Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-09 / 84. szám
4 NEPÜJSAG 1960. április 9., szóinkat 1* fusil Győr* intézkedést! Sokan ismerik a Bükk egyik szép kirándulóhelyét —Bánkii- tot. És aki már ide eljut, szinte természetes módon felkeresi a Bálvány tetején levő Petöfi- kilátót. Az elmúlt vasárnap is sok látogatója volt ennek a kilátónak és éppen ezért szükséges a gyors intézkedés. Az acélszerkezetű kilátót ugyanis — nem tudni milyen okból —, úgy építették, hogy a felső szintre való feljutás után vigyázni kell minden lépésre, mert a felvezető lépcső aknáját nem vették körül korláttal. Ennek a gondatlanságnak az elmúlt vasárnap egy fényképezni szándékozó önfeledt turista drága árát adta. Belezuhant a hét és fél méter mélységű lépcsőaknába és azon kívül, hogy mindkét lába eltörött, súlyos belső sérüléseket is szenvedett. Ez a baleset — úgy hisszük —, elegendő figyelmeztetés a gyors intézkedésre, még az igazi kirándulószezon beállta előtt. (w) — TANULNAK A TAVASZI SZÜNETBEN a pedagógusok. A pétervásári járás ötven alsótagozatú nevelője legutóbb háromnapos szakmai, módszertani tanfolyamon vett részt Egerben. — EGERBEN korszerűsítik az Árpád utcát. Hat méter szélesre építik az úttestet, hideg aszfalttal burkolják. Jobb és kényelmesebb lesz a közlekedés, ezzel is épül-szépül városunk. — 1080 PEDAGÓGUS VESZ RÉSZT ideológiai továbbképzésen megyénkben. Az egész éves szorgalmas tanulásról az április 21. és 23. között lebonyolításra kerülő vizsgákon adnak számot. — A PANNI-ROBOGÚK gyártásának előkészítése, a fel- szerszámozás munkálatai folynak a Finomszerelvény gyárban. A dolgozók nagy buzgalommal dolgoznak azon is, hogy ne legyen fennakadás az autóvillamossági felszerelések gyártásában sem. — CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 27 boconádi fiatalnak adták át az „Ifjúság a szocializ- musért”-mozgalom jelvényeit. Az ünnepi KISZ-gyűlést táncos teaest követte. — EGERBEN, a Kertalrn utcában a községfejlesztési alap terhére járdaépítést végeznek. Az utca és a környék lakói remélhetően hamarosan sár nélkül tudják majd megközelíteni a Szalapartot. — A TERMELŐSZÖVETKEZETI JOGI KÉRDÉSEKRŐL ankétot rendez a Termelőszövetkezeti Tanács megyei irodája és a Magyar Jogász Szövetség Heves megyei csoportja, április 9-én, délelőtt 9 órai kezdettel, Egerben, a Megyei Bíróság dísztermében. Előadó: dr. Áros Tibor, termelőszövetkezeti megyei jogtanácsos. — A GYÖNGYÖSI Férfi- és Nőiszabó Ktsz részére szép, nagyvárosi nívójú berendezést építenek. A beruházás terveit a budapesti Textilruházati Laboratórium tervezi. EGRI VÖRÖS CSILLAG Emberek és farkasok (szélesv.) EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Idegen gyermekek GYÖNGYÖSI PUSKIN Római vakáció HATVANI KOSSUTH A Blum-ügy HEVES A vasárnap gyilkosai FÜZESABONY Mi ketten egyedül PÉTERVASÁRA Trapéz (szélesvásznúi Egerben este 7 órakor: KORMOS ÉG (Madách-bérlet) Füzesabonyban este 7 órakor: A csodálatos vargáné Nevelőszülőket keresnek N A HÁLÓSZOBÁK LASSAN elcsendesednek. Az egri Kertész utcai Gyermekvédő Otthon kis lakói ilyenkor már a simogató, langyos napsugárra vágynak. A szobák helyett kora reggel a tágas udvarra teszik birodalmuk székhelyét. Szaladgálnak, játszanak, vagy néhány percre azokhoz csatlakoznak, akik „komoly” munkába kezdtek: apró baltacsapásokkal egy félig kiásott fa gyökeréből faragnak le tűzre- valót. Míg kinn az udvar hangos a gyerekzsivalytól, az irodába lépőnek akaratlanul is feltűnő az itt benn uralkodó csend. Csak az írógép zörög tompa egykedvűséggel, papírok zizegnek. — Itt intézik az állami gondozottak minden ügyes-bajos dolgát. Nemcsak az otthonban lakó huszonöt gyerekét — ez ugyan nem tenne ki sok munkát —, hanem a többiekét is, összesen négyszázkilencvenöt fiatal életét, akik Heves és Nógrád megyékben nevelőszülőknél élnek, de mégis ide tartoznak, ha elhelyezésüket kell ellenőrizni, ha a gondozásukért járó összegeket ki kell küldeni, ha új ruhákkal, tanszerekkel kell ellátni időközönként mindegyiküket. Az otthon igazgatójával, Balogh Béla elvtárssal beszélgetünk a gyerekekről, életükről. Egyszer csak felvetődik a kérdés: nem nagy szám ez a 495? Nem túlságosan sok az államilag gondozott gyermek? — AHHOZ KÉPEST, hogy még hány gyermeket szeretnének a különböző szervek állami gondozásba vétetni, a legsokrétűbb indokok alapján — hangzik a válasz — nem. A megyei tanács, a társadalmi szervek, s az iskolák ugyanis éppen nemrégen fejezték be egy felmérést, s ez azt mutatja, hogy körülbelül ezerháromszáz azoknak a gyermekeknek a száma, akiket még gondozásba kellene vennünk. Túlzások természetesen mindig akadnak. Különösen, ha az iskolák példáját vesszük. Egyes helyeken ugyanis egy- egy „nehéz” gyerek esetében nemegyszer fordult már elő, hogy a pedagógusok a „végső megoldás” alatt, a könnyebbiket értve — állami gondozásba vételt kértek. Ezek indokolatlanok, s az elbírálásnál el is vetik valamennyit. Ez, az 1300- as szám is minden bizonnyal lényegesen csökken majd. ha az alaposabb vizsgálatokra kerül sor, de még akikor is sokan maradnak olyanok, akik valóban az állam védőszárnyai alá kényszerülnek. Tragédiák ezek a gyermekek életében, akármint is nézzük. S nem most fedeztük föl őket, nem mai életünkben keletkeztek az olyan erkölcsi, anyagi és egészségügyi okok, amelyek alapján el kell venni a fiatalkorúakat szüleiktől. Akik emlékeznek a „régi jó világra’1, tudják ezt. S azt is, hogy akkor legtöbb esetben az ilyen eseteket vállrándítással intézték el azok, akiiének éppen az lett volna a feladatuk, hogy ne ezt, hanem éppen mást tegyenek a gyermekek érdekében. Nem rosszabbak tehát az emberek ma, mint annak idején voltak. Nem erkölcstelenebbek. nem élnek sanyarúbb anyagi körülmények között, nem több a gyermeket könnyen fertőző betegséggel élő szülő — sőt, nyugodtan állíthatjuk, hogy lényegesen kevesebb, mint egykor volt. Az állami gondozásba vettek nagy száma sem ezt bizonyítja,, hanem azt, hogy mi. a mi rendünk ebben is sokkal bátrabb, emberségesebb, mint a régi volt: tudja, hogy itt még van tennivaló s igyekszik is segíteni, ahol lehet — az emberért, a felnövekvő új generációért. NAGY GOND? NAGY tehertétel a költségvetésben? Ez ebben az esetben nem számít — a fiatal életek helyes útra terelése minden áldozatot megér. S senki nem mondhatja, hogy szűkmarkú az állam a gondozottakkal. Balogh Béla elvtárs számtalan adatot sorol fel csak úgy, fejből: — Most rendezték a nevelőszülőknél levő gyermekekért kiutalható jállandóságot. Eszerint csecsemőtől hatéves korig kettőszázötven forintot, hét évtől tizennyolc évig kettőszáz forintot, ha gimnazista, vagy ipari tanuló a gyerek, háromszáz forintot, ha szellemi fogyatékos, négy-ötszáz forintot, ha komoly egészség- ügyi gondozást igényel, hatszáz forintot kap havonta a nevelőszülő egy-egy gondozott után. Emellett évente kétszer teljes ruházati felszerelést, tanszereket, ingyenes gyógykezelést és ingyenes gyógyászati segédeszközöket biztosít az állam számukra. A mi otthonunk a kicsik közé tartozik az országban, s csak erre az egyre évente közel kétmillió forintot költ az állam. Jövőre meg huszonhatmillió forintos költséggel megkezdődik a felnémeti út mellett az új 320 személyes gyermekotthon építése. Ehhez ugyancsak az állam adja a pénzt. A tizenhat tantermes általános iskolához viszont, amely ugyancsak itt épül s ahová a gondozott kisgyermekek. is járnak majd, a megyei tanács biztosítja a költségeket. Az új. nagyszerű gyermek- otthon azonban csak 1963-ra épül fel — sok gyermek állami gondozásba vétele viszont sürgős lenne. Mi tehát addig a megoldás? Erre Balogh elvtárs is csak nehezen tud választ adni. — A GYERMEKEK elhelyezését illetően mind nehezebb a helyzetünk — mondja. — Ami ugyanis a társadalom életének fejlődésében csupa pozitívumként jelentkezik, a mi munkánkat illetően egyelőre negatívummá válik. Egyre kevesebb ugyanis az olypp család, amely gyermek- nevelést vállalna. Az ipari munkásságról már esztendőkkel ezelőtt le kellett mondanunk, amikor a férj mellett a feleség is dolgozni ment. Ezeknek az embereknek nincs már idejük a nevelőszülő teendőinek az elvégzésére. S most. a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a falun is ugyanilyen helyzetet teremtett. Itt ráadásul még nincs is kiépülve oly nagymértékben a napközi otthonok rendszere, hogy a gyermek tanulás utáni idejét gondos felügyelet alatt tölt- hesse, amíg a nevelőszülők dolgoznak. Maradnak tehát azok, akik jóformán magukkal is tehetetlenek, s csak azért vállalnának gyermeket, mert az némi pénzt is jelentene számukra. Ezeknek azonban szem előtt tartva a gyermekek érdekeit — mi nem adjuk ki nevelésre gondozottjainkat. ... Pedig az állami gondozásba vett gyermekek várják, hogy elérkezzék a nap, amikor egy néni vagy egy bácsi kézen fogja őket és elvigye új otthonukba, egy meleg kis családi fészekbe. Nem azért várják ezt az eseményt oly szívrepesve, mert nincs jó dolguk az otthonban. A nevelők, s mindenki szeretettel veszi körül mindegyiküket. ... Szülőket, nevelőket keresnek az * állami gondozott kisgyerekek. S az emberek, akik pedig tele vannak a szeretet szép érzésével — csak ritkán jelentkeznek. Felhívást kellene kibocsátani hozzájuk? Vegyék annak ezt a kis gondozottakról szóló írást, s cselekedjenek ... Weidinger László I960. ÁPRILIS 9., SZOMBAT 105 évvel ezelőtt, 1855-ben született REVICZKY GYULA költő. Szomorú gyermekkora rányomta bélyegét munkásságára: költészete pesszimista jellegű. A költeményeiben megnyilvánuló impresszionizmus („a világ csak hangulat’*) már a századeleji költészeti stílus előfutárja. Verseskötetei: Ifjúságom, Magány, a Perdita-ciklus. Regényes életrajzát Koroda Miklós írta meg. Reviczky tüdővészben halt meg 1889-ben. 110 évvel ezelőtt, 1850-ben halt meg WILLIAM PROUT angol orvos. A róla elnevezett elmélet szerint az elemek atomsúlyai az oxigén atomsúlyának kerekszámú többszörösei. Elméletét, — amely szerint az atommag protonokból, Prout szerint oxigénmagból épül fel —, atomfizikánk részben átvette. Prout 1785-ben született. REVICZKY GYULA Egyébként az a véleményem ..., hogy akinek véleménye van bizonyos dolgokról, ügyekről, az nagyon helyes és üdvözlendő, .mert akinek véleménye van azokról a bizonyos dolgokról, az ért is hozzá, dönteni is tud éppen a dolog ügyében. Ilyennek ismertem meg Kajavác kartársat, aki mindig és rendre úgy kezdte mondanivalóját, hogy „egyébként az a véleményem ...” s utána elmondta a véleményét. És nemcsak én ismertem meg ilyennek Kajavác kartársat, de így ismerte mindenki, aki csak megfordult körében, illetőleg, akinek csak ő megfordult körében. Ezek után a legkevésbé sem csodálkoztam, hogy Kajavác kartárs először középkartárs, majd főkartárs és végül is a legfőbb kartárs lett a vállalat belső hierarchiájának ama lépcsőjén, amelyet koptatni, legalábbis felfelé, keveseknek adatott, meg, s amely lépcsők nem szűkölködtek buktatókban sem. Most csodálkozom csak, illetőleg csak csoldál- koztam, amíg a dolgok végére nem jártam: Kajavác kartársból ugyanis ismét, mi az, hogy ismét? — alkartárs lett. Szerény és vélemény nélküli alkartárs, aki fellobbant, mint egy üstökös, pedig fényes napnak ígérkezett. Miért? — tette fel a kérdést a minden titkot kikutatni szándékozó elmém. Miért? hogy egy olyan állandó véleménnyel megáldott ember nemcsak alkartárs lesz, de eldobja véleményét is, hogy pucér véleménytelenségén meg lehet számolni minden sovány gondolatbordát? Miért? Kajavác kartárs, még kartárs korában elmondta a véleményét, amely a közép- kartárs véleménye volt. Kö- zépkartársi beosztásban, miközben eldörögte a szállóigét, hogy „egyébként az a véleményem”, hamisan használta a birtokos viszonyt, mert a vélemény a főkartárs tulajdona volt. Ugyanezzel a hamis papírral igazolta bölcsességét fő- kartársi beosztásában is és lett belőle a legfőbb kartárs... S a legfőbb kartársnak véleményt kellett mondani, nem egyébként, hanem mindig és nem hamis, de saját papírjai) akarom mondani: saját tudása, értése alapján. Kajavácnak volt véleménye, s döntött is saját véleménye alapján. Kukoricagórét építtetett a hegycsúcson és televíziós antennát, hogy védve legyen az esőtől, egy nyolcvan méteres kútban, elzáratta a Dunát, hogy ne folyjon el vize, s gátat épített a száraz tó nedves partján, hogy azon sütkérezzenek az exportra szánt békacombok hordozói. Több más, hasonlóan újszerű és me- résztelenséggel nem vádolható döntés után, úgy határoztak) hogy Kajavácnak nincs is véleménye. Nem is volt soha. És még aránylag elég hamar, a főleg olcsón kiderült az igazság. Mert kiderülhetett volna azután, mikor a Tokaji hegyvidéket áthelyeztette az Alföldre... Mert ott jobban étfér! (egri» llllllIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllHllllllilllllIlllllllHIHIIIllllllllIllllllllllllllllHIHIIIIIIIIllllllllllHlllllllllllH'Un.'.HIIIHIIIIIIIll HIlllül !!IIIIIII!lllllllllllll|j||llll!llllilllll!!llllllll{||||l!lilllllllllll[|||l|llll|| !!||[|tlll|>!]||:||tlll|]|lllllíll]llll1ll{lllllllllllttllllffni 3. Tízzel kapcsolatban Engels ■Li kifejtette, hogy „minden eddigi erkölcsi elmélet, végső fokon, a mindenkori gazdasági, társadalmi helyzet terméke. És miként a társadalom mindeddig osztályellentéteken mozgott, akként az erkölcs is mindenkor osztályerkölcs volt: vagy az uralkodó osztály uralmát és érdekeit igazolta, vagy pedig... az elnyomott osztály ... érdekeit képviselte”. (Engels: Anti- Dühring, 97—98. oldal. Szikra, 1950.) Mi következik az elmondottakból azonkívül, hogy a vallás és az erkölcs két különböző társadalmi tudatforma? Az, hogy az ún. tiszta erkölcs, amelyet valláserkölcsnek neveznek, valójában nem más, mint osztályerkölcs, mert az osztálytársadalomban osztály nélküli erkölcs nem létezik. ■ A valláserkölcs — a vallás tényleges társadalmi szerepének megfelelően — a kizsákmányoló osztályok erkölcsét támasztja alá, mert úgy tünteti fel az uralkodó osztály erkölcsi követelményeit az osztálytársadalomban, mint megmásíthatatlan isteni igéket. Figyeljük csak meg azokat a sorokat, amelyek XI. Pius pápa 1939-ben kibocsátott encikliká- jában találhatók. „A munkások fogadják el gyűlölet nélkül azt a helyzetet, amelyet az isteni gondviselés jelölt ki számukra.” Mi más ez, ha nem a tőkés bérrabszolgaság rendjének igazolása?! Ugyanez mondható XII. Pius azon megállapításáról is, amely szerint: „Isten akarta, hogy az emberi társadalom közösségében osztályegyenlőtlenség legyen, Dr. FÖLDI PÁL: Az ateizmus zászlaja alatt azonban egyben a méltányosság alapján barátságos kapcsolatok ugyanezek között.” Ezek után magától értetődik, hogy a jelenlegi pápa sem tartja kívánatosnak a magántulajdon és a kizsákmányolás felszámolását. Ennek megfelelően az Ad Petri Cathedram című enciklikájában „káros” zavargásnak és felfordulásnak minősít minden olyan mozgalmat, amely a „magángazdaság” megszüntetésére irányul. Álláspontjának indokolásaként a pápa hivatkozik arra, hogy „amint a testben a tagok összhangban vannak és alkotják azt az egybehangzó alkatot, amelyet szimmetriának, részarányosságnak hívnak, ugyanúgy megköveteli a természet, hogy a polgári együttélésben... az osztályok egymást kölcsönösen kiegészítsék és egymás között együttműködve, helyes egyensúlyt érjenek el. Mindegyiknek szüksége van a másikra: nem maradhat fenn a tőke a munka nélkül, sem a munka a tőke nélkül. Az összhang hozza létre a dolgok szépségét és rendjét.” (Encikl. „Re- rum novarum”. A. L. XI. köt., 109. old. 1891.) l\/í indehhez a katolikus egyházfő hozzáteszi, hogy „aki meri ennélfogva tagadni a társadalmi osztályok egyenlőtlenségét, ellentmond magának a természet rendjének. Aki pedig elutasítja ezt a barátságot és megmásíthatatlan együttműködést ezen osztályok között, az kétségtelenül az emberi társadalom felforgatására és megosztására törekszik, súlyos zavart okozva és kárt okozva a köz- és magánérdekeknek”. Eddig az indokolás. Miről van itt szó? Nem másról, mint az ún. organikus elméletről, vagyis a biológizmus- ról, amelynek természetesen semmi köze a biológiához, mint tudományhoz. Ez az „elmélet”, amely álbiológiai fogalmakkal magyarázza az osztálytársadalom szerkezetét, mindenkor alkalmasnak bizonyult a magántulajdon, az osztályegyenlőtlenség, a kizsákmányolás és az elnyomás igazolására. Tgaz ugyan, hogy a biolóA gizmus a filozófia és a szociológia területén a történelem folyamán, az adott körülmények szerint hol naiv, hol pedig rafinált formában jelentkezik, ámde ez a körülmény mit sem változtat azon az objektív igazságon, hogy az organikus szervezet analógiájának a társadalom szerkezetére mindig a magántulajdonon alapuló osztálytársadalom „természetszerű” rendjének apologetikáját szolgálja. Ez a tény határozza meg az ún. organikus elmélet lényegét, mert ez az alapvető törekvés hatja át a biológizmust, kezdve Me- nenius Agrippa meséjének régi adomaszerű alakjától a szociál- darvinizmuson át, egészen a hitleri fajelméletig. A bírálat tárgyát képező koncepció tarthatatlanságát egyébként a társadalmi gyakorlat már régen bebizonyította. A szocialista világrendszer országainak, de különösen a Szovjetunió népeinek élete azt mutatja, hogy a munka igenis fennmaradhat a tőke nélkül, és nem „természetszerű” a társadalmi osztályok egyenlőtlensége. A modem szocializmus története azt igazolja, hogy a társadalmi osztályok egyenlőtlenségének tagadása nem mond ellent „magának a természet rendjének”, mert a szocializmusban nincsenek „egyenlőtlen” osztályok, hanem olyanok vannak, amelyeket a barátság és a testvériség szálai fűzik össze egymással. Ugyanakkor az is tény, hogy a különböző osztályoknak ez a baráti viszonya csakis a szocializmusban jöhet létre. A kapitalizmusban a tőkés magántulajdon és kizsákmányolás miatt az osztályok egyenlőtlenségét megszüntetni, az alapvető társadalmi érdek- ellentéteket „békésen” kiküszöbölni és az osztálybékét megteremteni — egyenlő a lehetetlenséggel. A z elmondottakból világo- ^ san kitűnik, hogy a vallásnak pontosan meghatározott szerepe van az osztálytársadalomban: a mindenkori kizsákmányoló osztály uralmának biztosítása, az elnyomó hatalom ideológiai támogatása, s ennek érdekében a néptömegek szellemi leigázása és gúzsbakötése. A vallás — képletesen szólva — az ember szemére kötött kendő, amelytől nem lehet jól látni a világot. A vallás tényleges társadalmi szerepét a legteljesebben kifejezi az a marxi—lenini alaptétel, mely szerint a vallás a nép ópiuma, illetve a vallás a szellemi pálinka egy neme, amelybe a tőke rabszolgái belefojtják emberi mivoltukat. Mindazonáltal a katolikus hitvédelem a valláserkölcs normáit a kinyilatkoztatásból vezeti le, amely által állítólag az isten közli az * emberekkel parancsait és intelmeit. A katolikus egyház tanítása szerint a valláserkölcs alapja az ún. tízparancsolat, amely isteni eredeténél fogva, általános és örök erkölcsi elveket tartalmaz. A tízparancsolat isteni ^ eredetét bibliai forrásokra vezetik vissza. Az ószövetségi szentírás elmondja, hogyan jelent meg Mózes prófétának az isten mennydörgés és villámlás közepette a Sinai hegyen, és hogyan nyújtotta át neki egy kőtáblára írva a parancsolatokat, amelyek mindenekelőtt engedelmességet követelnek a néptől. (Mózes II, könyve, 20. r., 18—26. v.) Ha az ószövetségi szentírás szerzője valóban Mózes lett volna, akkor talán komolyabb figyelmet érdemelne a tízparancsolat isteni eredetéről szóló bibliai tétel. De miután Mózes állítólagos életének időszaka és az ószövetségi szentírás keletkezése között több mint 800 év különbség van, vagyis a biblia mintegy nyolc évszázaddal később készült annál az időpontnál, amelyet Mózes korának neveznek, semmiképpen nem vehető komolyan az a tétel, amely szerint a tízparancsolatot az isten személyesen nyújtotta át Mózes prófétának. (Folytatjuk)
