Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-27 / 98. szám

1960. április 27., szerda NÉPÚJSÁG 3 Petőfibányai „diákok" Tsz-isfállók három száza I ékos szer intőbb! étből Sokszor megállapítottuk már és mindannyiszor ki- 'j csit emeltebb hangon, nem titkolt büszkeséggel, hogy ná- < lünk kultúr forradalom zajlott le és zajlik még ma is. A 5 műveltség ma már nem kevesek kiváltsága csupán, ha- i nem a dolgozó tömegek közkincse. l Lehet, hogy elcsépelt a kifejezés, lehet, hogy frázis- í nak hangzik, és bizonnyal olyanok is vannak, akik enyhe | gúnnyal elhúzzák a szájuk szélét, mondván: micsoda se- \ mátizmus! Lehet... Most nem akarok vitatkozni, maga 5 az élet „vitatkozzék” velük. Hogyan is állunk ezzel az I úgynevezett frázissal — mondjuk Petőfibányán? í Koruhely Jánosáétól, az ál­talános iskola igazgatójától megtudom, hogy a levelező ta­gozaton összesen 87 felnőtt ta­nul. Erdélyi Ferenc, a személy­zeti osztály vezetője pedig ar­ról tájékoztat, hogy a bánya­ipari technikum helybeli leve­lező tagozatán majdnem fél- száz hallgató van. Gépipari technikumra is járnak Mis­kolcra és Esztergomba jó né- hányan, de a különböző egye­temre beiratkozottak száma is eléri a tízet. Mindahányan le­velező tagozatosak, hiszen a tröszt dolgozói. Miután nem a statisztikai adatok érdekelnek, beérem ennyivel is. És mert a számók mögött főként az embert kere­sem, elindulok, hogy beszéljek közülök néhánnyal, ha lehet. Szerencsém van mindjárt az első próbálkozásnál, mert bent találom a pártbizottságon Martinkovics József párttikárt. — Hógy miért tanulok? ... — néz rám elgondolkozva az első kérdés után, majd csend­ben válaszol. — Mert szüksé­gem van rá. Igen, így van. Ma már az eddig megszerzett szakmai ismeret kevésnek bi­zonyul. Ahhoz, hogy a műsza­ki kérdésekben is biztonság­gal el tudjak igazodni, na­gyon sok szakismeretre van szükségem. Bár előbb kezdtem volna el a technikumot! Dehát jobb később, mint soha. Őszin­tén megmondom, sok mindent másként látok, jobban tájéko­zódom a szakmai kérdések­ben, tnióta technikumi hallga­tó lettem. De egyéb oka is van annak, hogy tovább tanulok. Arra gondolok, ha megnő a fiam, ne maradjak előtte szé­gyenben, ha valamit kérdez majd tőlem. Szóval: az élet szorít engem a tanulásra. No, igen: egy párttitkárnak így kell beszélnie — mondaná erre bárki. Jó, hát akkor gye­rünk tovább. Dinka Jenő főaknász a Pe- tőfi-altárónál. Alig múlt har­minc éves, azt is tudom róla, hógy nemrég vett egy Trabant kiskocsit. Hogyan lehet ezt a tanulással összeegyeztetni? — Biáony, sehogy! — vágja rá rögtön a feleletet. — Nem azért vettem én most az autót, hogy tanulás helyett azzal töltsem az időt. Az autóra majd nyáron, a szünetben ke­rül a sor. Most első a tanulás. Nem könnyű dolog, de keil. Délutánonként összejövünk Gombos Imre évfolyamtár­sammal és együtt gyürkőzünk neki az anyagnak. De az írás­belit külön csináljuk meg. Az igaz, hogy megnézzük egymás munkáját, de ez nem árt, leg­alább tudunk egymásnak se­gíteni. A szabad időm legna­gyobb részét a tanulással töl­töm el. Mióta az ábrázoló geo­metriát tanulom, a műszaki rajzokat könnyebben át tudom tekinteni, szinte megelevenedik előttem a síkba kivetített áb­ra. A technikumi végzettségre nagy szükségem van, anélkül nem tudok boldogulni, már lá­tom. Mit csináljak: már megint ezt hallom ... És mit mond a személyzeti vezető, Martinkovits Ernő: — Évekig katona voltam: 1948-tól egészen 1957-ig. Saj­nos, ezalatt nem volt alkal­mam arra, hogy középiskolát végezhessek, mert sokszor át­helyeztek, az érdeklődési kö­röm is más volt. A leszerelés után kezdtem hozzá az általá­nos iskola elvégzéséhez, most pedig technikumi hallgató va­gyok. Szeretnék minél többet tudni. Valahogy más lesz az ember látóköre, másként látja és értékeli az emberek maga­tartását is; mintha valami ka­pu nyílna ki előttem, és azon keresztül kiléphetnék egy tá­gas térségre. Van azonban má­sik oldala is ennek a kérdés­nek: én vagyok az oktatási ügyekért a felelős az altáró- nál. Kötelességem példát is mutatni. Lám-lám, tehát egy kis kényszer is ... Mert mit szól­nának a munkások, ha a fele­lős személy csak beszélne, de maga semmit sem tenne. Ohó! Baj van: már megint semati­kus következtetésre jutottunk. Mit tegyek? Gyerünk vissza az általános iskolába. Elsőnek Hirka Józseffel be­szélek. Fiatal ember, most végzi a VIII. osztályt. Csillés az altáróban. Tehát neki nem kell példát sem mutatnia, a beosztása sem teszi szükséges­sé, hogy tanuljon, és mégis tanul. — Nagyon szeretném elvé­gezni a gépipari technikumot — kezdi el a választ. — Szak­munkás akarok lenni. De bár­mit szeretnék tanulni, leg­alább a nyolc osztály kell hozzá. Hiába jelentkeztem az F—4-eshez vezetői tanfolyam­ra, nem vettek fel, mert nincs meg az általános iskolai vég­zettségem. Még vájártanfolya- mot sem végezhetek addig. Csak hét osztályt jártam an­nak idején, mert nagy volt a család, heten voltunk testvé­rek, és dolgozni kellett men­nem. Apám paraszt, a kevés föld nem volt elegendő annyi­unknak, keresni kellett. Nem­rég nősültem meg, most már könnyebben megy a tanulás is. A feleségem sem hagy nyugton. így jártam ebben az eset­ben is. Még egy utolsó kísér­letre szántam el magamat. Ugyancsak ebből az osztály­ból kérdeztem meg Molnár Sándort, aki villanyszerelő. — A villamosipari techni­kumot szeretném elvégezni, ahhoz kell a nyolc osztály — feleli azonnal. — A szakmá­A termelőszövetkezetek az idén első ízben terveztek a kö­telezőnél lényegesen — tizen­öt százalékkal — nagyobb ösz- szeget szociális és kulturális kiadásokra. Az előírt két szá­zalék helyett a tagság részese­désére előirányzott összegnek 2,3 százalékát fordítják az idén ilyen jellegű célokra. A termelőszövetkezetek szo­ciális és. kulturális alapja 1960- ban kereken kétszázmillió fo­rint. Ennek körülbelül a fele mat nagyon szeretem, a mun­kám is sok időt leköt, de szí­vesen tanulok. Nincs nekem semmi bajom a tanulással. Elég könnyen megy, mert szí­vesen csinálom. Egyedül a motorom csábít néha, de a fe­leségem résen van: ő a ’egszj- gorúbb a tanulásomat illető­en. Szívesen tanulom a szám­tant, az van a foglalkozásom­hoz a legközelebb. Nem érdéklődtem tovább. Néhány dolgot az elhangzott beszélgetésekből azért nem idéztem, mert nem akartam állandóan ismételni ugyanazt a gondolatot. Ugyanis a meg­kérdezettek mindegyike el­mondta, hogy a tanulás ko­moly munkát igényel. Napon­ta kell rendszeresen foglalkoz­ni az anyaggal. A vizsgák előtt még a szabadságból is ki kell venni néhány napot, hogy jól fel tudjanak készülni. És min­denütt az asszony, a feleség áll őrt a férj mellett, a feleségek biztatják a férjeket a legjob­ban, ők a legszigorúbbak. Sajnálom, hogy ismét ilyen sematikus dolgokat kell mon­danom, de nem én találtam ki egyiket sem. Megmondom őszintén, én is arra számítot­tam, hogy az asszonyok nem valami jó szemmel nézik a ta­nulást, hiszen az sok időt igé­nyel, és az időt a családtól kell elvenni. De ma már az asszonyok is másként gondolkoznak, mint régebben. jut az idős és a beteg tagok segítésére részben készpénz, részben természetbeni ellátás útján. Bölcsődék, óvodák nap­közi otthonok fenntartására, illetve támogatására több mint tízmillió forintot szánnak. Igen jelentős összeget, 35 mil­lió forintot terveztek kulturá­lis célokra. Ebből fedezik el­sősorban az olyan „napi” ki­adásokat, mint az újságok, a folyóiratok, a rádió és sok he­lyütt már a televízió előfize­Bélapátfalván 15 erdész ta­nácskozik. Az első féléves munkát értékelte az erdészet­vezető fiatal mérnök, de most már a második félév felada­tairól, a legsürgősebb mun­kákról ván szó. Heves megye termelőszövet­kezetei 29 ezer sertés meghiz- lalását tervezték be, de jelen­leg csak tízezerre van férő­hely, a 9500-as szarvasmarha­állományt az év végére 20 ezerre kell növelni, de ahhoz, 11 ezer jószág számára kell férőhelyet építeni. Ezért sür­gette a pártbizottság a terme­lőszövetkezetek részére a szer­fa leszállítását. Kápolna, Tar- nazsadáriy, Ludas, Novaj és Zaránk községek már meg is kapták, de a bélapátfalvi erdé­szetnek 16 termelőszövetkezetbe kell marhaistállóhoz és sertés- fiaztatóhoz szerfát és szélezett deszkát termelnie. Mindennap várják a MÉSZÖV diszpozícióját, fenn­akadás nem lehet. Nahócki és Wolf szaktársak körzetükből 4—4 garnitúra szerfát vállal­tak, de helytállnak a többiek is. Egyébként beszámolnak az erdészetvezetők, hogy ki ho­gyan halad a munkával, hová kell segítség munkaerőben, szállítóeszközben, vagy gép­ben. Egyöntetű a határozat, hogy az éves terv keretén belül ide­jében meglesz mind a 16 tsz szerfája. Bélapátfalván 47 he­lyett 50 százalékos szerfaki­Dr. Zselyonka László, dr. Kiss Ferenc, Barabás János és Libik Albert találmánya, a 3 tési díja. Számos termelőszö­vetkezet látja el felszereléssel művészeti csoportját vagy sportcsapatát, klubszobát, könyvtárat rendez be, s nem egy helyen jut már közös ta­nulmányi kirándulásra, vagy más célú utazásra is. Az idei szociális és kulturá­lis alapból csaknem ötvenmil­lió forintot a következő évre, költségesebb beruházások megvalósítására tartalékolnak a termelőszövetkezetek. (MTI) hozatalt érnek el az idén. A három százalékos különbözet 300 köbméter szerfatöboletet jelent. Az erdőmérnök kérte, hogy az idén még nagyobb gonddal válogassák át a tűzifát, mert a monori kefegyár nagyon ér­deklődik a bükk-műhasáb iránt, és ez sok forintot jelent az erdészetnek. Az emberek helyeslőén bólintanak, a köte­lességre és a jövő évi nyere­ségrészesedésre gondolnak. Rövid jelentések, határozott utasítások, szakmai tanácsok váltják egymást, aztán ki­mondták: határidő előtt va­gonba rakják az idei utolsó bükkrönköt is és a bélapátfal­vi szállítmányból egy sem fog befülledni. Ebéd után a napszítta arcú erdészek „diákókká” változtak. Mindegyikük előtt 350 oldalas* vaskos szakkönyv: Erdősítési és fásítási utasítás. Júniusban lesz a vizsga, de addig még erősen kell tanulni. Nagy László erdőművelési szakelő­adó türelemmel magyarázza a fogasabb kérdéseket, az egyik is hozzászól, a másik ember is kérdez valamit. Távolról úgy tűnik, mintha beszélgetnének. De a gy"korlat, a termelőmun­kához való hozzáállásuk, a dél­előtti szakszerű felszólalásaik azt bizonyítják, hogy az élet­nek és önmaguknak tanulnak — fiatalabbak és idősebbek egyaránt. F. E*. D-kondenzor, amely bárme­lyik mikroszkópra szerelve térhatású képet nyújt, nagy érdeklődést keltett mind a ha­zai, mind a külföldi szakkö­rökben. Ennek a találmány­nak a segítségével az orvosok könnyebben felismerik a kór­okozókat . és különösen nagy jelentőségű a rákbetegségek diagnosztálásánál. A talál­mányt az utóbbi hónapokban számos külföldi folyóirat is­mertette és egyaránt első dí­jat nyert a moszkvai és a var­sói nemzetközi műszerkiállítá­sokon. Elismerő oklevéllel tüntették ki a lipcsei ilemzet- közi műszerkiállításon. A 3 D-kondenzort a Gam­ma Optikai Művek gyártja és a Metrimpex Külkereskedelmi Vállalat exportálja. Rendeltek az új kondenzortpól belga, hol­land, francia, osztrák, ameri­kai, svéd, nyugatnémet cégek is. (MTI) Elnézést kérek azoktól, akik úgy érzik, hogy túlságo­san „egyhangú" voltam. Nem az én hibám. Én nem tehe­tek mást, mint hogy hűen visszaadjam azt, amit látók, amit tapasztalok. Ennek a feladatomnak igyekeztem eleget tenni... G. Molnár Ferenc Kétszázmillió forintot fordítanak az idén szociális és kulturális célokra a termelőszövetkezetek A rákbetegség felismerését megkönnyítő találmány, a plasztikus mikroszkóp* kondenzor nagy sikere külföldön BEFEJEZTÜK a kora tava­szi vetési munkákat, most már minden nagyüzemnek gondo­san készülnie kell a még na­gyobb feladatot jelentő nö­vényápolási munkára. Bármi­lyen gondosan is végeztük a vetést, ha elhanyagoljuk a nö­vényápolást, nem lesz jó ter­mésünk. Ma, amikor egyre na­gyobb jelentőséget tulajdoní­tunk az önköltségek alakulá­sának, meg kell érteni, hogy az önköltség csökkentésének legcélravezetőbb módja a ter­mésátlagok növelése. A növényápolás ideje alatt elég sokrétű munkát kell végezni, ezért az körültekin­tőbb felkészülést is kíván. Me­gyénk termelőszövetkezeteiben mégf a tél folyamán megkezd­tük a növényápolás időbeni és jó minőségbeni elvégzésének előfeltételeit megteremteni. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy a földrendezések során a növénytermesztés szempontjá­ból a táblák kialakítása a lehe­tő legjobb legyen. E területe­ket a brigádvezetök még a ve­tés kezdete előtt átvették. A gondosan kiválasztott brigád­vezetőket a télen tanfolyamo­kon oktattuk ki a feladatok jó ellátására. Ügy, mint a vetés kezdete előtt, a növényápolás megkez­dése előtt is a közgyűlések után brigádértekezleteken vitatják meg a tsz-ek a növényápolás végrehajtását. Már most csak­nem minden tsz-ben tudják, hogy az egyes tagok mély nö­vényből milyen területeket vállaltak el művelésre, vagy kaszálásra. A területet egyé­nekre osztják ki, mert így az idősebbek, és asszonyok részére is van munkalehetőség bizto­sítva, de különösen a családta­gok fokozottabb bevonása is lehetővé válik. Az elmúlt év­Néhány tanács a növényápolási munka megszervezéséhez ben például a boconádi Petőfi Tsz-ben a szőlőpermetezés ide­je alatt az egyénekre történő területfelosztás után megkét­szereződött a szőlőkben dolgo­zók száma és ezzel egv igen je­lentős peronoszpóra kártételt sikerült megakadályozni. A TERÜLETNEK egyénekre történő felosztása az önkéntes vállaláson alapul minden tsz- ben. A gépek elosztása a brigá­dok szerint történt. Már a ta­vaszi szemle során felhívtuk a tsz-ek figyelmét, hogy az uni­verzális traktorokhoz megfele­lő munkagépeket vásároljanak. Az utóbbi időben már csak munkagépekkel együtt kapnak a tsz-ek erőgépkiutalást. A tsz-ek megállapodtak a gépál­lomásokkal, hogy a növények kapálását is az a traktoros vé­gezze, aki a vetést végezte. Több helyen felmerül az a kérdés, hogy főként a növény- ápolás idején hogyan alakítsák ki a tsz-ek a munkaszervezete­ket és milyen brigádokat, vagy munkacsapatokat alakítsanak? Nagy tsz-ekben — ahol egy-egy munkaintenzív kapásnövény területe jelentős — (300—400 kh) feltétlenül indokolt a speciális brigádok kialakítása. Kisebb tsz-ekben esetleg spe­ciális munkacsapat szervezése is helyes lehet. Olyan helyen, ahol szőlő, gyümölcsös, zöld­ség is van, követhető az atkári Üj Élet példája, ahol ezeket a belterjes kultúráltat felosztot­ták a brigádok között és a bri­gádvezető osztotta tovább bri­gádtagokra. A nagy szántóföldi növények esetében ez viszony­lag könnyen megoldható. Sokkal nehezebb azonban a szőlő, gyümölcsös és zöldség esetében. Itt minden nagyüze­mi vezetőnek meg kell értenie, hogy vannak olyan munkák, amelyek elvégzése minden más munkát megelőz, mert mulasztás esetén behozhatatlan károk származnak. Vélemé­nyem szerint a növényápolás ideje alatt ilyen munkák a kö­vetkezők: 1. A szőlő és gyümölcsös per­metezése. 2. Takarmányok kaszálása és begyűjtése. 3. A piacra kerülő áruk sze­dése. E FŐBB MUNKÁK időbeni, gyors és jó minőségbeni elvég­zése annyira fontos, hogy szük­ség esetén minden más munka rovására — munkaerő átcso­portosítással — kell ezeket elvé­gezni, hogy anyagi károsodás ne érje a termelőszövetkezetet. Sző­lő esetében pl. a permetezés egynapos elhanyagolása 4—5000 forint katasztrális holdankénti károsodást is jelenthet. Termé­szetesen a munkaszervezetek kialakítása során a helyi adott­ságokat feltétlenül figyelembe kell venni. A szőlő talajmunkája jelen­tős kézi munkaerőt kíván. Ezt csökkenteni csak úgy lehet, ha a szőlőterület részére elegendő lófogatot és lókapákat biztosí­tanak. Bevált gyakorlat az, hogy ilyen helyen állandó ló­fogatok vannak, amelyek a 16- kapázás mellett elvégzik a per- metlé-hordást is. Gyümölcsös esetében feltét­lenül állandó jellegű permete­zőbrigádokat kell létesíteni, mert itt különböző méreganya­gokkal történik a permetezés, ez alapos óvórendszabályokat és gyakorlatot követel meg. Ez a brigád végezheti esetleg a sa­ját erővel történő vegyszeres gyomirtást is, ha a két munka időpontja nem ütköiik. Ugyan­csak elvégezhetik az egyéb szántóföldi kártevők elleni vé­dekezést is. Zöldségféléknél az öntözés vég­leges kialakítására kell nagy gondot fordítani. Főként a fel­szín feletti öntözések esetében a motor kezelése, a gyorskap­csolású csövek helyes vezetése nagyon fontos. Célszerű, ha a palántázást is egy állandó jel­legű munkacsapat végzi, azon­ban — főként a zöldségter­mesztő tájakon — ehhez a tágok többsége ért. A NAGY SZÁNTÓFÖLDI növénytermesztésen belül a növényápolás során legfonto­sabb feladatnak kell tartani a szemnek és silónak termesztett kukorica ápolási munkáinak időbeni elvégzését. Különösen fontos azonban az, hogy a kukorica első kapálásával ne késsünk. Cukorrépánál a meg­késett egyelés 30—40 mázsás terméskiesést is okozhat ka­tasztrális holdanként. A négyzetes fészkes vetésű kukoricák esetében el kell ér­ni, hogy legalább háromszor hossz—kereszt irányban géppel kapálják meg. A keresztirányú kapálást úgy kell végezni, hogy az egyirányú kapálás után a másik irányú kapálás legalább j5—6 nap múlva következzék. Az országos kukoricatermesz­tési tanácskozás határozatai­nak megfelelően elsősorban arra kell törekedni, hogy ka­tasztrális holdanként legalább a 18 000 tőszám meglegyen, a szemnek termesztett kukori­cáknál. Az a 46 tsz, amely me­gyénkben 355 vagon kukoricá­ra kötött szerződést, vállalko­zott a 30 mázsás kukoricater­més elérésére. E tsz-ek azt ter­vezik, hogy a háromszori gépi­kapálás után még legalább há­romszori lókapálást végeznek kukoricaterületükön. Tovább folytattuk megyénkben az el­múlt évben a kukoricáknál megkezdett vegyszeres gyom­irtást is. A növényápolási munkák ideje alatt rendkívül fontos feladatnak kell tekinteni a ga­bonafélék vegyszeres gyomir­tását. E munkának az elvégzé­sét ez évben először döntően a tsz-ek saját erejére bízzuk. A NÖVÉNYVÉDŐ állomás a tsz-ekben csak az összefüggően gyomos táblákon fogja elvégez­ni a vegyszeres gyomirtást. A foltonként! gyomokat háti gé­pekkel fogják irtani a tsz-ek- beri. E célból több mint 400 há­ti permetezőgépet kaptak a tsz-ek. A tsz-ek részére részletes ja­vaslatot készítettünk a növény- termesztés, a szőlő- és zöldség- termesztés premizálására. A tsz-ekben bizottságokat alakí­tottak a premizálási rendszer és mértékének megállapításá­ra. Növénytermesztés vonalán csak a terven felüli többletter­mést premizálják. Zöldségféléknél az egy ka­tasztrális holdra eső jövedel­met veszik alapul, vagy pedig a közösben termelt érték szá­zalékát. Minél több zöldségfé­lét vállal a tsz-tag megműve­lésre a közös területhői, annak arányában annál több zöldség- termesztést engedélyezhet a tsz vezetősége a tag háztáji gazdaságában. A palántaneve­lés esetében a megszabott mennyiségű palántánál ha töb­bet ad át a tsz-tag, akkor juta­lom-munkaegységet kap. Szőlőtermesztésnél bizottság megállapítja a szőlők minősér gét, fajtaösszetételét, trágyázá­sát, stb. Ennek megfelelően a terven felüli többlettermés után kap prémiumot a tsz-tag; Kiemelten kell kezelni a cse­megeszőlő termésátlagát, amely esetben a megállapított forint- összegen felül termelt érték 25—30 százalékát kapja a tsz- tag. Direkttermő szőlő esetében csak a többlettermést premi­zálják. E néhány főbb feladat egy­szerű felsorolása után nem le­het teljes képet kapni a sokrétű feladat fontosságáról. Mégis a fő kérdéseket illetően legfon­tosabbnak a tsz nagyüzemek­ben a következőket tartom: 1. A terület biztos megműve­lése érdekében az egyénekre való felosztást. 2. Meg kell állapítani min­den nagyüzemben a legfonto­sabb feladatokat, amelyeket még munkaerő átcsoportosítás­sal is feltétlenül végre kell haj­tani. 3. A munkafegyelem biztosí­tása és a helyesen kialakított premizálási rendszer beveze­tése. Strumpf László, a Heves megyei tanács fő» agronómusa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents