Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-09 / 58. szám

1960. március 9, szerda NÉPÜJSAG § Gyöngyös és munkásai Homlokát kissé összerán- ] cojva, ujjain számolja Molnár Gusztáv, a gyöngyösi városi pártbizottság első titkára, vol­taképpen hány nagyobb üzem is volt azelőtt Gyöngyösön és mennyién dolgoztak bennük. A bészélgetés a váltógyár pártipódáián zajlik le, itt van többek között Hercegh István, a párttitkár, a fiatal Nádud- vári István, a KISZ vezetője és még néhányan az üzem dolgozói közül. Molnár Gusz­táv számól, s tartozunk annyi­val az igazságnak, hogy nem túl nehéz a feladata. Két kis bánya, hetven-nyolcvan em­berfel, néhány malom, a leg- nagyobban is 70 munkás, az ötven fős, úgynevezett Mecha­nika, meg vagy 250 kőműves. — végeredményben tán’ még az ezer embert sem éri el azoknak a száma, akik a fel- szabadulás előtt az iparban ke­resték, de valójában alig-alig találták meg kenyerüket... Egyszer már meg kellene írni, s minden bizonnyal meg is írják majd a magyar mun­kásosztály monográfiáját, kü­lönös tekintettel a felszabadu­lás utáni időkre. Arról az idő­ről, amikor itt, Gyöngyösön és más városokban, ahol lényegé­ben soha nem volt ipar, követ­kezésképpen kicsi volt a mun­kásosztály is, hogyan tudott minden egyes munkás tíz és száz embert munkássá nevel­ni. Nevelni! Szakmában, ön­tudatban, politikai tettrekész- ségben, kulturális igényben egyaránt. Hősköltemény lesz az, mégha a monográfia pá­tosszal aligha vádolható nyel­vén is íródik majd meg. Mert itt van Gyöngyös, amelynek volt és van bora, volt és van Mátrája, nem volt és van olyan pezsgő ipari élete, amely hovatovább éppen olyan rangot, nevet biztosit majd számára szerte a világon is, mint a Kékes pompás leve- Eője. Ezer ember. •» voltaképpen annyi sem —, nevelt géphez soha nem ér­tő, a mezsgyéi közé szorított gondolatvilágú emberekből munkást. Aki mestere a gép­nek, aki szakértő formálója nemcsak az anyagnak, de egy egész város, járás szellemi életének. Miskei László, a bánya párt­titkára, aki alig titkolt büszke­séggel adott számot a majd 900 fős üzem életéről, azt is elmondta, hogy a bánya indu­lásakor nem dolgozott itt több mint 80 bányász. Aki azelőtt is bányász volt. Aki értett a bányászat mesterségéhez. Ez a nyolcvan ember nevelt fel másik 800-at. De ez a szám sem teljes, mert megfordult itt tán’ négyezer ember is, amíg megmaradt, de most már megmaradt a mostani ki- lencszáz. A váltógyár 800 em­beréből is a háromnegyed ré­sze itt lett szakmunkás, mun­kás, az eltelt, nemegyszer ne­héz évek alatt, — és ugyanez a helyzet a többi üzemben is. Ma közel tízezer azoknak a száma, akik itt dolgoznak Gyöngyös ipari üzemeiben, akik közül, ha nem is lakik mindenki a városban, mind többet és többet kötnek, egyre erősebb és erősebb szálak eh­hez az ipari központhoz. Az üzemeket járva, arra is vá­laszt kerestünk, az örvendetes számok megkapó varázsa után: hogyan élnek ma a munkások, milyen a kulturális igényük, hogyan gazdagodnak anyagi javakban, éppen úgy, mint szellemiekben. Illetőleg, van-e mód, hogy gazdagodjanak eb­ben a városban? A kérdés ez volt, a válasz már elöljáróban is egy meg­nyugtató szó lehet: van Gyöngyös egykori határában úi városrész épült fel, bányászházak sorakoznak, emeletes lakótömbök emel­kednek és szaporodnak tovább, , évről évre, mind nagyobb és nagyobb lehetőséget teremtve a kolonizálásra. Innen, erről a lakótelepről autóbuszjárat vi­szi, hozza a bányászokat, akik­nek végre felépült a hatalmas fürdőépület is. Most az igé­nyek azt követelik, hogy elég vólt a fakaruszból — ezt móhdják a községekbe hazajá­rók is —, jöjjön végre a bá­nyászbusz, amely kényelmes, kulturált és természetesen, tisztább, elegánsabb, mint a •okát próbált mozgóládák. Azt tervezik, hogy könyvesboltot nyitnak az aknán! Könyvesboltot! Mert ügye, ki hallott olyat, hogy bánya­üzemnél ne legyen könyves­bolt? Eddig csak az italbolt tartozott hozzá a bánya képé­hez, most már a könyvesbolt is: kell ehhez különösebb ma­gyarázat? A váltógyár kultúrcsoport- ját kitüntette a kormány, a bányából van már, ki egye­temre ment, sókan járnak technikumba és nem kevés ázoknak a száma sérh, akik most végzik az általános isko­la utolsó éveit. A váltógyár 18 művezetője közül majd mind tanul és 110-en jelentkeztek, hogy elvégezzék az általános iskola hetedik, nyolcadik osz­tályát. Olyan számok ezek, amelyek mindennél beszéde­sebben bizonyítják, hogy nagy dolgok történtek és történnek itt, ebben a városban, ha nincs is hozzá csinnadratta, harsogó külsőség. Valamikor, évekkel ezelőtt, a váltógyárban kétkilós kala­pácsok tűntek el egyik pilla­natról a másikra. Nevetve mesélték el, bár ebben a ne­vetésben volt egy kis vissza­emlékező keserűség is, hogy a szerszámot nem lehetett leten­ni, mert egy pillanat múlva már nem találta a gazdája ... Most, ha eltűnik valami, hát szenzáció, nagy ügy, beszélnek róla az emberek. — Egyetlen ember van itt, aki munkaruhába jár be az üzembe, igaz, hogy a szom­szédban lakik — magyarázza Hercegh István. Egykomám, ha nem tudsz tisztán, rendesen felöltözni, keress magadnak másik buszt — mondják a bányászok —, ezt Miskei László mesélte — annak az egynéhány ember­nek, aki a fürdő ellenére pisz­kosan akar felszállni a buszra. Kis példák ezek, de minden bizonnyal jellemzőek, mint ahogy jellemző a motorkerék­pár és az autó, a televízió (már nem a rádió) és az új házak köré a súlyos, szép fa­ragásé kőkerítés. Természetesen nem fenékig tejfel azért itt sem minden. A váltó­gyáriak azon panaszkodnak, hogy nagy a különbség a falu­ra hazajáró, s a városban lakó munkásak között, nemcsak po­litikai érettség, de a kulturális igények területén is. Szeret­nék, ha ők is letelepíthetnék munkásaikat a városban, de nincs lehetőségük — mint a bá­nyának —, hogy lakásokat épít­senek dolgozóik számára. A város kultúrházának igazgató­ja elmondotta, hogy a legutób­bi „Szép csilÍagok”-estre, amelynek keretében a Buda­pesti Kamarakórus könnyű k'asszikusokat tűzött volna műsorára, egyszerűen nem akadt jelentkező az üzemben, pedig a jegyeket e’sősorban oda kü'dték ki megvételre. Nyolcszáz meghívó ment ki a Csehov-estre és megjelent 80 ember, azok között is tizede se a munkás. A rendszeresen megtartott ismeretterjesztő elő­adások éppen a nagy üzémek- ben nem hoznak sikert a rész­vétlenség miatt! K; vitathatná a fejlődést, a számszerű, de az emberek, a munkások gon do’ atvil á gának fejlődését is? A baj ta’án_ ott van, hogy kissé mintha előbb­re járna a „gazdasági alap” megváltozása, mint a kultu­ráltság. s egyes munkásrétegek politikai, ön tudatbeli fejlődése. Szétforgácsolt ma még ennék _a szellemi változásnak szervezé­se, egyik üzem így. a másik amúgy próbálkózik. kísérletez­nék a pártszervezetek a KISZ- szervezetek, de egységes el­gondolásé, városi szintű, össze­fogott, tervszerű munka még jórészt hiányzik ebben a nagy városban. Kultúrteremért panaszkodik a váltógyár, hogy építhessen, de a város kultúrháza, amely minden üzem számára tudna klubot, szórakozási, művelődési 'ehetőséget biztosítani, szűk, elavult és jószándékú rendez­vényei kinn az üzemekben: nemegyszer részvétlenek. A frontáttörés megtörtént. Most talán már arra volna szükség, hogy a részleiekkel is foglalkozzanak, hogy kis dol­gok is helyet kapjanak a vá­ros politikai, kulturális és gaz­dasági arculatának végleges ki­alakításában. Van erő és van alap, hogy ez megvalósuljon, most már csak tudatos szándék szükséges ehhez! Gyurkó Géza Helikopteivszervíz sportrepülők részére A venezuelai Caracas repü­lőtéren helikopter-szervizt lé­tesítettek elromlott sportrepü­lőgépek bevontatására. Mivel a latin-amerikai országokban igen sok magán- és sportrepü­lő közlekedik, igen nagy szük­ség van a „bevontató szolgá­latra”. A nagy teljesítményű Hiller típusú helikopterek könnyedén bevontatják a hi­bás repülőgépeket a repülő­térre. Ebédszünet Nevetnem kell ... Valami birizgálja a humorérzékem és valósággal kényszert érzek a hahotázásra most, amikor az egri Rózsa­kért kisvendéglő előtt álldogálok és nézem ezt a valamit. Valamit? Nős, ezt a táblát. Mert az ajtón ott a tábla, s rajta a jélirat: Ebédszünet. Ez itt, az orrom előtt, egy kisvendéglő. Kisvendéglő, tehát már a nevében is benne van,, hogy az ide betérők hideg és meleg ételeket is fogyaszthatnak. Mert a szórakozó­helyeknek azon fajtájához tartozik, ahol főz­nek. Teszem fel, ha én most éhes lennék, be­nyithatnék, és kérhetnék egy háromfogásos ebédét is. Ha éhes lennék ... No, és igen, ha nem lenne zárva. Ám elmült dél és ők most ebédszünetet tartanak. Ebédszünet az étte­remben. Állok és nézem a feliratot és elképzelem: amint meghallotta a szákács a déli harang­szót, felrikkantott: — Fejront! Megyünk ebédelni... Lecsapta a főzőkanalat, kibújt fehér kö­penyéből, még vetett néhány pillantást a tűzön rotyogó ételnemükre, aztán tréfásan barackot nyomott a kukta buksi fejebúbjára, s kart karba öltve, útnak indultak, együtt szedték a lábukat... Elszaladtak ebédelni • Vörös Rákba például. Ez éppen olyan, mintha a Park Szálló grilljének zenészei este tízkor ráböknének az órára, s abbahagynák a játékot. A csodálkozó vendégeknek pedig ezt mondanák: — Hallják, maguk csak várjanak, mi most átalmegyünk a Tejpresszóba egy kis jó zenét hallgatni. Vagy a színész. Eolydogál a Luxemburg előadása és Fleury belépőjének éneklése közben, mond­juk ennél a résznél: ... illem és jó modor a fő, engem nem ront meg az idő ... Olgyai Magda, a produkció fénypontja, búcsút inte­getne a közönségnek, még tán ásítana is egyet, és így szólna: — Na, ebből már elegem van. Megyek ha­za, jó műsor van a rádióban... Meghallga* tóm, végre is valami kis szinvónalas szórom kozásban nekem is lehet részem? Elolvastam, amit eddig írtam és abbaha- gyom az írást. Előkeresem valamelyik Ka- rinthy-kötetemet. Szeretnék ugyanis valami jó karcolatot olvasni... (szántó) A munkás és alkalmazotti családok életkoriig menyeinek vizsgálata A Statisztikai Hivatal figyelemre méltó adatgyűjtése Mint ahogyan a Népszabad­ság 19(30. március 4-i számából értesültünk, a KSH az or­szágban mintegy 20 ezer csa­ládnál végez adatgyűjtést. En­nek az adatgyűjtésnek a célja az. hogy a munkás-alkalmazot­ti. valamint termelőszövetke­zeti családok vásárlóerejéről, reálbéréről, életkörülményei­ről pontosabb képet kapjunk. Megyénkben is több száz család adatait gyűjtik össze számlálóbiztosaink, amidőn felkeresik a családot, a házi­asszonyt, s kikérdezni a család körüményeiről, jövedelmi vi­szonyairól. Eger és Hatvan városokban, valamint Nagyréde, Feldebrő, Nagyút és Sarud községekben végeznek ilyen munkát, s cél­szerű röviden megvilágítani ennek szükségességét. Az életszínvonal vizsgálata, statisztikai eszközökkel való mérése bonyolult és sóikrétű feladat, hiszen az életszínvonal alakulását igen sok tényező befolyásolja, tehát a reálbére­ket, reáljövedelmeket, egyéb jellemző mutatókkal is ki keli egészítenünk. Ilyen kiegé­szítést csak kimondottan ezt a célt szolgáló külön adatfelvé­tellel végezhetünk eil. Ilyen adatgyűjtést áz utóbbi években több országban végrehajtottak. Csehszlovákiában például már két ízben, a Szovjetunióban pedig egy ízben végeztek ha­sonló felmérést, igen széles körben. Az adatgyűjtés fő célja, hogy választ kapjunk a munkásalkal­mazotti (termelőszövetkeze­Mezőgazdasági szakiskolások vagyunk ÍGY MUTATKOZOTT be az a három zöldsapkás diáklány, akikkel a naplókban a hevesi főutcán találkoztam. Bemutat­koztak, aztán máris készséggel igazítottak útba az iskola felé, ahol — mint mondták — ép­pen most kezdődik majd az oktatás. Kik is tulajdonképjpen a zöldsapkás hevesi diákok V Egészen pontosan a Hevesi Ál­lami Gazdasághoz kihelyezett szakmunkásképző iskola ta­nulói. Az iskola 1959 őszén ala­kult és azóta itt tanulnak, töl­tik gyakorló idejüket a jövő mezőgazdasági szakmunkásai. Godó Ferenc, az iskola ve­zetője, szíves készséggel ad meg mindén felvilágosítást és minden szavából szeretet, a gyermekek iránti vonzódás ér­ződik. Ö mondotta el, hogy a Földművelésügyi Minisztérium tervei szerint folyik iskolájuk­ban a mezőgazdasági szak­munkásképzés, amelynek kere­tében jelenleg is 55 fő tanul. Az iskolát a Hevesi Állami Gazdaság tartja fenn, bősége­sen gondoskodva a tanulókról, ellátásukról, képzésükről. A gyakorlati ismereteket a tanulók a gazdaság legjobb szakembereitől kapják és a gépkezelők ugyancsak itt, eb­ben az iskolában részesülnék elméleti, szakmai oktatásban is. Megtudtuk ugyanis, hogy itt a tanulók kedvük szerint választhatnak; hogy * mező- gazdaság milyen ágában óhaj­tanak dolgozni, illetve tanulni, így a következő szakágakban foglalkoznak a tanulók: szőlő, gyümölcsös, kertészet, méhé­szet. mezőgazdasági gépkezelő, tejkezelő, állattenyésztő „fa­kultások”. A gépkezelők kivé­telével a tanulók elméleti kép­zésre a választott, szakma sze­rint illetékes mezőgazdaisági szakiskolába „vonulnak be”. EBBEN AZ ISKOLÁBAN a tanulók kilenc hónapon át na­pi nyolc órát dolgoznak (gya­korlati munkát végeznek) az év hátralevő három hónapjában pedig megkapják a már emlí­tett gyakorlati képzést. Mun­kájuk ellenszolgálta tásakép­p>en az első évben havi 400— 500 forint fizetést kapnak, majd ez az összeg a második, illetve a harmadik évben száz-száz forinttal emelkedik. A gazda­ság biztosít részükre napi nyolcvan fillér térítés ellené­ben étkezést, szállást, ellátást. És ha mindezekhez hozzászá­mítjuk azt is, hogy jár a ta­nulóknak évi harminc nap fi­zetett szabadság, akkor való­ban azt kell mondanunk, hogy az állam igen bőkezű és nagy­lelkű az ifjú mezőgazdasági dolgozók iránt. Ezt tudják a tanulók is, hi­szen maguk beszélne« erről és elmondják, hogy nagyon sze­retnek itt élni, dólgozni, hi­szen iránden megvan, amire csak szükségük va. E°y szőke hajú kislány. Me- reticzki Valéria, II. éves tanuló elmeséli, hogy ő szőlészeti szakmunkás szeretne lenni és ezért választotta ezt a szak­mát. Szülei miskolcon laknak, édesapja martinász és öten vannák testvérek. — A rádióból hallottuk meg, hogy nyílik ilyen iskola — mondja Valika, aztán arról be­szél, hogy a gyakorlati hóna­pnak után Szombathelyre, a? ottani szakiskolába utazik, ahol háromhónapos szakmai oktatásban részesül. A tanulók zöme Borsod, Heves megyéből való. A két megyében a he­vesi iskolán kívül nincs is ha­sonló, ilyen jellegű oktatási intézmény. » A tanulók arról is szívesen számolnak be, hogy náluk min­den tanuló KISZ-tag és meg­választották a diák önkor­mányzatot. A diáktanács titká­ra Nagy András, kitűnő ta­nuló. Amellett, hogy a fiatalok MHS-képzésben is részt vesz­nek, igen szeretik a sportot, különösen a röplabdát. De az iskola vezetősége gon­dol az ifjú szakmunkás-jelöl­tek szellemi képzésére, szóra­koztatására. Rádió, könyvtár áll redelkezésükre, jól műkö­dik a színjátszó csopjort és most alakul az énekkar is. BESZÉLGETÉSÜNK végén érkezik épp>en a szaktanár, aki gyakorlati munkára viszi a zöldsapkás lányokat, fiúkat, a legifjabb szakmunkásokat.., Szalay István ti) csa'ádok olyan kérdéséire, mint például: milyen a jöve­delmek elosztása, milyen szé­les rétegek élnek átlag a’atti, átlagos, vagy ezt meghaladó jövede'mi színvonalon, hogyan élnek a kisebb-nagyobb, váro­si-falusi és a különböző társa­dalmi csoportokhoz tartozó családok, az egy vagy több ke­resővel rendelkezők, az egy, két, vagy több gyermekes csa­ládok, stb. Ezek tehát a fő kér­dések, s az adatfelvétel fő cél­ját is ezek képezik. Éknél’ett fel kívánjuk mérni azt is, hogy milyen a dolgozó nők el­foglaltsága, összehason’ltjuk ezt a kereső foglalkozást nem végző háziasszonyokéval, vizs­gáljuk az úgynevezett „két műszak” prob’émáját, pihené­si, szórakozási és kulturálódási lehetőségeket is. A családok kiválasztása ter­mészetesen véletlenszerűen, központilag történt meg, a la­kónyilvántartás anyagából, azért volt erre szükség, hogy a szűk reprezentáció mellett is megbízható képet adjünk az egész lakosság életkörülmé­nyeire vonatkozóan. Ez az adatgyűjtés alapját ké­pezi majd később a tervezés­nek. és számos, eddig nerti vizsgált és kellőén nem ismert kérdésre ad választ. Módót nyújt tehát fontos gyakorlati célok megvalósítására, és a vizsgált kérdésekkel kapcsola­tos körültekintő intézkedések kidolgozására Is. Emihez szükséges, hogy a megkérdezett családok, háztar­tások segítsék az összeírok munkáját, tekintsék saját ügyüknek is a felvételt, hiszen pontos adatok nélkül nem kap­hatunk valóságos kép»et helyze­tünkről, ez P>edig valamennyi­ünk érdeke. Természetesen az adatok titkosak, azokat sem az összeírók. sem mások egyéb célra fel nem használhatják. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Heves megyei Igazgatósága Korszerű vendéglátást > a fötdművesssö retkesetekben A SZÖVOSZ negyedik kong­resszusa többek között a kis­kereskedelem és ezen belül a vendéglátás szolgátatásának kulturáltabbá tételére is ho­zott határozatokat. E feladatok meghatározása óta eltelt idő alatt egyes megyékben a szö­vetkezeti vendéglátóipari egy­ségek jelentős fejlődést értek el. Ahol a határozatok lénye­gét megértették s a hálózatfej­lesztés számszei’ű növelése nél­kül átalakították egyes egysé­geket s ezzel egyidejűleg kor­szerűsítették azokat, ott az eredmények kézzelfoghatóak. Am nagyobb méretű átépíté­sek nélkül is lehetett korszerűsí­téseket úgy végrehajtani, hogy előnyösen változzék meg az egység képe. Italboltokban ki­cserélték a régi berendezést, vagy átalakították, átfestették, ételvitrineket állítottak be, szellőző-berendezéseket sze­reltek fel, korszerűsítették a vi­lágítást, presszógépet vásárol­tak, és így tovább. Számtalan módja van a vendéglátó üzem­egységek kedvessé, otthonossá tételének, ahová családtagok­kal lehet és érdemes járni, rá­diót. hanglemezműsort hall­gatni, televíziót nézni. Mindehhez szükséges termé­szetesen a vezetők szakmai képzettségének fokozása és egyben az áruválaszték bőví­tése, meleg- és hidegétel szol­gáltatása, a személyi higiénia, megfelelő öltözők, berendezés megválasztása és nem utolsó­sorban a fogyasztóval való bá­násmód, a kiszolgálók udvari­asságának megjavítsa. Az elmúlt év során új gép: berendezéseket, felszereléseket vásároltak a régiek pótlására Ám a szakszerűtlen kezelés miatt sok gép megy tönkre vagy kapacitása nincs kellő- képpen kihasználva a hozzá­értés hiánya miatt. Vendéglőkben, éttermekben az étlap szerinti étkezéshez, alkalmi vacsorák rendezéséhez is aluminium evőeszközzel, íz­léstelen, sok esetben csorba tá­nyérokkal terítenek. Sültek­hez, mártásokhoz, főzelékek­hez nem áll megfelelő fém- edény rendelkezésre, frissen sültekhez, forrón tálaláshoz, vagy egyáltalán nincs, vagy kis számban van csupán jénai üvegedény. És hosszan sorolhatnánk a szövetkezeti vendéglátóiparban még manapság Is megtalálható hiányosságokat: nincsenek bo­rosüvegek, már 15—20 személy szárpára sem tudnak egységes evőeszközzel, tányérral, poha­rakkal teríteni, nincs megfele­lő mennyiségű asztalterítő, asztalkendő, törülköző, pincér- kabát. .; A cukrászdák helyzete ha­sonló. A SZÖVOSZ kongresszusá­nak határozata előírja többek között a kézmosóhelyek felsze­relését is, ahol szappannal, ée tiszta törülközővel fogadják a vendégeket. A VOSZK 1959 évben sza­bályozta a kiemelt egységek fogyóeszköz-készletét. illetve bizonyos készletminimumot ál­lapított meg egységfajtánként; A szövetkezeti vezetők, sajnos, még ezt az utasítást sem haj­tották végre, p>edig több he­lyütt már fegyelmi eljárást in­dítottak a hanyag, a szabályo­kat semmibe vevő szövetkezeti vezetők ellen, A rendelkezés eredeti cedi« az volt, hogy a kiemelt egysé­gek összességükben példaként szolgáljanak a többi előtt. Am elképzelhető, hogy miyen fej­lődés történt, ha országosan íg, csak néhány egység nem haj­totta végre a névreszólóatt ka- p>ott utasítást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents