Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-19 / 67. szám

1960. március 19., szombat

NÉPÚJSÁG

3

Törődünk a fiatalokkal, hogy legyen később továbbfolytatója megkezdet! munkánknak

A MI KÖZSÉGÜNKBEN,

Besenyőtelken több mint félezer fiatal él. Több mint félezer fiatal sorsának, mindennapi életének és jövőjének vagyunk formálói és alakítói, egyrészt mint idősebbek, másrészt pedig, mint termelőszövetkezeti vezetőemberek. A gazdasági termelőmunkánk és egyéb társadalmi tevékenységeink közepette éber szemmel és gondoskodó " lelki ismerettel kell hát figyelnünk községünk fiatalságának életét, segítő szándékkal kell felkarolnunk biztos és boldogabb jövőjük kialakítását.

Ebben a nagy munkában hosszú évék óta gondot Okoz már nekünk az ifjúság pálya- választásának kérdése, magyarán megmondva az, hogy a falusi fiatalok zöme az ipari, vagy a mezőgazdasági munkát választja-e élethivatásául. A mi helyzetünk nagyban megegyezik más községek helyzetével, mivel nálunk is. nagyon érvényesül a város, az ipari munka szívó hatása, annál is inkább, mivel községünk közel fekszik a fő közlekedési úthoz és a vasútvonalakhoz. Hosszú évek óta innen is, az ifjúság 60—7Ó százaléka ipari munkára jár, ami alapjában véve még nem volna nagy baj, de a gond ott kezdődik, amikor az öregek joggal felteszik a kérdést, hogy mi lesz a földdel, ki marad a termelőszövetkezetekben ?

Világos tehát a cél: megnyerni a falusi fiatalokat a termelőszövetkezeti mozgalom számára, gondoskodni a mezőgazdasági munkásgárda megfelelő utánpótlásáról.

falusi fiBESZÉLGETTEM

___________ atalokkál,

is

merem életüket, gondolkodásmódjukat. Igen sokan azért mondtak búcsút a paraszti élétnek, mert a volt egyéni gazdaságuk parcellái között nem látták, és nem is láthatták meg a jövő távlatait. A termelőszövetkezetek viszont, különösen a kezdés évéiben ezernyi gonddal, nehézséggel küzdve még nem tudták megadni fiataljainknak mindazt, amit egy fejlettebb, szocialista gazdasági alapokon álló ipari üzem, vagy a városi élet biztosított.

Természetesen az évek során igen sokat változott a helyzet a szövetkezetiek javára. Ma már napjainkban egyre több és több előnyt tudunk adni fiataljainknak, egyre nagyobb vonzóerőt tudunk rájuk gyakorolni. Véleményem szerint két dolog szükséges ahhoz, hogy a parasztfiatal falun maradjon: az egyik az, hogy találja meg itthon is anyagilag a számítását, a máA MINAP pesti ismerősömmel hozott össze a véletlen, aki bizony egri származása ellenére, már tíz éve nem járt itthon.

— Milyen csodálatos — mondotta —, Egerben már nincsenek parasztemberek? Hová lettek a keményített szoknyájú parasztlányok, és hol vannak a tokot viselő egri menyecskék?

Igen. Egerben már úgyszólván nincs paraszti viselet. Az a folyamat, amely a háború előtt már kezdetét vette — a paraszti tömegeknek átalakulása munkássá —, a háború után olyan gyors iramban fejlődött, hogy — bár szellemiségében ez tovább tart — külső, vagyis megjelenési formájára nézve, már befejezettnek mondható.

Lehet, hogy a paraszti viselet elhagyásában szerepet jáfc szőtt kezdetben az ipari munkásság ruházkodási formájának olcsóbbsága is, de a mai polgári ruházkodás terén átvett újítások — divatok — semmivel sem olcsóbbak, mint a paraszti ruházkodás költségei.

Valamikor a nőknél divatban volt 8—16 egymásra vett keményített szoknya elhagyásában, bizonyosan sürgetően hatott a „mesteremberi” divat olcsóbbsága is, de a háború előtti „kivetkőzés”-ben határozottan rá lehetett ismerni az úri osztály utánzására is. A háború Után azonban — bár meggyorsult a „kivetkőzés” folyamata —, de ez a „mozgasik pedig az, hogy mi is próbáljuk neki megadni azt a

kulturális lehetőséget, amit a város, vagy az üzem biztosít.

E néhány gondolatot alapú l- véve láttunk munkához itt is, a mi kis szövetkezetünkben, s most elmondom, hogyan foglalkozunk a fiataljainkkal, milyen módszerekkel akarjuk őket megnyerni véglegesen a szocialista mezőgazdaság számára. Mint szövetkezeti tag, családtag és hozzátartozó 50— 60 fiatal fiú és lány tartozik a Szabad Nép Tsz-hez. A megnyerésük egyik módja, hogy mindenekelőtt szervezeti életet teremtsünk számukra. Éppen ezért hoztuk létre néhány héttel ezelőtt a KlSZ-szerve- zetet, 28 tággal. Kijelöltünk számukra egy kis klubszobát, és ahol most már esténként eleven, pezsgő kulturális élet folyik. A közgyűlés határozatára ötezer forintos lemézját- szós rádiót vettünk nekik, most pedig majd különféle társasjátékokkal, felszerelésekkel tesszük még otthonosabbá helyiségüket.

Fiataljaink nevelésében sokat segítenek a patronáló üzemünk, a Magyar Pámutipar dolgozói, akik április és május hónapokban leküldik hozzánk üzemi zenekarukat, és színjátszóikat, ezenkívül cserelátogatásokat szervezünk az üzem és a szövetkezet életének, munkájának megismerésére. A szövetkezet vezetősége azzal is segíti a fiatalok összeková- csolódását és jobb munkakedvét, hogy támogatja elgondolásaikat. Most éppen színdarabot akarnak előadni május elsejére.

— különösen — sikerült az ifjúsági

előleget adunk, munkaegységenként 10—15 forintot. Elmondottuk azt is, hogy az itt dolgozó lányok, akik főleg csak idényjellegű munkákban vettek részt, a múlt évben átlag 10—12 ezer forintot kerestek, idehaza, helyben, nem kellett tehát azért a pénzért messzire menniük, és felesleges kiadásokba bocsátkozniuk. Az is biztos és természetes, hogy szövetkezetünk jövedelme, tagjaink részesedése évről évre javul,s az a fiatal, aki állandóan és rendszeresen itt dolgozik, idehaza, helyben egyre javuló munkakörülmények között többet tud keresni, mint az iparban.

A MODERN TECHNIKA

AZ ÉVEK SORÁN

a lányok között már kialakítani törzsgárdánkat. Bocsi Piroska, Magyar Margit, Csépány Julianna, Szabó Julianna és társaik már 4—5 éves tagjai a szövetkezetnek. Ezek a fiatalok mindannyian megtalálták a számításukat, élethivatásuknak választották a mezőgazda- sági pályát. Ügyannyira, hogy most már el sem lehetne innen zavarni őket. Példájuk egyre inkább gyakorol Vonzó hatást. Szabó Mária, aki ezelőtt vállalati dolgozó volt, és most köztünk dolgozik. Iván- kovics István szintén az eljáró fiatalok közé tartozott, és ma boldog, megelégedett tagja szövetkezetünknek.

Tudom, és az egész vezetőség tudja jól, hogy a kulturális élet mellett igen nagy vonzóerőt jelent a pénz, a kereseti lehetőségek szerepe. Mi számoltunk •'zzel, s ezért elmondottuk a fiataloknak, hogy a második negyedévtől kezdve minden hónapban pénzbeli

korában élünk, természetes az is, hogy fiatalságunkat vonzza a technika, a gépesítés minden nagyszerű vívmánya és eközben egy kicsit le is becsülik a paraszti, mezőgazda- sági munkát. Dé, mi tudjuk jól, és a fiataloknak is elmondjuk, hogy a técnikai fejlődést a mezőgazdaságban is éppúgy fellelhetik, mint más területeken. Nekünk is van egy G—35-ös vontatónk. Most kapunk egy T—28-as univer- zál gépet, fűkaszát, egyetemes kultiVátort, ezenkívül megnyílik a tejfeldolgozó, baromfi- tenyésztő, és daráló üzemágunk. Igen sok lehetőség van tehát a szakmunkára, kell a jó szakember, szükség van itt is a technikát kedvelő fiatalokra. Elmondjuk azt is a fiataloknak, hogy mezőgazdasági vonalon is megindultak a különféle szaktanuló képzések. Van hároméves juhász, kertész, tejkezelői iskola, oda szívesen elküldünk bárkit, s a jövőben a mezőgazdasági munkát is a szakmunka színvonalára emeljük.

A jövő távlatainak megmutatásával, az érdeklődés felkeltésével, s ezenkívül sok más egyéb módszerrel igyekszünk megnyerni ifjúságunkat a tsz-mozgalom, a mezőgazda- sági munka számára. Ezt a küzdelmet. azif jóság megnyeréséért vívott harcot még nemrég kezdtük, számottevő eredményekről még nem tudunk beszámolni, de egy biztos. Községünkben egy kissé megállt, sőt csökkent az elvándorlások mértéke, egyre nagyobb az érdeklődés a szövetkezetek iránt és az sem kétséges, hogy javuló eredményeink, a falu ifjúságának egyre jobb kulturális és életkörülménye rövi- debb időn belül meghozza a kívánt eredményeket.

Elmondta:

BÖLKÉNY GÁBOR, a besenyőtelki Szabad Föld Tsz elnöke.

Uj könyvek

A Világirodalom Klasszikusai sorozatban bocsátják közre Goncsarov Oblomov című regényét. A Béke-Világtanács ez évi ünnepeltjének, Mark Twain-nek Tom Sawyer és Huckleberry Finn című regényét egy kötetben. Kiadják Heine verseinek és prózai műveinek kétkötetes gyűjteményét, Swift Gulliver utazásai című ismert könyvet. Tervezik Pirandello novelláinak kiadását. Megjelenik az Erzsébetkor! angol drámák gyűjteménye három kötetben.

A Világirodalmi Kiskönyvtár sorozatban a Nemzeti Színház Shakespeare-ciklusával egy időben megjelentetik a nagy angol klasszikus Hamlet, Antonius és Cleopatra. Othello, Sok hűhó sefnmiért, Vízkereszt és Szentivánéji álom című darabjait. Ugyancsak ébben a sorozatban bocsátják közzé Akutajava japán író Az ördög kapuin című kisregényét, O’Neill Hosszú út az éjszakában című színművét, Tyihonov elbeszélései Boharai teaház címmel jelennek meg. Kibocsátják Slowacki Mazeppa című kisregényét is.

Esetem az oroszlánnal

Feleségem felsi- koltott és elájul- tan ugrott a hátam mögé:

— Védj meg, fiam ... Mindig jó feleséged leszek — rebegte rémülten.

— Megvédtek, mert férfi vagyok! — harsogtam harsányan és a fiókból előhúzva a konyhakést, odadobbantam az oroszlán elé. Az oroszlán most lépett be a konyhába, nyitva hagyva maga mögött az ajtót és szemmel látható idegességgel figyelt engem, aki férfihoz méltó bátorsággal, egy meztelen konyhakéssel kézben száll szembe a szavannák és a konyhám rémével.

— Ah, te vadállat, távozz innen, mert késem beléd- mártom, hogy nem lakmárózol tovább a gazellák húsából ... — rikoltottam rá és egy újat

dobbantottam, Piért ez olyan hár- cias. Az oroszlán

megtorpant egy pillanatra és én meglóbáltam a kést, hogy lássa, valódi svéd acél. A sörényes úr felhördült, hogy megremegett a konyha minden fala, a bútorok, a vízcsap, a feleségem, csak én nem... Én már remegni sem tudtam.

— Döfd már... te szerencsétlen — kallódott a hátam mögött nejem.

— Ugyan, hallgass már, mit beszélsz bele a férfiak dolgába... Pardon ... várjon, kedves oroszlán egy pillanatra — és hátrafordultam, hogy megmagyarázzam nőmnek: — Értsd meg, rossz szögbén áll, a szeme közé ném szúrhatok, Csak a tomporába és a tompora hátul van ... Meg kell vámom, míg megfordul... De, ha azt mondod rnég egyszer, hogy szerencsétlen, hát bemegyek a szobába, olvasni

az újságot, s aztán nézd meg magad egy férfi nélkül...

Az oroszlán ebben a pillanatban lekushadt, farkát felvágta, sörényét felborzolta ... ugrásra készült.

— Látod — suttogtam a feleségemnek —, milyen jó, hogy olvastam Kittenberg Kálmán vadászleírásait, most tudom, hogy a bestia támadni készül... Hu! — kiáltottam hirtelen, hogy az oroszlán összerezzent és megmutatta a tomporát. A kezemben máris villant a konyhakés és a hatalmas hím sírva, könyörögve, utolsó előt- tíket, majd az utolsókat is elrugdalva, a konyha kövezetére hullt.

— Látod, kisfiam — mondtam tanulságképpen a feleségemnek ez a férfi dolga és nem a favágás! — és késem beletöröltem az oroszlán sörényébe, (egri)

Egy mindennapi „karrier“ - dióhéjban

Hogyan lett Győri Sándor géplakatosból mérnök, üzemvezető?

Változások

lom” már másirányúnak, a szabaddá lett nép szabad akarata megnyilvánulásának

mondható. Ha ma már nylon harisnyát és más műanyag ruházati cikkeket, divatos magas sarkú, sőt tűsarkú cipőket, szépítő szereket, ajakrúzst, bizsuárukat és az eléggé költséges dauert is viselik a legszélesebb rétegek, akkor nem beszélhetünk olcsóbb ruházati költségekről, hanem csak arról, hogy ez a viselet már annyira általános, hogy megszünteti a külső formai különbséget. Ruházatáról ma már egyetlen embernek sem állapítható meg foglalkozása.

TERMÉSZETESEN változatosabb a nők, mint a férfiak öltözete, mind a fiataloké, mind az öregeké. A régi viselet formáját a férfiaknál is csak a városon kívül, leginkább a tanyákon élő pásztoremberek, gulyások, juhászok őrzik. De még itt is megjárhatja a szemlélődő. Néhány amerikai járt a nyáron Debrecenben. Egész nap szakadt az eső, nagy sár volt a pusztán. A vendégek szerettek volna egy-két igazi „csikóst” látni. Telefonáltak az egyik tanyára, hogy két csikóst küldjenek be azonnal a Bikába. Meg is jelent fél óra múltán két motor- kerékpáros fiatal ember „civilben”. Ök voltak a csikósok.

A városi parasztemberek pantallót, cipőt, szövetkabátot, posztókalapot, nyaksált viselnek és mindenben a „polgári” ruházkodáshoz alkalmazkodók, legfeljebb a színekben maradt meg a komoly, barna vagy egyéb sötét színek mellett.

A régi ruházat tehát, színben és anyagában egyaránt megváltozott. A fehéret színes, a szűcsárut szövet, a vásznat selyem, az ingvállt a blúz váltotta fel.

De nemcsak az öltözködésben tapasztalható nagy változás. Sokak szeme most a motorkerékpáron száguldó fiatalokon akad meg. Az egyszerű kerékpár már úgynevezett „múzeum stíkli”, az már mindenkinek van, illetve annak nincs, aki nem is akarja, hogy legyen. De motor!... A rossz gebe által húzott kocsi, bakján ülő hajdani parasZtfiú, ma már traktoros, gépkocsivezető, ipari szakmunkás, vagy éppen értelmiségi munkakörben dolgozó. És a motorkerékpáros, paraszti munkán dolgozó fiatal, éppen olyan gyakori, mint a hóna alatt aktatáskával siető tisztviselő.

A NŐI MUNKAERŐK körében ugyancsak nagy változások mentek végbé. A gép- és gyorsírók, pénztárosnök, vállalati könyvelők, és termelőAMIKOR csengetésemre megnyílik az előszoba ajtaja és megmondom jövetelem célját, a házigazda furcsa tekintetet vet rám. Már bent ülünk a kellemesen meleg szobában, a cserépkályha mellett és még mindig az előbbi csodálkozás ül Győri Sándor arcán. Illetve: a meglepetés most már felesége vonásain is ott húzódik.

Kicsit nehezen indul a beszélgetés, de az első percek za- vartsága után feloldódik minden gátló akadály. A múltra való emlékezés szakítja fel a láthatatlan zsilipet.

— Félárva voltam ... — súlyosan, elgondolkoztatón hullik ez a megállapítás bele a levegőbe. Rövid csend kíséri, egy hangtalan sóhajtásnál időre elegendő csered. — Anyám fiatalon megbetegedett. Már csak a fiúk voltak otthon a gyerekek közül, így minden házi munkát fel kellett egymás között osztanunk. Nekem a konyha jutott. Én főztem. Vacsora után a családi tanács döntötte el mindig a másnapi menüt. Nem volt könnyű dolog, szerencsére volt nyúl- és galambtenyésztésünk is, így a

szövetkezetek adminisztrátorai, sőt gazdaságvezetők is, szép számmal kerülnek ki a parasztnők köréből. Ez ma már egészen természetes, csak másfél évtizeddel ezelőtt volt még nehezen elképzelhető.

És ez a változás mind-mind egy forradalmi átalakulás természetes következménye. Meg kellett szüntetni az okot, hogy megszűnjék az okozat. Ez a változás, csak annyira csodálatos, mint amennyire természetes. Csodálatos azért, mert csak a demokrácia csodálatosan mindent átformáló ereje volt képes arra, és természetes azért, mert a forradalmi átalakulásoknak ez természetszerű velejárója, következménye.

Az új társadalom az osztály- kereteket lerombolta, a parasztság felszabadult. A népi demokrácia megszüntette a kapitalista társadalmi és termelési renddel járó kapitalista álkultúrát. A parasztság tanul és beilleszkedik a munkásosztály soraiba. A kapitalista álkultúra helyét a szocialista kultúra foglalta el. A parasztság más erkölcsi felfogással, más szemmel nézi és látja már ma a saját, és az ország jövőjét. Szövetségben az ipari munkássággal, segít az ország szocialista társadalmának építésében, kialakításában, és ebben a kialakuló új társadalomban, társadalmi súlyának megfelelő helyét foglalja el.

Okos Miklós

hús csak kikerült. Anyám halála után géplakatos lettem. Majd szakérettségit tettem és utána beiratkoztam az egyetemre. Ekkor már nős voltam. Ilyen körülmények között nem volt könnyű dolog a tanulás.

A feleségére néz. Melegen, emlékezve az együtt végigizgult egyetemi évékre.

— A feleségem dolgozott. Az ő keresete és az ösztöndíj jelentette a gazdasági alapot. Végül sikerült. 1956. május 1-én kaptam meg a mérnöki diplomát. Már két évvel előbb voltam itt Petőfibányán üzemi gyakorlaton. Engem is megismertek, én is megszerettem az üzemet, így rögtön idekerültem. 1957. február 1-től vagyok a gépüzemek vezetője és főmérnöke.

Azt a tröszt igazgatójától, Baják Istvántól tudom, hogy a gépüzemet felterjesztették az élüzem cím elnyerésére.

GYŐRI SÁNDOR fiatal ember. Alig múlt 30 éves. Hogyan sikerült ilyen fiatalon a munkások bizalmába kerülnie?

— Igen, országosan is én vagyok a legfiatalabb tröszt gépészeti vezető. Ügy érzem, hogy a munkások is bíznak

^bennem. Talán azért is, mert lén is közülük való vagyok. Én lis ott álltam valamikor a ^munkapadnál. Tudják azt is, ghogy nem tűröm a lazaságot, ®a fegyelmezetlenséget. Ebben '«a törekvésemben is támogatónak. Ha valakivel baj van, elbeszélgetek vele. Mit szólna a felesége vagy a fia, ha tudná, hogy maga hogyan viselkedik? — teszem fel ilyenkor a kérdést. És ezek a komoly, erős munkások ilyenkor elérzéke- nyednek és nagyon szégyellik magukat. Nem színészkednek, látszik a szemükön. Mert én hiszem azt, hogy az emberekben túlnyomórészt a jótulajdonságok vannak meg, erre kell építenünk.

Egyáltalában nem érzem frázisnak ezt az utóbbi kijelentést. A vezetőknek tudnia kell bánni az emberekkel és hinni kell bennük, ha eredményeket akarnak elérni.

— Talán az is segített, bármennyire is apróságnak tűnik fel, az üzemet is igyekeztem otthonossá tenni. Először is nagytakarítást végeztünk a szó szoros értelmében. Aztán ívirágot tettünk és ültettünk mindenhová, ahová csak lehetett. A végén már nekem kellett fékezni ezt a „virágo- sítási” versenyt, mert raktár- terület sem maradt volna.

Mosolyogva mondom, hogy ía beszélgetés fonala visszakanyarodott aZ üzemre, pedig íén az otthűnról szeretnék hallani.

— Itthon?... Jólesik pihenni, ha hazajövök. Gyakran előkerülnek az egyetemi jegyzetek is, és a műszaki folyóiratok. Sokszor kapok segítséget belőlük a munkámhoz. Esténként kártyázgatunk a szomszédokkal, vagy a művelődési házba megyünk. Ott megtalálunk mindent.

TERVEIK iránt érdeklődöm;

— Autót veszünk! — mondják szinte egyszerre. Majd az asszonyka elhallgat és átengedi a szót férjének. — Ezért nincs televíziónk. A kocsit is csak jövőre szándékozunk megvenni, mert nem akarom ■halálra spórolni magam. Ügy nincs semmi értelme. 3400 forint a havi fizetésem, eddig még minden hónapban megvolt a prémium is: 1200 forint. Ebből tesszük félre. De addig ruha is kell...

— Nemrégen vettünk három képet — szól közbe most Győri Sándomé — a Képcsarnok kiállításából. Az is hétezer forint volt.

Megmutatja a képeket és ezalatt megtekintem a lakást. Három szoba, előszoba, fürdőszoba. A konyhában villany- tűzhely, mosógép, de van már porszívó és a férjnek villanyborotva is, hogy az „ő munkája is gépesítve legyen” — nevet rá a felesége. Nemrég vettek kombinált szobát 17 ezer forintért. A vitrinben gyönyörű cseh kristálykészlet. És ekkor titokzatos mosollyal nyúl valamiért a felesége és mutatja nekem.

— Ezek a férjem kitüntetései. Három éve üzemvezető és még minden évben kapott kitüntetést. A következő évben kapta A bányászat kiváló dolgozója és tavaly pedig a parlamentben a Munkaérdemérmet vette át Kiss Károly elvtárstól.

Mindnyájan csendben nézzük a fémesen csillogó komoly érmeket és bizonyos vagyok benne, mindnyájan egyre gondolunk: érdemes becsülettel, tisztességesen dolgozni;

A komoly csendet ismét Győriné szava töri meg.

— Ha megvesszük a kocsit, a Szovjetunióba szeretnénk kimenni vele. A férjem öccse ott végezte az egyetemet, ő kalauzolna minket. Nagyon szeretném látni Szocsit.

— Meglátod, biztos vagyok benne — öleli magához a férje.

★

Erről beszélgettem Győri Sándorral, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzemének mérnökével, vezetőjével.

LEHET, HOGY ez a történet valahol Nyugaton ió s t 0 r y lenné, nálunk már majdnem mindennapi történet.

G. Molnár Ferenc