Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-03 / 28. szám

2 FiEPÜJSÄG I960, febrníb sserda VO V I1'* I A T'' I samiivt * (»OlSOX Vi <!p^UDAP|5T/ 8lG[NS8üaS\ 6/UtC/L (&EIOXÁO) 4 Fontosabb dunai kikötők 50£Wm Közép- és Délkelet-Európa legfontosabb víziútja s 2850 kra hosszú Duna a Német Szövetségi Köztár­saságban a Fekete-erdő (Schwarzwald) keleti olda­lán két ágból ered, s Ausztria, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Jugoszlávia, Románia és Bulgária terü­leteit felfűzve, hatalmas delta torkolatot képezve a Fekete-tengerbe ömlik. Több mint száz éves törekvés, hogy a közéi 2400 bm-es szakaszon hajózható folyó partmenti államai­nak teljes szuverenitását biztosítva, a szabad hajózás elveit lerögzítsék. Az 1948-ban, Belgrádban létrehí­vott Duna Bizottság szervezeti keretei között sike­rült ezt elérni, midőn Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői között egyezmény jött létre, mely de­mokratikus rendszert teremtett a dunai hajózás kér­désében. Az egyezményhez 1959-ben Ausztria is csat­lakozott. A demokratikus elvek alapján készített egyez­mény hajózási kérdésekben nem tesz különbséget partmenti, vagy más állam között; az egyezmény eredményességét bizonyítja többek között az, hogy 1950 óta a dunai áruforgalom megkétszereződött, to­vábbá, hogy hajdani kis kikötők, mint Izmail, Ko- marno (Komárom), vagy Sztálinváros, ma már évente sokmillió tonnányi rakományt feldolgozó, korszerű kikötőkké fejlődtek. A hazánk fővárosában székelő Duna Bizottság tízéves fennállásának jubileumi ülésszaka napjaink­ban folyt; az ülésszakon a tagállamok képviselőin kívül az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának, valamint a Német Szövetségi Köztársaságnak szak­értői is részt vettek. Egy rendelet margójára Algírban az élei visszatér a rendes kerékvágásba — Párizsban v zsgálal indult egy fegyvercsempész banda eilen ALGÍR (MTI): Algírban fel­engedett a kilenenapos feszült­ség, a város keldi visszanyerni rendes képét. Az üzletek nyit- ,va vannak, folyik a közlekedés helyreállítása. Keddre virradó éiiel a hadsereg műszaki ala­kulatai és a városi útjavítók dolgoztak a baríikádók eltaka­rításán és a kövezet megjaví- ásán. Delóuvrier algériai főmegbí- ’Ott és Challe tábornok algíri 'Htonai főparancsnok hétfőn délután visszatér Algírba. Boutier ezredes. a főpa­rancsnok sajtóirodáiénak veze­tője. hétfőn egy sajtóértekezle­ten hivatalós ielen'ést közölt a január 24-j lövöldözés áldoza- ta;nak számáról. Eszerint tizen­négy csendőr meghalt. 102 meg­sebesült. a zendülők vesztesé­ge hat halott és mintegy húsz sebesült volt. PÁRIZS Lagaiüarde-ot hétfőn este a Párizsi Santé-börtönbe szállí­tották és az állam belső bizton­ságát fenyegető tevékenység vádiával állítják majd bíróság elé. A zendülők másik vezetője. Joseph Ortiz megszökött. Te­kintettél spanyol származására, feltételezik, hogy Spanyolor­szágba menekült. Harold King, a Reuter tudó­sítója megállapítja, hogy De Gaulle tábornok megerősödve került ki ebből az erőoróbábó, Megjegyzi azonban, a francia közvéleményt megdöbbentette, hogy semmiféle akciót sem in­dítottak az algériai zavargások ellen. Csodálkoznak, hogy kö­zülük eddig csak egyetlen sze­mélyt — Lagáillarde-ot tartóz­tatták le. Annál is inkább, mert időközben kiderült, hogy tényleges összeesküvés foly* nemcsak algíri, hanem párizsi személyek részvételével is. Mint az AFP jelenti, hétfőn a francia fővárosban és vidé­ken több házkutatást tartottak Egyelőre tizennyolc személyt vettek őrizetbe, köztük Chassin volt repülő tábornokot. Ezzel egyidőben vizsgálati eljárást in­dítottak Párizsban egy fegy­vercsempész banda ellen, amely Észak-Francíaországból hadianyagot szállított az algíri lázadóknak. Az összeesküvés központtá Lille-ben volt. de ki­terjedt más franciaországi vá­rosokra is. Vezetője De Mássey volt hadnagy — jelenleg tex­tilkereskedő — volt. Letartóz- tatási parancsot adtak ki elle­ne. de közben elmenekült. A lakásán végrehajtott házkuta­tás alkalmával okmányokat foglaltak le. amelyekből kide­rül. hogy a különböző jobbol­dali csoportokhoz tartozó ősz- szeesküvők gerilla-harcot akar­tak szervezni Franciaországban és tervbe vették egy „közüdv- kormárty” felállítását. Az összeesküvők között sze­repéi több volt pszt. így példá­ul Boufdóncle De Saint Salvy tábornok, a francia hadsereg volt főfelügyelője. Langlade nvusa'.ma-ott ezredes. Valéré Perreti Delia Rocca. a Cihy- kormány volt a!prefektusa. WASHINGTON Mint az AP írja. vezető ame­rikai személyiségek azt remé­lik. hóev De Gaulle-nak hama­rosan sikerülni fog végrehaj­tani az algériaiak önrendelke-r zési iogára vonatkozó program­ját. Megjegyzik azonban, hogy a jövőben óvatosabban kell célja felé haladni, hogy újabb zendülés ne következzék be. Tizenkét dolgozója van az egri MÁV Szállítmányozási Vállalatának. Valamennyien a szabadban dolgoznak, ki gép­kocsin, ki pedig lovaskocsin ra­kodómunkás. Így természete­sen, az előírt rendelet szerint a hideg idő beálltával védőruha is jár a dolgozóknak. A vatta­ruhát több évvel ezelőtt meg ;s kapták (furcsa, hogy van olyan dolgozó is. aki hat-hét év óta még nem kapott újat), azonban az 1958-as MÁV Hivatalos Lapja harmadik száma 6/a mel­lékletében megjelent rendelet szerint a meleg ruhához szőr­mesapka nem jár. Éppen e ren­delet értelmében az anyagkeze­lő. Radó István, nem is adhat­ta ki. A hivatalos lap szerint viszont a raktári munkások, akik jóval kedvezőbb körülmé­nyek között dolgoznak —meg­kaphatják a szőrmesapkát- Mint megtudtuk, a raktárban van annyi készlet, hogy a 12 dolgozónak adhatnának meleg sankát, de mert rendelet van rá. mégha azt a munkakörül­mények meg is kívánják, nem adják ki. Nem tudjuk, hogy ez a rendelet milyen szempontok figyelembevételével készül? Mert ugyan kinek is járhatna meleg saoká, ha nem éppen azoknak, akik télen is kint a hidegben dolgoznak. Beszéltünk Karanyicz József párttitkárral, Lóvási Imre szakszervezeti elnökkel, akik ugyancsak osztoztak a dolgo­zók véleményében. A pártszer-, vezet, a szakszervezeti bizottság a dolgozók nevében kérte a Miskolci MÁV Főnökséget, hogy adják meg a szőrmesap- kát a szállítmányozás dolgozói­nak is. azonban elutasító vá­laszt kaptak. A raktárkészlet­ben van sapka, más dolgozótól sem kellene elvenni, hát akkor miért e merevség? Előírja a Nagyréde község dolgozó pa­rasztsága a tél folyamáh vál­toztatott eddigi életén és ter­melőszövetkezeti községgé ala­kult. Az elmúlt ősszel a község­ben nem tudták befejezni a mélyszántást és 100 hold föld szántását a tavaszi időre ha­lasztották. Az új tsz-községben megindult a munka és január 27-én hozzáfogtak a szántás rendelet — mondják. — És fi­gyelmen kívül hagyva a dolgo­zók igényeit, a lehetőséget, nem teljesíthetik kívánságukat. Panasz volt még a vattaruha kicserélésére is. ‘Ez ügyben is érdeklődtünk és megtudtuk, hogy az utalványok már meg­vannak. csupán még a ruha nem érkezett meg. Bizonyára rövidesen megkapják a vatta­ruhát is a szállítás dolgozói, s a téli szőrmesapkáyal kapcso­latban az illetékesek éopen a dolgozók jogos kívánságait fi­gyelembe véve sürgősen intéz­kednek. Reméljük, így lesz! Kiss Béla pótlására. Két traktort küldött ki az Atkári Gépállomás a nagyrédei határba, a jövő hé­ten azonban még négy erőgép fog a munkához és rövidesen befelezik a szántást. Az új ter­melőszövetkezetek tagjai már megkezdték a melegágyak elő­készítését. A szőlőoltvány-tele- pítéshez szükséges vesszők át­vétele is folyamatban van. Nagyréde Isz-kS/ség; határában folytalják a mélyszántást Az NDK kormányának jegyzéke a nyugati hatalmakhoz BERLIN (MTI). Mint már jelentettük, a Né­met Demokratikus Köztársaság kormánya a január 28-i mi­nisztertanács határozata alap­ján jegyzékei intézett az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányához, azzal kapcsolatban, hogy to­vább folynak a bonni kormány provokációi Nyugat-Berlinben. A jegyzést a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszté­riuma útján juttatták el január 29-én a három nyugati hata­lom prágai diplomáciai képvi­selőihez. Az ADN hírügynökség most ismerteti a jegyzék tartalmát: Az NDK kormánya nyugta­lansággal állapítja meg, hogy bizonyos nyugatnémet és nyu­gat-berlini körök szembefor­dulnak a nemzetközi enyhülés, sei és meg akarják akadályoz­ni a nyugat-berlini tűzfészek megszüntetését. A bonni kor­mány bizonyos nyugat-berlini körökkel együttműködve, in­tézkedéseket tesz a nyugat­berlini kérdés megoldásának meghiúsítására és a nyugat­berlini helyzet további kiélezé­sére. Lübke. a Német Szövetségi Köztársaság elnöke a napok­ban hivatalos látogatást tett Nyugat-Berlinben; ez egyenes kihívása volt a Német Demok­ratikus Köztársaságnak,— foly­tatja jegyzék. Ez a látogatás, akárcsak a nyugatnémet szö­vetségi gyűlés 1959. október 23-án Nyugat-Berlinben meg­tartott ülésszaka az „oszthatat­lan Németország kuratóriumá­nak” november végi nyugat­berlini ülése és Adenauer kan­cellár januári látogatása pro­vokációs lépés volt. Adenauer- nek a nyugat-berlini törvény- hatósági gyűlése i tett kijelen­tései elárulják, hogy a bonni kormány tulajdonképpen meg akarja semmisíteni a genfi kül­ügyminiszteri értekezleten a nyugat-berlini kérdésben lét­rejött közeledést és meg akar­ja akadályozni a kérdés ked­vező megoldására irányuló to­vábbi lépéseket. A jegyzék hangsúlyozza: a Nyugat-Berlin ..frontváros“ jel­legének fenntartására irányuló politika folytatása rontja a kö­zelgő kelet—nyugati tárgyalá­sok sikerének kilátásait, és ve- szede’mes következményekkel járhat a békére, a népek biz­tonságára nézve. A bonni kor­mány Kyugat-Berlint érintő törvénytelen lépései máris fo­kozták a feszültséget és a nyu­gat-berlini rendellenes helyzet­ből fakadó veszélyt. Az NDK kormánya teljes határozottsággal síkra száll az ellen, hogy tovább folyjanak a bonni kormány provokációi Nyugat-Berlinben és kijelenti, hogy a továbbiakban nem ma­radhat közömbös e provoká­ciókkal szemben — fejeződik be a jegyzék. (MTI) Idő járás jelentés Párás, hideg idő. Többfelé köd« Legfeljebb egy-két helyen hószal- lingózás. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: mí­nusz 5 fok körül, várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 10—15 fok között. X. Átöltöztem és lementeni a bárba. Bár na­gyon fáradt voltam, de úgysem tudtam volna aludni, tekintettel az elkövetkezendő napokra. Azt az izgalmat — amelyet ma éreztem — csak konyakkal tudom némileg lokalizálni. A bárban valami argentin vendégzenekar ját­szott meglehetősen vadul. Félliteres palacko­zott konyakot kértem. Nem sokkal később, hogy helyet foglaltam, éreztem, hogy valaki — Valamelyik asztaltól — figyel. Általános em­beri tulajdonság ez, bál- nem tudom mi vált­ja ki az emberből ezt a reflexet, mindenesetre érdékes. Oldalt pillantottam s felisröértem Grétit egy idősebb kopaszodó férfi társaságában. A férfi a pincérrel tárgyalt, így aztán Gréti nyu­godtan rámszegezhette tekintetét addig, míg pillantásunk végül is találkozott. Jobb karjá­val könyökölt az asztalon, kezében cigaretta parázslóit. Amikor a cigarettát a szájához emelte, tenyerével mintha arcát legyezte vol­na. A cigaretta ide-oda cikkázott piros csíkot képezve. Amikor Gréti ezt másodszor is meg­ismételte, tudtam, hogy nem véletlen játék ez, hanem jelzés, hogy maradják a helyemen, ne ismerjem fel. BŐS- :antött kissé a dolog. Attól tartottam, hogy Gréti ezzel a konspirációval csak „hiva­talossá” nyilvánítja ittlétét ezzel az idegen férfivel, aki esetleg szeretője. Hiába tagad­nám, féltékennyé tett, de a józan ész mégis­csak más magyarázatot adott. Ha egyszerű ta­lálkáról lenne szó, Gíéti semmi esetre asm jönne kedvesével éppen az Európába, ahol —■ s ezt ő nagyon jól tudja — megszálltam, sőt azt is tudja, hogy estéimet — kivéve mikor vele együtt vagyok — itt a bárban szoktam tölteni. Egymagámban ültem hát az asztalnál, de nem sokáig. Kisestélyibe bújtatott bájos, szőke teremtés k-'rt helyet az asztalomnál s mindjárt közölte velem, hogy hajlandó velem együtt unatkozni, amennyiben nincs ellené kifogásom. — Tácolhatunk is, ha kívánja, uram! — mondotta kedvesen mosolyogva. A pincér poharat hozott, megtöltöttem a lánynak s az asztalok között átvágtuk magun­kat a táncparkettre. Ebben a pillanatban Gréti szólt valamit az idős férfinek, aki bocsántkérő- en mosolygott, majd ők is táncoltak. Gréti — a férfi válla fölött gúnyos grimaszokat vágott, közben pillantása végigsiklott táncpartnernő­mön. Hiúságomba!: jólesett ez a kis finom félté­kenység, amelyet kiolvastam Gréti szeméből. Amikor vagy félkar távolságnyira táncoltam Grétitől, — hangosan, hogy Gréti is hallja, azt mondtam a lánynak: — Azt hiszem fönt a szobámban is elfo­gyaszthatnánk azt az üveg konyakót..: Mindjárt ezután karonragadtam a lányt, és szóltam a pincérhók, hogy a konyakot küld je fel hozzám és megindultunk a kijárat felé. Még egy pohár italt sem fogyasztottam el a lány társaságában, amikor a liftboy kopogott és közölte, hogy a hölgyet várják lent a hall­bán; — Engem? .;. — kérdezte csodálkozva a lány és hol rám, hol a küldöncre néfcett. — Valószínű önt, asszonyom ... felelte a liftboy. Amikor a lány elment, hangosan elnevet­tem magam. Tudtam, hogy már nem jön vissza. Nem is jött. Gréti nem végez felmunkát... ★ Elaludtam. Jaguar másnap este jelentkezett a kocsival. Két bőröndre való holmimat levitettem a boyjal, kifizettem a szállodát s elindultunk. Ütközben csak néhány szót váltottam Ja­guárral. Nem szívleltem ezt az embert azóta, hogy megtudtam, részese volt az én „pszicho­lógiai“ próbatételemnek ott a parkban, ami­kor olyan csúnyán megvertek. Különben is gondolataim egészen másutt kalandoztak. Visz- szatérek-e még egyszer a Hotel Európába? Amelyhez annyi kellemetlen, de annyi 6zép emlékem fűződik? Kitől féltem? Pontosan nem is tudnám meghatározni Mit is mondott Gréti néhány héttel ezelőtt? „Ezek. nem sokat teketóriáznak az ember­rel ...” Pedig Gréti közel sém ismerte a ma­gyarországi állapotokat úgy mint én. Ismer­tem azt az ádáz sajtócsatát, amely immár évek óta zajlik Nyugat és Magyarország kö­zölt. Otthon győzködnek az ötéves tervvel, minden erőt arra összpontosítanak s aki a terv végrehajtása elé egy szalmaszálat tesz, azt egyszerűen elsöprlK az útból. Gondolha­tom, hogy nem várnak tárt karokkal, mert könnyen lehet —a fejemmel játszóm. Marseille- ben Jules Lenóir őrnagy többször tétt cél­zást arra, hogy egyes futárok nem tértek visz- szá, lebuktak, semmi hír róluk. Az Államvé­delmi Hatóság legalább úgy felkészült „fogad­tatásunkra”, mint ahogy minket előkészítettek Marséille-ben a futárszolgálatra. Amikor megérkeztéin Grétihez. idegessé­gem elmúlt. Felcipeltem a bőröndömet. Jaguár várt lent a kocsiban. Gréti komoly arccal fogadott: — Most minid járt indulnotok kell, hógy hajnalban, de még szürkület előtt Agfalváía érhess. Közölte velem, hogy Ágfalva mellett —• Brennbergbányánál hajnali háromnegyed négykor vár rám egy magyar férfi. „Buda­pest” lesz a jelszó. A férfi átvezet engem a határon, s amikor elválok tőle, adjak át neki háromszáz forintot. — Ebből a borítékból vedd ki a pénzt, a háromszázon kívül még kétezer forint van benne. Elég lesz szűkén arra a másfél hétre, amíg Magyarországon tartózkodsz. — Mit kell tennem? — kérdeztem türel­metlenül. — Először is átöltözöl. Tetőtől-talpig más ruhába, cipőbe kell öltöznöd. Ezek a holmi.'. Magyaroszágról valók ... A másik szobában Gréti már kikészítette a ruhákat. Típusruha volt, a zakó nyakrészén látható volt a cégjelzés: „Magyar Divatcsarnok, Buda­pest”. Bakancsot húztam s Gréti adott még egy vízhatlan, — linóleumhoz hasonló anyag­ból készült — barna színű eső-köpenyt is. Gréti ezután meghatározta feladatomat. Agfalván ettől a férfitől — aki átemel a ka­pun — kapók egy kerékpárt. Ezzel kell be­mennem Sopronba. Nem lesz feltűnő, nteit ebből a községből valóságos karaván. indul hajnalban be Sopronba, az üzemekbe és hiva­tal oka. Sopronban aztán ... Közel egy óra hosszat tárgyaltam Grétivel, majd elbúcsúztunk. — Vigyázzatok, mert a hó elolvadt, a sár­ban megmaradnak a nyomok... — kötötte leikémre a lány. Az ajtóbah átöleltem, éreztem, hogy Gíéti remeg. Félt engem. De egy szóval sent árulta el érzelmeit. Gréti mindig komoly volt, arrtl- kör „hivatalos” ügyeink Voltak. — Ne felejtsd el: legfontosabb bázisod Pécs lesz és Budapest...! 1— mondottá még, aztán leszaladtam a lépcsőn. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents