Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-11 / 110. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 110. szám Ára 50 fillér 1960. május 11., szerda Tudatosan csináltá k, tudatosan időzítették a párizsi kormányfői értekezlet idejére — mondotta Hruscsov a moszkvai csehszlovák nagykövetség fogadásán a lelőtt amerikai repülőgépről MOSZKVA (TASZSZ): N. Sz. Hruscsov hétfőn este beszédet mondott Csehszlovákia fel- szabadulásának 15. évfordulója alkalmából a csehszlovák nagykövetségen rendezett fogadáson. Beszédében kijelentette: Nagy örömmel veszünk részt ezen a fogadáson, ahol a Csehszlovák Köztársaság-felszabadulásának 15. évfordulóját és a győzelem napját ünnepeljük, ami valóban minden nép ünnepe, A szovjet nép, csakúgy, mint bármely más nép, őszintén kívánja, hogy ne legyen soha többé háború, hogy a második világháború az utolsó háborúként vonuljon be a népek emlékezetébe és a történelembe. Mindent elkövetünk, hogy ez valóra váljék. Éppen ezért javasolta a Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezetében az általános és teljes leszerelést. Mi nemcsak hangoztatjuk a fegyveres erők csökkentésének szükségességét, hanem már most, nem várva a nyugati hatalmak hasonló elhatározására, egyoldalúan egy- harmaddal csökkentjük is a Szovjetunió fegyveres erőit. És ha már 2 400 000-re csökkentettük a fegyveres erőket, s megint eltelik bizonyos idő, újra gondolunk egyet és valószínűleg tovább fogjuk csökkenteni hadseregünket. Ezt akkor valósítjuk meg, ha a kialakuló helyzet kedvező lesz. Természetesen, nem fogjuk olyan színvonalra csökkenteni fegyveres erőink létszámát, hogy ez csorbítsa a szovjet ország biztonságát. Ha partnereink hozzájárulnak, mi hajlandók vagyunk teljesen leszerelni és becsületesen belemegyünk az ilyen leszerelésbe. Nem félünk az ellenőrzéstől. Kérem, uraim! Akkor röpködhetnek országunk területe fölött — ellenőrizzenek, fényképezzenek, tegyenek, amit akarnak. Akkor nem kerülne elő olyan kérdés, mint most. Pedig hát az amerikai külügyminisztérium körülbelül így magyarázza meg a lelőtt felderítő repülőgép esetét: nem lehet beismerni, de nem lehet letagadni sem. Ugyanaz, mint az ismert anekdotában: olyan, mintha ártatlan leány lenne, de nem az. mert gyermeke van! Házasságot nem jegyeztek be, ezért akár leánynak is lehet tartani. De gyermeket szült. Nos, leánynak tartsuk, vagy nem? Az életben nincs ilyesmi. Megmondjuk az amerikaiaknak, — az önök repülőgépe felderítési célokkal repült országunk fölött. Figyeltük, elrepült Szverdlovszk térségéig, ott lelőtték. Jól bennmaradtak a pácban ... Vegyenek csak bátorságot és mondják meg: igen, megtörtént ez a szégyenletes eset. Nagy szégyen ez Amerikára. Most mindenki látja, milyen szégyenben maradtak a világ előtt azok, akik ezt a felháborító cselekményt végrehajtották. A világ békét akar, a nemzetközi feszültség enyhítését akarja, ugyanakkor az Egyesült Államok bizonyos körei ilyen provokációkhoz folyamodnak. Már megmondtam és most megismétlem, hogy ezt tudatosan csinálták és tudatosan időzítettek a párizsi kormányfői értekezlet idejére. Azt mondják, hogy a vezető katonai körök műve. Csak ezeké? Milyen állam az, amelyben a katonai vezetőség elkövethet olyasmit, amit ellenez a kormány? Hogyan tűrheti ezt a kormány? Ha nálunk valaki a katonai vezetők közül ilyesmit engedne meg magának, mi jól fülöncsípnénk, na meg üstökön ragadnánk. A kormány és az' ország akkor erős, ha az egész gépezet ösz- szehangoltan dolgozik, minden a kormánynak van alárendelve. Akkor ez erő. Ha egy államban úgy történik valami, hogy a bal kéz nem tudja, mit csinál a jobb, miféle állam ez és lehet-e bízni az ilyen állam politikájában? Nem! Az Egyesült Államok külügyminisztériumának nem válik becsületére az a bejelentés, hogy a repülőgép agresszív berepülése a kormány akarata ellenére és utasítása nélkül történt, s hogy a külügyminisztériumban semmit sem tudtak róla. És hova tegyük Allen Dullest? Hiszen ő az egész ügyről tiidott, márpedig ő is tagja az amerikai kormánynak: Hiszen ez Allen Dulles légiereje. Szóval, ahogy mondani szokás, a külügyminisztérium válasza fehér cérnával készült fércmunka. Lehetséges, hogy nincsenek pontos értesüléseim, de nem tartom kizártnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányának tudomása volt erről a berepülésről... De én tulajdonképpen ezt csak úgy titokban mondtam! Diplomáciai modorban mondjuk talán így: az amerikai külügyminisztérium tudott a dologról, de bedugta a fülét, becsukta a szemét, most pedig úgy állítja be a dolgot, hogy az ördög megkörnyékezett egy tisztviselőt! De hagyjuk ezt a kormányt és azt a módot, ahogy az egészről nyilatkozik. Ebben a nyilatkozatban egy dolog riasztó. Az, hogy a nyilatkozat homályos. Sőt, mi több, a nyilatkozat bűnünkül rója fel, hogy nem engedjük meg a honvédelmünk titkaira kíváncsi embereknek, hogy berepüljenek, vagy beutazzanak hazánkba. Ezért hát — ugye — az amerikai kormány kénytelen volt felderítő céllal repülőgépeket küldeni hozzánk. Nagyon veszélyes magyarázat ez. Azért veszélyes, mert nem ítéli el, hanem igazolja ezt a berepülést és szinte a jövőre nézve is megmondja, hogy ilyen berepülésekről igenis, lehet még szó, mert a Szovjetunió nem hajlandó megosztani titkait a vele szemben barátságtalan politikát folytató országokkal. Egyes urak csupán arra hivatkozva igyekszenek jogot formálni maguknak a közvélemény előtt ahhoz, hogy a jövőben is átrepülhessenek területünk fölött és felderíthessenek fontos katonai titkokat. Ismétlem, — ez nagyon veszélyes dolog, nem is szólva arról, hogy elvileg helytelen és nem áll összhangban a békés nemzetközi viszonyok szellemével. Ha valaki megpróbál berepülni területünk fölé, felderíteni bizonyos objektumokat és felkutatni bizonyos állami titkokat, az ilyen repülőgépeket lelőjük, nem kíméljük. Sőt mi több, ha a hasonló berepülések megismétlődnek, megfelelő ellenintézkedéseket teszünk. Ügy fejezném ki magam: azok az országok, amelyeknek területén támaszpontok vannak, jól jegyezzék meg: ha engedélyezik támaszpontjaikról a berepülést a mi területünk fölé, lesújtunk ezekre a támaszpontokra. Lesújtunk azért, mert ezeket az akciókat országunk ellen irányuló provokációknak tekintjük! Mi megmondjuk ezen országok kormányának: ha mar bérbe adták területüket és nem gazdái saját földjüknek, a saját országuknak, nekünk ezt a magunk módján kell értelmeznünk. Aki bérbe veszi ezt a területet, az önök területéről lép fel ellenünk. Saját földje messze van tőlünk, de az önök földje közel van hozzánk. Ezért a távoli célpontok figyelmeztetése keretében célba vesszük a közelieket is. Ebből aztán vonják le a megfelelő következtetéseket. De nem szeretném felszítani a szenvedélyeket, mert hiszen még a háború idején is békét akarnak az emberek, várják a háború végét és békéről ábrándoznak. Most pedig nincs háború. Most a mi erőink ki- puhatolása folyik. Ezért ne vonjunk le olyan következtetéseket, amelyek kiéleznék az országaink közötti viszonyt, amelyek megakadályoznák, hogy a jövőben jó kapcsolatokat alakítsunk ki az Amerikai Egyesült Államokkal. Ma ismét kijelentem, hogy mi nem csupán békében, de barátságban is akarunk élni az amerikai néppel. Az én szilárd meggyőződésem, hogy az amerikai nép nem akar háborút. Az agresszív körök a párizsi találkozó előtt olyan helyzetet akartak termeteni, hogy erős nyomás nehezedjék ránk. Mi azt javasoljuk, hogy kössünk békeszerződést Németországgal. Háborús szövetségeseink közül egyesek ellenzik ezt. De miért? Beszéljünk egyszerűen: mire jó Nyugat- Berlin az Egyesült Államoknak, Franciaországnak, Angliának? Nyugat-Berlin épp annyira kell nekik, mint a kutyának az ötödik lába. Nyugat- Berlin semmit sem nyújt nekik. Egyébként senki sem emel kezet Nyugat-Berlinre. Azt mondják, hogy a szabadság forog kockán, de hát ki emel kezet a szabadságra? Hadd éljenek a nyugatberliniek úgy, ahogy most élnek, olyan rendszerben, amilyen kedvükre való. A szovjet kormány már régen megmondta, hogy minden nép maga választja meg rendszerét és úgy él, ahogy az neki tetszik. Ha a nyugati nagyhatalmak nem hajlandók aláírni a német békeszerződést, mi kénytelenek leszünk békeszerződést kötni az NDK-val. Ügy áll a dolog, hogyha kötünk ilyen szerződést az NDK- val, a nyugatiak azután is szeretnének élni azokkal a jogokA jé termésért dolgosnak Nagy szerepe van a termelő- szövetkezetek munkájában az asszonyi kezeknek is. A heves- vezekényi Béke Termelőszövetkezet asszonyai serényen kiveszik részüket a növény- ápolás munkájából, gyűjtik a munkaegységet, erősítik a közös vagyont, — a jó termésért dolgoznak. Két képünk most a hevesvezekényi Béke Tsz asz- szonyainak, lányainak munkáját dicséri. Felső képünkön Balázs Margit, Sípos Eszter és Nagy Margit brigádvezetö egy kis pihentető tereferébe bocsátkozik, de néhány perccel később már az asszonybrigáddal együtt újra ott hajladoznak a répa felett. (Foto: Márkusz) kai, amelyek Németország I fegyverletételéből erednek, még akkor is, ha ezzel megsértik az általunk aláírt békeszerződést. De amikor mi aláírjuk a békeszerződést az NDK-val, véget ér a hadiállapot, következésképpen érvényüket vesztik a fegyverletételi feltételek is. Ha a békeszerződés aláírása után valaki erőszakkal próbál utat törni Nyugat-Berlin- hez, amelyet mi szabad városnak szeretnénk látni, ezzel az erőszakkal mi a mi erőnket állítjuk szembe. Ezt tudva, az Egyesült Államok egyes politikusai elhatározták, hogy megleckéztetik Hruscsovot1 mivel azt mondja, hogy az erővel erőt állít szembe, mi majd megtanítjuk a Szovjetuniót, átrepülünk fölötte. Már repültek is és visz- szatértek. így volt ez április 9-én is. Beszéltem erről. Az Egyesült Államokban még tagadják ezt a berepülést. Az adott esetben így fest a szabály: ha nem fogták meg, nem tolvaj. Most aztán megfogtuk a tolvajt és az egész világ tud róla. Április 9-én is le kellett volna lőni a felderítő gépet. Katonáink azonban, enyhén szólva, elhalasztották ezt. Ahogy mondani szokás, ezért megleckéztettük őket. Május elsején a felderítő gépet lelőtték. Katonáink ragyogóan ellátták feladatukat, amikor az ellenség arcátlanná vált. Az amerikai katonai vezetők ugyanis így gondolkoztak: az április 9-i berepülés büntetlenül végződött, tehát nincs olyan eszköz, amely a repülőgépet elérhetné ebben a magasságban. Erre az agresszív katonai csoport, 15 nappal a csúcsértekezlet előtt, még egyszer meg akarta mutatni erejét. Na, Hruscsov, mit dicsekszel? Országotok fölött repülünk és semmit sem tudtok csinálni. Ezúttal is arra számítottak, hogy átrepülnek a szovjet terület fölött, átrepülnek Szverdlovszk fölött és megmutatják, hogy mi semmit sem tudunk csinálni. Valóban, kellemetlen helyzet, és most, amikor a rakétával lesújtottunk a légikalózra, ahogy mondani szokás, leszálltak a lóról. Még mindig megpróbálnak azzal ijesztgetni bennünket, hogy náluk, Nyugaton, a bombázók éjjel-nappal röpdösnek és ügyeletet tartanak. Ezeknek az embereknek azt szeretném mondani: ide figyeljenek, uraim, nekünk is vannak bombázóink, de azok nem tartanak ügyeletet. Nálunk a rakéták az ügyeletesek! Tudvalevő, hogy a bombázógépek általában 12—17 000 méter magasságban repülnek. Ennél magasabbra nem emelkedhetnek, mert a technikának egyelőre nem sikerült áthidalnia a konstruktőrök nehézségeit. A május 1-i határsértő repülőgép 20 000 méter magasságban repült. Azt mondják, hogy ez fegyvertelen gép volt. Éppen azért repülhetett ilyen magasságban, mert fegyvertelen volt. ök azt hitték, hogy az ilyen típusú gép még sokáig ! sebezhetetlen marad, sőt még abban is reménykedtek, hogy ez az állapot örökké eltart. Elárulok még valamit: amikor a Szovjetunióban járt Twining, aki annak idején az amerikai légierők vezérkari főnöke volt, vendégszeretően fogadtuk. Amikor hazarepült, mindjárt másnap nagy magasságban szálló repülőgépet indított országunk fölé. Ez a gép Kijevig jutott el. Felvetődött a kérdés: tiltakozzunk-e? Én azt javasoltam, hogy ne küldjünk tiltakozást. Ezért csak levontuk a következtetést és meggyorsítottuk a rakéták és a vadászgépek fejlesztését. Vadászgépeink 28 000 méterre emelkednek. A nehézség azonban az, hogy a vadászgép jó magasra száll ugyan, de nem egykönnyen találja meg a célpontot. Ugyanis a repülőgép a levegőben elvész, mint a gombostű az óceánban. A rakéta viszont magától megtalálja a célpontját! Ebben rejlik a rakéta fölénye, s mi ezt aknáztuk ki. Nekünk vadászgépeink is, rakétáink is vannak. Ezért mondom, hogy ha még vannak olyan politikusok, akik bombavető repülőgépekre akarnak támaszkodni, kudarcra vannak ítélve. A korszerű katonai technikával a bombavető gépeket már útban a cél felé megsemmisítik. Ezért hát mondjunk le a kölcsönös fenyegetésekről, s inkább beszéljünk békéről, és barátságról, kölcsönösen eiő- (Folytatása a 2. oldalon)
