Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-24 / 71. szám
I960, március 24., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Egy este Tarnazsadányban (azzal] a szándékkal men-|vekvő ifjú nemzedékünknek, ki --------------------------------------te m ki Tamazsa- dány községbe, hogy este a Kossuth Termelőszövetkezetnél levő ezüstkalászos gazda- tanfolyam vizsgáján vegyek részt. Ügy gondoltam, hogy biztosan az iskolában lesz megtartva ez a vizsga, s így lépéseimet arrafelé irányítottam. Ahogy az iskolába érek, Bernit Mihály iskolaigazgatóval találkoztam, aki rövid fel világosítás után tájékoztatott arról, hogy nem itt lesz a vizsga, hanem a termelőszövetke aetnél és majd későbbi időben ő is eljön oda, de most még a dolgozók iskolájában lesz órája. Ha már a dolgozók iskolája működik, egyrészt a kíváncsiság, másrészt az eredmény érdekelt, hogy hogyan készül nek a mindennapi munka után a termelőszövetkezetek és a Váltógyár dolgozói a vizsgára. Szerencsém volt, mért órakezdéskor érkeztem és láttam azt a munkát, ahogyan az előkészítés folyt. Jéger Mária igazgatóhelyettes Jókai Mór életéről készítette elő az órát. s az igazgató elmondta — hogy 13 fő készül a vizsga letételére. E rövid bepillantás után, gondoltam, eltávozom, hisz szükségük van minden percre, hogy a tanterv által előírt anyagot el tudják sajátítani és a vizsgát eredmény- nyel tehessék le. Kilépve a tanteremből, jókedvű fiatalok hangja ütötte meg a fülemet és a szomszéd épületből tisztán csengő hangon hallatszik... „Még az éjjel egy órát sem aludtam ...”, arra gondoltam, hogy valami énekkari próba Van, mert tudomásom szerint az is szépen működik az iskolánál, s mikor a dal elhangzott, óvatosan bementem. A teremben 8—10 lány táncolt, középen Mór Jó- zsefné nevelő a legnagyobb szorgalommal magyarázta volt tanítványainak, hogyan is legyen szebb, formásabb az az üveges tánc. Beszélgetés közben elmondja, hogy április 4- re készülnek a kiszesekkel s akkor szeretnék bemutatni ezt a község dolgozóinak. A lá- n”ok nagy szorgalommal és ékezettel vesznek részt eb- _,en a munkában s ő is örömmel végzi feladatát. eljöttem, már akkor felvetődött bennem az a gondolat, hogy szép kulturális munka folyik Tarnazsadány községben és ez — úgy veszem észre — az iskolából indult el. Mielőtt azonban még az iskolát elhagytuk volna, az iskola igazgatója azt mondja, hogy ha már ide-oda benézegetünk, nézzük meg az egyik termet, mert van .televíziós készülékük is. Ebben a tanteremben szintén pedagóguslányok felügyelete mellett a televíziós készülék előtt gyerekek és felnőttek igen szép számmal figyelik a TV-hír- adót. Mivel sürgetett az idő és az ezüstkalászos gazdatanfolyam vizsgájára jöttem, gyorsan elköszöntünk és megindultunk a termelőszövetkezet felé. Utunk az iskolából a kultúrház előtt vezetett el. Feltűnt, hogy nagyon sok fiatal sürgölődik, forgolódik a kultúrház bejáratánál. Annak ellenére, hogy ilyenkor gyorsan megy az óra mutatója, öt percet rászánok és megnézem a kultúrházi foglalkozást. Falusi szokáshoz híven a terem szülőkkel körülülve és a táncmester, valamint Czakó Lászlóné és Mátrai Géza nevelők előkészítésében a község fiataljainak tánciskola kezdődött. A belépés pillanatában 20 pár készült az első lépés megtételére, s ahogy a nevelők elmondják, igen nagy lelkesedéssel. Nem akartam tovább zavarni az amúgy is zavarban levő fiatalokat, hisz ezeknek az első lépéseknek a megtétele elég komoly gondot okoz nekik, inkább azt néztem, hogy milyen jókedvű- ek, életvidámak és a községben is megváltozott életkörülmény milyen és mennyire m-s lehetőséget biztosított a felnöMIKOR AMIKOR a Kossuth Terme___________ lőszövetkezethez ér tem, igen barátságosan és kedvesen fogadott Mór József tsz-agronómus és Szabó József, a tsz elnöke. Ha valahol lehet látni az újért lelkesedő ember arcán az örömet, azok az arcok ezt árulták el. — Nincsenek még mindannyian itt — mondja az ag- ronómus —. de nézzenek addig körül egy kicsit, ha sötét is van a termelőszövetkezet belső területén. Útközben arról beszélt, hogv az emberek milyen jó hozzá állással és akarattal dolgoznak. Még nincsen ugyan rend ben sok minden, nehézségekkel küzdenek, de — mutat egy gépre — ezt is most vásároltuk. — Saját erőből építettünk szállásokat, de arra is gondoltunk, hogy az embereknek ne kelljen annyit cipekedni, ter- ményleeresztőt készítettünk a padlásról — s közben mutatja, hogy az egyik lóistállót is saját maguk egészítették ki. Alig értünk az istálló közelébe, amikor ránk köszöntött az éjjeliőr és utunkat a továbbiakban csak az ő kíséretéber. folytathattuk Megnéztük íz istállókat, a jószágok elhelyezését, ahol a gondozókat is mind ott találtuk és a napi féladatok megoldásáról beszél • gettünk el. Mire visszatértünk az irodába, 14 meglett ember fogadott bennünket, mondhatnám azt, hogy majdnem mindegyiknek kezében az ezüstkalászos tankönyv, munkaegység-számítási könyv, s mint valami „kisgyerekek” vártát; a kezdést. Az agronómus elvtárs az üdvözlések után elmondja, hogy — kezdjük meg azt a munkát, amilyenhez hasonló még ebben a termelőszövetkezetben nem volt. Brigádvezetők, termelőszövetkezeti dolgozók készültek ahhoz, hogy növényterme’ésből, állattenyésztésből és mezőgazdasági számtanból számoljanak be, arról, mit tanultak november 16 óta. A feltett I megk“ a felelet. Elsőnek Kiss András elvtárs beszélt arról, mi a tenyészet, a törzs, család, a fajta. Majd a továbbiakban a mesterséges megtermékenyítésről, annak népgazdasági jelentőségéről, a vemhes állat gondozásáról, az újszülött ápolásáról és takarmányozásáról. Nagyon helyesen válaszoltak arra is, hogy amit egyéni korukban megtettek, azt most már másképp kell látni és sok esetben az öregek régi hiedelmét is meg keli változtatni, de a jó tapasztalatokat a gazdálkodás menetében fel kell használni. Bencze elvtárs elmondta, hogy most már pontosan tudják, mi szükséges az állatnak ahhoz, hogy minél többet adjon. Nagyon pontosan számította ki a feladott takarmányozási példát is, ami annak a bizonyítéka, hogy nem töltötték el hiába a tanulási időt. Egyéni korukban is arra törekedtek, hogy minél jobban gazdálkodjanak, most a termelőszövetkezetekben még fontosabb a helyes gazdálkodás kialakítása, s e kötelezettségüknek egymás érdekében is eleget kell tenni. Később a vetésforgók kialakítását magyarázta Poroszka elvtárs. Amikor Mór elvtárs feltette a következő kérdést, a gyümölcsösök kezeléséről, az egyik elvtárs úgy jelentkezett: ez az én reszortom, ebből nekem kell számot adnom, mert én vagyok a gyümölcsös brigád vezetője. a vizsga végéhez értünk, s a végén nem tudtam megállani, hogy el ne mondjam, hogy mennyivel másabb ez az élet, menynyivel szebb a közös gazdálkodás. Igaz, hogy a feladatok megnövekedtek, nagyobb gondosságot, ésszerűséget, szervezettséget és magasabb képzettséget követel mindannyiunktól. Saját maguk is láthatják, hogy csak azóta is mennyit tanultak s mennyivel másképp látják a gazdaság menetét, mint mikor megkezdték. A feladatok sikeres megoldásának nemcsak a termelőszövetkezetük, hanem az egész közösség veszi majd hasznát. Ez az este, amit itt , el töltöttem, erősítette bennem azt a hitet, hogy a községi dolgozók meg- válozott élete magasabb kulturális igényeket támasztott és ezt ki is lehet elégíteni, ahogy ezt Tarnazsadányban egyetlen estén is megláthattam. Kormos Vilmos LASSAN Egy regényíró hat hétig négerként élt John Howard Griffin regényíró, szakorvos segítségével különleges eljárással feketére festette a bőrét és négernek álcázva hat hétig élt a déli államokban. Saját bőrén akart meggyőződni arról, milyen gazdasági és lélektani viszonyok között élnek a négerek a fehérek között. Visszanyerve a fehér ember „státusát?’, Griffin elmondotta, hogy „az átalakulás megdöbbentő volt. Ügy éreztem, mintha egy más ember bőrébe bújtam volna’’. Griffin hat hétig négerek számára fenntartott szállóban lakott, egész alacsonyrendű munkát végzett és többek között a következő tapasztalatáról számolt be: Egy autóbuszban egyszerre csak rákiáltott egy fehér nő, akit jóformán észre sem vett addig: „Miért bámészkodik rám ilyen szemtelenül?” Amikor udvariasan bocsánatot kért az el sem követett sértésért, a fehér nő kiáltozni kezdett és dühöngve szidta a „néger pimaszságát”. Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Kovács Béla, Kratan- csik Ferenc László. Ratikó László. Rácz Rozália. Szálkái 'Éva. Papp János, Varga Ildikó. Sebák János. Bora Magdolna Terézia. Házasságkötés: nem volt. Meghaltak: özv. Barnák András- né (Klippan Erzsébet), Csizmadia Béla, özv. Zsikai Józsefné (Györki Mária), özv. Bakos Gábomé (Fehér Mária), Csonka Miklós, Gácsér Istvánná (Illés Mária). Hozzászólás egy bíráló cikkhez Örömünk csalódássá változott az új lakóházban Lapunk március 22-i számában Nemtörődömség, hanyagság, felelőtlenség címmel cikk jelent meg az egri Egészségház utcai új lakóházak hibáiról, a rossz kivitelű építkezésekről, a lakók ezzel kapcsolatos panaszairól. Szerkesztőségünkbe a cikk nyomán az Egészségház utcai lakóktól több hozzászólás érkezett és ezek alapján a szerkesztő bizottság úgy határozott, hogy — lévén hazánkban a lakásépítés központi kérdés — vitát indít. Az első hozzászólást Juhász Károlyné, Eger, Egészségház utca 23, A/lépcsöház, földszint 1-es ajtó alatti lakostól kaptuk. Levele így hangzik: „Egészen az elmúlt esztendő novemberéig egy egy helyiségből álló pincelakásban éltünk, két kis gyermekünkkel együtt, akik közül az egyik beteges, koraszülött. Leírhatatlan volt hát az örömünk, amikor kezünkbe kaptuk jelenlegi egy- szoba, összkomfortos lakásunk kiutalóját. Ám örömünk annak ellenére, hogy államunknak nem tudjuk hogyan háláljuk meg segítőkészségét, nemsokára csalódássá változott. A november 16-i beköltözés után nem sokkal ugyanis a konyhában kibontották a falat — az eredetileg rossz kéményt javították. Később, amikor a szobába fűtöttünk be, ugyancsak a kémény miatt szenvedtünk: nagyón sokszor füstölt a kályha. Az építők ezen a bajon segítettek. A kémény felső részét átépítették, s azóta most már egyáltalán nem gyújthatunk be a cserépkályhába füstmérgezés veszélye nélkül. A legnagyobb baj azonban a kemény hidegek beálltával szakadt a nyakunkba. A mellékhelyiségek szellőző nyílásai közelében szigeteletlenül, rosz- szul elhelyezett vízvezetékcsövek egyik napról a másikra szétmentek, a víz elárasztotta több lakó pincéjét úgy, hogy bokáig a vízben járva, mentettük, amit tudtunk, tüzelőnket, az ugyancsak a pincében levő és szárazon maradt ruhaszárító helyiségbe. Előzőleg egyébként már nagyon sokszor csodálkoztunk, milyen tervezés következtében kerülhetett a ruhaszárító helyiség a pincébe. Köztudomású ugyanis — és ezt bármelyik háziasszony meg tudja mondani, — hogy a ruha pincében sokkal kevésbé szárad, mint bárhol másutt. Érthetetlen számunkra ez az új lakóházépítkezéseknél előforduló sok hiba, s nem tudjuk az okát, mert államunk nyilván azért ad milliárdokat lakásépítkezésekre, hogy a dolgozók megfelelő körülmények közé, rendes családi otthonokhoz juthassanak. Érdemes lenne körülnézni egy kicsit illetékeseinknek a lakás- építkezéseknél. Ez a mi véleményünk, különösen a következő időkre való tekintettel. Juhász Károlyné Naponta ötszáz ebédet főzünk a bányászoknak“ 99 — MIT HOZZAK másodiknak? — kérdezi meg a leves után Paraszt Jánosné, a Felső- magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat petőfibányai étkezdéjének felszolgálója az étkezőtől. Nem tévedés, Kedves Olvasó, üzemi konyhán hangzik el a kérdés és nem vendéglőben. Itt mindenki háromféle főétel közül választhat olyat, amilyen éppen a legjobban íz'ik neki. De ezzel még nincs vége az ebédnek, mert utána vagy sülttészta, vagy gyümölcs következik. Hogy mennyit fizetnek a bányászok egy ilyen ebédért? Azt is meg tudom mondani. Két forint 85 fillért. Már látom a kissé gúnyos mosolyt az aj kad szélén. Kedves Olvasó. És ismét csalódást kell okoznom. Mert ez az ebéd nem „olyan is az”. Ma például e'z a menü szerepel az étkezdében kiállított táblán: Zöldségleves, utána választhatsz kelkáposztát pörkölttel, vagy borsostokányt rizzsel, de ha úgy tetszik: stíriai metéltet is, végül pedig kapsz még egy fánkat, barackízzel. Igen, hallom a kérdést: hogy lehet ilyen ebédet ennyi pénzért előállítani? Én is ezt kérdeztem Pálffy Leventétől, az üzem vezetőjétől. — Minden ebédre 7 forint 10 fillért kapunk az üzemtől. Egy ebédhez nekünk 5 forint 92 fillér értékű anyagot kell felhasználnunk. A nyersanyagot nagykereskedelmi áron számoljuk ki, tehát értékben jóval több, mint amit a fenti szám kifejez. Ezt az összeget legfeljebb fél százalékkal csökkenthetjük. A választékot úgy kell összeállítanunk, hogy bármit fogyaszt az étkező, az ebédjének az értéke az előírt árral egyezzék meg. Ha az ebéd értéke nem éri el az e/lőírt ösz- szeget, már nem kapunk prémiumot. Ez is arra mutat, hogy nekünk is érdekünk, hogy a bányászok jól étkezzenek, hiszen a „takarékosság” az étkeztetésnél a mi kárunkat jelenti. SZINTE SZOKATLAN hallani: „tilos a takarékosság!” — és ebben az esetben most mindnyájan csak helyeselni tudunk. A további kérdések nyomán kiderül az is, hogy a heti étrendet nem az üzemvezető állítja össze, hanem megkérdezi a dolgozóktól, hogy mit szeretnének enni. Túlzás lenne azt képzelni, hogy most aztán mindent el lehet készíteni, kinek mi a kívánsága. Az üzemvezető megmondja, milyen nyersanyaga van, a terv tehát a „valóság talajából nő ki.” A legényszálló önkormányzati bizottsága így működik együtt az üzemvezetővel. Ennek lesz a következménye, hogy mindenki, akivel csak beszéltem, elégedett az étkezéssel. Igazolásul hadd említsek néhány nevet. Moós Jánosné és Gömbös Imréné ült az egyik isztalnál. Már évek óta itt kosztolnak, adminisztrációs Idő járás Jelentés Kisebb felhőátvonulások eső nélkül. Mérsékelt szél. Az éjszakai fagy kissé erősödik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtököd: 9—3.4 fok. várható legálacsonyabb éjszakai tlőmérséklét: 0—mínusz 5 fók köNapnyugta 'T'ágas, világos ablak, csupa ragyogás, 1 csupa fény. A lenyugvó Nap mosolyog be rajta. Sugarai elnyúlnak a padlón, megszínezik a szőnyeg mintáit, megpihennek a bútorok fényén, s visszaragyognak a furcsa tükrökben. Az ablak előtti karosszékben öreg bácsi pihen. Haja, mint a hó, ősz szakálla csillog, arcát simogatón öleli a fény. Alszik. A nyolcvan év már fáradt, napközben is megkívánja a hosszabb pihenést. Most az ablak hívta, az aranyló napfény, a benne fürdő öreg karosszék egy kis délutáni nézelődésre. Az utcán élet, emberek jönnek, mennek. Ezt is ismeri, azt is. Munkából térnek, munkába sietnek. A hétköznapok rendes élete ez. Szekerek kaptatnak a parton fölfelé, lefelé. Az egyik üres, a másik terhet visz. Nem szalad egyik sem, parton kímélni kell a lovakat. A délutáni autóbusz is nemsokára jön. Mennyi utas ül benne, akik még nem is olyan rég csak gyalog járhattak be Egerbe. Van mit nézelődni. Az ablak olyan, mint a nézőtér, az utca a színpad, amelyen reggeltől estig változik a szín, sorsokat szövöget a nagy rendező, az élet... Áz éjszakai pihenés már más. A rövid alvás után a kialudt szem csak a sötétségbe lát, amelyben megjelenik a múlt, benne az emlékek. A nyolcvan év messzeségéből, mint filmszalag-darabok, peregnek vissza. Egyszer a gyermekkor, máskor az ifjúkor távoli életéből villannak fel, igaz, már kopottan, szakadozottan, de kitölti, megfényesíti őket az emlékezés... Az egyik szomorú a másik vidám, a sírások, kacagások bennük már sóhajjá, mosollyá enyhülnek ... De most délután van. Az utca élete más, mint a múlt, ez a jelent hozza elé. Ezt akarta nézni bizonyára. Aztán a cirógató napfény elálmosította, szemét le-lehúnyva, elaludt... Előbb ö gyönyörködött a lenyugvó napban, aranyló fényében figyelgette a jelent, most a nap nézi őt, s lágyan simogatja, hogy édesebb legyen az álma, a délutáni pihenése. Milyen szép ez így... A lenyugvó Nap és egy nyolcvan esztendőt eltöltött élet. Mint testvérek ölelkeznek össze az elfáradt fény lenyugvó aranyában .., munkakörben dolgoznak, nem tudnak otthon főzni, de — saját szavaik szerint — nem is érdemes. Dicsérték a kelkáposztát, csak amiatt panaszkodtak, hogy a téli hónapokban ritkán vem főze-ék. A másik asztalnál három férfit szólítottam meg. Fizikai munkások. Jászárokszállás. Cibakháza és Nagylóc a lakóhelyük, de már egy éve itt dolgoznak. Időnként hazalátogatnak, de soha nem hoznak magukkal „pótlást” mert nincs rá szükség. Elegendő és jóízű az ótel, még otthon sem főz az asszony jobbat. AZ UTÓBBI DICSÉRET mác a konyha főnökének szól, Dávid Lászlónénak és helyettesének, Horváth Malvinnak. A 250 literes, gőzfűtésű főzőüstök birodalma az ő munkahelyük. Néhány ügyes gép, köztük egy robotgép könnyíti meg a munkájukat, de van itt még külön hentes és cukrász is. Lakács Péterné éppen a hatalmas tűzhelyen a fánkok százait süti ropogós pirosra. Szívesebben süt azonban tortát, de azt nem lehet gyakran. Azt már Tóth Lászlótól, a vállalat igazgatójától tudom meg. hogy majd félszázezer forintos költséggel készü’nek a konyha modernizálásé "a. ö mondja el azt is, hogy a vállalat állami támogatást kap, mert nálunk a dolgozók étkeztetése nem „üzlet”, nem a nyereség a lényeg, hanem a jó ellátás biztosítása. Érdemes ezen egy pillanatra elgondolkozni ... Végül azt is megtudom a kérdésem alapján, hogy az anyagbeszerzéssel általában nincs nehézség. A gyöngyösi vágóhíd ritkán tud ugyan sertéshúst szállítani, ezért van olyan sokszor csak marhahús, A főzelékfélét a hatvani földművesszövetkezet szállítja, télen bizony ritkábban, mint szükséges lenne. Elmentem még végezetül a szakszervezeti területi bizottságra is. Németh József közölte velem, hogy az üzemételme- zésj vállalatra nem panaszkodnak a bányászok. A társadalmi ellenőrök is havonta rendszeresen foglalkoznak az étkeztetés kérdésével, de elégedettek az eredménnyel. BEFEJEZÉSÜL még egyetlen „hiányt’* szeretnék megírni: az üzemélelmezésá vállalat petőfibányai egységének panaszkönyvében nincs semmiféle bejegyzés. Ez a hiányosság azonban dicséretet jelent. (G. Molnár Ferenc) Ciklámenek A z elmúlt héten szép kis csokrot kap- ' tam. Hazahoztam. Pohárkába tettem. \ A ciklámenek felüdültek a vízben, s napokon ' át mosolyogva köszöntöttek, amikor hazatér- I tem az iskolából. \ Mára aztán kicsi életük megtört. Fejüket ] szomorúan lehajtották a csipketeritöig, ame- ■ lyen a pohárka áll. Elnéztem őket... Szegény j kis virágok, milyen boldogan adták szépsé- • güket, amíg tehették. Néhány nap még, az- ! tán szirmaik lehullnak, s nem marad belőlük l más, csak a pillanat szépsége, amely nekem ! adta őket. } Eltöprengtem ezen.., Milyen is a virág. \ Megállít utunkban, hogy nézzük, gyönyör- \ ködjünk benne, magunkba szívjuk az illatát. [ Talán mert ilyen szép, adjuk azoknak, akiket \ szeretünk. Ebben az odaadásban van az ő | igazi szépsége, amely belülről jön, nem her- j vad el, él, illatozik, míg csak bennünk marad • az emlékezés ... A külső szépség tehát belső szépség nélkül • nem sokat ér. Lám, az ember is... Az arc ] rózsái lassan lehervadnak, s a szem sarkából • elindulnak a kis szarkalábak, hogy baráz- j dákká mélyüljenek el az egész arcon. Az élet \ törvénye ez. A kozmetika úgy-ahogy, harcol? ellene, sikere azonban csak ideig-óráig tart. ! De a szív jósága megszépíti a barázdált ar- \ cot, csillogóvá teszi a fáradt szemet, s a mo- i solyt megfényesíti szeretettel. \ Ez a szépség nagyobb, ez a szépség az \ örök, ez teszi bennünk maradandóvá a szív l érzését, amelyet a külső szépség megfényésí- I tett bennünk. S míg él ez a jóság, amíg ki = nem tépjük a szívünkből, ez az érzés min- - dig megmarad szépnek, nagynak, amely a I hervadt virágban is a virágzó szirmot látja, | a barázdált arcban is a régi szépséget. Ez a jóság elfér bennünk, 6, olyan nagy I az emberi szív... S míg bennünk van, min- | dent másképp látunk, ítéletünk is hozzá si- § múl. Tudunk elnézni, megbocsátani, önzé- * sünk is megfinomul. A jóság szemével mész- l sze ellátunk, a rosszból is jót kovácsolunk. I S ez nagy dolog, a legszebb emberi tett, f amely örömet, boldogságot hordoz magában • számunkra is. • HÖRVÖLGYl ISTVÁN l
