Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
VILÁG PROIiTÁRJAI, EGYESÜLJETEK ' CkAZ MSZMP HEVES MEGVEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 142. szám ARA 80 FILLÉR 1960. május 1„ vasárnap BOLDOG „Itt van május elseje — Énekszó és tánc köszöntse — Zeng és dalol az élet...” — A dal az utcákon szárnyal, a játékos szél fel-felkapja, felemeli a házak fölé, s messze viszi a dallamot. Ezrek és ezrek menetelnek az utcákon. Vörös és nemzetiszínű zászlódísz mint denfelé, s virág — mintha a rétek pompája tett volna látogatást a városokban és falvakban. Vidám és nevető arcú minden ember; a kezekben, a gomblyukakban — a szív fölött — piros szegfű, piros virág, még hajnaltól harmatos... A tizenhatodik szabad május elsejét ünnepli népünk — ünnepli az egész világ munkásnépe. Harci nap « — a nemzetközi munkásosztály harci napja. Mi már a szabad népek nagy és erős családjában tartjuk az ünnepet — megvívott harcaink eredményeit köszöntjük ünnepelve. S ahogy ragyogó, vörös lobogónkat a magasba emeljük, tekintetünk a felszabadító nagy nép, a Szovjetunió felé tekint, sok köszönettel és hálával. A mi májusaink szabadságát a testvéri szovjet nép hozta meg nehéz harcokban, s ünnepi zászlóink selymét az elesett hősök, s a mi mártírjaink drága vére festette vörösre. Hatalmas harci seregszemle nekünk, szabad népeknek ez a mai nap. A magyar, a bolgár, a csehszlovák, a kínai, koreai és a többi népi demokratikus ország munkásnépe iá újra körültekint hazájában és felméri az eddig megtett út mérföldjeit, hogy még nagyobb magabiztossággal haladhasson előre, felfelé a szocializmus napsütötte magaslataira. Közös a sorsunk — mint ahogy közös volt a munkások, elnyomottak sorsa az elmúlt társadalmi rendben. Tőkés és tőkés között csak a nemzetiségbeli különbség volt meg,- de különbség nélkül megegyeztek célkitűzéseikben: a munkások, a dolgozó rétegek mérhetetlen elnyomásában a nagyobb nyereségért, a nagyobb profitért. Ez a burzsoázia nemzetközileg nyomta el a munkásokat — a a munkások harca is nemzetközileg bontakozott ki, s ért ei győzelmeket ellene. Amikor 1917-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom az akkori Oroszországban széttörte az imperializmus láncát — ez a pártvezette orosz munkásosztály győzelme volt, de ezt a győzelmet a nemzetközi munkásmozgalom is segítette. Idegen intervenciósok rohantak az összeroppant cári Oroszország, a földesurak és tőkések megsegítésére, — de nem győzhették le azt a forradalmat, amelyet az orosz munkásosztály, élén a bolsevik párt, Lenin vezetett, s amely forradalmat közvetve és közvetlenül az egész világ munkásosztálya segített, közöttük mi, magyarok is. A Nagy Forradalom győzelme a világ munkásai nemzetközi összefogásának, az internacionalizmusnak nagy erőpróbája és győzelme is volt. Hruscsov elvtárs mondotta rólunk a két év előtti emlékezetes csepeli nagygyűlésen: „Mi, szovjet emberek szeretjük és megbecsüljük a magyarokat, őket testvéreinknek tartjuk, mert a magyarok már 1917-ben Szibériában velünk együtt harcoltak Münnich elvtárs parancsnoksága alatt, Tomszkban és az ellenforradalom leverésében is alaposan kivették a részüket.” A mai május elsején erre is emlékezünk — s nem kis büszkeséggel. A proletárinternacionalizmus — óriási erő! Olyan célokat tűzhet ki maga elé és valósíthat meg, amely megforgatja, ámulatba ejtheti az egész világot. A világtörténelem ad erre számtalan példát. A szocialista tábor országainak népeit megbonthatatlan egységbe kovácsolja össze közös küldetésük: a szocializmus megvalósítása és a béke védelme. Kilencven évvel ezelőtt írta Marx: „...ellentétben a régi társadalommal, amelynek velejárója a nyomor és a politikai téboly — egy új társadalom születik, melynek nemzetközi elve a béke, mert minden nemzetnél ugyanaz az elv uralkodik: a munka!” Ez az új társadalom ma már történelmi tény, s vele együtt valósággá lett a Föld egy harmadán a béke nemzetközi elve is. A Szovjetunió és a. népi demokráciák számtalan példáját adták és adják következetes békepolitikájuknak. A történelem soha el nem feledheti: a szovjet állam megszületésének első hivatalos megnyilatkozása a béke felajánlása, a béke meg- védelmezése volt. S azóta a Szovjetuniót mindig ott látjuk abban a harcban, amely a népek békéjének biztosítását, a békés egymás mellett élést, a békés építést szolgálja. Másfél évtizede már, hogy a Szovjetunió nincs egyedül ebben a küzdelemben — erejükhöz mérten segítik a második világháború győzelmes, felszabadító harcaiban megszületett népi demokráciák, — közöttük a mi országunk, a Magyar Népköztársaság is. A világ jószándékú, békeszerelő emberisége — Los Angelestől Párizson át Vlagyivosztokig — támogatja és segíti megvalósulni a Szovjetunió nagy jelentőségű új, nemzetközi békekezdeményezéseit. És e szolidaritás jegyében ünnepli meg ma a világ minden becsületes embere a május elsejét! A mi népünk is teljesíteni akarja a szocializmus történelmi küldetését, a béke védelmét. E küldetésünknek csak a Szovjetunió oldalán, a népi demokráciákkal szorosan összefűzve tudunk megfelelni. így is akarunk harcolni, így is akarunk dolgozni. Országunk, népi hatalmunk erős és szilárd — pártunk és kormányunk helyes politikája tette erőssé és szilárddá. Van erőnk, amellyel alátámaszthatjuk békeakaratunkat, amellyel tovább haladhatunk a szocializmus békés építésében. A XXI. kongresz- szus határozata — a szocialista országok nemzetközi összefogásának óriási erejére utalva — szögezte le, hogy a szocialista országok lényegében egyszerre jutnak d a kommunizmus kapujához. Ez a megállapítás — mint ahogy Kádár János elvtársnak, a XXL kongresszusról és az időszerű politikai kérésekről az elmúlt év márciusában megtartott beszámolójában elhangzott — világosan megmutatja a kapitalizmus és a szocializmus közötti egyik a-apvető különbséget. A kapitalista országok, az egyenlőtlen fejlődés következtében — hol az egyik, hol a másik — megelőzik egymást, és az előrejutó leigázza az elmaradottat. A szocialista, táboron belül — állapítja meg pártunk márciusi határozata — a gazdaságilag fejlettebb országok segítséget nyújtanak a gazdaságilag kevésbé fejletteknek, hogy ezek felzárkózzanak az élenjárókhoz. A szocialista világ- rendszerben megszűnik az elmúlt társadalomra jellemző egyenlőtlen fejlődés törvénye és pusztító hatását a szocialista országok kölcsönös, testvéri támogatása, tapasztalataik kicserélése váltja fel. A szocialista világrendszer alapvető törvénye, hogy azon belül minden egyes ország gazdasága szakadatlanul fejlődik, ugyanakkor gazdasági színvonala kiegyenlítődik — a legfejlettebb színvonalán. A szocialista tábor valameny- nyi népe a maga munkájával és sikereivel, mi a saját népgazdaságunk fejlesztésével, országunk felvirágoztatásával — járul hozzá a szocialista tábor erejének gyarapításához. És ennek a proletárinternacionalizmuson alapuló őszinte és megbonthatatlan kapcsolatnak számos gyümölcsét élvezzük már ma is, napjainkban is. Népgazdaságunk nagy léptekkel halad előre. A pártkongresszus útmutatásainak megfelelően, az ebben az évben befejezésre kerülő hároméves népgazdasági tervünk eredményeivel, az 1961-ben kezdődő új, ötéves tervünket alapozzuk meg — sikerrel. Ezen új tervidőszak alatt pártunk és kormányunk nem kisebb feladatot tűz népünk elé, mint hogy rakjuk le a szocializmus alapjait, gyorsítsuk meg a szocializmus építését hazánkban. E feladat megvalósítása óriási erőt és energiát követei meg. Népünk büszke bizakodással vállalta és vállalja e hatalmas feladatot. Tudjuk, hogy nem vagyunk, nem leszünk egyedül a nagy munkában. Segít bennünket a szocialista országokat összefogó proletárint emacionaliz- musban rejlő kifogyhatatlan és elfáradhatat- Ian erő, amelynek a szabadságban és békében élő szocialista népek a kovácsai. S a mai május elsejei ünnepein érmék tudata is eltölt bennünket! Ünnepelünk — s ünnepel az egész világ. Május elsejét — a munkásösszefogás nagy napját, amely a világ dolgozóinak leikében a szabadság eszméjének jelképévé vált. Valóban az erő és boldogság ünnepe ez a mai. Felemeljük fejünket, zászlónkat magasra tartjuk és köszöntjük szabad éveink eredményeit, üdvözöljük elénk fényesen kirajzolódó jövőnket. Az erő és boldogság ünnepe a mai — a rabsorsból felszabaduló népeknek az ünnepe, akiknek tegnap még hátukon csattogott a rabtartók ostora, s akik ma már szabad jövőjüket tervezik és védelmezik. Ünnepe ez a mai nap a kapitalista országok még elnyomott dolgozóinak, amelyen gyarapodó erejüket, békeakaratukat demonstrálják. „Zeng és dalol az élet...” — száll a dal a májusi utcákon, s a tavaszi szél messze lengeti győztes vörös lobogóinka*. ÉLJEN A 16. SZABAD MÁJUS 1. J A ^^VV\\AAAAAVvVvWWvW/vVvVWVWWVV'v'v‘v' ^ - v VVNAA/VNAAAAAAA/VNAA^'A/VSAAAAAAA/VVVVVSAAAAA/
