Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-02 / 52. szám

i960, március 2., szerda NÉPÜJSAG 3 Nemzetközi szemle SELAMAT DATANG! Selamat datang! Szívélyesen üdvözlünk Indonéziában! Ezek a szavak száguldtak végig e napokban Indonézia több mint háromezer szigetén, s adták tudtára a világnak: kilencven - millió ázsiai ember szíve tá­rult ki Hruscsov szovjet mi­niszterelnök előtt. Pedig az indonéz emberek nem köny- nyen barátkoznak. A holland gyarmatosítók három évszáza­dos uralma kiábrándította őket a fehér színből. A kegyetlen gyarmati elnyomás megkemé­nyítette a szíveket. Indonézia, e gyönyörű szigetország olyan­ná vált, mint a dzsungelek leg­szebb virága: a melati. Csak annak mutatja meg színeit, aki behatol a dzsungelbe és megtalálja hozzá az utat. MINT HŰSÉGES HARCOSTÁRSAT Tizenkét napig tartott Hrus­csov miniszterelnök indonéziai diadalútja. Djakarta, Bandung, Djögjakarta, Surabaja és Bali sziget lakossága egy ember­ként köszöntötte a szovjet ven­déget, akiről Szukarno elnök azt mondotta, hogy a népek barátságának megtestesítője. Lapvélemények szerint még soha, egyetlen magasrangú vendéget sem részesítettek In­donéziában olyan kedves fo­gadtatásban. mint Hruscsovot. Vajon mi ennek a magyará­zata? A válasz egyszerű: a Szovjetunió miniszterelnökét nemcsak mint vendéget, ha­nem mint hűséges harcostár­sat is köszöntik Indonéziában. Mint olyan államférfit, aki az ázsiai népekkel együtt küzd a gyarmati rendszer és az Impe­rializmus ellen, a békéért. A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS DIADALA Indonézia és a Szovjetunió barátsága nem újkeletű. Ezt a barátságot megedzette az idő és a békéért, a békés együtt­élés valóra váltásáért vívott közös harc. S ha eddig el­mondhattuk, hogy két, egy­mástól távol eső nagy ország barátságáról van szó, akkor most hozzátehetjük, Hruscsov látogatása új fejezetet nyit en­nek a barátságnak történeté­ben. A két állam formális ba­rátsága a két nép szívét egybe­fűző, elszakíthatatlan érzés­sé izmosodik, a legőszintébb és a legemberibb barátsággá vá­lik. Olyan újszerű kapcsolat ez, amely mindennél meggyő­zőbben bizonyítja, hogy a bé­kés együttélés történélmi tény. Tény. amelyet nem le­het többé kitörölni Ázsia százmillióinak gondolkodásá­ból. ELMÜLTAK AZOK AZ IDŐK■., Nemcsak Djögjakarta lako­sai, hanem egész Ázsia és az egész világ haladó emberei felfigyeltek Hruscsovnak arra a kijelentésére, hogy elmúltak azok az idők, amikor a nyu­gati hatalmak abban az áb­rándban ringatták magukat, hogy a világtörténelmet csak egy-két nyugati fővárosban, a világot karmaikban tartó ban­kok igazgatóságaiban csinál­ják. A történelmet az egész világ népei formálják. El le- het-e képzelni napjainkban bármilyen fontos nemzetköz; kérdés megoldását Kína, India, Indonézia és más ázsiai és af­rikai államok bevonása nélkül'' Aligha. A Szovjetunió már régen felismerte ezt a tényt, s ennek a felismerésének a fé­nyében politizál. ELMARADHATATLAN EPIZÓD Egyeseknek fölöttéb nem tetszett, hogy Surabajában több mint egymillió ember vo­nult ki az utcákra Hruscsov fogadtatására. Erre igazán nem számítottak a hidegháború utolsó mohikánjai. Világgá kürtölték tehát a hírt: Hrus­csov azért ment Indonéziába, hogy szovjet katonai támasz­pontok létesítéséről tárgyaljon. Azt is közölték, hogy az első szovjet támaszpont építését mór meg is kezdték Ambom- szigetén. A hír, bizonyos körÖK legnagyobb sajnálatára, csak részbén bizonyult valónak. Ambom-szigetén valóban épí­tenek szovjet segítséggel — egy technológiai főiskolát... AZ EGYETÉRTÉS ALAPJAN A tegnapi lapok adtak hír: arról, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök és Szukarno indonéz állámelnök aláírták a szovjet—indonéz közös közle­ményt. továbbá a gazdasági ét- kulturális egyezményt. A megbeszélések eredménye­ként a Szovjetunió 250 millió dolláros hitelt nyújt Indoné­ziának. s ez a legszebb és leg­kézzelfoghatóbb bizonyítéka annak, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök és Szukarno in­donéz államelnök megtalálták az egyetértés alapját. könny nélkül sírni egészségtelen Köztudomású, hogy minden élőlény közül egyedül az em­ber sír könnyeket. Ennek a je­lenségnek a magyarázatát dr. A. Montagu pricentoni fizioló- gus a következőkben adja meg: A csecsemő, az állatok köly- keitől eltérően, rendkívül hosszú ideig rá van utalva szüleire. Ennek a hosszú kor­szaknak különösen legelső je­lében kizárólag sírással tudja felhívni önmagára a figyelmet. A könny nélkül való sírás azonban, ahogyan azt a csecse­mő körülbelül hathetes koráig teszi, a heves ki- és belélegzés következtében erősen kiszárít­ja az orrgarat nyálkahártyáit. Ez a szervezetre nézve káros, mivel a száraz nyálkahártyák ném képesek a különböző fer­tőzéseket .elhárítani. A sirás­nál kiváltott könnyek feladata, hogy nedvesed tartsák a nyál­kahártyákat. Ezenfelül a könnymirígyek és az orr nyál­kahártyái maguk is fertőtle­nítő anyagot, úgynevezett llzozimet termelnek és ezáltal hozzájárulnak a szem- és a légzőjáratok egészséges állapo­tához. Dr. Montagu szerint, ez az oka annak, hógy a könny nélkül síró emberek a termé­szetes kiválasztódás értelmé­ben nem tudtak fennmaradni és az emberi fáj manapság már nagy többségében köny- nyeket sír, ha fájdalma van. Tavasz előtl a virágos Egerről AZ IGAZI, napról napra melegebb napsugarú tavasz még messze van. Ilyenkor feb­ruár végén azonban már min­denki várja a kikeletet, s azt a napot, amikor a téli holmi helyett könnyebb ruhát ölthet magára Ma még azonban a város iá „téli köntösét’“ viseli. A hide­gebb napok után olvad min­denütt. csupa sár, locs-pocs még az aszfaltozott út is. Ezen azonban rövidesen segít a Vá­rosgondozási Vállalat. A né­hány nappal ezelőtti Dobó tón próbamosás után rövidesen megkezdik az elmúlt esztendő­ben kapott korszerű locsoló­autó segítségévéi a belterület utcáinak, útjainak ragyogó tisztára mosását. Ez persze még egymagában nem elegendő. Az illetékesek­nek kellene gondoskodniok a fő útvonalakhoz csatlakozó kis utcák rendibehozásáról, mert a teherautók, szekerek legfő- ként ezekről hordják fel a sa­rat a főutafcra. Csak végig kell nézni a Lenin úton, hogy erre i-u-yy-irunru-u-vvvVu^J-u^^ * • » * Gyárak címkékben A munka öröme A z én kis tanítványaimat is elfogta a gyűjtési láz. Az egyik a papírszalvé­ták sokféleségéből talán már kiállítást is tudna rendezni, a másik a világ legboldogabb embere, ha sikerül egy új gyufacímkét meg­szereznie. Nem rossz dolog ez, sok nevelő­érték van benne. Elszórakoztat, igényessé tesz, finomítja az ízlést, rendszerre szoktat, ismereteket mélyít el bennük. Tudják, illetve érzik ők ezt, ezért tekin­getnek mindig új vadászterületek felé. Ma már a gyári készítmények címkéit kezdik gyűjtögetni. Ezek is szépek, ízlésesek, s hoz­zá még annyi mindent elmondanak. Békés például a térképen csak pici karika, de a gyógypemetefű cukorka dobozának a cím­kéje azt is elárulja nekik, hogy ott készítik a köhögés elleni cukorkákat a Földműves­szövetkezeti Cukorkaüzemben. Szegedről a szalámi, Békéscsabáról, Gyuláról a kolbász címkéje hoz nekik hírt, Szerencsről pedig a sokféle édességé. Budapest, Győr, Zalaeger­szeg, Nyíregyháza, Pécs is bemutatkozik. Élni kezd a térkép, a városokat jelző kis karikák megnőnek. Gyárakat lát a gyermek maga előtt, bennük a munkások százait, ez­reit, akik értük is dolgoznak, hogy az életük legyén szebb, jobb, boldogabb. Milyen elmélyülés, mennyi meglátás, ami tanít, nevel... Pedig csak a kis címkék be­szélnek hozzájuk, de rajtuk keresztül az egész társadalom. A gyűjtéshez füzetet használnak. Egy-egy lapjára felírják a város nevét, ha kép van róla, azt is beragasztják. Alá aztán szép sor­jában sorakoznak a címkék, ahogy gyűlnek napról napra a tanév folyamán. Egyik így csinálja, a másik úgy, mindenki a saját ízlé­se szerint. így érdekes ez, így lesz egyéni. Igaz, tanulás íze van ennek, talán ez az óika, hogy ma még csak néhányan csinálják tanítványaim közül. Az érdeklődés azonban már megvan. Ha felmutatom a „Mátra” ci­garettadoboz címkéjét, tízen is kiugornak érte, hogy beragaszthassák Debrecenhez, ahol — lám — dohánygyár is van, pedig erről nem is ír a tankönyv. Ha a szülők is beállnak a buzdítok közé, és vásárlásaik közben erre is gondolnak, a lelkesedés bizonyára megnő. Kigyullad lassan a sok-sok kicsi láng, hogy fényével, méíégévei átjárja a gyermekszíve­ket és ígérétével bevilágítsa a szép, magyar JBvöt... J^desapa. A kcmyhaajtót nyitja, csuko­-É-' gatja. Köszönésemre mosolyogva mentegetőzik: Nem tudok kezet nyújtani, olajos a ke­zem. De már éppen végeztem is. Gyorsan kezet mos, aztán betessékel, és megindul a beszélgetés. Megtudom, hogy egy hét óta rossz a konyhaajtó zárja, de csak ma tudott időt szakítani, hogy megcsinálja. — Nem vagyok lakatos, de ehhez is kell valamit érteni. — Aztán lelkesen mondja tovább: — Leszereltém a kilincset, kivettem a zá­rat. Így próbálgattam, hogy a rugóban van-e a hiba, vagy valáhol máshol. A zár műkö­dése kihagyott. Egyszer visszacsáttant, azután csak félig. Arra gondoltam, hogy gyönge a rúgó. Már majdnem szétszedtem á zárat ösz- szefogó két lemezt, amikor észrevettem, hogy éppen a kritikus helyen résnyi nyílás van köztük. Hátha ez lesz a hiba, gondoltam. Az egyik összefogó csavart többször megcsavar- gáttam, de mindig visszaugrott. Végre rá­jöttem, hogy a csavar végét kell visszakala­pálni, azért nem tudja összefogni szorosan a két zárólemezt. Sikerült. Működött á zár. Visszaszereltem a helyére. Így is kipróbál­tam. Most már simán nyílik, csukódik az ajtó. Látszott az arcán, hogy ötül, mert meg­találta a hibát és meg tudta javítani. Őröm is az, ha munkánk sikerül, fárado­zásunk, türelmünk eredménnyel jár. A mun­ka öröme ez, amelyben nem a terhet látjuk, hanem a célt, amelyért azt végezzük; az al­kotás öröme, amelynek motorja a gondolko­dás; a szeretető, hogy munkánkkal mások életét tesszük szebbé, könnyebbé, kényelme­sebbé. Ezért szép a munka, ezért öröm. A gépek hangjában is ez zakatol, minden szerszám­nak ez ad erőt. Akár gyárban folyik, akár bányában, erdőn, mezőn vagy irodában, az otthonok melege épül benne. Nem kiéebb egyik, mint a másik, egyforma az, ha a mo­torja a szív, ha a szeretet hajtja. Benne a dolgozók egymásra lelnek, meglátják egy­másban az embertársat, akiért dolgozni szép és emberi. Ezért nagy, ezért félém elő, ezért ad annyi örömét az embernek... UÚRVÖLGY1 ISTVÁN bizonyságot kapjunk. S hiábá van egyik oldalról meg az igye­kezet a város tisztántartására, ha a másik oldalról semmi mozgolódás nem mutatkozik a rossz utak rendbehozására. Mert a Városgondozási Válla­latnál e pillanatban, valóban élénk munka folyik nemcsak ezen a területen, hanem a ta­vaszra készülődés tekintetében is. A VÁLLALATHOZ tartozó leért eszet vezetőjénél a város térképébe virágágyak vannak rajzolva. Ezek alapján kezdő­di k meg rövidesen a nagysza­bású munka, amelyről' J a k s i Bernát, a vállalat igazgató­ja már most nagy örömmel beszéL — A Kossuth Lajos és az Egészségház utcában tulajdon­képpen már megkezdtük a munkát — mondja —. Vissza- nyestük a járdákat szegélyező fágyalbokrokat. hogy hozzáíia- talítsúk valamennyit azokhoz, amelyeket ugyanide majd pót­lásként ültetünk ezen a tava­szon. Ezzel, már keretet is adunk annak a barokk-stílű parknak, amit ebben a két ut­cában hozunk létre az idén. A parkosított területekre most túlnyomórészt egynyári növé­nyeket ültetünk. Szalviát, pe­túniát, — mintegy 300 000 tö­vet. amelyek egész nyáron át a legkülönbözőbb színekben pompáznak majd. Az összes tervet nehéz lenne gyorsan felsorolni, hiszen rö­videsen mindenütt ott lesznek a Városgondozási Vállalat munkásai, ahol egy talpalatnyi földet be lehet ültetni virág- palántákkal. Ebben az évben parkosítják a Knézich Károly utcát is a járda mindkét olda­lán a minarettől egészen a Tűzoltó tér előtti kanyarig. A Népkertben megritkítják a bozótos részt, helyettük dísz­cserjéket ültetnek és még több virágágyat létesítettek, ame­lyekbe évelő rtövények kerül­nek. Átépítik a Petőfi téri sziklakertet is. hógy méltó le­gyen a nagy népszerűségnek örvendő strandhoz. AZ ÖSSZES parkosítási munkákra ebben az évben kö­rülbelül 400 000 forintot fordít a Városgondozási Vállalat. Eb­ben az összegben benne van a későbbi növényápolási munka költségé is. Csupán csak egyet nem tar­talmaz a költségkeret: a par­kok, virágágyak, dísznövények védelmét, mert ezt, reméljük, ebben az évben — a tavalyi­nál jobban. — városunk lakos­sága vállalja magára. Azok, akikért színpompás tavaszi ruhába öltözik, rövidesen a vá­ró®. —ger. Egy öreg vadász mesélte... \/I ajd egy évtizede, hogy • -‘-’T nem láttam őt és még­is, most, amikor egymással szemben ülünk, olyannak tű­nik, mintha nem is olyan ré­gen váltunk volna el. Beszéd közben hangját a réginek ta­lálom, vagy talán tévedek9 Tényleg, mintha egy kicsit mégis változott volna, de az is lehet, hogy a hirtelen jött vi­szontlátás öröme okozza. Hul­lámos barna haja alaposan megderesedett, de most látom, a keze, mintha reszketne, hej, pedig ez a kéz, ha egyszer vadra emelte a puskát, az egyenlő volt a halálos ítélet­tel. Talán egyedül a szeme olyan mint azelőtt: ha régi él­ményeiről beszél, most is fia­talos tűzben ég, mintha nem is áhhoz a széltől cserzett, sok­sok ránccal barázdált arcához tartozna. Akkor döbbentem rá, hogy az évek milyen gyors­röptű madárszárnyakon száll­tak el. Már fiatalabb korában a legjobb szemű és a legbizto­sabb kezű vadász hírében állt, pedig kevés alkalma volt be­bizonyítani kivételes képessé­gét, hiszen a maga gazdájává — amely lehetővé tétté a va- dászást — csak a felszabadu­lás után vált. Fiatal kamasz volt, amikor megszerette a puskát, áz erdőt és a vadásza­tot. Sokszor kísérte urát egyé­ni és társas vadászatokra, és nemegyszer mentette meg az „úrivadászt’’ társai gúnyolódá­sától azzal, hogy egy-egy re­mekbeszabott lövéssel leterí- tétte a kívánt vadat. Ilyenkor ura dicsekedve mesélte vadász- társainak a vad elejtésének körülményeit, míg 6 szerényen elvonulva, hallgatott a beígért jutalom ellenében. Szenvedélye egyre haj- ^ tóttá, míg végül is ügy- gyel-bajjal összeeszkábált egy rozoga egycsövűt. Hol a szal­mában, hol a kukoricakupac­ban, vagy a lekaszált széna rendje alatt, de legtöbbször a fa odvábán, ha szükség volt rá, mindig megtalálható volt. A felszabadulás után az első hivatalos körvadászatra, mint valami győzelmi jelvényt vitte vállán ütött-kopott fegyverét. Beszélgetésünk mint mindig, most is a régi vadászélmények­hez lyukadt ki. A sok kedves epizód úgy ömlött belőle, mint valami száguldó mozdonyból a füst. Meg is kérdeztem tőle, hogy a sok-sok élmény közül ki tudná-e választani a legked­vesebbét, melyre ő rövid gon­dolkozás után a következő tör­ténetet mondta el: — Valótlannak hangzik, de igaz volt — kezdi —, lehet, hogy el sem hiszi, de mégis igaz. Egyik szeptember végi délutánon András fiammal ki­mentünk a Baglyos völgyébe, lesre. Ismertem jól a nyúlok csapáját az erdőből, így ahhoz közel ültünk le. Mivel eléggé ki volt lőve a puskám csöve, 15—20 méterre már akkorát terített, mint egy ajtó. Nem sokáig kellett várnunk, jött is a nyúl, sajnos, elég távol bak­tatott ki az erdőből. Nem akar­tam a csendet felverni, bizony­talanra nem mehettem, — na, eredj az utadra, gondoltam, és hagytam. Nem sokkal később jött a másik, ez már közelebb volt. Fogom a puskát — puff —, a nyúl vergődik, — mon­dom a fiúnak: eredj, aztán húzz a nyaka közé, ne kínlód­jék. De az én nyulam nem várta meg, megiramodott és mire a kilőtt hüvelyt kicserél­tem, egy félkört leírva, vagy ötven méterre mögöttem behú­zott az erdőbe. A száraz avar­ban hallottam, hogy megpi­hent, biztosan kaphatott a sö­rétből. Amint csendesen to­vább ülve éppen azon speku­láltam, hogy most mitévő le­gyek, egy róka bukkant fel szemben velem az erdőszélen. Ahogy elérte a nyúl vergődé­sének helyét, úgy látszik, sza­got kapott, mert jóval élén­kebben, megindult a nyomán. Beszaladta a nyúl félkörét és pillanatok alatt eltűnt az erdő­ben. Rövidesen nyúlvisltást hallottam, nemsokára ismétlő­dött. Hirtelen elhatároztam, hogy a legközelebbi visítás alatt megindulok a hang irá­nyába, olyankor — a régi va­dászok szerint — úgysem fi- gyélnek a közeledőre. rjgy is történt'. Még öt- szőr hangzott fel a se- gélytkérö visítás, mire a köte­lükbe értem. Közben feljött a Hold és gyér fényénél a ritkás lábaserdöszélben, mintegy 3—4 lépésnyire tőlem, megpillantot­tam a rókát a nyúllál. Móst már határozottan feléjük lép­tem és rákiáltottam a rókára3 „nem hagyod ott a nyulamat!** Rámnézett, de csak nem moz­dult. Még egyszér rákiáltót- tam, fenyegetően ütésre emel­ve a puskát, akkor aztán el­szaladt. A nyúl még élt, de mindkét első lába össze volt ropogtatva, ezért nem szalad- hatott el. — Miért nem lőtte le a ró­kát? — kérdeztem —, amelyre ő a tőle megszokott megfon­toltsággal válaszolt: hálátlan­ság lett volna, hiszen a vizslát is megjutalmazzák, ha jól végzi feladatát, — én az életé­vel jutalmaztam meg. Már nem vadászik, a fia lé­pett örökébe, de azért végleg most sem szakadt el áz erdő­től. Fiát mindig elkíséri a va­dászatokra és hasznos taná­csait mindenki szívesen veszi. — varjú — nnnriT-n—írii-iM.ii—nr n rnrr —* —^ Oflag-I^CLfiCL A KÁLI utcákról is eltűnt a hó, s a meg-megkavarodó por­felhőben alacsony, zömök bá­csika ballag keresztül a nagy, kaputlan udvaron, hogy meg­etesse a disznókat. Aztán meg­látja. hogy vendégek érkeznek, s a munka további részét át­adva lányának, sietősen tipeg az érkezők elé. — No, hozta Isten, hát be­szélgetni gyüttek? Gyerünk csak be a kályha mellé. És a nagyapa beballag ven­dégéi után a jól fűtött szobá­ba. hogy legkedvesebb szóra­kozásának, — a beszélgetésnek hódoljon. Ö maga már túl van a nyolcvanon, de gondolkodása, észbeli frissesége bizony öt- venen alulinak tűnik. Nagy­apát minden érdekli. Minden kül- és belpolitikai eseményről tud. — Hát néked, fiam, milyen újság jár? — fordul felém bi­zalmatlanul. — Népújság jár, meg képes­lapok. — No, tudják-e, mi hír a holdrakétáról? — Hunyorít a társam — hogyha nem tud­nánk, majd elmondja nagy­apa! El is mondta. NAGYAPÁT tavasztól késő őszig láthatják a káliak. amint a kis öntözőkannát, kiskapát karjára véve, bodor füstfelhőt eregetve, ballag a temetőbe, hogy rendbehozza nagy fia, felesége sírját. Aztán hazafelé menet benéz a kocsmába. Nem azért, mert ivós ember, meg van is otthon bora, de az olyan hely, ahol az öregebb je cseata desen elvitatkozhat, elbeszél­gethet egy korty ita.1 mellett. — Aztán hogy lesz a tsz-ben, nagyapa? Hiszen maga is belé­pett — fordul hozzá az egyik vendég. — Helyben vagyunk la! — nevet fel az öreg Somogyi bá­csi. Meri hogy ezt ném tudom én se! Belépni csak beléptem, dolgozni is szeretek, mert do­log nélkül az ember ereiben elhal a vér. De má’ én nem tudok annyi munkaegységet csinálni, amennyi kéne. Pedig jó ez! Közösen dolgozni, kö­zösen meghányni-vetni a dogo­kat, csak hát az idő elszaladt, csak elmúltam S0 esztendős! -r tesz pontot a végére. Még sokáig beszélgettünk. Nagyon sok minden szóba ké- rült, nagyapa úgy ismeri a ma­gyar történelmet, mint a te­nyerét. Valamennyi magyar királyunk személyes ismerőse, legalábbis úgy beszél róluk. De az idegen királyainkról is meg­van a maga nem mindig szép szavakkal kevert véleménye. Egyszóval, nagyapa nem en­gedi magát a kuckóba ültetni. Dolgoz’k. érdeklődik, még ta­nul is. ha a sorja úgy hozza, mindenről megvan a vélemé­nye, s mikor a vendégek fel­állnak, kezet ráz velük, aztán teljesen váratlanul megjegyzi: — MINDEN jól van. ha nincs jól. majd kiforrja magát, csak háború ne legyen! NO, Isten álgya! Cs. Adáni Év#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents