Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-13 / 87. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. április 13., szerda >#Í ..... tl flDsl B4RB4ROK... Hiába akarom enyhíteni a kifejezést valami mást keres­ve — nem találok, mert ez valóban az volt — barbárság. Mert ki másnak fájhatott az, hogy Egerben, a kis Foglár- kerti sportpályával szemben a téglatörmelékes, teherautók kerekeitől felszántott, rendet­len térség helyén, most kis park zöldell és szélén két pad várja az itt lakó pihenni, a tavaszi napsugárban egy ki­csit sütkérezni akarókat. Csak azoknak, akik rombo­lási mániájukban már mást nem tudtak tenni, mint amit tettek: A zöldre festett kis pa­dokat keddre virradóra ot­romba kátrányos csíkokkal, je­lekkel tették tönkre, hogy ne lelhessék örömüket bennük azok, akik felállították, rend­behozták maguknak. Mi ez, ha nem barbárság? (w)- MEGKEZDŐDÖTT A SORTATAROZÁS az egri Szé­chenyi utcán. A Tanácsi Épí­tőipari Vállalat szakemberei először a Bródy Sándor utca sarkán levő épület felújításá­hoz fogtak hozzá, majd hétfőn állványokkal vették körül a Foglár utca sarkán levő épü­letet is. — EGER ÜZEMI ÉS HI­VATALI kultúrfelelőseinek tanfolyamán ma délután a Megyei Művelődési Házban Juhász Tamás, a megyei mű­velődési osztály előadója tart előadást a dolgozó parasztság körében végzendő népműve­lési munkáról.- NAGY ÖRÖM ÉRTE né­hány nappal ezelőtt az egri Vadászkürt Étterem zenekarát. A kis kollektíva vezetőjét, ifjú Váradi Lajost Kiváló dolgozó jelvénnyel tüntette ki a Ven­déglátóipari Vállalat vezetősé­ge és szákszervezeti bizottsága. — MA ÜLÉST TART a megyei tanács művelődés- ügyi állandó bizottsága. Az ülésen Ebergényi Tibor, a Megyei Könyvtár vezetője számol be a könyvtári háló­zat munkájáról.- A KISZ HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA megtárgyalta a megyei tanács művelődésügyi osztályával közösen meghirde­tett Hámán Kató felszabadulá­si kulturális seregszemle eddi­gi eredményeit és a járási be­mutatókkal kapcsolatos felada­tokat. — FIÓKKÖNYVTÁR NYÍLT HATVANBAN a Rá­kóczi úton. Az új könyvtár­ban mintegy ezer kötet könyv szolgálja az újhatvani munkások és termelőszövet­kezeti tagok olvasási igényei­nek kielégítését.-< MEGÉRKEZETT az egri könyvesboltba A magyar nyelv értelmező szótárának második kötete. A már nagyon várt nagyszerű munkával együtt sok más újdonság is kapható az üz­letben: a Külkereskedelmi kis­lexikon. Kómár, állatorvosi se­bészetről szóló szakkönyve, Szergejenko: Pompei, és Dió­szegi: Sámánok nyomában, Szi béria földjén című művei. Hasúdnak rendületlenül címmel mutatta be áprilisi műsorát as egri irodalmi ssínpad Az egri Kelemen László Irodalmi Színpad Hazádnak rendületlenül címmel mutatta be áprilisi műsorát a Gárdo­nyi Géza Színházban, hétfőn este. A műsor címe jelezte azt a nemes hazafiságot, amely fellángolásra, forradalmakra, szabadságharcra vezette a ma­gyarságot az 1514-es paraszt­megmozdulástól, Dózsa György hadaitól 1945-ig, végleges fel- szabadulásunkig. A nép, a senyvedő magyar­ság a nagy történelmi pillana­tokban mindig igazsága tuda­tában emelte fel fejét, fegyve­rét és erejét a nép elnyomói ellen, és ha akadtak a nemzet fiai között költők és az írás tudói, akik ezt megénekelték, írásba foglalták, akkor az azért volt, mert az igazság keresi és megtalálja a maga szövege­zőit. A magyar történelemben Budai Nagy Antal óta az első feljegyzett dátum, amikor a nincstelenek, a földhöz és nyo­morúsághoz kötött jobbágyok sereggé alakultak, az 1514-es parasztfelkelés igazságtevése volt. Innen években talán nagy a távolság Rákócziig, on­nan az 1848-as szabadsághar­cig, majd onnan tovább 1919- ig és 1945-ig, de a lélektani törvény magyarázza a forra­dalmi kitörés csúcsait: a ma­gyarság a XVI. századtól kezd­ve folytonos küzdelemben állt külső és belső elnyomói ellen. S a középkor folyamán talán nem? A földesurak, a dézsma és a tudatlanság járma egy­aránt az elnyomott milliók nyakában kapaszkodott meg, rettenetes teherként. Ennek a felvázolt gondolat­nak, ennek a magyar iroda­lomban oly sokrétűen megfo­galmazott drámai kiáltásnak volt töredéke az egri irodalmi színpad műsora. Igaz, hogy a műsort Vörösmarty: Zalán fu­tása című eposzának részletei­vel vezették be, annak illuszt­rálására, hogy Árpád honszer­zése a Duna-Tisza táján gigá­szi méretű küzdelem eredmé­nye és ez a küzdelem Vörös­marty felíógása szerint az er­kölcsi igazság diadala volt: az eposz megjelenése korában is tudták azt az igazságot, hogy Vörösmarty a reformkorszak romantikus túlzását írta meg nagyszerű hangzású hexamete­rekben a történelmi pillanat­ról, a nagy csatáról, amellyel Árpád hazát szerzett, foglalt népének. Ennek az eposzban foglalt képsorozatnak azonban nem sok köze van a ma ben­nünk élő történelmi tudathoz, hazafiúi szemléletünkhöz, mert az eposz eseményének indok­lása nem tűnik hitelesnek előt­tünk. A műsor első részén végig­vonul a Szózat hangulata, a forradalmi fellángolások idézé­se, a török elleni küzdelem, a Rákóczi-szabadságharc, a Mar- tinovics-féle összeesküvés meg­rendítő siratása, Petőfi gyújtó verseinek. Arany balladáinak, Tompa allegóriáinak hangula­ta, Ady Endre forradalmisága. Ez a rész elevenen varázsolta elénk a magyar irodalom leg­nagyobbjainak állásfoglalását a magyar nép nagy perében, amit az elnyomók ellen veze­tett, évszázados véres-könnyes küzdelemmel. Az 1514-es lázadó paraszttól, a kuruckoron át, a negyvennyolcas szabadsághar­cig, felvillantak a nagyotaka- rást harsonázó és az elbukást sirató énekek. A műsor második része a Szózat egyik részletével indult, de a kétkedésről szóló szava­kat a modern forradalmi len­dület, Ady Endre, József At­tila gyújtó írásai vették át, míg a záróképben a szocialista tábor erejének apoteózisa fo­galmazódik meg: Sanghajtól Hegyeshalomig mindenki a sza­badság, a szocialista haza ka­tonája. Azért kíséreltem meg vázla­tosan ismertetni az előadott művekben jelentkező tenden­ciákat, hogy az előadás címé­ben és tartalmában jelentke­ző hazafias jelleget tisztázzuk. Arról lehet vitatkozni, hogy a magyarság tavaszi ünnepsoro­zatának befejezéseképpen kell-e a XIX. századi magyar­ság, Petőfi, Arany, Vörösmarty indulatoktól magasztos írásait, amelyek a kor és a magyarság akkori helyzetében, forradal­mi nekihevülésében születtek, ilyen csokorban megszólaltat­ni, de véleményünk szerint a magyar történelem és a ma­gyar lélek hivatott énekesei ma is hatnak: persze máskép­pen, mint akkor, az esemé­nyek sodrásában. Az viszont nem ártott volna, ha a mai, modern, szocialista hazafiság- ról több szó esik: a magyar líra Adytól a mai költőkig ki­tűnő és gazdag mondanivaló- jú rapszódoszokat teremtett ahhoz, hogy akár estét betöltő válogatás adódjék az irodalmi műsorok számára. (Radnóti Miklóst semmiképpen sem lett volna szabad kihagyni a mű­sorból!) A fentieket el kellett mon­danunk a műsort összeállító Abkarovits Endre munkájáról. Abkarovits Endre jószándék­kal és a nemes pátoszt kihang­súlyozó felfogásban állította össze az est anyagát: a szán­dék nemcsak alapja, de kor­látja is volt a műsornak. Eré­nye az összeállításnak, hogy összekötő szöveg nélkül is ma­radéktalanul tömör hatást ért el a műsor. Az előadást Kozaróczy Jó­zsef rendezte. A rendezés munkája elválaszthatatlan Ko­csis Árpád színpadképeitől. A jelzésekből álló színpad hang­súlyozta az ünnepi hangulatot és szemléletessé tette a versek mondanivalóját. A verseket Csapó János, Gyu- ricza Ottó, Horváth Árpád, Ka­nalas László, Kárpáthy Zoltán, Kozaróczy József, Kovács Má­ria, Lenkey Edit. Pálffy György és Stefanik Irén adták elő, míg a Gárdonyi Géza Színház ka­marakórusa betétszámokkal járult hozzá az est sikeréhez. Szabadi József énekszámai is­mét bebizonyították, hogy hangjával jól bánik és kifeje- ző-készsé'ge mélyül. Az összekötő zenét Pethő Gyula szerezte. A közismert dallamokból összeállított zenei betétek jól összekapcsolták a verseket és feleslegessé tették az összekötő szöveget. A kórust Valentin Kálmán dr., a színház karnagya taní­totta be és vezényelte. A ka­marakórus első bemutatkozá­sa azt bizonyítja, hogy élet­erős kezdeményezések talaja az egri irodalmi színpad és fejlődése helyes irányban ha­lad. A szervezés hibájául kell felrónunk, hogy csak az esti előadást lehetett megtartani, mert a délutáni, ún. diákelő­adásnak a propagálásával az illetékesek elkéstek. Nézetünk szerint az irodalmi színpad — még műsora negatívumaival együtt is — alkalmas arra, hogy a fiatalságot nemes ér­zésekkel telítse, hogy a törté­nelem nagyjairól alkotott ké­pét lelkében elmélyítse, hogy a történelem tanulságait a szép szó ötvözetében szem­lélhesse. A szervezésnél több ügyesség és tettrekészség ész­revehetően növeli az irodalmi színpad őszinte híveit, nem­csak számban, hanem lelkese­désben is. Farkas András I960. ÁPRILIS 13., SZERDA 265 évvel ezelőtt, 1695. április 13-án halt meg JEAN DE LAFONTAINE (ejtsd: zsan dö láfontén) francia költő. Rímek­ben irt állátmeséivél mesteri módon a? emberi indulatokat ábrázolja, 12 verseskötete nagy hatással volt az európai iroda­lomra. Magyarul legutóbb Me­séi (1954) és a Mesék és szép­históriák (1957) című művei je­lentek meg. Lafontaine 1621-ben született. 45 évvel ezelőtt született STEPHAN HERMLIN, az egyik legjelentősebb élő német költő. ' Verseit a szilárd politikai ál­lásfoglalás és a szayak művé­szete jellemzi. Beethoven-ról szóló filmjéért 1954-ben Nemzeti Díjjal tüntették ki. 15 évvel ezelőtt, 1945-ben szabadította fel a szovjet hadsereg Bécset. 1948-ban e napon szavazta meg a román alkotmányozó nem­zetgyűlés a Román Népköztársaság új alkotmányát. FILM: Mennyei pokol Az első hazánkban bemutatásra kerülő egyiptomi film, • Mennyei pokol. A történet középpontjában a szegény Ahmed és a dúsgazdag Amal megkapó szerelme áll. Az érdekes ét izgalmas filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház április lé­től 20-ig tűzte műsorára. Moxik műsorai EGRI VÖRÖS CSILLAG Emberek és farkasok (szélesv.) EGRI BRÖDY Római vakáció GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nyomorultak (I.—II. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN Hegyen-völgyön (Cimborák II. részi szélesv. HATVANI KOSSUTH A Blum-ügy HEVES A matrózok dala (szélesvásznúi FÜZESABONY Akiket a pacsirta eödöér PÉTERVASARA A kapitány lánya (szélesre Szavalóverseny Hatvanban A Pedagógus Szakszervezet, a KISZ-bizottság, a Művelő­dési Ház, valamint a könyvtár szavalóversenyt rendezett Hat­van városában. A városi dön­tőbe tizenöten jutottak be, akik közül Kiszely Gyöngyi nyerte el az első díjat. A má­sodik díj nyertese Püspöki Győző, tanácsi dolgozó, míg a harmadik díjat Klaussmann Ferencné vitte el. A jól sike­rült szavalóversenyről a kö­zönség elismerően nyilatkozott. tuti sora Egerben délután 3 órakor: KORMOS EG (Bródy-bérlet, középiskolás) Este 7 órakor: KORMOS ÉG tíókai-bérlet, főiskolás) 6. A/T ilyen értelemben tagad- juk mi az erkölcsöt? Abban az értelemben, ahogy azt a burzsoázia prédikálta, amely az erkölcsöt az isten pa­rancsolatából vezette le. Ami ezt illeti, ml persze, kijelent­jük, hogy istenben nem hi­szünk és igen jól tudjuk, hogy isten nevében a papság beszélt, a földesurak beszéltek, a bur­zsoázia beszélt, hogy kizsák­mányoló érdekeiket érvénye­sítsék. Vagy pedig erkölcsi tör­vények és isteni parancsolatok helyett idealista vagy félidea- lista frázisokból vezették le az erkölcsöt, amely frázisok lé­nyege szintén mindig olyan valami volt, ami igen hasonló az isteni parancsolatokhoz. Mi tagadunk minden olyan erkölcsöt, amelyet embereken kívülálló, osztályokon kívül­álló fogalomból vezetnek le... Mi kijelentjük, hogy a mi erkölcsünk a proletár osztály­harc érdekeinek van teljesen alávetve. Mi erkölcsünket a proletariátus osztályharcának érdekeiből vezetjük le... Ezért mondjuk: számunkra az em­beri társadalmon kívülálló er­kölcs nem létezik; ez csalás. Számunkra az erkölcs alá van vetve a proletár osztályharc érdekeinek... Mi azt mondjuk: erkölcs az, ami elősegíti a régi kizsákmá­nyoló társadalom elpusztítását és az összes dolgozók egyesülé­sét a proletariátus körül, amely megteremti a kommu­nisták új társadalmát. A kom­munista erkölcs az az erkölcs, amely ezt a harcot szolgálja, amely egyesíti a dolgozókat minden kizsákmányolás ellen, minden kistulajdon ellen, mert a kistulajdon egyetlen személy kezébe adja azt, amit az egész társadalom teremtett meg Dr. FÖLDI PÁL: Az ateizmus zászlaja alatt munkájával.., Mi nem hiszünk az örök er­kölcsben és az erkölcsről szóló mindenféle mesével űzött csa­lást leleplezünk. Az erkölcs ar­ra szolgál, hogy az emberi tár­sadalom magasabb fokra emel­kedjék — megszabaduljon a dolgozók kizsákmányolásától... A kommunista erkölcs alapja a kommunizmus megszilárdí­tásáért és betetőzéséért folyta­tott harc. Ez a kommunista nevelés, művelődés és tanítás alapja. (Lenin: Marx, Engels, marxizmus című kötet, 420—24. oldal. Id. kiadás.) F rendkívül mély értelmű lenini sorok igen konk­rétan meghatározzák a kom­munista erkölcs lényegét. De rávilágítanak arra is, hogy mi a kommunista nevelés, műve­lődés és tanítás alapja. Talán még soha nem kellett ezt any- nyira hangsúlyozni, mint most, amikor a szocializmus gyors ütemű építésének megfelelően az iskolai munkában, az ifjú­ság kommunista szellemben való nevelését tekintjük fő fel­adatnak. A vallást Igazolja-e a modern tudomány? A forradalmi marxizmus — materializmus. A vallásos ideo­lógia ellen harcolni kell. Ez az egész materializmus ábécéje, tehát a marxizmusé is. Erre a harcra nem utolsósorban azért van szükség, mert a vallás re­akciós világnézet, amely min­dig a társadalmi haladás ellen­ségeinek volt eszmei fegyvere. Különösen a katolikus vallás az elnyomó és kizsákmányoló osztályok kezében alkalmas volt arra, hogy sötétségben, tu­datlanságban, elmaradottság­ban tartsa a dolgozók millióit. A szóban levő vallás hittételei és tanításai révén még nap­jainkban is mesterségesen fo­kozza a dolgozókban a kizsák- mányolókkal és elnyomókkal szembeni tehetetlenség érzését, szakadatlan lelki bizonytalan­ságban és rettegésben tartja az elnyomottakat. A kizsákmá­nyolást és az elnyomást azzal is szolgálja, hogy a túlvilág ígéretére alapozott pszicholó­giai eszközökkel összetöri a dolgozó emberek önérzetét, és kigyomlálja belőlük saját ere­jükbe vetett hitüket. Semmi konkrét tartalommal nem ren­delkező felebaráti szeretetre, keresztényi alázatra és béketű­résre, gerinctelen jámborságra, elnyomóikkal szembeni meg­bocsátásra és kizsákmányolóik tiszteletére neveli a néptöme­geket. Egyszóval tehát a vallás a magántulajdonon és a ki­zsákmányoláson alapuló osz­tálytársadalom elméleti alapja és ideológiai védőbástyája. Eb­ben az értelemben teljesen egyet lehet érteni azzal, ' amit Cicero a rabszolgatartó Róma védelmezőiről mondott: „Ti ó, papok, a vallással jobban kö­rülövezitek a várost, mint a falakkal.” (De Natura Deorum, III. 40.) A vallás lényegét és társa- dalmi szerepét Marx A hegeli filozófia kritikájához című munkájának Bevezetésé­ben így foglalta össze: „Német­országban a vallás kritikája lényegében lezárult, már pedig a vallás kritikája minden kri­tika előfeltétele. A tévedés világi létezése kompromittálódott, miután mennyei oratio pro aris et fo­cis-ót megcáfolták. Az ember, aki a mennyország fantaszti­kus világában, ahol emberfe­letti embert keresett, csak ön­magának visszfényét (Wider­schein) találta meg, nem lesz többé hajlandó arra, hogy csak önmagának látszatát (Schein), csak a nem-embert találja meg, mikor igazi valóságát keresi és kell. hogy keresse. A vallástalan kritika alap- zata: az ember csinálja a vallást, nem a vallás az em­bert. Mégpedig a vallás annak az embernek az öntudata és az önérzete, aki vagy még nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette. De az ember nem valami elvont, a világon kívül kuksoló lény. Az ember az az ember világa, az állam, a társadalom. Ez az ál­lam, ez a társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordí­tott világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak álta­lános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű for­mába öntött logikája, spiritua- lista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepé­lyes kiegészítése, általános vi­gasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fan­tasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs iga­zi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küz­delem ama világ ellen, amely­nek szellemi aromája a vallás. A vallási nyomorúság a való­ságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a való­ságos nyomorúság ellen. A val­lás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lel­ke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma’1. (Marx—Engels Művei, I. kötet, 378. oldal* Budapest, 1957.) Marx fejtegetéséhez nem szükséges magyarázatot fűzni. De ki kell emelni azt a marxi gondolatot, amely szerint a vallásos ember a mennyország fantasztikus világában, ahol emberfeletti embert keresett, csak önmaga visszfényét, aza2 látszatát találta meg. Ez azért fontos, mert ezzel Marx rávi­lágít arra, hogy bár a vallás a valóságos világot tükrözi vissza, de a látszatot valóság­nak. a valóságot pedig látszat­nak veszi, vagyis meghamisít-: ja a valóságot. Az a világnézet, amely a látszatvilágot tükrözi, nem lehet igaz. Ha viszont nem igaz, akkor nem tudomá­nyos. A vallás teljesen tudo­mánytalan világnézet. 'T’ermészetesen a vallás 1 nem ismeri el magáról, hogy teljesen tudománytalan világnézet. Ez érthető is, mert hiszen ha elismerné, akkor le­lepleződne az emberek előtt, s ebben az esetben senki sem engedné egy nyíltan tudó- mányellenes világnézet által félrevezettetni magát. Éppen ezért a vallás igyekszik tu­dományos látszatot kelteni, vagyis tudományos köntösben lép fel és nem tagadja meg nyíl-: tan a tudományt. Sőt a modern fideizmus — Lenin szavaival szólva — egyáltalán nem véti el a tudományt, csak a tudo­mány „túlzott igényeit” csak az objektíy igazságra tartott igényét utasítja vissza. (Lenin Művei, 14. kötet. 123. oldal, Szikra, 1954.) (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents