Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

4 népüjsAg 1960. április 17., vasárnap Í-hueI iXa vemre! Az utcán elszáguldott mel­lettem egy autóbusz, s utána percekig nem láttam a portól. Pedig éppen előtte csodálkoz­tam azon, hogy ez az autóbusz milyen szép tiszta. Igaz, hogy a városi tanács előtt elhaladtá- ban locsolták le vízzel virág­öntözés ürügyén, számos gya­logjáróval együtt, s Így maradt rajta csak néhány porfolt, amit viszont azoknak köszönhetett, akik a lakások ablakaiból az Utcára rázzák porrongyaikat. No végre, csak hogy megkez­dődött a tavaszi tisztasági hó­nap Egerben!... (w) — a gépállomások készülnek a füzesabonyi já­rásban a kukorica négyzetes vetésére. A traktorosok He­vesen a gépészképző iskolán vettek részt oktatáson, most a gépállomásokon a gépke­zelőket oktatták ki a helyes munkamódszerekről, egyhetes tanfolyamon.- A NAPOKBAN értekezle­tet tartottak a füzesabonyi já­rás termelőszövetkezeti és ta­nácselnökei. Az értekezleten, amelyen a sertéstenyésztés je­lenlegi helyzetét és további feladatait beszélték meg. meg­jelent dr. Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács VB- elnöke is. — FONTOS PROBLÉMÁT tárgyalnak április 25-én Egerszóláton a községi tanács végrehajtó bizottsági ülésén. A termelőszövetkezet munká­járól, eredményeiről és a jö­vőbeni tennivalókról lesz szó.- MAKLÄRON és Bélapát­falván az elmúlt esztendőben beruházásból tűzoltószertárak építését kezdték meg. A mun­kát ebben az évben a község­fejlesztési alapból fejezik be. — VIDÁMAN UNNEPLIK a hűsvétót Füzesabony fiatal­jai. A községi KISZ-szervezet ugyanis ma este nagyszabású bált rendez, amelyre meghívta Füzesabony összes fiatalját.- ORVOSI LAKÁS és ren­delő építését kezdik meg rö­videsen Ostoroson. Az ebben az esztendőben befejezésre ke­rülő munkára és még más építkezésekre 570 ezer forintot fordítanak a községben. — ÁPRILIS 30-án tanács­ülést rendeznek Nagyvisnyón. Az ülésen a tanács tagjai a lakók körében elhangzott ja­vaslatok, vélemények és kí­vánságok alapján a község­fejlesztési munkát tárgyalják meg. 17-én, vasárnap • Egerben délután 3 és este 7 ót LUXEMBURG GRÓFJA Szűcsiben este 7 órakor: NÓRA tS-án, hétfőn Egerben este 7 órakor: ÉRDEKHÁZASSÁG Egercsehiben este 7 órakor: AZ ARANYEMBER Kedden szünnap. Egerben vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Városi Műve­lődési Házban mesedélelőtt lesz a gyermekeknek, filmve­títéssel egybekötve. Este 8 órakor, ugyancsak a Városi Művelődési Házban vi­dám húsvéti bált rendeznek. Az egri Vörös Csillag Film­színházban délután és az esti előadásokon a Mennyei pokol című egyiptomi filmet mutatja be. Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház vasárnap a Luxemburg grófját, hétfőn az Érdekhá­zasságot mutatja be. V. István, Gyöngyös: Lakásügyé­vel foglalkoztunk. A Gyöngyösi Városi Tanács VB lakáshivatalának vezetője tájékoztatott bennünket, hogy a 35/1956. MT. számú rendelet 58. paragrafusa biztosítja a háztu­lajdonos jogait. Eszerint, ha a je­lenlegi lakó házából kiköltözik, a lakáehivatal felszólítja önöket igé­nyük bejelentésére. Ugyanez a rendelet azt is kimondja, hogy ha jelenlegi lakója albérlőt fogad, el­költözése alkalmával magával kell vinnie albérlőjét is. A lakást tehát ebben az esetben is ön kapja meg, Megkérdeztük a Heves me gyei Népi Ellenőrzési Bizoti ság megyei elnökét, hogy is- meri-e azt a vitát, amely cik­künk nyomán az építkezések­kel kapcsolatosan keletkezett, érkezett-e hozzá panasz és mit tettek a népi ellenőrök ebben az ügyben. — Felfigyeltünk az újság­ban közölt „Nemtörődömség, hanyagság, felelőtlenség” cí­mű írásra. Figyelembe véve a rendelkezésünkre álló kevés szakembert, eddig csak az egri Egészségház utcai 25—27. sz. lakóépületnél fennálló hiá­nyosságokat tudtuk megvizs­gálni. — Mi a véleménye Cse- pelyi elvtársnak a kémé­nyekről? — A kályhák és tűzhelyek füstelvezetése nincs biztosítva, olyan szűk a füstjáratok ke­resztmetszete, hogy akkor is hatalmas füstmennyiség tör be a lakásba, ha más fűtött be, ennek következtében majd­nem minden lakásban kormo­sak a falak, a lakók sokat szenvednek emiatt. Felelősnek tartom a tervezőt, még akkor is, ha típusterv szerint folyt az építkezés. A rendelkezé­sünkre álló rövid idő alatt nem tudtuk eldönteni, hogy a kivitelező építőipari vállala* kellő gondossággal még tudta volna-e előzni a bajt. — Ki a felelős a csőre­pedésekért, a szigeteletle- ntil hagyott vízvezetéke­kért?- A tervező hegesztett víz­vezetékcsövet írtelő. Az egyik szakértőnk megállapítása sze­rint az egri nyomásviszonyok miatt húzott csőre lenne szük­ség. így várható, hogy a cső­repedés állandó jellegű lesz. Ezért a tervezőt, a szigetelet- lenül beépített bekötő vezeté­kekért a kivitelezőt terheli a felelősség. De mulasztás ter­heli az építtető műszaki ellen­őrét is. — Mit állapítottak meg az ajtókról, ablakokról és a parkettről? — A nyílászáró szerkezetek a lakások többségében nem működnek, vagy hiányosak, megállapítható, hogy beköltö­zéskor sem működtek. A gyá­rilag hibás ajtókat, ablakokat nem lett volna szabad az EM Heves megyei Építőipari Vál­lalatnak még akkor sem be­építenie, ha azokat az alvál­lalkozótól készen kapta. Fele­lősség terheli a kivitelezőt, de az ellenőrzés elmulasztásáért az átvevő műszaki ellenőrt is. Sok helyen, főleg a lépcső­házakban pereg a vakolat, mert rosszul oltották a me- szet, több lakásban hiányzik a szellözőnyílás és koromfogó, ez pedig növeli a kéményhi­bákat, a tetőzet építése hiá­nyos, a szellőző vezetékek nin­csenek tömítve, becsurog az eső. Mindezekért — a terve­zési hibákat leszámítva — el­sősorban a kivitelezőt terheli felelősség, természetesen bele­értve az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot és az alvállalkozókat is, de fel kell vetni a műszaki ellen­őrök (Beruházási. Bank és me­gyei tanács) felelősségét is, annál is inkább, mert tudo­másunk szerint a kémények és a bekövetkezett csőrepedések javításán kívül a hibák kikü­szöbölésére eddig semmi ér­demlegest nem tettek. — Egyik-másik lakó nem rongálja az új épü­leteket? — Meg kell mondanom, akad hiba itt is. A népi ellenőrök név szerinti feljegyzéseket ké szítettek. és ennek alapján megállapítható, hogy sokan el­hanyagolják az új lakásokat, nem becsülik meg azokat és nem élnek kultúrember módra, bármennyire is a műveltebb emberek közé sorolják magu­kat. Sürgősen gondoskodjanak az illetékesek a nagy lakó­tömbök megfelelő szeméttáro­lásáról és még inkább annak folyamatos elszállításáról. A városi tanács egészségügyi osztálya is elhanyagolta itt az ellenőrzést. — Kielégítőnek tartja-e a Népi Ellenőrzési Bizott­ság ezt a vizsgálatot, illet­ve a tények megállapítá­sát? — Egyáltalán nem. éppen ezért helyeseljük, hogy az új­ság nyilvánossága elé vitték ezt az ügyet és élesen felve­tették a kérdést. Nagy szükség van minden új lakásra, tud­juk. hogy „rohamléptekkel’' kell haladnunk az építkezések­kel. de nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy nemtörő­dömség, hanyagság és felelőt­lenség miatt milliós értékek idő előtt tönkremenjenek. Ko­rábban már vizsgáltuk az eger­esein. a tamazsadányi és más építkezések ügyét, akkor gon­doskodtunk a felfedett hiá­nyosságok garanciális időn be­lüli pótlásáról. Most úgy lát­juk, hogy nagyon elburján­zottak a hibák, átfogó és szé­leskörű intézkedésre van szük­ség, hogy a további károkat megakadályozzuk. Mi is fel­mérjük erőinket, hogy további vizsgálatokat végezhessünk. De máris intézkedéseket tet­tünk. hogy az egri építkezé­seken tapasztalt hiányosságo­kat lehetőleg még a garanciá lis időn belül a kivitelező meg­szüntesse. Ennek érdekében további vizsgálat és esetleges felelősségrevonás céljából jegyzőkönyvünket átadtuk az ügyészségnek. F. L. EGRI VÖRÖS CSILLAG 17—16—19-én: Mennyei pokol EGRI BRÖDY 17-18-án: Nincs előadás 19-én: Téves kapcsolás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 17- én: Három csillag 18— 19-én: A félkegyelmű GYÖNGYÖSI PUSKIN 17- én: Magány 18— 19-én: Rosemarie (szélésvasznú) HATVANI KOSSUTH 17—18—19-én: Szombattól hétfőig HEVES 17- én: Rákét a támaszpont 18- 19-én: És Varsó messze van UZESABONY 17—18-án: Szegény gazdagok 19- én: Fantasztikus utazás PÉTERVASARA 17- én: Bryc.h-polgár 18- án: Nincs előadás 19- én: Matrózok dala EGRI BÉKE 17-18-án: Virrad *m ÁPRILIS 17., VASÁRNAP Ezen a napon tölti be 66. le tévét NYJKITA SZERGEJE- iics HRUSCSOV, a Szovjet­unió minisztertanácsának elnö­ke és az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára. Ukrajnai bányászcsaládból származik, 1918 óta tagja a pártnak. 1935—38-ig mint a moszkvai ke­rület első titkára a modem fő­város megalkotásán dolgozott, majd Ukrajnában a párt első titkára lett. A Nagy. Honvédő Háború alatt mint altábornagy, a Katonai Tanács tagja volt és ő irányította az ipartelepek át­telepítését, valamint az ukraj­nai partizántevékenységet. Hruscsov elvtárs 1958. március 27-e óta tölti be a miniszter- tanács elnöki tisztét. 35 évvel ezelőtt, 1925-ben ala­kult meg a Koreai Kommunista Párt (jelenlegi Koreai Munka­párt.) NV. SZ. HRUSCSOV 1960. ÁPRILIS 18., HÉTFŐ 1955. Bandungban megnyílt az ázsiai és afrikai államok kon­ferenciája. 1955-ben halt meg A. EINSTEIN német fizikus. 1960. ÁPRILIS 19., KEDD 400 évvel ezelőtt. 1560-ban halt meg MALANCHTON FÜLÖP német humanista, reformátor. Luther munkatársa. Luther halála után engedményeket tett tanaiból és nagy jelentőségű munkát folytatott a közép- és felsőoktatás megszervezése terén. E mun­kásságáért kapta a „Németország tanítója*’ jelzőt. Malanchton 1497-ben született. Megyénk minden községében van mozgóképszínház egy keskenyfilm-vetítőgéppel is. Minden helységben, ahol az autó látogatást tesz és könyvet oszt, ott játékfilmet is vetíte­nek és ezzel is igyekeznek a falu kulturális szükségleteinek kielégítését szolgálni. A vállalat múlt évi tervét 104,2 százalékra teljesítette. A megye mozijaiban 1959-ben 26 198 előadást tartottak — 3 millió 680 ezer mozilátogató előtt A megye területén működő moziüzemeknél összesen 420 főnyi műszaki és adminisztra­tív személy szolgálja a közön­ség kulturális igényeinek mi­nél tökéletesebb kielégítését. A vállalat jó munkáját dicsért hogy a megyében negyven mo­zit a mai követelményeknek megfelelően állítottak helyre. O. M. 'iiiRiiatiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiitiiiiiiiifiiiipiiiiiatiiiiiiiBiiiiittiiiuiiaiiiiiiiiaiiiiiiiiiitiiiiiiiuaitiiiiHiiiviifMViiauiiivinitiiiiitiaiiaiiiiifeHaHiiiiiiiHiiiiiiitii iftiiaiiaiiiiiiiiiiiciiitTviiiiiiiiBiiitiiiiiitiiiaimiiitiiiiuiuviiaiiiiifltiiiiiiiiiivttiiniiiiisiiiiiiiiitfaitt'iiiiiHiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiitv Váraszó községben most folynak a villamosítási mun­kálatok, amelyek már befeje­zéshez közelednek és ezzel pár­huzamosan a megye községei­nek mozgóképszínházzal való felszerelése is befejezést nyert. Hogy ezen a téren milyen nagy, elismerésre méltó mun­kát végzett a Heves megyei Moziüzemi Vállalat, mutatja az, hogy amíg 1938-ban csak 36 mozi működött a megye te­rületén, addig ma már 171 mozgóképszínház szolgálja a közönség ilyen irányú igényei­nek kielégítését. Ebből a 171 moziból 127 tartozik a vállalat kezelésébe, míg 44 társadalmi mozi. A „művelődési autó”-t — amelynek feladata a távoli falvakat és tanyahelyeket köl- csönkönyvekkel ellátni — a Moziüzemi Vállalat felszerelte L A mikor elment, tízéves ™ voltam. De tisztán em­lékszem reá. Emlékszem, mert olyan különös és fájó volt, ahogy elment. Az, ahogy rám­nézett. Az, ahogy a kezemet megfogta és az a csók, ame­lyet homlokomra csókolt, olyan forró volt hogy még ma is érzem a helyét. Amikor másodszor találkoz­tam vele, akkor én már érett fiatalember voltam. Véletlenül találkoztunk. Én nem ismer­tem volna meg, mert egészen másnak képzeltem. Anyám lát­ta meg őt, amint mellettünk elment, ö is észrevett bennün­ket, mert hirtelen megállott. Egy lépést előbbre is jött. de aztán — mintha nagyegyszerre eszébe jutott volna valami — megállott és bágyadtan, sóvár- gón nézett rám. Rám, a fiára, akit már öt éve nem látott... Tanácstalanul anyámra néz­tem. ő összecsukott, vértelen ajakkal, sápadtan, hideg te­kintettel állt mellettem, mint­ha kőből lett volna a szíve. Csodálkozó arccal fordultam feléje: — Anyu, ki ez az ember? — Az apád — mondta kese­rűen. szemrebbenés nélkül. — Menj hozzá, beszélj vele. Meg­várlak. Szinte repültem feléje. Hosz- szan megölelt. Megcsókolta ar­comat. homlokomat, úgy mint mikor elment. Kezemet meg­hatódva szorongatta. Először csak a szeme beszélt. Repdes- ve, mint tépett fecskeszárny, amikor régi fészekre talál... Aztán kérdezgetett. Hosszan, aprólékosan, mintha minden elmulasztottat pótolni akarna. Én felelgettem neki. Nem kérdeztem tőle semmit. Pedig TŰRI BÁLINT: mennyire akartam. Sokat akar­tam kérdezni tőle, de nem tud­tam, mert nem győztem eleget gyönyörködni benne. Nem tud­tam betelni látásával. Mert szép ember volt az én apám. Magas, fekete, nevetős kék szemű, szo­morú ember... Most is meg- érzett szavadban a szomorúság. Aztán észrevettem ezt nevetős szemében is, amely pajkosan csillogott; örömkönnyekben fürödve. És láttam a szomo­rúság bélyegét a mosolyában, ajkának szögletében is. Kíno­zott, gyötört a gondolat: miért szomorú az én ajtóm? Miért? És mi, vagy ki volt az, aki őt az anyámtól örökre elvá­lasztotta? Kj volt az és miért tette?! Kérdéseimre szerettem volna választ kapni, de anyám felénk tartott és párán csolólag rámnézett. Mennem kellett. ök most sem szóltak egy árva szót se egymáshoz. Csak ajtóm köszönt anyámnak, né­mán emelve kalapját, hálás szemekkel: azért, hogy talál­kozhatott velem... Én könnyes szemekkel néze­gettem hátra. Búcsúztam apámtól, aki még mindig állt levett kalappal, mozdulatlanul a járda szélén, elnedvesedett tekintetével kísérve lépteinket. A szél felborzolta őszbejátszó haját, ő csak nézett, nézett utánunk... II. IT erestem, kutattam min- denütt. Beszélnem kel­lett vele. Hajszolt, égetett a szörnyű kíváncsiság és annak Apám... Életepizód a kapcsolatnak az érzése, ame­lyet csak igazán azóta éreztem szívemből, amikor újra láttam. Egyszerűen lakott, szinte sze­gényesen. Bérelt szobában, bé­relt bútorok között, magányos­ságban. elhagyatottan, szürkén. Nagyon megörült jöttömnek. Úgy fogadott, mintha már na­gyon régóta várna rám. Ügy beszélt velem, mint férfi a férfivel, mint barát a barát­jával. Nem is komorodott el, mikor megkérdeztem tőié, mi­ért hagyta ott anyámat. Soká­ig gondolkozott. Én éreztem, szívének legérzőbb, legfájóbb pontjába martam a szavak­kal. — Anyád nem mondta el ne­ked? — kérdezte. — Soha nem beszélt rólam? — Beszélt... Csak olyan va- lószínűttenül,, hogy nem tud­tam elhinni. Azt mondta, azért hagytad el őt, mert meguntad.. Mert mást szerettél. Mert ka­landvágyé voltál. Tekintete fáradtan leesett. Halkan mondta: — Igaz ...! Ezt az egy szót mondta csak. Többet nem. Nekem fájt ez. Ez az egyetlen szó apám szá­jából. Fájt, hogy minden igaz. Mégis olyan hihetetlen volt az egész. Nem tudtam bele­nyugodni. — Dehát miért? — Miért? — ismételte fárad­tan a kérdést és tekintete a semmibe tévedt. — Mert elté­vedtem, fiam, eltévedtem... Egy málsdk asszony megté­vesztett — Talán az a másik, az szebb volt, mint anyu? — Szebb volt-e? Ah, fiam ... a szemének fénye volt. Ér­ted? Ennek az asszonynak a szeme új utakat tárt elém! Ebben az asszonyban minden megvolt, ami az anyádéból hiányzott. Most éles csönd telepedett közénk. Szinte hasított. Aztán még riasztóbban hatott. En szólaltam meg. — És megvoltak ebben az asszonyban az édesanyám ér­tékei is? Apám felegyenesedett és hosszan, mélyen kutatta arco­mat. — Nem, nem! O sem volt tökéletes... De erre már ké­sőn döbbentem rá. Akkor tud­tam csak, mennyire elvakult­tá lettem. Habzsoltam az éle­tet és nem érdekelt semmi más. Elhagytam egy asszonyt, hogy szerethessek egy mási­kat. Azt hittem, így majd jobb lesz. Éltem, fiam és mit ért az én életem? Csak addig értem valamit, amíg anyád mellet­tem volt. Csak addig voltam ember. Aztán meg.. ? Elhallgatott. Szeme csukott pillái alól kiperdültek a köny- nyek és súlyos cseppekben fu­tottak végig arcán. Én szótla­nul néztem, és lassan szívemre tódult minden, minden, ami egy csüggedt órán fájhat. Felállt és odajött hozzám. Megfogta a kezemet forró re­megő kezével. — Igaza van anyádnak.., nyugtalan vérű, meggondolat­lan voltam, s kalandvágyó, rossz ember és ... és — rette­netes zokogás tört belőle fel. Szivem a fájásig dobogott — és ... nem apának valói ömlött a könnye. Apám sírt, mint egy gyerek. III. A nyám is eljött a teme- ** tésre. Pedig nem hívta senki. Szomorú, vérző szívvel búcsúztam apámtól. Mikor a temetőből kiér­tünk, anyám, anélkül, hogy kérdeztem volna, beszélni kez­dett. Nagyon sajnálom!... Most, hogy már nincsen többé, hogy örökre elment. Istenem, hogy mennyit kell tűrni, hogy mennyit kell szenvedni a sze­génynek! — zokogás remegtet- te ajkát. Szepegve folytatta: — Nem illettünk össze. Elrontot­tuk egymás életét... Nagy­nak tartotta magát, büszke volt. En is... Itt egészen elhalkult anyám hangja, a megbocsátás szelíd hullámai törtek fel szívéből. — Másíképp kellett volna mindent... az egész életet. Ekkor láttam, könnycsepp szaladt végig anyám arcán. Ez volt a legfájdalmasabb, legfá­jóbb könnycsepp, amit az ő szeméből láttam. Nagy csillo­gó könnycsepp volt ez, a ke­serűség gyökeréből való... En nem szóltam semmit. Apámra gondoltam, akit iga­zán csak ekkor kezdtem meg­ismerni ... Hozzászólás egr bíráló cikkhez: A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megyei elnökének véleménye a la ásépitésekröl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents