Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-31 / 127. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 127. szám Ara 50 fillér 1960. május 31., kedd VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ifjúsági béketalálkossók Heves megyében Palócnap Parádfürdőn Május 29-én, vasárnap Párádon, a Mátra északi részének szép és kulturált községében tartották a palócnapot. Az ünnepség a palóckiállítás megnyitásával kezdődött, amelyen a SZOT gyermeküdülőjében, Molnár László elvtárs, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott rövid megnyitó beszédet. Az ünnepség ezután a pétervásári járás huszonkét községének színpompás felvonulásával folytatódott. Minden község a maga évszázados múltjában kialakult öltözetben, népviseletben, szép dalaival és táncaival gyönyörködtette a több ezer főnyi közönséget. Az ünnepségen megjelentek Putnoki László, a megyei párt- bizottság első titkára, Biró József, a megyei pártbizottság titkára, dr. J. Viktori, a Csehszlovák Népköztársaság magyarországi nagykövetségének dolgozója, Dorkó József, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Zagyva Imre, a Minisztertanács képviseletében. Papp Sándorné, a megyei tanács elnökhelyettese. Részt vettek még az ünnepségen a megye és a járás politikai, gazdasági és kulturális életének vezetői. Az erdő közepén meghúzódó gyönyörű réten felállított dísztribünön. Nedeliczki Pál, a Pétervásári Járási Pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mondotta el ünnepi beszédét. Elöljáróban a megyei párt- bizottság nevében üdvözölte a járás dolgozóit. Ezután így folytatta: — Jóleső érzés e gyűlés keretében a járás dolgozóival találkozni, a régi idők palóchagyományaiban gazdag vidék munkásaival, parasztjaival, a palócok unokáival és fiaival. Jóleső érzés, mert ennek a vidéknek népe tudja igazán, mit jelent a költő szava, hogy megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt. Ennek a járásnak dolgozó népe. a hajdani palócok tudják igazán, mit bűnhődött népünk ebben az országban, amelynek minden rögén a munkások és parasztok vére piroslik; S ha nem a háború, akkor a bot serkentette ki a munkások és parasztok vérét. Ennek a járásnak a népe törvényt tud ülni a múlt felett, mert a múlt hazátlan, embertelen körülmények közé kényszerítette ennek a járásnak dolgozó népét. Törvényt ülhet azért, mert a palócföld keserves kenyeret adott, nem a magyar föld hűtlensége, hanem 3 grófok és bárók szívtelensége miatt. Sokáig tépte a balsors ennek a járásnak népét. A grófi birtok keserves kenyerét evő cselédek sorsa ebben a járásban rosszabb volt az átlagnál. Az 1868-as Heves megyéről szóló leírás erről a vidékről a következőképpen beszel: ,,A zabkenyér nálunk nem honos, hanem ehelyett a szegényebbeknél és palócoknál inkább a kukoricakenyeret, a kukoricapogácsát és a máiét készítik és eszik.” Ennek a népnek ennyi jutott a mindennapi ..kenyérből”, a fohászkodás után. A nép tudatlanságáról, elmaradottságáról ugyanez a leírás így tanúskodik: „A gyermekek csak télben Járnak iskolába, ha csizmájuk vagyon. Nyárban pedig azok akik valamit lendíteni képesek majd libaőrzésre, majd a szántáshoz, ló-, ökörhajtáshoz vagy legeléskor ezen állatok őrzésére használtatnak.” Az ilyen viszonyok szülték, hogy a megye dolgozóinak 47 százaléka írástudatlan volt. És ez a szám e járásban még magasabb volt. Az emlékek közé tartozik, hogy ebben a járásban a hajdani palócok bármennyit is dolgoztak, nem tartotta el a föld őket, mert az nem az övék volt. 1906-ban az alispán jelentése a következőkről szólt: „Recskről már kinn van a fél falu, most is 119-en váltottak útlevelet. Bodonyból 85, Pétervásáráról 79, Sirokból 77. Erdőkövesdről 63 fő, az egész járásból pedig 1013 fő vándorolt ki.” — Miért hagyták el a hazát? — tette fel a kérdést Putnoki elvtárs. Nem becsülték a Szózat költőjének figyelmezó szavát: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, s halnod kell”. Nem becsülték, mert itt csak verte a sors keze a hajdani palócot, a föld dolgozóit, áldani sohasem áldotta — mert a sors keze a grófok és intézi keze volt. Élet és halál urai voltak ők, az történt, amit ők akartak. Kivándoroltak az emberek, mert jogfosztottak voltak. 1907-ben a járás 32 390 lakosa közül 2205-nek volt szavazati joga. Kivándoroltak, mert nem tudták eltartani a családjukat. Ha megkérdezték az embert: „Miért szegődsz, Kiss András, ily keservés bérre?” Akkor így válaszolt: „Két árva magzatom, nekik kell kenyérre. Két árva magzatom, én két kis cselédem, tallér hetvenöt cent mindennapi bérem”. Ezért vált néptelenné ez a vidék, amelynek elnéptelenedéséről 1907-ben az alispán jelentése így beszél: „Pár évvel ezelőtt hordás- cséplés idején jártam egy mátrai községben, ahol kis gyermekek és asszonyok végezték a nehéz férfimunkát. Ma már ott üres a határ, talán csak egy-egy görnyedt hátú embert, vagy asszonyt találhatunk.” Ezért hontalannak, csavargónak nevezték e népet a száz ezer holdak birtokosai, a grófokat pedig nemzetfenntartónak. Ilyen körülmények kösött természetes, hogy az isten áldása, a gyermekszületés átoknak számított. Mert egy szájjal több kért enni. holott a meglevőknek sem volt mit. Ezután Putnoki elvtárs a gyermekhalandóságról, a lakóházak, az akkori élet embertelenségéről beszélt. Ezután tért rá a jelen helyzet ismertetésé- re. — Volt egy reménysugár, amelyet Karikásék és sok ezer társuk tartott a népben, melyet 1919-ben e járásnak harcos népe napfényes jelenné változtatott. Végül is ez a szabadság teljes fényében 1945-ben ragyogott fel. Akkor, amikor a munkások és parasztok baráti kézfogása összeroppantotta és porrá zúzta a régi rend Mátrá ban dőzsölő urainak hatalmát. A grófi kastély urainak dári- dói megszűntek és helyettük gyermekeink dalától hangos ez a kastély. Üzemek épültek és épülnek. A Mátrában és ennek minden üdülőjében népünk, saját fajtánk nyer gyógyulást. Szellemi és fizikai munkában elfáradt dolgozók nyernek pihenést és üdülést. A hajdani palócélet ma már nem nélkülözés, nem írástudatlanság, de biztos jelen és ragyogó jövő. Most csillog igazán teljes fényében a palócviselet, mert e szép viselet most nem nyomorúságot és tudatlanságot takar. Ezért és így találkozhat itt a múlt, a jelen és a jövő. A jelen ismerete, a jövő tudata tesz bennünket keménnyé a békéért folytatott harcban. Ezután Putnoki elvtárs a békéről szólott, hangoztatva, hogy mi nem félünk sem Eisenhower, sem Adenauer fenyegetéseitől, nem félünk, mert erősek vagyunk. Mégis a békéért harcolunk, mert becsüljük, szeretjük az embert. Ezután a paraszti élet formálásáról. az új paraszti élet kialakulásáról beszélt. — Szövetkezetét akarunk, ezt ajánljuk, ezt mondjuk a falvak dolgozó parasztságának, mert ez a paraszti jövendő és a falu boldogulása — hangsúlyozta Putnoki elvtárs, majd így folytatta: — Az egyéni parasztgazdaság a falunak azt adta, amit tudott. Ennek következménye volt a nincstelenség. a kivándorlás. S ma. mint látjuk, érezzük, tapasztaljuk, gondtalan, biztos jövőnek néz elébe parasztságunk. de ezt megteremteni. állandósítani, szilárddá tenni, csak a nagyüzem útján lehet. A palóc népviseletbe öltözött asszonyok figyelmesen hall- gattják az ünnepség szónokának, Putnoki László elvtársnak beszédét. Az első palócünnepen (Márkusz László képes riportjai Szállt a vidám nóta t.íncot roptak a lábak és aki ezen a vasárnapon Parádfürdöre vetődött, azt gondolta, hogy a múlt században élő emberekre bukkant, pedig csak az első palócnapot ünneplő recski, parádi, bodonyi, derecskéi és a pétervásári járás többi községének lakosaival találkozott. Képünkön a népviseletbe öltözött parádiak felvonulása látható. A menet néha rövid időre megáll és mint képünk is mutatja: táncra perdültek a felvonulók. A fiatal lányok a békét óhajtó felirattal vonultak a menetben. (A képes riport folytatása az 5. oldalotti Ezután a falu növekvő igényeiről beszélt Putnoki elvtárs, majd arra tért rá, hogy sokan most azt mondják: a kommunisták tönkreteszik a magyar parasztot a kolhozosi- tással. Itt külön kitért beszédében arra. amit ezzel kapcso latban az imperialista agitáció végez sajtótermékeiken, a Szabad Európa rádión keresztül. De kiktől féltik a parasztságot, kik védedmezik most őket? — tette fel a kérdést. Hiszen régen a palóc szót gúnynévnek használták, s a paraszt szó, mint jelzó. sertésnek számított. |s az urak ilyen megszólításért parbajra. hívtak ka egymást. Ne féltsék ezek az urak a pa- raszságot tölünk, ne akarjanak kioktatni bennünket, hogyan bánjunk ;velük, q;ajd elboldp-, gulunk,mi.'sajat ,'f4jfkirkkal, az o tanácsaik nélkül-Is. ‘ • Igenis, nyíltan valljuk a szövetkezetét és meg vagyunk győződve arról, hogy parasztságunk is helyesli ezt az utat. Mi azért ajánljuk számukra* a nagyüzemi gazdálkodást, mert tudjuk, hogy jövőjük csak így biztosított. A parasztság viszont az új élet formálásában maga mögött érzi, tudja a munkásosztályt, amely mindig segítette és hűséges segítője marad a jövőben is. Ezután Putnoki elvtárs tényekkel. számokkal bizonyította mindazt a segítséget, amelyet a munkásosztály nyújtott parasztságunknak mind gazdaságilag. mind politikailag. Ezután airról beszélt, hogy parasztságunk, látva a munkás- osztály támogatását, e támogatást azzal viszonozza. hogy földje termékeiből egyre többet ad a munkások és a saját maga asztalára. Látja jövőjét és dolgozik is érte. S ha még nincs is tejjél-méz- zel folyó Kánaán nálunk, de már nem kukoricakenyeret eszünk, már nem kell kivándorolni. mert biztos a jövőnk és ha csak ez van, már ezért is érdemes volt dolgozni és élni. Az igények nőnek, népünk jobban él, ezek kielégítéséért dolgozunk, csodát tenni azonban nem tudunk. Mi nem vagyunk képesek öt kenyérrel és tíz hallal harmincezer embert jóllakatni. ehhez nekünk többet kell termelni az iparban is. a mezőgazdaságban is. Ehhez kell a munkások, a parasztok, az ifjúság, az egész magyar nép szorgalma és esze, amely párosulva a gépekkel, képes megoldani a feladatokat. A falun most a nagy mező- gazdasági munkák időszaka következik. A gépek mellett szükség van még kaszára, és az azt forgató emberre, a szövetkezeti parasztokra. Különösen az ifjúság munkájára van most nagy szükség, akik sokat tudnak segíteni. Ez most a legfontosabb feladatunk, erre kell most felkészülnünk. Mi jól tud- (Folytatás ae 5. oldalon.) s, Fiatalság: szépség — ezt képviselték ezen a nagy, emlekle- r< zßteS-ünnepen- a, lányok. ■ Karéjlton vonulták el a dísztribün^ ' i. előtt,’ hogy köszöntsék a megye'párt- és állami szerveinek’, is képviselőn.' ' ' ' . ■ " J 1 ' ' y" ' h
