Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-16 / 39. szám

1960. február 16., kedd NÉPÚJSÁG 5 Vendégek jártak a Hevesi Állami Gazdaságban VENDÉGEK I jartak a He­_______________I vési Allanii Ga zdaságban, eljöttek megnéz­ni. hogyan él, hogyan dolgozik egy 600Ó holdas nagyüzem, amely már tíz esztendeje mű­ködik, gyarapszik, termel. Termelőszövetkezeti elnökök a látogatok. Negyvenen jöttek el a járás tsz-eiből a gazdaságba hogy tíz esztendő gazdag ta­pasztalataiból átvegyenek né­hányat. Mondhatnánk azt is, hogy tapasztalatcsere-látoga­tás volt és itt a csere kifejezés szó szerint értendő, mert az ál­lami gazdaság szakembere; is gyakran járnak Kint a terme­lőszövetkezetek földjein, a helyzet jó ismerői valameny- nyien, így a tsz-vezetők tulaj­donképpen visszaadták a láto­gatást. ségesek. Teljes mértékben a mesterséges termékenyítés út­ján szaporítják az állomány,. tudományos módszerek fel- használásával dolgoznak. Érde­kességként elmondotta azt is, hogy rövid időn belül helyte­len kifejezés lesz szarvasmar­háknak nevezni a teheneket mivel a fiatal borjak fejéről füstölgő salétromsavval eltávo­lítják a szarvakat. Azokat az anyagokat ugyanis, amit az ál­lat szervezete a szarv képző­désére ferdít, ha a szarvakat eltávolítják, illetve nem enge­dik kifejlődni, a test erősödé­sére használja fel. Kint az istállóépületek vé­génél megmutatták a szérűs- Kertet és az új takarmányrak- tárat. Vaskó Mihály tájékoz­oldások — tudományos szak- szerűségről tanúskodik min­den. Kérdés, kérdés után követ­kezik. A gazdaság vezetői meg­lepő adatokat közölnek. Egy- egy tyúk évente 120 tojást ad .. . Mivel érték el ezeket az eredményeket^ Türelemmel, sorban elmondanak mindent. Gazdag tapasztalatokat sze­rezhettek a termelőszövetkeze­ti elnökök a szarvasmarhák hizlaldájában is. A borjakat korán, az elválasztásuk után hízóba fogják, így a nevelé­sükben nincs kiesés. Egy kérdés: mennyi jövedel­met hoz a szarvasmarha-hiz­lalás? Válasz: most adtunk át 76 darabot exportra, másfélmillió származott beiőle. A bíróságon hallottuk Deák István gyöngyöstar- jáni lakost 1951-ben szándékos emberölés bűntettében bűnös­nek mondta ki a megyei bíró­ság, amiért 3 évi börtönbün­tetést kapott. 1954-ben súlyos testi sértés bűntette miatt Deák Istvánt ismét börtönbün­tetésre ítélték. A 28 éves iz­gága fiatalember 1960. február 9-én újra a bíróság előtt állt, mert Szabó János gyöngyös- tarjáni lakost orvult meg­támadta, majd oly súlyosan bántalmazta, hogy annak 20 napon túli sérülést okozott. A gyöngyösi járásbíróság ezúttal 1 évi börtönnel „örvendeztet­te meg” a zabolátlan tarjáni fiatalembert. Műnk aegyséoszámító lantos vám Tóíaíuban Néhány ssó Az ember, ha Gyöngyösről Gyöngyössolymosra utazik, kénytelen összeszorítani fo­gait. nehogy elharapja nyel­vét. Mert bármilyen jó rúgó- zású kényelmes gépkocsiban teszi meg ezt az alig négy kilométernyi utat. a teknő- nagyságú kátyúk következté­ben olyan kínzásnak van ki­téve. amihez képest a közép­kori inkvizíció csak szórakoz­tató társasjáték. A gyakran száznál is több utassal . terhelt autóbuszok vagy tizenötször hajadnak vé­gig ezen az úton oda-vissza. A rugók törnek és a több százezer forint értékű gépko­csi idő előtt üzemképtelenné válik. A Közútüzemi Vállalattól kérnénk megnyugtató vá­laszt arra nézve, hogy van-e valami közeli tervük az év­as utakról ezredes történelmi nyomok eltüntetésére? Mikorra vár­ható, hogy ezt az elhanyagolt utat gondozásba veszik? Egy-két hónap múlva ezen az úton megindul a gyü­mölcsszállítás is. Az autóbu- szokon kívül tehergép': >esik tucatjai fognak a gidres göd­rös úton végigzötyögni és ex­portra szánt értékes rákomé-* nyuk a viszontagságos szállí­tás után selejtté fog válni. A solymosiak pedig nem szívesen fognak belenyugod* ni, hogy a járhatatlan út mi­att üzemképtelenné vált au? tóbusz hiányában gyalog jár­janak be Gyöngyösre. Reméljük, hogy útépítési programunk mihamarabb Gyöngyös környékén is való­sággá válik. Márkus István A gazdaság kultúrotthoná- ban fogadták a házigazdák a vendégeket. A gazdaság igaz­gatóm, Vaskó Mihály köszön­tője után röviden beszámolt a gazdaság munkájáról, az eltelt tíz esztendőről, az eredmé­nyekről. Elmondta, hogy amit látnak a vendégék a gazdaság területén, erős. megfeszített, türelmes munka gyümölcse. Már itt megkezdődik a kér- dezősködés. Feláll Cseh Sán­dor. a hevesi Üj Barázda el­nöke: — Mivel érték el a búza ter­mésátlagának . nagyarányú emelkedését? — Napokig lehetne erről be­szélni — mondja az igazgató —, de röviden ennyit: megad­tuk a földnek bőségesen, amit megkívánt. adatokat kö­SZAMOKAT. zöl majd ar- biztosították ról, hogy miként a talajerő utánpótlását. Bági Ferenc, a hevesi Hala­dás elnöke arról érdeklődik, hogy a gépállomás elmaradt az őszi vetéssel, és hogyan hoz­zák be ezt a lemaradást? A válasz: — Nézze, Bagi bá­tyám, ott állnak a lovak a tsz- ek istállóiban, panaszkodnak a tagok, hogy még nem vették át a felvásárlók. Etetik őket és semmi hasznot nem hajtanak az állatok. Fogjanak hát vagy négy-négy lovat az ekék elé, és ahogyan az idő engedi, — szántsanak. Segítsenek magu­kon . .. Nem lehet most már mindig csak a készre várni. Ne féljenek, megy majd _ a gép is, de dolgozzanak azért maguktól, saját elhatározásuk után. A csoport első útja a pusz- tacsászi üzemegységbe, a tehe­nészetbe vezet. Sáros az út. a nagy terepjá­ró gépkocsikon közelítjük meg az istállókat. Az egyik kocsit Vaskó Mihály igazgató vezeti, bosszús néha, mikor meg-meg- csúszik az autó: — No, majd másként lesz ez is, ha az utak elkészülnek, most már majd er következik. Most már. ..! Mert sok min­den elkészült már ebben a gazdaságban. Hatalmas istállóba lépünk, száz tehén áll a jászlak mel­lett. Nagy Sándor főállatte­nyésztő veszi át a szót, és vá­laszol a sűrűn elhangzó kérdé­sekre. A gazdaság 283 tehenet számlál, és havonta 70 ezer li­ter tejet fejnek. — Mennyi a szaporulat? — Általában 100 tehén után 80—85 borjú évente. — Mennyi az istállóátlag’ hogyan takarmányozzáK az állatokat? KÖVETKEZNE^ és valamennyi után pontos, ki­elégítő választ kapnak az ér­deklődők. A gazdaság fiatal állatorvosa, dr. Vjaczki István arról be­szél, hogy szarvasmarha-állo­mányuk teljes mértékben egészséges, nincsenek fertőzött állataik. A gazdaság a terme­lőszövetkezetek számára is ne­vel nöVendékállatokat, g ezek mind olyan egyedektol szár­máznák, arrtelyék épek, egész­tatta a vendégeket, hogy rövi­desen egy új istálló épül a má- meglévő kettő mellé és egész csillesín-rendszer készül, amelyen a takarmányt hord­ják. Kovács Lukács, a pólyi, Dó­zsa elnöke megjegyzi erre, hogy így könnyű gazdálkodni, nem vicc ilyen felszerelés mel­lett. — Igen? — jegyzi meg az igazgató. — De tíz esztendővel ezelőtt a mi irodánkban is egy kecskelábú asztal és egy lóca képezte a bútort, ennyi volt az egész vagyonunk. MEGTEKINTIK __________________ újonnan ép ült borjúnevelőt, majd is­mét kocsira szállt a vendégse­reg, mennek tovább a gépjaví­tó részleghez. A műhelyek, a géppark be­mutatására Táli Imre, a gaz­daság főmérnöke vállalkozik. — Ezt az épületet itt nem érdemes megjegyezni —mond­ja és a megkopott, öreg há­zakra mutat. — Már megkezd­ték az építkezést. Egy 12x56 méteres nagy gépjavító csar­nok készül, amely mindemben megfelel a legmodernebb kö­vetelményeknek. Magassága például néhol a 16 métert is eléri. Körülbelül kétmillió fo­rintot fordítanak erre a célra. Megmutatja később a gaz­daság gépállományát: a hatal­mas kombájnokat, palántázó- gépeket. műtrágya szóróval összeszerelt burgonyavetőt, a szőlőiskola-telepítőt és több hasznos, modem mezőgazda- sági felszerelést. A gépek után ismét érdekes látványosság következik. A ba­romfitelepet mutatják meg a gazdaság vezetői, ahol jelen­leg 4—5000 csirkét nevelnek és 3000 tyúkot. A csirkéket még április folyamán átadják a ke­reskedelemnek. Modem, higié­nikus épületek, érdekes meg­a latogatás| a gazda­_________________ ság pin­cészetében végződik, ahol díj­nyertes bőrök kóstolgatása mellett visszaidézik az embe­rek a látottakat. Tanulságos út volt — ez a tsz-elnökök vé­leménye. Máskor is eljönnek ide. Az t mondja Józsa István, a hevesi Petőfi Tsz agronómusa: — Megláttuk most. hogy egy pár esztendő múlva nekünk is hol kell majd tartanunk..; Kiss János A községi művelődési otthon rendezésében munkaegység­számító tanfolyam kezdődött néhány héttel ezelőtt Tófalu­ban. A helyi termelőszövetke­zeti tagok nagy szorgalommal látogatták az előadásokat, s mint az már többször is bebi­zonyosodott: jól elsajátították az anyagot. A tanfolyam ezen a héten véget ér. A záróösszejövetelre február 19-én kerül sor. AZ ÖTLET SZÜLETÉSE — Tanár: Na, mi lett az eredmény? — Diák: öt lett. Iz illetékesek figyelmébe Autóbuszutasok kérik . • • Az Eger—Petőfibánya között naponta közlekedő autóbusz útja háropi szakaszra van bontva, mégpedig Eger—Hat­van MÁVAUT megálló, MÁ- VAUT megálló—vasútállomás és vissza. Fentieknek megfelelően ter­mészetesen a menetjegyet is így adják, tehát első alkalom­mal Hatvan—MÁVAUT meg­állóig, majd aki Petőfibányára utazik, annak ismételten vál­tania kell a Hatvan—Petőfi­bánya közötti útszakaszra. A végállomásig utazó dolgozók­nak külön „kedveskednek“ még két alkalommal egy-egy forintos jeggyel, amikor is a hatvani MÁVAUT-megáHótóI az állomásra megy ki a kocsi és mikor visszajön, mivel erre a kedvességre a Hatvanba tör­ténő érkezéskor nem hívják fel az utazók figyelmét. Abban az esetben, ha előze­tesen tudomást szerez az utazó és a MÁVAUT-megállónál le­száll, hogy megkímélje magát a felesleges kiadástól, ki van téve annak a veszélynek, hogy a vasútállomástól visszaérke­zett kocsira nem tud felszállni — miután a beszállásnál Pe­tőfibánya — Selyp — Lőrinci Erőmű és Nagygombos a sor­rend. Gondolok itt arra a tényre, hogy ezen az útszaka­szon igen zsúfolt a kocsi és a Nagygombosra, vagy az. erő­műbe utazó hely hiányában le­marad. Miképpen oldja meg helyzetét, amikor is szerintem elsőbbségi joggal rendelkezik, nem beszélve arról, hogy egyes utasok jogosan háborodnak fel a felesleges kiadás miatt és mind a vezetőt, mind a jegy­szedőt zavarják anélkül, hogy azok valami hibát követtek volna el. — Nem lehetne-e ezt egyszerűbben megoldani? (P. I ) Ónkiszolgáló üveg- és porcelán- szoküzlet nyílik Egerben Az egyre fejlődő szocialista kereskedelmünk újabb sikeré­ről adhatunk hírt, amikor kö­zöljük, hogy ma megnyílik Egerben a korszemen újjáépí­tett, önkiszolgáló eladási rend­szerrel működő Dobó téri üveg- és porcelánszaküzlet. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat meg­nagyobbított szaküzlete a meg­nyitás alkalmával „márkás Akik a vasutat villamosítják porcelánbemutatót és vásárt*’ rendez. A minden igényt ki­elégítő nagy árukészletből most minden háziasszony ki­egészítheti háztartási felszere­lését. Étkészletek, teás, ká­vés, likőrös, boros készletek, porcelánfigurák legkülönbö­zőbb fajtájából válogathatnak majd a vásárlók. A most nyíló üveg- és porce­lánszaküzlet méltóan sorako­zik a Kiskereskedelmi Vállalat |eddig megnyitott korszerű egri | árudái mellé. 1 L. L. ŰJ LAKÓK érkeztek a fü­zesabonyi vasútállomásra. La­kásuk igen érdekes, világos­zöldre festett, négy keréken mozgó vasúti lakókocsik ezek, külsőleg a tehervonatok zárt kocsijaira hasonlítanak. De csak külsőleg. A kocsi belseje kényelmes szoba, asztalokkal, ágyakkal, kályhákkal, villany­égőkkel felszerelve. A hosszú szerelvény, amely az egyik mellékvágányon. Füzesabony­ban horgonyt vetett, 85 em­bernek nyújt kényelmes la­kást, második otthont. Az első látásra bárki kita­lálhatja, hogy a szerelvény la­kói vasúti építőmunkások, a Villamos Felső vezetéképí tő Vállalat dolgozói. A kényel­mesen berendezett irodakocsi­ban Fajkusz Imre művezető dolgozik, s elmondja hogy ez a kis építőrészleg a budapest— miskolci vasútvonal villamos- vezetékeit készíti el. Ma, a modem technika korában a közlekedésnek is lépést kell tartania a fejlődéssel és éppen ezért vált szükségessé ennek a fontos főútvonalnak a villa­mosítása. A kis építőcsoport különben igen szép dolgokkal dicsekedhet, igen szép múltat hagyott már a háta mögött. A háború után azonnal munká­hoz láttak, ott voltak az újjá­építek között, ők építették ha­zánk első villamosvonalát Bu­dapest és Hegyeshalom között Egészen 1949-ig tartott ez a munka, s ki tudná megmon­dani, hány oszlopot állítottak fel és kötöttek össze vezetékek­kel. hány száz kilométernyi sínpár felett húzták ki a vil­lamos hálózatot. 1949-ben láttak hozzá a Bu­dapest—Miskolc közötti vasút­vonal villamosításához, 1956- ban elérkeztek Heves megyébe1 s a hatvani vasútállomásra már befutott a Kandó. Ezután hozzáláttak a további munkák­hoz. Egy évet töltöttek Vá- mosgyörkön, egy fél évet Lu­dason. most pedig itt Füzes­abonyban laknak. Igen nehéz és áldozató« munkát Végeznek ezek az em­berek. Nyár idején, a tűző napon, télen pedig csikorgó hidegben mindig künn vannak a „vonalon”, ássák a gödröket, beleállítják, majd betonozzák a hatalmas tartóoszlopokat majd a szerelő részleg kihúzza a vezetékeket. A vezetéképí­téssel jelenleg Kál és Füzes­abony között tartanak, nemso­kára elérik a füzesabonyi vasút­állomást. Munkájuk nagysá­gára jellemző adat, hogy ezer a szakaszon 1000 köbméter föl­det kell kézierővel kiemelniük és 980 köbméter betont kell bedolgozni. A vezeték hossza pedig kétszerese, mert dupla vágány fölött halad mindvé­gig. A FÜZESABONYI VASŰT- ÄLLOMÄS közelében egyéb­ként már felépült a Hatvani­hoz hasonló transzformátor al- állomás is, innen látják majd el villamos árammal a vezeté­keket. A vasút villamosítását természetesen Füzesabonytól is tovább folytatják egészen Miskolcig, sőt a tervek sze­rint 1963-ra Diósgyőrt is be­kapcsolják a hálózatba. A hosszú évek során ennél a vállalatnál is kialakult az állandó munkás törzsgárda. Az emberek többsége 9—10 éve itt dolgozik, mindannyian nagy lelkesedéssel, és odaadással végzik munkájukat. A vállalat vezetősége sokat segített a gondjaikon azzal, hogy egy motoros kocsit bocsátott ren­delkezésükre. amely minden reggel kiszállítja őket a mun­kahelyre, este pedig hazahozza ide a lakókocsikhoz. El kell még mondanunk róluk azt is, hogy mindannyian hazajáró emberek, akak a hét végén vonatra ülnek és Somogy me­gyétől kezdve a Hajdúságig hazautaznak az ország külön­böző részeibe. Heves megyei­ek is vannak közöttük, Székely András és két társa, hevesi lakosok, ők közelebb vannak otthonukhoz. Az építő részleg emberei egyébkéftt brigádokban dolgoz­nak, s a nyolc brigád legjobb­jai közé tartozik Sándor Jó- j zsef, Nagy gy. Sándor, Barna; József és Mikus József, mind- ] annyian régi munkásai már a ; távvezeték építésnek. Végül : szóljunk néhány szót arról is,, hogy ezek a lakókocsik idővel ' megszokottá, második otthon- ; ná váltak számukra Esténként ' ha a munkából hazajönnek, itt \ találnak meleget és nyugalmat ■ és kényelmes pihenést. A jól[ fűtött helyiségekben villany- | fény mellett kényelmesen ol- ] vasnak, kártyáznak, van aki ; vacsorát főz magának. Sokan ; tanulnak közülük, az általános ; iskolát végzik levelező tago- j zaton. Aki pedig szórakozni ; akar. erre is talál alkalmat. Eljárnak a helybeli moziba, ' rádió, lemezjátszó is van a la- j kókocsifcban, ezenkívül újság [ és egy-két olvasnivaló könyv , is mindig található. ÍGY ÉLNEK, ÍGY DOLGOZ­NAK a Felsővezetéképítő Vál­lalat emberei. Munkájuk nyo­mán nap mint nap egyre több villamosvezeték kerül a sínek ' fölé. amely forradalmasítja a 1 közlekedés technikáját, gyor- ] sítja az ország vérkeringését. ! S ha megyénk legfőbb vas- ; útvonalának sínéire befut ! majd a Kandó, ha gyorsab- ■ ban. kényelmesebben utazunk i és szállíthatunk, go-ndo’junk j majd akkor is a felsővezeték- [ építők szorgalmas munkájára. • Cs. I. 1 : Meggy — mag nélkül j — Auuuu — sikította el ma- igát a tudós. amint a meggyes- Ilepényben ráharapott a magra [A fájdalom nemcsak a nap­rendszer valamennyi szerény '.tagját mutatta meg csodálkozi ■szemei előtt, de egyúttal az "isteni szikra szerepét is hi- ivatott lett betölteni. Az isten, [szikra: olyan meggyfajta, .amelynek nincs magja! ' A tudós hát munkához ta­rtott, dolgozati.í éjjel és nappal [és nappal, valamint éjjel, sze- \mezett. válogatott a meggy- [szemek között, hogy arca ál- .landóan olyan volt, mintha [harci jeleket festett volna ró légy indián törzsfőnök. Kél !éven keresztül válogatott, pon­tosan kétmillió háromszázhúsz- \ezer szemet, amikor végre di- [csőült arccal és hanggal fel­sóhajthatott: — Végre... végre itt egy •meggy, amelynek nincs mag­ija ... ■ Nézte, forgatta, aztán könny- [belábadt a szeme: hogyan te- •nyéssze ki a mamélküli megy- [gyet. amikor ennek az egyet­len szemnek, a magnélküli ;meggyszemnek — nincs magja | Már csak egy mentsége voll elment a fogorvoshoz és ki­húzatta megmaradt fogait. ' \ (egri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents