Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-26 / 97. szám

NÉPÜJSAG 1960. április 26., kedd iifSsjl Sznob Nem zajlik le egyetlen fé nyesebb színházi — kulturális esemény sem nélküle. Ott van az előadók, a művészek mel­lett, mögött, bennfentes, aki mindent tud, mindent lát, mindent hall — jobban, mint aki közvetlen részese az ese­ménynek. Van véleménye is. Meg is mondja. Mindig azt és akkor — amellyel és amikor magát emelheti. Azt hiszi: nélkülözhetetlen azokban a kö­rökben, amelyekben forog. Rá­akaszkodik egy-egy vélt „na­gyobb” emberre és nem tágít mellőle; ha kidobják az ajtón, megbocsátóan •visszamászik az ablakon. Lerázhatatlan. Azt mondja magáról: ő kúltúrlény. Pedig csak sznob, semmi köze a kultúrához. Fogadásom van rá: ha valaki megkérdezné tő­le, hogy mi is az a kultúra, fe­lelni nem tudna rá, de szentül meg volna győződve arról, hogy most meg akarják fúrni. Meg is kellene... (— r) — NAGY SIKERE van me- gyeszerte a József Attila-ol- vasómozgalomnak. A KISZ- bizottságok és a könyvtárak közösen szervezik az olvasó- mozgalmat, amelynek az elő­zetes adatok szerint hozzáve­tőlegesen 2000 fiatal szerzi meg valamelyik fokozatát. — SZIHALOM községben nemrég még néhány rádió mű­ködött csak, s a mozi is csak ritkán tartott előadást, így a község lakosainak szórakozási, művelődési lehetősége kevés volt. Az idén már lényegesen javult a helyzet, nagy könyvtá­ra, több száz rádióelőfizetője van a községnek, s nemrég sze­relték fel a negyedik televízió­antennát... — NAGYSZABÄSÜ dalos- találkozó lesz május elsején Egerben. A megyei ifjúsági dalostalálkozón a legjobb egri általános és középiskolai, va­lamint a hat járás legjobb ál­talános iskolai kórusai vesz­nek rész. — EREDMÉNYES a megyénk községeiben megindult „Te­gyük széppé kultúrotthonun- kat!”-mozgalom. Több helyen nagyarányú társadalmi mun­kát ajánlottak fel a művelődési otthonok átalakítására, csino­sítására. így például Tófalu, Er­dőtelek, Pély és Felsőtárkány lakói végeztek több ezer fo­rint értékű társalami munkát művelődési otthonuk szebbé té­telére. — JÚNIUS 4-e és július 16-a között 55 úttörő őrsveze­tő vesz részt az első járási őrsvezetőképző táborban a gyöngyösi járásból a Gyön­gyöstől északra mintegy hét kilométerre levő Tárná-kút, illetve Halaskás-rét területén.- 50 FÉRŐHELYES istálló épül az atkári Kossuth Terme­lőszövetkezet kijelölt majorjá­ban. Az új istállót építő válla­lat dolgozói a termelőszövetke­zet segítésére elhatározták, hogy ügyelnek a jobb munka- szervezésre, gyorsítják az anyagszállítást, s gyosabb mun­kával, határidő előtt, július 25- én befejezik az építkezést, át­adják rendeltetésének az új épületet. — AZ EGRI LENIN ÚTON rövidesen végig felállítják a neonvilágításhoz szükséges ostornyeleket. A nagyrészt társadalmi erők összefogásá­val végzett munka után meg­kezdődik a kábelek lefekteté­se, majd a kandeláberek be­kötése.- 114,3 SZÁZALÉKRA telje­sítették március havi termelési tervüket a Parádsasvári Üveg­gyár dolgozói. A tervtúlteljesí­tés értéke mintegy 180 ezer fo­rint. A gyár dolgozói az éves verseny vállalás keretében a 28 százalékos selejtet 15 száza­lékra csökkentették a március hónap folyamán, s ezzel jelen­tős mértékben tovább csökken­tették a termelés költségeit. műsora Egerben, este 7 órakor: Anyósgenerális (Petőfi-bérletv Mátra vidéki Erőmű, este 7 órakor: Nóra Televízió-szereplésre készül a Petöfibányai Művelődési Ház fűvószenekara BEETHOVEN, MOZART, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Erkel és még néhány világhírű zeneszerző képe díszíti a fala­kat. Illik ehhez a teremhez. Igaz, itt nincsenek nagyhírű zeneművészek, akik ámulatba ejtenék korukat és a jövendő évtizedek zenerajongóit, nevü­ket sem emlegetik majd a ké­sei utódok a kivételes tehetség­nek kijáró megilletődöttséggel, bár mindnyájan szeretik a ze­nét, életüket már el sem tud­ják képzelni hangszer nélkül; de ezek a muzsikusok mind bányászok: a Petöfibányai Mű­velődési Ház fúvószenekará­nak a tagjai. A teljes zenekar majdnem félszáz főt számlál, karnagyuk pedig Marosvölgyi Henrik. Vagy ahogy Petőfibányán is­merik: Henci bácsi. Bár a haja őszes, mozgása fiatalosan ru­galmas és a zenekar érdeké­ben fáradhatatlan, mintha csak fiatal ember lenne. Most is lendületesen vezé­nyel, arcán a pirosság rózsákat gyújt, tekintete vigyázva kö­veti a különböző hangszercso­portok működését, szinte az egész testével figyel, miközben a vékony karmesteri pálcával hol a crescendót, hol a pianót inti be. Aztán gyors kopogás a kottaállványon: ismétlés a má­sodik tételtől, mert a fafúvók dallama nem volt elég lágy. Az ismétlés után kis szünet következik. A legjobb alkalom, hogy néhány kíváncsiskodó kérdést feltegyünk. — Ha a zenekar megalakulá­sára vagy kíváncsi — mondja Henci bácsi —, akkor Edőcs Bandit kérdezd. Edőcs András lassan már csal* Henci bácsinak Bandi, hiszen ötven felé jár életévei­nek száma. Kérésünkre kész­séggel idézi a múltat. — ALIG VOLTUNK húsban a felszabadulás után — emlé­kezik Edőcs András. — Kottánk sem nagyon volt. Emlékszem rá azért, hogy az Internacio- nálé kottájához hozzá tudjunk jutni, cukrot, lisztet loptunk otthonról. így igaz, szóról szó­ra. Minden zenekarista a csa­ládjától lopta el titokban a cukrot, mert csak így tudtuk megvenni Salgótarjánban a kottákat. Akkor már a pengő nem ért semmit. így készül­tünk az első szabad május el­sejére. Később a választásokra mentünk ki a falvakba. Apcon, Gyöngyösön annak idején többször játszottunk Kádár elvtárs választási gyűlése al­kalmával. Ügy segítettünk, ahogy tudtunk. 1948-ban Mis­kolcon, azon a nevezetes nagy­gyűlésen is a mi zenekarunk szerepelt. Akkor már olyan hí­rünk volt! Sok versenyen részt vettünk, sikereket is értünk el. Tíz évvel ezelőtt kaptunk egyenruhát. Micsoda öröm volt az! így kezdődött. 1954-ben ke­rült a zenekar élére Marosvöl­gyi Henrik. Nyertek már na­gyon sokszor járási versenyt, majd megyei versenyt, majd az észak-magyarországi elő­döntőbe kerültek be, utána pe­dig az országos versenyen sze­repeltek kitűnő eredménnyel. Több régi, nagynevű fúvósze­nekart hagytak maguk mögött. Elnyerték a „Szocialista kultú­ráért” kitüntetést. — Milyen alkalmakkor szere­pel a zenekar? — érdeklődöm Marosvölgyi Henrik karnagy­tól. — Természetesen minden ün­nepségen. A téli hónapokban a bányászoknak a beszálláskor szoktunk zenét adni; ha fel- melegszik az idő, akkor pedig térzenét adunk a telep lakossá­gának. Olykor önálló hangver­senyt is rendezünk. Legutóbb a Gyöngyösi Városi Énekkar­ral rendeztünk közös hangver­senyt. Először Gyöngyösön, az­tán itthon. Most nagy esemény előtt állunk. Már megkaptuk az értesítést, hogy a televízió akar felvételt csinálni rólunk. A beszállás előtti ajándék­hangversenyünket akarják köz­vetíteni. Most is arra készü­lünk már. Belelapozok a kottákba. Fu- cik: Téli viharok — keringő, Verdi: Nabucco — nyitány, Bach: Tavasz ébredése — olva­som a címeket. MIKOR MEGJEGYZEM, hogy a műsor nagyon tartal­mas, és igényes ízlésre vall, ki­derül, hogy még több mint 30 hasonló színvonalú mű van repertoárjukban. Áz indulókat és a könnyűzenei darabokat nem számították ide. Ilyen műsor nagy felkészült­séget igényel. A zenekar tagjai már legalább tíz éve játszanak a hangszereiken, ami egy önte­vékeny együttes életében nem kis dolog. Rendszeresen, napra beosztva próbálnak. Hangszer­anyaguk teljes. Az elmúlt év­ben kaptak új felszerelést 180 ezer forint értékben. A régit a bányász szakszervezetnek ad­ták át. Amikor a zeneikar legjobb­jairól kérdezem Henci bácsit, elgondolkozva néz maga elé. — Nehéz erre feleletet adni — nyújtja a szót. — Edőcs And­rással kezdem. Itt van aztán Jakab István klarinétos, Je­szenszky László helikonista, Lipták József tenorkürtös és Dobrocsi Pál szárnykürtös. De rajtuk kívül még sokan mások. Nagyon jól megvagyunk mi együtt. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Ezt nemcsak úgy mondom: az asszonyok is eljönnek közénk nagyon gyak­ran, és ilyenkor nagyon vidám hangulat kerekedik. A közel­jövőben a szabadban szalonna- csurdítást rendezünk, arra minden zenész elhozza az egész családját. Jó ezt hallani. Tehát ez azt jelenti, hogy az asszonyok sem haragszanak a zenekarra, a sok próbára és szereplésre. — Büszkék rá! — kapcsolódik a beszélgetésbe Edőcs András. — A kislányom mondta nem is olyan régen, pedig ő már érett­ségi előtt áll, tehát komolyan gondolkozik, hogy el sem tud­ná a zenekart képzelni nélkü­lem. Hiányozna neki, ha nem látna ott köztük engem is. Igaz, én sem tudnám elképzelni az életemet zene nélkül. Ez a legkedvesebb szórakozásom. Itt, a fúvószenekarban tenor­kürtön játszom, de van ne­künk még egy dzsessz-zene- karunk is. A bálokra, a fiata­lokra is gondolnunk kell. Igaz, csak hattagú a tánczenekar, de még Esz-bariton szaxofonunk is van, pedig azzal kevés zene­kar dicsekedhetik Magyaror­szágon. Ne hallgassuk el azt sem, hogy a művelődési ház vezető­sége és a tröszt igazgatósága is mindenben támogatja a zene­kart. Enélkül bizonyára nem értek volna el ilyen szép ered­ményeket. Már csak egyetlen vágyuk van: szeretnék, ha az egyenruhához köpenyt is kap­nának, mert rossz időben vagy esőben nagyon tarka képet nyújt a sokféle felsőkabát. PETŐFIBÁNYÁN NAGYON népszerű a zenekar. Ha majd a televízióban sor kerül a sze­replésükre, itt, Petőfibányán mindenki ott izgul a készülé­kek előtt, mert az ő zeneka­ruk játszik egy egész ország nyilvánossága előtt. G. Molnár Ferenc I960. ÁPRILIS 26., KEDD 365 évvel ezelőtt, 1595-ben halt meg TORQUATO TASSO, olasz költő. Fő műve: a Megszabadí­tott Jeruzsálem. A barokk kor e nagy hősi eposzából szerzője annak idején a klérus tiltako­zására kénytelen volt kihagyni a féltő, szelíd líráját annyira jellemző szerelmi jeleneteket. Tasso 1544-ben született. 50 évvel ezelőtt, 1910-ben halt meg BJÖRSTJERNE BJÖRSON norvég költő és politikus. Re­gényei. drámái Norvégia füg­getlenségét sürgetik. 1903-ban a skandinávok közül először kap­ta meg a Nóbel-dljat. Björson 1832-ben született. FILMFÓRUM astaaisaBaiSBHBHBamsBaBaBaaHsiKHBBMB Borús reggel a Goi gut ha III. része EGRI VÖRÖS CSILLAG Dal a tengerről Kísérőműsor: Hruscsov Franciaországban EGRI BRÖDY Szaipan utolsó asszonya GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A meztelen igazság. GYÖNGYÖSI PUSKIN Robin Hood HATVANI KOSSUTH Virrad HEVES Főnyeremény FÜZESABONY Szálemi boszorkányok PÉTERVÁSARA A nagybácsim ★ Az egri Vörös Csillag Filmszín­házban ma és holnap (szerdán és csütörtökön): Dal a tengerről című filmmel egy időben vetítik a Hruscsov Franciaországban című riportfilmet. Alexej Tolsztoj Golgothája ma már a világirodalom egyik kitűnő alkotásának számít. A világtörténelmi eseményeket közvetlen közelről, a kortárs szemével néző és látó Alexej Tolsztoj megírta azt a csodálat tos eceménysorozatot. amely vérben és szenvedélyekben für­dette a cári Oroszország romja­in, a második világháború pok­lából kivánszorgó népet, míg az útkeresés, a világnézetek ke­mény, olykor minden idegeket megfeszítő harcából kialakult, kijegecesedett a szovjet, Lenin hatalmas munkájának eredmé­nye. A Golgotha harmadik része a polgárháború befejező ütkö­zeteit adja háttérül a szenvedé­lyekben és veszélyekben gaz­dag emberi sorsok drámájához. Tyelegin sebesülten talál rá Dasenkára, Roscsin hosszabb kanyarok, a jéllemi fejlődés nehezebb útvesztői utón jut el Katyerináig. Látjuk Machnó apót, aki iránytű nélkül küzd valamiért és a döntő pillanat­ban gyengének és gyávának bizonyul híveivel együtt. A költő-humoristából vallatóvá vált szadistát a rohamok sors­szerűén legyűrik, mert aljas­sággal és szadizmussal lehet egy ideig számítg'atni. de győz­ni, diadalmaskodni véglegesen nem. A kupec. a harácsoló sem kerüli el sorsát, meghal annak a kezétől, akinek joga és er­kölcsi kötelessége volt azokban a napokban beteljesíteni az ő sorsát, az ő bűnének bünteté­sét. A két fiát elvesztett anya, gyermekei gyilkosa felett íté­letet kér és kap a néptől: fegy­vert fog a megpróbált anya és a gyilkost a sok szenvedés és meggyötrés ellentéteképpen a nép előtt agyonlövi. Anyiszja Schillert játssza a vérgőzös na­pok egyik csendesebbjén és fel- lobban benne az alvó isteni szikra: művész lesz, pedig ma­ga sem tudta addig, mit is je­lent a tragédiáknak levegőjét mások elé sóhajtani. Tyefegin, Roscsin, Katja, Da- sa. Anyiszja, meg a többiek: a matrózok, a komisszár, az anar­chista, a népnyúzók és min­den arc, minden jellem, akik a történésben, a proletárdikta­túrát diadalra vivő pozitív és negatív hősök döbbenetes ké­pet festenek arról, amit a győ­zelemig az orosz földön el kel­lett szenvedni. Nem egyszerű visszaadni fil­men azt, am A. Tolsztoj re­gényében megírt. A képek, a forró események egymást haj­szolják. Maga a történelmi epocha is. amit a regény átfog, több egy három estére befog­ható filmesemény-sorozatnál. A század dübörgő eseményét azonban teljes nagyságában érezzük a film pergetése alatt is. A filmkockák pergése köz­ben valami azonban szándék- talanul is eszembe jutott és ezért külön kell szólnom Ka- balevszkijről, a film zenéjének a szerzőjéről: muzsikája újra és újra felemeli, hallom a zené­ben a sorsdöntő idők tombolá- sát, de a szerelem finom hang­jait is, mert Kabalevszkij a filmhez Tolsztoj lelkivilágából merítve írta kompozícióját. Nem véletlen, hogy a nagy idegfeszültséget kiváltó film­alkotás tömegeket vonz és az egri mozi táblás házak előtt játssza. A történelem hitele pereg a kockákon: az emberi szenvedélyek és az igazság megütközése ezer alakban min­denkit megfog és megrendít. A győzelem pedig igazságot szolgáltat. ff. a.) II. ininiHiniiiiiiiniiiininiiiiiiiMi Észt lapok cikksorozata Egerről „Tíz nap Magyarországon’- — ez a címe annak a cikkso­rozatnak, amelyet O. Benen- szon tallini újságíró írt ma­gyarországi tapasztalatairól. Színes riportjait fényképek is tarkítják1 közli a millenniumi emlékművet, a parlamentet, a Balatont, az egri vár kapuját és az épülő debreceni vasútál­lomást. Benenszon két újság­ba is írt, az egyikben oroszul, a másikban észt nyelven je­lentek meg cikkei. Előbb az orosz nyelvű cikksorozatából közlünk néhány részletet. „Valamennyiünket nagy iz­galom fogott el — írja — ami­kor a nevezetes magyar vá­roshoz, Egerhez közeledtünk, hiszen mindenki olvasta közü­lünk Gárdonyi Géza nagysze­rű regényét, az Egri csillago­kat. Nemsokára azokon a tör­ténelmi helyeken jártunk, ahol az egri várat 1552-ben csak kétezer hős védte mintegy 150 000 török ellen egy hóna­pon át, majd 44 éven keresztül állták a török ármádia ostro­mát, és ekkor is csupán áru­lás következtében esett el a vár. Az egriek mélyen tisztelik hős elődeik emlékét és külö­nösen a vár hős védőjét, Dobó István kapitányt. A var ka­Dr. BIHARI JÓZSEF: Szovjet turisták útij egy setéiből pújánál a romfalhoz rögzítve művészi kivitelű, hatalmas rézdombormű hirdeti az egri várvédők örök dicsőségét, Eger központi terét pedig a vár hős kapitányának, Dobó Istvánnak emlékszobra díszíti. Nagy érdeklődéssel tekin­tettük meg a magas halmon elterülő történelmi nevezetes­ségű egri vár maradványait. Innen jól láthatók a városhoz vezető összes utak, ami segí­tett is a vár helyőrségének a törökök előnyomulásának a megakadályozásában. Itt, a romok tetején alussza örök ál­mát Gárdonyi Géza, az író. Eger Eszak-Magyarország egyik festői városa. A hasonló nevű patak mentén terül el és hegyek, dombok, veszik körül, amelyek lejtőit hatalmas tér­ségben szőlők borítják. Eger­ben nagyon fejlett a szőlőter­melés. Az egri bor híre az or­szág határain túl is jól ismert. Nekünk sikerült bejutnunk az egyik egri pincébe, ahol a leg­különbözőbb fajtájú, eredeti és nagyszerű borokkal vendé­geltek meg bennünket, többek között a híres egri bikavérrel. A pincében megleptek ben­nünket az óriásméretű hordók (ha ugyan lehet még ezeket az óriásokat hordónak nevezni, mert a kinézésük szerint tény­leg hordók). Mutattak nekünk például egy 86 ezer literes (8 és fél vagonos) „hordót”. Es még egy érdekes részlet: ami­kor beléptünk a pincébe, vi­gyáztunk, nehogy nekidörzsö- lődjünk a falaknak, az aszta­loknak, vagy a pince más tár­gyainak. Mindent valami sötét­szürke színű korom borított. Az egri elvtársak látva, milyen óvatosan húzódunk el a falak­tól, nevetni kezdtek, majd el­mondták nekünk az igazságot. Kiderült, hogy amit mi ko­romnak néztünk, valami ne­mes gombafajta, amely előse­gíti a bor erjedését, és javítja a minőséget is. A borgőz hatá­sára terem meg a pincében és része van abban is, hogy a bo­rok jól konzerválhatok, mivel állandó hőmérsékletet biztosít a pincében. Kezünket a falhoz érintve meg is győződtünk er­ről. Tényleg puha, kétcenti- méteres gombaréteg fedi a fa­lakat, amely hasonlít a vattá­hoz. Es bár a gomba sötét­szürke színű, hozzányúlva az ember kezén semmi nyomot nem hagy. A török időket idézi Eger­ben a mintegy 40—45 méter magas minaret. Nagy érdek­lődésre tarthat még számot az egri székesegyház és a Peda­gógiai Főiskola könyvtára, amelyben 38 nyelven találha­tók a világ minden részén 3 XIX. századig kiadott köny­vek.” Néhány részlet Benenszon észt nyelvű cikkéből: „Valamennyien kíváncsian vártuk azokat a történelmi helyeket, ahol Eger lakói le­gendás kapitányuk, Dobó Ist­ván vezetésével 400 évvel ez­előtt hősi harcot vívtak a tö­rökök ellen. Az egri várból csak a romok egy része ma­radt meg, de amikor felmen­tünk oda, szemünkbe szökött az a nagy dombormű a kapu mel­lett, amely az egriek küzdel­mét ábrázolja a török hódítók ellen. Pillantást vetettünk a vár legmagasabb pontjáról a város környékére, akarva-aka- ratlanul szemünk elé tűntek epizódok Gárdonyi Géza köny­véből, és nagy tisztelet ébredt bennünk Eger hősei iránt. Az egri székesegyházban őriznek egy Stradivári- és két Amati-hegedűt.” Egy másik észt újságíró: V. Rikunov, a tallini „Szovjet- Esztország” című napilap 1959 novemberi számaiban számolt be magyarországi élményeiről olvasóinak. Már mindjárt az elején megjegyzi, hogy Magyarország bármely része sajátosan szép, a nép mindenütt egyformán udvarias és barátian vendég- szerető. „Még mielőtt a Mátrába mentünk volna — folytatja Rikunov cikkét —, megismer­kedtünk Észak-Magyarország egyik legrégibb városával: Egerrel. Nemzedékről nemze­dékre száll a vár hősies védel­mének legendája. Amikor 1552-ben 150 ezres török hadsereg ostromolta a várat, azt mindössze 2000 ma­gyar katona védelmezte. A vá­ros minden lakosa, még a gye­rekek, nők és öregek is, a vár falai mögé húzódtak. A hódí­tók nem voltak képesek meg­törni az ostromlottak bátorsá­gát és kénytelenek voltak dol- gukvégezetlenül továbbállní. Erről a hősi küzdelemről szól Gárdonyi Géza magyar író nagyszerű regénye, az „Egri. csillagok.” Egerben és a környékbeli fürdőhelyeken a múltban főleg csak az urak nyaraltak. Most minden a dolgozó népé. A magyarok mondják: aki a Mátra lábánál jár, tartson ma­gánál boros demizsont. Ez a vi­dék nagyon gazdag szőlőben, a szőlőművelés nagyon fejlett. Egerben mi is megízleltük a kitűnő magyar borokat. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents