Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

1960. március 8., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Tavaszi körkép Szántanak, vetnek a megye termelőszövetkezeteiben Comics-áradat Angliában Ne felejtsd a Nefelejcset (Folytatás az 1. oldalról) A Meteorológiai Intézet je­lentései kisebb esőket jeleznek és enyhe, jó időt. Az esőért kár egyelőre, az enyhe idő azonban mindenképpen öröm­teli üdvözletre talál, s elsősor­ban kint a határban, a mező- gazdasági vidékeken, ahol meg­kezdték immár a munkát. Vé­gig a Tama mentén egész a Tiszáig, az Alföld felső szélén vetnek, szórják a földbe a ta­vaszi magvakat. A homoki ré­szen kimentek az emberek a földekre és friss tavaszi jó­kedvvel fogtak a munkához, traktorok pufogó hangját viszi a szél, megbomlott a mezők csendje. Beszámolónkban most egy rövid körképet adunk er­ről az indulásról.;. örömmel írt sorok, az első tavaszi jelen­tés, nagyszerű talaj a bizako­dáshoz. Boconádon Négy kilométert fut Gyön­gyös felől a Tiszának tartó or­szágút a boconádi Petőfi Tsz földje mellett és ott zárul a tábla, ahol ez az út a káli ma- kadámmal kereszteződik. A munkát a homoki részen, itt a káli út közelében kezdték. Ve­tőgépekkel róják a föld hátát, a faluhoz közelebb, föntebb traktor szánt. Borsót vetnex, hat fogatos vetőgéppel dolgoz­nak. s mire ezek a sorok meg­érik" a nyilvánosságot, ötven holdon befejezik a borsó veté­sét. Kaslik Mihály brigádvezető vidám jókedvvel mondja: — Ismét kint vagyunk, ezt is megértük. A brigádja teljes létszámmal dolgozik, mind a negyven kivétel nélkül. A bor­só vetése után, a mák követ­kezik, ebből öt hold lesz. s utána a tavaszi árpát vetik. A munkakedvről, hangulat­ról azt mondja Nagy Gyula agronómus: — Mindenki számára jut tennivaló, ma hatvanan dol­goznak, holnap száz-százhú- szan és ha a szükség úgy kí­vánná, mind a háromszázki- lencvenen dologhoz látnak. így — és ezért nem lesz semmi baj a tervünk teljesítésével.:: 145 holdas kertészetet léte­sítenek, a palántákhoz készül a melegágy, mindennap több és több tennivaló akad. egyre követelőbb most már a közel­gő tavasz. Hevesen Kilenc termelőszövetkezet osztozkodott meg Heves hatal­mas határán. Hét közülük új tsz-nek számít, mert alakulá­suk óta mindössze egy eszten­dő telt el. Ez utóbbi hét közt legnagyobb a hevesi Oj Ba­rázda Tsz, tagjai 1300 hold föl­det művelnek, tudnak magu­kénak. Van jó zsíros fekete­föld ebben és van homok is. A munka most a hámokon kez­dődött: szántanaK, vetnek ezen a részen. Csikós Árpád, a főkönyvelő megmagyarázza, hivatásos me­zőgazdász sem jobban, hogy a feketeföldön még várni kell a munkával hadd száradjon, hadd porhanyósodjék. 55 hold borsót termelnek az idén, eb­ből tizenötöt már elvetettek. A karaiból, amelynek a minő­sége vetekszik a baranyai hí­res borsótermő vidékek kitű­nő termésével. Megérkezett ötven mázsa ta­vaszi árpa: jó minőségű vető­mag, rövidesen földbe kerül ez is. Most még három géppel szánt a tsz földjén a Hevesi Gépállomás, néhány nap múl­va ehhez is kapnak újabb ket­tőt, de a tsz saját gépe is ha­marosan megérkezik. Már három hete dolgoznak a melegágyak készítésénél. A termelőszövetkezet száz hold- nyi zöldségféle leszállítására szerződött. Nincs elegendő me- legágyi keret, ablakokból is hi­ány mutatkozik és az „Ember, segíts magadon ...“ elv alap­ján megkeresték a módját, mi­ként pótolhatnák a hiányzó kereteket, ablakokat. A hevesi dohányosok már sok ember- öltőnyi ideje ismerik az ötle­tes módot, a deszka helyett megteszi az összefont kukori­caszár, üveg helyett jó a ha­súra: a szalmából font sző­nyeg. Darázs József, Pataki Sán­dor, Orosz István, a héttagú kertészeti brigád tagjai rakják a melegágyakat, feldolgoztak eddig vagy ezer mázsa trá­gyát.. A paradicsommag lesz az első, amely a földbe kerül, ezt József napján követi a do­hány és mikor az ideje meg­kívánja, mind, a többi palán­ta. Cseh Sándor elnök szerint, most naponta nyolcvan-kilene- veii ember „mozog”, persze, mire ez az írás napvilágot lát, lesz annyi tennivaló, hogy megkétszereződik a tevékeny­kedő munkáskezek száma. Pélyen A pélyi Aranykalász Tsz- nek Lajkó Lajos az elnöke, ő az első ember a 3440 holdas hatalmas gazdaságban. — Március második napján kezdtük meg a tavaszi mun­kát. elvetettünk eddig öt hold mákot, meg vagy harminc hold tavaszi búzát is: Jól megy ez nálunk. A búza vetését is egyik nap kezdtük, a másik nap már befejeztük — így mondja. Kell is a gyorsaság, ez vi­szont igaz, mert sürget az idő. Száz holdon étkezési borsót termelnek, ennek is itt az ide je, s a tavaszi árpa sem várhat sokáig. Jól telelt az őszi vetés, ezer holdon zöldell a búza, az árpa, a tsz elnöke, tagsága elége­dett ..: Minden bizonnyal jó eszten­dő lesz. Kiss János A Daily Express című an­gol lap írta: Egyes angol vál­lalatok nemrég nagyszabású üzletet kötöttek New York­ban, a megállapodás követ­keztében az angol szigetor­szágban helyezik el Amerika „olvasmány-feleslegeit”. A Daily Express sajnálkozik, hogy Anglia az amerikai szennyirodalom legfőbb fel­vevőpiaca lett. Az üzleti jegy­zőkönyveken meg sem szá­radt a tinta, mikor útnak in­dították az első szállítmányo­kat, repülőgépen és hajón, a ködös Albionba. Olcsó „co- micsok”, trágár és ocsmány magazinok, obszcén zseb­könyvek, pornográf akt-köte­tek lepték el a könyvesboltok kirakatait. Íme, néhány könyv címe — már a címek is jelzik az olvasmányok kétes tartalmát: „A véres ventillá­tor”, „A sárgaképű hulla", „Mister Madame, avagy egy selyemfiú története”, „A sze­relemért élek”, „Az utolsó szűz”, „Újabb fürdőszoba­történetek”, stb. Az „eredmény” nem ma­radt el: terjed a prostitúció, betörőbandák garázdálkod­nak London negyedeiben, a gyilkosságok szinte minden­naposak; a tettesek: 14—18 éves fiatalok. A bűnözési sta­tisztika adatai is bizonyítják: mérhetetlen károkat okoz az ifjúság körében a „comicsok” szennyáradata. (— kyd —) Egy ankét tapasztalatai Mint már lapunkban is je­lentettük, pénteken a Haza­fias Népfront hatvani bizott­sága az Állami Biztosítóval karöltve a hatvani Városi Kultúrházban balesetelhárítási ankétot tartott. Ezen részt vet­ték az Állami Biztosító me­gyei vezetői, a Pénzügyminisz­térium Biztosítási- Főigazgató­ságának kiküldötte, valamint az üzemek és vállalatok bal­esetelhárítási felelősei. % Mi volt az ankét összehívá­sának célja? Ismertetni a balesetelhárítá­si felelősökkel a különböző biztosítási formák jelentőségét, akik majd saját üzemükben tudatosítják a dolgozókkal az ankéton hallottakat. Mint a jelenlevők is elmon­dották, különösen megnehezíti az Állami Biztosító terület­felelőseinek munkáját a volt kapitalista érdekeltségű Fon- ciere, Generali, az Anker, Gaz­dák, stb. cégek hazug módsze­rei. Tizenegy év óta, mióta a biztosító állami kezelésbe ke­rült, egészen más és új alapon történnek a különböző biztosí­tások. Tíz év alatt egymilliárd forintot fizettek ki az ország­ban biztosítás címén. Bár ör­vendetesen emelkedett és emelkedik évről évre a fizikai dolgozók biztosítása, az ered­ményekkel azonban mégsem lehet megelégedni. 1960. feb­ruár 1-től felemelték a halál­esetért járó biztosítás összegét is, amely szerint a korábbi 12 500 forint helyett most 25 000 forintot fizet ki az Álla­mi Biztosító. Megyei viszony­latban az elmúlt évben 4 500 000 forintot fizettek ki a biztosítottaknak, melyből egy­milliót a baleseteseknek. Ti- zenkilencezer az ipari munká­sok száma megyénkben és több mint tizenháromezernek biztosítása van. Ez jó ered­mény, azonban szükséges, hogy a még hátralevő, nem biztosított dolgozók is kössék meg a balasetbiztosítást. Az üzemek és vállalatok balesetelhárítási felelősei el­mondották, hogy a dolgozók sok üzemben még nem isme­rik teljesen a biztosítás jelen­tőségét, nagyobb felvilágosí­tási munkára van szükség. Szó esett az ankéton az óvó­rendszabályok betartásáról is. Az elmondottak alapján itt is van tennivaló. Az üzemek munkavédelmi felelősfei még fokozottabb gonddal ellenőriz­zék a védőberendezéseket, melynek hiánya a balesetek okozója és nem utolsósorban a munkások baleseti oktatása is. Nem az a cél, hogy az Ál­lami Biztosító minél több pénzt fizessen ki, — mert sok a baleset —, hanem a legfon­tosabb a balesetek elhárítása, amelynek éppen a legfonto­sabb követelménye az óvó­rendszabályok betartása. összegezve: az egész ankét hasznos volt, szükség volt rá, melynek eredménye bizo­nyára nem is marad el. K. B. Különös han­gulata van a cukrászdának. Szívesen járnak ide ifjú párok, s órák hosszat tereferélő öre­gek egyaránt. A fekete illata kellemesen ke­veredik a süte­mények s a li­kőrök illatával. Emőke vagy Rózsika szor­galmasan jön- megy a lengő­ajtón, kezében a megrakott tálcával, s ad­dig a pult előtti forgalmat Man­dula Imréné bonyolítja le. Huszonöt—har­mincféle süte­mény között válogathatnak az „édesszájú” emberek, no és főleg a gyere­kek ... Eddig még csak kávéról, süteményről és a likőrökről szóltunk, de akad itt erő­sebb ital is. A szép, tükrös pulton egymás mellett v sora­koznak a likő­rök s közöttük ott lapul a rum és a ko­nyak is. Mi­kor a riport készült, Búzás Imréné üzlet­vezető-helyet­tes volt az ügyeletes pa­rancsnok, ö mérte a rövid­italokat, a fél­deciket, há­romcentese­ket. S ha vala­ki sörre szom­jazott, abból is akadt vagy két-háromféle. Oly jó lett volna mindenkiről írni, vendégekről s fel­szolgálókról egyaránt, de lesz alkalom majd rá máskor is. Az egriek szeretik ezt a cukrászdát, s munka előtt, vagy munka után be-betérnek egy-egy feketére, vagy ki mire, ízlése, szokása szerint, mert jól érzik magukat a Nefelejcs­hez címzett presszóban. Umíg a tányérunkra kerül a vasárnapi húsadag... Bolond lyukból, bolond szél fúj... A világ közvéleményét egy­re jobban foglalkoztatják a nyugat-németországi neo­fasiszta szervezkedés hírei. A bonni revansisták nagy teljesítményű rakéták és egyéb atomfegyver birtoká­ban, máris új sörpincés ösz- szejövetelekről, fáklyás csin­nadrattákról, koncentrációs haláltáborokról, Blitz-Krieg- ről, határrendezésekről — vég­ső soron európai uralomról álmodoznak. Strauss hadügyminiszter egyik legutóbbi beszédében például felfújt léggömbhöz hasonlította Nyugat-Német- országot, amelynek rövidesen ki kell pukkadnia valamely irányba. Ezt a vérgőzös ter­vet háromszor is megismétel­te, amolyan hitleri módon: fenséges üvöltözéssel, hogy megijedjen a világ. A világ azonban nem ijed meg, legfeljebb attól tart, hogy Adenauer machinációi újabb háborúba sodorhatják az emberiséget. Másképp mi­vel magyarázhatnánk meg a francia atombombába való német betársulást, mivel ma­gyarázhatnánk meg azt, hogy a Krupp-művek gőzerővel nekikezdett a fegyvergyár­tásnak, s Adenauerék, a nyu­gati hatalmakat semmibe vé­ve, titkos katonai tárgyalá­sokat folytatnak a spanyol fasisztákkal. Kialakulóban van tehát egy Bonn-Madrid- tengely, s hogy ezek a német vezérlésű tengelyek milyen veszélyeket rejtenek maguk­ban, — mindenkinek volt al­kalma már tapasztalni. Sajnos, a rossz példa raga­dós, — s ez minket, magyaro­kat, már közelebbről is érint. A szomszédos „semleges” Ausztriában „Österreicher Burgenland Bund” elnevezé­sű revansista szervezet kezd­te meg működését. Ez a fasiszta társaság nyílt követelésekkel lép porondra, elsőnek nem kívánva mást, mint egész Györ-Sopron me­gyét, amely terveik szerint a Nyugat-Németországban élő volt magyarországi svábok új „szabad hazája” lenne. S mindez akkor, amikor a Föld kontinenseinek békesze­rető népei lázas tevékenysé­get fejtenek ki a békés meg­egyezés létrejöttéért... Mit mondhat erre a józan ember? — Bolond lyukból, bolond szél fúj... —dy SERTÉSFLEKKEN, bécsi szelet, vagy pörkölt jó zafto­sán, utána pár pohár bor, — akad-e vajon, aki mindezt megveti? A mi vidékünkön bor mindig akad a pincékben, még sohasem álltak érte sor­ba az emberek, éhen sem halt ugyan senki az utóbbi évek­ben, de húsellátásunk nem mindig zavartalan. Vajon hi- bás-e ebben az Egri Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat? A telepen negyven hízót má­zsáinak. Az egyik jászapáti termelőszövetkezetből hozta az Állatforgalmi Vállalat. Gyö­nyörű, egy év körüli jószágok. Gyanútlanul szuszognak a vá­gócsarnok felé és eltűnnek egy vasajtó mögött. Az egyik vágóhídi munkás nagy kertiollóhoz hasonló szer­számot nyom a hízók nyakára, azok meg eldőlnek, mirftha gazdájuk vakargatná őket. Az „ollóban” villanyáram van és az elkábítja a jószágot, aztán hangtalanul és fájda­lommentesen szúrja őket a modern hentes. Ügyes szerke­zettel a sertét kitépi és máris a fürdőbe gördíti a jószágot, majd gumikerekes tolókocsin a pucolóasztalra továbbítják. Itt másik két ember kapja el — szalagszerűen megy itt a munka —, nem sokat időznek, hanem kompresszorral pörzsö- lik fülét és körmét, lehúzzák a „papucsát” és máris átgörgetik az elővágó kocsira. Egy zömök kis ember éles késével előmet­szi és a bőrfejtőgép pár má­sodperc alatt lehúzza az állat bőrét. ERDÉLYI KÄROLY, kiváló munkás, villanycsigával a ha­sító fogasokra emeli a sertést. Közel két méter magas férfi, katonás a tartása, derékszíja is van, baloldalán késtok, jobbján fenőacél, egy-két ügyes mozdulat, csattog a ha­sítóbárd és már két darabban lóg a hatalmas állat. Amott a szalonnát elővágják, a hájat emelik ki és a félhúsról lefej­tik a szalonnát. Marcis Árpád, kiváló dolgo­zó, egy széles, kardalakú kés­sel letisztítja a bőrt és a húst, s már viszik is az üzletbe. Egy-egy sertés feldolgozása 6-7 percig tart. Bodó Ferenc igaz­gató elmondja, hogy a 11 főből álló brigád jól megszervezett, szalagszerű munkával 100— 110 sertést, vagy 30—35 mar­hát tud naponta levágni. — És tényelegesen mennyit vágnak? — A jelenlegi keret heti 150 sertés és 60 marha. Persze, van időszak, amikor 400—500 ser­tést vágunk hetenként. Sajnos, az év egy részében csak heti négy nap munkájuk akad az embereknek, a többi napokon meg vagy szabadságra men­nek, vagy várakozási díjat fi­zetünk. A sertés-vágócsarnok megle­hetősen gépesített, de hogyan állunk a marhavágóhíddal? — Az bizony teljesen el­avult és korszerűtlen. Egy va­gon húst is alig tudunk tárol­ni. Ez az oka annak, hogy a hét végén nagy hajrá van. Hét elején meg nem tudunk vágni, különösen nyáron, mert mindig azért reszketünk, mert megromlik a hús. Egyik nap túlórázás, máskor meg várako­zási idő... Az új vágóhíd helykijelölése már megtörtént, de hogy mikor kezdődik az építkezés? ... Addig is feltét­lenül szükséges a hőtűtér bő­vítése, mert így nem lehet so­káig dolgozni. — Mit tettek a fejlesztés ér­dekében? — 1958 óta állandóan sür­getjük a tanácsot és az Élel­miszeripari Minisztériumot, hogy adjanak beruházási hitel­keretet. Megszereztük mi ma­gunk a gépi berendezéseket, azóta viseljük az értékcsökke­nési költségeket és bosszanko­dunk, hogy a gépek kihaszná­latlanul hevernek a raktár­ban. Egy 10x7 méteres épület kellene, és a szükséges szerelő munkák. A tanácsnál már megígérték a 200 000 forintos beruházást, de ha sokáig kés­nek vele, nem kapunk majd kivitelezőt és marad minden a régiben. — Hogyan történik a hús­elosztás? — A MINISZTÉRIUM a fel­vásárlás, exportkötelezettsé­geink, Budapest és a különbö­ző iparvidékek ellátási helyze­tének megfelelően adja ki az engedélyt, hogy a megyében hány darab jószág vágható le. A gyöngyösi, valamint az egri vágóhíd látja el a közületeket, üzemi konyhákat és a Kiske­reskedelmi Vállalat húsbolt­jain keresztül a lakosságot. Szakemberek és két miniszté­rium vitatkozik rajta, vajon nem volna-e ésszerűbb, ha a húsboltok a Vágóhíd és a Húsfeldolgozó Vállalat kezelé­sében lennének? Elegendő-e Egerben három belvárosi és öt külső területi húsbolt? So­kan panaszkodtak már, hogy nagyon bosszantja a vevőket, és a sorbaállást is nagyban növeli, ha árusítás közben ki­szólnak: ne adjanak ki több blokkot, mert nincs több hús bontva. Nem a vágóhíd munkáján, hanem elsősorban attól függ húsellátásunk, hogy mennyi állatot nevelünk és hizlalunk. De a vágóhíd munkájának megkönnyítését és a lakosság érdekét szolgálná a szükséges beruházás sürgős rendezése és a kereskedelmi tevékenység jobb megszervezése. Fazekas László \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents