Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-02 / 52. szám
tWÖ. március 8., szerda NÉPÜJSAG 5 Néhány ssó a pályaválasztásról B'játalok, szülők, névelők közölj kérdése a pályaválasztás. Közeledik az érettségi, s a végző lányoknak, fiúknak dönr teniük kell, hogy milyen szakidét kívánnak tanulni, vagy hol akarják folytatni tanulmányaikat. Sok érettségiző fiatal tétován torpan meg a pálya- választás kérdése előtt, mert nincs felkészülve a látszólag váratlanul jelentkező feladat megoldására. Az érettségi nem mindig jelent pályaválasztási érettséget is. Vannak tanulók, akikben még a gimnázium negyedik osztályában sém alakultak ki szakmai hajlamok. $ a környezethez való alkalmazkodás és felelősség- vállalás tulajdonságai. A külső világ jgmeretébéin is vannak hiányosságok az iskolai tanulmányokkal szemben. Ma még sok gimnáziumi tanuló csak ferde és kezdetleges valóságismerettel rendelkezik a gyakorlati élettel kapcsolatosan. A készülő gimnáziumi reform a tanulók gyakorlati készségéinek fejlesztését tűz; kj egyik leglényegesebb céljául. Megvalósítása nagymérték* bén segíti majd a pályaválasztást is. Ma azonban még akadnak számosán, akik tájékozatlanul állnak a pályaválasztás kérdésé előtt és nérti tudják, mihez fogjanak érettségi után. A helyes pályaválasztási tanácsadás nevelői — elsősorban osztályfőnöki — feladat. Minden nevelőnek elsőrendű feladata. hegy gondos szeretettel, az emberség tiszta érzésével, tudásának legjavával készítse elő a jövő nemzedékét arra, hogy minőségileg magasabb szinten vegye át a mi_ nemzedékünk helyét. Nevelési feladat. hbgy a felnövekvő ifjúságot hozzásegítsük önmaga megismeréséhez, s hiányosságainak akarati erőfeszítésekkel való kiküszöböléséhez. A fiataloknak meg kell érteniük, hogy életünk tevékenységének nagyobb részét a társadalom érdekében végzett munka foglalja el. Arra kell tehát nevelnünk őket, hogy egyéni érdekeiket hozzák összhangba a társadalom érdekeivel és érdeklődési körüket egyeztessék össze a társadalom igényeivel. Tanulóinkat a tétvgazdálko- dás számára készítsük elő, mert szocialista népgazdaságot csak jól irányított munkaerőgazdálkodással lehet fejleszteni. A népgazdaság és a pálya- választók — a dolgozóit — érdekeinek összhangja a gazdasági élét fejlődését és az egyén munkájával való benső megelégedést jelenti. A nevelő tai'tsa tiszteletben a gyermexi fejlődés és nevelés adta lehetőségeket. Különös tekintettel kell lennünk a tanulók érdeklődésére. képességéinek kialakulására. értelmi és érzélmi féjlődésükre, személyiségük sokoldalú fejlesztésére. A pályaválasztóknak jól kell ismerniük az életpályákat, belső tartalmukat és ázőkat a követélményekét, amelyekét a munkavállálóval szembén támasztanak. A tanulók és a szülők igazi nehézségé az hogy nem tudnak választani a több mint tízezer nyilvántartott pálya közül. Természetesén, ez a sokféle pálya a ró* kónvonások alapján pályákö- rökre vonható össze, s éppen ezért, nem meghatározott foglalkozást Kell ajánlani valakinek, hanem a neki megfelelő pályakört jelölhetjük meg, hiszen az átlagemberek jóíiéhány gyakorlati foglalkozásra alkalmasak. A fentiekből következik, hogy nem annyira a páflz erdőgazdaság a mezőgazdaságért Az erdészet a legszebb foglalkozások egyike. Legalábbis így szokták ezt mondani. Az erdésznek azonban egészen más a dolga, mint lombszínű ruhájában. fütyörészVe járni az erdőt és'néha lőni egy-egy vadat.: Ezt mutatják a Nyugatbükki Erdőgazdaság első negyedévi eredményszámai is. Ezek szerint a gazdasági év első negyedében — tehát október 1-től december 31-ig — a tervezett 31 749 helyett 35 986 köbméter ipari és tűzifát termeltek. A gazdaság saját üzémében készült fagyártmányok értékesítéséből 511 ezer forint nyereséget ért el. A gyártott cikkek: parketta, parkettléc, kerékküllő, kéréktalp, szőlőkaró, kut- ricad észka, bányabéléspalló, húsklópfoló és fakalapács készült a gazdaság felnémeti te-, lepéh. Ezek az eszközök tűzi fából készülnek, amelyek nagy-: ban növelik az ipari fa Kihozatalának mennyiségét. Az erdőgazdaság nagyban segíti a termelőszövetkezetek fejlődését, amennyiben nagy, mennyiségű különféle anyagokat és kész építményeket bo-, csát a mezőgazdasági szövet-: kezatex rendelkezésére. így rövid deszkát, fiaztatókat, csibe- nevelőt sertésólat, juhakólt, összesen mintegy 81 építményt, adnék át a nyár elején a mé- zusr ‘dr,tágnak. Ezenkívül még négV mennyiségű szerszámfa- anje got is kap a niezőgazdá-, ság. A. erdőgazdaságban a terme' ’ "ébesítve van. Két 800-as tr ‘ \ Két lánctalpas gép és k'1 v tató vészi a faanyag- n- jétás jelentős részét. 18 He'vreállítiák a élold-piramis» Mexikóban Mexico City közelében megkezdték az ősi Hold-piramis helyreállítását. A nagyobb Nap-piramis helyreállítása már néhány éve befejeződött, ugyanakkor más ősi épületeket is helyreállítottak a Sár Juan Teótihuacen régészeti «wezetbea, motorfűrész is dolgozik a gazdaságban. Az első negyedévben a gazdaságokban, 5ss2esen 1800 fizikai és adminisztratív személy dolgozott, akiknek most az a feladata, hogy a második negyedévben a fakitermélést befejezve, a már most folyó időszaki munkálatokhoz, a csemetekert gondozásához és erdőművelés munkájához lássanak. A gazdasági ez évi féládata, a —■ a tavalyi tényszámokhoz viszonyítva — mintegy 4,5 százalékkal emelt terv végrehajtása. A termelékenységet 2,5, a termelési értéket pedig mintegy 8 százalékkal kell megemelni. A gazdaság dolgozói vállalták, hogy 10 százalékos önköltségcsökkentést érnek el. Ó. M. lyák hiánya, mint pályaismeret teszi a pályaválasztást, ügyi Minisztérium inkább a kérdésessé A Munkaévről évre Szőlőbogyózók, cetreszivattyúk, lővontatású permetezőgépek készülnek a gyöngyösi Agromeehanikai Ktsz-nél kiadott pályamegnevezési tájékoztatója — megfelelő elemzéssel — sok segítséget nyújthat valamilyen foglalkozás kiválasztásában. A pályaválasztónak ismernie kell. hogy a választott munkakör milyen testi és értelmi tevékenységet, előképzettséget kíván meg, melyek a tanulás feltételei és milyen kereseti lehetőségekre számíthat. Kedvezőtlen jelenség, hogy a fiatalság egy részéhek pályaválasztása és a népgazdaság igényel nincsenek összhangban. Túl sokan jelentkeznek például orvosi, elektromérnöki, rádióműszerészi, motorszerelői, fodrász-kozmetikus pályákra. Hazánkban a tízezer lakosra jutó orvosok száma nagyobb, mint például az Egyesült Államokban. Tavaly a budapesti Orvóstudományi Egyétemré 500 hélyré l30Ó-an jelentkeztek. A mémökj jelentkezések szakmegoszlása is helytelen. Sokan jelentkeztek az elektromérnöki szakra, de kevesen például az út-, híd- és általános mérhöki pályákra. A népgazdaság érdekéit figyelőmbe Vévé, nem léhét annyi orvost kiképézhi, mint amennyi éppén jelentkezik, mért ném tudjuk elhelyezni őkét. Ugyanez vonatkozik a rád i óműszerés zékre, kozmetikusokra is. Mindazok pedig. akik tanult szakmájukban nem tudnának elhelyezkedni, gazdasági életünk fejlődésének akadályaivá válnának, s kárba veszne a tanulásra fordított idő, fáradság és költség is. A pályaválasztási tanácsadás a nevelőmunka fontos területe. Azonban maguknak a nevelőknek is gondot okoz, hogyan tudnának e téren az ifjúság segítségére síétm. A Művelődésügyi Minisztériummal karöltve fel kellene tárnia, ki kellene kutatnia mindazokat a lehetőségeket, amelyek fiataljaink előtt állnak, s ezekről részletes tájékoztatókat kellene kibocsátaniok az iskola* számára. Az érdekelteknek ma is állnak rendelkezésére olyan intézmények, amelyek: tanácsot adhatnak. Ilyenek például a Munkaügyi Minisztérium Módszertani Intézete (Budapest, Váci út 107. sZám) és á Magyar Tudományos Akadémia Gyerméklélektani Intézete (Budapest, VI. Szondy utca 83—85. szám) Végső következtetésként: a pályaválasztási tanácsadás jobb megszervezés féjlödésünk menetében jelentkező társadalmi szükségszerűség, amelynek megoldása kedvezően hatna vissza gazdasági előrehaladásunkra. Dr. Honiért Rezső Gyöngyös Csendes, szerény emberek dolgoznak az Agromeehanikai Ktsz-nél. Nem dicsekszenek, ha beszélünk velük, nem hangoskodnak, ha gyűlésen vannak és így sokan nem is sejtik, hogy mi minden készül ebben a kis gyöngyösi üzemben. A kapu alatt hengeralakú tartályfélék sorakoznak. Csontos István elvtárs elmondja, hogy a hengeralakú tartályok permetezőgépek lesznek. A MEZÖSZÖV rendelt belőle százat és 40 már kész. — Régen foglalkoznak permetező készítéssel? — Ebben az évben kezdtük. — Kinek kösZönhétő az ötlet? — Csontos elvtárs elmosolyodik és válasz helyett arról beszél, hogy a lóvontatású permetezőgépek gyártásához a szövetkezeti mozgalom fellendülése adta meg az ötletet. A tartály 80 literes, hat szórófejet lehet rászefelni és két sór szőlőt Visz egyszerre. Gyors számítás után kiderül, hogy az új konstrukció nyolc ember munkáját végzi majd él égy náp alatt. Ha például valaki gyülmöcsfákat akar perrtiétézni, szükség szerint annyi szórófejét vesz le, amennyi gumicsövét fel akar rákrti és ézZel kész a gyümölcsfapermetező. A gép nem fogja forradalmasítani a szőlőmunka gépesítését, de egy lépéssel előbbre viszi azt, és ez a ktsz lelkes kollektívájának érdeme. A „Vinó 65—150—350” műhelyében zümmögnek az esztergák. A munkások keze alatt bronz munkadarabok formálódnak, alakulnak a szakemberek akaratának megfelelően. Lehóczki László elvtárs elmondja, hogy itt készülnek az ország borgazdaságai számára a különböző teljesítményű szivattyúk. A „Vinó” elnevezésű szivattyúk óránkénti teljesítménye 65,150 és 350 hektoliter. Azért készítik háromféle változatban, hogy a kisebb gazdaságokban is rentábilis legyen a használata. A szivaty- tyúk megtervezése Lehóczki László és Major József elvtársak nevéhez fűződik, cefre, borsöprő és folyadék szivaty- tyúzására egyaránt használható. A 25 literes tejeskanna nagyságú gépeket a Szőlőszeti Kutató Intézet tudományos munkatársai úgy jellemezték, hógy „a szivattyú” minden eddig általunk ismert szerkezetnél biztosabb. Az Agromeehanikai Ktsz még be sem fejezte a permetezők és szivattyúk legyártását, máris újabb feladatok előtt állnak. A Vaskúti Állami Gazdaság bízta még őkét az épülő bor- kombinát szőlőfeldolgozó gépeinek elkészítésével. Csontos és Lehóczki elvtársak annyit mondanak e tervekről, hogy a feldolgozó gépek mellett alig lesz majd szükség az emberi munkaerőre. A szalagszerű fel- dolgozási rendszerben a bo- gyózó lesz az első lépcső. Innen a szőlőmalomba, lélevá- lasztóba, hidraulikus présbe „vándorol” a szőlő. Utána • törkölytépő, majd ismét a hidraulikus prés következik egy szállítócsiga segítségévek anélkül, hogy kézi munkaerőt venne igénybe. A szerződés úgy szól, hogy a berendezést felszerelve kell átadni éspedig úgy, hogy az őszi termelésre készen legyenek vele. Nyilvánvaló, mint eddig, ezután is teljesítve lesznek e nagyszerű feladatok. Az agromechanika a fejlődés korszakát éli. A közeljövőben rátérnek a teherfelvonók, hűtő- és presszógépek javítására is. Embereik közül néhá- nyan a közelmúltban szerezték meg az ehhez szükséges képesítést és ezzel adva vannak a feltételek e speciális gépek szakszerű javítására. Ezek mellett természetesen, tovább gyártják a mezőgazdasági gépeket is, talán még nagyobb odaádással, mint régebben, meft mint az üzemben mondották, a szövetkezeti mozgalom fejlődése serkenti erre őket, hogy mindennapi munkájukkal, szorgalmukkal ők is hozzájáruljanak mezőgazdaságunk gépesítéséhez. Erki Jánot Ahol nyerni nem a szerencse dolga.,. VASAÄNAP délelőtt rendezték meg az egri diákok vidám vetélkedőjét a szovjet film ünnepi hétének megnyitója alkalmából. Ez a fejtörő nem is annyira vidámságával tűnt fel. Sokkal inkább meglepte a felnőtteket az alapos tudás, a tájékozottság az irodalom, művészetek terén. Az általános iskolásoktól is kérdezett Király Gyula olyan dolgokat, amelyek megmutatták, hogy kisiskolásaink nemcsak írni, Olvasni tanultak, hanem más is érdekli őkét. Ám a kicsik készségversenyében feltűnően jó képességű fiúk, lányok mutatkoztak be. Itt van mindjárt az I. számú Általános Iskolából Koppány Mária, aki rögtönzött csasz- tuskájával, előadásával óriási sikert aratott, s veretlenül győzött. Jutalma? Egy könyv, égy hónapig vendégeskedhet a Bródy-moziban, meg néhány apróságot, közöttük természetesen papírszalvéta. A második helyezett Kovács Lajos, aki ugyancsak fordulóról fordulóra kitűnően szerepelt, végül egy, a szovjet film ünnepére helyszínen írott versével végzett a 2. helyen. A mesélő, a riporter szintén igen jól szerepeltek, s megérdemelték a jutalmakat. N.agy érdeklődés kísérte a középiskolások versenyét. Itt elsőnek az az érdekes tény tűnt föl, hogy sokkal több lány jelentkezett a versenyre, mint fiú. Tudás vagy bátorság kérdése volt?! Mindenesetre az egri középiskolák nem vallottak szégyent versenyzőikkel. Az iskolák döntőjében magasan első lett a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium: 43 ponttal. A fej-fej mellett haladó Dobó és Gárdonyi Gimnázium vérsenyéből végül a Dobó Gimnázium II., a Gárdonyi Gimnázium III. helyen végzett. Őszintén sajnáljuk, hogy az MTH intézet nem küldött versenyzőket. A versenyzők boldogan hallgatták az eredményhirdetést. Bizonyára ToptOOOOÓOOÓÓOOOCáO(*>OÓÓCOCCŐŐOOOOOCOGv OCX xxxxx>ooooooooooooooot>: ler Zsuzsa egy kis büszkeséggel fogja nézegetni az 1000 forint értékű festményt, amelyet iskolája kapott. A IX. helyezett iskola a „Tretyakov galéria” című reprodukciós gyűjteményt, a Gárdonyi Gimnázium pedig 11 darab értékes könyvből álló sorozatot nyert. De TALÁN nem érdektelen megemlékezni azokról az iz- guló-piruló diákokról sem, akik a reflektorfényben is ősz- sze tudták szedni gondolataikat, s egy-egy feleletükkel hatalmas tapsot érdemeltek ki a jelenlevőktől. Abkarovics End-, re tanár kérdései olyanok voltak, amelyek a filmek, a filmcsillagok ismeretén túl, alapos irodalmi, mégpedig világirodalmi tudást követeltek. Töp- ler Zsuzsa, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium veretlen győztese például olyan összeszedetten, olyan szépen, tájé- kozottan beszélt mind az orosz, mind az angol irodalom feltett kérdéseiről, hogy mindenki Véleményével egyezett győzelme. ? — Hogyan készült fel a versenyre? — kérdezem. } — Sehogy. Illetve, régen készülök. Ügy értem, hogy szombaton tudtam meg, hogy versenyezni fogok. De ha egy hónappal ezelőtt mégtudtam volna, az se jelentett volna semmit, ha nem lenne tartalékomban a sok-sok megtanult* látott, elolvasott irodalmi alkotás. Ilyen versenyben csak [az nevezhet be tiszta lelki- jismerettel, aki sokat, nagyon [sokat olvag — válaszolja Zsu- !zsa. > Igazát Birkás Sarolta, a Gárdonyi Gimnázium versenyzője* >a II. helyezett is alátámasztotta. Az egyéni verseny har- madik helyét Kóczián János* a Dobó Gimnázium tanulója szerezte meg. AZT HISZEM, mindenki egyetért velem abban, hogy a Heves megyei Moziüzemi Vállalat és az ifjúsági szervezetek nagyon élvezetes, izgalmas va- ssárnap délelőttöt szereztek sokasok iskolásnak ezzel a vetél- jkedővel. Volt totó, volt verseny, de nem a lóhere és Vak- jszerencse jegyében, hanem a ítudás alapján. S ha sok gyesieknek hiába mondja nevelője iaz őskori mondatot: „Magadnak tanulsz, fiam!”, akkor 5 most ezt sok gyerek megértette, kimondatlanul. Megérhette, mert ugyan melyik 14— Í18 éves nem szereti a fényt, a :tapsot, s azt az érzést: „Merek, jmert tudok!” A. 8. 91 amelynek végén kiderül, hogy 8 ő, Sz., aki pedig nem is párt- g tag, akadályozott meg egy több g ezer forintos kárt, amit a Bo- | zóky eltolt... 8 Később egyre belemelegedett i — én már olyan régen szól- f tam, hogy tán beszélni is el- ' felejtek — és huncutkás mo- a sollyal súgja: — Jó ám az, ha ennyi fűnk- § dója van az embernek. Így a § hivatalban nem nézik olyan 0 szigorúan, ha néha-néha sű- § rűbben telefonálgatok. ugye 8 könnyebben kimehet így az 8 ember a városba is, no meg az- 8 tán így nem probléma olykor- § olykor kimaradni sem. Ide me- g gyek értekezletre, ott van gyű- 8 lés és a feleségem — nagyon } rendes, kicsi asszony, majd g egyszer feljössz hozzánk — sze- 8 gény ö egy szót sem szól. tud- g ja: az egzisztenciáért ezt is § vállalni kell... a Most megint az érdemeiről, 3 a tehetségéről, a bátyja, és o 8 sógora. az egész család és a 8 rokonság politikai megbízha- a lóságáról és szilárdságáról be- § szél már egy félórája, amikor § egyszer csak, mint akinek va- g lami nagyon eredeti dolog jut § az eszébe, felkiált: — Te, öregem, írjál rólunk, g rólam; Én megígértem neki, és : amint az olvasó is láthatja, 8 írtam róla. Igaz, egyelőre még csak kéz- ■: döbetűkkel írva a nevét... : Papp János „ Csak kezdőbetűkkel .. . tályvezetőjét és engem ismé- télten mint jó barátját, régi jó elvtársút, akik úgy összetartunk, mert hisz ugye, hű fiai vagyunk a népi demokráciának mind a ketten. És ez így megy még egy jó párszor. Perceken belül bemutat vagy tíz embert — és én perceken belül elfelejtem ebben az ismerkedési „kampányban’‘ nevüket, arcukat. Míg aztán meg nem unom és meg nem kérem: elég már, mindenkit ismerek... Bár igaz, hogy ismerkedési esten vagyunk, de ismerkedjünk a pohárral is. Tovább folyik a szó — újdonsült barátom kifogyhatatlan. Hogy: rendesnek rendes ember az osztályvezető kartárs, de hát kivételez. Másnak talán fel sem tűnne, de hát öt kijátszani, az ő eszén túljárni, azt aztán nem lehet. — Persze, szóvá fogom tenni — mondja kérdésemre —, de még hordozom magamban, gyűjtöm a konkrétumot. Vagy: — Csuda jópofa az a Bozóky, de tudod öregem — ez is én vágyók! — tehetségtelen. Tehetségtelen. Pedig kár érte, fiatalmber, még sokra vihetné és lehet, hogy viszi is... mert ő, a Bozóky párttág. NO, nem azért mondom, de amit a múltkör is csinált — ...és egy hosszú mesébe kezd, gozik, hány testületnek, szerv- ; nek a tagja — nem, nem sorolom fel: kilencnek —, hogy i alig-alig kerülközik egy szabad estéje, állandóan társadalmi munkát végez, hogy mennyi. de mennyi még a probléma. Látom a szemén, várja az * elismerésemet — gyakran pislog a zsebemre. ahonnét a jegyzettömböm kikandikál — várja, hogy azt mondjam: bizony, bizony, fia ilyenek nem volnának, mint ön, nem konszolidálódtunk volna, ó, nem tártanánk még itt, dehogyis tartanánk, ahol most tartunk. De én nem mondom — és a jegyzettömböm sem veszem elő — mert nem így gondolom és ö egyre tovább produkálja magát... Ismerőse közeledik, karonfogva vezeti hozzám és hadarja neki: — Bemutatom a barátomat — már mint engem, akit egy pár perce ismer — újságíró. És halkan, de úgy, hogy én azért halljam, odasúgja még legújabb ismerősöm fülébe (s közben jelentőségteljesen rám, néz): Régi, jó elvtárs! De már ugrik is. újabb ismerőst fedez fel és már hozza, vonszolja asztalunkhoz. Hogy, hogy nem, már tegező- dünk, most nékem mutatja be (Engedd meg, kérlek...) osz3 Bemutattak egy embert. Jó■ viális arcú, alig őszülő, de mát < pocakot eresztő, jó kedélyű, 40 5 év körüli férfit. 3 — Sz. J. vagyok — nyújtjá a • kezét. 5 Jó estét köszönök, majd bé- \ mutatkozom én is. Azután egy ' pár másodpercig vizsgáljuk \ egymást — ahogy ez már lenni i szokott, amikor két idegen ta- : lálkozik. ; Ö találja fel magát először. ■ Hozzám fordul és kérdez: 5 — Szintén elvtárs? ; Meglép a szokatlan kérdés, • de azért válaszolok: \ — Szintén. I Azután beszélgetünk. Ki hol • dolgozik, mit csinál, van-e csa- l Iád, majd jön a politika, a i kongresszus, a tsz, áz értél- i miségi problémák és minden. | Űj ismerősöm azonban — rhi- í után megtudta, hogy újságíró- \ val beszél — egyre inkább ma• ga körül gombolyítja á beszéd í fonalát. Elmondja, hogy ő már í 1956 júliusában látta, hogy itt 8 ellenforradalom készül, figyel- § meztette is áz illetékeseket, | ..de hát tudja, hogy volt áz, § mi' volt akkor." Hogy úincs g még egy émber az országban, 0 áki úgy helytállt volna, niint a ő. (Nem, nem voltam karhatal1 mista — válaszolja kérdésemre I —, éppen az anyósáéknál I volt disznótorban, néhány na- | pig ott máradt, és pánt akkor | szervezték a kárhatálrnat. ig „Péch, de hát tnit csinálják” | — mondja lesújtottam) 8 Hogy ő ma is mennyit doh
