Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-08 / 57. szám

1980. március 8., kedd nepojsAg 3 Tizenöt éve 'Pizenot éve annak, hogy •* a széles dolgozó törne* gek Romániában kikényszeri- tették Radescu reakciós kor­mányának elkergetését és olyan demokratikus kormányt juttattak hatalomra, amelyben a munkásosztálynak vezető szerepe volt. 1944. augusztus 23-án — mint ismeretes —, új korszak kezdődött Románia történeté­ben. A népi hazafias erők — amelyeket a Román Kommu­nista Párt (RKP) vezetett —, megdöntötték az Antonescu- 1éle fasiszta diktatúrát. 1944. szeptember 12-én a szovjet kormány a hitlerellenes koalí­ció nevében Moszkvában alá­írta a fegyverszünetet Romá­niával. Ezzel Románia elfogad­ta a fegyverszüneti feltétele­ket, megszakította kapcsola­tait a hitlerista Németország­gal és ellene fordította fegyve­reit. De a nemzeti parasztpárt és a nemzeti liberális párt veze­tői ellenségei voltak az augusztus 23-i aktusnak. For­ma szerint csatlakoztak ugyan a szociáldemokrata párt jobb­szárnyával együtt az Antones- cu megdöntésére irányuló ak­cióhoz, de csak azért, hogy két­ségbeesett kísérletet tegyenek a szovjet hadsereg által felsza­badított néptömegek megféke­zésére, dühtől rettegő földes­urak, bankárok és gyárosok pozícióinak megmentésére. A reakció vezetőinek ma­nőverei és az imperialis­ták cselszövései folytán az ország élére népi kormány he­lyett — Sanatescu tábornok el­nöklete alatt — katonai kor­mányt kényszerítettek, mely­ben a reakciós erők voltak túl­súlyban. A kormány reakciós többsége nem akarta megolda­ni a román nép előtt álló, életbevágó feladatokat: a fegy­verszüneti egyezmény becsüle­tes végrehajtását, az ország összes erőforrásainak mozgósí­tását a hitlerellenes háború szolgálatába, valamint az or­szág demokratizálását. E reakciós körök visszafelé akar­ták forgatni a történelem ke­rekét, polgárháborúba akar­ták sodorni a hitlerellenes front mögött Romániát. A hitlerizmus ellen, a ^ szovjet hadsereg olda­lán vívott igazságos háború idején az RKP nehéz harcot vívott az antihitlerista frontot gyengíteni akaró és minden demokratikus reformot akadá­lyozó kormány reakciós több­sége ellen. A nép mozgósítása A fekete földön is megkezdték a vetést Már megjelentek lapunkban az első hírek, beszámolók, a ta­vaszi munkák megkezdéséről, megírtuk már többször — vagy inkább több helyről —, hogy szántanak, vetnek a határban. Eddig azonban csak a homoki területek termelőszövetkezetei fogtak hozzá a szántás-vetés­hez. erről számolhatunk be. A hétfői napon változott a helyzet — a mezőgazdasági munkák általános megkezdé­séről adhatunk hírt — a feke­te földön is hozzáfogtak a szántás-vetési munkákhoz. A tamamérai Béke Tsz a tegnapi napon megkezdte húsz hold borsó vetését. A több mint ezer holdas termelőszövetkezet elnöke, Haraszi János tájé­koztatta lapunk munkatársát, hogy a mélyebb fekvésű tala­jon is tudnak most már dol­gozni és így a tsz-tagsága nem vár tovább, megkezdi a tavaszi munkát. A tsz tagjai a hideg időben jól felkészültek a munkakez­désre, kialakították a brigádo­kat, munkacsapatokat, ezenkí­vül kihordták az istállótrágyát hat hold dohány és harminc hold kertészethez szükséges palánta melegágyának elkészí­téséhez. Milliók a hevesi homokon Ötmillió forint nyereséggel zárt a Hevesi Állami Gazdaság (Tudósítónktól) A Hevesi Állami Gazdaság évek óta nyereségesen gazdál­kodik. Jó munkájáért már a múlt évben elnyerte az élüzem címet, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A gazdaság dolgozói elhatá­rozták, hogy megőrzik ezt a zászlót. Ügy gazdálkodnak, hogy továbbra is a gazdaság­ban maradjon a vándorzászló A pártszervezet kezdeménye­zésére a gazdaság dolgozói csatlakoztak a kongresszusi versenyhez és vállalták, hogy a gazdaság jóváhagyott éves tervét egymillió-kilencszázezer forinttal túlteljesítik Kitartó munkájuk eredményeként kongresszusi vállalásukat 243 százalékra teljesítették, négy­millió-hatszázezer forint ér­tékben. Versenymozgalmuk a kongresszus után sem lany­hult, az év végi mérleg a'apján eredményük 5 050 Ó00 forint tiszta nyereség. A gazdaság kenyérgabonából 27, cukorrépából száz, kukori­cából hét vagonnal, tejből 30 000 literrel, húsból 34 000 kilogrammal termelt többet, mint az éves terv előírása volt. Átlagtermésük kenyérgaboná­ból 15,6, cukorrépából 181,6 mázsa kukoricából 20,2 má­zsa. A hozam növelésével egy időben csökkentették a ráfor­dításokat. Ennek következté­ben jelentős mértékben csök­kent az önköltség. Kenyérga- banánál 30, cukorrépánál nyolc forint önköltségcsökkentést ér­tek el mázsánként. Ezenkívül a bor hektoliterénél 107 forint, a tej literénél pedig 15 fillér megtakarítást értek el. A jó munkaszervezés és gé­pesítés következtében csökkent a termékegységre fordított ké­zi munkaórák száma is. Ke­nyérgabonánál három órára, kukoricánál négy órára, a bor hektoliterénél 627 órára, a tej literénél pedig 6 5 percre csök­kentették a munkaórák szá­mát. Az eredményes gazdálkodás oka a jó munkaszervezés, a korszerű agrotechnika, a jó gépkihasználás mellett első­sorban a széleskörű munkaver­senyben ép annak rendszeres értékelésében keresendő. A dolgozókat a gazdaság vezető­sége rendszeresen tájékoztatta a gazdálkodás menetéről, okos és józan javaslataikat felhasz­nálta a termelés növe'ésére. Nem kis mértékben járult hoz­zá kiemelkedő eredményeik el­éréséhez a dolgozók nevelése, és kulturális szükségleteinek kielégítése. A gazdaság televí­ziót. klubot és könyvtárat ren­dezett be dolgozói számára. Munkásszállásaik tiszták, ké­nyelmesek. Elsőrendű étkezési lehetőségek állnak a dolgozók rendelkezésére. A dolgozók eredményes munkájukért már évközben is több alkalommal prémiumban részesültek. Most az elért ered­ményük után magas nyereség­részesedésre számítanak. Jó munkájuk erkölcsi ered­ményeként várható, hogy a gazdaság ez évben is megőrzi a SZOT és az MT vörös ván­dorzászlaját. Jlme.Uk cl múltról NEM VÉLETLEN, hogy er­ről írok, régi, keserű emlék jut róla eszembe. A minap az üzletben járva, egy párbeszéd tanúja lettem. Apjával vitat­kozó gyermekre lettem figyel­mes, nem valami megható hangon beszélt apjával. Egy háromnegyedes kerékpár, va­gyis bicikli volt a vita tárgya. Apu, nézd, ez a vacak nem kell, vegyél inkább Panni-ro- bogót, azt nem kell tekerni, mint ezt a nyavalyás biciklit. Az apa elszomorodott és kérte fiacskáját: ne csináljon jele­netet. A fiúcska durcásan hagyta el az üzletet és az apa bánatosan simogatta meg a szép kerékpár kormányát és ő is fiacskája után sietett. Ekkor jutott eszembe a régi keserves emlék. 1942-őt írtak akkor, keserves sorsa volt ak­koriban a szegény népnek. Ti­zedelte a háború, szipolyozta az uraság a szegény népet. En sem voltam kivétel, hiszen sze­gény ember gyereke vagyok, kilencedmagammal. Cseléd voltam én akkor az egri fő­jCOOOOOOtXOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXOOOOOOOOOCjOOOOOOOOOOOOOOCJOOOOOOOCOOOOOOOOtíOOOOOOOOOCXSOOOOOOC bizony, kevés emberrel esik meg, hogy életében így ösz- szefussanak az évfor­dulók. Most ünnepel­jük mindenütt a nem­zetközi nőmozgalom 50. évfordulóját, és ugyan­akkor ünnepli Matuz Józsefné is születésé­nek 50. évfordulóját. Azaz: éppen egyidős a nőmozgalommal. Rá­adásul éppen tíz éve annak, hogy a petőfi- bányai felsőtelepi párt- szervezetnek a titkára lett. A pártszervezet most átalakított, frissen fes­tett helyiségében ösz- szejöttek a párttagok, hogy megemlékezze­nek ezekről a neveze­tes évfordulókról. Na­gyon szép herendi vá­zával lepték meg Ma- tuz Józsefné párttit­kárt, aki meghatottan vette át a szívből jövő jókívánságokkal együtt az ajándékot is. Nem feledkezett meg róla a nőtanács helyi szerve­zete sem. Romhányi Borbála és Katona Mi- hályné a nőtanács ne­vében köszöntötték az ünnepeltet, és egyben újabb ajándékokat ad­tak át. Megható, kedves kis ünnepség volt. Az ar­cok kipirultak, a sze­mek megfényesedtek, csak az ünnepelt sze­mét futotta el egy pil­lanatra a meghatódott- ság fénye. Csak állt, tekintete körbesiklott, minden ismerős arcot újra megnézett, meg- simogatótt. Pillanatok alatt süte­cA kettő) éuJő-rcLulÁ egy gondolatoit. Beszél­gettem az asszonyokkal is. Elmondták, hogy szívtasen vannak így együtt, szeretik és meg­becsülik a párttitkámő munkáját, gyakran ren­deznek baráti összejö­vetelt és kiránduláso­kat is. Még ma is em­legetik a legutóbbi mátrai kirándulásukat. Ezek közben mondta Varga Istvánná: — Rólunk, háziasz- ; szonyokról, nagyon ke- ] veset írnak. Igaz, mi i nem érünk el olyan j nagy termelési sikere- ! két. mint a férfiak, hi-! szén csak egy csepp a i tengerben a rni mun-1 kánk. De a cseppekbőlI lesz a tenger. — NAGY IGAZSÁG EZ, í le kellett írnom. Bi- i zony az asszonyok j munkája a családi ott- ] hon körül nem olyan ] mutatós, mint a nagy- i szerű termelési ered- j menyek. de ahhoz, j hogy a férjek a bányá- : ban kiemelkedő telje- i sítményt tudjanak el- | érni. kell az otthon bol- j dogsága. nyugalma is. i Ez pedig a bányász- j asszonyoktól, az anyák- j tói függ. Ezek a ki nem mon- j dott okok gyújtják a j fényt Matuz Józsefné! szemében, és késztetik j a férjét arra, hogy me- < lpgen megfogja felesé- ! ge kezét, miközben ! annyit mondott: — Még legalább öt- í ven évet így: együtt! Teljesüljön a kíván- I sága! í (G. Molnár Ferenc) $ A bicikli káptalan mezötárkányi birtok­részén. A mindenható kény­úr, Jancsovits Jenő nagysá­gos jószágkormányzó úr volt, akinek hatalma alá tartoztam én is, mint urasági kondás. Tizenkétéves voltam, amikor szolgálatba álltam hozzá 1940 áprilisában. Nem tehettem mást, hiszen az én jó édes­apám munkaképtelen nyomo­rult ember, az első háború és az utána jövő nehéz cseléd­sors tette azzá. A kenyér kel­lett és az állati sorsot tűrni kellett, akkor is, ha ütöttek, szidtak, ebből pedig kaptam bőven. Hiszen mindenki lába kapcája voltam, még cseléd­társaim is sokat elvertek, ha megszidták őket: a bosszút va­lakin ki kellett tölteni. VOLT A NAGYSÁGOS úr­nak egy fiacskája, majdnem egyidős velem, megfelelt volna játszópajtásomnak, ha az apai intelem és az osztálykülönbség nem áll közénk. Pedig szeret­tük egymást, ügy gyermelü módra, az úri métely nélkül. Különösen amikor új biciklit kapott a Matyi fiatal úr, ak­ikor lettünk igazán jó barátok. 3 Sokat kiszökött hozzám a : disznólegelőre a biciklivel és .volt játék bőven, nyergeltük a biciklit, igaz. a nagyságos úr ‘«tudta nélkül. Lett volna ne- £ mulass, ha ö megtudja, hogy ■.kivel játszik fiacskája. Egy- íszer mégis megtörtént a vég- szetes bűn. A bicikli, vagyis az l álomkerékpár nem az enyém, hanem a Matyi fiatal úré volt. Enyém csak a minden­napi mosása, este, amikor a disznókkal hazajöttem. Szeret­tem volna ilyenkor is ráülni, nemcsak lopva. Kívánságomat tett követte, a bicikli mosása után ráhasaltam a bicikli nyer­egére, a kormányt megfogtam, lábammal megtoltam magam í előre. így értem el a nyári­mény, csészék, tea és bor került elő, vígan csendültek össze a po­harak. Megzajdult a kis terem, vidám szó és vidám kacaj szállt fel a felmelegedett hangulat zsongó burá­ja fölé, amely egyetlen nagy családdá forrasz­totta össze a jelenlevő­ket. Sikerül végre az asz- szonyok gyűrűjén kí­vülre hívnom a nevétő szemű párttitkámőt. — Nagyon boldog nap ez a mai. Jólesik ereznem azoknak a szeretetét, akikkel együtt dolgozom nap mint nap. A mi alap­szervezetünknek a tag­sága főként asszonyok­ból áll. A férfiak az üzemben levő alapszer­vezetekhez tartóznak. Ezért lát itt együtt any- nyi asszonyt. Én na­gyon szeretem őket, és úgy érzem, ők is en­gem. És ez nagyon jó érzés. SZEMÉT, MINT a vasat a mágnes, móst is a beszélgető asszo­nyok csoportja vonzza magához. — Nem tudom meg­állni — mondja, szinte szégyenlősen —, hogy a múltra ne gondoljak vissza. Én is, a férjem is régi bányászcsalád­ból származunk. Vala­mikór Etesen, Albert- aknán laktunk. De sok­szor rettegtem a csa­lád miatt. Nemcsak a munkanélküliség fe­nyegetett minket. A felszabadulás előtt köz­vetlenül előbb a férje­met vitték el a csend­őrök, aztán pedig en­gem. Két szökött kato­nát bujtottunk el. A nevükre még ma is emlékszem, Bögözi Im­re volt az egyik, a má­sikat Bizser András­nak hívták. Háromszék megyéből valók voltak. A ruhájukat megtalál­ták nálunk, aztán a csendőrök értem is el­jöttek. A hátamra kö­tötték a szökevények katonaruháját, és úgy hajtottak maguk előtt. A fiam a szoknyámba kapaszkodva, sírt mel­lettem. A férjem a többi bányásszal együtt a bányába menekült, ahonnan gázbombák­kal füstölték ki őket. Hármat közülük mind­járt az akna mellett agyonlőttek a németek, a többieket pedig meg akarták tizedelni. Egy magyar százados men­tette meg őket, de el­vitték mindannyiokat. Az , elbeszélést az asszonyok néma csend­ben hallgatják végig. Emlékek kavarognak bennük, a vidám han­gulat mintha ezer da­rabra tört volna. — Szerencsére mind­ez ma már a múlté. Tizénőt éve vagyok Petőfibányán, azóta tu­dóm. mi a boldogság. A fiamból katonatiszt lett. a lányom itt dol­gozik az osztályozón, itt laknak Lőrinciben. Van két kis unokám, mind a kettő fiú. Kép­zelje csak: minden fér­fi József a családban. Alig várom már, hogy március 19-e legyen, összejön a nagy család, hogy nagyon boldog névnapot tartsunk. — Egy láda üveges sört veszek akkorra! — kapcsolódik a be­szédbe Matuz bácsi is — Kell az, mert külön­ben nincs hangulat. — Csirkét rántok majd, mert azt nagyon szeretik — folytatja to­vább Matuz néni. — De lesz töltött káposzta is! MATUZ BÁCSI meg­elégedetten mosolyog, aztán megfogja a ka­rom és nagytkomalyan azt mondja. — Csak azt akarom még mondani, hogy nem is olyan régen, amikor a művelődési házban az első televí­ziós adást láttam, azt gondoltam magamban: mikor lesz nekünk ilyen. Hát lett. Lassan egy fél éve, hogy meg- vah. Matuz néni rámoso­lyog a férjére. Mire gondolhatnak? Én azt hiszem, hogy megfogalmazatlanul, de Valami olyan gondolat támadt bénnük: érde­mes volt. Érdemes volt ennyit dolgozni, és szenvedni valamikor. Megvan az eredménye. Hadd idézzek még konyhához, amelynek egybe ré­sze a bicikli garázsa volt. Nem is figyeltem, hogy a szakácsné, Erzsiké néni. fenyeget, csak arra lettem figyelmes, amikor már sápítozott, no, megállj, ezt megmondom a nagyságos úrnak. Én nem sokat hederi- tettem rá, gondoltam, majd el­felejti másnapra. Nem így történt. A harma­dik nap reggelén, éppen ami­kor a gyöngytyúkokat etettem, megtörtént a tragédia. Hirte­len ott termett a nagyságos úr a tanyagazdával, az öreg Gál Lajos bácsival. Engem szólított magához az én nagyságos uram, szépen, hízelgőén: gye­re Pista fiam, kapsz egy kis cukrot. Nekem gyanús volt ez, hiszen nem szokott ő ilyen jó­szívű lenni. Félve mentem fe­léjük és ő mosolyogva csalo­gatott. a csel sikerült, oda­mentem. Kemény parancsszó hangzott el: fogja, Lajos bácsi, azt a koszos kölyköt, majd adok én neki biciklit. Adott is. Az öreg Gál kemé­nyen fogta a két kezem, a nagyságos úr meg adogatta az áldást a fejemre a lovaglópál­cával annyira, hogy már pa­takzott a fejemből a vér. Pa­pírt nem tűrő, ocsmány szavak kíséretéiben búcsúzóul úgy rú­gott fenéken, hogy az öreg Gállal együtt elestünk. A RŰGAS OLY JÖL SIKE­RÜLT, hogy három hétig fe­küdtem ágyban, nem tadtam fölkelni, gerincvég-zúzódást okozott a kemény, hegyes or­rú cipő. Ilyen volt az én bi­cikli-tragédiám, keserű, fájó emlék. Az idő tovaszáUt, az urakat elsöpörte a felszabadu­lás. azóta nem tudok az én jótevő nagyságos uramról; Igaz, nem is vagyok rá kíván­csi, de feledni — azt nem tu­dok soha. Badari István \Ha több a férfid mint a nő,». Hacker asszony szerint most a fiataloknak, néhány év múl­va pedig a felnőtt férfiaknak is harcolni kell majd, hogy el­nyerjék a nők tetszését: a nők fogják kiválasztani párjukat és így a férfiak rákényszerülnek, »hogy idejük és energiájuk na­gyobb részét eddig „tipiku­san” női teendőkkel töltsék: öltözködéssel, önmaguk szépí­tésével stb. Hacker asszony megemlíti a mai fiatal fiúk fantasztikus öltözködését, haj­viseletét és úgy látja, ez az irányzat még fokozódni mi­helyt a férfiakat az a veszély fenyegeti, hogy nem jutnak feleséghez; g Az angol statisztikái hivatal »jelentése szerint két éven be- §lül több lesz Angliában a fér- 8 fi, mint a nő. 8 A szociológusok felvetik a »kérdést, milyen változásokkal gjár majd az arányok eltolódá­ssá és a pesszimisták „kétségbe- sejtőnek“ látják a férfilakosság § helyzetét. § Rose Hacker asszony, aki­inek fő foglalkozása a „házas-1 »sági tanácsadás”, behatóan § foglalkozott a kérdéssel, és azt »állítja, hogy a fiatalkori bűnö- 5 zés egyik Oka, hogy a fiatal »fiúknak nincs elég női társa- 5 ságuk. a „Mindent a frontért, min­dent a győzelemért!” jelszó megvalósítására, az RKP nagy sikerét jelentette. E harc so­rán az FtKP leleplezte és meghiúsította a reakciós kor­mány gazdasági, politikai és katonai üzelmeit. Ebben a harcban az illegalitásból ép­pen csak kikerült RKP-nak sikerült sorait újjászervezniet megerősítenie és sikereket el­érnie a győzelem kivívásához nélkülözhetetlen munkásegy­ség megteremtésében. Egyik ilyen siker volt a szakszerve­zeti egység biztosítása és 1945. január 30-án az Országos Szakszervezeti Tanács meg­teremtése. A szakszervezeti egység megvalósítása fokozta a munkásosztály harci erejét a reakciós többségű kormány ellen, a demokratikus kormá­nyért. Az RKP kezdeményezé­sére megalakult az Országos Demokrata Arcvonal, amelybe belépett a kommunista párt, a szociáldemokrata párt, a Ha­zafiak Szövetsége, az Ekés­front, a szakszervezetek és a demokratikus magyar szerve­zetek. Plattformja imperia­listaellenes és antifeudális jel­legű volt. 1944. december 6-án a Sanatescu-kormányt a Ra- descu-kormány váltotta fel. Az új kormányban meg- ^ javult a demokratikus erők részvétele, de a reakciós pártok továbbra is vezető szerepet játszottak és szembe­szálltak az RKP által kezde­ményezett és az Országos De­mokrata Arcvonal által elfo­gadott program megvalósítá­sával. Az Országos Demokrata Arcvonal a Radescu-kormány ellen folyó harcában 1945 ■ február végén számos város i ban tömeggyűléseket rende- ' zett. A kormány sortűzzel vá­■ laszolt, s ígv nyíltan megkezd- i te a fegyveres harcot a néj ellen. Ily módon az angol— i amerikai imperialisták által i támogatott „történelmi” pártol Radescu útján megkíséreltél : az 1944. augusztus 23-i aktuí , felszámolását és a fasiszta dik­tatúra visszaállítását. De a ki- : rály körül tömörült koalíció­nak az a kísérlete, hogy fegy- : veres erővel szálljon szembe a népi harc viharosan növekvc hullámával, szánalmasan cső- ; döt mondott. A néptömegei 1945. március 6-án elűzték az imperialisták által támogatott Radescu reakciós kormányát és dr. Qroza Péter elnöklete alatt olyan demokratikus kor­mányt juttattak hatalomra amelyben a munkásosztálynak vezető szerepe volt. Tizenöt éve tehát annak a nagyszerű és felemelő küzde­lemnek, amelynek során Ro­mániában a kommunista pán vezetésével a forradalmi erők meghiúsították a burzsoázia ét a földesurak ellenforradalmi üzelmeit, akik az imperialisták segítségével vissza akarták szerezni uralkodó pozíciójukat és múltbeli hatalmukat. A győzelem eredményeire támaszkodva, sikerült eltávolítani az állam vezetésé­ből a kizsákmányoló osztályo­kat és ügynökeiket. Majd i monarchia megdöntésével, a Román Népköztársaság kikiál­tásával a kommunista párt biz­tosította az átmenetet a szocia­lista forradalomba. Dr. Szántó Imre a TIT történelmi szakosztá­lyának elnöke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents