Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-04 / 54. szám

i960, március 4., péntek népújság 3 A vizsgálat nagy segítség lehet az idegenforgalom további munkájához A HEVES MEGYEI Népi Ellenőrzési Bizottság nemré­gen 30 vizsgálati napon ellen­őrizte a Heves megyei idegen- forgalom szervezésének és le­bonyolításának munkáját, tá­jékozódott a jelenlegi helyzet­ről, a hibákról és a következő idők sürgős tennivalóival kap­csolatban. Az eredményesség érdekében körlevelet intéztek 177, az ország különböző terü­letén levő iskolához, járási ta­nulmányi felügyelőséghez, kü­lönböző intézményhez. A kör­levélben azt kérték, hogy tá­jékoztassák a Népi Ellenőrzési Bizottságot a megyében járt tanulmányi és kiránduló cso­portok ellátásáról, az esetleges panaszokról. A megkeresésre 130 válasz érkezett és ezek je­lentős részét teszik ki a most bevégzett munka alapján ké­szült összefoglalónak a többi körültekintő munkával össze­szedett anyag mellett. Az ellenőrzés megállapítása szerint az egyik legnagyobb baj — annak ellenére, hogy az Idegenforgalmi Hivatal és ki- rendeltségeinek az IBUSZ-szal való kapcsolata megfelelő —, hogy a megye területén az 1959-ben érkezett vendégek, kirándulók elszállásolását sem Egerben és környékén, sem a Mátra vidékén nem tudták megfelelően megoldani. A RENDELKEZÉSRE álló szállodák, turistaszállások, át­meneti férőhelyek ugyanis ke­vésnek bizonyultak, és főként a külföldi idegenforgalom szá­mára minőségileg sém mond­ható kielégítőnek. Az elszállá­solási lehetőségeket Egerben és környékén az idényjelleg szempontjából kellett az ellen­őröknek számításba venni. Eger egyetlen példáját te­kintve, ugyanis, csupán az eg­ri vár belépő jegyes látogatói­nak száma az elmúlt év ja­nuár, február, márciusában összesen 17 600, áprilisban 15 200, májusban és júniusban 91 500 idegen volt. Az ilyen nagy számban ér­kező látogatók közül alkal- manké-t egyszerre sok százan szeretnének megszállni a vá­rosban. Ezzel szemben a szál­lókban és a fizető vendéglá­tóknál rendelkezésre álló ágyak száma a megyeszékhe­lyen összesen 267. Mit jelent ez a hihetetlenül kicsiny szám az Egert 1959 első három­negyedévében meglátogatott 270 ezer vendéghez viszonyít­va? Szinte semmit. Így írhat­ták a körlevélben megkérde­zett válaszadók közül a váci Sztáron Sándor Állami Álta­lános Gimnáziumból ezt a né- hánysoros véleményt az egri állapotokról: „Sajnos, szállást egy napra sem kaptunk, s így csak átutaztunk”. Ugyanezt ír­ták Hajdúnánásról, az Állami Körösi Csorna Sándor Gimná­ziumból. Velük ellentétben, a szeghalmi iskolai csoport még szerencsésnek mondhatta ma­gát, mert a vezető tanár nagy nehezen el tudta intézni, hogy az egyik iskola tornatermében padokon, asztalokon aludjanak kiránduló diákjai egy éjszaka. Persze, nemcsak a szállás- hiánnyal kapcsolatos észrevé­telek foglalkoztatták a népi el­lenőröket vizsgálatuk során. Sajnálatos módon, meg kellett állapítaniok, hogy az elszállá­solás színvonala sem minden tekintetben kielégítő, s itt a legtöbb panasz az egri Turista Diákszállóval kapcsolatban hangzott el. DE ILYEN GONDOKKAL küszködnek a Mátra vidékén, a Kékestetön, Parádfürdőn, Parádsasváron és környékén is. Az alapos, körültekintő vizs­gálat után, amely kimerítő részletességgel érintette a me­gye idegenforgalmával foglal­kozó valamennyi munkaterü­letet, az összefoglaló jelentés számos javaslatot is tartalmaz a további feladatokkal kap­csolatban. Ezek elsősorban a Heves megyei Tanács végre­hajtó bizottságához, az Egri Városi Tanácshoz, az Országos Idegenforgalmi Tanácshoz, va­lamint a Mátravidéki Intéző Bizottsághoz szólnak, s vala­mennyi pontjuk elgondolkoz­tató, megszívlelendő, annál is inkább, mert Eger és a Mátra vidéke a már előrelátható ter­vek szerint, 1960-ban és az utána következő esztendőkben még látogatottabb, még kere­settebb helye lesz a hazai és külföldi kirándulóknak és a szíves fogadtatás, a kedves vendéglátás mellé éppen ezért minden eddiginél nagyobb szükség van a kulturáltabb szállás, étkezési és szórakozási lehetőségek megteremtésére is. Weidinger László Tizenegy éve működik az egri iVői- és Férfiszabó ütsz Több mint egy évtizede dol­gozik Egerben a Női- és Férfi­szabó Kisipari Termelőszövet­kezet. A kezdeti nehézségekre már kévésén emlékeznek, de akik még most is részt vesz­nek közülük a munkában, büszkék az elért eredmények­re. Büszkék arra, hogy a szö­vetkezet állóeszközeinek érté­ke meghaladja ma már a két­millió forintot. A szövetkezet dolgozói csu­pán az elmúlt évben 11 millió forirtt értékű ruházati cikket gyártottak és adtak át a ke­reskedelemnek: 47 ezer in­get, hétezer öltönyt és négy­ezer zakót és nadrágot készí­tettek csupán 'az 1959-es év­ben. Ezenkívül számos külön­böző fazonú méretes ruházati cikket is készítettek. Ezt a termelést az 1960-8? évben most továbbfejlesztik és még több ruházati cikkel kí­vánják ellátni a város és a megye dolgozóit. Jtli, emketek . . . Úgy férfi loholt nagy sebbel-lobbal az ^ utcán. A sarkon beleütközött egy másikba, akinek dolga nem kevésbé lehetett sürgős, mert úgy szedte a lábát, mintha tüzes vason járna mezítláb. Az összeütközés gyors volt, váratlan és megtorpasztó, sőt ijesztő is egy tűnő pillanatra. — Hülye... nem tud vigyázni? — Maga a hülye és vigyázzon maga! — váltottak testvérien szót. ★ Az egyik férfi egy értekezletről sietett, sajnos, éppen egy másik értekezletre. Felelős beosztású ember lévén, nem volt menekvés az efféle értekezletek elől, de tartozunk azzal is az igazságnak, hogy nem is akart mene­külni. Szava, súlya és tudása volt, hogy eze­ken a tárgyalásokon eredményesen működ­hessék közre. Az iménti ankét bizonyos egészségügyi kérdések tárgyában hívódott össze, a másik, amelyre olyannyira siet, az meg az oktatás problémáit tűzte napirendre. Különben két gyereke van és bájos fele­sége, érthető, hogy mindene az otthona, ame­lyet oly boldogan foglal el nap mint nap, ha este hazatér, mintha valami új, ismeretlen és csodálatos földrészt fedezett volna fel. Különben csendes, szerény és jó kedélyű embernek ismerte mindenki, a felesége úgy emlékszik vissza tízéves házasságuk egyetlen összekoccanására, mintha tegnap lenne, pe­dig tán’ hat éve is megvan, ha nem több. Különben ő volt, aki elsőnek tisztelte meg a hülye jelzővel a másik embert, aki... ★ ... nos, aki voltaképpen nem is sietétt, mert mindig úgy jár, dehogyis jár, rohan, mintha kergetné valaki, vagy mintha elkés­ne, sőt, már el is késett vólna valahonnan. Ráadásul még pontosan ilyenkor, úgy neve-’ zett utcai sétája idején szokott néhány olyan problémán töprengeni, amelynek megoldása elképzelhetetlen szerinte, mondjuk, egy író­asztal mögött. Természetesen nem világmegváltó dolgok ezek, de fontosak. Beosztottjai munkája, bi­zonyos elképzelések a munka átszervezésére, hogyan és mikor, — egy minap olvasott érde­kes cikk kedvenc lapjában, egy film, ame­lyen érdemes töprengeni, mert az ember nemcsak pusztán időtöltésből jár el a mozi­ba. Vagy itt van mindjárt ez a szó, hogy „mozi”, amelyet Heltai csinált, helyesebben alkotott, s itt van a televízió, amely szerinte nem éppen egy helyes kifejezés ... Agglegény, azazhogy nősülés előtt áll, dehát az emberek még mindig hajlamosak arra, hogy egy 30 éves férfira, ha még nem nősült meg, rásüssék, hogy agglegény ... Nem szép, ő is tudja, hogy nem szép a menyasz- . zonya, de nagyon kedves, megértő és a tu­dást tisztelő nő, aki, minden bizonnyal, jó élettársa lesz, s aki oly lelkesen próbál egy kis energikusságot beléplántálni, mert ugyan határozott, céljait jól látó ember, de kicsit vajszívű, kicsit túlontúl is megértő, a nehéz­ségektől nemegyszer könnyen visszariadó ember... Hát ő volt, aki ilyen udvarias hangnem­ben válaszolt az őt ért tiszteletadásra. Bizony: ilyenek vagyunk, mi, emberek. Illetőleg: ilyennek kell lenni, nekünk, em­bereknek? (gyurkó) A nácik üldözöttjéből magyar disssidens Ismét egy újabb híradás arról, hogyan értelmezik Nyu- gat-Németországban az „al­kotói szabadság’• elvét. A kü­lönös jelentőségű hírt a Ka­nadai Magyar Munkásban olvastam.... Nyugat-Berlin egyikpremier mozijában a „Le Cousins” c. francia film németre szinkro­nizált változatát vetítették „Schrei, wann du kannst” — Kiálts, ha tudsz címmel. Semmi különös nem tör­tént tehát, hiszen gyakran előfordul, hogy szinkronizált filmeket játszanak a nyugat­német mozik — gondolná a jóhiszemű újságolvasó. Csak­hogy itt többről van szó, mint közönséges esetről. A „Le Cousins” szinkronizálása egye­dülálló történettel vonult be a filmtörténet krónikáiba. A francia film egy fiatal diákról szól, akit halálra ül­döznek a nácik, a diák azon­ban mindig kicsúszik kezeik közül, megmenekül a gyilko­sok elöl. A film egyik jelene­tében az alvó diákkal egy társa kegyetlen és durva tré­fát űz: lámpával az arcába világít és fülébe ordítja a mé­lyen alvó fiúnak: „Kelj fel, itt a Gestapo!’' A nyugatnémet szinkron­változatban egészen másképp fest ez a jelenet. A szinkro­nizálás szakemberei a nácik üldözöttjéből magyar disszi- denset csináltak, akit ezzel a kiáltással ébreszt társa: „Kelj fel, itt van az ÁVÖ...” Ostoba, szemérmetlen és arcátlan hamisítás ez! A csa­lásra, a filmhamisításra ter­mészetesen fény derült, s a botrány kipattant. Mert ugye, hamarabb utolérik a hazug szinkronizálókat. mint a sán­ta kutyát... A hamisítás óri­ási felháborodást váltott ki az egyszerű emberek körébén. A felháborodás rövid idő alátt olyan méreteket öltött, hogy a filmet kénytelenek voltak levenni a mozi műsoráról, s visszaküldeni a stúdióba, hogy újra szinkronizálják, de most már ragaszkodva az eredeti francia szöveghez. Fölöttébb elgondolkodtató ez az eset és jellemző is. Mert akár a lángoló kardé, bibliai Gábriel arkangyal a paradi­csom kapuját, úgy őrzi Nyu­gat-Berlin szenátusa a „front­város” kultúréletének „nyu­galmát. A szenátus minden bemutatandó filmet ellenőriz, s rögvest tiltakozik, ha va­lamelyik filmszínház netán haladó szellemű filmet kíván műsorára tűzni. Tiltakoznak a szenátor urak, mert védel­mezni akarják a város kultu­rális életét minden „kommu­nista beütés” ellen. Ezért nem játszhatták a nyugat-berlini mozik az NDK dokumentum filmjeit: a fasizmust leleple­ző „Te és annyi más bajtár­sad” című és a náci vezér Speidelről szóló „Theuton kardakció“ című filmeket. Nyugat-Németország polgá­rai számára minden haladó, a nácizmust leleplező film tabu. Ezért kobozták el nem­rég a „Die Tat’* című nyugat­német újságot is: a lap iml merészelt Oberländer viselt dolgairól. Nyugat-Berlin szenátusa • francia film meghamisítá­sa .ellen nem méltóztatott tiltakozni, szemet hunytak az ügy fölött a nagy tiszteletű városatyák. Sőt: segédkezét nyújtottak a hamisítók üzel- meihez! Ugye, különös mind­ez? Nem! Inkább vagyonit jellemző, nagyonis érthető... (- Kyd ) Csengő-bongó fácska Az egri Vörös Csillag mozi előcsarnokában szinte mozog, láthatóan rezeg a levegő a ki- sebb-nagyobb gyerekek hatal­mas zsivajától. Pedagógus fü­lem megszokta ugyan már az efféle hangzavart, de nem a moziban! Mikor aztán kitárul­nak az ajtók, lavina zúdul a jegyszedő és irányító nénikre. Enyhe veszekedés, egy-két fel­nőttektől tanult kifejezés, majd elsötétül a nézőtér, s a mesebeli herceg elindul küz­delmes útjára, hogy megsze­rezze a csengő-bongó fácskát. A gyerekek egyszerre elfelej­tették a bevonulás harci zaját, s dobogó szívvel figyelik # gonosz manó mesterkedéseit. A tétovázó királylányt hangos szóval kérik: „Ne menj el! Ne menj el!" Aztán világos lesz a terem, s újra kezdődik az idegtépő lárma tolakodás, jogos és jogtalan, indokolt és indokolatlan veszekedés. Van itt valami, amire fel kellene hogy figyelj enek, vagy a Heves megyei Moziüzemi Vállalat, vagy a pedagógusok; A matiné ifjúsági előadás, s ha mesefiim megy, az egye­nesen kisgyermek-előadás. Mi­vel nemcsak iskolások, hanem sokkal kisebb mozilátogatók is vannak, ezek nyilván a va­sárnap délelőtt otthon „fölös­leges" apukával telepednek be a moziba. S mi történik akkor, ha az apuka a 16. sorban ül, mögötte meg egy pöttöm vál­tott jegyet? Vagy sírás, vagy egyenlőtlen veszekedés. Nem lehetne ezen valahogy segíte­ni? A mese filmek jegyeinek eladását nem kellene inkább megszervezni az iskolákban, a páholysort meghagyni apukás, anyukás csemetéknek? Talán a mozi dolgozóit is kevesebbet enné a méreg a rakomcátlan- kodó gyerekek miatt, ha itt-ott pedagógusok is jelen lenné­nek. Vagy lehet, hogy más megoldás is kínálkozik, de őszintén szólva, azt hiszem, a mozi dolgozóinak komoly erőfeszítését veszi igénybe a néhány száz gyerek, s a ma­ga igazának mindenáron ér­vényt szerző néhány felnőtt papa, mama, nagymama. (á —J Hangverseny az egri Zeneiskolában Immár hagyományossá vált, hogy minden évben megren­dezik az ergi Zeneiskolában a végzett növendékek hangvér- senyét. Az iskolában végzett növendékek. — akik Egerből elkerülve, kik főiskolára, kik szakiskolában — folytatják to­vább tanulmányaikat, ilyenkor visszatérnek, hogy közös hang» versenyein mutassák be tudá­suk legjavát. Ez évben március 7-én a Zeneiskola BartÓK-ter- méhen rendezik meg ezt S hangversenyt, este 6 órai ke** detteL amikor az istenek fiai megér- , keztek...” Szodoma és Go- j mórra meséjének a részleteit ' is felfedezték. A katasztrfófa ; előtt Lóth a következő értesí- , tést kapta: „Menekülj és ne fordulj hátra a síkságon, igye-;:: kezz a hegyekbe, hogy baj:;, ne érjen." Lóth később a kö­vetkezőket mondta: „És füst- : oszlop emelkedett a földből, kéneső hullt Szodomára és Go- morrára.” A legendát így lehetne ma­gyarázni a tudósok nyelvén: a világűrlakók meghagyták az embereknek, hogy menekül­jenek a hegyekbe. A robbanás után gombalakú füstfelhő kép­ződött, amely megölt minden! ; élőlényt. Akik hátrafordultak,: megvakultak és szörnyethaltak. Azok pedig, akik megmenekül­tek, örökre elhagyták a vidé­ket. A világűrutasok távozá-; suk előtt ugyanis felrobban­tották az atomhajtóanyag fe- : leslegüket. De ha már itt jártak a vi­lágűrutasok. miért nem jelen­nek meg újból? Agreszt, a ; fantasztikus feltevés szerzője ■ szerint nehéz lenne a kérdésre: : válaszolni, ha a világűrutasok . a mi naprendszerünkből szár-; , maztak volna. Ha azonban va-:j s lamilyen távoli égitestről ér­keztek. a Földet valószínűleg! ■ a „primitív’“ világok egyikének- tartották És ha rakétájuk se­■ bessége megközelítette a fény j sebességét, űrhajójukon az idő : sókkal lassabban múlik, mint. í nálúhk. Hazájuk talán olyan •- messze van, hogy miután ezer, meg ezer éVvel ezelőtt eltá-1- voztak bolygónkról, még ma is i száguldanak a világűr sötétsé-. , gébén. < Két elmélet a világűr lakóiról Műholdjai vannak a Marsnak — Értelmes marslakók lőtték ki őket — Szklovszkij szovjet tudós merész elmélete saiba hiba csúszott. Wilkins eredményeit azonban minded­dig nem tették közzé. Szklovszkij nem tágit Hogyan reagált Szklóvszkij professzor a nyugati tudósok ilyen bírálataira? Dr. Cooper kétkedésére vá­laszolva, a moszkvai rádió an­golnyelvű adásában (amelyet az amerikai hallgatóknak su­gároznak) szilárdan kitartott feltevése mellett. Szklovszkij mindaddig nem ismeri el ve­reségét, amíg Wilkins, vagy akárki, más számítással nem döntik meg Chaíples adatait, esetleg más, új felfedezések meg nem győzik elméletének ellenkezőjéről. A dolog azonban nemcsak ennyiből áll. Megeshet, hogy Charplés számításai a Fobos mozgásának gyorsulásáról va­lóban pontatlanok voltak. E? azonban dr. Szklovszkij elmé­letének csak egy kis — igaz meglehetősen fontos — részért vonatkozik. Megmarad még jó néhány bizonyítéka: a Fobos és Dei- niós kis méreté, a két mester­séges holdnak a Marshoz val< közelsége és szinté tökéletét gömbölyűsége, ami úgyszólvár egyetlen égitestet sém jóllé­thez. „Azők, akik leestek (az ég­ből). a Földön jártak azokbar a napokban, sőt kéfeóbb is szati intézet igazgatója kétke­déssel fogadta az új elméletet. Dr. Gerard Clemens, az ame­rikai haditengerészet washing­toni csillagvizsgálójának igaz­gatója kétségekkel fogadta azt az állítást, hogy a Fobos kör­forgása gyorsul. Ezzel meg is támadta I. Sz. Szklovszkij professzor elméle­tének legfőbb pontját. Dr. Cle­mens 1959. október másodikán egy cikkében többek között a következőket írta: „Dr. Szklovszkij elmélete va­lóban merész. Én magam nem is merném nyilvánosságra hozni. Ha azonban a Fobos mozgása valóban gyorsul, a szovjet tudós elmélete elfogad­hatóvá válik. Nekem az a véleményem, hogy gyorsulásról szó sem le­het. Charplés úgy látszik, szá­mítást hibát vétett, s ez rossz irányba vezette őt is. meg Szklovsakijt is.’“ A szovjet tudós elméletének bizonyítá­sára felhozta Charplés elhunyt amerikai csillagász megfigye­lésének eredményeit, amelyek 1945-ben jelentek meg egy csillagászati szaklapban. Dr. Clemens állítását a szov­jet sajtó is közölte. De ké­sőbb dr. Geótg Wilkins, a greenwichi csillagvizsgáló, tu­dományos munkatársa ellen­őrizte Charplés adatait a Fo- bös keringésének gyorsulásá­ról es mégalláóitótta, hógy áz amerikai csillagász szániítá­Deimos pedig 14 600 mérföld magasságban, ami szintén ar­ra vall, hogy mesterséges ere­detűek. A marslakók talán műsze­reik hiányosságai miatt nem tudták magasabbra lőni őkét, de az is lehet, hogy így job­ban tudták tanulmányozni a két műholdat. Az sincs kizár­va, hogy egykori marslakók rákényszerültek a két mester­séges hold kilövésére, lehet, hogy valami történt bolygóju­kon, s ezért el kellett hagy- niok a felszínét. S mivel a Mars vonzóereje jóval kisebb a Földétől, a kis holdak kilö­vése aránylag könnyű munka volt. És még égy fontos bizonyí­ték: a Fobos meg a De imos keringési ideje rövidebb a Mars fordulatának idejénél Ez pedig egyedülálló jelenség az egész naprendszerben. Dr Szklovszkij elméletének leg­főbb pontja azonban az, hogy a Föbos keringésé gyorsul, mi­közben közeledik a Mars fel é. Ugyanez történik a Föld mes­terséges holdjaival is. Cáfolatok heonid Szedóv, a legisrtier- tebb szovjet asztrofizikus ro~ konszenvvel fogadta kollégája elrnélétét. Hozzá csatlakozott még Sztanyukóvics, Viszont Vaszilij Feszéfíkov akadémi­kus, 9. kazahsztáni csillagá­Dr. Szklovszkij, szovjet tu­dós tavaly elméletet állított fel a Mars holdjairól. A világ­sajtó azóta nemegyszer foglal­kozott a neves csillagász rend­kívül merész elméletével, amely a Szovjetunióban támo­gatókra is és ellenfelekre is ta­lált. Nem biztos, hogy földünk tudósai az első teremtmények, akik mesterséges holdakat lőt­tek a világűrbe. Két, vagy há­rommillió évvel ezelőtt a marslakók valószínűleg két kis holdat lőtték ki — a Fobost és a Deimost, — s ezek még ma is keringenek a Mars kö­rül. Könnyen meglehet, hogy ez a két égitest értelmes és szándékos erőfeszítés műve, nem pedig a természet szülöt­te. Nagyjából ennyiből áll dr. 1. Sz. Szklovszkij szovjet tudós, a légkör fizikai jelenségeivel foglalkozó intézmény vezetőjé­nek elmélete. Feltevése rend­kívül bátor — ezt be is vall­ja — azt állítja, hogy feltevé­seit kellő számú adattal tudja bizo"'TÍtani. Ä Irzonyítékok Milyen adatokkal bizonyítja Szklovszkij professzor leg­utóbbi fantasztikus elméletét7 Először is megemlíti, a két hold kis méreteit: A Fobos át* mérőjé 16, a Deimos átmérője pedig 8 kilométer. A csillagá­szok még eddig egyetlenegy ilyen kis méretű természetes égitestet sem fedeztek fel. A Fóbbs és Déimos tulajdonkép- péh olyan kicsi, hogy Csak Í377-bén fedeztek fel. A Mars nagyobbik holdja 5860 mér­föld magasságban kering, a

Next

/
Thumbnails
Contents