Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-16 / 90. szám
I960, április 1®,, ssopiljat KÉPOJSAG a Álmodozni tudni kell Érdekes vólna egy olyan statisztika, amely hűen kimutatná, hogy ellenségeink, de még jó szándékú figyelőink is, hányszor, de hányszor vádoltak bennünket: álmodozás az egész, üres ábránd. Volt, ki még Vörösmarty híres sorait is fejünkre citálta: „Ábrándozás az élét megtontója, amely kanosaiul festett egekbe néz...” Érdekes volna egy olyan statisztika is, amely hűen kimutatná, hogy történelmünk évszázadai alatt, egészen napjainkig ezek az ábrándok, ezek az álmok, hogyan és mennyire realizálódtak a mindennapi életben, hogyan és mennyire öltöttek valós testet előbbre víve az ország, a nép sorsát. Mert álmodozókban nálunk soh’sem volt hiány. Olyanokban sem, akik ellen szót emelt a költő, akik, mint Oblomov, az álom fekhelyén túl jutni sem nem tudtak, sem nem akartak, de olyanokban sem, akik „az ébrenlét” tetteiben mindenkor nekiütköztek annak a falnak, amely a megvalósítás ellen emeltetett. Világot, hazát megváltó tervek, álmok nagy temetője volt ez az ország, ahol a mumikált középkor hullaszagától mégmérgezve hulltak a semmi kútjába a megannyi nagyszerű tervek, elgondolások. Nemcsak Apáczai Csere János sorsa futott a tragédiába, de szár zadokon keresztül mindazoké is, akik fényt szerettek volna gyújtani abban a sötétségben, amelyben egy nemzet volt tespedt álomra kényszerítve, nemcsak Széchenyi sorsa teljesedett be, de mindazoké, akik vagy nem látták, vagy még nem láthatták, hogy az ébredéshez elsősorban nem a sötétség, de sokkal inkább a fény gyűlölői ellen kell és következetesen kell harcolni. Álmodozni tudni kell! Ehhez hozzátartozik az is, hogy meg kell teremteni az alapját, amikor az álmok, ábrándok testet ölthetnek. Mi megteremtettük! Az elmúlt másfél évtized humuszban gazdag talaján egyre dúsabban, egyre ter- mpbben kalászolnak az elvetett „álommagok”, egyre több azoknak a száma, akik merészen és magabiztosan mernek és tudnak álmodozni, s mind több az olyan ábránd, amely csak volt ábránd, amely most valóság, beteljesülés. Nem követtünk el felség- sértést az ábrándozás őfelsége ellen, hogy tervekben rögzítjük ezeket az álmokat. Tervekben, amelyek sorról sorra, évről évre ültetik át a boldogító valóságba mindazt, amelyen még jó szándékú ismerőseink is elnézően csóválták a fejüket, mindazt, amelynek óhajtása visszanyúlik népünk történetének távoli évszázadaiba is. És ami ezzel párhuzamos: megtanultunk nem napokban, de években számolni, megtanultunk a holnap helyett a jövő évre, öt évre, sőt tizenöt évre is előretekinteni. Mert ehhez is megvan a reáli3 alap: a társadalmi rend, amely biztos, fejlődő, sziklaszilárd, s amelyre nemcsak az egyén életét, de az egész társadalomét is lehet építeni, bízni — előre újabb másfél évtizedre. Az ötéves terv, a második „álmai”, számokban vázoltattak fel egész népünk előtt. Számokban, amelyek már sem nem ridegek, sem nem érdektelenek számunkra, számokban, amelyek megvalósult, illetőleg megvalósításra váró ábrándokat jelent. Az ipar 70 százalékos fejlesztése egymagában még nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy egyúttal új iparvárosok létrejöttét hozza magával, ahol új munkástömegek találnak teremtő munkára, ahol még jobban kibontakozik a szocialista, a kulturált, civilizált életforma, s hogy ennek nyomán, újabb és jelentős emelkedés lesz népünk életszínvonalában — mindjárt többet, szebbet, ha úgy tetszik, líraibbat mond ez az egyetlen szám. Amely meg ábránd, avagy álom! Dehát álmodózni tudni kell, számokban is, elvékben is, években is. S vajon nem tud-e álmodozni az a szövetkezeti elnök, aki most lett egy ötezer holdas gazdaság vezetője? Vajon nem tud e merészen ábrándozni egy iparvállalat munkásból lett igazgatója, vagy egy falusi tanácselnök, vagy egy egyetem dékánja? Tud, új módon és hittel telten tud és senki se nézi fantasztának, megszállottnak és nem is érzi magát egyedül, akinek egy ország közönyévé! kell már eleve kudarcra ítélt küzdőimet vívnia. Megtanult népünk józanul álmodozni, megtanulta, hogyan lehet ezeket az álmokat megvalósítani, de azt is megtanulta, hogyan kell álmait, terveit megvédeni. Történelmi lecke volt és nemcsak fiúknak, mint Ady ajánlotta, nemcsak az elmúlt tizenöt esztendő, de a ma minden órája és tette, történelmi lecke fiúknak, apáknak: lehet és kell álmodozni, kell és van miért álmodozni. Mert a tették követik az ábrándokat, mert van erő. amely tettekké formálja népünk vágyát, óhaját. A mi egünk nem festett, a mi ábrándjaink nem rorttjáh meg életünket. Szebbé teszik! Gynrkó Géza Segítenek a» új gépek Meaőtárkanyban a Buzaka- lász Tsz tagjai kihasználták a 3004/2-es számú kormányrendelet által nyújtott lehetőségeket. Erre a gazdasági évre 75 százalékos állami hitellel rendeltek egy új Zetort pótkocsival, ezenkívül egy fűkaszát is vásároltak. Egy hónappal ezelőtt, már megérkezett a Zetor, s most várják a pótkocsit, s utána pedig a többi gépet is. A Ze- tomak főleg a növényápolásoknál és a fuvarozások lebonyolításánál veszik majd hasznát. a fűkasza pedig a takar- ményféleségek betakarításának gépesítésével segíti majd a szövetkezeti tagok munkáját. Higanygőz-lámpákat szereltek fel kísérletképpen Egerben A közvilágítás további korszerűsítése érdekében több városban különböző újabb világítótestek felszerelésével és bekapcsolásával kísérleteznek. Ennek során az elmúlt napokban Egerben is újszerű kísérletet folytattak: a Széchenyi utcától a Dobó térig 12 higanygőz-lámpát szereltek fel egy estére. Az illetékes szervek ezúttal különböző műszerek segítségével lemérték, hogy az újfajta égőkkel menynyivel jobb az utca és tér világítása. Ha a kísérlet után a számítások jó eredményt mutatnak, a jövőben több helyen véglegesen felszerelik a higanygőz-lámpákat. Bűvészek olimpiája Bolognában A napokban 18 országból 274 hivatásos „varázsló” gyűlik össze Bolognában, hogy bemutassák egymásnak leg - újabb trükkjeiket és megállapítsák: milyen az utánpótlás a szakmában. A kongresszus ugyanis 97 „varázsinas” jelentette be, hogy ki szeretné tanulni a szemfényvesztés mesterségét. Ezeket szigorú vizsgának vetik alá, mielőtt beléphetnének a „bűvészek céhébe”. A bűvészek kongresz- szusát bemutatóval kötik egybe, amelyen különböző cégek bűvészmutatványokhoz való kellékeit állítják ki. A bűvészkongresszus egyik részvevőjének, a spanyol San- tolarianak megtiltották, hogy valóban különleges mutatványát véghezvigye. Arra akart ugyanis vállalkozni, hogy mopedjén bekötött szemmel megy végig egész Olaszországon, Bolognáig. Az olasz rendőrség úgy döntött, hogy ez a bűvészet több veszéllyel jár, mint amennyi az ember épségének veszélyeztetése nélkül megengedhető. Fűrésszel a bürokrácia ellen Az Egri Járási Tanács április 9-én értesítette a Bélapátfalvi Vegyes Ktsz-t, hogy fűrészgép-üzemeltetési eúgedély iránti kérelmét elutasítja. Indokolás: az FAJ Országos Erdészeti Főigazgatóság Faipari Főosztályának véleménye szerint a körzetben működő bérfürészgépek a lakosság és a közületek helyi szükségletét kielégítik Talán a kontárokra gondoltak az illetékesek? Mi úgy hallottuk, hogy azok vígan működnek és a megszorult emberektől busásan szedik a vámot. Vagy talán a ktsz-től féltik az erdőt? De ...! Nem is olyan régen, ugyanaz a hatóság indokoltnak látta és magániparos részére bérfűrészelés- re iparengedélyt adott! De az illető kisiparos, Fónagy Béla belépett a Bélapátfalvi Vegyes Ktsz-be, fűrészgépét átvette a ktsz és most ugyanarra a gépre a ktsz-nek nem adják meg az iparengedélyt, mert Budapesten az íróasztalnál kimondta valaki a szentenciát. Elvégre ő csak „jobban tudja”, hogy mi fá) a bélapátfalviaknak, a balatoniaknak és a nagyvisnyói- aknak. Pestről jött a szigorú akta és a járási tanács előadója küldte tovább Bélapátfalvá•ra. Elutasította a ktsz kéréU met, pedig tudta jól, hogy építkeznek mindenfelé, a lakosságnak, a tanáésoknak és a termelöszövétkezetéknek egyaránt nagy szükségük van a gépre, mert ez az egy bérfűrész működött az egész környéken. Ha ezt az egyet becsukatják, húsz-harminc kilométeres körzetből Egerb» — maszek kádárokhoz kell szállítani az anyagot, ha deszkát, lécet, vagy bármilyen épületanyagot akarnák az emberek. Ezen a vidéken sokán kapnak természetbeni járandóság címén épületanyagot és sokan építkeznek. Éppen a helyi igényeket figyelembe véve a ktsz nemcsak a nagy- visnyői gépet akarja üzemeltetni, hanem Balatonban és Bélapátfalván is üzembe szeretne egyet helyezni. Az ügyet meg is fellebézté a megyei tanácshoz. Jaj, de mi lesz, ha ott is a pestiek szavára hallgatnak? Az ügy sürgős. Reméljük, a megyei tanács hamarosan és a köz javára intézkedik. Ha mégis hiba csúszna be, ezennel bejelentem: én niint maszek, iparengedélyt kérek, hogy toll helyett géppel fűrészelhessem a bürokrácia erdejét. (Fazekas) A népi ülnökök választásáról A Népújság hasábjain április 12-én megjelent „A népi ülnökök szerepe az igazságszolgáltatásban” című cikkemben röviden foglalkoztam az ülnökbíráskodás jelentőségével. Mostani cikkemben az ülnökválasztás lebonyolításáról kívánom. tájékoztatni a megye dolgozóit. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1960. évi 6. számú törvényerejű rendelete az ülnökválasztás időpontját 1960. évi május hó 15-től 1960. évi június hó 30-a között tűzte ki. Ezen határidőn belül a vál- lasztás napját a választást végző járási, illetve megyei tanács jelölj ki. A törvény I. paragrafusa szerint népi ülnöknek megválasztható minden olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár, akinek választójoga van és 23. életévét, betöltötte. A népi ülnököket választásra a bíróság területén működő vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, társadalmi szervek és állami intézmények dolgozói jelölik. A fiatalkorúak bíróságának pedagógus ülnökeit a Pedagógusok Szakszerveretének megyei bizottsága jelöli. A jelölő üzemeket vállalatokat a tanács keresi meg és közli, hogy hány jelölt megválasztására tegyenek az üzem dolgozói javaslatot. A jelölőgyűlésnek az üzemekben való összehívásáról, előkészítéséről és a jelölőgyűlések lebonyolításáról a szak- szervezeti bizottság gondoskodik. A választó tanács által a jelölésre megbízott üzemek szakszervezeti bizottságának, ezeket a jelölő gyűléseket 1960. évi április hó 15. napja és május 5-e között kell összehívni. Népi ülnöknek — a már fentebb közölt feltételek mellett — olyan politikailag megbízható, képzett, büntetlen előéletű, megfelelő élettapasztaA puszta tényt egyetlen mondatban foglalhatnám ösz- sze: Pély községben 100 fiatal otthagyta a falut és másutt keresett magának munkát. Igen. Ez tény, ám az élet végtelenül sokrétű és bonyolult, így e nagy figyelmet érdemlő problémát egyetlen mondattal elintézni nem lehet. De mielőtt bővebben szólnék, hadd tegyem hozzá, a tény-mondathoz, hogy Pély termelőszövetkezet; község s a friss, porhanyós tavaszi földben most fogam- zik. hajt gyökeret az új. Négy tsz van a faluban, melyik régibb melyik egészen új, de mindegyikből hiányzik — különösen a munka dandárja idején — a dolgos, fiatal kéz. Hiányzik és mégis Pélyről 100 fiatal kelt szárnyra, ki régebben már. ki mostanában, hogy másutt keressen magának kenyeret, megélhetést. A száz fiatalról szól ez az írás, arról. mint s hogyan vélekednek róluk a faluban, az otthagyott faluban az emberek. Ott se jobb, csak... Kalmár Terivel az egyik tsz udvarán találkoztam. Délidő volt, pihent. Arcát a nap fele fordította, s szép. fekete szemével hunyorogva leste a hazak fölött cikázó, most érkező fecskéket Tizenhat éves s talán ő volt a százegyedik, aki annak idején itthagyta a falut. de őt mégis hazahozta valami, ide a Tisza mellé. Tálán a szíve, a föld, vagy a csa- Iád, ki tudja, de amikor a száz fiatal sorsáról érdeklődöm, akkor tört mondattal így válaszol: „Ott se jobb. csak...’“ Igén ez a „csak...” egy volna az okok' közül, amely végére azonban egyelőre csak tegyük oda a három pontot és Száz fiatalt hazavár a falu hallgassuk tovább Kalmár Terit, akinek ma már mégiscsak jobban tetszik az itthoni élet, mint a városi. — Nem lehet itthon megélni? Többet keresnek a Danuviá- ban, a Magasépítőknél. Kazincbarcikán? — szögezem neki a kérdést, mire megint csak a maga példáját hozza elő, ki is mondja nyíltan: — Nem igaz, hogy nem lehet itthon megélni, annyit keresni, mint másutt. Lehet. Én a múlt évben öt hónap alatt kerestem hatezret a tsz-ben, de sok fiatal volt olyan, akinek az átlagos havi keresete elérte az 1500-1600 forintot. Szóval, másutt se lehet többet keresni, csak ... — Igen, a szórakozás — kapom el a szavát, mintha benne megtalálnám az okot. de Tériké a fejét rázza és ká is jelenti kereken: — Nem. nem az! Itthon a faluban hetente háromszor van mozi, Igazán szép, jó darabok. Van könyvtár. televízió, rádió, sportkör, még MHS is, aztán az egri. meg a más vidékre való színészek csaknem három hetente jönnek a faluba. Nincs hát megfejtve a rejtély, s így az iskolaigazgatóhoz kopogtattam be, hogy meghallgassam véleményét a faluját elhagyó száz fiatalról. Mit mond az iskolaigazgató ? Fényképeket, ötéves találko- kozó képéket Vesz elő. s azoktól sóról ja egymásután a neveket: Beseüyei Géza, Vcma István, Kiss József. Legtöbben tsz-tagok gyermekei. — Érdekesek ezek a találkozók — folytatja a szót. És mindjárt meg is ígéri, hogy meghív az ideire. — Érdekesek, mert ezeken mindenki elmeséli nyilvánosan, hogy mi történt vele az eltelt öt év alatt. A városba kerültek, a „fecskék'’ egész regényt mondanak el az eltelt öt évről, de a mieink, az itthon- maradottak nem tudnak mondani sokat... Furcsán koppan- nak a szavak, s mindjárt át is cikázik agyamon a gondolat, ..kalandvágy” és úgy érzem, hogy ebben már van valami s a „csak” után odaírhatnám ezt a szót az egyik pont helyett. — A KISZ-szerVezet beszélt-e már a hetenként, kéthetenként hazatérő fiatalokkal, mit tesz az ügyben? — Semmit! — válaszol egyetlen szóval az igazgató. — Van. KISZ? — Van. — Működik? — Igen — hallom bizonytalanul a választ. Később megérkezik a párttitkár, "aki örömömre. szakít egy kis időt s szintén bekapcsolódik a beszélgetésbe. — És a fiatal pedagógusok? — Szombaton elutaznak, hétfőn jönnek csak vissza. Az egyik agronómus a KISZ-tit- kár. Jóakaraté, de nem sikerül neki összehoznia a fiatalságot — hallom tovább az igazgató szavait, s közben arra gondolok, hogy itt Valami azért még sincs rendjén, hiszen Pélyen jó néhány évvel ezelőtt a megye egyik legjobb, legerősebb ifjúsági szervezete működött. És most. ahogy mondják, még egy vezetőségi ülést is bajos összehozni. — Nem jönnek el. nem érdekli őket — teszi hozzá még mintegy magyalázatképpen az igazgató. A párttitkár beszél arról, hogy a falutól távollevő száz fiatal rossz hatással volt az itthonmaradottakra. Őszintén, igaz kommunista modor, hangzanak a szavak, nem kertel, nem hallgat el semmit. — Szombat, vasárnap, jó né- hányan közülük. — ahogyan itt mondják — „hőzöngenek”. Csőnadrág, jampi ruha. aztán gyerünk a kocsmába. Ezer- ezerötszázat keresnek havonta, de a papírpénz ilyenkor csak hanyagul zsebregyűrve. úri eleganciával kerül a pultra. Akadt már olyan is. akinek kevés volt a keresete, aztán megverte az apját, mert nem adott neki többet. Kettőt már kitiltottak Budapest területéről. Megdöbbenve hallgatom a párttitkár szavait. — Sok közöttük a rendes, tisztességes, de, sajnos, egyre több a jampec, vagánykodő, hőzöngő. Nem azért mennék el, mert itthon nem lehet megélni, bár mindenki tudja, hogy nehéz a kezdet és az új tsz-eknek nagyon sok problémát kell megoldaniok még. De azért máris azon iparkodunk, hogy a tsz-tagjaink minél gyakrabban kapjanak pénzt, lehetőleg havonta. Ha ez gyakorlattá válik, jó hatással lesz a fiatalokra is, de nem is ez a baj, sokkal inkább viszi őket a kalandvágy, az egymás csalogatás, a könnyűnek látszó városi élet, nem egy esetben a csavargás. — Súlyos szavak, de el kellett mondani, le kel! írni, mert ismerni kell az okokat, hogy segíthessünk a bajon, hogy befejezhessük azt a mondatot, amelyet Kalmár Tériké csak így tudott megfogalmazni: „ott se jobb, csak... ’ Van kiút Összefogással, közös akarattal, a pélyi vezetők véleménye szerint — de magam is azt mondom —, lehet segíteni a bajon. Lehet, mert vannak már olyanok, mint Szécsi József, akiket az idősebbek józan, bölcs szava, a szülők, az ifjú hitves ráhatása meggyőzött arról, hogy itthon, a falujukban van rájuk szükség, itthon a helyük és hogy itthon is egyre szebb az élet, csak nekik maguknak kell azt segíteni, formálni, kimunkálni. Olyan probléma ez, amelyet a párt, a tanács, a tömegszervezetek, az iskola, a pedagógusok közös összefogásával lehet és kell megoldani addig, amíg nem túl késő, amíg él a száz Pélyről elkerült fiatal szívében az otthon, a szülőföld iránti szeretet, a föld szerete- te, a felelősségérzet saját faluja, népe, családja iránt. És ha ez a cikk nem is oldott meg semmit, csak summázta a problémákat, segített megmutatni, feltárni a bajokat, már akkor is érdemes volt megírni, hiszen száz fiatalról van szó, akiket haza vár egy egész falu. Szalay István lattal rendelkező — túlnyomő részt közvetlenül a termelői munkában részt vevő — dolgom zókat helyes jelölni, akik a bíróságokon méltó módon tudják képviselni dolgozó népünk akaratát. Helyes, ha a dolgozók újraválasztásra javasolják azokat a népi ülnököket, akik több éve eredményesen működtek a bíróságokon. A jelölőgyűlést össze lehet kapcsolni termelési, vagy más értekezlettel. A jelölőgyűlés megtartása után az üzem szakszervezeti bizottságának a jelöltekről névjegyzéket kell kiállítani és azt a jelölőgyűlés után nyomban, de legkésőbb 1960. évi május 7-ig meg kell küldeni a jelölést kérő tanács végrehajtó bb zottságának. A névjegyzékben közölni kell a jelölt nevét, születési helyét és idejét, foglalkozását, munkahelyének pontos megjelölését és pontos lakcímét.- Az üzemek, vállalatok és in* ?tézmények fenti jelölése alapiján választja meg az illetékes |tanács — tanácsülésen — a | bíróságok népi ülnökeit. ? A választási munka lebo- |nyolításának irányítására és fellenőrzésére megyénkben választási bizottság alakult. E ^bizottságnak tagjai: a megyei |tanács végrehajtó bizottságáénak titkára, a szakszervezetek |megyei tanácsának elnöke és fa megyei bíróság elnöke.- Amennyiben a választással [[kapcsolatban a tanácsok — az füzeinek vezetőinek, vagy a ".szakszervezeti bizottságok fcit- fkárainak — bármilyen problémája lenne, a választási bi- Lottság, illetve annak bárme- |lyik tagja készséggel szolgál |felvilágosítással. Dr. Böőr Péter, " a megyei bíróság elnöke. Kiállítás az egri ; Művelődési Házban ' A KISZ Heves megyei Bi- fzottsága, a megyei tanács rrtű- [velődési osztálya, valamint a íHeves megyei Fotoklub kiállítást rendezett az egri Művelődési Ház klubjában, a felszáll badulási szemle foto- és nép* -rajzi pályázatának anyagából. • A kiállítást vasárnap dét- felött 11 órakor nyitják meg ^ünnepélyes keretek között. Az [ünnepélyes megnyitón kerül •sor a pályadíjak és ajutalom- [könyvek kiosztására. Azoknak ■a nyerteseknek, akik nem tudónak a megnyitóra beutazni [Egerbe, azoknak a rendezőség ipostán küldi ki a jutalmakat. I A felszabadulási szemle fo- ?to- és néprajzi pályázatának [anyagából összeállított kiállítást a város érdeklődői két [hétig tekinthetik meg, a kiállítás kapuját május 1-én zárdák be.
