Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-28 / 99. szám

1960. április 28., csütörtök népújság 3 Hárman egy termelőszövetkezetből Három hevesi emberről be­szélnek e sorok. Mindhárman újdonsült szövetkezeti tagok. Miért pont e háromról ír az újság? — mondhatják és talán sokan mondják is Hevesen, amikor van itt rajtuk kívül még egy jó pár száz, vagy ezer is. Azért, mert ebben a három emberben benne van a „jó pár, száz, vagy ezer is”. Ez er­re a válasz. Ezért hát ez a néhány szó, amelyben korántsem lehet tel­jes képet adni az új paraszti embertípusról, a szövetkezeti parasztról, de ahhoz elég, hogy megmutassa: milyen terveket forgatnak a fejükben és — hogy egy közhellyé vált szóval éljek —, hogyan „viszonyul­nak” az újhoz, a termelőszö­vetkezethez. . Egy lag ax Ej Barázdából H. Kovács Lajos középpa­raszt, 13 holddal ment a szö­vetkezetbe. Vetőmagot, szálas­takarmányt, abraktakarmányí, alomszalmát — és az egyéb kötelezettségét, amit a belé­péskor vállalt — ami rájutott, amit kértek tőle, éppen olyan becsülettel adta a szövetke­zetnek, mint ahogy erejét, ta­pasztalatait. November 15 óta csikókat nevel a szövetkezet­ben és hogy szorgalmasan, lel­kiismeretesen végzi a munká­ját, azt a csikók gyarapodása bizonyítja. Az Üj Barázda is — mint még jó néhány szövetkezet —, a tavasszal szűkiben volt és egynéhány még ma is van, — alomszalmával, takarmánnyal. H. Kovács Lajos segített a szö­vetkezeten: 22 mázsa alom­szalmáját és takarmányát fel­ajánlotta a szövetkezet állat­állománya részére. Es nem egy ember volt a tsz-ben, aki követte példáját. A raktáros... ... a 79 éves Nagy Janos, aki azelőtt öt hold főidet dol­gozott. A tagság méltónak tar­totta arra, ő legyen a szövet­kezeti Vagyon kulcsára — a magtáros. Nagy János becsü­lettel helytáll. Vetőmag, zsá­kok, motorok és egyéb értékes dolgok vannak a kezére bízva — Milyen szeszélyes ez az időjárás? —* ingatta a fejét a fiú olyan komolyan, mintha valamilyen nagy-nagy ügyben egyenesen az időjárást lehetne felelőssé tenni. Különben, tényleg hideg volt — a lány fi­noman úgy fogalmazta, hogy hűvös-fagyos felhőket kerge­tett a szél, az emberek igye­kezték megfeledkezni a nap­tárról, s mint gyikok a napra, úgy húzódtak a lakások, presz- szók mély melegére. — Igen... tényleg szeszé­lyes. A napfolttevékenység — bólintott komolyan a lány és kicsit büszke volt rá, hogy tu­dományosan is tud csevegni az időjárásról. Kíváncsian lesett fel a fiúra, észreveszi-e, hogy véle komolyan és komoly dol­gokról is lehet beszélni, bár ... Bár kétségkívül, nem ezért beszélték meg ezt a találkozói, aihely a fiú szerint rendkívül fontos és halaszthatatlan, a lány szériát — bár ezt nein mondta — nem kevésbé. Már vagy egy negyedórája róják a külváros messzire nyúló utcá­ját és eddig még csak az idő­járásig jutottak el. Az út hosz- szú, á téma rövid. — . ..az is lehet, hogy az atomkisérletek hatása. A tudó­sok ugi/an azt állítják, hogy sokkal gigászibb erők gyiirkőz- iiek a természetben, mintsem hogy egy atombomba, vagy akár több is befolyásolni tud­ná a kontinensek időjárását... De hát — hallgatott el a fiú és ránézett a lányra, akinek az arcára most már véglegesen kiült az unalom. Vagy még- inkább á reménytelenség. Lehet beszélni, beszélgetni és ő vigyáz is ezekre. Nincs olyan ember, akinek a kezébe adná ő a raktár kulcsát. Ha egy percre kimegy az irodából, bezárja aktatáskájába a rak­tárkönyveket, a bizonylatokat — asztala, amikor találkoz­tunk, még nem volt — és a lelkére bízza az irodában dol­gozóknak: a táskán legyen a szemük. De legtöbbször hóna alatt a bizonylatokkal, az ira­taival — kulccsal együtt látni. Vannak, akik túlzásnak tart­ják az öreg „bogarát”, óvatos­ságát. Túlzás, nem túlzás — mindegy. Egy azonban bizo­nyos: ha minden egyes tag úgy vigyáz a szövetkezetére, mint ahogy Nagy János, nem pocsékolódik, herdálódik el az érték, amit fáradságos, nehéz munkával teremtenek. Ax elnök Nehéz lenne a dolga annak a diszpécsernek, akit azzal bíznának meg, hogy Cseh La­jos elnök hollétéről, munkájá­ról adjon számot. Mert az el­nök — örökösen égő cigarettá­jával — hol a kertészetben van, hol a szőlőbe kerékpáro­zik el, hol az istálló építésé­nél, hol valamelyik dűlőben bukkan fel. Mindent tudni, látni akar, mindenről szemé­lyesen . akar meggyőződni, hogy aztán munkájában, irá­nyításában megfelelően képvi­selhesse a tagság akaratát. Sokat beszélget, ha kell, vi­tatkozik és érvel. Érvel a kö­zös gazdaság mellett, elképze­lései, tervei megvalósítása ér­dekében, mindig és minden­kor a közös ügye mellett. Sok a dolga, nagyon elfog­lalt. Nem is mindenkor biztos a dolgában, de van, aki segít­sen. A községi tanácsnál, vagy a csúcsvezetőség titkárától, Magyar elvtárstól és az idő­sebb szövetkezetek tapasztalt vezetőitől mindig kap jó taná­csot, segítséget. És az el is kel. Mert nem mindegy az, hogy valaki 11 holdon gazdálkodik-e, vagy pedig 1200 hold gazdálkodását irányítja. (p. j.) Kínosét találtak az iskolásfiúk Egyes Sydney-i szülőknek feltűnt, hogy iskolásfiuk jelen­tős összegekkel igyekszik leke- nyerezni a kishúgát; akadtak a fiú pajtásai között olyanok is, akik 15 dollárt fizettek, ha helyettük ínás cipelte a köny­veket az iskolába. A szülők miután nem tudtak rájönni, honnan szereztek gyermekeik ennyi pénzt, a rendőrséghez fordultak segítségért. Kiderült, hogy tavaly novemberben az egyik diák iskolábamenés he­lyett a város környékén csa­vargóit és közben egy cirkusz elhagyott raktárában valósá­gos kincset talált: egy teáslá­dában 50 000 fontot, bankje­gyekben. Néhányan az iskolá­ból összeálltak és megállapod­tak abban, hogy egyszerre mindig csak néhány fontot vesznek ki az „aranybányá­ból”. Körülbelül húsz fiú ismerte a kincsesláda titkát. A rendőrség most természetesen, nyomoz a pénz eredete után. Kiderült, hogy az nem a cir­kusz tulajdonosáé volt, aki a raktárakat használta. Valószí­nűleg lopott pénzről van szó, de a tettest eddig még nem si­került felkutatni. Az édesanyák segíthetnek •. . A statisztikába bepillantani néha szomorú dolog. Különö­sen a közlekedési balesetek statisztikájába, s főként ebben a hónapban, amikor egymást érik a megye útjain a külön­böző, s sokszor halálos végű szerencsétlenségek. Megrendítő adatok, jegyző­könyvek sorakoznak elő a rendőrségen, s közöttük a leg- intőbb példát, a hétfői szihalmi eset adja. Iskolából tartottak hazafelé a gyerekek, két szekér után szaladva, nagy nevetgé- léssel, s egyikük hirtelen gon­dolt egyet: a szekér mellől az út közepére ugrott. A szemben- jövő, három és fél tonnás meg­rakott teherautó már túlságo­san közel volt ahhoz, semhogy vezetője elkerülhette volna a balesetet, s a gyermek ott a helyszínen meghalt. Az iskola egyik legjobb ta­nulója volt a fiúcska, s most gyászolja szinte az egész falu. De nemcsak őt egyedül sirat­ják megyénkben, hanem a töb­bi gyereket is, akik ugyancsak az e havi, kétségbeejtően sok baleset halálos áldozatainak listájára kerültek még. A szám elgondolkodtató. Valamit tenni kell — mondják az emberek, s a hivatalos szervek is. Tenni kell, de mit? A rendőrség a maga terüle­tén, a lehetőségekhez mérten mindent elkövet a balesetek számának csökkentéséért. Az GYURKÖ GÉZA: iskolás gyermekeket minde­nütt kioktatják a pedagógusok a helyes közlekedés szabályai­ra, a hivatásos és magán-gép­járművezetők is , időről időre oktatásban részesülnek. Szi- halmon énoen nemrégen ren­deztek oktatást a lanácsházáp az autó- és motorkerékpár-tu­lajdonosok számára, a 32-es AKÖV gépkocsivezetői -meg pontosan hétfőn hallgattak elő­adást aí egri Szakszervezeti Székházban a balesetek elke­rüléséről, megelőzéséről. S már aznap este a vállalat egyik tehergépkocsija alá került a szihalmi kisgyerek, s belehalt sérüléseibe. Mit lehet itt tenni? A rend­őrség újra próbálkozik. Kör­levelek, felhívások százait bo­csátja ki a megyébe, ezzel az alapvelő gondolattal: vigyáz­zunk jobban életünkre! Vi­gyázni kell valóban, hiszen a közlekedés forgalma a közel­múltban minden eddiginél óri­ásibb mértékben megnöveke­dett, s ez a jövőben nem csök­ken, hanem még inkább erő­södik. Legnagyobb mértékben azonban a gyermekekre, az is­kolásokra kell ügyelni, hiszen a kis emberkék sokszor a vi­dám, nagy játék közben köny- nyen elfeledkeznek magukról, s máris megvan a baj. Ki se­gíthet leginkább, őket tekintve, a baleseték elkerülésében? Az édesanyák, a szülök, akik, mint annyi mást, szivük egész szeretetével azt is meg tudják értetni gyermekeikkel, miért kell óvatosan járni az. úton, miért kell vigyázniok, hogy ne érje őket baleset. A szülők ségíthetnek, s se­gíteniük is kell, hogy a szomo­rú szihalmi esettel vége sza­kadhasson a gyermekeket ért balesetek sorának. —ger Hatvan éves a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipart Dolgozók Szakszervezete KPVDSZ megyebizottsága pénteken ül össze, és megtár­gyalja, a legutóbbi választások óla eltelt idő szakszervezeti te­vékenységét, és megvitatja a május hó 10-én összeülő kül­döttválasztó gyűlés napirend­jét. Az értekezletnek különös jelentőséget ad az a körül­mény, hogy ebben az évben hatvan esztendeje a KPVDSZ megalakulásának és az év fo­lyamán tartandó gyűlések és értekezletek országszerte a ju­bileumi ünneplés jegyében tör­ténnek. A pénteken tartandó értekez­leten a megyebizottság beszá­Szensélyes április emelkedés tapasztalható: míg 1958-ban a képviselt területen 6012 dolgozóból 5606 fő, vagyis a dolgozók 91 százaléka volt szervezett, addig 1960 első év­negyedében 6561 dolgozóból 6210 a szervezett, vagyis a2 összlétszám ' 94,6 százaléka; Megállapítható tehát, hogy az ellenforradalom óta a taglét­szám emelkedő tendenciát mu­tat, a dolgozók bíznak a szak- szervezetben. A megyebizottság által be­terjesztett határozati javaslat­ból kitűnik, hogy azokat a párt VII. kongresszusának cél­kitűzései, továbbá a SZOT VII; plénumülésének és a KPVDSZ központi vezetőségének febru­ár 29-én hozott határozatainak végrehajtása jutnak érvényre. A május 10-én összeülő kül­döttgyűlés feladata lesz az alapszervek által beküldött 125 küldöttből a 65 tagú szakszer­vezeti választmány megválasz­tása. Ez a szerv ez ideig még nem volt. Az 1957-ben a SZOT határozata értelmében életre- hívott szakmai szakosztályok után a választmányok testüle­tének létrehozása is dokumen­tálja a szakszervezetek mind­jobban kiszélesedő demokra­tizmusát. A 65 tagú választmány fel­adata lesz majd a 20 tagú me­gyebizottság megválasztása éppúgy, mint az országos kongresszusi küldöttek válasz­tása is. (O. M.) Alt VAVXUvif tíTfCSiNl, erről is, de csak aztán... Az­után, ha a legfontosabbat meg­beszélték. Ez világos. Nem azért csavarog itt a fiú oldalán, hogy belefürödjön a szeszélyes április hideg szelébe. Az idő­járásról végeredményben lehet még otthon is beszélni, társa­ságban is. — Nem érdekli, amit mon­dok? — sértődött meg a fiú és megállt egy pillanatra. A lány is. Gondolkodott, hogy most mit mondjon: az igazat, vagy... Győzött az örök női ösztön. — Ú. dehogynem, Jánoska, olyan okos maga, hogy igazán, de tényleg, nagyon igazan, sze­retem hallgatni — bizonygatta olyan meggyőzően a lány, hogy Jánoska egészen megnyugo­dott. De azért még morgoló­dott egy kicsit: — Már kértem néhányszor, hogy ne szólítson Jánoská­nak ... Fiatalabb is, mint én, s különben is, már tizennyolc múltam... Ez-olyan... olyan anyáskodó, vagy minek nevez­zem... Én se szólítom magát le­ereszkedően Irénkének, hanem egyszerűen Irénnek... A be- cézés az tapintatlanság ■.. Érti? — Nem értem — replikázott vissza a lány. Miért volna a becézés tapintatlanság? Azt be­cézzük, akit szeretünk... ~ vörösödött el, hogy akaratlanul is többét, mást mondott, mint amit akárt. — Izé.., hogy is mondta. Irén... Hogy kit becézünk? Szóval, hogy akkor maga en­gem azért... Mert, hogy .. . — Én nem mondtam sem­mit .... — De mondott! — Igenis, hogy nem mond­tam, s legyen szives, János, ne erőszakoljon ki olyan vallo­mást egy védtelen nőtől, amit nem is akart mondani... Én csak példát hoztam fel a maga ostoba filozófiájára ... Ennyi az egész — pattogott a lány nagy erőlködve, hogy meg­győzze arról a fiút, amiről el­sősorban magát kellett volna meggyőznie. — Különben is, mit akárt tőlem? — Hogy mit... mármint, hogy én mit akartam magától, Irénke? — Irén! — Nem Irén ... Irénke! Azt akartam mondani csak, hogy... hogy... igen, azt akartam mon­dani, hogy maga nekem írón­ké —- hebegett rendkívül za­vartan a fiú, a világért se néz­ve a lányra, sokkal érdeke­sebbnek tartva most a város­vég házait, amelyék mögött, a hegyoldalakon már gazdagon virágoztak a gyümölcsfák. A lány tanakodott magában egy pillanatig, hogy megértse-e vagy sem, aztán döntött. Hű­vösen, mintha teljesen érdek­telen személy szólna egy má­sik érdektelenhez, megkérdez­te: — Szóval maga, kedves Já­nos, azt akarta tudomásomra hozni a szeszélyes időjárás megtárgyalása után, hogy sze­ret? Ha nem csalódom, ezt akarta mondani, ugye? A fiú ijedten torpant meg a szenvtelen hangra, amely olyan volt, mintha egy egészen ind- ■ sík világból szólt volna valaki hozzá ... Nem is hozzá. Vala- * leihez. Csak véletlen, hogy ö § hallotta meg. — Irénke ... Ezt akartam § mondani... Illetőleg azt, hogy S szeretem, rendkívül nagyon g szerelem és nagyon kérem, le- § gyen szives, maga is szeressen § engem. Ezt én nagyon, de na- í ggon fontosnak tartom — for- g dúlt szembe a lánnyal, hogy | annak is meg kellett állnia. § — Mi a véleménye az atom-1 kísérletek hatásáról, az időjá- | rásról — kérdezte szenvtelen § arccál a lány. ij — Hogy mi. micsoda? Hogy 5 mi a véleményem az atom. . § De hát mit akar maga most í ezzel, vagy ... — húzta össze a c szemöldökét János, de ettől { inkább csak ijedtnek, mintsem jj dühösnek látszott. — Mit akarok vele? Hát csak \ azt, hogy olyan szépen és bát- j ran beszél erről, s olyán, de \ olyan hebegve arról, hogy .. ? hogy szeret. Ne legyen már ? ilyen gyáva, János... Jánoska! |j A séta további részén egyet- í len szó sem esett az időjárás- i ról, napfolttevékenységről és I az atomkisérletek hatásáról, t Érdekes, mert. hirtelen kisütött { a Nap és egész meleg lett. Már íj ahogy áprilisban szokás. A szeszélyes áprilisban! Si mólója elemzi a központ; veze­tőség 1958 szeptemberi, a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezéséről szóló határozatát, az 1959 februári, a munkavéde­lem és egészségügy helyzeté­vel foglalkozó határozatot, az 1959 szeptemberi, oktató-neve­lő munkával foglalkozó hatá­rozatot és a legutóbbi, ez év februári 1 ózponti vezetőségi ülés határozatát, a párt VII. kongresszusa után adódó fel­adatokról. Majd az érdekvé­delmi munkával, a bérhelyzet alakulásával, a nyereségvisz- szatérítés, az áruforgalom és a takarékbetét emelkedése, to­vábbá a baleseti helyzet ala­kulása, a törvényesség betartá- jsa, a munkaverseny és a szo­cialista brigádmozgalom, vala- ímint az újítási mozgalom kér- jdés-komplexumát öleli fel a Sbeszámoló. j Ezeken a kérdéseken kívül »napirenden szerepel még a ^szakszervezetek kulturális ne- 5velő-munkája, a politikai okta­tás kérdése, ismeretterjesztő »előadások tartása, szabadegye­tem, könyvtármunka, irányí­tás, a szakszervezeti demok­rácia betartása, a kollektív ve- ízetés elvének alkalmazása. ’ A beszámoló foglalkozik a ] szakszervezet 1956, tehát az el- Slenforradalom óta jelentkező »fejlődésével, Így a legutóbbi »szakszervezeti választáskor 82 3 alapszervezet volt a megyében, ■most 111 működik. A taglét­szám alakulásában is állandó L csédre is veröfényben ‘-J úszó hajnal virradt. A kizöldellő természet lágyan si­mogatja az ember szemét. Dol­gos. szorgalmas emberek igye­keznek az utcán munkahelyük felé. Az Aranykalász Termelő­szövetkezet irodája előtt erős izmos, munkára kész szövetke­zeti tagok várják a végrehaj­tandó feladatok megjelölését. Lassan felébrednek a gyerme­kek is. őket .az iskola várja. Tarkaruhás kislányok, tava- sziasan, rövid nadrágot öltött kisfiúk igyekeznek az utcán egy cél felé. Elnézem őket. Mi­lyen kedvesek ők, a mi drágán féltett kincseink. Kedvesen kö­szönnek s tovább mennek. Az egyik házból most szalad ki egy kedves arcú, nyolcéves fiúcska, megigazítja hátán a táskái és társaihoz csatlakozik. Játékosan üdvözli őket és en­gem is köszönt. Jó reggelt kí­vánok neki, rám emeli kedves, simogató tekintetét, s örül, hogy észrevettem. Bizony, a gyermeknek is jólesik, ha fo­gadják köszönését. — Iskolába igyekszel? — kérdezem. — Igen, oda — mozdul a gyermek ajka — s úgy érzem, boldog, hogy ő is iskolába jár­hat. Látom, hogy siet, s nem akarom, hogy miattam elkés­sen, de még egy kérdést azért felteszek: szeretsz tanulni? — Nagyon! — csendül a válasz kis barátom gyermekszavában — sokat, nagyon sokat akarok tudni! — Ugyan, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? — s erre a kérdésre már csak futva vá­laszol, fürge lábaival igyekez­ve társai után — s úgy érzem szavából, Ecséden a felnőttek példája az ifjúság szívében is elhintette már az eredménye­sebb és boldogabb közös gaz­dálkodás nemes magvát, mely mag csírázni kezd, s ha óvjuk, gondozzuk, egykor a gazdag termés sem maradhat el: tsz- tag leszek! Dr. Rőczey Ödön Pillanatkép Alattvalók A „harckészség és védekezés” szellemére való neve- lés legalkalmasabb eszköze a hosszú, éles penge. Minél hosszabb és élesebb a penge, annál nagyobb lesz a harckészség és elszántabb a védekezés. Ez csak világos. Leg­alábbis a német (Nyugatnémet. A Szerk.) főiskolai bajtársi szövetségek szerint. Mert a jó alattvaló egyik ismérve — úgy látszik — ismét ott méretik majd le, hány és milyen hosszú, cikeakkos vágás lesz azcrn a felin, amelyet fennen hord ama nyugatnémet ifjú, aki sokat ad harckészségére és védekezé­sére, valamint arra, hogy hű alattvaló legyen. Hű alattvalója a Német Szövetségi Köztársaságnak, Bon­nak és Adenauernak, aki maga ugyan már kardot nem tud emelni, legfeljebb atombombát. 1Vo, nem a védekezés szelle­mében, hanem a „harckészség” fokozására. De hát ö nem is alatt-, hanem felettvaló! (látó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents