Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
I960, május 14., szombat NÉPOJSAG 5 Virrad már Istenmezején vei szebb lenne az iskolában egy szép egyenruha. ERRE LEGTÖBB ESETBEN vállvonás a válasz. Miért? Ezeket a ruhákat az állami ipar gyártja, a kereskedelem hozza forgalomba, akkor hordhatják is az instenmezejei lányok. Ez itt a legnagyobb baj. Az apróságoknak, kedvességeknek tűnő dolgok. A hozomány túlzottan korai előkészítése, a modern, felnőttes öltöztetés teljesen megváltoztatják a még iskolába járó lányokat. Viselkedésüket, gondolkodásukat egyaránt. Félreértés ne essék, eszünk ágában sincs a régit, az elmaradottat védelmezni, az iskolai egyenruhát javasolva, de nem lehet ósdinak mondani azt az óhajt, hogy a gyermek maradjon is az, addig, amíg fel nem cseperedik abból a korból. Mert Istenmezején már nem gyermek a tíz—tizen - kétéves süldőlány. Az otthoni körülmények láttán, a vele kapcsolatos házassági előkészületeket tapasztalva,, nem mesekönyveket, érdekes ifjúsági regényeket búj, hanem „A nők védelmében” című, nagyon hasznos, de számukra még egyáltalán nem szükséges könyvet. A boltban, ha öt mázsát hoztak volna ebből a műből, akkor sem lenne már. A több mint harminc darab szinte pillanatok alatt elfogyott. S leginkább a serdülő diáklányok vették, ők olvasgatták, tanulmányozták a képeket, s beszélgettek hetekig róluk a tanítási szünetekben, hazafelé az utcán és otthon a délutáni játszás helyett. Nem rossz az, ha egy ilyen kis községben is terjednek az ismeretek. De nagyon rossz, hogy így. Rendezzen a nőtanács ezekről a dolgokról fel- világosító előadásokat — s nagyon örvendetes tényként könyveljük el. De azok számára rendezze csak, akik már megérettek erre, akiknek szükségük van tanácsokra ebben a tekintetben is. Ezeknek a gyerekeknek, akik közül az elmúlt esztendőkben, sajnos, nagyon is sokan férjhez mentek, még mást kellene tanulni. Például, ha elvégezték az általános iskola fiyolc osztályát, a rátermetteket középiskolába, technikumokba kellene küldeni, vagy ha ez nem megy, akkor otthon, a háztartás rendbentartására tanítani, hogy ne legyen baj, ha nem egy-két, hanem négy-öt év múlva férjhez mennek. MOST UGYANIS VAN ELÉG BAJ. Mosolyogni is, szo- morkodni is lehetne felettük. Ilyenek: nem egy 14—15 évés korában férjhez ment lány van a faluban, aki férjével házasságkötésük után új, saját fészekbe költözött, de ha egy egyszerű süteményt kell megsütni férjének, vagy ki kell vasalni egy férfiinget, — hazaszalad segítségért a mamához. Hát ezért kell férjhez menniük az istenmezejei kislányoknak? Csak azért, hogy férjeik nevéhez hozzáragaszthassák a „né” szócskát, s mivel nagyon messze vannak még az igazi asszonnyá éréstől, — csak kínlódjanak? Iskolába, iskolába! Harsog a kívánság az egész országban már esztendők óta, csak Istenmezején nem. Most már lassan az a probléma mindenütt, hogy a középiskolákban is kevés lesz a hely, csak Istenmezejéről nem kívánkoznak el tovább tanulni, az általános iskolát végzettek. Az elmúlt tanév végén is mindössze egy kislány kérte felvételét gimnáziumba — az általános iskola igazgatójának lánya. Ez volt 1959-ben, de most sem különb a helyzet. A huszonnyolc végzős általános iskolás gyerekből — ezúttal fiúkról, lányokról vegyest van szó — már 18-an jelentkeztek az erdőgazdaságba, munkára... MINDEZEK ELLENÉRE virrad már Istenmezején, Az iskola és a tanács jóvoltából, a pedagógusok és a községet vezető józan gondolkodású emberek akaratából lassan szétoszlik a homály. Nem lesz könnyű -égleges eltüntetése, de minden bizonnyal sikerül. Az iskolában úgy, hogy az elmúlt évi jó gyakorlatot követve, a különböző szakkörökben minden tanulót foglalkoztatnak, hogy inkább kézimunkával, sporttal töltsék szabad idejüket, mint a „házassági előkészületekkel”, s emellett kedvet kapjanak továbbtanuláshoz is. A tanácsban pedig úgy, ahogy Ludvig András elvtárs, a VB elnöke mondta: — Éppen az elmúlt esztendőkben tapasztaltakat figyelembe véve, úgy határoztunk, hogy tizenhat éven aluli leányt nem engedünk férjhez menni, sőt, az ezt a kort elért leányokat is csak úgy vezetjük be az anyakönyvbe, ha előzőleg orvosi bizonyítványt hoznak. Több más hátrányon kívül ugyanis az volt a tapasztalatunk, hogy egészségügyi szempontból s. n hasznos a túlságosan korai férjhezmenés. Hogy miért? Erről majd a társadalmi szervekkel közösen megrendezésre kerülő előadásokon tájékozódhatnak maguk a házasságra készülő fiatalok, s főként maguk a sokszor hibás szülők. MÍG KINN, AZ ÁLTALÁNOS iskola előtt a tanácselnök szavai oly megnyugtatóan vázolták elénk a jövőt, benn az iskola ' ihletében, csendben rajzolgatták a nyolcadikos fiúk, lányok a modellként eléjük helyezett tárgyakat. Jó volt megállni néhány pillanatra egy-egy kislány mellett, s arra gondolni: belőlük már nem lesz túlságosan korán bekötött fejű asszony, anya. Életüket nem irányítja már tovább az átkos múlt „hagyománya” — hanem az okosan, megfontoltan gondolkodók tapasztalatai és segítsége alapján a- új, az emberibb rend íratlan ugyan, de én-en a fiatalság érdekében szigorú törvénye. Weidinger László A s egri tanács mezőgazdasági állandó bizottságának jó munkájáról HELYES ÚTON JÁR az egri városi tanács mezőgazdasági állandó bizottsága. Kiváló szakemberek bevonásával, úgynevezett brigádvizsgálatot folytatott a két egri termelő- szövetkezetnél, amelynek során értékelte a jelenlegi helyzetet és konkrét javaslatok egész sorát terjesztette elő megvalósítás végett. A Balázs Ignác Tsz-t Ceglédi László elvtársnak, az egri mezőgazdasági szakiskola igazgatójának vezetésével vizsgálták meg. Ez a szövetkezet már 11 éve áll fenn, jelenleg 33 tagja van s a legnagyobb problémája az, hogy 70 százaléka nő és hogy a 111 hold 72 darabban terül el az egri határ minden részében. A háztáji föld művelését ügyesen oldják meg, — erre a célra mindig a szombati napot fordítják. Olyan értékes földterületek állanak birtokában, amelyek kiválóan alkalmasak nagyüzemi szőlőművelésre való beállításra. A régebbi vezetőség nem foglalkozott a tsz perspektivikus tervével, de az új vezetőség, meghallgatva a szakemberek tanácsát, 1961 tavaszán a remek talajviszonyokkal rendelkező területen, nagyüzemi szőlőtelepítést indít meg. Az a cél lebeg az új elnök előtt, hogy minél nagyobb táblát tudjon kialakítani. A szövetkezet birtokában van egy darálómalom is, amelyet az eddiginél tökéletesebb ügyvitellel, igen gazdaságossá lehet fejleszteni. A MÁSIK EGRI termelőszövetkezetet, a Nagy Józsefről elnevezettet, í’só Andor, a Szőlészeti Kutató Intézet vezetője által irányított csoport vizsgálta felül. A 138 hold földterületet mintegy 50 tag munkálja meg. Igen kimagasló eredményt mutat fel a tsz az állat- tenyésztés terén: 10 sőremarhát állított be hizlalásra, ami jó bevételt fog biztosítani. Szép a sertésállomány is: a 12 törzskönyvezett anyakoca és a 26 hízó. Máris nagyszámú süldőt értékesítettek. Kiváló munkát végeznek az állatápolók és tenyésztők. Még mindig nagy mennyiségű silótakarmány ál) rendelkezésre. — az abraktakarmány szűkén még kukoricavetéssel seeíthet- nek a tagok. Érdekesen sajátos módon, a tagság nem becsüli eléggé a tsz állattenyésztői tevékenységét, mert még érvényesül a régi egri egyéni gazdasági szemlélet: itt csak szőlőből lehet megélni. A kiváló szakértő javasolta a szövetke zet vezetőségének, hogy mivel kiváló szőlőtelepítésre alka' - más területe van, kezdjen minél előbb új szőlőtelepítésbe. A brigádvizsgálat eredményeként a mezőgazdasági állandó bizottság javaslatokat készített és terjesztett a szövetkezeti vezetőség és a tanács mezőgazdasági osztálya elé. Lássunk néhányat e javaslatokból. El kell követniük indent a tsz-eknek, hogy minél több takarmány álljon az állattenyésztés céljára, rendelkezésre Csökkenteni kell az abrakta karmány-hiányt, esetleg még a kenyérgabona termőterület rovására is. A helyes takarmányozási módszerek kialakítása céljából, a mezőgazdasági szakiskola állattenyésztési szaktanárát bocsátja a tsz-ek rendelkezésére. Alakítsanak ki a szövetkezetek nagy vonalakban, szakemberek bevonásáHa az idegen szemlélő a nao bármely szakában bepillant a verpeléti Dózsa Tsz udvarára, szorgos emberek munkálkodó csoportjait láthatja mindenütt. Az udvar egyik részében a gépek javításán, faíűrészelésen dolgozik egy népes csoport, míg egy másik 10—15 fős társaság a melegágy körül szorgoskodik, a harmadik csoport pedig építkezéssel van elfoglalva. — Jut is itt munka mindenkinek, — mondja Molnár elvtárs, az egyik brigádvezető. — A megye egyik legnagyobb termelőszövetkezete lettünk, hiszen csaknem 6000 kataszt- rális holdon gazdálkodunk, mintegy 1300 taggal. De nem is a terület nagysága a mérvadó, hanem a gazdálkodás belterjessége — folytatja a beszélgetést Molnár elvtárs. — Van 700 katasztráli hold szőlőnk és 290 katasztrális hold kertészetünk, hogy csak a sok munkaerőt igénylő üzemágakat említsem. Dolgoznak is az emberek, apraj, nagyja, öregje és fiatalja, ahogy látom. Itt val, egy perspektivi. us tervet, s ezen belül elsősorban a nagyüzemi szőlőtermelésnek vessék meg az alapjait, tekintve, hogy megvan erre mindkét tsz-ben az adottság! A szövetkezetek, birtokhatáraikon belül vizsgálják felül, hogy mely távoleső és kicsiny földterületek művelése ráfizetéses. Ezeknél vegyék számításba a leadás, vagy önkéntes földcsere lehetőségét. A kialakított munkaszervezeti formákat stabilizálni kell. CSEH FERENC, a tanács mezőgazdasági osztályának vezetője elmondotta, hogy az állandó bizottság vizsgálata jelentősen segítette a tanác3 munkáját. A jelenlegi munka csak a kezdetet jelentette, — az állandó bizottság a jövőben rendszeresen fogja látogatni a város két termelőszövetkezetét. — Bátran mondhatjuk — folytatta Cseh elvtárs —, hogy a bizottság tagjai kötelességüknek érzik fejlődő termelőszövetkeze'., ink rendszeres látó tását és támogatását. van például az öreg Cuczór János bácsi, aki négy hold szántóval és két hold szőlővel lépett be a termelőszövetkezetbe és 77 éves kora ellenére is mindennap itt tevékenykedik a közösben. De nem ő itt az öregek közül az egyedüli. — Nem tudunk mi már munka nélkül élni — mondja Hadobás Pista bácsi. S a szavak helyett beszélnek tetteik is, mert Molnár elvtárs szerint legtöbbjüket már reggel öt óra körül munkában találják. Óránként egytized munkaegységet kapnak, ami a legtöbbjük által ledolgozott tíz óra után egy munkaegységet jelent. Ha pedig csak a betervezett 49 forintot érik el zárszámadáskor, ez is szép jövedelmet biztosít az idős tsz-ta- gok számára. így lesz az egyéni érdekből közös érdek, így válik az egyén haszna mindannyiunk közös hasznává. Dicséret illeti az „öregeket” szorgalmas, fáradhatatlan munkájukért. Vincze János Jelentés Verpelétről A tervezésről9 a jövőről MOST FELKIÁLTANI ÍGY, másfél évtized után: végre virrad! — nem furcsa ez? Hiszen már mind nagyobb erővel szórja sugarait a Nap mindenkire. Az istenmezejei bányászra is, aki ha emlékezik is a sötét éjszakára, — nem szívesen teszi. Mert hosszú volt az éj, keserves, de soha többé nem jön vissza, s a napsugarak mássá, ragyogóvá tették életét. Olyanná, hogy a bányában eltöltött műszak után nem kell a földön újat kezdeni a falat kenyérért, a megélhetésért, amibe nem egynek görbedt bele a háta régebben időnap előtt. Olyanná, hogy új házat építhetett magának, s új ruhát vásárol családjának mindig az új divat szerint, s hogy legyen hol csinosan felöltözve, barátokkal leülve, vidáman társalogni, szórakozni, ragyogó, kerthelyiséges, táncbetönos éttermet nyit rövidesen a falu közepén. Olyanná, hogy a legkülönbözőbb típusú motorkerékpárok száma lassan eléri a százat ebben a kis, hegyek közé szorult faluban, s autóvásárlásra is kilencen jegyeztették elő eddig magukat. Hihetetlen gyors ütemű fejlődés. S mégis, csak most virrad. Egyetlenegy dologban, — a fiatalok életében. Ebben a valamikor sanyarú életű faluban azt hirdették a papok: fiatalok, gondolkozzatok. Az erős, minden energiát igénybe vevő munkában szüléitek hamar megfáradnak. Segítsetek rajtuk. Rakjátok meg mihamarabb családi fészkeiteket, hogy ezáltal is kevesebb teher háruljon rájuk. Szép beszédek voltak, hangzatos szólamok, s lett foganatjuk. Gyereklányok mentek férjhez gyors sorjában ifjú emberekhez, s mézeshetekre sem jutott idejük: azonnal nyakukba vették az igát. ÍGY VOLT EZ HOSSZÚ évekig, s akár jól, akár rosz- szul, de hagyománnyá vált. Bizonyság rá az anyakönyv. Nem nehéz megtalálni benne a példák hosszú sorát, a negyvenhárom éves asszonyt, aki tizenegy élő gyermek anyja, a tizennégy—tizenöt-, tizenhatéves leányok neveit, akik ebben a korban váltak asszonyokká. Vádolni lehetne, s kellene is a szülőket könnyelműségük miatt — mert e tekintetben a község a 15 év alatt nem sokat változott —, de értelmétlen. Ez nem hozna sok eredményt. A bajt, a rossz hagyományt, másként kell gyökerestől kiirtani, de úgy, hogy először meg kell érteni őket. Először is — minden kézzelfogható óriási változás ellenére — ott él még bennük az átkos múlt, s az akkor létalapot kapott „szokás”, . a leánygyermekek korai meg- házasítása. Aztán mindjárt nyomában itt van az elmúlt évek gyarapodása, új, nagy- . szerű élete, amelyben más in- . dokokkal ugyan, de minden maradt a régiben. Az asszonyok, mint régen, most is, míg a férjek a bányában végezték munkájukat, kijártak a földekre, vagy csoportokba verődve, együtt dolgozgatták fel a kendert. A beszélgetés ilyenkor rövid idő múlva a gyerekekre terelődött mindig. Életükre, jövendőjükre, s innen már csak egy lépés, a hosz- szabb, rövidebb idő múlva sorra kerülő párválasztás, leánykérés. Az anyák nagyon sokszor maguk választottak fiuknak, leányaiknak menyasszonyt, vőlegényt. S ha ez megvolt, szavak nélkül, de ősz- 1 szeszorított fogakkal megindult a versengés: melyik lánynak lesz hamarabb meg a tel- _ jes hozománya, bútora, ágyneműje, ruhája. Mert most már van miből gyűjteni a gyerekeknek, van mit adni új életükhöz. De addig is mindent, mindent meg lehet adni nekik. Ha a boltba új divatú ruhák jönnek, nemsokára már hordják a 10—12 éves leányok nylon-harisnyával, vékonypán- tos szandállal. Pedig mennyiA N AGYTÁL Yr AI Viharsarok Termelőszövetkezetben sok a probléma a munkaszervezéssel, a fegyelemmel, a fiatalokkal is, de ez nem jelenti azt, hogy eredményekben szűkölködnek. Hogy mégis nagyobb teret kapott a hibák taglalása, azért történt, mert nem nagytályai sajátosságok azok, megoldásuk sem csak a nagytályaiak problémája. Sok azonban ’az olyan dolog is, amiről bátran példát lehet venni. Az egyik az állattenyésztés, az építkezési láz, amelyről már volt szó. A másik a merész, bátor tervezés. A szövetkezet éves tervét lapozgatom. Készítői, a szövetkezet vezetői, amikor terveztek, erősen számításba vették azt, hogy már az elmúlt őszön nagy táblákba vetettek, hogy a sok évi átlagnál jóval jobb szántást és műtrágyát kaptak a földek. Terveztek arra is, hogy közösen, nagyüzemi módon művelik azt meg. így született a határozat, amelyet aztán a közgyűlés törvényre emelt, hogy búzából 10, őszi árpából 12, kukoricából 16 (májusi morzsolt), cukorrép'á- ból 150 mázsás termést kell elérni holdanként. Mindből jóval többet, mint amennyit az elmúlt években az egyéni parcellák fizettek a munkáért. A tervezés tükrözi azt a törekvést is, hogy a község több gabonát, húst igyekszik adni, mint amennyivel az egyéni gazdaságok járultak ezelőtt a közellátáshoz. így született a terv, hogy már az idén, az első évben 150 hízott sertést, 33 hízott marhát (növendék), 300 mázsa búzát, 1000 mázsa sörárpát, 250 mázsa napraforgót értékesítenek szabadon. Ezen felül jelentős mennyiségű zöldségfélét, dinnyét és paradicsomot adnak el. JÖ AZ IS, HOGY az állat- tenyésztés fejlesztésére igen nagy súlyt helyeztek már az első évben. Év végére 10 tehénből, 20 előhasú üszőből, 22 növendékből és 10 kisborjú- ból áll majd a szarvasmarhaállományuk. 150 sertést már az idén leadnak, 20 anyakoca marad, s marad még a közös állatállományban az idei szaporulatból 120 süldő is. Leadnak az idén 500 pulykát, részben belföldi, részben külföldi fogyasztásra, s átlagosan 3,5 kilogramm gyapjút egy-egy juh után. A növénytermesztésből, állattenyésztésből és a kertészetből összesen több mint kétmillió forint bevételt várnak. Es ez csak terv. Mert ami már eddig is van, az többet ígér, többet mutat. Ezért beszélnek bizakodva a tsz vezetői arról, hogy a tervezett 37 forint 42 fillérnél többet ér majd egy munkaegység a szövetkezetben. Idáig már ez maga is szép eredmény ott, ahol szinte a semmiből teremtettek elő egy, már eddig is sok eredményt felmutató gazdaságot. Bizony majdnem a semmiből, mert hitelt eddig sem vettek fel sokat, de amennyit felvettek, annál már maga a felnövekvő állatállomány is többet ér, nem beszélve az épületek ről. Tervükben a gazdaság más oldalú fejlesztése is szerepel. A szövetkezet munkájában már a jövő évtől egyre jobban építenek a gépekre. Ezért vásárolnak már ebben az évben részben saját erőből, részben pedig az állam segítségével egy U—28-as traktort, hozzá ekét, aratógépet, meg kisebb munkagépeket. „SAJÁT ERŐBŐL, amit csak tudunk? — ez a jelszó érvényesül a vásárlásoknál, mindenféle beruházásnál egyaránt. Igyekeznek is ennek érdeké ben megfogni minden fillért. Szakembereikkel maguk végzik az építési munkák jelentős részét, kertészetükben a korai salátától kezdve, mindenből pénzt igyekeznek csinálni. S igyekeznek kihasználni a kedvezményeket is, amelyeket minden szövetkezetnek biztosít az állam, csak élni kell vele. Csak a gépállomási munkáknál például több mint 105 ezer forint kedvezményre számíthat a szövetkezet. A műtrágyavásárlásnál. illetve felhasználásnál, amellett, hogy magasabb átlagokat biztosítanak- ebben az évben. 26 ezer forint kedvezményt kapnak. A nagyüzemi felár a közös értékesítésből a terv szerint 84 ezer forint. S ez az összeg úgy nő, ahogy túlteljesítik az értékesítési terveket. Van tehát mire építeni, mire számítani a szövetkezetnek. Érdemes összeszámolni, csak úgy nagyjából, mire ment a szövetkezet az őszi kezdés óta, illetve pontosabban, az elmúlt ’avaszt alaku'ás óta. Megala pozták az állatállományukat, amely nélkül nem lehet gazdálkodni. Van jelenleg 57 szarvasmarhájuk. 286 juhuk, 82 lovuk, és alapnak, a sertéstenyészethez 20 anyakocájuk (húszat még terven felül vesznek az idén). Rövid időn belül megoldódik a férőhelyek problémája is, és részben ezt is saját erőből oldják meg. Vetéseik, kertészetük szép már most is és kivétel nélkül többet ígér annál, amennyi jövedelmet, termésátlagot terveztek belőle. Az építkezésekkel, a gépvásárlásokkal szinte napról napra növekszik a szövetkezet közös vagyona. És ehhez a számadáshoz nem árt még egyet hozzátenni. Mindezt — túl az állami segítségen — úgy érték el. hogy a szövetkezeti tagságnak csupán egy része dolgozik. Érdemes kiszámítani. mire mentek volna, már eddig el, és mire mehetnek év végéig, ha minden tag és munkaképes családtag kivenné a részét a közös munkából. ÚGY GONDOLOM, elgondolkoztató számok jönnének ki a számítás végén. Ameny- nyire öt nap alatt megismertem a nagytályai embereket, józanul számító emberek, szorgalmasak és lelkiismeretesen végzik azt a munkát, aminek hasznosságáról már meggyőződtek. Érdemes hát számolgatni és megmutatni minden egyes embernek: mit értek el eddig és mire vihetik még? Az eredmény olyan szövetkezeti gazdálkodás lé+rehozása, •«melyről péld»* 1-ho- venni a környéken. Deák Rózsi Nagytályai tapasztalatok
