Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-08 / 57. szám
1960. március 8., kedd NÉPÚJSÁG s főtanácsok a gyermekekért ELHAGYOTT, szomorú sorsú gyermekek... Mindegyikük kis élete egy-egy megrendítő történet lenne, ha hivatalos hatóságok, a tanácsok gyámügyi szervei nem gondoskodnának róluk, ha nem fáradoznának a legnagyobb lelkiismeretességgel azon, hogy a kis arcokról eltűnjék a bánat, a megrázkódtatások felhője, s helyüket ismét a mosoly, a vidámság foglalja el. Ezt a nagy munkát azonban — mert ma még valóban annak mondható — a gyámügyeket intéző emberek egymaguk nem tudná., teljes értékűen elvégezni, úgy, ahogy az kívánatos lenne, ha nem számíthatnának támogatókra, segítőkre. Segítő pedig már esztendőkkel ezelőtt akadt. Olyan szerv, amelyiknél jobbat keresve sem találni. A nőtanácsok. A nőmozgalom e szervezeteibe tömörült asszonyok, anyák, akik ma ünnepük az ötvenedik nemzetközi nőnapot, s ez alkalommal büszkén tekinthetnek vissza a múltra, mert any- nyi más munkájuk mellett — nem beszélhetnek sok nyugalmas percről —, híven teljesítették mindig azt. amit a gyermekek boldogságáért magukra vállaltak. Horváth Nándomé elvtársnő, a megyei nőtanács titkára, a közelmúltról így beszél. — A nőtanácsok tagjai kétféle módon igyekeznek a rászoruló gyermekekről gondoskodni. Az egyik: segítik kellemesebbé tenni az átmeneti gyermekotthonok kis lakóinak életét, s a másik: rendszeresen meglátogatják azokat a szülő nélkül nevelkedő apróságokat. akik családoknál vannak elhelyezve. Érdeklődnek ellátottságukról, intézkedne* ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik. túlságosán rövid, tömör mondatok ezek a sokrétű munka ismertetéséhez, mert nagyon sók fáradságot, munkát takarnak. Nézzük csak Egerben, a Kertész utcában levő átmeneti gyermekotthonban szinte elképzelhetetlen egy ünnep anélkül, hogy a nőtanács ne segédkezne az ajándékok bevásárlásában, szétosztásában. Ez azonban — mondják azok, akik ezzel szorgos- kodnak — nem valami nagy dolog. Sokkal szebb, eredményesebb a munka Lőrinciben. Kialakult a „pótmama"-moz- galom, s hogy ennek milyen mély értelme van, oly sok tett bizonyítja. A gyermekotthont — amely nemrégen még elég elhanyagolt volt —, valóban otthonná varázsolták. Tűzhely- lyel, vízmelegítővel, a megyei nőtanács útján kapott televíziós készülékkel, meg egy sor aprósággal látták el. Ezekről azonban csak így röviden beszélnek az asszonyok. Nem szeretnek túlságosan dicsekedni tetteikkel. Inkább új lehetőségeken törik a fejüket. Űj megoldásokat ke- resnek, amelyekkel ismét közelebb jutnak egy lépéssel a célhoz: teljesen elfeledtetni a gyermekekkel azt, hogy nem édes szüleikkel élnek. Ilyen új ötletből származott nemrégen a füzesabonyi járási nőtanács kezdeményezése, amelynek alapján összehívták a járás területén családokhoz kihelyezett gyermekek nevelőit, egy kis beszélgetésre. Nem olyan ez mint amikor az iskolába járó gyermekek édes szülei a „szülők iskolája” előadásain vesznek részt s arról hallanák, hogyan kell bánni otthon az egyre eszesedé gyermekekkel. Más — ahogy maguk a gyermekek sorsát szívükön viselő nők mondják —, „különösebb” gondokat okoznak a családoknál élő, állami felügyelet alatt levő apróságok. Mert nem mindenki tekinti szent kötelességének, hogy ha már vállalta egy kisfiú, vagy kislány nevelését, akkor valóban testileg, szellemileg erős, érett embert faragjon belőle. Akad még példa — és éppen a füzesabonyi járás egyik tanyáján fordult elő nemrégen — arra, hogy a beteg, lázas kislányt még csak orvoshoz sem vitték el a baj első napjaiban . nevelői. Később azért eljutották vele a rendelőig, de a gyógyszert már nem váltották ki számára, s a rendelkezés ellenére sem fektették ágyba a beteget. EZEK ELLEN lép fel minden alkalommal erélyesen a nőtanács, s ezek megszüntetése volt a cél akkor, amikor a nevelőszülőkkel való beszélgetést megszervezték — követendő példájára a többi járásnak. A nő ton ácsok ilyen irányú munkálkodásáról mindenütt hamarosan szétfut a hír, s Horváthhé elvtársnő örömmel mondja: — Minden alkalommal, amikor bárki a nőtanácsokhoz fordul egy-egy gyermek érdeKé- ben, tudtunk és tudunk segíteni. S ezek a segítségkérések nem minden esetben az állami gondozásban levő gyermekek érdekében szólnak. Olyanokért is, akik édes szüleiknél élnek, csak éppen nem megfelelő körülmények között. Egymás után sorakoznak a példák, bejelentések, amelyek alapján gyors intézkedésre volt szükség. A legtöbb esetben a szomszédok fordulnak a nőtanácsokhoz segítségért. Ok látják. tapasztalják a gyermekek nevelésével kapcsolatos rendellenességeket. Nem kell különösebb véleményt kérni az ilyen esetekről, mert azt elmondják azok, akik bejelentik, s a nőtanácsok, amelyek gyorsan Intézkednek. Mert a gycrs cselekvés ilyenkor mindig fontosabb bármi másnál. AZ EDDIGI, gyermeJtvédel- mi tevékenység eredményei elismerésre méltóak, ám a nőtanácsok tagjai még többet szeretnének tenni. — Tovább folytatjuk a szülőkkel való foglalKozást. a családlátogatásokat, s esetenként mindig segítünk ott, ahol kell, a jövőben is — mondja a tervekről Horváth. Nándomé elvtársnő. — Ezenkívül azonban a füzesabonyi járás példájára másutt is létre akarjuk hozni a nevelőkkel való beszélgetéseket. & ami leginkább foglalkoztat most mindannyiunkat: tevékenyen részt akarunk venni a rnegye első állandó jellegű gyermekotthonának építkezésénél, a társadalmi munka megszervezésében, s magában az építőmunkában is. Mit lehet mondani ezekért a törekvésekért, most az ötvenedik nemzetközi nőnapon? Csak hálás köszönetét a gyermekek, s minden, sorsukkal törődő ember nevében is .:: Weidinger László Szélesvásznú szovjet trükkfilm A szovjet mőzilátogatók rövidesen az első szélesvásznú trükkfilmben gyönyörködhetnek. A „Murzilka a szputnyi- kon” című film hőse egy szovjet gyemwkfoilyóirat címszereplője. Az egész Szovjetunióban kedvéit Murzilka izgalmas útja a kozmoszban Ivanov-Va- zo, számos rajzos trükkfilm ismért alkotójának új műve Egy fácska ügyében Talán feleslegesnek tűnik szót ejteni, ha azt vesszük, hogy csupán egy ezüstjuhar- csemete kitöréséről van szó. De nem felesleges, ha ezzel szembeállítjuk a város fáradozását Eger fásításáért, szépítéséért, amely mindeddig a lelketlenség sok hasonló példája miatt mindössze kevés sikert hozott. Most. az elmúlt hónapokban azt hittük, meatört ezen a téren is a jég. Öröm volt nézni, hogy szaporodnak a kertész utca mindkét oldalán a facsemeték számára kiásott gödrök, aztán néhány nap múlva már egymás után sorakoztak a szép, sudár facsemeték is a gödrökben. Mind szálegyenes ezüstjuhar, amelyek vidáman állták a késő őszi kiültetés után a legnagyobb téli hideget, várva az egyre közeledő rügy- fakadást. S ezek egyike, amely a Kertész utca 96. számú ház előtt büszkélkedett, mégsem érhette rneg a megújhodást hozó márciust. Lelketlen emberek magasan körülszórták építkezésre szánt kövekkel, s vékony törzse nem bírta a súlyt. Először meghajlott, majd eltörött. Mit számít egy facsemete? Azoknak, akik szeretik városunkat, s szeretnék mindig szebbnek és szebbnek tudni — nagyon sokat. Ez a figyelmeztetés nekik is szól: ne hagyják a lelketlen pusztítókat büntetlenül. (w) Másfél évtized... Apci Fémtepmia Vállalat Először egy kis üzemet építettek a község közelében. Majd jöttek Budapestről a kohászok, az építők, s a szemünk előtt nőtt naggyá ez a vállalat. A Fémtermia Vállalatnak nem is a nagysága jelentős, inkább újszerűsége, fontossága. Importanyagok ötvözeteivel dolgozik ez a gyár, s itt folynak a magnéziumkohó kísérletei is. Jelentős létesítménye az elmúlt másfél évtizednek. Mérlegsáró közgyűlést tartott as egri Építőipari Ktss Szombaton a délutáni órákban került sor az Eger és Vidéke Építőipari Ktsz évi mérlegbeszámoló közgyűlésére, amelyet a KISZÖV nevében Vígh László nyitott meg. A ktsz vezetősége nevében Béta Ferenc elnök számolt be a végzett munkáról, eredményekről. Mint az elnök előadásából is kitűnt, dicséretes munkát végeztek. A szövetkezet műit évi termelési tervfeladata négymillió 282 ezer forint volt. A befejezett -termelési érték négymillió 657 ezer forint. így a statisztikai kiértékelés alapjául szolgáló befejezett termelési tervüket 108,7 százalékra teljesítték, a teljes termelési értékhez viszonyított tervüket pedig 111,6 százalékra. A tervteljesítés okai közül elsőnek azt kell említeni, hogy a vezetőség minden dolgozó számára biztosította — a lehetőséghez képest — a megfelelő munkabért Szakmunkások, segédmunkások mindig tudták tehát, hogy érdemes jól dolgozni, s e jó munka eredménye a mérlegzáró közgyűlés alkalmával ismét meghozta a gyümölcsét, hisz százezer forintnál többet osztottak ki ez alkalommal nyereségrészesedésként. Elismerést érdemel a kitsz tagsága, dolgozói körében kialakult jó versenyszellem is. A kongresszusi munkaverseny során tett vállalásaiknak eledet tettek, sőt a versenyt nem fejezték be december 31-évei, hanem folytatják egészen április 4-ig, majd pedig ezt követően az év végéig. A közgyűlésen, amelyen a tagság teljes létszámban megjelent, Mezei Béla, a szövetkezeti bizottság titkára ismertette a bizottság múlt évi mun- ;káját, majd Kévéi Károly, az ellenőrző bizottság tevékenységéről számolt be. I Holló József főkönyvelő a [mérleg és eredménykimutatás [ismertetése közben elmondot- jta, hogy miként nyílik lehetősség a munka további javításaira, s a nyereség emelésére. [Felhívta a tagság figyelmét árira, hogy a lakosság részére [végzett munkák mennyire előnyösek, s kedvezményeket [vannak maguk után. [ Végül pedig Ali János, az ÍMSZB elnöke mondotta el a [tagságnak, milyen feladatokat [oldott meg a közelmúltban a ■szakszervezeti bizottság, s mi- ■lyen terveik vannak az elkövetkező időben. [ A beszámolókat hozzászólá- [sok követték. Az ünnepélyes közgyűlés végére közös poharazás t^tt pontot. FÉRFIDOLGOK- („Szenvedély”) Egri asszonyok tüntetése a nyomor ellen 1930-ban Aki magas hegyvidéken jár, csak akkor tudja teljes mértékben érzékelni egy-egy hegycsúcs tényleges magasságát, ha megvan a lehetőség arra, hogy letekintsen a mélyen fekvő völgyekbe. Hasonlóképpen, a történelem hullámhegyein csak akkor tudjuk — többek között —, plasztikusan érzékelni és értékelni a magasonlét kielé- gültségét és örömét, ha lepillantunk a múlt hullámvölgyeinek kietlen, sivár mélységeibe. Erre a vissza-, vagy ha úgy tetszik, lepillantásra különösen alkalmas az olyan magaslat, amelyen ma is állunk, ahonnan már semmi és senki sem akadályozza a szabad tisztánlátást. 1930 nyarát mutatta a naptár és Egerben, a fényes barokk-paloták árnyékában, a legmélyebb nyomorban seny- vedett a dolgozó nép apraja- nagyja. Nem ml, de a Horthy- kórszak egri sajtója vázolja így a kétségbeejtő helyzetet: „Nyár közepén téli gondok árnyéka vetődik elénk — írta az „Éger” című újság, amelyet elfogultsággal igazán nem lehet vádolni irányunkban —, ... még nagyon a közelmúltban van a munkátlan tél nyomorgóinak segélykérése, az erőfeszítések, melyeket elkövettek, hógy a munkanélküliek éhezett seregét pillanatnyi lé- lékzethez és egy darab kenyérhez juttassák. Ezekre a kenyértelen emberekre és nyomorgókra az elkövetkező télen is számítani kell, sőt talán még fokozottabb mértékben, mert hiszen semmi olyan gyakorlati megoldás nem történt, mely a tömegnyomorúságot egy csapásra megszüntetné... még elgondolni is megdöbbentő, hogy milyen nagy munka- nélküliséggel kell majd megküzdenie a városnak ... számítani kell a munkanélküliek számának ijesztő megnövekedésére, az ellátatlanság fokozódására, a fogyasztóképesség további csökkenésére és egy olyan mérvű tömegnyomorúságra, amely próbára fogja tenni a városnak megtépázott háztartását”. Egy másik cikkben így vall a múlt, az „Eger” lap hasábjain: „Igaz, ma itt, nagy okunk lehet a nyomorúságra. A város: nyomorúság, a falu: éhség, és roppant lejtőre zuhant a megbukott lélek. Belül az országban küzdés, éhség és fájdalom.. Az 1930. július 6-áról fennmaradt újságokban ez olvasható: „Fokozódik a munkanélküliség ... Az alkalmazott munkások nagy része munka nélkül maradt... Meddig tart ez az állapot és hová visz? ... Addig a bizonytalan időpontig kell élni és enni. A munkanélküliség egyre fokozódik és a városházán egymás után mennek a segélykérők, egyesek és küldöttségek, kérvények érkeznek, amelyek munkaalkalmak teremtését sürgetik”. A nyomort elsősorban a melegszívű édesanyák érezték meg, akiktől hasztalan kért kenyeret a gyermek, aki sajgó szívvel látta dolgos férje kényszerű munkátlansága folytán az egyre növekvő ínséget. Végre — ha félénken is, de megmozdultak. így tudósít a korabeli egri sajtó 1930. július 2-án az eseményről: „... az érsekség, káptalan és a város megszüntették a három hónap óta tartó kenyér- és tejakciót, melyet még március végén indítottak a munkanélküliek nyomorának enyhítésére... A tej- és kenyérsegély megszüntetésének hírére tegnap (azaz július 1-én, A szerk.) délelőtt, nagyobb csoport munkásasz- szony jelent meg a városházán, nagyobb részük gyermekekkel és a polgármesteri hivatal előtt hangoskodva kértek munkát és kenyeret. Trak Géza polgármester kijelentette, hogy asszonyokkal nem tárgyal... Egyben ajánlotta nekik, hogy jelentkezzenek a munkapiacon, most kezdődik a szőlőkötözés, arra asszonyok is alkalmasak, tisztességes napszámért fognak munkát találni... egy másik küldöttség is felkereste aznap a helyettes polgármestert...” H*gy miként Is festett a munkásasszonyok tüntetése Trak Géza egri polgármester előtt, még a helyi riportnál is világosabb képet nyújt a „Népszava“ július 8-i számában, amikor így ír: „November óta a munkanélküliek nyomorának enyhítése érdekében sorozatos akciókat folytat az egri szakszervezeti bizottság. I . H ii Tekintsünk büszkén 1930 kora nyarának bátor proletárasszonyaira, akik nem félve a rendőrkardlappál váló fenyegetéstől, határozottan kiállottak követelésük mellett és nyíltan hangot adtak a dolgozó- tömegek kívánságának. A Horthy-korszak tömegnyomorát, a tej- és kenyérakciót, a rendőrkardlappál váló fenyegetőzést, az 1 pengős napszámot, a dühöngő munkanélküliséget elfújta i | egyszer és mindenkorra a történelem irgalmat nem is- (7 merő szele. Ma az egri tanácsházának előcsarnokában j - felirat hirdeti: „MINDEN HATALOM A DOLGOZÓ NÉ- PÉ /” és hogy erre a napfényes magaslatra elértünk, nem kis része van benne az egri proletárasszonyok szívós harcának és csüggedést nem ismerő munkájának is! Jó és kell is erre emlékezni és emlékeztetni a mai napon, amikor szerte a világban a nemzetközi nőnapot ünneplik a dolgozók széles tömegei. Sugár István ií I = II — Alkonyat van, Jenő! f | — Tudom, édes, ilyenkor i 1 kapnak a halak! Nem eredménytelenül, de nem is számottevő eredménnyel. A múlt héten a munkanélküli építőmunkások feleségei, mintegy húszán, fölmentek a polgármesterhez és segitséget kértek. Az egyik asszony felvitte 2 gyermekét is. A polgár- mester, mikor megtudta, hogy a küldöttséges asszonyok mind szervezett munkások, feleségei, kijelentette, hogy nincs velük tárgyalni valója. Később, miután az asszonyok nem tágítottak, kardlapot ígért nekik. A polgármester úr különben a, kardlapon kívül nem ígért semmit, hanem azt tanácsolta az asszonyoknak, hogy elmehetnek a szőlőkbe és kapnak is munkát, ha az eddigi 4 pengős napi munkabér helyett hajlandók napi 1 pengőért dolgozni napi 12-14 órát”. A klerikális „Eger” újság még szemforgató farizeizmussal hozzáteszi az események leírásához, melyekből a kardlapot bizony kihagyta és csak a „Népszava” leleplező riportja hatására ismerte be: „A polgármester rendőrért küldött, így azt kívánná a „Népszava”, hogy hagyja magát inzultál- ni...”
