Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

I960, április 30., síérda NßPÜJSAG 5 es fél választott.. • VERÖFÉNYES tavaszi dél­után van. A káli homokdom­bok enyhe lankáin mindenfelé sarjad az uj élet. Az őszi ve­tések haragoszöld színbe öltöz­tek a kiadós eső után, arasz­nyira nőtt már a borsó, s a lucematáblák fiatal hajtásai is menedéket tudnak már adni a kisnyulak számára. Ebben a szép határban, szinte festői környezetben húzódik meg a helybeli Vörös Hajnal Tsz kis tanyája, ahol a tanyavilág ked­ves, idillikus képe fogadja az érkezőket. A pulikutyák csaho- lása, az istállók, és kazlak a régiek, a megszokott képet adják, de mégis van valami új ebben. A fejlődés a modern technika ide is behatolt. Az udvaron tehergépkocsi áll. a szövetkezet tulajdona. Mellet­te egy Zetor pöfög, s köny- nyedén vonja maga után a hengert. Távolabb kaparógép serénykedik: egyszóval a gépe­sítés nyomai teszik szebbé, igazán széppé a tanya életét. A másik kedves és megkapó kép az volt számomra, hogy a gyepes tanyaudvaron fiatal fiúk, legények, futballoztak. A szövetkezet fiataljai. Szombat délután, vége a munkának, mi­ért ne szórakoznának kedvük­re. ha lehetőségük van rá. Szinte restellem megzavarni vidám játékukat, de mégiscsak el kell mondanom, hogy miért jöttem. Tasi Jánost keresem. Tessék, éppen én vagyok az, Sokáig motoszkált bennem a kérdés, míg végre kiböktem, miért ragaszkodott a szövet­kezethez. hogyan találja meg számítását, jó-e, érdemes-e fia­talon szövetkezeti tagnak lenni? Sók fiatal ugyanis a könnyebb munka, a városi é’et reményé ben minden szakértelem nél­kül, havi ezer forintért elmegy segédmunkásnak, hétről hé’re utazgat, és lődörög, keresete jó­részét elkölti, ahelyett, hogy a falujában nyűgöd* an do'goz­hatna bármelyik szövetkezet­ben. őszinte és egyesen vá­laszt akartam kapni és kap tarn is ettől a 24 éves. komoly fiútól, aki a saját élete pél dájával igazolta pályává'asztá sa helyességét. — Miért ragaszkodom a sző vetkezethez? Első pillanatra talán nehéz is válaszolni, de most úgy mondom ki, ahogy érzem, szerelem ezt a munkát. A mezőn nőttem fel, ezt ta nultam az apámtól, ehhez ér­tek, miért mennék hát oda, amihez nem értek, ami idegen számomra. Ez az egyik oka. De Tasi János nem késik sokáig a vá­lasz iöbbj részével sem. Szé­lesre tárja a két karját, tekin­tetét körülhordozza a tanya környékén, s így folytatja: — Nézzen csak szét ebben a gaz EZ A NÉHÁNY szórakozási lehetőség, s eZ a közösségi élet kezdi már összékov esolni a fiatalokat, de ez még csak a kezdet. Még több szórakozási és kulturális lehetőségre volna még szükség, de még több kéz deményezés és öntevékenység hozhat nagyobb változásokat, gyakorolhat nagyobb vonzóerőt Tasi János és a szövetkezet többi fiataljai számára is. Az idő közben gyorsan ha­lad, búcsúzni ke 1 Tasi János­tól. de búcsúzóul érdemes meg hallgatni még, • amikor ezt mondja: — Ez a föld. az egész gazdaság a mienk, ebből éltek szüléink, ez tartotta el az idő sebb nemzedékeket, természe­tes hát. hogy ma, a gépek és a fejlett technika korszakában még inkább megtalálhatjuk boldogságunkat a ké’i homok­dombok gazdag jövedelméből. Meg is élünk belőle gazdagon, új életet, kulturáltabb kömye zetet teremtünk magunknak. Minden okunk megvan a biza­kodásra, miért íutamodnánk meg tőle? VALÓBAN így van! Igaza van ennek a komoly, megfontolt parasztfiatalnak. Hiszen ahogy telik az idő, a lófogatot ő is felcserélj majd egy szép napon Zetorral, motorkerékpárral járhat munkába, s akkor még inkább bebizonyosodik: jól vá­lasztott. Császár István Szövetkezeti divatbemutató Egerben Az elmúlt évben nagy siker­rel megtartott divatbemutató­kat az idén is megrendezi az Egri Női- és Férfiszabó Ktsz. Az 1960-as év során több nívós divatbemutatót rendez a Tex­tilruházati Kisipari Szövetke­zetek Tervező Laboratóriuma segítségével. Az első divatbe­mutató megrendezését május 7-re tervezik, amelyen fővárosi manekenek közreműködésével mutatják be a tavaszi és nyári új női- és férfiruha modelle­ket. A divatbemutatón olyan ruhamodelleket vonultatnak fel, amelyeket a megrendelők a szövetkezet méretes részle­geiben elkészíttethetnek. Melléküzem: jó jövedelem Üzemel a felsőtárkányi Dó­zsa Termelőszövetkezet mész­égetője. Ez a melléküzemág igen jó jövedelmet biztosít a szövetkezet tagságának: eddig mintegy 35 vagon meszet éget­tek és adtak el. A szövetkezet az ország távolabbi vidékeire is szállít meszet a Heves me­gyei termelőszövetkezetek el­látásán kívül. Legutóbb a sze­gedi és orosházi útfenntartó vállalatoknak is szállított. szólt a kapus, s miközben ba­rátságosan kezetfogtunk. be is gurult mellette a nagy gól, dehát annyi baj legyen, játék az egész munka utáni szóra­kozás. Mert ne gondolja senki, hogy csak munkából áll a káli Vörös Hajnal Tsz fiatal­jainak az élete. Gondoskodnak itt arról is, hogy a fiatalság otthonosan érezze magát. Ezzel kezdődött a beszélgeté­sünk, miután félrevonultunk a többiektől, akik ezután is gondtalanul rúgták tovább a bőrt. Alig telt bele egy félóra, megismertem Tasi Tamás éle­tét, megtudtam, hogyan él, mit dolgozik, hogyan találta meg helyét a szövetkezetben. Mielőtt erről írnék, előre­bocsátom, Tasi János olyan fiú, ahogyan a szövetkezet el­nöke azt előre elmondta ne­kem. Komoly és szolgálat­kész, derekasan helytáll a munkában, mindent megteisz a szövetkezetért. Megérdemelte, hogy a pártszervezet a tagje­löltek sorába is felvegye. TASI JANOS 1959 tavaszán lépett be a szövetkezetbe, az­óta él és dolgozik itt. élete, sorsa és mindennapos gondja is egybeforrt, eggyé lett a szö­vetkezet életével. S a múltja? Mint annyi sok száz és ezer szegényémber fiának, neki sem volt rózsás az élete. Földjük nem volt. de a földet szeret­ték. Dolgoztak a másén. Nap­számba járt a család mások földjére, egészen 1959-ig amíg a Vörös Hajnalban otthonra nem találtak. Azért beszélünk többesszámban, mert az édes­anyja & a húga is szövetkezeti tag lett egy évvel ezélőtt. A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy Tasi János igén fontos munkát lát el a szövetkezetben mint fogatos. Mindennap örömmel veszi kézbe a két sárga gyep’őjét, s kora tavasztól késő őszig mindig van munka a számára. A vetésektől kezdve, a beta­karításokig szinte mindenhol ott látható Tasi János fogata, rá mindenkor és mindenhol lehet számítani. daságban. A gazdagon termő földek, a sertéshizlalda, a ker­tészetünk, a gépeink, s az ál­latok — ez mind a mienk. Ami­kor másnak dolgoztam és semmink sem volt, nem hagy tam itt a paraszti munkát, hát miért lennék hozzá hűtlen most, amikor mindez a sok szép és jó a mienk. — Ebben is igaza van Tasi Jánosnak, aki már a gazda büszkeségével néz itt mindenre. Hamis lenne a kép, ha csu­pán a közös munka szeretetét említenénk, mint fő vonzó­erőt, s aem szólnánk a kereseti lehetőségekről. — A múlt évben mindössze tíz hónapot dolgoztam, s a jö­vedelmem 13 ezer forint volt. Nem sok. nem is kevés, meg­elégedtem vele. Havi 1300 fo­rint, s ugyanakkor minden es­te otthon vagyok, nem kell utazgatni, hideg koszton élni havi ezerért. A keresetünk szépen jutott, búzát, kukori­cát hazavittünk, sok zöldsé­get is és ezenkívül a háztáji jö­vedelem is igen sokat jelent. De tegyük még hozzá, hogy a szövetkezet évről évre erősö­dik, s az idén még na­gyobb jövedelem várható. Nincs olyan eljáró munkás, akivel én cserélnék. ÉS EZUTÁN most újra visz- szatérünk ahonnan elindul­tunk. a futballhoz. Délutáni játékukról eszünkbe jutott még egy kérdés, hogyan találják meg a szövetkezet fiataljai a kulturális és sportolási lehető ségeket. Hát kezdjük azzal, ami már megvalósult. A szö­vetkezet televíziót vásárolt Számukra, esténként van mi­vel szórakozni. Tavaly megala­kult a KISZ-szervezetük. s ez a kis közösség összekovácsolta őket. A közösségi élet lendü­letet, tartalmat ad a munkánk­nak. szórakozásunknak — mondja. — Miután már ilyen nagy tréningben talált bennün két, elárulom, hogy szeretnénk összehozni egy futballcsapatot is, azonkívül segítünk a köz ségi KlSZ-szervezetnek a ké­zilabda-pálya építésében, hátha mi is kedvet kapunk ehhez a sporthoz is. Hatvanban határidő előtt elkészülnek az iij épületek '^ej;Mel<5!ZW6ike7et|ÍNk^^ Elvégezték a tavaszi munka nagy- részét a káli Március 15 Tsz-ben Szorgos munkával láttak hozzá a tavaszi teendők el­végzéséhez a káli Március 15 Tsz tagjai. Az elmúlt napok­ban be is fejezték a kora ta­vasziak vetését. Ezenkívül 10 holdon barackot, 2 holdon meggyet, három holdon húsvé­ti rozmaring almát telepítet­tek. Elvégezték időben a sző­lő metszését is. A szövetkezet már működé­se első évében is nagy gondot fordít a kertészkedésre. Egy Kiültetésre vár a A mezőtárkányi Büzakalász Tsz tagsága az elmúlt évi ta­pasztalatok alapján az idén tovább fejlesztette a kertésze­tet. Az idén 22 holdon kertész­kednek, ebből 4 holdon para­dicsomot, öt holdon paprikát, nyolc holdon dinnyét, két hol­don káposztát és három hol­don mákot termelnek. hold zöldhagymájuk már sze­désre vár, szállítható. A 127 holdos kertészetben az idén paradicsomot, paprikát, ká­posztát, karfiolt és karalábét termelnek. Ezenkívül 52 hol­don sárga- és görögdinnye te­rem a szövetkezetnek. A ker­tészek szorgos munkája nyo­mán most már szépek a pa­lánták, s tartósodni a jó idő, hamarosan kiültetésre kerül­nek. A dinnyepalánták most kelnek a melegágyl üvegek alatt. paradicsom és a pslta A melegágyakban szépen fejlődnek a paprika- és para­dicsompalánták, csak a jó időt várják, s megkezdik a palán­ták kiültetését a szabadba. A szövetkezet tagjai úgy számí­tanak, hogy május végén már szállíthatják a primőr paradi­csomot, június elején pedig a paprikát. Szorgos munka Bekölcén A bekölcei Üj Barázda Ter­melőszövetkezet tagjai nagy lendülettel láttak hozzá a ta­vaszi munkához, s most már a vetés befejezéséhez közeledik. A szövetkezetiek nagy gondot fordítanak a növénytermesz­tés mellett az állattenyésztés­re is. Ennek is köszönhető, hogy szinte napok alatt fel­építették az ólat a nemrég vá­sárolt 15 anyakoca részére. Dorkó h. József keze alatt 25 marha hízik, a gondos ápolás, a hozzáértő hizlalás eredmé­nyeként ma már nagyon szé­pek a jószágok. (Erdélyi Bertalan) Fiatalok a Szakma Ifjú Mestere címért A KISZ-fiatalok kezdemé­nyezésére mozgalom indult a Szakma Ifjú Mestere címért megyénk ipari üzemeiben. Az új mozgalom célja, hógy a fia­talok minél szélesebb körét ösztönözze a szakmai, általá­nos műszaki képzettség növe­lésére, valamennyi iparágban megteremtse a törzsgárdát, ezen keresztül a magasabb mű­szaki színvonalat, valamint a fejlettebb technológiát. Megyénkben eddig 614 ifjú­munkás jelentkezett és jár el rendszeresen szakmai tovább­képzésre, hogy a Szakma Ifjú Mestere címhez szükséges kö­vetelményeknek eleget tehes­sen. A szakmai továbbképzése­kén elméleti és gyakorlati ok­tatás folyik, ami összesen 72 órát vesz igénybe, 36 előadás­ban, 6 hónap alatt. A tanfolya­mon részt vevő valamennyi ifjúmunkás szorgalmasan ké­szül, hogy elnyerje az arany, ezüst, vagy bronz fokozatot, amelyet az a fiatal kaphatja meg, aki a .tanfolyamra rend­szeresen eljár, a gyakorlati követelményeknek eleget tesz, a vizsgák során 14—10—6 kér­désre konkrétan tud válaszol­ni, illetve az üzem által kapott vizsgadarabot hibátlanul elké­szíti. A legjobb eredményt elért fiatalt, aki az arany, illetve az ezüst fokozatot eléri, annak a vállalat vezetősége órabérét emelheti, vagy oklevéllel, pénzjutalommal kitüntetheti. Gyorsan épülő, kétemeletes lakóházakkal gyarapszik Hat­van. s egyben városias jéllege is. A „papagály-házak” elké­szülte után új lakóházak épí­tése folyik: egy 16 lakásos HM-épület és 78 lakásos, két épületből álló lakótömb. A három épület készítői el- határózták, hogy gyorsabb munkájukkal ők is hozzájá­rulnak Hatvan városias jelle­gének növeléséhez, s a jelent« kező lakáshiány problémájá­nak megoldásához, ezért a 16 lakásos HM-épületet a határ­idő előtt tíz nappal, a 78 laká- sós építkezést pedig október 31-e helyett már október 20-án átadják rendeltetésének. Elhatározásuk megvalósítása érdekében az ütemtervben fel­tüntetett falegyent, amelyet április 25*re ütemeztek be, már április 20-ra elvégzik mind a három épületen. Ä Magyar Kutyatenyészték Országos Egyesületének Heves megyei Csoportja ápri­lis 24-én, az egri Gárdonyi Gé­za Gimnázium udvarán fajta- bemutatót rendez. A délutáni órákban megren­dezésre kerülő fajtabemutató programjában többek között szerepel Jurányi József titkár bemutatója és ismertetése a különféle kutyafajtákról, dr. Mánya Gusztáv megyei vezető főállatorvós előadása a fonto­sabb kutyabetegségekről, vala­mint az ellenük való védeke­zésről és azok gyógyításáról, és Rudlof Gusztáv, az egyesü­let elnökének ismertetése a ku­tyák idomításáróL A régi iskolám ( Ott jártain néhány . nappal ezelőtt, abban a kedves, I s régi iskolában, ahová mindig, ha alkalmam nyílik öröm- $ ; mel elmegyek, mert engem is hozzá fűznek vidám, gond- | I tálán diákéveim felejthetetlen tarka emlékei. Ott jártam, |, t ahol egykor tanáraim, áldozatkész, szerető szíve egy nagy I családban féltve gondozott és emberré nevelt. Ott jártam l a hatvani Állami Bajza József Gimnázium otthonos, meg- , í hitt falai közt, hol most is száz meg száz vidám diáié szór- | | gós munkával az életre készül. Ott jártam, ahol alakul, > formálódik — mint fazekasmester kezében a durva anyag , j csinos, művészi edénnyé —, a jellem, és szocialista ifjúsá- ! [ gunk igaz hazafivá, népéhez hű fiává nemesül. I Láttam a kedves diákarcokat, szemükből értelem vil- t 5 la nt felém, olthatatlan vágy a tudomány iránt, akarat a i I szebb és jobb elérésére, szeretet egymás iránt, tisztelet 0 I j vendégnek, bátorság az élethez, öröm a máért, remény a í ? még szebb holnapért. Igen, ilyen a mi ifjúságunk, egyre í erősebb, egyre gazdagabb! Érzik és tudják a kor, amely- j 5 ben élnek, szabaddá lett hazánk történetének dicső kor- } > szaka. Megváltozott az élet s tudják azt is, hogy nekik í I kell majd újra változtatni rajta, még szebbé, boldogabbá I < tenni azt. } I A „nagyobbak” néhány hét múlva kiszakadnak abból a I < nagy családból, ahol dr. Bartók Imre igazgató és a tanári i ' kar áldozatos, odaadó munkája érett emberekké vértezte j j őkét. Sokan tovább tanulnak, ott, ahová hivatásérzetük f i szólítja őket, mások a munkapad mellé kerülnek, vagy a r Í * munka ezernyi tarka más területén vállalják részüket * majd az új társadalom felépítésének hősi feladatából. Ds j bárhová is kerülnek, egy a cél s ezt ők is tudják. Egy ké- } rés és kívánság él bennük azok felé, akik nemsokára a i Í tudomány tengerén úszó hajóból az élet szigetére lépnek: i maradjanak hűek az iskolához s őrizzék emlékükben fia- } tál életüknek azt a néhány tovaszállt esztendejét, ahol a 1 t gyümölcs mézédesre érett és ahol a béke kis katonáit j ( úgy fegyverezték fel, hogy mindörökre törhetetlen s győ- J » zelmes hadsereg marad. Kívánjuk, hogy mindenki a maga • j által kiválasztott munkaterületen legyen az, amit várunk f j tőle, igaz, becsületes és művelt, hűséges harcosa a béké- J ; nek és megbecsüli, dolgozója a szocialista hazának. ) Dr. Rőczey Ödön ( Paul Guimard: Hárman Párizsban í e Havre utca 6. A Saint- Lazare pályaudvar kö­zelében ... Itt árulja sorsje­gyeit tíz éve egy magányos, öreg hadirokkant, Julien Leg- ris. Végigharcolta az első vi­lágháborút, s nem történt vele semmi különös azon kívül, hogy életben maradt. Nap-nap után vonatra száll Ville-d’ Avray-ban s nyolc óra tájban elfoglalja posztját a Le Havre utca 6. szám alatti sarkon. Julien ismeri a járókelőket, tízéves mozdulatlan állomáso­zása alatt néhány arcot kény­szerűen megjegyzett, s az érde­keltek tudtán kívül, lassan ba­ráti kört alakított ki. Egy kövér asszonyság halad el előtte. Haja a szemébe lóg, szeme az arcába, arca a nya­kába, melle a hasára, hasa a combjára. E hústömeg minden síkja úgy csüng a föld felé, mintha éppen most olvadna. „Nyolc óra negyvenkettő” — gondolja Julien gépiesen. Mert a Saint-Lazare-i reggeleken minden arcnak pontos ideje van. Julien azért kedveli ezt az asszonyt, mert ő az előfutár. Az asszony után néhány perccel, 8 óra 44 perckor feltűnik Fran­cois. Francois Julien gyűjtemé­nyének gyöngye, Julien legjobb barátja. 8 óra 56 perckor Ca­therine halad el mellette. Fran­cois útja egy reklámirodába vezet, Catherine a színiiskolába tart. Julien Legris reménytelen sorsú, nagyon elhagyatott öreg, lassan elkopik belőle- a célját és értelmét vesztett élet. Egyet­len akárat tartja még benne az életerőt: megismerteti egymás­sal Francois-t és Catherine-t. hogy ők ketten boldogok le­gyenek. De a két fiatal vonat­nának érkezése között tizenegy perc a különbség. Julién min­dent elkövet, hogy a lány és a fiú találkozzanak. tT árom szálon fut a törté- 11 net; gazdag epizódok egészítik ki. Filmszerűen lép be a cselekménybe, rövid idő­re, egy-egy mellékfigura: a „börzéké” karján csicsergő „nyolc óra negyvenhármas barna kis nő”, a négy ujjával dicsekedő férfi, aki hüvelykjét Main de Massiges-nél hagyta, és más figurák is, akik felvilla­násukban megragadók, emléke­zetesek maradnak. Guimard eredetien ábrázol­ja három alakját, Francois-t és Catherine-t közel vezeti egy­máshoz, aztán véletlen útjukra engedi őket, hogy csak az öreg sorsjegyárus holtteste mellett találkozzanak majd végérvé­nyesen, s a halál mellől indul­janak együtt tovább, az életbe. 1 Guimard kisregénye négy részből szerkesztett; ezek cí­me: „Julien”, „Francois”« „Catherine*’ és „Utójáték”. A regény első, három részre osz­tott része, „Én”-novella, egyes első személyben elbeszélt belső monológok mozaikja. És mennyire illik ez a régies for­ma Paul Guimard egyszerű és nemes líralságához, keresetlen érzelmességéhez. A regény alakjai... Julient az utcán éri a tragikus haláL Francois — rokonszenves* megnyerő férfialak, akiből ta­lán művész lehetett volna, ha a palettát választja Benett- Desbordes-né reklámirodája helyett. Catherine — „egy ti­zennyolc éves leány, aki egyet­len ételről sem hajlandó elhin­ni, hogy fölséges lenne, amíg csak meg nem kóstolja.” A sze­relmet is megkóstolja egy pad­lásszobában a 20 éves Antoine- nal. Poétikusan szép az a jele­net, mikor esetlenül, szűziesen felajánlkozik a fiúnak, mert nem akar mindjárt a filmpro­duceré lenni; „az ember nem felejti el egyhamar az elsőt” — mondja. Catherine sikerre és népszerűségre vágyik. Aljas módon használják ki ártatlan­ságát a romlott flimszakembe- rek, de Catherine a filmprodu­cer ágyában is tisztának, ár­tatlannak hat. riuimard kegyetlen és V'r maró szatírát írt a nagyképű, ellenszenves film- szakemberek hamis világáról. Ezek az emberek fiatal lányo­kat vetkőztetnek a filmkamera előtt, később a díványon is­métlik meg ugyanezt. Sikert és halhatatlanságot ígérnek a tapasztalatlanoknak, s mikor megunják testüket, túladnak rajtuk, mint egy ócska ruhán, hogy újabb, kívánatosabb és frissebb áldozatok után va­dásszanak. Bájosan, meleg együttérzés­sel ír Guimard, mikor Julien- ról. Francoisról, Catherine-ről szól, de hangja felháborodástól remeg, mikor a filmvilág gála­lovagjait illeti. uimard művészien rögzít regényében egy-egy moment-képet, merész sujet-i vannak. Előadása sallangtalan* művészien rövid. Tömör mon­datai mögött mindig egy-egy elhallgatott gondolat és érze­lemvilág lappang. Paul Gui­mard vérbeli író, született el­beszélő. Paul Guimard már kész író. Ezt bizonyítja az a je­lentős elismerés — az „Inter- allié”-díj — amellyel kisregé­nyét 1957-ben jutalmazták. p. a

Next

/
Thumbnails
Contents