Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-27 / 74. szám

1050, március 27., vasárnap

NÉPC1SÁG

9

Új tavasz, új élet

Riportereink

jelentik

A hatalmas, több száz holdas táblán befejezéshez közeledik az árpa vetése. A delki Szabadság Tsz tagjai 12 vetögéppel vetnek, hogy mielőbb földbe kerülhessen a mag. Szép, szemet gyönyörködtető látvány, amikor a fogatok munkába állnak. A vetögépek után a könnyű magtakarók járnak, és puha földdel takarják be a magágyba került vetőmagot.

Juhász Miklós, a termelőszövetkezet kócsisa Is, szorítja a munkát, hiszen a melegágykészítéshez ő szállítja az anyagot. Ha késik a fordulóval, akkor a lányokkal gyűlik meg a baja, akik szinte percnyi pontossággal várják az „egyetlen legény” érkezését.

Székely Lajos 18 holddal lépett a termelőszövetkezetbe, és most a szövetkezet 100 holdas kertészetében talált munkát. Ügy mondja, jól érzi itt magát és szívesen dolgozik most is a melegágykészítésnél.

A 100 holdas kertészetben dolgoznak a detki lányok. Most melegágyakat készítenek és nemsokára hozzálátnak a kiültetéshez. Diny- nyét, paprikát, paradicsomot, káposztát termelnek és azt akarják, hogy a kertészet komoly jövedelmet hozzon a tsz-nek. Legtöbben eladósorban vannak már, így szükség van minden fillérre és ezért is dolgoznak olyan szorgalmasan.

ügyességgel hasítja be borotvaéles késével az alanyt, majd helyezi bele a csapot.

— Mennyit lehet ebből egy nap alatt elkészíteni?-r Nyolcszázat, nyolcszázötmedencéig a földeken, a frissen kialakított szövetkezeti táblákon munkálkodik megyénk szorgalmas parasztsága és fáradságot nem kímélve dolgozik azért, hogy minél

Hangod) István traktoros napi öt holdat szánt fel a herédi Haladás Tsz részére. Itt-ott még kicsit lágy a talaj, de azért gépe megbirkózik minden nehézséggel.

holdas kertészetből bizony szép jövedelemre számíthat majd a tagság.

A hatvani Petőfiben is jól halad a munka. A termelőszövetkezet földjein traktorok szántanak-vetnek. Egy hatal- rr.os, pirosra festett alkotmányon ül Rhonyec Sándor, az UTOS—45-ös gép vezetője és gyakorlott kézzel irányítja, kezeli a traktor után szerelt 48 soros vetőgépet. Árpát vetnek.

— így gyorsan halad a munka — mutat a fürgén mozgó gépre Bence József, a szövetkezet’új tagja, aki mindössze az ötödik napot tölti a közösben. Arra a kérdésre, hogy hogyan érzi magát, mi a vé’e- ménye a szövetkezetről, egy kicsit elgondolkodik, majd válaszol:

— Huszonnyolc esztendeig szolgáltam a bárót. Ismerem, tudom a cselédsors mihden nyomorúságát és azt mondom, hegy megtaláljuk a számításunkat a szövetkezetben, hiszen már most is gazdag, erős termelőszövetkezet a hatvani Petőfi. Földjeinkét, kertészetünket megnézheti akárki, aztán most a tavaszi munkák idején olyan kedvvel látott dolognak a tagság, hogy soha így talán azelőtt.

És amerre csak lát, néz az ember, a nagy kiterjedésű selypi medencében, mindenütt gépek, emberek dolgoznak, szántanak, vetnek, kihasználják a kedvező időt, a szép márciust.

A hatvani és a herédi határ találkozásánál váltottam né- nány szót Igló- di Ferenc elv- társsal, a Hatvani Járási Pártbizottság első titkárával. Iglódi elvtárs elmondotta, hogy a járás területén igen jó ütemben haladnak a mezőgazdasági munkák, sőt, lényegében már be is fejezték mindenütt a kora tavasziak vetését. Bármelyik községbe látogat el az ember, az a jellemző, hogy mindenütt jókedvvel, szorgalmasan láttak munkához az emberek, a termelőszövetkezetek tagjai. A titkár elvtárs néhány adatot közöl a vetéssel, a tavaszi munkákkal' kapcsolatban: Eddig elvetettek a járás termelőszövetkezetei 2500 hold árpát, 300 hold borsót, 300 hold tavaszi búzát, 90 hold mákot. Jelentős előrehaladás mutatkozik a melegágykészítésnél is, és már mintegy tizenkétezer ráma alatt vetették el a termelőszövetkezetek a tavaszi magvakat. Elvetették a paprika, paradicsom, tök, káposzta magvakat, és el lehet mondani, hogy a hatvani járásban egykét nap múlva már teljes egészében befejeződik a kora tavaszi vetés.

Harmincöt pár fogat dolgozik a herédi Mátravidék Termelőszövetkezetben. Számolom a vetőgépeket egymás után, ahogyan feltűnnek a tábla közepén. Egy ... kettő ... öt... tizenkettő ... Néhány óra csupán és befejezik a tavaszi árpa vetését.

— Tizenkét vetőgép sokra halad — adja meg a magyarázatot egy jó vágású, barna fiatalember, aztán közé csap a szürkéknek. Távolabb fogasol- nak, még távolabb traktor szánt tavasziak alá. Itt is, mint mindenütt, szinte ég a munka, és így, közös akarattal, összefogva, szinte bámulatos teljesítményekre képesek az emberek, a szövetkezet tagjai.

Nagyrédén sem áll rosszabbul a széna. Nagyrédei embevenet — válaszolja a kérdezett, aztán az újabb és újabb oltások kerülnek ládába ügyes keze alól.

★

Napsugaras időt, új életet hozott sok-sok földműves emszebb, gazdagabb legyen a termés, azért, hogy valóban szebb és boldogabb legyen a most elkezdett új szövetkezeti élet.

Irta: Szalay István

Fényképzte: Márkusz László

Egy kis cigareltaszünetet tartanak a tábla szélen Tóth Mihály, .Juhász Imre és Samu József, a herédi Mátravidéki Tsz tagjai. Mindhárman új tagok, de máris teljes erővel, jókedvvel, szorgalommal végzik a vetést. Ez az első közös munkájuk, nem csoda hát, ha beleadták szivüket, lelkűket.

ben forr, pezseg az élet, dolgoznak mindenfelé. A Tiszától a Bükkig, a Tárnától a Selypirekkel beszélgettem és meséltem nekik tapasztalataimat. Bólogattak, helyeseltek, amikor arról szóltam, hogy mi a helyzet másutt. Egyszer csali egy idősebb ember, de fiatal tsz-tag közbevág ég így mondja:

— No... no!

De Nagyrédén se áll rosszabbul a széna.

Szavában annyi önbizalom, magabiztosság

van, hogy senkinek se jut eszébe kételkedni igazában.

És a következő szavak már arról szólnak, hogy ért is, art is elvetették, készek a melegágyak, metszik a szőlőt és nem kevesebb, mint 300 ember oltványokat készít. A szőlőoltó brigádok öt, öt és félmillió darab alanyvesszőt oltanak be és az ebből előállított mintegy két és félmillió darab oltvány-vesszőt a Szőlőoltvány- forgalmi Vállalatnak adják át korábbi megállapodásuk, illetve szerződésük szerint.

— Ezt a munkát körülbelül húsvétig végezzük — mondja Lőrinc Imre, az egyik oltó szakember, miközben ördögi

bér részére 1900 tavasza. Traktorok, ekék hasítják a szövetkezeti földeket és hatalmas táblákon kerül földbe a tavaszi vetőmag. Szerte a megyéezer holdas ’ gazdaságban. Elmondták, aztán megindult ;

a tizenkét vetőgép egymás után. egymás mellett, majd a fogatok is. de elmenőben még valaki odakiáltotta: azt is megírhatja, hogy ötven hold

keze alatt a munka, kerül a földbe az élet.

— Négyezer hold gazdái vagyunk.----Ezt mondta és így

mo

ndta Beiken egy fiatal tsz- tag. És későbbi szavaiból meggyőződhettem, hogy amit mon„Üj barázdát szánt az eke’’. Z.olohov szavai jutnak eszembe, amint járom a falvakat, a tavaszi napfényben pompázó határt. Amerre csak a szem ellát, mindenütt munkálkodó, szorgalmasan dolgozó emberek

cukorrépát vetünk, aztán azzal se késlekedünk soká!

És Kosa János, a szövetkezet agronómusa, hosszan nézett a távolodó fogatok után, majd a földbe került magot, a gépek munkáját vizsgálgatta elégedetten ...

— Itt dolgozik a KISZ-bri- gád... — Ezt is Detken mondták, az ottani lányok. Az országút mentén dolgoznak, a száz holdas kertészetben. A

dott, az nem frázis, nem szólam, hanem komoly és igaz valóság, mert valóban gazdáiknak érzik magukat valameny- nyien. Beszélgettem emberekkel a detki határban, mert mint mondani szokás, kint van a földeken ezekben a napokban az „egész falu”. Ott volt a főagronómus, a beosztottak is, a brigádvezetőkkel is találkoztam, de mégis a tagoktól érdeklődtem. Egyenként, csoportosan, mikor, hogy hozta a sor és egy sem akadt közöttük^ aki így válaszolt volna:

— En bizony nem tudom. Kérdezze meg az elnöktől,

százai, ezrei serénykednek. így van ez minden esztendőben, de most ezen a tavaszon valahogy mégis más, egészen más ez a kép. Jobbára eltűntek a tenyérnyi parcellák, a járommal küszködő tehénkék, az itt-ott magányosan feltűnő fogatok, a vetőzsákkal nyakában ballagó szántóvető és helyettük hatalmas, néhol több száz holdas táblákon dübörögnek a traktorok, vagy járják a barázdákat a fogatok, tíz, huszonöt, harminc, egymás után.

Üj képek ezek, nagyszerű képek, amelyeket maga az élet

Kosa János főagronómus a láb la szélén beszéli meg brigádveze- tflivel a soron következő munkát. Pál Mátyás, Dér József és Kisbene- dek Ferenc brlgádvezefek beszámolnak a saját munkaterületükön tapasztaltakról és várják a íóagroómus utasításait.

vagy az agronómust, majd azok megmondják. Ne'm, nem így volt, hanem úgy, hogy mindenki, a boronálók éppúgy, mint a vetők, mindany- nyian tudták, és jó gazda módjára, pontosan, fejből tudták, hányadán állanak. Tudták és elmondták, hogy földben van a kétszáz hold őszi árpa, száz hold borsó, nyolc hold mák,

festett a valóság vásznára. Termelőszövetkezeti megye lettünk, és most a néhány héttel ezelőtt még siváran koppanó szavak mögött megjelent a valóság, az igazi élet. Harminc, ötven, nyolcvan ember, tíz, tizenöt vetőgép, két-három traktor egymás mellett, szekértábor a nagyüzemi táblák szélén. Ezt és ezeket jelenti ma

melegágyak üvegszemei mesz- szirői csillognak és a frissen vágott deszka szaga arról árulkodik, hogy nem is olyan régen kezdték el ezt a munkát. Kedvesek, igazán jó kedvűek a detki tsz-lámyok, pedig kora reggelenként még csípős szél járja és pirosra csípi arcukat.

— Jó, hogy meglátogattak minket — így kezdi a szót Pelle Ilona és máris újságolja, hogy az itt dolgozó lányok a KISZ-brigád tagjai. Egész nyarat a kertészetben töltik és meg akarják mutatni, hogy ők is tudnak valamit, azt, hogy a lányok is tudnak hasznot hozni a házhoz. Hisznek, bíznak az új életben valamennyien, Szabó Marika éppúgy, mint Pelle Ilona, a brigádvezetőjük.

Itt, a kertészetben találkoztam Székely Lajos bácsival is, akj tizennyolc hold szántóval, meg egy hold szőlővel lépett a szövetkezetbe és most itt, a kertészetben találta meg a helyét. Ügy mondja, jól érzi ma' gát és nem bánta meg a nagy döntést, az elhatározást.

— Lesz itt dinnye, uborka, ültettünk összesen negyven hold hagymát... — meséli, s

■ azt számítgatjuk, hogy a százmeg hogy száz, kereken száz hold kertészetük, saját kertészetük lesz az idén, mert ez jobb, előnyösebb, mint a tavalyi részes, meg aztán, hogy igy illik már ez egy „négymár a szó, a tizenötödik szabad márciuson, az első, igazi közös tavasszal. És még azt, hogy mindenütt kedvvel, lelkesedéssel, az új élet ízének kos-, tolgatásával ég az emberek