Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-03 / 103. szám
1960. május 3., k,4dd VÉPÜJSáG Ipari tanuló szakvizsga munka-kiállítás Egerben A MUNKAÜGYI Minisztérium 212-es számú Iparitanuló Intézete május elsején nyitotta meg immár harmadik szak vizsgamunka-kiállítását, a Szak- szervezeti Székház kiállítási termében. A kiállításon ezúttal nemcsak az egri intézet harmadéves növendékeinek vizsgamunkái kerültek kiállításra, hanem a füzesabonyi 216-os, a hatvani 213-as. a hevesi 231-es és a pétervásári 232-as fiókintézetek tanulóinak vizsgamunkái is. Kétségkívül megállapítható, hogy az idei kiállítás színvonala igényességével messze maga mögött hagyja az intézet korábbi kiállításait. A tapasztalható örvendetes fejlődés az ipar egész területére, tehát a gyáripar, a szövetkezeti ipar, és a magániparra is megálla pítható. Ebből az általános érvényű megállapításból azonban szinte klasszisokkal kitűnnek az egri Finomszerelvény- gyár tanulóinak vizsgamunkái, amelyek precizitásukon túlmenően esztétikus valóságukban is ínégkapóak. És itt most. érzésem szerint, nem teszek eleget feladatomnak, ha csak a Feíth Antal és Magyar Balázs kétszemélyes Berva-robogójá- nak modelljét, a „Tündé"-t említem meg. mert a Berva-mó- ped modellje készítőinek, Sebestyén János és Bednárcsik Gyula neveinek ugyancsak itt van a helyük, mint a reporter- készítő Juhász Józsefé is. DICSÉRETES munkával szerepel a kiállításon a Budapesti Hajtórhűgyár egri telepe: horizont-eszterga és fúrógép-mo- delljéj kiváló szaktudásra valló kiállítási tárgyak. Az automata eszterga, a lyukmérő műszer, a patentnemez-kivágó. Kisvar- ga László, Nagy Lajos. Dudás Lajos, Hatvani Gyula és társai munkáját dicséri. Sorrendben talán az Egri Lakatosárugyár következnél^ bár ezt nehéz lenne így első látásra eldönteni. Antal József. Bukta Dezső és Erdélyi Bernét gyorsszárítója, Kovács László és Szuromi András porelszívóberendezése feltűnően szép alkotások, de említésre méltó a kivágó szerszámokv, fraúcia szerszámok,' n^egíepo finomságú kidqlgozdSa'.* 1 ’• ■- “. A Mátravidéki Fémművektöl Bartus József ellenőrző műszere (osztásmérő) odaadó munkára utal. ugyancsak nagy figyelmet keltett az automata eszterga és a kivágó szerszámok precizitása. Az • ÉMÁSZ vUlarnoskandó beépítésével szerepel két táv- működéses kis vonatnál, amely a fiatal kiállítást látogatók legnagyobb örömét és érdeklődését váltja ki. A Mátrai Erőműtől fűrész- és vésőgéppel szerepelnek a kiállításon jó felkészültséggel. Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami _ Pincegazdaság műhelye szölődarálója és bogyózója, a Bélapátfalvi Cementmű javító- műhelye függőleges irányú, kézimozgatású fúrógépe, a 32-es AKÖV teherautó karosz- széria modellje nagy sikerei a kiállítás anyagának. A TANÁCSI vállalatok közül a Heves megyei Építőipari Vállalat tanulóinak téglakötési modelljei és a festőmunkák említésre méltóak, az Egri Faipari Vállalattól Vámos Zsig- mond magyar stílű előszobabútora érdemel dicséretet. A ktsz-ek tanulói is kiváló munkával jelentkeztek a kiállításon. így a Vegyesipari Ktsz- től Mezey Miklós kovácsolt kapudísze iparművészeti ízléssel készült munka. Az egri Asztalos és Kárpitos Ktsz-től kombinált szekrénnyel és hálószoba-bútorzattal Vesznek részt a tanulók a kiállításon. Munkájuk figyelmet érdemlő. bár nagyobb igényt is támaszthatnak önmaguknak. Az egri Nőj Szabó Ktsz tanulói bemutatják a kiállításon a régi stílusú és az új, modem szabású ruhamodelle- ket 1840-től napjainkig. Munkájuk sok ízlésre és lelkiismeretességre vall. A kisipar igyekezete észrevehetően jelentkezik a kiállításon, Ez meglátszik nemcsak a kiállított tárgyak kivitelezésén, hanem a mennyiségén is. nem szólva arról, hogy helyszűke miatt a kevésbé igényes tárgyak lemaradtak a kiállítás anyagából. Mindenekelőtt és elsősorban Hajdú Etelka könyvkötő-tanuló munkáját kell megemlítenem, aki mű- bőrkötésű fényképalbumát va lóságos művészi ízléssel és tökéllyel, elsőosztályú műszaki tudással készítette el. Említhetem azonban a füzesabonyi iskolából Tuza Józsefet, aki kőfaragó munkájával egészen kiváló teljesítményt adott, vagy a fűkaszálógép készítőjét, Nagy Lászlót és Molnár József cipésztanulót férficipő-modell- jével. De sorolhatnám Semper- ger László kombinálhzekré- nyét. Török Endre kazettáját, Lajkó András eredeti méretű dohányzóasztalát. Máté Ernő konyhabútorát. Eged József konyhaszekrényét. Az ácsipari tanulók fedélszék-modelljeit és az igáskocsik és Észté rházy- kócsi készítőket: Trecsó János, Szeredi László, Czakó Albert. és Szakát József ipari tanulókat, akik valamennyien — és a többiek is mind, akiknek neve helyszűke miatt ide nem került — igen nagy szorgalomról tettek tanúságot és kiváló munkát végeztek. NEM VOLNA AZONBAN teljes a kiállításról adott tudósítás akkor, ha két nevet nem iktatnánk ide. Az egyik Dénes József, az egri Finomszerel- vénygyár igazgatója, és a másik Rózsa László, a Budapesti Hajtóműgyár egri telepe igazgatójának neve. A két igazgató megtalálta a módját annak, hogy az ipari tanulóknak minden eszközt és időt rendelkezésre adjon, hogy ez a kiállítás anyagával és szépségével technikai tudásra valló elismerésével nérrtcsak Eger városát, nemcsak a megyét, de az egész ország fiataljait büszkeséggel töltse el. A rendezés Kameniczky Antal intézeti igazgató és Kátai Mihály tanár munkáját dicséri. (O. M.) Uj üzemrész Sírokon Az idén újabb gyártmánycsaláddal gyarapodott a Mátravidéki Fémművek készítményeinek száma: a fővárosban működő tubus- és cipőpasztás dobozokat készítő üzem gépeinek lételepítésével itt -állítják elő a hazai ipar tubus-szükségletét. Az első gépsor már ez év első hónapjában megkezdte működését. Az első automata gépsor után a második gépsort, az Üzem dolgozóinak kiváló munkája nyomán már február 20- án munkába állították. Az öt „lépcsőben’1 történő letelepítés harmadik „lépcsőfokát” az előre tervezett május 15-e helyett már március 30-án beszerelték. A letelepített gépeken már folyik a termelés, s jelenleg, mintegy 5 és fél, 6 millió tubust gyártanak havonként, a hazai szükségletet a Mátravidéki Fémművek elégíti ki, a fővárosban már csupán az export-tubusokat készítik. Segíti as építkezéseket Többet termel az idén a Gyöngyösi Téglagyár HA VALAKI GYAKRAN megfordult a gyöngyösi Szurdok-parton. s néhány pillantást vetett a Sárheggyel szemben épült téglagyár égbenyúló kéményére, észrevehette, hogy a gyárban valami változás történt. Ugyanis az eddigi vékony füstcsík helyett már sűrű. vastag füst gomolyog a kéményből, hogy a pajkos szél cafatokra tépje, eltüntesse a magasban. A változás okát hamar megtudjuk. Pecze Sándor mérnök, a gyár művezetője „árulta el’1. — Egyszerű a változás magyarázata — mondja —. a tél, s még a kora tavaszi időszak folyamán is csak egy tűzzel dolgoztunk. Naponta mintegy 20 ezer tégtát égettünk ki, most, hogy március 16. óta megkezdettük a nyerstéglagyártást, nagyobb mennyiségben áll rendelkezésünkre égetésre váró tégla, s így most mór szükségessé vált. hogy begyújtsuk a másik tüzet is. Húszadikán gyújtottunk be. s az elmúlt hét elején már meg is kezdtük a téglaégetést, s a két tűz segítségével a tavasszal már 24—26 ezerre nőtt napi termelést 35— 40 ezerre tudjuk növelni. A gyárban járva, újabb változásra is felhívja a figyelmet Pecze elvtárs: a téli nagyjavítás idején teljesen átépítették a sínhálózatot. mert kaptak két Kuli vontatót, s a régi pályán nem tudták volna használni. A nyerstéglák szállításának gépesítésével több munkaerőt tudnak nélkülözni, s ezeknek az embereknek fontosabb mun1 kahélyéken tudnak biztosítani munkát. SZÜKSÉG IS VOLT A szállítás gyorsítására, mert a Borsod—Heve • megyei Téglagyári Egyesülés Gyöngyösi Téglagyár dolgozóinak nem kevesebb. mint 12 millió nyerstéglát, s 10,5 millió égetett téglát kell az idén gyártaniók. A gépesítés jelentősen segíti a tervteljesítést, de a terv megvalósulásának legnagyobb biztosítéka mégis a gyár dolgozói között kialakult szocialista munkaverseny. Április 1-től két műszak dól- gózik már a gyárban, s a két műszak dolgozói kölcsönösen versenyre hívták ki egymást, a termelés növelésére, a selejt csökkentésére. Külön versenyeznék a két kihordó műszak dolgozói. A két tűz mellett dolgozók is kihívták nemes vetélkedésre egymást. ígv Jankó- vic.i Fe/enc és Acs József brigádja a tervteljesítés mellett íkXXXJOOOOGOCXXXXXx yxXXCXXX)OOOOOC<XXX>C«>OOCOOC>DŰOOOOOOOCXX>COOCXXX>OOOCWOO^ X’ÓOOuuuuuUOtA .AÁX' OCKjOCkXlÓOÓOOOOCOOOOOOO (XkjODUUt - C CUKA KISS GERGELY *-J olyasfajta ember hírében állt, miszerint Néhai Báli Mózes öszvére hozzá képest engedékeny menyasszony volt. Amit a fejébe vett, azt Onnan lőccsel se lehetett kiverni. Van erre tanú, a lőcsre is, győztes makacsságára is: apósa, aki nem akarta odaadni és ő, aki nem akarta otthon hagyni az annak idején még ugyancsak szép és tüzes Suka Kiss Gergely nét, született Szabó Rózáit. Először a lőcsöt kapta, pont a fejére, aztán Szabó Rózáit, pont a szívére. Merthogy mindennek maga szerint van a helye. Az öreg Szabó végül is nem bánta meg, hogy Suka Kiss lett a vő je. Rózái, hogy a férje, s e férj Sem bánta meg az egész családot: közös dolog volt az a húsz hold, mellyel Suka Kiss, ... No, de ne vágjunk a, dolgok elébe, ki hallott olyan történetet, amely a végén kezdődik s ott fejeződne be, ahol igazság szerint éppen kezdődnie kellene. Ügy kezdődött, hogy Suka Kiss Gergely húsz holdja körül furcsa események történtek. A földek mind-mind ösz- szeö'elkeztek. mintha a nagykalap ég alatt fogadtak volna örök hűséget egymásnak. Jártak, hogyne jártak volna a Su- ka-portán is azok, akik jó szóval. ékes igazsággal szerették volna meggyőzni a ház gazdáját. ott a helye neki is, ahol a többinek, de Suka Kiss Gergely megrázta busa, kálomista nyakon ülő fejét, és a legszebb beszédre is csak a legegyszerűbb szava volt: — Nem! M ondta ezé ügy, hogy kétség sem férhetett hozzá, márpediglén ez a nem C világ legelszántabb tagadáGYURKÓ GÉZA: Igen isj nem is sa. volt, amióta és afnilyén nyelven csak megtanult nemet mondani az emberfia. Csakhogy! Más ám nemet mondani akkor, amikor az ember egy falut érez a háta mögött, hogy még azt is hiheti, én most a gazdatársak névében is szóltam és megint más akkor, ha ezt a mások nevében is tenni góndolt tagadást a kutya se kérte, nem is volt szükség rá, sőt... Mert az egész falu igent mondott és volt ki szívből, volt ki abból kiindulva, hogy ne legyen neked se jobb komám, ‘ erre az igenre biztatta Suka Kiss Gergelyt. Amikor aztán már az egész falu olyan szemmel nézte, mint egykor a himbókos Dani Pistát, aki a falu legcsúnyább lányát vette feleségül, részegen tett és makacsságból józanul is megtartott fogadásból — gondolkodni kezdett Suka Kiss. Hogyan lehetne úgy nem, hogy mégis igen, illetőleg, hogyan lehessen igen és mégis néni? Kacifántos egy dolog ez, de Suka Kiss Gergely, mint ama Nagy Sándor azt a bizonyos csomót, egyszeribe elvágta a gond fonalát. — Aláírom... Itt a földem, lovam. Viszem ami kell, marad ami jár a háztájihoz, de én be nem teszem a lábam abba a szövetkezetbe. Aláírom, de nem lépek be. Igen is, meg nem is! Történt mindez tél tájon, amikor a lOcsos földön még hószigetek viaskodtak a közelgő tavasszal és dideregve kandikáltak a magasba az ősszel vétett búza szálai. De a természet nem tűr alkut: a tél ideje lejárt, utána tavasznak kell jönnie. Jött is! Jó, langyos széllel, sarjadzó vetéssel, sok serény munkával. Meglódult a falu, mint valami hadsereg, egy felsőbb vezényszóra, ki már hitt, ki még most sem, hogy jó fába merült a fejsze éle, de dolgoztak, mert a föld magot, hengert, simítót várt. É S A FÖLDNEK lehetetlen német mondani. Ha a föld hív, menni kell, jobban, mintha mesebéli lidércek csalogatnák az embert. És Suka Kissnek nagyon kezdett, fájni a szíve: a föld után, a tavasz után, amely nélküle sarjaszt nyárra kenyeret. Piszmogott a ház körül, szőtte a terveket, hogy megy a városba dolog után, az asszony meglesz itthon az apóssál, a háztájival, a jószággal, de mintha mindig a fülébe sugdosott volna a földekről beiramló tavaszi szél: — Suka Kiss... Suka Kiss... gyere ki..., gyere ki... — Nem! Aláírtam, de ném lépek be — kiabált ki a kapun, nem a szélnek, de a szomszédnak, aki szekéren igyekezett valahová a szövetkezét dolgában. Földbe került már lassan minden, az emberek vasárnap, meg esténként terveztek, vitáztak, szidták a brigádvezetőt, dicsérték az elnököt, vagy fordítva, és Suka Kisshez lassan már nem szólt senki. Dehogy haragudott rá se a szomszéd, se a sógor, de hát mit beszéljenek vele, miről váltsanak szót, hisz mihez tud ő a szövetkezet ügyében. S hogy így egyedül maradt, ez fájt a legjobban Suka Kiss Gergelynek, akinek szavára, földhöz való tudására olyany- nyira adott a falu, de ő maga is. Egy este aztán nem bírta tovább, fogta a kalapot és elballagó« az elnökhöz. — Te János — topogott a konyhában, le nem ülve a világ egy pénzéért sem, — én azt mondtam, hogy be nem lépek. De hát így egyedül, kirekesztve ... és a megélhető- ség is... egyszóval, segíts már rajtam, te János. Az elnök kicsit gúnyosan, kicsit kajánkodva nézett emberére. — Hát gyere reggel hatra és kész! — Azt nem lehet. Csák így nem lehet. Én azt mondtam, hogy be nem lépek, akkor nem is lépek be, de ha küldenél egy vontatót... — ... Megbolondultál, Suka Kiss Gergely? — hördült fel az elnök. — Tán a miniszter autóját küldjük érted: Ha jössz, jössz, ha nem, a te dolgod. Könyörögni nem fogunk, elhiheted. — Nem úgy értettem én, János, hogy pont értem. Ott a trágya az udvaron, elküldenéd a vontatót három emberrel, megpakoljuk közösen, és jövünk vissza négyen ... A vontatón! — Ez eddig rendben van, de miért kell neked a vontató, miért kell azzal jönni? OGY MIÉRT? Hát csak azért, mert akkor elmondhatom, hogy nem én jöttem, hanem engem hoztak. Ér ted? Hoztak. Merthogy az ember tartsa meg a szavát. már az első helyért is vetélke dik. A vállalat vezetősége támogatja dolgozóinak versenykez deményezését. s a kiváló ered ményt elérő dolgozókat augusztus 20-án, alkotmányunk ünne pén pénzjutalommal ösztönzi a kiváló eredmény további megtartására. A gyárban alakult egy hatfős KISZ-brigád, amelynek tagjai a tervteljesítés, az egy más közti verseny mellett még a szocialista brigád címéért is küzdenek. A gyár profiljánál fogva, a múlt hónapban kezdte meg tulajdonképpen a gyártást, s emiatt csak most került sor a szocialista brigád cím elnyeréséért kitűzött feladatok részletes kidolgozására is. A gyár legjelentősebb létszámú munkaerőt foglalkoztató részlege a nyerstéglagyártás. Természetesen itt történtek a légjelentősebb versenyfelajánlások is. Napontá mintegy 60— 75 ezer nyerstégla előállítását végzik el. s rajtuk múlik nagyrészt, hogy milyen minőségű tégla kerül ki a gyárból. VERSENYFEL AJÁNLÁSAIK jelentősen előmozdítják a vállalat tervteljesítési mutatóját. a munkafegyelem betartásával. kevés igazolatlanul kihagyott munkanappal elérik, hogy a sürgős építkezésekhez, termelőszövetkezetek istállóihoz. a községekben épülő új kultúrházak építéséhez idejében eljusson az igényelt meny- nyiségű tégla, teljesíteni tudják a tavalyinál már rrasasabb termelési tervüket.. (P. E.) Hz állami gazdaságod és termelőszövetkezetek kapcsolata — ez volt a tárgyra a hevesi képviselőcsoport üléséuek Az elmúlt hét szombatján a Hevesi Állami Gazdaságban gyűltek össze a megye ország- gyűlési képviselői, meghívott termelőszövetkezeti elnökök, tanácsi vezetők, hogy a képviselőcsoport ülésén megvitassák a megye állami gazdaságainak helyzetét, valamint az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kapcsolatát. Vaskó Mihály képvisélő megnyitó szavai után Balogh Dávid, a Borsod—Heves megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága képviseletében adott előzetes választ a képviselők által feltett kérdésekre, maid Tamás László elvtárs, a Heves megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője mondott rövid, de részletes ismertetést a gazdaságok fejlődéséről, s a termelőszövetkezeti mozgalom jelenlegi állásáról. Elmondta, hogy a megye ti- zénöt állami gazdaságában 1957-hez képest másfélszeresére emelkedett az egy főre eső termelés, s az elmúlt esztendőben húszmillió forint termelési értéktöbbletet értek el a gazdaságok. Igen pozitívnak ítélte, hogy növekedett a kapáskultúrák vetésterülete, emelkedett a tejhozam is. A baj ott van. hogy még mindig nem elég jó a vetés-szerkezét, alacsony az ;állatsűrűség és még nem megfelelő mindenütt a végzett munka minősége. A továbbiakban arról szólt, hogy az elmúlt évekhez képest jebbén az esztendőben már jelentős az a segítség, amelyet jaz állami gazdaságok nyújta- inak szakemberben, gépekben, a tervek kidolgozásában, szak« mai tanácsokban a megye termelőszövetkezeteinek. Kétségkívül ez is hozzájárult ahhoz, hegy a megye kereken kétszáz termelőszövetkezetében időben és jó eredménnyel végezték el a tavaszi munkákat, hogy megfelelően hajtották végre a vetésterveket s az elmúlt 5ü esztendő legmagasabb kenyérgabona átlagát, 9.4 mázsás holdankénti átlagot terveztek eixe az esztendőre. Beszélt a továbbiakban a takarmánygabona vetésének helyzetéről, a háztáji problémájáról, az állattenyésztésről, valamint a tsz-ek belső munkaszervezéséről. Az elhangzott rövid, de tartalmában sokat adó tájékoztatóhoz egymás után szóltak hóz- zá országgyűlési képviselők, alapos tájékozottsággal elemezve a problémákat, kutatva, hol és miben kell segítenie a megye mezőgadaságának. Megegyeztek abban is, hogy azt a kapcsolatot, amely eddigris jellemzője volt a képviselő és a választók közötti viszonynak, a növényápolási munkák, az aratásra való fölkészülés idején tovább erősítik, segítenek ezeknek a nagy feladatoknak eredményes megvalósításában. A képviselőcsoport ülésének második napirendjeként Sályi János, a Hazafias Népfront megyei titkára tájékoztatta az országgyűlési képviselőket a népfront-bizottságok újjává- lasztásának helyzetéről s közölte, hogy a munka olya» ütemben halad, hogy május 15-re a járási küldöttgyűlések is befejeződnek. A kis kutya meg a H< Sintért akartam mondani, 5ámbátor mondhattam volna <kutyapecért is, de e szótól még ima is félek, mért apró gyermekkoromban mindig azzal 'ijesztgettek, hogy: vigyázz Icsak, mert ha így, meg úgy... Iakkor jön ám a kutyapecér, az- ! tán bedob téged is nagy „do- ibozkocsijába” és elvisz. Az is megeshet azonban, j hogy elmaradott vagyok mai Imodern szókincsünket illetően, lés ném isrtierem azt a megfeleilő új szót, amellyel manapság \e foglalkozást megnevezik. Ha i így lenne, ezért csak elnézést íkérek, de hiszen én a fentebb !említett két szóval igazán csak légy foglalkozást akartam jelölni — ha ósdi módra is !de semmi esetre sem sérteni, ! bántani valakit. Szükségem |van ezúttal a két szó valamelyikére, mert... Szóval, a dolog úgy történt, \hogy valamelyik nap mentem \az egri piacon, miközben észrevettem, hogy a sintér hirte- \len megállítja ösztövér gebéjét. \leugrik a bakról és kötéllel a \kezében iramodik e(/y bizo- |nyos irányban, miközben egész !lényét áthatja az izgalom, a \vadászszenvedély. Nosza, ma- \gam is kíváncsi lettem és icsakhamar megpillantottam \egy foxi-puli-komondor-ju- \hász-keveréket. amint fut, búj- Ikél szegény a járókelők lábai mellett, utána meg a síntéf, dobásra szánt lasszójával. Mire észrevettem magam, egy jókora tumultus közepén álltam és mindannyian, izgalommal figyeltük a hajszát. — Utoléri!... Nem éri!... majd néhány másodperc múlva, „hajrá, kutyus” — kiáltások hangzottak, mígnem egy éltes néni szívéből így szakád- tak elő a szavak: — Te jóisten ... csak... csak... el ne kapja azzal « rettenetes kötéllel azt a szegény, szerencsétlen kis k > tyát... És a hirtelen forduló előtt repült a kötél, mi nézők, a „drukkerek” pedig megköny- nyebülten sóhajtottunk fel, mert a lasszó célt tévesztve hullott alá a kemény asztfalt- ra. Valaki tapsolt, valaki mély sóhajjal megkönnybeültén nyugtázta a történteket, a sintér pedig mélységes megvetéssel nézett ránk, miközben felült a bakra és a vén „csontot’* tovább noszogatva, elzörgött egy újabb zsákmány után... — Egy null a kutya javára, bácsi! — kiáltott még utánu szemtelenül egy gyerek, mi, a. felnőtt „drukkerek” pedig ősz- szemosolytunk és egyetlen tekintetünkkel barátságot, holmiféle láthatatlan szövetséget kötve egymással, elindultunk dolgunk után. (sz... y)
