Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-12 / 36. szám

1960. február 12., péntek

NÉPÜJSÁG

5

Szép cipők műhelyében

A pétervásári járási Vöröskereszt

munkájáról

FÜZESABONYBAN, a Rákóczi út végén egyszerű, kis falusi lakásban foglal helyet a helybeli Cipész Ktsz központi üzeme. Az első látásra nem is tűnik egyébnek egy egyszerű, kis, falusi cipészműhe ynél, s aki e'halad előtte, nem is gondolja, milyen termelőmunka folyik itt hány száz és hány ezer szebbnél szebb kisipari készáru kerül innen az egri cipőboltokba.

A szövetkezés gondolata éppen 10 éve született meg néhány füzesabonyi cipész kisiparos agyában, s ebből a 10 év előtti, kezdetleges társulásból ma már jelentős üzem jött létre.

Dobat József, a szövetkezet elnöke tájékoztatóul elmondja, hogy 45 termelőmunkással és négy vidéki részleggel dolgoznak a környék lakosságának és a vásárlóközönség nagy megelégedésére. Fejlődésükre jellemző, hogy 1958-ban másfél, a múlt évben pedig két és félmillió forint volt a terme’és értéke. A központi raktárban — ahonnan a nyersanyagellátás történik — mintegy 200 ezer forint értékű készlet hever. Kaptafák, talp- és bélésbőrök, sarokvasak, zsinegek és bőrfestékek egész halmaza sorakozik itt a polcokon, hogy a szorgos kezek munkája nyomán férficipő, női szandál és sok egyéb lábbeli váljék belőlük.

A látogatás során azt is megtudjuk, hogy a szövetkezet egy javító- és egy készárutermelő részlegből áll. A javi tórészlegnél nyolc ember dolgozik, munkájuk méreteire jellemző, hogy havonként átlag 800 pár cipő fejelését és talpalását végzik el. Az esős őszi hónapok beállta óta ugyancsak megszaporodott a munkájuk és több mint 3 ezer pár lábbelit javították meg a környék lakosságának.

SOKKAL ÉRDEKESEBB és nagyszerűbb a készárutermelők munkája, amelyből egy kis ízelítőt is kaptunk rövid látogatásunk folyamán. Az udvar végén levő kis műhe’yben hat ember dolgozik, ők készítik a szép kivitelű, kiskérgű. úgynevezett kaliforniai női szandálokat fehér és bordó színekben. A munkafolyamat szalagszerűen halad, s azzal kezdődik, hogy Nagy Béla ipari tanuló kaptafára húzza a felsőrészt. Mire azután az új cipő Tóth Sándor és Kovács János kezeihez érkezik, akkorra már csak az utolsó simításokat kell rajta elvégezni. A hat ember napi termelése: tíz pár női szandál.

A másik műhelyben a bőrszabászok. a feisőrészkészítők dolgoznak, itt készítik elő az anyagot a többiek munkájához. A legelső munkapadnál Kovács Bajos fehér marhabox bőrből szabja ki a felsőrész- mintákat, Mudrik Tibor pedig művészi ügyességgel tervezi, állítja össze az egyes darabokat. Az anyag ezután a felsőrészkészítőhöz kerül. Korsós Mária ipari tanuló, Mlinkó Sarolta és Cseh Sándorné ügyesen varrogatják össze gépeiken a kiszabott bőrdarabokat és máris elkészült a felsőrész.

Ellátogattunk még a nagy műhelybe, ahol a szép formájú, női körömcipők, a gojzer- varrású férfi félcipők és a divatos, nyújtott orrú, úgynevezett átvarrott cipők készülnek. A bonyolult munkafolyamat Rektori Györgyhé munkapadjánál ér véget, ö már csak az utolsó simításokat végzi el, fényezi. újságpapírral kitömi és csomagolja a készárukat. Havonta átlag 5—600 pár női és mintegy 700 pár férficipő indul innen útjára az egri nagykereskedelmi lerakatokba, — majd innen a cipőüzletekbe.

SZÓLJUNK MÉG néhány szót arról is, mi segíti, illetve milyen körülmények akadályozzák ennek a lelkes kis közösségnek a munkáját.

— Igein nagy segítségünkre van patronáló üzemünk, a Budapesti Lendület Ktsz. amely kizárólag exportra dolgozik és ellát bennünket jó anyaggal — mondja a szövetkezet elnöke. — Az anyagellátásra egyébként nincs nagy panaszunk, legfeljebb annyi, hogy többször másodosztályú bőrt is kapunk, és ebben az esetben a kész cipők kis része, bőrhiba miatt, a 2-es minőségbei kerül. Ez természetesen leértékelt árúként jut el a kereskedelemhez. ,

Sokkal nagyobb panasz azonban a helyiséghiány. A szövetkezet fejlődése során túlnőtt a kis falusi ház négy falán és minden műhelyben igen zsúfoltan vannak az emberek. Az egyik műhelyt gazdasági épületből alakították át, ezenkívül nincs az épü’etben ipari áram és a meglevő gépeiket sem tudjál, üzemeltetni. Valóban elgondolkoztató ez a helyzet. A modern technika korszakában kézierővel dolgozik itt 45 ember, mert a megfelelő helyiség hiánya erre kárhoztatja őket.

— Pedig tehetne megoldást találni — mondja Dobai elvtárs —, s ennek a segítségnek több módja is lenne. Mindenekelőtt az ÁVESZ segíthetne azzal, ha az ipari áramot bevezetné. Üj üzemház építésévéi is lehetne kísérletezni, de a szövetkezet vezetősége sokkal célszerűbbnek ta’á'ná. ha a műhellyel szemben levő házat megvásárolnák. Ebben igen sok helyiség van, és az ipari áram is be van kötve. Természetesen ehhez a megyei KISZÖV vezetőitől is nagyobb segítséget várnak. Nem kétséges, hogy az új helyiség megvásárlása megoldaná nehézségeiket, s a gépek üzemeltetésével pedig jelentősen nőne a munka termelékenysége.

BÜCSÜZÓUL ANNAK a reményünknek adhatunk kifejezést, hogy a közeljövőben minden bizonnyal megoldódik ez a nehéz gordiuszi csomó, tovább fejlődik és virágzik a cipészszövetkezet és ezután is sok ezer pár szép cipőt készít majd a vásárlóközönség számára.

(Cs. I.)

HA MÉRLEGRE tesszük a pétervásári járás Vöröskereszt szervezetének 1959-ben végzett munkáját. megállapíthatjuk, hogy a Vöröskereszt — mint demokratikus tömegszervezet — igyekezett tevékenységét mindenkor politikai tartalommal. emberi segíteni akarással átitatni.

De tartozunk az igazságnak annyival, hogy őszintén megmondjuk. ez még nem sikerült minden területen úgy. ahogyan azt szerettük volna. Az elkövetkezendő időben azon leszünk. hogy munkánkat ezen a téren is a lehető legjobban megjavítsuk.

Különösképpen kiemelkedő munkát végez özv. Benkő Gyuláné. Benkőné járási vezető védőnő, rendkívül sokat tett a különböző egészségügyi tanfolyamok megszervezésénél és az előadók biztosításában.

Vagy említhetnénk dr. Körösit Bajoet, aki mint járási Állami Közegészségügyi Felügyelő dolgozik. Óriási elfoglaltsága mellett is szakít időt arra, hogy a Vöröskeresztnek segítsen. Legutóbb például Ivádon és Váraszón tartott fel- világosító előadásokat.

Tóth Margit, istenmezei i védőnő. aki a járási vezetőségben mint kiképzési felelős — amellett, hogy úgyszólván minden társadalmi munkából kiveszi a részét — a Vöröskeresztben is az egyik legjobb aktíva. Istenmezején az ifjú vöröskeresztesek részére ifjú egészségőr tanfolyamot, a felnőttek részére pedig házibeteg ápolási tanfolyamot tart.

Az őszi taggyűléseket alapszervezeteink 86 százalékánál megtartották.

A TAGGYŰLÉSEKEN való részvétel átlagban 95 százalék volt. azonban voltak olyan taggyűlések is — mint például Istenmezején. ahol a tagságon kívül még igen sok vendég is megjelent.

A taggyűlések Igen színvonalasak voltak, mivel legtöbb heIven filmvetítéssel és egészségügyi előadással voltak egybekötve.

Emelte a taggyűlések tekintélyét, hogy azokon a községi vezetők és a körzeti orvosok általában részt vettek és jó tanácsaikkal igen nagy segítséget nyújtottak a vöröskeresztes tagságnak.

Az 1959—60. évi oktatási tervet a járási vezetőség megtárgyalta és jóváhagyta.

Természetesen, a fő hangsúly azon volt, hogy az egészségügyi állomásokhoz kellő számú aktívát képezzünk ki Ezért túlnyomórészt az egészségvédelemre kész tanfolyamok beindítását szorgalmaztuk.

A tanfolyamok megszervezésénél igen sok segítséget kapunk a községi vezetőktől. Például Mátraderecskén, ahol kérésünk alapján a tanácselnök elvtárs. és a párttitkár elvtárs a Vöröskereszt rendelkezésére

bocsátotta a párthelyiséget • tanfolyam tartamára, mivel más megfelelő helyiség ehhez nem volt.

Propagandamunkánk 1959 második felében fellendült, elsősorban az egészségügyi kis- filmek vetítése folytán. Rövid vár hónap alatt több mint huszonegy alkalommal vetített tünk filmeket.

A VÖRÖSKERESZT kapcsolata a járás: egészségügyi csoporttal, valamint a körzeti orvosokkal jó. Aktíváink a védőoltásoknál. különféle szűréseknél segítenek. Az elmúlt évben járásunkban négy községben (Istenmezeje, Egerbocs, Mátraderecske és Ivád) végeztek tbc-szűréseket.

Az őszi Sabin-féle gyermekbénulás elleni védőoltásoknál minden községben három-négy aktíva segített a körzeti orvosoknak.

Recsken például kiemelkedő munkát végeztek az oltásoknál Ivicz Istvánná, Pócs Józsefnél Fekete Józsefné és Gál Sándorné aktívák.

Vöröskereszt szervezetek tagjai azonban bekapcsolódnak a közegészségügyi munkába is. Istenmezején és Váraszón rendszeresen végeznek közegészség- ügyi ellenőrzéseket. Istenmezején kiemelkedő ezen a téren Vtasi B. István, aki rendszeresen látogatja a hentesüzletek vegyesboltokat, stb. és felhívja a boltvezetők figyelmét az esetleges közegészségügyi hiányosságokra.

ANNAK ELLENÉRE, hogy munkánkban még komolyabb hiányosságok is felmerülnek* mégis meg kell állapítanunk* hogy a Vöröskereszt tagjai, az aktívák és vezetők az elmúlt évben is egyöntetűen, felelősségteljesen dolgoztak, amit az itt felsoroltak is igazolnak.

Mészáros Albert járási titkár.

Villáminterjú Mátrafüreden

Akkor érkezett, az én buszom pedig már szinte indulóban volt. Hát ez most valóban egyperces interjú lesz: már írom is a nevet, Pongrácz Li- p ót, a mátrafüredi Mátra Étterem üzletvezetője ...

— Milyen a forgalom?

— Az 1958. évi for*

dalomnak a kétszeresét értük el tavaly. Naponta, az idény alatt, három-négyszáz ebédet adtunk el...

<— Hogyan érték el?

— Gondolom: a nagy választékkal, a kulturált kiszolgálással, s azzal, hogy végre van egy jó zenekarunk.

— Milyen beruházásuk lesz az idén?

— Semmi. Ennek ellenére a napi ebédfogyasztást fel akarjuk emelni ötszáz adagra. ígérték

ugyanis, hogy motelt állítanak fel az étterem közelében és sátortábort,..

■— Távolabbi terv?

•— Korszerű éttermet szeretnénk építtetni, reprezentatívat, meg szállodát. i— És ezt lebontják?

Óh, nem! Nagyon megfelel majd személyzeti lakásoknak és raktáraknak...

Gyöngyös felé indul a busz...

Na, minden jót.

— szó —

iooooocooocoooocooococcxxxxx>oc<xxxxxxx>ooooock>ooo<xxxxDoocxxxx^

ü

NAüORNÉ AGYA közvetlenül az ajtó mellett Volt a sarokban. Mintha nem is beteg lenne, hanem felügyelő. Nappal sohasem feküdt, széles rózsaszín hátát a feltornyozott párnáknak vetette. Szidta a nyögdécselőket. tréfálkozott és közben vastag karját rá-ráejtette a fehér lenhuzatba bújtatott pokrócra. Derűsen fogadta az injekciókat és ha mindennap vizsgálták is, nem volt beteg.

Csak akkor némult el, fordult a fal felé, amikor a látogatás ideje közeledett. A lányának, aki rendszerint jó illatú, több- emeletes ételhordóval járt be. úgy kellett felrázni, pedig nem is aludt. Sokszor meg- megrebbent a pillája. Tetette magát: őt nem érdeklik a látogatók. Jönnek vagy sem, mindegy.

Éjszaka azonban gyakran 6Úgdolózott a szomszédjával. Vérszegény kis nő feküdt mellette. akinek hóka homoka világított a gyérfényű kórteremben. Az asszonyka gyakran sírt. Neki nem lehet gyereke és az ura, aki még szereti, egyszer majd megcsalja. Ám a fájdalmának is alig volt hangja. Nádorné ilyenkor átnyújtotta vaskos karját, megsimogatta a kis szomszéd gyengeszálú haját.

— Ne higgye, lelkem, hogy csak maga szenved. Mindenkinek megvan a keresztje;

— Az asszony, ha beteg, akkor is szereti a pletykát.

A kórterem lakói hamarosan találgatni kezdték, miért csak a leánya látogatja Nádomét. özvegy talán, vagy elhagyta az ura? Ha kiment sétálni a hosszú klórszagú folyosóra és váratlanul tért vissza, rendszerint hallott még valami susmo. gást. Ilyenkor a szokottnál is hangosabb volt, sorra szedte az összes híreket, amit a folyosón megtudott.

Aztán köze Igeit a látogatás ideje és Nádorné a fal felé fordult: aludt, meg-megrezdülő szempillával.

Y ASÁRNAP DÉLUTÁN,

’ mikor a kórház leginkább egy vurslihoz hasonlított, a rózsaszín asszonynak is két látogatója jött. Az éthordóval érkező lány mögött ugyanis sűrű, kis fekete emberke ballagott. Őszülő fejét előre szegte, mintha az ünneplő mellényén akarná megszámolni a gombokat. Zavartan körülpislogott, aztán hirtelen előrehajolt, s megcsókolta a falnak fordult asszony kerek könyökét. Ná- dorné hátrapillantott, s mint aki álmából ébred, zsörtölődő hangon meg-megkérdezte:

— Mi az, te is idetaláltál?

— Sok dolgom volt a héten ... restellkedett az ember.

— Jobb lett volna, ha most is azt csinálod.

— Ugyan anyukám:;: — ne légy ilyen ingerült.

Nádorné két kezét a takaróra fektette, s félig lehunyt pillája alól figyelte a férfit.

A zömök ember egy darabig állta ezt a tekintetet, aztán elfordult, mintha az ablak elé nyúló kopasz, őszi gallyak ra;- zait akarná megfejteni.

Kínosan hosszú volt a látogatási idő. Néhány közönybe hulló félmondat, s közben fájó hallgatás. Az ember feje megrezdült, ökölbezárt kezét felemelte. Látszott, mondani akar valami nagyot, igazat. Az asszony kémlelő tekintete azonban beléfojtotta a szót. Végül, amikor a fehér bóbitás nővérke beszólt már. hogy köszönjük a látogatást, az ember hirtelen előredőlt, majdnem ráhárult Nádorné karjára. Rekedten dadogta:

— Anyukám, én ígérem, én komolyan mondom. Most az egyszer bízzál bennem..;

— Jó, jó. eredj, — szól csendesen az asszony, és hangja teli volt nem titkolt szomorúsággal.

— Amikor elmentek vendégei, magára vette fekete pongyoláját, és kiült a folyosóvégi padra. Hagyta a kórterem lakóit nyugodtan pletykálkodni. Annyira leragadt a helyére, hogy az éjszakás nővérnek kellett bezavarnia.

A VÉRSZEGÉNY asszony- ■í*p ka ébren, volt még. Öt is felizgatta a látogatás, mivel a férje két teljes órán át ott ült hűségesen az ágya mellett az alacsony hokedlin és még cigarettázni sem ment ki, ami csakugyan nagy szó egy ilyen erős dohányosnál.

— Meggyógyulok. Nádorné. Érzem, hamarosan hazamehetek — mondta nem titkolt remegéssel. s fehér homlokáról most még az erek is eltűntek. — Nagyon izgatott vagyok, elhiheti.

— Én is — vallotta be szárazon a másik asszony. Leült az ágy szélére és mint aki beletörődött a sa’át gyengeségébe. kiadta magát a szomszédnak.

— Látta... Itt volt ma az uram...

— Fess ember — szól közbe hízel'kedőn a sápadt;

— Szerencsétlen ember. Nagyon szerencsétlen. — Fájón koppantak a szavak. — Betegebb szegény, mint én.

Ezután már kéretlenül, szenvtelen hangon előadta Nádamé a kór mibenlétét.

— Tudja, kedves, a mi házasságunk nagy boldogL gal kezdődött. Az anyáméknál laktunk falun, és Ferenc jó volt hozzám. Ü gyes kezű iparos volt, s szépen keresett. Együtt határoztuk el, hogy beköltözünk Egerbe. Akkor már útban volt a lányom. Saját otthont akartunk teremteni. Lakást béreltünk és egy kis műhelyt is.

Aztán én bejöttem szülni a kórházba. Ferenc elkísért. Borravalót adott a portásnak, hogy a közelben várakozhasson. Két teljes napon át itt tanyázott, várta, hogy mi lesz. Néha be-besurrant hozzám, citromot hozott, csokoládét. Megnyugtatott, hogy ne féljek. Az ápolónők végül már seprűvel kergették és mindenki őt kacagta.

A SST AN MEGLETT a kis- lány és az én emberem nagy boldogan kitámolygott a Szent Vincéből. Ment egyenesen a cimboráihoz. Elkezdődött a nagy mutatás. Bejártak az összes vendéglőket. Húzta a cigány, még pezsgőt, is bon+oí- tak a Koronában. Másnap spiccesen jött be hozzám, de egy nagy csokor kardvirágot hozott.

Nádorné lerúgta a papucsát és végigdőlt az ágyon. Vállár a vasszegélyhez támasztotta és annyira előrehajolt, hogy lehelete elért a sápadt asz- szonykáig:

— Én még egv hétig benn voltam a kórházban. Ferenc meg tovább folytatta a mulatozást. Előfordult, hogy még a látogatást is kihagyta. Amikor újra eljött, megszidtam érte és ő pirult, mint egy kamasz gyerek.

Taxival vitt haza és első nap nagyon Kedves volt. de aztá: megint csak elkezdődött az ünneplés. Talán az idegfeszültség miatt, vagy mert rákapott az ital ízére. Én gyenge voltam még és ölültem, ha a gyereket el tudtam látni. Nagy rendetlenség volt nálunk és meleg ételt ritkán főztem.

Egy este a szokottnál Is részegebben jött haza és patáliát csinált a koszt miatt. Amikor én vissza mertem szólni, pofoncsapott.

Egész éjszaka sírtam. Reggel Korán keltem és csomagolni kezdtem a magam holmiját, meg a gyerekét. Megyek anyámékhoz. Felébredt a zajra. Véres szemmel rámbámult az ágyból, aztán látva mit csinálok, felpattant. Vallatóra fogott, mire készülök. Előbb veszekedett. majd megtört, sírt és megesküdött a gyerek életére, hogy többé egy korty szeszt sem vesz a szájába. Újra szépen élünK, csak felejtsem el, ami történt. Azt hittem, elég volt neki ez a lecke és tiszta szívvel megbocsátottam. Ám minek szépítsem, újra berúgott, újra megvert és reggel ismét rimánkodott. Nem én vagyok az első asszony, aki ilyen sorsra jutott. Magam sem tudom. hogyan törtem meg, de a végén már természetes volt, hogy minden héten legalább egyszer kikapok.

T GY MENT EZ, majd tíz esztendeig. A lányom lassan növekedett és hálát adtam az Istennek, hogy legalább őt nem bántja. Erre sem kellett soká várni. Egy vasárnap este — sose felejtem el — éppen a szekrény előtt álltam, és a gyerek ruháját akartam fogasra tenni, amikor váratlanul betámolygott Ferenc. A kislány a házi feladatát befe!ez- ve. az asztalnál pakolászott.

— Hát te miért nem alszol. — böffent nagyot Ferenc és feleletet sem várva, lekent egy nagyot a gyereknek.

Először teljesen elKábultam. de aztán olyan lettem, mint a fúria. Levágtam a kezemből a

rongyot és a ruhafogassal nekirontottam. Az arcát az flső ütéstől elborította a vér. Négy. kézlábra esett, én meg tovább vertem, a hátát, a nyakát. Addig csépeltem, amíg be nem mászott az ágy alá. Ott nyüszített még vagy egy óra hosz- szat, aztán elaludt. Hangosan horkolt, ahogyan a részegek szoktak.

A kislányom reszketett, mint a nyárfalevél. Hozzám bújt és egyre faggatott: anyu, most mi lesz? Én nyugodt voltam. Tisztának éreztem magamat. Megvédtem a gyermekemet, a gyermekét — tőle. Csak azon csodálkoztam, hogyan nem jutott eszembe visszaütni kerek tíz esztendőn keresztül.

Másnap reggel észrevétlenül szökött el Ferenc: szégyellte magát. Este sem említette a2 összecsapást.

Ettől kezdve, mintha egy kicsit fegyelmezte volna magát* Ha részegen jött haza és kötekedni Kezdett, rendszerint elég volt kézbevenni a vállfát* Ritkán fajult a dolog odáig* hogy meg kellett vernem. Mert azóta én verem őt. Ügy ám!

Nádorné hátra fordult. Szemét az utcai lámpáktól sejtelmesen megvilágított mennyezetre függesztette.

Hosszú hallgatás után a sápadt nő megkérdezte.

— De miért nem hagyta el őt, ha ilyen csúnyán élnek.

A FELELET OLYAN halk

■*"* volt. hogy a vézna asz- szonyka nem tudta, halluci- nál-e, vagy sem.

— Szeretem. Még mindig. * * Nagyon jó volt hozzám "alaha*

Később, mikor már azt lehetett hinni, hogy újra kulcsra zárta titkát a vastagkarú asszony, újra megszólalt.

— Most megígérte ... Itt a kórházban ... Hátha isikerül;

A túlsó sarokban álmában felnyögött egy beteg. Az éjjeli nővér bekukkantott a kórterembe, aztán látván, hogy minden rendben van. halkan betette az ajtót.

Solymár József