Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-12 / 111. szám
I960. május 12., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Huliganizmus = öt hónap A vádlottak padján fiatalember ül. Egészen kint. a pad szélén. Előredőlve figyeli a tanú szavát... A tanú egyben a sértett is. Ot verték meg. Hogyan történt? — .. .mert sötét volt már és nagy sár is, kértem őket, segítsenek feltenni a kerékparlán- cót. Egyedül nem tudtam . . — Es? — És akkor odajöttek mind a ketten, Dávid, meg a Katona és megpofoztak. Elestem. Amikorra felkeltem, eltűntek már. Bementem a kocsmába, ittam egy pohár sört. Ezután egy korsóval. Kikísértem az ajtó elé a szomszédot, akivel a sört ittuk és akkor a Pista ... a Dávid István kivette kezemből a korsót és fejbevágott... — Mi történt azután? — Semmire sem emlékszem. A mentőautóban tértem magamhoz, fejem bekötve... Csak jóval később kezdtem visszaemlékezni az esetre. Ismét közbeszólt a bíró: — Maga mit mondott nékik? — En egy szót sem ... — Vádlott! Álljon fel! A fiatalember pattan ... — Miért verték meg barátjával a ... — Nem tudom, rossz hangulatom volt... — A sértett mondott valamit? — Nem ... — Vagy más miatt haragudott rá? — Nem... nem is ismertem.,, Bejön a következő tanú. Katona István. — Maga is horti lakos? — Nem, csak arra jártam és találkoztam barátommal, Dáviddal ... — Miért bántották a séret- tet? — En a kocsmánál hozzá sem nyúltam ... — Es az úton? — Először a Dávid adott neki néhány pofont, aztán én is egy-kettőt. — Miért? Megvonja vállát. Mir® lelik egy emberből? Jean Rostand, a híres francia biológus kiszámította, hogy egy kb. 70 kilogrammos ember teste annyi vizet tartalmaz, amennyiben egy portörlőruhát ki lehet mosni, annyit vasat, hogy egy szöget lehetne készíteni belőle, testének mésztartalmúval ki lehetne meszelni egy kunyhó falát, végül pedig annyi ként, amely elegendő egy nagy kutya valamennyi bolhájának kiirtására. — Nem tudom... -Csak... Megáll az ember esze és persze csodálkozni kell, hogy az ügyészség nem emel vádat Katona István ellen is .. . A hatvani Járásbíróság tanácsvezető bírája néhány pillanatig nem is jut szóhoz. Aztán nyel egyet és új tanút hív. Fiatal fiú. — Maga mit látott? — Amikor az úton ütötték... és azt mondtá: pardon, bocsánat ... — A vádlott mondta? — Dehogy, akit ütötték, a Tóth Dezső. Na puff neki, ez meglépő. Es felvonul a többi tanú is, mind-mind azt igazolja, ők nélkül verték meg a sértettet, akkor este, néhány héttel a tárgyalás előtt, Hort községben. Sőt egyikük még ezt is mondta: — Amikór Dávid féjbévágta Tóthót és azt elöntötte a vér és összeesett, még tpvábo ütötte, felemelte és a faihoz vágta, úgy kellett kivenni kezei közül ... Már befejezéshez közeledik a tárgyalás, amikor ismét a sértett szól. — Kérem, néhány nappal ezelőtt feleségemmel az utcán mentünk és megállított a Dávid Pista, azt mondta, lehet, hogy a bíróság megbünteti, de akkor még leveri rajtam azt a négy vagy ötszáz forintot. — Igaz ez, vádlott? — En öt, vagy hatszázat mondtam... — Négyet, vagy Ötöt — így a sértett... Tanácskozásra vonul vissza a bíróság: Rövid idő után ismét beszólítják az ügy szereplőit: vádlottat, sértettet,, tanúkat. Es ítéletet hirdet a bíróság: — Othónapi végrehajtható börtönre ítéli a bíróság a büntetett előéletű Dávid Istvánt... Nesze neked ötszáz forint. . Dávid valósággal megdermed . . Az indoklásban szó esett sok mindenről. Többek között arról, hogy súlyosbító körülményként értékelték a vádlott magatartását és azt, hogy a környéken elszaporodtak az ilyen minősíthetetlen esetek. Horton is, és a hatvani járásban is. Intő példák kellenek. Szigorú, de igazságos ítéletek. És ez az. Ezért is íródott meg e tudósítás a tárgyalásról, az ügyről. Szántó István Miért nem hisznek ? Óvatos kézzel, gumikesztyűvel ujjaímon vágtam el a vezetéket, s ezzel a riasztó csengőt kikapcsoltam. Irtó prakszi- som van áz ilyén dolgokban! A kezemben lévő apró, de rendkívül éles fényt vető lámpa sugara lassan, de egy ilyen sugártól elvárható alapossággal kúszott végig a bank belső berendezésén, míg végül, mint hal a horgon, megakadt a páncélszekrény ajtaján. Helyben vagyok! Elő az automata fúrót, elő a sub- lert, a zsebben hordható articsókát és a neoplasz- tikát. Az utóbbi a legfontosabb. Ránéztem fényhatlan ó fámra: pontosan éjfelet mutatott. Még egy éjfelem van, hogy kiraboljam a bank pénztárát, bár ezt a szót, hogy rabolni, ném szeretem, mert nagyon ízléstelen és tapintatlan. Én cuffolni szoktam! Az ember ragaszkodjék szerszámaihoz, elveihez és szavaihoz. A fúró halkan zizegni kezdett, olyan szép hangja van, hogy esküszöm, már ezért érdemes fúrni. Nem is annyira a pénz, a hír, mint inkább a fúró hangja, a neo- plasztika és a többi szerszám ragyogó összmunkája, mesterségem varázsa visz engem páncélszekrényről páncélszekrényre, mint vándormadarat országról országra. Nem vagyok ideges, ebben a szakmában nem szabad idegesnek lenni, különben is itt van a zsebemben a gumiarábi- kumba mártott zi- herheisztű: ez az utolsó mentségem, mert én nem esketem a zsaruk ellenséges markai közé. A fúró tovább dolgozik, elmerülök a munkába, nagyon elmerülök, annyira elmerülök, hogy legmélyebb felháborodással vagyok kénytelen rákiabálni arra á szemtelen alakra, aki a vállamra üt: — Hé, mit csinál itt maga? — Semmi köze hozzá, s légyen szíves, né ijesztgessen ... A rendőr volt. S nem hiszi el, hogy a zsebkendőmet felejtettem itt délelőtt, azt keresem. Nem hiszi. Mert ilyenek ezek! (egri) Analfabéta szakácsból — algebra-fizika tanár A Sanhszi tartománybeli Vutaj város középiskolájában tanít a 30 éves Han Cseng- tang. aki nyolc évvel ezelőtt ugyanebben az iskolában mint analfabéta szakács kezdte meg működését. A fiatalember páratlan energiával és szorgalommal nyolc év alatt először esti iskolán alapvető oktatásban részesült, azután különleges kiképző tanfolyamokat hallgatott, majd később magas képzettséget szerzett, hogy ma ebben az iskolában algebrát és fizikát tanít középiskolai diákoknak.- ÚJ, KÜLFÖLDI, korszerű gépekkel szerelték fel több mint egymillió forint értékben a Borsod—Heves megyei Tejipari Vállalat egri üzemét. Ezen új gépeknek üzembehelyezésével az eddigi W00 li- ter/óra teljesítményt, 5000 literre tudják emelni, s a termelés növelése mellett az előállított tejtermékek minőségét is jelentősen javítják. Sitt az udlittienLÍg, btU jht... Vasárnap este Eger egyik leglátogatottabb kisvendéglőjében vacsoráztam. Az asztalok, mint mindig — foglaltak voltak, a tánctérén a zenekar hangulatot keltő ritmusára táncolt idős és fiatal. A hangulatot még csak fokozta, amikor a zenekar vezetője énekelni kezdte a közkedvelt táncmelódiákat. De megkeseredett számban a falat, amikor á kultúra terjesztésének egy igen furcsa módja ütötte meg fülemet. Mert az ízletes vacsora mellé nagyon is ízléstelen műsorszámokat mellékeltek — még szerenasére, zenés felár nélkül —, a jobb sorsra és jobb műsorra érdemes vendégnek. Mert ugye, kedves olvasóm, a szép magyar beszéd, édes anyanyelvűnk tisztaságának nagyobb dicsőségére hangzanak a „nyista lóvé, roma csávó” és hasonló kitételek a zongorista szájából. Nem a maradiság beszél belőlem, mert én is szeretem az újat, a modernet. De meg keli szüntetni Egerben is azokat a lehetetlen állapotokat, hogy épizlésű ember kénytelen legyén eltűrni a közönség egy igen kicsi, ferdeízlésű részét kiszolgáló zenekar és énekes malackodásait. Mert az még csak hagyján, hogy az „Ösz- szecsendül két pohár” helyett ,,összecSendül öt korsó”-t énekelnek, mért ugye, pohár — pohár és meg kell szolgálni valamilyen formában az elfogyasztott ital árát is. Igaz áx is, hogy lehet valakinek a szerelme szemetes, de ezt nem feltétlen szükséges mindenki tudomására hozni! A fent elmondottakat mind a jó ízlés betartásával ki lé- hét és ki is kell küszöbölni, ha az előadj „művészekben" megvan a jóakarat. A következőkért azonban már az üzlet vezetőjét és az Üzemi Vendéglátó Vállálátot is terheli a felelősség. Szerezzenek érvényt annak a határozatnak, hogy a kispolgári giccs és huligán malackodás egyértelmű kétértelműségei ne hangozzánák el Eger idegenforgalmi város főutcájának egyetlen zenés szórakó zóhelyén. Pintér Dezső Eger. Iskolanap volt az egri Dobó István Gimnáziumban Kedden egésznapos színes és gazdag programmal iskolanapot rendezett az egri Dobó István Gimnázium, amelynek keretében a KISZ vézetésével folyó, tanulmányi időn kívüli nevelőmunka összegezésére, az elért eredmények seregszemléjére került sor. Délelőtt a sportrendézvénye- ket bonyolították le: bajnoki labdarúgó-mérkőzésekét ' és röplabda-bajnokságokat tartottak. A délutáni órákban rendezték meg az önképzőköri és a szakköri üléseket, amelyekre á diákok meghívták szüleiket is. Különösen érdekes, jól sikerűit volt a természetjáró szakkör ülése. A tagok a bükki partizánharcok eseményeinek felidézésével foglalkozták és Galambos József csehi bányász, volt partizán tartott élménybeszámolót. Megtartották az ezüstkalászos tanfolyam záróvizsgáját, amelyen két osztály 56 tanulója kapott díszoklevelét áz ezüstkalászos tanfolyam sikeres elvégzéséért. A tanfolyamon általános mezőgazda- sági képzést kaptak, szőlész és borkezelői ismereteket nyertek a tanfolyam során, amely a megyei tanács mezőgazdasági osztályának irányításával folyt; le. Délután rendezték meg a KISZ-tagok és KISZ-en kívüli diákok ifjú kommunista próbáinak vizsgáit is. Az Önképzőkör ünnepi összejövetelét a háború befejezése évfordulójának szentelték a növendékék. Mint ahógy az egész iskólana- pot a felszabadulás tizenötéves jubileuma alkalmából elfogadott terv szerint rendezték meg. A szakköri ülések is nagy érdeklődés mellett zajlottak le. A fótoszakkör tagjai egész évi munkájukból rendeztek kiállítást és ünnepi ülést tartott a többi szakkör is, a matematika, orosz és kémia. Az iskolanapot hangulatos klubdélután zárta be. A Dobó István Gimnázium a József Attila Leánykollégium diákjait látta vendégül. Diétás konyha Hatvanban És mivel Hatvan sem kivétel, ótt is éppen olyan szép számmal akadnak gyórtiorfá- jósak, cukorbetegek és májbajosak, mint bárhol másutt. A különbség csupán az, hógy a hatvaniak panaszát még tetézte a diétás konyha hiánya. Eszi, nem eszi, nem kap mást — mert nincs más, elv alapján a vendéglők és az Üzemi konyhák fűszeres, magyaros kosztját kellett a betegeknek is fogyasztaniuk. De csak eddig. A napokban nyílt meg a Park Szálló Éttermében a diétás konyha. Már az első napon harminc beteg ebédelt a diétás konyha főztjéből. Naponta kétféle diétás menü között választhatnak, és lehetőség nyílt előfizetéses és étlap szerinti fogyasztásra is. Egy másik jó hír a hatvani Park Szálló Étterméből: nincs többé matadoros, kellemetlen ízű, sőt ehetetlen burgonya. Minden szállítmány előtt mintát vesznek és próbafőzést véA KÉTOLDALAS, sűrűn gépéit levél szomorú tényekről ad tájékoztatást, özv. Kovács Jánosáét Gyöngyösön kilenc esztendővel ezelőtt jogtalan sérelem ért: saját családi házukban két szobát és a verandát minden kiutalás nélkül, lakó foglalt el. Egy esztendővel később karhatalommal rakták ki családjával együtt a még birtokukban levő lakrészből is. Kénytelenek voltak egy apró kamrába költözni, ahol még padlásfeljáró is volt, s emiatt az ágyakat sem tudták elhelyezni. Így élt az anya, fia és leánya egészen 1954-ig, amikor a házukban levő két üzlethelyiséget az addigi bérlő, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat felszabadította, s így ezekbe telepedhettek. Az üzlethelyiség azonban lakásnak egyáltalán nem volt megfelelő, „huzatos, kőpadlós, fűthetet- len.” Kovácsék megindították a panaszhadjáratot, s az eredmény mindeddig — semmi. Azaz mégsem, mert birtokukban van egy csomó hivatalos papír. rendelkezés. határozat, amelyek mindegyikének egy a lényege: a panaszosnak igaza vari, s intézkedni kell. hogy ügye elintéződjék, lakását mielőbb visszakapja. Elsőként a Legfőbb Ügyészség folytatott vizsgálatot ügyükben, s az eredményt így összegeve: „•••a gyöngyösi városi tat.aes megsértette a törvényességet akkór. amikór lakását 1952. októberében... igénybe vette.” „Abban az esetben ha a személyi tulajdonát képező házban egy lakrész megüresedne, a lakásügyi hatóság... önt, mint háztulajdonost, igénylése alapján a Minisztertanács 12/1954- MT sz. rendeletére figyelemmel, a lakás használójául kijelölni köteles.” EZ VOLT 1954-BEN, s nyomában nem változott semmi. Folytatódott tehát a harc, amelynek következő állomása a Heves megyei Tanács VB város- és községgazdálkodási osztályának 1956 júliusában hozott határozata volt. Ez hangoztatja: ..... a panasznak helyt adok és az I. fokú hátározatot, mint törvénysértőt, hatályón kívül helyezem. Egyben utasítom a Gyöngyös Város Tanácsa VKG osztályát, hogy a szóban levő lakás jelenlegi használója részére 30 napon belül megfelelő lakást biztosítson és azt részére utalja ki. A jelzett határidőre a tett intézkedéséről jelentését és az új I. fokú határozatnak másolati példányát osztályomhoz terjessze fel”. Ezek után most már valóban azt hihetnénk, hógy a kemény hangú határozatnak volt foganatja. Ám a gyöngyösi tanács 1957 augusztusi („Amennyiben a városi tanács lakást tud biztosítani, panaszát érdemben elintézzük”), majd ismét a gyöngyösi tanács 1959 áprilisi (’’...lakását rövid időn belül felülvizsgáljuk és szükségletéhez képest a lakásba való bejutását támogatjuk.”), később a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 195Ö júniusi (’’...átiratót küldtünk, hogy jogos lakásigényét a lehetőséghez képest mielőbb elégítsék ki.”), végül pedig a Heves megyei Tanács VB igazgatási osztálya 1959 szeptemberi („Felhívtam a gyöngyösi városi tartáes igazgatási osztályát, hogy ... a jelenleg érvényben levő jogszabályok figyelembevételével intézkedjék.”) levele arra bizonyság, hogy még mindig nem történt semmi. Valóban, özvegy Kovács Já- nosné és leánya jelenleg is az üzlethelyiségben lakjk, hiába a hivatalos iratok tömkelegé, s azok mindegyikében igazságuk megerősítése. Keserű szájízzel kerestük fel őket. amikor panaszos levelüket eljuttatták a szerkesztőséghez, ám a bürokrácia: kilenc esztendeje nem tud semmit tenni egy ember panaszának elintézéséért. Ám még keserűbb lett a szánk, amikor beszéltünk a háztulajdonos leányával. Kovács Margittal, s körülnéztünk a lakóépületben, valamint az üzlethelyiségben is, amely jelenleg még Kovácsék lakása. Ez utóbbiban vizes falakat, dermesztő hideget, s más nyomorúságot vártunk, helyette magas, világos, tágas helyiségbe léptünk. Késő este lévén, a tűzhelyben már rég kialudt az utolsó parázs is, s a „konyha” mégis barátságos meleg, kellemes hőmérsékletű volt, huzatnak, ridegségnek sehol semmi nyoma. TERMÉSZETESEN ez nem túlságosan nagy jelentőségű enyhítő körülmény. Való igaz, hogy Kovácsék jelenlegi lakhelye nem nevezhető kifejezetten lakásnak. Panaszuk tehát jogos, s mégis... Beszélgettünk. Közben érdeklődtünk elképzeléseik felől, a többi között arról, hogy amennyiben a lakóépületben visszakapnának egy lakást, mit szándékoznak tenni a két üzlethelyiséggel. — Üzlet részire odaadnánk — mondta Kovács Margit. — És lakásnak? Hiszen végeredményben nem túlságosan nagy költséggel könnyen átalakítható lenne mindkét helyiség. A jelenlegi konyhában csupán az utcára szolgáló, s alul hideget beengedő ajtót kellene kicserélni ablakra, a szobában pedig a cementes padlót deszkára. — Lakásnak nem. Elegünk van, torkig vagyunk a lakókkal. Máskülönben is a pincénk tele van vízzel, kell valami hely a tüzelőnknek is. Érdekes. Üzlethelyiségnek kiadnák, s nem lenne baj a nedves pince — lakásnak nem engednék átalakítani, mert baj. Furcsa emberek Kovácsék. Persze, részben érthető viselkedésük. Lakásuk ügyének hosszú huzavonája is tehette őket ilyenné, de ez nem mentség. Ha a maguk ügyéről van szó, tudnak gondolkodni, új megoldásokat, új lehetőségeket keresni igazuk végleges megszerzésére, annak ellenére, hogy tudják, milyen hatalmas gondokat jelent államunknak a lakásínség csökkentése. De ugyanebben a tudatban, ha maguk viszakerülnénak há- zuk egy részébe, eszükbe sem jutna eddigi lakóhelyüket felajánlani a tanácsnak, amely segít rajtuk, viszonzásképpen, hogy rendelkezzék vele, s átalakításával, rendbehozásával teremtsen lakhelyet más rászorulók számára. MEGKESEREDIK a szájíz az ilyen emberek láttára, beszédük hallatára. Igazuk van abban, hogy államunk törvényeit semmibe vevő sérelem érte őket, s hivatkozva a demokráciára, szocialista társadalmi rendre, orvoslást kémek. De csak követelve, s nem megértve. Pedig a mi társadalmi rendünk megérdemli, hogy amennyi megértést, segítséget elvárnak tőle az egyes emberek, ugyanannyi segítséget, megértést maga is kapjon, épp az egyes emberek és a nagy tömegek gondjainak, bajainak hathatósabb enyhítésére. S ezt jó lenne, ha nemcsak özvegy Kovács Jánósné értené meg. Weidinger László geznek és csak jó minőségű étkezési burgonyát vesznék át. Az asztalokra napónta friss virág kerül, az étterem dolgozói hazulról hozzák az éttérem csinosítására szolgáló virágokat: orgonát és másokat. Intézked jenek as illetékesek Mind több a panasz a vá- sárlók körében az egri, Alkotmány utcai húsbolt vezetőjére, Holló Ignácra. Néhány esztendővel ezelőtt még kegyes elnézéssel „nyers” modora, ma már a végletekig fokozott gorombasággá, durvasággá, s önkényeskedéssé fajult. Számtalan vásárló tudna példák seregét felvonultatni viselt dolgairól, minősíthetetlen viselkedéséről. Olyanokat, mint a sertés- vagy marhahús árusítási idejének önkényes megszabása, vagy a kampókra kiakasztott áruk, például a múltkor a marhafarok visszatartása ilyen megokolással: „Nem eladó! Hat forintért az én családom is szívesen megeszi.. Ezek csak kiragadott „apróságok” Holló Ignácról, de jellemzőek. A továbbiak sorolása helyett ezért inkább egy kérést szeretnénk tolmácsolni az illetékesek felé ügyében, sokak kívánságát tolmácsolva. Intézkedjenek a minősíthetetlen magatartása üzletvezető „uralmának” megfékezésére. Ugyanis olyan társadalomban élt vissza hosszú időn keresztül a vásárló emberek türelmével, bizalmával, amelyben az emberek inkább segítséget várnak a kereskedőktől bevásárlási gondjaik megoldásához, mint minden lehető módon való akadályoztatásukat. A kereskedelem pedig, amelyben ugyancsak mindinkább érvényre jutnak a szocialista törekvések, ilyen embert nem tűrhet meg büntetés, példaadó fegyelmezés nélkül. W, L, Keserű szájízzel
