Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

NÉPÜJSAG 3 I960, április 10.. vasárnap Kiváló ipari tanulókból — kiváló szakmunkások Vincze István esztergályos Az esztergagép kemény, éles kése spirálformájú forgácsot hasít a Csepel Autógyár részé­re készülő 51—33-as csapágy­csap még durva felületéről. A kés pontos beállítását, a mun­kadarabot forgató motor se­bességét, haladását fiatal szak­munkás, Vincze István irányít­ja, a nagy gép mégis engedel­meskedik minden mozdulatá­nak. Ügy dolgozik ő is, mint a többi esztergályos, marós, kö­szörűs, fúrós szakmunkás a nagycsarnokban. Gépe mellett megmunkálásra váró vasrudak és kész munkadarabok sora­koznak. Február 12-én tette le a szak­vizsgát, mint esztergályos ta­nuló az egri Finomszerelvény- gyárban Mélypataki Mihállyal és Gál Lajossal együtt. 1958- ban érettségizett, s középisko­lai végzettséggel jelentkezett az egri 212-es Bornemissza Gergely Iparitanuló Intézetbe, hogy megtanulhassa az eszter­gályos szakmát. Szakrajzot, szak-, valamint anyag- és gyár­tásiismeretet tanultak, érettsé­gi birtokában rövidített, más­fél éves tanulóidő alatt. Mint levelező tanulók jártak havon­ként a budapesti Hernád utcai iparitanuló-intézetbe, hogy be­számoljanak felkészülésükről. Gyakorlati oktatást természe­tesen itt kaptak a Budapesti Hajtóműgyár egri telephelyén. Másfél éve van az üzemben, társai és vezetői megszerették szorgalmáért, csendes, példa­mutató magatartásáért. Tagja az üzem népi tánccsoportjának, s a labdarúgó-csapat egyik erőssége. Több mint 10 órát végzett már a vasöntöde részé­re társadalmi munkában ké­szülő homokőrlőn. Társai, bi­zalmuk jeléül, csoportbizalmi­vá választották. Aradi Ferenc, egykori gya­korlati oktatója is dicséri sze­rény magatartását. — Másfél éves tanulóideje alatt — mondja —, nem volt magatartása ellen semmi kifo­gás. Egyetlen igazolatlan órát sem hiányzott, s amit rábíz­tunk, abban biztosak voltunk, hogy kifogástalanul elvégzi. A Mélypatakí már nem ilyen, mert ő már inkább szeret vi­tatkozni, de rosszat semmi­esetre sem tudnék róla sem mondani, mert a gyakorlatig vizsgát mindketten jelesre tet-§ ték le. § Büszkén mutatja a tanulók? készülő vizsgamunkáját, egy; már formálódó kis esztergapa-5, dot, amelyet még Vincze 1st-?, ván és Mélypataki Mihály' kezdték esztergálni, összeállí­tani. Vincze István jó szakmunkás. — ez a véleménye Nagy Ferenc művezetőnek. Első amit közöl: Vincze István kezei közül vizs-S gája óta nem került ki selejtes]] munkadarab! — Egyelőre szériamunkát: végeztetek vele — mondja3 Nagy elvtárs. — Nagyolási munkát végez, a csapágycsapo­kat is köszörűráhagyással vég-: zi. Egyelőre hadd szokja meg; az önálló munkát s széria­munkával sajátítsa el tökélete­sen a gép gyors kezelését. Szorgalmas, jó munkája ju­talmául a jövő héten simító­esztergapadon dolgozhat, ahol, igaz, többet kereshet, mert nagyobb a minőségi prémium, de új gépe egyben nagyobb kő-: vetelményeket állít eléje, jobb munkát követel tőle. Vincze István esztergályos felszabadulása utáni félhóna­pos munkájáért több mint 800 forintos fizetést kapott, a már­cius havi keresete meghaladja a másfélezer forintot, s ha szorgalma, a minőség javításá­ra való törekvése nem lankad, munkája közben is tovább gyarapítja tudását, nemcsak keresete emelkedik, de a kitű­nő tanulóból, most pedig jó szakmunkásból kiváló szak­munkás is lehet. P. E. Domoszlai László süló pari szakmunkás' Még egészen kisgyerek volt, amikor felvette azt a szokást, hogy az ebéd után, — és mi-í utá~ -'.végezte az iskolából rá­rótt feladatokat, vagy éppen: nem is végezte el — átmenti bámészkodni a szomszédos; pé'-' Ott töltötte az egész] dé1 nézte, hogyan lesz aj hó" sztből aranyhajú, jó-] illatú, friss kenyér. A pékek! hamar megszerették a kisfiút,] mókáztak vele, s mondogatták is: ebből a gyerekből még pék lesz ... És amikor a kisfiú, Do- moszlai Laci felnőtt, elvégezte az általános iskola nyolc osz­tályát, oda, a péküzembe ment el — segédmunkásnak. Csak hát segédmunkásnak lenni nem szakma. Teltek a hetek, s két hónap elmúltával a fiú odaállt a mester elé, hogy ő sütőipari tanuló sze­retne lenni ... Miért? Mert na­gyon megszerette ezt a szak­mát. Meg is ismerte, úgy, ahogy egy bámészkodó, olykor fürgén, nagy igyekezettel segí­teni akaró gyerek, majd aztán az egyszerű segédmunkás meg­ismerhette. De volt ebben az elhatározásban nem kis rész­ben romantika is, a gyerek­képzelet szülte nagyszerűség­képzet. Mert nemcsak a re­pülőknek, a szerelőnek, a vas­munkásnak fenntartott dolog a romantika, hanem a péknek is ... Mert a pék adja a ke­nyeret az embereknek, jnint valami jószívű óriás, aki fosz- lósbélű táplálékká varázsolja a végtelen mezők pergő arany­termését ... A sátoraljaújhelyi MTH- iskolában és tanműhelyében sajátította el a szakmát. Kor­szerű, jól felszerelt iskolában és körülmények között. Két esztendőt kellett tanulnia. Ta­nult is szorgalmasan, képezte magát és amikor vizsgát kellett tennie, a legjobbak között végzett Azóta — a múlt év közepe óta — a gyöngyösi Sütőipari Vállalatnál dolgozik, az új ke­nyérgyárban. Jókezű, jóeszű, megbecsült fiatal szakmunkás­ként. Nagyon szereti a szakmáját, nem cserélné el semmivel, sen­kivel. Éppen úgy „otthon van” a kovászolásnál, mint a da- gasztásnál, érlelésnél, alakítás­nál, a vetésnél és a sütésnél. Igyekszik a legjobb minőségi munkát végezni — erre taní­tották az iskolában is, és itt, munkahelyén is az idősebb szaktársak. Mennyi a keresete? Azt mondja: átlagosnak le­het venni 1600 forintot. Attól függ, hogyan dolgozik ... Van. amikor több, van, amikor ke­Horthy Miklós lovas tenge­rész-kormányzónak Magyaror­szága, jó néhány dologról volt hírhedt. A nagybirtokok kor­látlan uralma, a munkanélkü­liség, a zsellérsors mellett, az egész művelt világ ismerte a „Morbus Hungaricus"-t. Tud­ták világszerte, hogy Magyar- országon — a többi kultúror- szágokhoz mérten — milyen aránytalanul magas a tuber- kulotikus megbetegedések és elhalálozások száma. A gümő- kórból, az orvosilag tuberku­lózisnak nevezett fertőző meg­betegedésből „Morbus Hunga- ricus” azaz magyar betegség lett. Anélkül, hogy száraz sta­tisztikai adatok sorát tárnánk most az olvasók elé, lefújva a port az 1930-as évek újságjai­ról, elsősorban az „EGER’‘-ről, belelapozunk a kötetekbe és megszólaltatjuk a múltat, sa­ját vallomása alapján, saját hangján. Hogy mi volt az általános helyzet 1930. elején, világosan megítélhetjük az „Eger” újság február 14-i számából: „Há­nyán vannak a munkanélkü­liek. hol, merre, mivel ten­getik megátkozott életüket, ki számlálná, ki tartaná nyilván? Csak ha egy nyomorúságos munkaalkalom nyílik, akkor tűnnek fel megdöbbentő ra­jokban ... Becsületes, dolgos, nagy esaládú, sok ezer ember nélkülöz, éhezik, mert nincs munkája. Ártatlan gyermekek fáznak, senyvednek, mert erős izmú apjuknak nincs keresete. Ne hivatkozzatok az általá­nos gazdasági válságra..." A testileg meggyötört, ellen­álló erejét vesztett tömegek, elsősorban fiatalok között így azután korlátlanul dühöngött a tuberkulózis, a hírhedt TBC. 1930. elején Szundy Károly doktor, a Magyar Iskolaszana­tórium Egyesület igazgatója járt Egerben és így nyilatko­zott egy szülői értekezlet hall­gatósága előtt . napjaink egyik legdúsabb arató kaszásának, a tüdővésznék” a helyzetéről: vesebb van a borítékban. Ezerhatszáz forintos átlag- kereset nem kevés egy fiatal szakmunkásnak, aki végered­ményben még csak tizenhét éves és nincsenek az átlagnál nagyobb otthoni gondjai. Mert — mint mosolyogva megjegyzi —, csak öt-hat év múlva, ka­tonaidejének letöltése után akar nősülni. Hogy azután van-e már választott, arról nem is érdeklődtünk. Messze van ez még. Jó szakmát választott magá­nak Domoszlai László és jó szakmunkás is lett belőle.. (- r) Miért késik az egri Bajcsy-Zsilinszky utca 11. sz. ház felújításának a befejezése? A Népújságban hírfej jelent meg arról, hogy az egri Baj­csy-Zsilinszky utca 11. számú házban a lakók lassan idegileg is felmorzsolódnak, mert a ta­valy megindult tatarozás-fel­újítás érthetetlen okoknál fog­va hosszúra nyúlik. Tekintet­tel arra, hogy vállalatunk vég­zi — mint generálkivitelező — több szakvállalattal együtt a felújítási munkát, az alábbia­kat vagyunk kénytelenek a nyilvánosság előtt az említett ház lakóinak tudomására hoz­ni: Az első szerződés 1958-ban kelt és ígérte, hogy az építke­GYERMEKMOSOLY zés 1959. június 30-ra befeje­ződik. A régi épületek felújí­tásánál azonban a tervezők is az ismeretlenben tapogatnak, amikor az épületek állapotát felmérik. A felújítás során megállapították, hogy tervmó­dosítást kell végrehajtani az épület alapjainak süllyedése miatt. Ennek megfelelően az Ingatlankezelő Vállalat a ter­vezőktől kapott alapmegerősi- tési terveket eljuttatta válla­latunkhoz 1959. szeptember 16- án. így az eddigi 104 350,44 fo­rintos vállalati összeg 178 911,86 forintra módosult. 1959 no­vemberében a lépcsőház meg­erősítési terveket is megkap­ta vállalatunk, így az eredeti építési program lényeges vál­tozásokon ment keresztül. A decemberben visszaigazolt szerződés szerint a vállalati összeg már 342 849,93 forintra ugrott. Vállalatunknak, mint a fel­újításért teljes felelősséget vállaló generálkivitelezőnek, az alábbi nehézségekkel kel­lett megküzdenie: Az Ingatlankezelő Vállalat szerződés szerint köteles lett volna a munkaterületet épí­tésre alkalmas állapotban át­adni 1959. január 2-án. Ehe­lyett 1959. június 22-re ígérte és teljesítette kötelezettségét. Vállalatunk el is kezdte a munkát, de az épület rejtett hibái hamarosan nyilvánva­lókká váltak, ezért kérte*a ter­vező közbelépését. Amíg a ter­vezők a felújítandó ház kriti­kus pontjait felkutatták, a süllyedés korrekcióját kidol­gozták, hónapok teltek el: ad­dig vállalatunk kénytelen volt az építkezést szüneteltetni. Amikor az alapmegerősítés tervei elkészültek, vállalatunk nyomban igyekezett az ahhoz szükséges vasbetonelemeket beszerezni, de a szállítók azo­kat csak negyedéves késéssel teljesítették, mert negyedéves fiattá Horthy Magyarországa — a giimökór hazája „Meg kell értenie végre a magyar társadalomnak, hogy nem nézheti tétlenül fiai pusz­tulását ... Mértékadó orvosi körök véleménye szerint az egri középiskolások 30 száza­léka magában hordja a tuber­kulózis csíráját. Mi lesz ve­lünk ...?” Beismerte a szak­ember beszédében, hogy „a kormány saját erejéből képte­len eleget tenni a nemzetmentő feladatnak”. E pár szavas be­ismerés mögött húzódik meg e kor fiataljainak tragédiája, egy nemzet erejének pusztu­lása — uraik rövidlátó politi­kája miatt. Február 28-án dr. Gauser Rezső tanfelügyelő így vádol: „... Az 1927. évben kerek­számban 20 000, 1928-ban 19 000 ember halt meg güm-őkórban, s évente átlag 50 000 gyermek hal meg 7 éves kora előtt. — nagyrészt a táplálkozás és tej hiányától származó betegségek miatt. Eger halálozási viszo­nyai rosszabbak az országos átlagnál." A hatalmas egri pa­pi vagyonok árnyékában így pusztított a „Morbus Hunga­rians” ... Ugyancsak Gauser támfal- ügyelő írta még május 9-én: „... a tejfogyasztást nagyon korlátozza annak drága ára, mely, bár elsőrendű közgaz­dasági cikk volna, mégis az él­vezeti cikkszámba jövő bor árával egy szinten mozog. En­nek oka azután az, hogy az 1—12 éves korú gyermekeknek csak 15 százaléka kap naponta tejet a mi vidékünkön ... Ebből érthető meg, hogy- miért van hazánkban évente 20 000 gü- mőkóros haláleset és miért hal meg az élveszülöttek 35 százaléka 15 éves kora előtt... befolyása van ’ a tejinségnek arra is, hogy vármegyénkben a halálozási arányszám arány­talanul magasabb (19 száza­lék) ...« A továbbiakban minden kommentár nélkül ‘közöljük az „Eger” napilap 1930. október 1-i számának egy idevágó cik­két, mely hasonlóan a vádlot­tak padjára ülteti e korsza­kot: „Miért kellett meghalnia az egri jogakadémia egy ne­gyedéves, kitűnő hallgatójá­nak ismét idő előtt, a leg- szömyűbb magyar betegség­ben: a tüdővészben? Miért kell évről évre szomorú temetések­kel a legdrágább véradót meg­fizetni ifjúságunknak a fehér halál őfelségének?! És miért kell még néhány senyvedő if­júnak halvány arcát a beteg­ség tűzpiros rózsáival megfes­teni, miközben a szörnyű-kór jellegzetes tünetével: az állan­dó reménykedéssel, mélyed be­le könyveibe, készül vizsgáira, s készül elő az életre, hogy jó polgára akarjon lenni hazá­jának? Ezekkel és még hason­lóan feltehető más kérdésekkel hívjuk tetemre a társadalmat, a húsból való hús, a vérből való; vér: magyar ifjak dombo­rodó sírhalmai fölé ... az a. tár­sadalmi réteg, amelynek sze­retettel, érdeklődéssel és főleg áldozatkészséggel kellene kö­rülvenni az ifjúságot, közönyö­sen és hideg nemtörődömség­gel halad el mellette. Ez a tár­sadalom nem vesz tudomást azoknak az egri házaknak do­hos. vizes, salétromos szoba­odúiról, amelyeken éppen a tehetségben gazdag, de anya­giakban legszegényebb ifjak vesznek ki olcsóságuk miatt különös előszeretettel. Ez a társadalom . nem kérdezi azt, hogy képesek-e ezek a szegény fiatalok még az olcsó Mensa Academica (szerk. megjegyzés: jogakadémiai étkeztetés) árait is megfizetni, s nem kényte­lenek-e korgó. fiatal gyomru­kat tizedrangú kosztadó he­lyen, a jobb jövő reményével megtölteni... Az évenként megismétlődő fehér halál ár­nya, a kórral most küszködő, vagy holnap sorra kerülő fia­tal életek kérnek, könyörögnek, zörgetnek...‘’ Eredménye ter­mészetesen nem lett a tetemre- hívásnak, — minden maradt a régiben: aratott tovább a gümőkór gyilkos kaszása. 1930. április 6-án ezt olvas­hattuk az „Eger” hasábjain, s érdemes idézni a sorokat, mert minden szava súlyosan terhelő vallomás Horthy Magyaror­szágának társadalmi, gazdasá­gi és politikai rendszere ellen: A mai fiatalok — a szocialista társadalmi rendszer egészségügyi berendezkedésünk jóvoltából — már nem isi rik a fenti vallomásokban előadott viszonyokat. A „Mór Hungaricus” fogalmát elmosta az irgalmat nem ismerő t ténelem, a maga politikai, gazdasági és szociális fejlődésé: Szükséges azonban a múlt időnkénti tetemrehívása, hogy még itt-ott kísértő múlt aljas támadási kísérleteit,’ a ri< tények fegyverével vissza tudjuk verni. Sugár Istvái előrendelés! szabály rendezi az építőanyagipari mozgást. Az 1959 novemberi újabb tervváltoztatás több mint 80 ezer forint értékű módosítást jelentett az építkezésen: újabb anyagigénylés, újabb beszer­zési nehézségek, míg végül je­lenleg ott tartunk, hogy az építési kérdéseket megoldot­tuk. Most a villanyszerelőkön a sor, hogy a szerelési munkát elvégezzék, utánuk jönnek a festők és a lakók ismét beköl­tözhetnek lakásaikba, legpesz- szimistább számítás szerint, egy hónapon belül. Nem szerecsenmosdatás kí­ván lenni ez a válasz. Az új­ság hasábjain az utóbbi he­tekben elhangzott kritikai megjegyzések az építőipar fe­lé, a lakók részéről indokol­tak sok esetben. A hírfej — véleményünk szerint — itt és most nem az Achilles-sarokba lőtte nyilát: az egri felújítan­dó épületeknek rejtett hibáit kiismerni és azokat orvosolni nagy gyakorlat kérdése. Vál­lalatunk a sok-sok egri felújí­tási munkát évek óta végzi és bár elkerülhetetlenek az idegi megpróbáltatások akkor, ami­kor a megszokott lakásból ki kell költözni, vagy oda nehe-, zen lehet visszajutni, a lakók gondoljanak arra, hogy az anyaggazdálkodás szabályait a tanácsi vállalat nem tudja megkerülni: kiutalásra szer­zett anyagait tervek és költ­ségvetés alapján építi be a lé­tesítményekbe. És ez a sza­bály egyformán vonatkozik az új épületek megépítésére, ahol mindent a munkakezdés előtt a helyszínre lehet szállítani, de a felújításokra is, ahol a munka bármely szakaszában érhetik a vállalatot meglepe­tések. Mi jó munkát akarunk és tudunk végezni — lehető­ségeinken belül. Lájer József, építésvezető, Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat. „Pusztul a jövő reménysége: s falusi gyermek. Tüdővész és angolkór tizedeli az elhagya­tott falut. A gyermekegészség­ügy tekintetében ma már ott tartunk, hogy a színmagyar falvak gyermekeinek túlnyomó része fejlődésében visszama­radt és angolkóros. Ezen az ál­lapoton nem segít egynéhány városi gyermek mesterséges táplálása, díjjal való kitünte­tése, esetleg fényképeiknek ké­peslapokban való leközlése sem. Ez lehet egyik vagy má­sik gyermektápszer reklámja, de nem lehet a gyermekvéde­lem eredményének feltüntetni. A gyermek nem fejlődik. A gyermek testi visszamaradásá­nak oka nem újkeletű. Most, amikor a munkanélküliség és egyéb beteg kórtünet felleb- bentette a nyomorúságok fá­tyolét és a társadalom elesett­jeinek éves sebei belekiáltják a segítséget az emberiség éle­tébe ... a gyermeknek nélkü­löznie kell mindent, s a nélkü­lözések következményeként je­lentkezik a gyermek testi és szellemi visszamaradása. Ugyanez a helyzet falvaink- ban is. A gyermek: a jövő re­ménysége, akiről szavalnak, akire támaszkodnak, akinek vállára rá akarják zuhantatni minden eljövendő rettenetes­ségek terhét, satnyul, pusztul... A krízis csírája abban a gaz­dasági rendszerben van, amely lehetetlenné teszi, hogy a dol­gozni tudó és akaró ember el­tarthassa családját Mert a be­teg és satnya gyermek olyan nyomorgó családban a legsű­rűbb, amelyben sem az apa, sem az anya nem tud dolgoz­ni. .. Nevetségesen kevés mun­kabér, betegség csíráival túl­zsúfolt lakások mellett nincs remény..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents