyzet fejlődése szempontjából.

Maga az élet győz meg bennünket mindennap arról — mondotta Hruscsov —, hogy minél nagyobbak a szocialista világ eredményei a gazdaság építésében, a népjólét emelésében, a kultúra fejlesztésében, annál gyorsabb a mi általános előrehaladásunk, annál erősebb a kommunizmus eszméinek a széles néptömegre gyakorolt befolyása.

Közel van az a történelmi óra — jelentette ki Hruscsov —. mikor a világ népei végérvényesen tudatára ébrednek, hogy a kapit&lizmus pusztulásra van ítélve és meggyőződvén az új társadalmi rendszer előnyeiről, ezt az új rendszert választják, mint az emberiség fejlődésének legmegfelelőbb, s egyedüli ésszerű és boldog útját.

A Szovjetunió belső helyzetéről Hruscsov kijelentette: „Röviden szólva, sikereink csodálatosak. Hazánkban jól mennek a dolgok”. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet bel- és külpolitikának a XX. és huszonegyedik kongresszus határozatai által megszabott fő vonalát következetesen és sikeresen valóra váltják. Sikeresen teljesítik a hétéves tervet, amely az ipari termelés 1,8-szeresére történő emelését irányozza elő. A mezőgazdaságban is óriásiak az eredmények. Hruscsov közölte, hogy ebben az évben jók a termés- kilátások. Hangsúlyozta az adók megszüntetésének és a csökkentett munkanapra való áttérésnek nagy nemzetközi jelentőségét. E nagyszabású szocialista intézkedésekben a világ népei példáját látják annak, hogy a szocialista állam miként gondoskodik a nép jólétéről — mondotta Hruscsov.

Hruscsov ezután azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan oldják meg a Szovjetunióban a lakásproblémát, s kijelentette: csupán 1859-ben a Szovjetunió városaiban több mint 2 200 000 lakást, faluhelyen pedig több mint 800 000 házat építettek. Az egész hétéves terv idején (1959—1965) folyamán 15 millió lakás épül.

A Szovjetunióban évente több lakás épül, mint az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Nyugit- Németországban, Svédországban, Hollandiában, Belgiumban és Svájcban együttvéve. A Szovjetunió az első helyet foglalja el a világon az 1000 lakosra jutó épülő lakások száma tekintetében.

Ennélfogva — állapította meg Hruscsov — ezen az életbevágóan fontos területen a Szovjetunió szemléltetően

bizonyítja a kapitalizmussal szembeni fölényét, hiszen a kapitalizmus nincs abban a helyzetben, hogy megoldja a lakásproblémát és milliókat kárhoztat arra, hogy nyomortanyákon vagy hajléktalanokként éljenek.

Hruscsov kijelentette: a szovjet társadalom termelőerői annyira fejlettek, hogy

„ma a hétéves »er* előirányzatán felül további 25—30 milliárd robelt fordíthatunk a közfogyasztási cihsek termelésének növelésére, anélkül, hogy csök- kentenünk kellene figyelmünket a nehézipar iránt”.

A szovjet nép becsülettel teljesíti azokat a nagy kötelezettségeket, amelyeket a legközelebbi hét esztendőre vállalt. Több mint ötmillió munkás és szakember, ezer meg ezer vállalat versenyez a kommunista munkás, kommunista brigád és a kommunista kollektíva megtisztelő rangjáért.

.4 Szovjetunió a legközelebbi évtizedben megoldja a fő gazdasági feládatokat, és nemcsak a termelés abszolút meny- nyisége, hanem az egy főre jutó termékmennyiség tekintetében is túlszárnyalja az Egyesült Államokat, a kapitalizmus leghatalmasabb, leggazdagabb országát.

Hruscsov ezután bejelentette: az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány jelenleg az SZKP 1961. évi huszonkettedik kongresszusára készül és a Szovjetunió 20 éves távlati fejlesztési tervén dolgozik. Főként ez a távlati tarv lesz a gerince annak a programnak, amelyet a párt a kommunista társadalomnak a Szovjetunióbn való felépítése érdekében megvalósít.

Hruscsov a továbbiakban megállapította, hogy „a szocialista országok sikersorozata olyan többlépcsős rakéta, amely szüntelenül előre viszi a világ népeit a kommunizmus röppályájára”.

A szónok hangsúlyozta: a szocialista világrendszernek az a jellegzetessége, hogy a gazdasági élet fejlődésének legteljesebb összehangolását követeli meg minden országtól és megköveteli az ésszerű munka- megosztást az egyes országok között. Hruscsov rámutatott, hogy azok a tanácskozások, amelyeket erről a kérdésről folytattak, nagy hasznára válnak a szocialista tábornak. Ügy vélem — fűzte hozzá —, hogy a jövőben is együttesen fogjuk megoldani a szocialista világrendszer fejlődésének több kérdéseit.

Hruscsov ezután kijelentette1 „Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy csak a szoros gazdasági és politikai együttműködés biztosíthatja a szocialista világ- rendszer országainak sikeres előrehaladását a szocializmus és a kommunizmus felé.”

Más út nincs. Erről tanúskodik egyebek között Jugoszlávia példája. Ismeretes, 'hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői már régóta a szocialista tábor szükségessége tagadásának álláspontjára helyezkedtek és valamiféle katonai tömbbel azonosítják azt.

A jugoszláv vezetők politikájukat „tömbön kívülinek” tartják, bár mindenki előtt ismeretes — és ezt különösen jól tudják maguk a jugoszláv vezetők —, hogy Jugoszlávia tagja a Jugoszláviából, Görögországból és Törökországból álló úgynevezett balkáni paktumnak. Ily módon Jugoszlávia politikája egyáltalán nem tömbön kívüli. Jugoszlávia a balkáni paktumon keresztül kapcsolatban van a NATO és a CENTO agresszív katonai tömbjeivel” — mondotta.

Hruscsov végül kijelentette, „a testvérpártok a szocializmus építésének közös törvény- szerűségeitől vezérelve kollektív kincsestárunkat konkrét tapasztalataikkal”, azzal a sokféleséggel gazdagították, amely nélkül, mint Lenin mondotta, nem képzelhető el a szocializmus építése a különböző népeknél.

„Országainkban, amelyek a történelemben először teremtik meg az új társadalmat, a szocializmus és a kommunizmus építése —, hogy képletesen fejezzem ki magam —

annyit jelent, mint feljutni egy magas és még senki által meg nem mászott hegyre.

Nehéz és bonyolult az út a hegy csúcsa felé. Nem kevés akadállyal és veszéllyel taláko- zunk ezen az útón. De ma már közel van a hegycsúcs, megnyílt a hozzá vezető út. Már pontosan kirajzolódik a jövő nagyszerű látóhatára; a népek, amelyek a szocializmus útján követnek majd bennünket, nemcsak hogy felhasználják a mi gazdag tapasztalatainkat, timem még tartalmasabb, még fényesebb oldalakat írnak a szocialista építés tapasztalatai- noJt nyi'-att könyvébe.

(MTI)

Demokratikus Köztársaság több városában rendeztek az elmúlt napokban községpolitikai megbeszéléseket. A berlini, a lipcsei, az eisenachi, a magdebur- gi és a schwerini össznémet tanácskózásokon több mint ezerötszáz nyugatnémet szervezett munkás, illetve szociáldemokrata pártfunkcionárius és szakszervezet'■ vezető vett részt.

A nyugat-németországi vendégek felszólalásaikban helyeselték a japán dolgozók béke- harcá- é« kifejezték véleményüket, hogy a bonni kormány fegyverkezési politikája ellen esik úgy folytathatnak eredményes harcot, ha a japán nép

példájára, Nyugat-Németor- szagban is megteremtik a munkásegységet.

Heinrich Aszak, Rajna-Veszt- fália-i nyomdaipari munkás ötszáz dolgozótársának megbízásából így nyilatkozott a lipcsei tanácskozáson: „A japán munkásosztály azért vívta ki nagy győzelmét az Egyesült Államok és Japán agresziós erői felett, mert a proletáregység' front nyelvén vál .szelt a reakció háborús előkészületeire. Ez az az út, amelyre Nyugat-Né- melországbán is rá kell térnünk a mílitarizmus megfékezése érdekében. Legfőbb ideje, hogy Adenauerral és Elrauss» szál végre a japánok nyelvé* beszéljünk.”