Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-16 / 39. szám

2 NÉPÜJSAG I960, február 16., kedd Több mint tizenkétezer szakszervezeti tag nevében .. • — A MED03Z megyei küldöttközgyűléséről — A hosszú, fehérterítős aszta­lok mellett mintegy száz em­ber képviselte pénteken a me­gye mezőgazdasági és erdészeti dolgozóit, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszer­vezete Megyei Bizottságának, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa székházának nagytermé­ben megrendezett küldöttköz­gyűlésén. Több mint tizenkét­ezer szakszervezeti tag válasz­totta meg az elmúlt hetekben az itt jelenlevő küldötteket, hogy meghallgassák a megyei bizottság beszámolóját, hatá­rozati javaslatot fogadjanak el a további munka feladatait il­letően, s 'nevükben is döntse­nek a két évenként újra vá­lasztandó megyei választmány, a számvizsgáló bizottság, a megyei szakszervezeti, vala­mint a kongresszusi küldöttek személyével kapcsolatban. A megyei bizottság beszá­molóját Déli István elvtárs, a megyei bizottság elnöke mon­dotta el. s a szakszervezeti munka minden területével részletesen foglalkozva, meg­állapította: — Munkánkban pártunk 1959. március 6-i határozatát, a SZOT XIX. és a MEDOSZ II. kongresszusának határoza­tait vettük alapul, s az 1959. novemberi—decemberi vezető­ség újraválasztások tapasztala­taiként megállapíthatjuk, hogy a dolgozók egyre inkább látják a szakszervezet jelentőségét, annak feladatát. A taggyűlése­ken elhangzott hozzászólások bírálatok hosszú ideig irány­mutatók lesznek a megyei bi­zottság további munkájában. Az elnök ezután az új fel­adatokat tartalmazó határozati javaslatot ismertette, majd Dorkó Sándor elvtárs, a me­gyei számvizsgáló bizottság el­nöke tartotta meg beszámoló­ját a pénzügyi munkáról. A két beszámoló után a kül­döttközgyűlésen élénk vita kezdődött, amelyen tizenegyen szólaltak fel. ellenőrzés lehetőségének meg­teremtését szorgalmazta, Fe­kete Ferenc, a horti gépállo­más dolgozóinak küldötte a bi­zalmiak szerepét hangsúlyozta. Hiitter Lajos, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának dol­gozója az érdekvédelemmel foglalkozott. Vágó József, a he­vesi Mezőgazdasági Gépész­képző Szakiskola képviselője a szakemberképzés gondjairól, eredményeiről beszélt felszóla­lásában. Mudriczki János elv­társ, az SZMT elnökség képvi­selője arról szólt, hogy milyen feladatok állnak a szakszerve­zet előtt, most, amikor a me­zőgazdaság fejlődésének új, nagyszerű korszaka kezdődik. Antal Mihály, a Mátrai Erdő- gazdaság küldötte szákszerve­zeti bizottságuk munkájáról, Rózsi József a szakmai tovább­képzés hasznosságáról, Tamás László elvtárs, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztá­lyának vezetője, az új terme­lőszövetkezetek segítéséről, az öregekről való gondoskodásról szólt. Varga János elvtárs, a MEDOSZ országos elnökségé­nek titkára, az aktivisták szak­értő segítségének szükségessé­gét hangsúlyozta, dr. Balassa Gyula, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője pedig a törvényesség betartására, a Munka Törvénykönyve előírá­sainak ismeretére figyelmez­tetett. A felszólalók által elmondot­takra Deli István elvtárs vála­szolt. maid a megyei bizottság lemondott tisztségéről. Ezután került sor a megyei választmány újraválasztására, amelynek tagjai a következők lettek: Áradván József, Bakón­ál Sándor. Balogh Pál. Bartus Ferencné, Boza Ernő. Deli Ist­ván, Dorka Sándor. Fila Jó­zsef, Fekete József, Fekete Ferenc, Gacsó Lászlóné, Hut­ter Lajos, Hutka Katalin, Ke­rékgyártó László, Kozma Já­nos, Karlik Pál, Magyar Lajos- né, dr. Nemeskei Miklós, Nagy Béla, Schrankó László, Szabó Andrásné, Szalay György, Ur- bánfi Ignác, Üveges István, Vona János. Póttagok: Révai János és Szabados Zsigmond­Ezt követően a számvizsgáló bizottság, majd a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsában a MEDOSZ Megyei Bizottságát képviselő tagok megválasztá­sára került sor, utána pedig a kongresszusi küldöttekre sza­vaztak a megjelentek. A kong­resszuson ennek alapján a megye mezőgazdasági és erdé­szeti dolgozóit Hunya István, Nagy Béla, dr. Balassa Gyula, Szalay György, Boza Ernő, Deli István, Gacsó Lászlóné, Szabó Andrásné, Magyar La- josné képviselik. A MEDOSZ Megyei Bizott­ságának küldöttközgyűlése az Intemacionálé eléneklésével ért véget. (w) Tíz üzemben tartolt vizsgálatot a munkásellátási bizottság Dr. Nemeskei Miklós, a Gép­állomások Megyei Igazgatósá­gának jogásza az egyeztető bi­zottságok feladatairól, jó mű­ködésük fontosságáról beszélt. Dr. Szabó Gyula, a KÖJÁLL vezetője, a közös egészségügyi Ülést tartott a végrehajtó Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amelyen megtár­gyalták a megye termelőszö­vetkezeti mozgalmának hely­A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának megbízá­sából munkáseHátási bizottság alakult, amely az elmúlt na­pokban tíz üzem munikásellá- tásd helyzetét vizsgálta felül. Többek között vizsgálatot tar­megrei tanács bizottsága zetét és feladatait, továbbá a gépállomások megyei igazga­tóságának tájékoztató jelenté­sét a tavaszi munkákra való felkészülésről. tottak az Egri Dohánygyárban, a Faipari Vállalatnál, a Laka- tosárugyárban, az EMÁSZ eg­ri üzletigazgatóságánál, az egri Finommechanikai Válla­latnál, az Autóközlekedési Vál­lalatnál és a Gyöngyösi Ven­déglátóipari Vállalatnál. A bizottság tagjai alaposan megnézték az egyes üzemek­ben a munkaruha ellátást, a védőital- védőétel-juttatást, s az észlelt hiányosságokat, ta­pasztalatokat jelentés formá­jában a 16-án összeülő elnök­ségi ülés elé terjesztik. XXI. Ma délután Judit két órával korábban eljött a hivatalból. Forró júliusi napok kö­vetkeztek, s kihasználva ezt a szabad dél­utánt, Judittal kimentünk a Palatínusra. A villamoson Judit egészen hozzámsimult, ami persze különben is könnyen ment, mert a kocsi zsúfolva volt, mint mindig. Kéthóna­pos ismeretség után ez már igazán megen­gedhető volt. Juditot annyira hozzámnyom­ták az utasok, hogy könnyű nyári ruháján át, mintha éreztem volna szíve dobbanását. — Nyugati...! A pályaudvarnál egy rettenetes roham­mal bekerültünk végre a kocsi peronjának sarkába. Egyik kezemmel a kapaszkodót fog­tam, másik karommal Judit derekát átfog­tam. s úgy tartottam egész úton. Rám nézett. — Sokszor úgy elgondolkozol és olyankor azt hiszém, hogy nem törődsz velem... Mint­ha mindegy lenne, hogy itt vagyok mellet­ted ... Vigasztalóan húztam magamhoz: — Gyerek vagy, Judit! Hogy mondhatsz ilyent? Mióta téged ismerlek, szinte ólom­lassúsággal múlnak el a délelőtti órák. Na­gyon várom, hogy találkozzam veled, s el­hiheted, hogy napról napra jobban szeret­lek ... Igazán nem tűnt fel senkinek, hogy Judit odanyomta az arcát az enyémhez és álltunk, szótlanul, egymáshoz tapadva — mintha egyetlen testet öltöttünk volna ketten —, egé­szen a margitszigeti megállóig. Onnét gyalog mentünk a Palatínusig. Hosszú sor kígyózott a, pénztár előtt. Judit nyugodtan leülhetett volna a hűs fák alatti padok valamelyikére, de kitartott mellettem, s végig állta velem a sort, míg a jegypénztárhoz jutottunk. Köz­ben valami filmriporterek is megjelentek, filmezték a tömeget, utána bent a strandon is láttuk őket, ahogy a gyerekeket, öreg sak­kozókat, félrehúzódó ifjú párokat fotóznak. Nem hinném hogy Juditnál volt csodála­tosabb nő ezen a délutánon. Ha volt, akkor sem volt. Judit az enyém, s úgy* néztem rá, mint egy drágakőre, amellyel a sors meg­ajándékozott, s soha-soha ki nem adom a ke­zemből többé. Volt egy valami, ami miatt soha nem tudtam még csak hasonlítani sem, őt sem áz olasz Lucy-hez, sem az amerikai Hellához. A becsületessége, a tisztasága ... Eszembe sem jutott, hogy éppen én glo- rifikálom a becsületesség fogalmát, amikor éppen a becsület volt az, amelyet el- hágytam még akkor, amikór legelőször egy bórongós téli estén Jaguár tenyerébe bele­vágtam. De akkor még én is másként értelmeztem a tisztességet és a magam módján nem hit­tem, hogy valaki is követ dobhatna rám. Lucyban már felismertem — Judit jelenlété­ben és közelségében! — a kalandomőt, aki­nek immár hálójában vagyok és azt is tu­dom, hogy ebből a hálóból nem is tudok sza­badulni. Hella már más volt. Hella amerikai ügynök volt, nemzetisége is amerikai, tehát saját hazájának tesz szolgálatot veszélyes út­jaival, tetteivel. Hogy aztán az a szolgálat igazságos célt szentesít-e vagy nem, azt kár is firtatnom. Judit, mint eme bonyolult, titokkal át­Ujabb tiltakozások, tüntetések a francia atombombarobbanUis miatt PÁRIZS: (MTI) Az AP jelentése sze­rint a jobboldali francia sajtó vasárnap lelkendezve ír a szaharai atomrobbantásról. Az Algírban megjelenő Dimanche- Matin kérdően azt írja: „Soha nem látott esemény volt ha­zánk történelmében. Most már nyilvánvalóan semmi sem tart bennünket távol attól, hogy belépjünk az ..atomk'ubba” ... Ahol eldőlhet a világ sorsa”. A lap ugyanakkor kénytelen elismerni, hogy Franciaország nem nagy népszerűséget szer­zett ezzel magának. BERLIN: (ADN) A Német Béketanács vasárnap elítélte a szaharai atomrobbantást és élesen bí­rálta a francia törekvéseket támogató bonni kormányt. BONN: (ADN) A Bonner Ausenpoli- tische Korrespondenz arra mu­tat rá. hogy Adenauer kormá­nya „csendes partnerként" részt vett az első francia atom­bomba előállításában. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos nyugatnémet tőkés- csoportok érdekeltséget vállal­tak a francia atombombagyár­tásban, a bonni kormány pedig diplomáciai úton igyekezett segíteni Franciaország tervei­nek megvalósulását. HAMBURG: (UPI) A rendőrség közlése szerint Hamburgban tüntettek a francia konzulátus előtt. KAIRÓ: (ADN) A kairói meteoroló­giai intézet közölte. hogy Eszak-Afrikában a légkör ra­dioaktivitása jelentékenyen megnőtt, az Egyesült Arab Köz­társaságban elővigyá atcssági intézkedéseket tettek, hogy azonnal észlelhessék a radio­aktív anyagok esetleges jelent­kezését. DAMASZKUSZ: (Reuter): Vasárnap ezer Szí­riái diák vonult fel Damasz­kusz fő útvonalain, s tüntetett a francia atompolitika ellen, a felvonulók franciaellenes jel­szavakat kiáltoztak. NEW YORK (Reuter—DPA): A New York Herald Tribune arról ir, hogy a negyedik atomhatalom megjelenése még bonyolultab­bá teszi a már amúgy is ve­szélyesen bonyolult helyzetet Igen komolyan fenyeget annak a veszélye, hogy kisebb orszá­gok is követelik majd Fran­ciaország példáját. LONDON: Mintegy 200 tüntető gyűlt össze szombaton este Francia- ország londoni nagykövetsége előtt, hogy tiltakozzék a szá- harai atomkísérletek ellen. Az atomleszerelésért küzdő szer­vezet elnöke, Bertrand Russel és más közéleti személyiségek levelet adtak át a nagykövet­ségen. amelyet De Gaulle-nak címeztek és amely hangsúlyoz­za: „Franciaország veszélyez­teti azt az ingatag alapot, amelyre békés reményeinket építettük”. BÉCS: Szombaton tüntetés volt a bécsi francia nagykövetség előtt, a több mint 300 főnyi tö­meg „leszerelést akarunk, nem atomkísérleteket!” felkiáltás­sal vonult az épület elé. A nagykövetség egyik tisztvise­lőjének határozatot nyújtottak át, amely elítéli a szaharai kí­sérletet. Mikojan, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese, befejezte kubai lá­togatását és TASZSZ jelentés szerint szombaton éjszaka re­pülőgépen hazaindult Moszk­vába. A havannai repülőtéren bú­csúztatására megjelent Dorti- cos kubai köztársasági elnök, Fidel Castro miniszterelnök, Bonilla kereskedelmi minisz­ter és a kormány, valamint a társadalmi élet több más kép­viselője. A. I. Mikojan Kubából jövet a norvég kormány meghívá­sára vasárnap Oslóba érke­zett. Mikojant Oslóba érkezése­kor Gerhardsen norvég mi­niszterelnök üdvözölte. BELGRAD: A Borba című lap az ese­mény hírével foglalkozva, a többi között megállapítja: „Af­rika népeinek elszánt tiltako­zása ellenére a francia kor­mány könyörtelenül tört célja felé és felrobbantotta atom­bombáját, hogy így csatlakoz­zék a nagy atomklubhoz. Az egész világ egyhangúlag köve­teli: tiltsanak be mindenfajta atomkísérletet és számolják fel a termonukleáris fegyver- készleteket. WASHINGTON: Az amerikai tudósok szövet­sége megállapította, hogy Franciaország atomkísérlete csak növeli egy. az atomkísér­letek beszüntetésére vonatko­zó egyezmény mielőbbi meg­kötésinek fontosságát. A New York Times kijelen­ti : „A világ nem fogadta örönu tnel egy újabb atomfegyver­kísérlet bejelentését. A szaha­rai robbantás szükségszerűen szomorú esemény volt.” A washingtoni vezető körök érzékenyen reagáltak arra a tényre, hogy a francia robban­tást Afrikában és Ázsiában, Japánban is elítélték, nyilván­valóan féltek attól, hogy a pá­rizsi kormánynak küldött üd­vözletét ezekben az országok­ban nem jó szemmel nézték. Mikojan válaszbeszédében nagy megelégedéssel nyugtáz­ta, hogy a norvég kormány és Gerhardsen miniszterelnök meghívta őt és kíséretét. Ez annak bizonyítéka, hogy Nor­végia és a Szovjetunió kormá­nyának baráti kapcsolatai vannak és minden alkalmat felhasználnak a baráti megbe­szélésekre. Idő j árásj e leütés Változó felhőzet, több helyen eső, havaseső. A hegyeken havazás. A Dunántúlon helyenként erős nyugati-északnyugati szél. A hő­mérséklet északnyugaton kissé csökken, máshol alig változik. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet: 0—plusz 4 fok, legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet: általában mínusz 1—mínusz 4; északnyugaton mínusz 4—mínusz 7 fok között. (MTI) Mikolan elutazott Kubából — Vasárnap Oslóba érkezett HAVANNA (MTI) Anasztasz szőtt, többé-kevésbé tiszta, káoszon kívül élte a maga életét. Dolgozott, iktatta a „szigo­rúan bizalmas” iratokat, terveket, rajzokat, kimutatásokat, — s ezért kapott kétezer fo­rint fizetést, néha jutalmat is. Van egy szo­ba, összkomfortos kis lakása a Pozsonyi útón, ahol immár harmadik esztendeje él egyedül, mióta anyja meghalt. Nem volt tö­rekvő egyéniség. Elvégezte az egyetemet, de mérnöki diplomájával itt maradt az intézet­ben. Ma már az egész irattár a fejében van, s Judit ezzel pótolhatatlan munkaerővé vált. Hirtelen felugrottam. — Hideg volt...?! Judit hozott a fürdősapkájában vizet és rám öntötte. Nem is vettem észre, hogy köze­ledik, mert hanyatt fekve, szememét behúny- tam a tűző nap elől és éppen e fenti gondo­lataim lekötötték figyelmemet. Visszafeküdtünk arra a gyapjútakaróra, amelyet Judit hozott és amely bevette Judit hajának, bőrének friss illatát is. Judit moso­lyogva hajolt fölém: — Csókold le a vízcseppeket a szemem­ről ... — Azok nem is vízcseppek — feleltem halkan. — Hanem ...? — kérdezte és bájosan fél­refordította kissé fejét. — Gyöngyszemek... gyöngyszemek, egy csodálatos nagy drágakőn ... ★ Judittal sétálva tettük meg az utat hazáig. A Pozsonyi út elején beültünk egy kisebb cukrászdába és tejszínhabos fagylaltot kér­tem Judit és a magam számára is. Nagy kö­nyörgésre megengedte, hogy egy stampedli konyakot kérjek magamnak. Nem szerette az italnak még a szagát sem, s az italhoz különben is rossz emlékei fűződtek. Apja — aki mozdonyvezető volt, de anyja halála előtt éppen egy esztendővel halt meg — alkoho­lista lett öreg korára. A családi veszekedések eléggé mély nyomot hagytak egyszem lá­nyukban. s Judit irtózik attól a gondolattól, hogy férfi az ő jelenlétében esetleg többet igyék a kelleténél. „Kiábrándító...” — így mondta és én megtettem a kedvéért. A cukrászda belső helyiségében egyetlen zongorista szolgáltatott zenét, annak a né­hány párnak, akik lassú táncba fonódtak össze a tenyérnyi táncparketten. — Akarsz táncolni? — kérdezte Judit. Soha nem mondta, hogy tulajdonképpen ő szeret táncolni, hanem inkább tőlem kér­dezte meg: akarok-e? Szótalanul hajtotta vállamra a fejét. A plüssel borított kis boxokból kíváncsi tekin­tetek kísérték minden mozdulatunkat. Tu­dom, hogy Judit szépségét bámulták, szőke­ségét, s az én fekete hajamat, nyúlánk ter­metemet. Ha igaz az, hogy az ellentétek vonzzák egymást... Közhely, de talán igaz... — Nem fogom megbánni, hogy téged ho­zott utamba a sors? — súgta Judit tánc köz­ben. — Miért kérdezed? Nem válaszolt mindjárt, csak később: — Csak úgy gondolom. Azóta nyugtalan vagyok, mióta megismerkedtünk. Mindig, a nap minden percében rád gondolok, betöl­tőd egész napomat, sokszor még az éjszakái­mat is, mert nem tudok elaludni. Mindenki így van ilyenkor? Mosolyognom kellett Judit haív kérdésein: — Hát én is veled vagyok, még gondolat­ban is, de azért soha sém jutott eszembe, hogy megbánom tálán egyszer az első talál­kozásunkat ... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents