Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-03 / 103. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANáCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 103. szám Ara 50 fillér 1960. május 3., kedd VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Május elsejét ünnepeltük Az idei, a 16. szabad május 1 újból színpompás és de­monstratív megnyilatkozása volt Heves megye dolgozó népe egységének, elszánt akaratának a béke megvédésében, a szo­cializmus építése meggyorsításában. A megye városaiban és községeiben ezrek és tízezrek vonultak fel a vörös zászlók alatt, köszöntve, ünnepelve a nemzetközi munkás-szolidari­tás nagy napját, hitet téve ezzel is az internacionalizmus eszméje mellett. Tudósítóink, munkatársaink most erről a nagy ünnepről számolnak be, legjobb igyekezetük mellett is szürke szóval az eső ellenére is szivárványos gazdagságú ünnepségről. Egerben Hűvös szél csavargóit Eger zegzugos utcáin és a kicsit tán túlságosan is friss légáramlat játékos kedvvel cibálta az épü­letek nemzetiszín és vörös zászlódíszeit, a fák üdezöld lombkoronáját. Az égbolt szür­kére borult és még reggel 9 óra tájt. amikor a felvonulásra kezdtek gyülekezni az üzemek, intézmények, hivatalok dolgo­zói, iskolák diákjai, mindenki azt találgatta, megeredne,k-e az ég csatornái, vagy végre mégis jó idő lesz és a szétsza­kadozó felhők közül kisüt a Nap. A szűk utcákon talán soha­sem látott forgalom: minden­felé embercsoportok és minde­nütt jókedv, virág és zászló. Ünnepeltünk. a tizenhatodik szabad május elsejét köszön­töttük, s ünnepi köntöst öltött a város és vele a természet is: harsogó zöldbe öltözött és át­nyújtotta a hónap legszebb vi­rágát, az orgonát, s a tavasz más virágainak millióival borí­totta be a várost övező mező­ket. Már jóval tíz óra előtt lépni is alig lehetett a Széchenyi ut­cának azon a részén, ahol a díszemelvényt állították fel, annyi érdeklődő várakozott az úttest két oldalán, a keskeny­nek bizonyuló járdákon. Pont­ban tíz órakor harsant fel a felvonulás kezdetét hirdető díszjel: honvéd kürtösök fúj­ták fenn. a főiskola erkélyén. A diszstnökség elfoglalta he­lyét az emelvényen, a várako­zók között izgatott moraj tá­madt. Akik magasra nőttek, és elláttak a többiek feje fölött, hangos szóval jelezték: közeleg a felvonulók első csoportja. És valóban, már csak néhány pil­lanat és hallatszott is az él, a feszesen lépkedő egyenruhás úttörők dobpergetése. Őket köszöntötte a telcsatta­nó taps. A két kislány, akik a piros és fehér selyemből készí­tett díszes tizenhatos számot vitték legelöl, az emelvényhez értek. s mögöttük feltűntek az úttörők fegyelmezetten mene­telő oszlopai. Közvetlenül a két kislány mögött negyven fiatal fiú vö­rös zászlókat emelt a magasba, mások a népi demokratikus államok lobogóit vitték. Már az úttörő díszszázad lé­pett el az emelvény előtt, ami­kor a tömeg fel a felhős ég felé tekintett: galambok szálltak a magasba és néhány kör után a szélrózsa minden irányába repültek tova, hírül víve: Eger népe megkezdte május elseje méltó ünneplését. A főiskola mellett, a járda- szegélyen, idős házaspár áll. A lérfi kampósbotjára támaszko­dik, felesége belékarol. mind­kettőjükön fényesedő fekete télikabát. A tömeg egészen egymáshoz szorítja őket. de ta­lán észna sem veszik az em­bergyűrű nyomását, oly nagyon elmerülten szemlélik a fehér- inges, pirosarcú kicsik büszke menetét. Azok pedig jönnek, magasra emelt fejük felett virágot, zászlócskákat és szalagos, apró májusfákat lengetnek. Pattogó induló közelgő hangjai nyom­ják el az egyszerre lépő paj­tások lábdobbanását. A hon­védzenekar érkezett meg és el­foglalja helyét az emelvény mellett, majd a felvonulók el­ső felnőtt csoportja érkezik a díszelnökség elé. A menet élén egyforma ru­hába öltözött fiatalok hatal­mas táblát emelnek, rajta a felirat: Hajtóműgyár. Azután az üzem dolgozóinak hosszú so­ra. És megszámlálhatatlan zászló, rengeteg virág. A fejek fölé táblák maga­sodnak, rajtuk a köszöntés: Él­jen május elseje... A Do­hánygyár dolgozói közül a nők haját kék és piros babosken­dők kötik le... Majd az Észak- magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozóinak menetét üdvözli a felcsattanó éljenzés és taps. A vállalat beosztottjai között kart karba öltve lépked két község: Váraszó és Mikó- falva küldöttsége. Ez volt a két utolsó község megyénkben, ahol még nem gyúlt ki a villanyfény eddig, de május elsején este már ott sem a petróleumlámpa világít: ide is bevezették a villanyt. Igen, és a táblán ott a fel­irat: Május elsejére befejeztük Heves megye villamosítását! A taps tehát a végzett munkának is szól és nem csupán felvonu­lásuk látványosságát dicsér­jük ... Az igazságügyi dolgozók után a járási tanács, majd a Statisztikai Hivatal, a Földmé­rő és Térképészeti Iroda, s a Szeszipari Vállalat dolgozói haladnak el az emelvény előtt. És most a nyomdászok me­nete következik. Utánuk az egri bútorgyáriak jönnek ... A honvédzenekar pattogó indulókat játszik és a friss ütemre kalap- és viráglengető férfiak és nők közelednek, szinte végeláthatatlan sorok­ban, újabb és újabb csoportok­ban ... Olyan különös ez. Leírhatat- ianul nagyszerű látvány az emberek ezreinek színpompás felvonulása, s most mégis az ember legszívesebben ott vo­nulna a többiekkel, összekarol­va. És nevetve, éljenezve ve­lük, együtt, mindannyiukkal, s közben vigyázva, hogy tartsa a lépést, miatta ne hullámozzék a sor, mert téveszthet... A főiskola mellett az idős pár már leszorult a járdáról, a menetelők, akik szélen halad­nak, szinte súrolják őket. De azok ketten, a világért sem hagynák ott helyüket, ahonnan mindent láthatnak, összeszo­rulnak, összebújnak és meg­merevedve figyelik az egymást követő csoportokat. Arcukon, akárcsak másokén is mellettük, mosoly vibrál. Törődöttek és mégis szépek így együtt a fá­radt, két öreg. Szépek, mint ahogy szép minden: a város, az ünnep, a felvonulás ... mint maga a város ... A honvédzenekar abbahagy­ja a játékot. Csak most halla­ni: népi zenekar közeledik. A zenész szakszervezet tagjai: természetesen hangszereikkel és muzsikával jönnek. Felzúg a taps,, mint ahogy megtapsol­ják a színház művészeit is, akik utánuk érnek az emel­vény elé. A téglagyáriak hatalmas táblája már messziről látszik és távolból is olvasható a szö­veg: Éljen és virágozzék sza­bad hazánk! Sötétkék melegí­tés sportolók, azután a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói, majd az egyenruhás vasutasok katonás rendje következik. Mennyi szín ... A kocsikban azok, akik először ünneplik május elsejét. Egerben a színpompás felvonulást az úttörők nyitották meg. A dobosok már elha- > ladtak, s mögöttük a zászlós pajtások is. Most a díszszázad tagjai lépnek el fegyelmezett ■ sorokban, katonás léptekkel, de nevetősen, vidám arccal az emelvény^ előtt. Kezük orgonacsokrot emel a magasba, s az újra feltámadó hűvös szél a díszes má- ’ jusfa selyemszalagjait lengeti a szőke és barna gyermekfejek fölött. Az úttest két oldalán éljenzések hangzanak és tapsra verődnek a tenyerek. van elsejei..." A szem már belefájdul a né­zésbe, de ki tudná csali pilla­natra is pihentetni. Hogyan le­hetne máshová tekinteni...? A vigasztalhatatlanul szürke mennyboltrá. vagy a fák nyug­tató zöld lombjára.'.,' .■ . A Patyolat dolgozói. Kezük magasra emeli népünk vezetői­nek nagy képét és táblákat is hoznak, Köztük az egyik a ma­gyar—szovjet barátságot élteti, másik pedig a munka ünnepét. És mindenkinél virág. Orgo­nák és tulipánok. Űjabb csoportok. Élükön táb­lák: Szőlészeti Kutató Intézet, Tanácsi Építőipari Vállalat, SZTK... Feldíszített gyerekko­csi. fehérköpenyes gondozónő, valamelyik bölcsőde lehet... És a kórház. Ha valamiféle rangsorolás lenne a menetben részvevők között, akkor egé­szen bizonyos, hogy az 6 me­netük Vinné most is a pálmát, messze megelőzve mindenki mást. Az orvosok és ápolónők vakító kórházi egyenruhájuk­ban é$ a menetben itt is, ott is ötletes forgók és mutatószá­mok, elkészített feliratok, jel­mondatok. Három fiatal ápoló­nő az emelvényhez szalad és hatalmas virágcsokrokat ad át a díszelnökség tagjainak. A gyógyszertáriak is fe­hér köpenyben, egyformán. És nyakukban égőpiros sál. mellü­kön nagy, vörös virág. Láttuk- ra is taps csattan fel, s ki tud­ná megmondani, hogy ez al­kalommal már hanyadszor harsan fel az éljenzés... Végre kibújik a Nap, a szét­szakadozó felhők közül, keres­gélő sugarai az emelvény előtt vonuló postások egyenruhájá­nak aranysujtásain akadnak meg... És most jönnek a Finommc. inikai Vállalat­nál dolgozók is. és a H-es kör­zet párttagjai. Csak néhány pillanat a saii- net, majd egy fúvószenekar hangjai érnek ide. A KISZÖV menete közeledik, élükön a csinosan öltözött, egyenruhás és ragyogó hangszereken játszó szövetkezeti zenékar tagjai­val. A honvédzenekar mellé ka­nyarodnak és ezután már fel­váltva játszanak. Ég most * szövetkezeti tagok hosszú osz­lopa vonul el: Sok százan, * közülök sokan családostól vesz­nek részt a felvonuláson. Zászlók és virág. Ez a fa- vonulás egyébként is a színek orgiája. Már több mint egy órája tart. s ez idő alatt olyan sok virágot láttunk a felvo­nulóknál, mintha a környék kertjeinek minden díszét össze­szedték volna. Az Állami Áruház kiváló dolgozóinak mellén ott fényijé­nek a kitüntetések, a Kiskeres­kedelmi Vállalat dolgozói előtt táncruhás lányok, fürge lábaik kopognak kis csizmáikban. Az­tán az Ingatlankezelő Vállalat, majd a MÉSZÖV, MÉK és a MEZÖSZÖV munkatársainak menete üdvözli az emelvényen állókat, megyénk, állami és pártvezetőit. És kj tudná felsorolni az ö«s- szes vállalat, hivatal, intéz­mény nevét, amelyeknek beosz­tottjai a végeérhetetlennek tű­nő oszlopokban a Széchenyi ut­cán tovavonulnak. Csak né­hány közülük: Építőipari Vál­lalat. a pénzintézetek, Húsfel- (Folytatás a 2. oldalon.) 'Xkx-tKv: A május elsejei ünnepség egri diszelnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents