Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-16 / 39. szám
2 NÉPÜJSAG I960, február 16., kedd Több mint tizenkétezer szakszervezeti tag nevében .. • — A MED03Z megyei küldöttközgyűléséről — A hosszú, fehérterítős asztalok mellett mintegy száz ember képviselte pénteken a megye mezőgazdasági és erdészeti dolgozóit, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete Megyei Bizottságának, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházának nagytermében megrendezett küldöttközgyűlésén. Több mint tizenkétezer szakszervezeti tag választotta meg az elmúlt hetekben az itt jelenlevő küldötteket, hogy meghallgassák a megyei bizottság beszámolóját, határozati javaslatot fogadjanak el a további munka feladatait illetően, s 'nevükben is döntsenek a két évenként újra választandó megyei választmány, a számvizsgáló bizottság, a megyei szakszervezeti, valamint a kongresszusi küldöttek személyével kapcsolatban. A megyei bizottság beszámolóját Déli István elvtárs, a megyei bizottság elnöke mondotta el. s a szakszervezeti munka minden területével részletesen foglalkozva, megállapította: — Munkánkban pártunk 1959. március 6-i határozatát, a SZOT XIX. és a MEDOSZ II. kongresszusának határozatait vettük alapul, s az 1959. novemberi—decemberi vezetőség újraválasztások tapasztalataiként megállapíthatjuk, hogy a dolgozók egyre inkább látják a szakszervezet jelentőségét, annak feladatát. A taggyűléseken elhangzott hozzászólások bírálatok hosszú ideig iránymutatók lesznek a megyei bizottság további munkájában. Az elnök ezután az új feladatokat tartalmazó határozati javaslatot ismertette, majd Dorkó Sándor elvtárs, a megyei számvizsgáló bizottság elnöke tartotta meg beszámolóját a pénzügyi munkáról. A két beszámoló után a küldöttközgyűlésen élénk vita kezdődött, amelyen tizenegyen szólaltak fel. ellenőrzés lehetőségének megteremtését szorgalmazta, Fekete Ferenc, a horti gépállomás dolgozóinak küldötte a bizalmiak szerepét hangsúlyozta. Hiitter Lajos, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának dolgozója az érdekvédelemmel foglalkozott. Vágó József, a hevesi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola képviselője a szakemberképzés gondjairól, eredményeiről beszélt felszólalásában. Mudriczki János elvtárs, az SZMT elnökség képviselője arról szólt, hogy milyen feladatok állnak a szakszervezet előtt, most, amikor a mezőgazdaság fejlődésének új, nagyszerű korszaka kezdődik. Antal Mihály, a Mátrai Erdő- gazdaság küldötte szákszervezeti bizottságuk munkájáról, Rózsi József a szakmai továbbképzés hasznosságáról, Tamás László elvtárs, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, az új termelőszövetkezetek segítéséről, az öregekről való gondoskodásról szólt. Varga János elvtárs, a MEDOSZ országos elnökségének titkára, az aktivisták szakértő segítségének szükségességét hangsúlyozta, dr. Balassa Gyula, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője pedig a törvényesség betartására, a Munka Törvénykönyve előírásainak ismeretére figyelmeztetett. A felszólalók által elmondottakra Deli István elvtárs válaszolt. maid a megyei bizottság lemondott tisztségéről. Ezután került sor a megyei választmány újraválasztására, amelynek tagjai a következők lettek: Áradván József, Bakónál Sándor. Balogh Pál. Bartus Ferencné, Boza Ernő. Deli István, Dorka Sándor. Fila József, Fekete József, Fekete Ferenc, Gacsó Lászlóné, Hutter Lajos, Hutka Katalin, Kerékgyártó László, Kozma János, Karlik Pál, Magyar Lajos- né, dr. Nemeskei Miklós, Nagy Béla, Schrankó László, Szabó Andrásné, Szalay György, Ur- bánfi Ignác, Üveges István, Vona János. Póttagok: Révai János és Szabados ZsigmondEzt követően a számvizsgáló bizottság, majd a Szakszervezetek Megyei Tanácsában a MEDOSZ Megyei Bizottságát képviselő tagok megválasztására került sor, utána pedig a kongresszusi küldöttekre szavaztak a megjelentek. A kongresszuson ennek alapján a megye mezőgazdasági és erdészeti dolgozóit Hunya István, Nagy Béla, dr. Balassa Gyula, Szalay György, Boza Ernő, Deli István, Gacsó Lászlóné, Szabó Andrásné, Magyar La- josné képviselik. A MEDOSZ Megyei Bizottságának küldöttközgyűlése az Intemacionálé eléneklésével ért véget. (w) Tíz üzemben tartolt vizsgálatot a munkásellátási bizottság Dr. Nemeskei Miklós, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának jogásza az egyeztető bizottságok feladatairól, jó működésük fontosságáról beszélt. Dr. Szabó Gyula, a KÖJÁLL vezetője, a közös egészségügyi Ülést tartott a végrehajtó Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amelyen megtárgyalták a megye termelőszövetkezeti mozgalmának helyA Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának megbízásából munkáseHátási bizottság alakult, amely az elmúlt napokban tíz üzem munikásellá- tásd helyzetét vizsgálta felül. Többek között vizsgálatot tarmegrei tanács bizottsága zetét és feladatait, továbbá a gépállomások megyei igazgatóságának tájékoztató jelentését a tavaszi munkákra való felkészülésről. tottak az Egri Dohánygyárban, a Faipari Vállalatnál, a Laka- tosárugyárban, az EMÁSZ egri üzletigazgatóságánál, az egri Finommechanikai Vállalatnál, az Autóközlekedési Vállalatnál és a Gyöngyösi Vendéglátóipari Vállalatnál. A bizottság tagjai alaposan megnézték az egyes üzemekben a munkaruha ellátást, a védőital- védőétel-juttatást, s az észlelt hiányosságokat, tapasztalatokat jelentés formájában a 16-án összeülő elnökségi ülés elé terjesztik. XXI. Ma délután Judit két órával korábban eljött a hivatalból. Forró júliusi napok következtek, s kihasználva ezt a szabad délutánt, Judittal kimentünk a Palatínusra. A villamoson Judit egészen hozzámsimult, ami persze különben is könnyen ment, mert a kocsi zsúfolva volt, mint mindig. Kéthónapos ismeretség után ez már igazán megengedhető volt. Juditot annyira hozzámnyomták az utasok, hogy könnyű nyári ruháján át, mintha éreztem volna szíve dobbanását. — Nyugati...! A pályaudvarnál egy rettenetes rohammal bekerültünk végre a kocsi peronjának sarkába. Egyik kezemmel a kapaszkodót fogtam, másik karommal Judit derekát átfogtam. s úgy tartottam egész úton. Rám nézett. — Sokszor úgy elgondolkozol és olyankor azt hiszém, hogy nem törődsz velem... Mintha mindegy lenne, hogy itt vagyok melletted ... Vigasztalóan húztam magamhoz: — Gyerek vagy, Judit! Hogy mondhatsz ilyent? Mióta téged ismerlek, szinte ólomlassúsággal múlnak el a délelőtti órák. Nagyon várom, hogy találkozzam veled, s elhiheted, hogy napról napra jobban szeretlek ... Igazán nem tűnt fel senkinek, hogy Judit odanyomta az arcát az enyémhez és álltunk, szótlanul, egymáshoz tapadva — mintha egyetlen testet öltöttünk volna ketten —, egészen a margitszigeti megállóig. Onnét gyalog mentünk a Palatínusig. Hosszú sor kígyózott a, pénztár előtt. Judit nyugodtan leülhetett volna a hűs fák alatti padok valamelyikére, de kitartott mellettem, s végig állta velem a sort, míg a jegypénztárhoz jutottunk. Közben valami filmriporterek is megjelentek, filmezték a tömeget, utána bent a strandon is láttuk őket, ahogy a gyerekeket, öreg sakkozókat, félrehúzódó ifjú párokat fotóznak. Nem hinném hogy Juditnál volt csodálatosabb nő ezen a délutánon. Ha volt, akkor sem volt. Judit az enyém, s úgy* néztem rá, mint egy drágakőre, amellyel a sors megajándékozott, s soha-soha ki nem adom a kezemből többé. Volt egy valami, ami miatt soha nem tudtam még csak hasonlítani sem, őt sem áz olasz Lucy-hez, sem az amerikai Hellához. A becsületessége, a tisztasága ... Eszembe sem jutott, hogy éppen én glo- rifikálom a becsületesség fogalmát, amikor éppen a becsület volt az, amelyet el- hágytam még akkor, amikór legelőször egy bórongós téli estén Jaguár tenyerébe belevágtam. De akkor még én is másként értelmeztem a tisztességet és a magam módján nem hittem, hogy valaki is követ dobhatna rám. Lucyban már felismertem — Judit jelenlétében és közelségében! — a kalandomőt, akinek immár hálójában vagyok és azt is tudom, hogy ebből a hálóból nem is tudok szabadulni. Hella már más volt. Hella amerikai ügynök volt, nemzetisége is amerikai, tehát saját hazájának tesz szolgálatot veszélyes útjaival, tetteivel. Hogy aztán az a szolgálat igazságos célt szentesít-e vagy nem, azt kár is firtatnom. Judit, mint eme bonyolult, titokkal átUjabb tiltakozások, tüntetések a francia atombombarobbanUis miatt PÁRIZS: (MTI) Az AP jelentése szerint a jobboldali francia sajtó vasárnap lelkendezve ír a szaharai atomrobbantásról. Az Algírban megjelenő Dimanche- Matin kérdően azt írja: „Soha nem látott esemény volt hazánk történelmében. Most már nyilvánvalóan semmi sem tart bennünket távol attól, hogy belépjünk az ..atomk'ubba” ... Ahol eldőlhet a világ sorsa”. A lap ugyanakkor kénytelen elismerni, hogy Franciaország nem nagy népszerűséget szerzett ezzel magának. BERLIN: (ADN) A Német Béketanács vasárnap elítélte a szaharai atomrobbantást és élesen bírálta a francia törekvéseket támogató bonni kormányt. BONN: (ADN) A Bonner Ausenpoli- tische Korrespondenz arra mutat rá. hogy Adenauer kormánya „csendes partnerként" részt vett az első francia atombomba előállításában. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos nyugatnémet tőkés- csoportok érdekeltséget vállaltak a francia atombombagyártásban, a bonni kormány pedig diplomáciai úton igyekezett segíteni Franciaország terveinek megvalósulását. HAMBURG: (UPI) A rendőrség közlése szerint Hamburgban tüntettek a francia konzulátus előtt. KAIRÓ: (ADN) A kairói meteorológiai intézet közölte. hogy Eszak-Afrikában a légkör radioaktivitása jelentékenyen megnőtt, az Egyesült Arab Köztársaságban elővigyá atcssági intézkedéseket tettek, hogy azonnal észlelhessék a radioaktív anyagok esetleges jelentkezését. DAMASZKUSZ: (Reuter): Vasárnap ezer Szíriái diák vonult fel Damaszkusz fő útvonalain, s tüntetett a francia atompolitika ellen, a felvonulók franciaellenes jelszavakat kiáltoztak. NEW YORK (Reuter—DPA): A New York Herald Tribune arról ir, hogy a negyedik atomhatalom megjelenése még bonyolultabbá teszi a már amúgy is veszélyesen bonyolult helyzetet Igen komolyan fenyeget annak a veszélye, hogy kisebb országok is követelik majd Franciaország példáját. LONDON: Mintegy 200 tüntető gyűlt össze szombaton este Francia- ország londoni nagykövetsége előtt, hogy tiltakozzék a szá- harai atomkísérletek ellen. Az atomleszerelésért küzdő szervezet elnöke, Bertrand Russel és más közéleti személyiségek levelet adtak át a nagykövetségen. amelyet De Gaulle-nak címeztek és amely hangsúlyozza: „Franciaország veszélyezteti azt az ingatag alapot, amelyre békés reményeinket építettük”. BÉCS: Szombaton tüntetés volt a bécsi francia nagykövetség előtt, a több mint 300 főnyi tömeg „leszerelést akarunk, nem atomkísérleteket!” felkiáltással vonult az épület elé. A nagykövetség egyik tisztviselőjének határozatot nyújtottak át, amely elítéli a szaharai kísérletet. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettese, befejezte kubai látogatását és TASZSZ jelentés szerint szombaton éjszaka repülőgépen hazaindult Moszkvába. A havannai repülőtéren búcsúztatására megjelent Dorti- cos kubai köztársasági elnök, Fidel Castro miniszterelnök, Bonilla kereskedelmi miniszter és a kormány, valamint a társadalmi élet több más képviselője. A. I. Mikojan Kubából jövet a norvég kormány meghívására vasárnap Oslóba érkezett. Mikojant Oslóba érkezésekor Gerhardsen norvég miniszterelnök üdvözölte. BELGRAD: A Borba című lap az esemény hírével foglalkozva, a többi között megállapítja: „Afrika népeinek elszánt tiltakozása ellenére a francia kormány könyörtelenül tört célja felé és felrobbantotta atombombáját, hogy így csatlakozzék a nagy atomklubhoz. Az egész világ egyhangúlag követeli: tiltsanak be mindenfajta atomkísérletet és számolják fel a termonukleáris fegyver- készleteket. WASHINGTON: Az amerikai tudósok szövetsége megállapította, hogy Franciaország atomkísérlete csak növeli egy. az atomkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény mielőbbi megkötésinek fontosságát. A New York Times kijelenti : „A világ nem fogadta örönu tnel egy újabb atomfegyverkísérlet bejelentését. A szaharai robbantás szükségszerűen szomorú esemény volt.” A washingtoni vezető körök érzékenyen reagáltak arra a tényre, hogy a francia robbantást Afrikában és Ázsiában, Japánban is elítélték, nyilvánvalóan féltek attól, hogy a párizsi kormánynak küldött üdvözletét ezekben az országokban nem jó szemmel nézték. Mikojan válaszbeszédében nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy a norvég kormány és Gerhardsen miniszterelnök meghívta őt és kíséretét. Ez annak bizonyítéka, hogy Norvégia és a Szovjetunió kormányának baráti kapcsolatai vannak és minden alkalmat felhasználnak a baráti megbeszélésekre. Idő j árásj e leütés Változó felhőzet, több helyen eső, havaseső. A hegyeken havazás. A Dunántúlon helyenként erős nyugati-északnyugati szél. A hőmérséklet északnyugaton kissé csökken, máshol alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 0—plusz 4 fok, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: általában mínusz 1—mínusz 4; északnyugaton mínusz 4—mínusz 7 fok között. (MTI) Mikolan elutazott Kubából — Vasárnap Oslóba érkezett HAVANNA (MTI) Anasztasz szőtt, többé-kevésbé tiszta, káoszon kívül élte a maga életét. Dolgozott, iktatta a „szigorúan bizalmas” iratokat, terveket, rajzokat, kimutatásokat, — s ezért kapott kétezer forint fizetést, néha jutalmat is. Van egy szoba, összkomfortos kis lakása a Pozsonyi útón, ahol immár harmadik esztendeje él egyedül, mióta anyja meghalt. Nem volt törekvő egyéniség. Elvégezte az egyetemet, de mérnöki diplomájával itt maradt az intézetben. Ma már az egész irattár a fejében van, s Judit ezzel pótolhatatlan munkaerővé vált. Hirtelen felugrottam. — Hideg volt...?! Judit hozott a fürdősapkájában vizet és rám öntötte. Nem is vettem észre, hogy közeledik, mert hanyatt fekve, szememét behúny- tam a tűző nap elől és éppen e fenti gondolataim lekötötték figyelmemet. Visszafeküdtünk arra a gyapjútakaróra, amelyet Judit hozott és amely bevette Judit hajának, bőrének friss illatát is. Judit mosolyogva hajolt fölém: — Csókold le a vízcseppeket a szememről ... — Azok nem is vízcseppek — feleltem halkan. — Hanem ...? — kérdezte és bájosan félrefordította kissé fejét. — Gyöngyszemek... gyöngyszemek, egy csodálatos nagy drágakőn ... ★ Judittal sétálva tettük meg az utat hazáig. A Pozsonyi út elején beültünk egy kisebb cukrászdába és tejszínhabos fagylaltot kértem Judit és a magam számára is. Nagy könyörgésre megengedte, hogy egy stampedli konyakot kérjek magamnak. Nem szerette az italnak még a szagát sem, s az italhoz különben is rossz emlékei fűződtek. Apja — aki mozdonyvezető volt, de anyja halála előtt éppen egy esztendővel halt meg — alkoholista lett öreg korára. A családi veszekedések eléggé mély nyomot hagytak egyszem lányukban. s Judit irtózik attól a gondolattól, hogy férfi az ő jelenlétében esetleg többet igyék a kelleténél. „Kiábrándító...” — így mondta és én megtettem a kedvéért. A cukrászda belső helyiségében egyetlen zongorista szolgáltatott zenét, annak a néhány párnak, akik lassú táncba fonódtak össze a tenyérnyi táncparketten. — Akarsz táncolni? — kérdezte Judit. Soha nem mondta, hogy tulajdonképpen ő szeret táncolni, hanem inkább tőlem kérdezte meg: akarok-e? Szótalanul hajtotta vállamra a fejét. A plüssel borított kis boxokból kíváncsi tekintetek kísérték minden mozdulatunkat. Tudom, hogy Judit szépségét bámulták, szőkeségét, s az én fekete hajamat, nyúlánk termetemet. Ha igaz az, hogy az ellentétek vonzzák egymást... Közhely, de talán igaz... — Nem fogom megbánni, hogy téged hozott utamba a sors? — súgta Judit tánc közben. — Miért kérdezed? Nem válaszolt mindjárt, csak később: — Csak úgy gondolom. Azóta nyugtalan vagyok, mióta megismerkedtünk. Mindig, a nap minden percében rád gondolok, betöltőd egész napomat, sokszor még az éjszakáimat is, mert nem tudok elaludni. Mindenki így van ilyenkor? Mosolyognom kellett Judit haív kérdésein: — Hát én is veled vagyok, még gondolatban is, de azért soha sém jutott eszembe, hogy megbánom tálán egyszer az első találkozásunkat ... (Folytatjuk)
