Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

4 népújság 1960. május 21., szombat tuns« Realitás — Nem szeretem a koros férfiakat... Hiába, nem szere­tem ... Itt van a Péter is ... Udvarol, udvarol, nem mon­dom, hogy kellemetlen külse­jű, értelmes is, kedves is... De a kora! Túl öreg hozzám és én reális vagyok ... — A realitás nagyon he­lyes, de... — Nincs de, én tizenöt va­gyok... Péter meg már 23' Hiába, nem megy a dolog, nem szeretem az idős férfia­kat. (— ó) — GYÖNGYVIRÁG-BALT rendez ma este az egri Al­pári Gyula Közgazdasági Technikum Asztalos János KISZ-szervezetc. Az érdekes­nek ígérkező diákbált este 8 órai kezdettel, jó idő esetén az intézet kertjében tartják meg. Az est fénypontja a gyöngyvirágkirálynő megvá­lasztása lesz. — NÉGYTANTERMES is­kola épül Besenyőtelken. Az iskola építését végző ÉM He­ves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói elhatározták, hogy az építkezést határidő előtt befejezik, az új iskolát már november 15-én átadják rendeltetésének. — KÖNYVTÁRT nyitottak Egercsehiben, a Beniczky-ak- nánál. A bányászok ingyene­sen olvashatnak könyvet a műszak után. A bányászok között igen nagy az érdeklő­dés a könyvek iránt. — AZ EGRI Bútorgyárban az éves verseny vállalás kere­tében terven felül több száz rádióasztalkát gyártanak az idén. A második negyedévben még a vállalt terven felüli asztalkáknál is többet állíta­nak elő, a tervezett 250 rádió­asztalka helyett 500 darabot adnak át a kereskedelemnek. — ÜZEMI ZENEKART alakítanak ki a Mátravidéki Erőműben. Edesnikkel Zoltán karmester, a kultúrház fel­szerelésének igénybevételé­vel, zeneszakkör szervezését kezdte meg. A szép számú je­lentkezőkből kívánják a nagy zenekart megerősíteni, s egy külön üzemi zenekart kiala­kítani. A zeneszakkör, a te­rem átadása után, hamaro­san megkezdi munkáját. — AZ ELLENFORRADA­LOM óta sokat fejlődött a kis Tárná melletti község: Tarnazsadány. Minden utcá­ban járdát építettek, bővítet­ték a közvilágítást. 1956 óta összesen 7,5 kilométer járdát építettek a községben. — SAJÁT JÁRMÜVEIK kihasználásának fokozásával a Hatvani Cukorgyár dolgozói az egy órára eső 61,50 forint fuvarköltséget 51 forintra csökkentik, a gépek éves szin­ten tervezett 3000 óra foglal­koztatásánál. Az üzem saját fuvarköltségeinek csökkenté­sével az év folyamán minteqy 300 000 forintos megtakarítást ér el. — ÚJABB SZÁZ SERTÉST fogtak be hízóba a nagyfügedi Dózsa Termelőszövetkezetben. A szövetkezet hízóállománya ezzel mintegy 500 darabra sza­porodott. — TERMELÉSI TERVÜKET a legkeresettebb cikkekből 4,4 százalékkal, 7 617 000 forintos értékben túlteljesítik az idén a Hatvani Konzervgyár dolgozói. Terven felül gyártanak 3 va­gon cseresznye-, 1 vagon meggy- és 2 vagon málna-be­főttet, 10 vagon csemege ubor­kát, 2 vagon marinált papri­kát, 5 vagon ecetes paprikát, 30 vagon natúr lecsót, valamint 20 vagon paradicsom-sűrít­ményt és 1 050 000 darab 1 /5-ös olajoshalas dobozt. — KÉSZÜLNEK a felszaba­dulási kulturális seregszemle járási bemutatójára az egri járás művészeti csoportjai. A nagy eseményre május 22-én, Felsőtárkányban kerül sor. míísoru Egerben este 7 órakor: Fösvény (Katona-bérlet) Gyöngyösön este 8 órakor: AnyósgcneráliJ Nagyréde termelőszövetkezeti község kulturális útja i. AZ MSZMP művelődéspoli­tikájának irányelveit megis­mertük és ennek alapján tel­jes felelősséget érzünk közsé­günk kulturális fejlődéséért. A kulturális feladatok megoldá­sa alapvető feltételének a szocialista világnézet kialakí­tását tekintjük. A falusi emberék gondolko­dásának szocialista átformáló­dása már korábban megkezdő­dött, mivel ez a leghosszabb, legtovább tartó folyamat vala­mennyi alapvető társadalmi folyamat közül, ezért igen nagy türelemmel, de sokoldalú nevelő és politikai munkával fogjuk meggyorsítani. Erre különösen napjainkban van nagy szükség, amikor a szocializmusba való átmenet korszakát éljük. A szocialista gondolkodásmód viszonylag elmaradt a szocialista társa­dalmi viszonyok kialakulása mögött és ezt felhasználják az ellenséges osztályok marad­ványai arra, hogy az elvesz­tett pozíciók után eszmei és politikai befolyást gyakorolja­nak a régi és az új között vajúdó dolgozó paraszti réte­gekre. TÁRSADALMI előrehaladá­sunk legnagyobb akadályát jelentette a kisparaszti terme­lési folyamat, amely kihatott gazdasági-politikai életünkre egyaránt. Ezért fordított e kér­désre az MSZMP VII. kong­resszusa is megkülönböztetett figyelmet a következőkben: a) „Szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesztése szempontjából a legközelebbi évek döntő feladata, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével befejezzük a szo­cialista társadalom alapjainak lerakását.” .b) „Népünknek a legközeleb­bi években be kell fejezni a szocialista társadalom alapjai­nak lerakását és meg kell gyorsítani a szocialista társa­dalom felépítését”. Ebből következik, hogy a gondolkodás szocialista átfor­málódását kell gyorsítani a nagyüzemi átszervezés után, hogy a szocializmus ügye fa­lun is győzhessen. Ennek a folyamatnak sikeres végre­hajtásában a közoktatásnak, a tudománynak, az irodalomnak és a művészet többi ágának lesz döntő jelentősége. Ennek megvalósításában fokozottabb mértékben támaszkodunk a lé­nyegesen megnövekedett falu­si értelmiségre, a felszabadu­lás óta kiemelkedett falusi ká­derekre. Közös felelősséggel, terv­szerű munkával igyekszünk érvényt szerezni pártunk mű­velődéspolitikai irányelveinek. A termelőszövetkezet meg­teremtésével megnyílt a lehe­tősége, hogy megtöltsük szo­cialista tartalommal kulturá­lis téren is ragyogó jövő előtt álló községünk életét. MIELŐTT rátérek jövőt formáló terveinkre, visszapil­lantást teszek a falu felszaba­dulás előtti helyzetére: Az 1200-as évekből ismerünk adatokat, hogy e faluközösség az Aba-nemzetség leszárma­zottjaként élt. Nevét a gróf Rhédei családtól kapta, amely birtokolta a községet. Elődeink átélték a magyar népet megrázkódtató történel­mi eseményeket, sokat szen­vedtek a háborútól, a nyomor­tól, a földesúri kizsákmányo­lástól. Az első és második vi­lágháború is megtizedelte fia­taljainkat. A felszabadulás előtti élet­ről, keserűségről, szenvedésről, mint részvevők is tudnak a mai emberek, emlékeznek a hadiárvák, özvegyek, uradal­mi cselédek, a summások, a gazdasági védettség alá helye­zett vagyonosabbak, a bank­uzsorásoktól a zöldhitelt fel­vevők, a községi jegyzők, szol- gabírák és az ispánok szolgái, a becsületükben, emberségük­ben megalázott nők és férfiak százai. Az ilyen sorsok mellett könnyen el lehet dönteni, mi­lyen lehetett a falu kulturális élete. RÖVIDEN vázolom a Hor­thy-korszak egy évének prog­ramját, a falu többségére jel­lemző életmódot. A családok a „hálaadás” estéjén, Szilvesz­ter éjszakáján vetettek számot az eltelt évről, amelynek az új, általában ismétlése volt. A cselédemberek jól zárták az évet, ha a kommenció kitartott a családnak, ha minden gye­rek cipőben ment az iskolába, s ha néha egy-egy új ruhadarabot vásárolhattak a puszta megél­hetés mellett. A szabad idő el­töltését a kártyázás, népi já­tékok, de legnagyobbrészt a nincstelenség miatt, a veszeke­dés jelentette. A summások április elején vagonban indultak, legna­gyobbrészt Mezőhegyesre, a környező uradalmakba és az egész nyáron napkeltétől nap­nyugtáig tartó munka mellett, botosispámok felügyeletével dolgoztak. Itthon hagyott gye­rekeikhez, öregjeikhez novem­ber elején, a falusi búcsú nap­jára, „Imre hercegre” tértek vissza. Az itthon töltött hat hónap­juk az egész nyáron keresett élelem takarékossága jegyé­ben múlott el, hogy legyen ki­tartásuk az újig. Az itthon ma­radt gazdák művelték a hat­ezer holdas határ egyötödét, mivel a föld négyötöde négy Munkás—színész találkozó lesz ma az egri Hajtóműgyárban Ma délelőtt, egy régebbi kedésre kerül sor, majd ké- közös megállapodás érteimé- sőbb utolsó programként tánc­ben, vendégek látogatnak el ez cal fejeződik be a klubnap, egri Hajtóműgyárba, a Gár­donyi Géza Színház művészei. Látogatásuk alkalmával meg­tekintik a gyár műhelyeit, üzemeit s munka közben meg­ismerkednek az itt dolgozók­kal. Vasárnap délután ismét el­látogatnak a színészek a gyár­ba. Ezúttal az üzem KISZ- szervezete által rendezett klubnapra, amelyen a gyár művészeti csoportjai, valamint a színház színészei, a vendé­gek adnak közös szórakoztató műsort. Utána a gyári kiszisták egy csoportja és a színészek egy csoportja között vidám vetél­úri birtokhoz tartozott. Alkal­mi munkát végeztek, ők végez­ték az uraságok aratását, min­den 10—12 kereszt után egy keresztért. Harmados földeket dolgoz­tak külön munkajáradékért (riskició). Kaszálták a réteket, minden 12. boglyáért, hogy te­hénkéjüket átteleltethessék. Sokan voltak, akik a gyöngyö­si piacon árulták munkaerejü­ket, a kereskedőknek, kulá- koknak. Ezek is világosan mutatják, hogy mennyi idő juthatott a kulturálódásra, művelődésre, tanulásra. AZ ELENYÉSZŐ öntudatos kisebbség használta csak fel a vasárnapot, akik távol tartot­ták magukat a vallásos ren­dezvényektől, akikre nem ha­tott a misztikus félelem, akik felismerték, hogy az élet így igazságtalan, hogy sokuk mun­kájából a kevesek tobzódnak, a fényes úri kastélyokban. Azok a népmesék, népmon­dák, szórakoztató játékok, amelyek farsangkor, vallásos ünnepeken, általában munka­szüneti napokon megnyilvá­nultak, inkább gondűzők, mint nevelők és szórakoztatók vol­tak. Minden télen ismétlődően, a szorgalmas néptanítók mun­kájának következményeként megalakult a helyi műkedvelő­csoport, amely téli estéken szó­rakozást nyújtott ugyan, de témája, tartalma szentesítette az akkori élet rendjét. (Vén bakancsos, a Betyár kendője, Falu rossza, stb.) A 30-as években két tanító­nak és két jegyzőnek volt rá­diója. A berlini olimpiát a ta­nítók rádióján hallgathattuk. A mai nap 610 rádió és egy televízió van. 1935-ben 17 ke­rékpár volt, ma minden ház­nál több is van. A motorkerék­párok száma is meghaladja a 200-at, örömünkre a termelő­szövetkezeti tagok egyik fon­tos közlekedési eszköze a ha­tári munkában. A zsúpfedeles, vályogházakat százával cserél­ték fel egykori summások és cselédek összkomfortos egész­séges villákká}. A nyakigérő sár helyett új járdákon jár­nak. Minden háznál a legkor­szerűbb villanycsillárok ont­ják a fényt. Az iskolás gyermekek éppen úgy, mint a felnőttek, esztéti­kusán és úgy öltöznek, mint a városiak, az évszaknak megfe­lelően. Az iskolareform, amely kö­telezővé tette a nyolc általá­nos iskolát, nagyban segíti az általános műveltség alapjai­nak megszerzését. A MÚLTBA VALÖ vissza­pillantás sokféle szempontból lehetséges és sokféle szem­pontból indokolt. Igaz, sokan megfeledkeznek a múlt rend­szer súlyos terheiről, noha igaz, hogy a rosszat könnyű el­felejteni, de mégis emlékezni kell, hogy a jelent tárgyilago­san tudjuk értékelni. Varga Ferenc, tsz-elnök. 1849. várát. 1960. MÁJUS 21., SZOMBAT, KONSTANTIN 105 évvel ezelőtt, 1855. május 21- én született ÉMILE VERHAEREN, belga-írancia költő, a legkiválóbb szimbolisták egyike. Sokat foglal­kozott műveiben a nagyváros éle­tével, s a szegények felé emberi érzéssel hajlott. Költeményei közül műfordítóink sokat ismertettek meg a magyar közönséggel. 65 évvel ezelőtt, 1895-ben halt meg FRANZ SUPPÉ osztrák zene­szerző. A Szép Galathea, Boccaccio című darabjai az ún. „klasszikus bécsi operett’“ mesterévé avatták. Suppé 1819-ben született, május 21-én vették be a szabadságharc honvédéi Buda­ÉMILE VERHAEREN Növendék-hangverseny volt Hatvanban A Hatvani Állami Zeneis­kola néhány nappal ezelőtt tartotta nyilvános növendék- hangversenyét a Városi Mű­velődési Házban. Böze Tibor zeneiskolai igazgató zsúfolt nézőtér előtt nyitotta meg a hangversenyt, ahol a hozzátar­tozók boldog izgalommal vár­ták a kis tanítványok szerep­lését. Az öt év óta működő ze­neiskola jelentős tényező Hat­van város zenekultúrájának fejlődése szempontjából. Ti­zennégy tanár nyolcféle hang­szeren nagy igyekezettel és eredményesen oktatja az ifjú­ságot az iskolában, amint azt a hangverseny sikere is mutat­ta. Tanulmányi úton voltak a főiskolások Az Egri Pedagógiai Főiskola második évfolyamának mate­matika—fizika szakos hallga­tói kedden egésznapos tanul­mányi úton jártak. Megláto­gatták a parádsasvári országos hírű általános iskolát, majd megtekintették a Parádsasvári Üveggyárat, ahol igen nagy érdeklődéssel figyelték a nö­vendékek az üvegkészítés kü­lönböző mozzanatait. Mivel az évfolyam hallgatói­nak többsége Szabolcs-Szat- már megyei, a tanulmányi ki­rándulást összekötötték a Mát­ra legszebb pontjainak megis­merésével is. Gyalogtúrára in­dultak Mátraházáról: Kékes­tetőn voltak, majd társasgép­kocsival Gyöngyös felé tértek haza Egerbe. A tanulmányi kirándulások ezzel lezárultak, újabb útra már csak ősszel, az új tanév­ben kerül sor. Dalosünnepély lesz Gyöngyösön A felszabadulásunk másfél évtizede tiszteletére a megyei művelődési osztály és a me­gyei KISZ-bizottság a gyön­gyösi kórus 35. évfordulója al­kalmából, május 28-án, szom­baton este 8 órakor dolosün- fiepélyt rendez a Városi Mű­velődési Házban. A gyöngyösi Városi Műve­lődési Ház vegyeskórusán kí­vül a műsorban fellépnek a hatvani és az egri I. számú is­kola énekkara, a füzesabonyi Erkel Ferenc Dalkör, a pélyi és a káli férfikórus, a Buda­pesti Porcelán- és Fayence- gyár kórusa, a Fővárosi Gáz­művek kórusa, a vámosgyörki vegyeskórus, az ófehértói munkás-paraszt kórus és az egri pedagógus énekkar. A dalosünnepséget a rész­vevők ismerkedési estje zárja be. EGRI VÖRÖS CSILLAG Tamangó EGRI KERTMOZI Vidéki lány EGRI BRODY A rabmadár GYÖNGYÖSI PUSKIN Hulot úr nyaral GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Salemi boszorkányok HATVANI KOSSUTH Három csillag HEVES Kálvária PÉTERVÁSÁRA A cirkusz leánya FÜZESABONY Megtört a jég Mióta hordanak szemüveget, és ki találta fel ? A szemüveg törté­netéről irodalmi, áb­rázolási és tárgyi em­lékeink vannak. Az ókori irodalom szól arról, hogy már az ősi Egyiptomban ter­mészetes csillámlen­csékkel segítettek a látási zavarokon. A görögök ismerték már a főbb optikai törvényeket. Hasz­náltak nagyító üve­geket. Néró császár­ról jegyezték fel, hogy a cirkuszi játé­kokat smaragd gam­mán keresztül nézte, az tehát a színházi látcső őse. Egy X. századbeli arab író szerint régóta hasz­nálnak az írástudók üvegfélgömböket, hogy a cikornyás kéziratokat jobban olvashassák. A mai értelemben vett csiszolt üvegből készült szemüveg ős­hazája Olaszország, ahol 1300 körül egy­szerre több helyen is megindult a konvex- lencséjű szemüvegek készítése. Konkváv- lencsét csak jóval ké­sőbb gyártottak. Irodalmi forrásból származik az a köz­hiedelem, hogy a szemüveget Salvino Armati firenzei mes­ter találta fel. Ugyanis erről csak egy sírkő felirata re­gél. Ezt az ugyan­csak 1684-ben kiadott könyv szerzője maga is látta, de azóta a sírkőnek nyoma ve­szett. Egy, ugyan­csak a XVIII. szá­zad végéről való adat 1299-re teszi a szem­üveg feltalálását. Or­vosi szempontból az első megbízható adat a hires francia se­bésztől, Guy De Chauliac-tól való, aki az 1363-ban megje­lent főművében a lá­tásromlás javítására ajánlja a szemüveget. Ábrázolási emlé­keink közül a szem­üveg egyszerre két helyen, Franciaor­szágban és Olaszor­szágban bukkan fel 1830 körül. Egy fran­cia kéziratos biblia iniciáléjában egy szár nélküli, valószínű­leg fakeretes szemüveggel olvasó szerzetes látható. Az olasz Tomasso De Modena festő egy ugyancsak szár nél­küli szemüveget örö­kített meg egy bíbo­rost ábrázoló képen. (A száras szemüveg a XVII. század újítá­sa). A XV. század­ban híres szemüve­ges kép Jan Van Eyck brüggei oltár­képe, amelyen Paele kanonok bőrkeretes szemüveget tart a ke­zében (1436). Újítások a moszkvai üzletekben A moszkvai háziasszonyok tők, amelyeknek felírása hir- munkáját az utóbbi időben deti, hogy a vállalatnál telefo- igen megkönnyíti az a tény, non kész ételeket lehet ren- hogy a legtöbb élelmiszerke- delni. Ilyen vállalatok napon- reskedés reggelenként házhoz ta több mint 220 000 komplett szállítja a kenyeret és a tejet, étkezést szállítanak házhoz. Noha a városnak megközelítő- Az üzlethálózat fontos ki- leg sem minden élelmiszerüz- egészítése a szovjet főváros- lete vállalja az áruk hazaszál- ban működő hatezer automa- lítását, így is naponta 75 ton- ta. A „néma eladók” megfelelő na tejet és 20 tonna kenyeret érme bedobása ellenében a szállítanak az emberek ottho- legkülönbözőbb árucikkeket nába. szolgálják ki: füzeteket ésíró­A városban mindenütt kis- szereket, különböző italokat, méretű szállító autók látha- cigarettát, szendvicseket, hi­deg ételeket stb. Rövidesen újabb automatákat helyeznek üzembe tej, jég és különféle élelmiszerek kiszolgáltatására. Moszkva egyik legforgalma­sabb üzleti negyedében tavaly teljesen automatizált kenyér­bolt létesült. Ez olyan üzlethe­lyiség, amelynek minden olda­lán automata gépek állnak. A kasszánál mindenki megváltja a szükséges érméket, hogy az­után az automatából megvá­sárolja a kívánt kenyérfélesé­get. Vagy öt tucat különböző fajtájú kenyeret árulnak eb­ben a hatalmas automata üz­letben. Akad itt minden íz­lésnek megfelelő, sós, édes, hófehér, vagy fekete kenyér és kalácsféleség. Tárgyi emlékek a szemüveg korai pél­dányaiból álig ma­radtak ránk. Külön­leges értékes darab az a bőrkeret, üvegek nélkül, amelyet nem­rég a budapesti Nem­zeti Múzeumban egy XV. századi felvidé­ki oltárkép szétszere­lése közben, a képke­retek közé szorulva találtak meg. Ez a Van Eyck képen lát­hatónak tökéletes mása, szakértők sze­rint kétségtelenül 1470 előtt készült. Szemüveget elein­te jó ideig csak mó­dosabbak — főként egyházi személyek — hordhattak drágasá­ga miatt. Tálán in­nen ered nyelvünk­ben a „pápaszem” szó, amely bizonyít­hatóan csak a XVII. századtól kezdve mu­tatható ki. Légy kövér, mint a teve Sok keleti és afrikai nép a női szépségideál megtestesülé­sét a rendkívül jóhúsban levő nőkben látja. A Vörös-tenger melletti Dzsadában például naponta nyolc—tíz liter tejet isznak olyan fiatal lányok, akik „adnak magukra” és „jó par­tit” akarnak kötni. Csak így érhetik el ugyanis egy fiatal teve testsúlyát, vagyis azt az ideális teltséget, amelyet a férfiak kívánatosnak tartanak.

Next

/
Thumbnails
Contents