Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-25 / 122. szám
4 nbpüjsAg 1960. május 25., szerda A Kertész utcaiak panaszkodnak... Mégpedig nem másról, mint a kerékpárosokról. Szinte el sem hitték néhány esztendővel ezelőtt, hogy megszűnt az utca egyik oldalán a sártenger, mert új betonjárdát építettek végig, a malomig. Csakhogy az öröm nem sokáig tartott, mert a járdát nem annyira a gyalogosok, inkább a kerékpárosok vették birtokukba, s még any- nyit sem tesznek meg, hogy kikerüljék a néha ide merészkedő gyalogosokat. Természetesen ráadásul arra sem gondolnak, hogy bármelyik ház kapujából felnőttek, vagy különösen gyerekek ugorhatnak a kerékpár elé — lévén mindenki abban a hitben, hogy a kerékpárosoknak az úttesten a helyük. Ez az egyik. A másik sem sokkal kisebb. Ne engedjék az illetékesek azt, hogy a járdák széleit borító gyepszőnyeget — amelyek remek játszóhelyül szolgálnak a gyerekeknek, minden összepiszkító tehenek legelőjévé változtassák. Ezek a panaszok — s jogosak —, amelyek orvoslását sürgősen várják az egri Kertész utcában lakók. (w) — ŰJ KAZÄNT szerelnek be a Gyöngyösi Szeszfőzdébe. A főzési munkálatok már befejeződtek, úgyhogy a Vas- és Fémipari Ktsz hamarosan hozzákezdhet a kazán beépítéséhez. — AZ IDÉN több mint tízezer holdon vetettek hibridkukorica vetőmagot a gyöngyösi járásban. A tavalyi 3500 holdhoz képest ez több mint kétszeres emelkedést mutat, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy ha csak egy mázsával terem több, abban az esetben is tízezer mázsával lesz nagyobb kukoricatermés, mintha szokványmagot vetettek volna. — JÓ MUNKÁT végez a nagyfügedi Dózsa Termelő- szövetkezet a növényápolásban, 200 hold cukorrépának másodszori kapálását is befe- jezték. — A VAS- ÉS FÉMIPARI Vállalat dolgozói eredményes munkát végeztek az első negyedévben. Termelési tervüket 105,2 százalékra teljesítették és 909 ezer forint nyereséget értek el. — A NAGYFÜGEDI Dózsa. Termelőszövetkezet megkezd-" te a zöldhagyma szállítását.^ A termelőszövetkezet napon-;? ta 4—5000 csomó hagymát ad= át a MÉK Vállalatnak. — AZ ÉM HEVES ME-| GYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLA-? LAT fiataljai a munkásszál-1 lás előtti téren társadalmi? munkában röplabdapályáig építenek. § — JÁRÁSI TŰZOLTÓ -1 VÉRÉNYT rendeznek júniusi 5-én Domoszlón. A gyöngyösig járás önkéntes és hivatásos | tűzoltócsapatainak vetélke- = désére valamennyi tűzoltó-1 egyesület megkezdte a felké-r szülést. Az önkéntes csapa-| tok versenyében a gyöngyös-| orosziak továbbra is meg| akarják őrizni a már-már- hagyományos első helyezésű-? két, s ezért vasszorgalommal| készülnek minden ‘’oglalko-? zásukon. — A VAMOSGYÖRKI= Kossuth Termelőszövetke-? zetben megkezdődött a ta-= karmánykeverék besilózása.§ A vámosgyörkiek után a na-z pókban Nagyfügeden, Atká-í ron és Viszneken is gödörbe? kerül az értékes takarmány. = EGRI VÖRÖS CSILLAG Denevérraj EGRI BRODY A rab madár GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Salemi boszorkányok GYÖNGYÖSI PUSKIN Hulot ár nyaral HATVANI KOSSUTH Három csillag HEVES Játék a szerelemmel PÉTERVASARA Ketten a nagyvárosban TUZESABONY Denevérraj Békét a világnak! „Ha felragyogsz, te drága béke, A boldog élet száll reánk .. .** (Mozart: Varázsfuvola) Aki közömbös a világban zajló dolgok iránt, aki azt mondja, hogy nem érdekli a politika, annak ott kellett volna lennie az egri I-es számú Általános Iskola hétfő esti bemutatóján. Megértette volna, hogy ahol ártatlan, mosolygós arcú gyermekek készülnek a jövőjükre, abban az országban mindenkinek törődnie kell a békével, a boldog élet egyetlen zálogával. A hangversenyt megnyitó kórus fölött mesz- szire világító jelszó: „Békét a világnak!” testet öltött, élővé vált, megmozgatta a közömbös szíveket is. Nem valami világraszóló csodáról van pedig szó, hanem csak az iskola immáron hagyományossá vált évi bemutatójáról. Ám, ahol hagyomány van, ott már a hagyomány féltése, ápolása is a gyermeki szívek tulajdona. S ha végignéztük a műsort, akkor igazat adtunk Gömböcz József igazgatónak, aki megnyitójában a többi között ezeket mondotta: — Hazánk felszabadulásának 15 éves évfordulója tiszteletére mutatja be iskolánk mai műsorát. Nemcsak erre az egy előadásra készültünk mi. hanem egész éven keresztül folyik a szorgalmas, művészi munka, amelynek ma este csak egy részét lehet bemutatni. De ez is megmutatja azt, mivé fejlődik a gyermek, a serdülő ifjú a szocializmus iskolájában. Mert csak itt. ilyen körülmények között lehet örömre, optimizmusra nevelni. S csak békében sajátíthatja el a gyermek a technikai ismeretek mellett a kultúra igaz jellemzőit és magát az átformáló, igazi szocialista kultúrát! Majd megnyitója végén köszönetét mondott a megyei, városi felügyeleti szerveknek azért a sok segítségért, amelyet az iskolának nyújtanak. Végül, de nem utolsósorban a művészi munkát vezető nevelőknek, akik az esti műsort is összeállították, majd szétnyílt a függöny, s felcsendült a himnusz. Kezdetét vette a bemutató. Nem is tudnám hirtelen, mi lenne előbbre való? Énekkar? Tánccsoport? Vagy a népi hagyományokat az ábécé-vei magába szívó kicsik népi játéka? Nem lehet sorrendet felállítani. Minden csoport megállta a helyét, nagyot, művészit alkotott saját maga számára és élményt nyújtott a közönségnek. Az iskola énekkara Pogány Ferencné vezetésével megmutatta azt. hogy hogyan válik a rakoncátlan gyermekből fegyelmezett, maga és a mások munkáját tisztelő közösségi ember. A magyar népdalcsokor különös sikert aratott átélt, kidolgozott előadásával. Kedves volt a közismert „Szu- li'kó” grúz dal. amelynek szólóját a kitűnő hangú Kövess Géza V. osztályos énekelte. Üde, meleg hatású volt Bárdos Fújd a sípot! című kórusműve. A zenei tagozat egyre bővül. Az idén már négy osztály tehetségét. felkészültségét használhatta fel a művészi oktatónevelő munka. A zenei tagozat énekkarában a tavalyi hangverseny óta ugrásszerű változás állott be. A kórus kicsiny tagjainak tökéletes szöveg- mondása, hangvétele, előadásuk könnyedsége komoly hangképzési munkáról tanúskodik. Moskovszky Vincéné mindent megtett azért, hogy kereszt- metszetét adja annak a munkának, amelyet egész éven át végeztek a zenei általános iskola növendékei. Nagyon szép száma a csaknem száz tagú kórusnak a Chirescu Bölcsődala. Ám Mozart Éliás-át és Bárdos Molnár, te alszol... kánonját igen sikerült előadásban hallottuk tőlük. Az iskola úttörőszervezetének tánccsoportja megmutatta azt, hogy milyen eredményt hoz a rendszeres, nem túlhajtott, de pontosan vezetett munka. Ezek a gyerekek nagyrészt már tavaly is a színpadon voltak. De most, egy év múlva: lefoszlott róluk a félszegség, a kamaszos merevség, s köny- nyedén. biztos ritmussal, pontos tudással mutatták be szebbnél szebb táncaikat. Megjelent az utánpótlás is: Szász Béla Perenyei seprűstáncát apró legénykék mutatták be. Mire ők felkerülnek az ifjúsági csoportba, nem lesz izzadt munka számukra a népi tánc. S hogy ezek a táncok művészi igényt elégítenek ki, az elsősorban Boruss Viola tanárnak köszönhető, aki állandó önkép zéssel nem áll meg egy-egy sikerült összeállításnál. Ez legjobban megmutatkozott a Kalocsai népi gyermekjátékok előadásában. Merőben új valami volt a szorosra font hajú. ringó szoknyás kalocsai népviseletbe öltözött apróságok játéka. Óriási kincstár a magyar népi kultúra, nem is kell falakat döngetni érte, hiszen ez a népi gyermekjáték megmutatta. hogy kicsi gyermek is tud művészien játszani, ha színvonalának megfelel a téma. A meseképet kellő áhítattal figyelték a megjelent kicsik. Hogyne! Mikor Árgyilus királyfitól Babszem Jankóig és a boszorkányig mindenki megjelent? Farkas Sarolta tanárnőnek sikerült színpadra varázsolni a Mesemondó örzse néni hangulatát meséstől, hallgatástól egyaránt. A táncokat kísérő ifj. Váradi Lajos kiváló dolgozó és zenekara nagyon szép munkát végzett. Művészi munkájuk mellett látszott, hogy jól összedolgoztak a táncosokkal, zökkenőmentesen hallottuk tőlük a szebbnél szebb népdalok kíséretét. Véget ért az est. A kis szereplők özönlenek a művészfeljárókon. Arcukon a jól végzett munka elégedettsége, szemükben a siker öröme. S hogy jól nevelt gyerekek, azt mutatja a sok-sok kérdés, a sürgető nyilatkozatkérés. amellyel apukát, anyukát, nagymamát faggatják. Nem a színpadon szereplő művészpalánta kérdései ezek, hanem az igazi gyermeké, aki nyilánosan adott számot egy év szorgalmas munkájáról. Vagy mondhatna-e mást valaki a következő kérdés hallatára: — Nagymami! Ugye az idén szebben furulyáztunk, mint tavaly? Igen. Mi! és nem: Én! így aztán magam is sietve igent bólogatok a könnyező nagymamával együtt. S Kodály Zoltán szavai jutnak eszembe, ahogy nézem az éneklő gyereket: „Mit üzen nekünk az őshaza zenéje? Azt, hogy addig élünk, míg nem feledjük, mik vagyunk!” Cs. Adám Éva Egerben, délután 3 órakor-. FÖSVÉNY (Középiskolás bérlet) este 7 órakor: FÖSVÉNY (Bianco bérlet) 1960 MÁJUS 25., SZERDA orbAn 15 évvel ezelőtt, 1945. május 25-én halt meg DEMJAN BJED- NIJ szovjet-orosz lírikus és meseköltő, a ZVEZDA és a PRAVDA első munkatársainak egyike. Jelentősek versformában írt aktuális politikai tárgyú szatirikus meséi. Líráját és egyéb műveit a forradalmi pátosz jellemzi. Bjednij 1883-ban született. 90 évvel ezelőtt, 1870-ben született ED VI ILLÉS ALADAR (estő. Népviseleti, táj- és állat- ábrázolásaival a magyar akva- rellfestés külföldön is elismert kiváló mestere. * 95 évvel ezelőtt. 1865-ben született PIETER ZEEMAN, Nobe,- díjas holland fizikus. A róla elnevezett Zeeman-jelenség ,a mágneses térbe helyezett fénykibocsátó testek színképei megváltoznak) az atomok felépítéséhez és a napfoltok magyarázatához szolgáltat adatokat. DEMJAN BJEDNU 55 évvel ezelőtt. 1905-ben tört ki ki az sztrájk és itt alakultak meg a munkások ivanovo-voznyeszenszki első szovjet-szervezetei. MÁJUS 25-e — megemlékezésül az 1810-es spanyolok elleni felkelésre — ARGENTÍNA NEMZETI ÜNNEPE. FILM: Az út vége Szovjet film, amelyet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutat be május 26—30-ig. Megemlékezés Az egri Bugát Pál Ismeret- terjesztő Mozi (Bródyban) csütörtökön 17 órakor tartja a nyári szünet előtti utolsó előadását. Az előadás címe: Koch Róbert, a TBC kórokozójának Koeh Róbertról felfedezője. Az előadást <fr. Patakfalvy István, megyei TBC igazgató-főorvos tartja. Az előadás után tuberkulózissal kapcsolatos filmeket vetít a mozi. •ll(lllllllll■lllllllillllllllllllllllllllllslallllllllln■lllltllllll>lMlllll■llllllll■lllllllllllllllllllllil•lilll»illlllllllillnll«llllllll>llllllilfelll!lllllilllllUlll•lllllllRllllllllllllllCllllI«nlllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllulllllllll•itlh■llalllllllllll«lll^lultIt,l■lllHlllllll1lllllllllllllllllttt A NNA ÜGY TETT, ahogy István meghagyta, ha olyankor jönne a fájás, amikor nincsen itthon: átszólt a szomszédba, etessék meg a disznókat estére, mert neki mennie kell. Igaz, mondták, minek olyan nagy felhajtást csinálni. Hívasson bábát, ha jön az órája; Anna viszont már nyolc osztályt járt, s ha apja nem fogja vissza, gimnáziumba is megy, mert nagyon szeretett tanulni. De hogy otthon maradt, nem változtatott a ruházatán sem. öltözött, ahogy az anyja, meg a többi asszony: húzott szoknyába, elöl gombolós ingvállba. Csak a fűzős cipőt cserélte fel nyáron szandállal. Eszébe jutott néhányszor, hogy jövőre érettségizne, ha gimnáziumba ment volna. Így pedig még alig egy esztendős házassága alatt már anya lesz. Sokat nem foglalkozott ezzel a gondolattal, mert asszonysága ellenére, lelke mélyén még gyerek volt kissé, szórakozott, kalandos gondola- tú, játékos kedvű. Élvezte azt, hogy gazdasszonya lett egy tanyának. Ha kicsinek is, de ez már az övé, a kombinált szekrény kis porcelánjai alá ő horgolta a csipkéket, Istvánnal együtt vették meg a spárgaszőnyegeket, igaz, hogy földes a szoba, de itt, a tanyán, milyen is lenne más? Az előbb még csiklandós fájást érzett, most meg már ijesztőt, de nem tartott sokáig. Kis fonott szatyorba csomagolta be a pelenkákat, mert a múltkor azt mondta a védőnő, elég, ha annyit hoz be, a többit úgyis a szülőotthon adja, amíg ott fekszik. Amikor megkönnyebbült, mosolyogva lóbálta meg a kosarat, meg is szaporázta a várandósok jel- i legzetes tipegésével lépteit, ! mert ösztönösen is igyekezett SZEMES PIROSKA: Furcsa nyári történet mielőbb biztonságban lenni. Ebben a pillanatban nem is a kicsit várta, aki még csak olyan nem-nélküli, hihetetlen csodának tetszett előtte. Most annak örült, hogy végre ő is bemehet az orvosságszagú szülőotthonba, hozzá is jönnek majd látogatók és csodálják. Mert azt, ami előtt állt, mint minden életadásra készülő asszony, ha gyerekfejjel is, de csodának tartotta. ★ lif AGAS, SÜRÜHAJÜ, sza- badságos katona ballagott a tanyák irányába. Anyjához készült. Két esztendeje nem volt idehaza, akkor látta utoljára az új nyárfasort. Megnőttek azóta a fák. Csak nagyon meg ne ijedjen a mama, mivelhogy nem írta meg pontosan, mikor érkezik. Messziről meglátja, hogy a csenevész akácos szélén egy nő jön. Találgatja: ki lehet, ismeri-e? Milyenek lettek a lányok? Ki ment férjhez közülük. Hunyorít, hogy jobban kivegye, de nem találja ismerősnek. Miért is lenne az, hiszen messzi tanyák is vannak, amiket soha nem látott, csak a környékbeliekre emlékszik. Anna is észreveszi a katonát és szinte felcsillan a szeme, de rögtön utána valami szégyenkezésféle fogja el. Nem azért, hogy valaki így látja, hanem mert az előbb, amikor megint nagyon fájt, arra gondolt, bárcsak jönne valaki, aki bátorítaná. De hát egy katona, idegen, ismeretlen ... Miért is nem tudott hazajönni István? Vagy miért nem várt legalább szombatig ez a kicsi, minek tolakodik annyira a világra? A fájdalmak mind sűrűbben ismétlődtek és elviselhetetlenebbekké váltak. Olykor Anna megállt, nagyokat lélegzett és engedte szabadon a könnyeit. Egyre rövidebbek lettek azok a percek, amikor siethetett, hogy megrövidítse az utat. Meg is izzadt, sőt, már görnyedezett, ha elővette a fájás. Már látszik a falu, talán egy fél óra sem kell, és beér. Csak addig fussa az erejéből. Mindenki mondta, hogy aa első nagyon nehéz. De nem gondolta, hogy ennyire. Sőt, most az jár az eszébe, hogy hátha ez valami rendellenes dolog, hogy ennyire nem is szabadna érezni. Félni kezd. Már nem is pirul el, amikor a közeledő katonát látja, tudja, hogy meg fogja szólítani. Valaki kell most, valaki, aki segít, aki megmenti őt az életnek, mert érzi, hogy vége lesz. A nap már jő melegen cirógatja a vetést, néhol már sző- külnek a táblák, két-három hét múlva aratás, és ő már nem mehet soha a mezőre, egyedül marad István, ő meg becsukja a szemét, így. Megpróbálja lehunyni, de semmi nem szűnik, az élet csak fáj és nem múlik. Már gondolkodni sem tud. Leroskad a zöldfüves útszélre, minden ízében a pokol sajog. ★ — Segítsen! Ebben a pillanatban fel- üvölt, és mindjárt utána megszűnik minden rossz, csak a kékesszürke eget látja és a szép, békében sárguló árpatáblát, s valami távoli, félénk férfidörmögést hall: — Mit segítsek? Suttogva mondja: — Adjon egy bicskát... de forduljon el... A fiú idegesen keresgél a zsebében, s amikor megtalálja, erős, csikorgó sírás riasztja meg a rebegő nyarat. Osz- szerezzen. Apró hangyák nyüzsögnek benne, tüzel az arca, és csukott szemmel lehajol, hogy az asszony kezébe adja, amit kért. Aztán meglátja a felborult kis háncsszatyrot, belenyúl, kiemeli ami a keze ügyébe akadt, pelenkákat és kibontja. Kiteríti párosával a fűre, aztán természetes mozdulattal lehasítja egyiknek a szélét. A szakadás tompán sír, az asszony felrezzen rá, erőlködik felülni, mint aki most kapott észbe, hogy további teendők is vannak, de csak a könyökére támaszkodik, a dereka nem engedelmeskedik tovább. Keze görcsösen szorítja a kapcsot, amely az életre kelt kis lénnyel még összekötötte, de már független tőle, a kis bicska kihull kezéből. Rácsillan a nap a piros mintás szoknya ráncaiban. A KIS KATONA éppen ~ Itt kösse me& ■ ■ ■ — sut- odaér, földbe gyökere- fogja. zik a lába. Anna kétségbeeset- A fiú letérdel a kicsihez, ten, a fájdalomtól dühödten Ügyetlen ujjakkal, aggodal- rákiált; más lélekkel elköti, aztán mint egy törékeny üveget fölemeli, s leteszi a kiterített pelenkákra, bepólyálja, s leoldja a derékszíját. Ráakasztja a szatyrot, vállára veti. Lehajol az asszonyért, de előbb még karjába adja a bebugyolált kisgyereket. — Kapaszkodjon a nyakamba egyik karjával — szól, s az asszony ellenvetés nélkül, mint gyermek, ha szót követ, fél kézzel átöleli az ismeretlen katona nyakát, öleli a kicsit akiről még nem is tudja, hogy milyen, fiú-e, vagy lány? S ha a katonát kérdezné meg valaki, ő sem tudna rá válaszolni. A GYEREK ÉL. Ez a fontos. Fényes, piros az arca. Nyugodtan piheg most, mint aki tudja, hogy kell viselkedni az életben, ha nehéz helyzet elé kerül... A katona ballag. Furcsa terhével már messziről bámulják. A védőnő telefonál az orvosért, s míg Anna szendereg az ágyon, nehéz lépések halkulnak el. Mire a fehérbe öltözött asszony megkérdezné: hogy hívják az anyát, a katona, akitől a választ várja, nincs sehol... Jó távol, az akácos felé még látni magas alakját, ahogy lehajtott fejjel méri az utat. Leesett egy olló. Anna szeme meg se rebent. Szólt hozzá a védőnő. Álmosan felpillant, majd újra elalszik. Es amikor a kicsi felsírt, felkapja a fejét. — Ugye, nincs semmi baja? ... — Semmi! Gyönyörű kisfiú ez! — Hadd nézzem... Nézte, nézte a fiát és nem tudott betelni vele. — A katona elment? — A katona elment.— felelte a nővér.
