Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

líéO. május 10., kédd népújság 5 Másfél évtized sikerei Ki ne emlékeznék a, lassan huszonkét eszténdéje tör­tént eseményekre, az 1938. szeptember 29-i müncheni árulás napjára, amely fekete foltja a világtörténelemnek. Az árulás évfordulója ez a nap, amikor a csehszlovák nép elvesztette nemzeti függetlenségét, a Csehszlovák Köztársaság meg­szűnt, a protektorátussá süllyesztett cseh országrészeket né­met hádsereg szállta meg, Szlovákia pedig bábállammá lett. S ki ne emlékezne a szlovák nemzeti felkelés kirobba­nására, amelynek a házai és német fasiitták uralmának megdöntése volt célja, a Jan Drda által megénekelt néma barikád hőseire, akik tízszeres túlerővel szemben is a vég­sőkig védték szeretett városukat: Prágát. Ki ne hallott volna róluk, s az örömmámorról, a cseh és szlovák nép óriási lel­kesedéséről, amellyel tizenöt évvel ezelőtt a felszabadító szovjet csapatokat fogadták országuk legkisébb faludban is. A Csehszlovák Köztársaság népe most ünnepli a felszaba­dulás tizenötödik évfordulóját. Feledhetetlen dátum az itt élő emberek életében ez a nap'- május 9. A szabadságot hozó új élét, a demokratikus fejlődés, a hihetetlen távlatok meg­nyílásának napja ez. S 1945. május 9. óta, a másfél évtized alatt a csehszlovák nép ezeket a lehetőségeket ki is aknázta. Sikert siker után értek el az élet minden területén, — nem érdektelen megemlékezni ezúttal néhányukról. fel, ki gondoskodjék a vállal- Ostrava neve kozás pénzügyi részéről és vé­Bárhol ejti ki Csehszlovákiá- gül megvalósult az elképzelés: ban az ember Ostrava nevét, megindult a kuncicei Üj Kohó mindenki az aknatornyokra mellett a hamuból készült épü- gondol, amelyek naponta sok letelemek gyártása. A prágai Vencel-tér ezer fényes, feketén csillogó, kőszénnel telt csillét vontatnak napvilágra, nagyolvasztók kör­vonalai jelennek meg a szeme előtt, amelyekből fröcskölő, izzó nyersvas folyik, s a kémé­nyek magasra emelt ujjai, amelyek korommal és füsttel festik szürkére az eget:.: Ost­rava fogalom, amely több más fogalmat egyesít magában: szénét, acélt, vasat, gépóriáSó- kat, vegyipart, port, hamut, füstöt. A munka fővárosa ez, a Csehszlovák Köztársaság iparának szive. A hamuból is épületelemek készülnek itt mind nagyobb mennyiségben. Ma már senki sem tudja, ki volt az, aki először vett elő papírt és ceruzát a( Klement Gottwald Üj Kohón, hogy szá­molni kezdjen: ha feldolgoz­nák azt az anyagot, amit az A mozdonyvezető* robot Sötét, borús az éjszaka. A töltésen gyorsvonat száguld. A sebességmérő mutatója lassan emelkedik: 80—90—100 kilomé­ter. A mozdony kéménye szik­raesőt szór az éjszakába, a felhőszakadás pillanatnyi meg­szakítás nélkül dobol az ablak üvegén és szinte átláthatatlan vízfüggönyt borít rá, A moz­donyvezető messze kihajol, de a védőszemüveg sem használ, az esőcseppek a nagy sebesség mellett úgy vágják az arcát, mint az élés homokszemek. De vigyázat! A sínek mellett vö­rös fény ég, — ez a világ min­den részén megállást paran­csol. A közeli állomáson min­den sínpár foglalt. S most egyszerre a moz­donyvezető fülkéjében is piros fény gyullad, sziréna figyel­meztet. Meg kellene állni. A hatalmas gép­óriás vezetője azonban sem­mit sem tesz. A kétezer lóerő tovább hajtja vad iramban a szerelvényt. Va- laihi baj tör­tént tálán? Végtelennek tűnő másodper­cek telnek él, s egyszerre mű­ködni kezdenek a fékék, a vo­nat a piros jel­zés előtt még- áil. A tapasz­talt mozdony- vezető nyugal­ma jogos volt: csak az új „autóstop” egyik ellenőrző kísérletét vé­gezték ezúttal A készüléket, amely a moz­donyra viszi át a jelzésekét, Csehszlovákia festői szépségű vidéke: a Magas-Tatra ostfávai kéményék már eddig a levegőbe eregettek, felépít­hetnék belőle az ország vala­mennyi lakóházának és ipari épületéinek falait. Fantaszti­kus számok jöttek ki. Az erő­művek hamuja teljesen pótol­ni tudná a drágá téglát. Az ötletből aztán hamar megszü­lettek a teívék és a téttek. Harc indult, tárgyalások, ki legyen a gazdája, hol építsék Dalibór Páspa, csehszlovák mérnök dolgozta ki. Ha a moz­donyvezető a tilos jelzésre bár­milyen okból nem kezd fékez­ni, automatikus berendezés ál­lítja meg a szerelvényt. A csehszlovák „autóstop” a hasonló külföldi berendezésék­nél sokkal egyszerűbb. Nin­csenek benne elektroncsövek, sém más, györsan elhasználó­dó alkatrészek. Igen ellenáll« a gőzmozdonyok nagy rázkó­dásával szemben. Gyártása és karbantartása egyszerű. A mozdonyvezetők ezt mondják róla: „Különösen éjszaka, vagy rossz időjárás esetén válik be ez a jelzőberendezés. Rossz látási viszonyok mellett rend­szerint csökkentjük a sebessé­get, a jelzések átvitele a moz­donyra pedig most lehetővé teszi, hogy jobban tájékozód­junk a vonaton és rossz idő esetén is betartsuk a menet­rendet.” A Tesla elektronmikroszkóp Sók évvel ezelőtt, 1939 vé­gén kezdték sorozatban gyár­tani a Tesla elektronmikrosz­kópokat. Azóta a kezdetleges típusoktól, amelyek teljesítmé­nyüket tekintve, néha alig múlták felül a közönséges mik­roszkópokat, a mai elektron- mikroszkópig, amely tízezer pontot képes megkülönböztetni ott, ahol a legnagyobb fény- mikroszkóp is csak egyetlent mutat — hosszú volt az út. A kiváló csehszlovák szakembe­rek szinte évről évre tökélete­sítették a műszert, hiszén fon­tos szerepet játszik mindenütt, ahol közvetlenül kell meg­figyelni Szerves, vagy szervet­len anyagokat, ahol a normális fénymikroszkópok már fel­mondják a szolgálatot. A Tesla BS 242 asztali elektronmik­roszkóp ma már nemcsak a vi­lág legkisebb, hanem legkivá­lóbb ilyen műszerei közé tar­tozik s nagyszerű tulajdonságai révén aranyéremmel is dicse­kedhet. A brüsszeli világkiállí­táson érdemelte ezt ki a többi csehszlovák iparcikkel együtt, amelyek összesen harminc aranyérmet szereztek a Cseh­szlovák Köztársaságnak. Zvirotice két győzelme Néhány rövid évvel ezelőtt még ugyanúgy élt Zvirotice község, mint bármelyik más falu a Moldva mentén. Lako­sai részben kis földjükön gaz­dálkodtak, részben, mint kőfa­ragók, vagy tutajosok dolgoz­tak. Házacskáik pedig — az egyik jobb, a másik rosszabb, mint mindenütt. A hozzájuk ragasztott istálló és őlak, sáros udvarok, még kiegészítették a dél-csehországi falucskák szo­kott képét. Amikor aztán arról kezdtek beszélni itt az embe­rek, hogy a nehéz és kévését fizétő mezőgazdasági munka egyetlen jövője a szövetkézét, szinte pillanatok alatt minden­ki megértette, hogy ez a gon­dolat nem rossz. „Együttesen majd jobban megy”, mondták az emberek, miközben már mindent meghánytak-vetettek, kiSzámolgatták. Végül aztán mindnyájan, úgy ahogy voltak, közős elhatározásra jutottak: megalakították a szövetkéze­tet. Az elsők egyikét Cséhszlo- vákiában. Az azóta eltelt tíz, nemsokára tizenegy év alatt annyit tanultak, hogy ma már jól mégy a nagyüzemi terme­lés, s az élétük is jobb, mint bármikor vólt. Ez volt a zviroticeiék első győzelme. Nem sokkal később újabb, nem kevésbé jelentős vetkezeti földtulajdon ennek alapján hétezer hektárról 4 289 618 hektárra nőtt. A szö­vetkezetek így a mezőgazda- sági termelés döntő tényezőjé­vé váltak. A fejlődés világo­san bebizonyította, hogy a szövetkezetek messze elhagy­ták az egyénileg gazdálkodó parasztokat a munka termelé­kenységének, a termelés növe­kedésének emelésében, vala­mint az önköltségek csökken­tésében. A szövetkezetek termelésé­ből a nem mezőgazdasági la­kosság ellátására átadott ter­mények lényegesen magasabb százaléka azt bizonyítja, hogy a nagyüzemi termelés nagy előnyt jelent az egész nemzet- gazdaság számára. A csehszlo­vák mezőgazdaság árutermelé­kérdésben kellett dönteniük. Elkészülték a tervrajzok, ame­lyeken magas gát zárta el a Moldva folyó ágyát: a Slapy-i vízierőmű. A gát felett pedig nagy, kanyargós partú tavat tüntettek fel a tervek, ame­lyeken ott állt Zvirotice is. A falu alig harminc kilométerre feküdt a gáttól, így hát terüle­te a speciális térképeken a tó ágyába került. Hiszen a víznek sok hely kell, hogy alaposan meg tudják forgatni a hatal­mas turbinák kerekét. Csak­hogy — nem olyan könnyű azt mondani az embereknek: hagy­játok itt a házatokat, amely­ben születtetek, amelyben gyermekkorotokban éltetek. ,Ügy hírlett, hogy az állam új házakat épít, valamivel fel­jebb, a folyó mentén. A házért tehát házat kap mindenki, és mégis. Nehezen döntöttek az emberek. De a végén most is egységesek vol­tak. Nem akadt, aki félreállt volna az egy- akaratú közös­ségből. S ez volt Zvirotice máso­dik győzelme. Amíg aztán a régi falu utolsó hónapjait és napjait élte, fenn a dombte­tőn új házak sora kezdett ki­nőni a földből. Szépek, csino­sak, s a régi la­kóhelyek he­lyett épültek. A zviroticeíek ma már semmiért nem adnák új falucskájukat, de szövetkeze­tüket sem, amely nagysze­rű megélhetést biztosít ma már minden itt dol­gozónak. A fa­lucska 160 la­kosából ötvenen dolgoznak a szövetkezetben, s erre a számra hét autó és 24 motorkerékpár esik. A mosógé­peket és jég­szekrényeket okosabb nem számolgatni. Ezek már egé­szen természe­tesek minden háztartásban. Jó, jó, vélheti bárki, ez csak egy kis település. Szóljunk te­hát a többiekről is általános­ságban. .4 termelőszövetkezetek IV. kongresszusa után Erre a nagy jelentőségű ese­ményre az elmúlt év tavaszán került sor Prágában. Számot adott ülésén a közös gazdasá­gok eredményeiről, amelyek a csehszlovák parasztság életét tekintve, fejlődését látva, dön­tő jelentőségűek. 1949-ben ugyanis még csak 28 termelő­szövetkezet működött az or­szágban, számuk 1958 végére 12140-re emelkedett. A szö­A bratislavai városháza épülete kát. A legújabb alkotás most a traktorüzem részére készült negyvenegy méter hosszú, 17 munkahelyre osztott motorsze­relő szalag. Eredménye: 11 és félperc alatt egy traktor ké­szül el a korszerű üzemben. Természetes hát, hogy ilyen segítség alapján sok szövetke­zet már ma annyit termel, amennyit I960 végére, sőt, sok esetben 1965-re ír elő a terv. Említsük meg példaként az Ostrava vidéki Hermánk-i szö­vetkezetét, amely 1958-ban egy hektárra számítva 862 li­ter tejet, 183 kiló húst és 484 tojást termelt, vagyis sokkal többet, mint amennyit orszá­gos átlagban 1965-re ír elő a terv. Vessünk azonban néhány pillantást a csehszlovák nép életének más területeire is. Gondoskodás a legkisebbektől a leg nagy óbbakig Az állam és a szülők közö­sen gondoskodnak a gyerme­kekről, valóban a legzsengébb kortól kezdve egészen addig, amikor kész szakemberként kapcsolódhatnak be hazájuk építésébe. A felszabadulás után a megszállók, a kollabo- ránsok legszebb házai lettek a bölcsődék és óvodák. A falusi, nyári bölcsődéket nem számít­va, már 1956-ban 6321 óvoda működött az országban az 1937. évi 1753-mal szemben. Az iskolai oktatást az 1948. és 53. évi iskolatörvény egysé­gesítette: bevezette a kőtelező nyolcéves középiskolát a 6-14 éves ifjúság számára. Az ötö­dik osztály elvégzése után te­hát minden gyerek kötelezően megy tovább középiskolába a hat-nyolc osztályba. Az 1953. évi törvény óta egyre emelke­dik azoknak a száma, akik a nyolc osztály után elvégzik a középiskola felső tagozatát, a kilenc-tizenegy osztályt is. Az elmúlt évek folyamán már a kisebb városokban is meg­nyíltak a t’izennégyéves közép­iskolák. A szakiskolák közül számsze­rűleg legtöbb a 16 különböző szakágakra előkészítő ipari szakiskola, de ide tartoznak a gazdasági, mezőgazdasági, egészségügyi, iparművészeti* erdészeti, képzőművészeti és népművelési szakiskolák is. A csehszlovák főiskolai ok­tatás régi és dicsőséges hagyo­mányokra tekint vissza. IV. Károly 1348-ban Prágában ala­pította meg Közép-Euróba első egyetemét, a Prágai Műszakai Főiskola pedig 1707-ben léte­sült. Az igazi fejlődést azon­ban ezen a területen is csak 1945 hozta meg. Míg 1938-ban kilenc főiskola 42 karán 19 000 hallgató tanult, a felszabadulás tizedik évfordulóján már negy­ven főiskola 106 karán már 51 471 fiatal tanulhatott. Valamit a D. 34. színházról E. F. Burian, a nemrég el­hunyt nagynevű csehszlovák művész együttese a D. 34. szín­ház már járt Magyarországon. A Néphadsereg Színházában vendégszerepeit is. Az együttes munkájáról, művészetéről nem kis megemlékezést, oldalakat lehetne írni. A társulat möst nemrégen kezdte meg munká­ját új színház helyiségében és évadját a cseh színház megte­remtőjének, Václav Klimént Klicpebának: Mindenki tegyen valamit a hazáért című da­rabjával nyitotta meg. A si­ker, mint annyi esztendőn át* már számtalanszór, most is nagyszerű volt. A csehszlovák nép, a művészetszerétő embe­rek ünnepelték művészeiket, a D. 34. színházat, amely minden művében, amelyet színpadra visz marxizmus—leninizmus nagy tanításait magyarázza, azok' érvényre juttatását se­gíti. Pillanatkép a délelőtti BrnoréJ se, egy mezőgazdasági dolgo­zóra számítva, ma 114 száza­lékkal magasabb, mint a há­ború előtt volt. A munkát természetesen, amennyire csak lehet, gépek segítik. Hogy mennyi, arra legjellemzőbb a következő kis szemléltetés: a legjobb háború előtti évben, 1937-ben 208 traktor készült Csehszlovákiá­ban, 1958-ban viszont 24 601. Ebben a majdnem tizenkétezer százalékos fejlődésben igen nagy része van a brnoi Jan Sverma üzemnek, amely egész sor precíziós gépipari termék mellett a Zetor Super 35. kö­zépnehéz kerekes traktorok egyedüli gyártója. A gyárban örökösen tökéletesítik a mun-

Next

/
Thumbnails
Contents