Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

6 népújság I960, február kedd Barátságos labdarúgó-mérkőzések Gyöngyösi Spartacus— Egri Spartacus 2:1 (2:0) Gyöngyös, 700 néző. V.: Paróczai. Gyöngyös: Csaba — Túri, Farkas, Rozgonyi — Bánhidi, Bujalka — Pó- czik. Treiber, Alaxai, Baranyi, Kiss. Eger: Boros — Szántó, Bóta, Nagyszalóki - Somodé, Polonkai — Nagy II.. Pók, Szabó, Árvái, Nagy I. Hatalmas hóesés, és 700 főnyi lel­kes szurkológárda várta a pályára lépő csapatokat.. Rögtön a hazai csapat vette át a játék irányítását, Alaxai jó helyzetbe került, de lö­vése elakadt a nagy sárban. Az 5. percben Alaxai kicselezte a kifutó kapust is, de Bóta a gól­vonalon hárított. A gyöngyösi fö­lény a 7. percben góllá érett: Pó- czik beadását Treiber mintegy öt méterről, nagy erővel a hálóba vágta.. 1:0. Az egriek ellentámadásaiból hiányzott a kellő átütő erő. A 25. percben ment az első veszélyes lö­vés Csaba kapujára, de' a gyön­gyösi kapus biztosan védte Szabó 18 méteres szabadrúgását. A másik oldalon Kisst két alka­lommal is csak szabálytalanság árán tudta szerelni Szántó. A 40. percben szabadrúgáshoz ju­tott az E. Spartacus, Szabó 20 mé­teres nagy lövése a bal felső ka­pufa fölött suhant el. Ezután Alaxai hagyott ki jó helyzetet, majd három perccel a befejezés előtt újabb gólt ért el a hazai csa­pat: Kiss közeli Lövése elakadt a védőkben, de másodszorra ismét a szélső elé került a labda, aki most már biztosan lőtt a hálóba. 2:0. A második félidő hazai támadá­sokkal folytatódott. Alaxai alig fe­jelt a bal kapufa fölé, majd az egri csatárok percei következtek. Árvái ejtett lövését Csaba csak ne­hezen hárította. Gyöngyösi támadások közepette, a 61. percben váratlanul gólt értek eJ az egriek. Túri könnyelműskö- dése következtében Szabó közelről a hálóba továbbította a labdát. 2:1. A 79. percben Treiber hétalmas lövésénél Boros már verve volt, de a kapufa mentett! A jobb erőnléttel rendelkező gyöngyösi csapat megérdemelten győzött, bár az egriek kitűnően vé­dekeztek. A gólarány nagyobb is lehetett volna. Jók: Treiber, Bán­hidi, Kiss, Bujalka, Farkas, illetve Boros, Bóta, Polonkai és Szabó. A játékvezető sokat tévedett mindkét fél részére. (SZKOCSOVSZKY TIBOR) Salgótarjáni BTC—Egeresein Bányász 9.0 (3:0) Egercsehi, 500 néző. Vez.: Kaszás. SBTC: Cserháti — Sándor. Men- czel, Oláh II. — Szojka, Dávid (Ré­pás) — Bablena, Vasas, Csáki (Ta­liga), Bodon (Havasi II.), Taliga (László). Egercsehi: Selmeczi (Tarczali) — Nagy I. (Völgyesi), Szűcs, Nyerges I. — Török, Bárdos (Molnár) — Egyed (Ócskán). Tengely, Dudás, S. Kovács, Bóta (Nyerges II.). Aránylag jótalajú pályán került sor az NB I-es csapat egercsehi vendégjátékára. Az első negyedóra általában kiegyensúlyozott küzdel­met hozott, noha a vendégek tá­madásai rendre veszélyesebbek voltak. Az első gól a 15. percben esett, amikor Vasas mintegy nyolc méterről talált a hálóba. 1:0. Ellen- támadás során Egyed már csak a kapussal állott szemben, de elhir- telenkedve, Cserháti kezébe helyez­te a labdát. Ezekben a percekben sokat támadott a hazai együttes. Bóta jó beadását Tengely kapásból hajszállal lőtte a kapu fölé, majd egercsehi támadások közepette Csáki lőtt gólt a 20. percben. 2:0. A 30. percben Egyed jó beadásá­ról lekéstek a belsők és odalett a helyzet. A 35. percben Bóta lövése az oldalhálóba vágódott. Ezután S. Kovács húsz méterről lőtt kapuba, s a labda hajszállal süvített el a bal felső sarok mellett. A félidő befejezése előtt közvet­lenül Taliga—Csd/ci akció után az utóbbi a bal alsó sarokba lőtt. 3:0. A második félidőben mindkét csapat cseréket hajtott végre s az NB I-es csapat végleg magához ra­gadta a kezdeményezést, kitűnő is­kolajátékot mutatott be, amely gó­lokban is megnyilvánult. Az 59. percben Vasas, nem sok­kal később Bablena, majd a 67. percben Répási lövése jutott Sel­meczi hálójába. 6:0. A 70. percben Vasas hétre emelte a salgótarjáni gólok számát. A hazaiak ekkor csak szórványos előretörésekkel kísérleteztek, Dudás lövését Cser­háti nagy bravúrral ütötte kapu fölé. A 78. percben Répási lőtte a nyocadik, a 83. percben Vasas a kilencedik tarjáni gólt. 9:0. A mérkőzés utolsó eseménye Nyerges II. jól eltalált lövése volt, amelyet Cserháti ujjheggyel nyo­mott a kapu fölé. Az első félidőben jóiramú küz­delmet láthatott a közönség, a ha­zai csapat méltó ellenfélnek bizo­nyult. Szünet után azonban az NB I-es csapat mindinkább fölénybe került, a hazaiak második félidő­ben beállt fiataljai nem rendelkez­tek annyi rutinnal, hogy megaka­dályozzák a tarjániak nagy gól- arányú győzelmét. Egyénileg: Men- czel Vasas, Csáki, Taliga, illetve Török és Bárdos tűnt ki. (PAPP IMRE) Eredményesen szerepelnek a gyöngyösi vivők A gyöngyösi Spartacus vívó­szakosztályának ez idő szerint 15 férfi és öt női versenyzője van. Mint Vályi Nagy Károly testnevelő tanár mondotta: ez a szám nagyon kevés, de jelenleg nem lehet több, mert a versenyzőknek csak mini­mális felszerelés áll rendelkezésre. (Mindössze kettő!) A rozsai labdarúgók ott lesznek a bajnoki címért folyó harcban Kifelé megyünk a télből, s ez ör­vendetes tény bizonyítására elég, ha megemlítjük, hogy a megye labdarúgó-pályái lassan benépe­sednek, - a csapatok elkezdték felkészülésüket a bajnokság tava­szi idényére. így van ez Rózsaszentmártonban is, ebben a Mátra aljai kis község­ben. ahol a bányász-csapat már ja­vában alapoz és a szurkolók köré­ben élénk találgatás indult meg: vajon hogyan tudják és kikkel pó­tolni az ősz folyamán katonai szol­gálatra bevonultakat. Bizony, Vágó Zoltán edzőnek megnövekédtek a gondjai, hiszen az eltávozottak pótlása nem vala­mi könnyű feladat. A kitűnő edző azt tervezi, hogy helyi fiatalokat tesz az eltávozottak helyére, akik szívvel-lélekkel harcolnak majd a rózsái bányász-színekért. A vezető­ség továbbra is számít Huczka já­tékára, de örültek annak is, hogy Borbély és Dorner 1. megjelentek az edzéseken. És íme a többiek: Vakli. Laczik, Báti, Morvái, Ocso- vai. Zilai, Dorner II., Dudel, Ha­lász I.. Halász II., Prauda. Az ifjúsági játékosok között sok a vájártanuló, akik szorgalmasan készülnek Imre Lajos tanár irányí­tása mellett. Az úttörőket Hanus „tanár bácsi” segíti a felkészülés­ben, akik alig várják az időt, hogy ismét pályára léphessenek és ösz- szemérjék erőiket más községek úttörő-csapataival. Lázas munka folyik tehát Rózsa­szentmártonban, s rövidesen sor kerül az első barátságos mérkőzé­sekre. majd március 6-án a Recski Bányász—Rózsaszentmártoni mér­kőzéssel kezdetét veszi a bajnoki idény. A rózsái bányászok remélik, hogy ez az új idény is sok örömet hoz majd számukra és a labda­rúgó-csapat ott lesz majd az első helyért vívott nagy harcban, s úgy vélik: legyen bajnok a jobbik! (JUHASZ) Annál örvendetesebb viszont, hogy a vívósportba 40 általános iskolás is bekapcsolódott, akik Vályi Nagy Károly edző és Kopá­csi László kisegítő edző vezetésé­vel igyekszenek elsajátítani a vívás alapelemeit. A gyöngyösi vívók 1959-ben egy második osztályú, hat harmadik osztályú és hét ifjúsági minősítést szereztek. A kardozók közül külö­nösen Tímár és Snakóczky tűntek ki, míg a női tőrözőknél Reisz Mari és Nováky Zsófia, a férfi tőrözők közül Korcsog Béla látszik igen tehetségesnek. Az általános iskolások legjobb vívójának a ha­todik osztályos Patócs László mu­tatkozik. Érdekességed az eddigi olimpiákon Akár csak Londonban és Helsin­kiben, a távoli Ausztráliában is óriási sikerrel szerepeltek — a ma­gyar szakácsok. Az egyik este Sir William Bridgeford, az ausztrál szervező bizottság elnöke volt a magyar csapat vezetőinek vendége. Először csak ízlelgette, kóstolgatta a magyar specialitásokat és a to­kajit, de a libamájjal töltött natúr­szelet után odasűgta a magyar csa­pat vezetőjének:- Kérem, engedje meg, hogy megismerkedjem azzal a szakács­csal, aki ezt a remekművet készí­tette. Néhány perccel később ott állt előtte hófehér sapkában és hab­tiszta kötényben Venesz József.- Uram, én még soha életemben ilyen finomat nem ettem — kezdte Bridgeford. — Arra kérem, legyen a szakácsom, — vagy ha ez nem tetszik önnek, chefként alkalmaz­tatom a legjobb melbournei szállo­dában, a Hotel Ausztráliában. Venesz rámosolygott a körülötte ülő magyarokra, aztán kicsit meg­hajolva az ausztrál felé, kijelen­tette: Csak röviden... — A KLINGENTHALI nemzetközi síugróversényen magyar, jugoszláv, csehszlovák és német ugrók vettek részt. A német Brunner 88, 88 mé­teres ugrásokkal győzött, a ma­gyar Sudár 74.5 80 méterrel a 13-ik helyen kötött ki. Csávás L. 19-ik, Csávás I. 27-ik, Kiss Gy. 34-ik és Kiss E, 35. lett. — A MILLENÁRIS pályán négy­ezer néző előtt 5:3 arányú FTC győzelemmel ért véget az FTC— BVSC jégkorong bajnoki mérkő­zés. — DEBRECEN város ökölvívó- bajnokságán kitűnően szerepeltek a petőfibányai ökölvívók. A fél­nehézsúlyban Hinity bajnokságot nyert, rajta kívül a következők ér­tek el értékes helyezéseket: váltó­súlyban Veréb 3-ik, középsúlyban Erbeszkorn 2-ik és nehézsúlyban Keresztesi szintén második helye­7Áct ?7Pr7Ptt — AZ EÖTVÖS Zoltán gyorskor­csolyázó emlékversenyen a férfiak­nál Ivánkái győzött, Karácsonyi és Merényi előtt, a nők versenyét Róka " Ilona távollétében Asztalos nyerte. — ÖSTERSUNDBAN befejeződ­tek a női gyorskorcsolyázó VB kf , 1 A VB nagy szovjet si­ker hozott, az összetett ver­seny első négy helyét szovjet ver­senyzők foglalták eh A magyar Róka Ilona ezer méteren csak 25. lett, így a kiírás értelmében nem indulhatott a verseny utolsó táv- ján. — A KARD tájékoztató verse­nyen Szerencsés bizonyult a leg­jobbnak, a második helyet Meszc- na, a harmadikat pedig Gerevich szerezte meg. Meglepetésre, Ko­vács Attila már a selejtezők folya­mán kiesett a küzdelemből, de a továbbiakban kiesett Bakonyi és Kardos is. Többen betegség miatt nem álltak rajthoz. — A TÉLI OLIMPIA színhelyén az amerikai Bili Disney, teljesen szélcsendes időben, az 500 méteres gyorskorcsolyázásban 40,1 másod­percet, a szovjet Krisin világcsú­csánál egy tizeddel jobb időt ért el. — BARÁTSÁGOS labdarúgó­mérkőzések: SZEAC—Sz. Spartacus 3:0, Bp. Vasas—Vasas ifi válogatott 4:2, Ü. Dózsa—Duclos-gyár 10:0, BVSC—Traktorgyár 6:2, Ferencvá­ros—Statisztika 7:1, Diósgyőr I.— Diósgyőr II. 4:0, Bp. Honvéd—HM Petőfi 10:0, Tatabánya—Bp. Spar­tacus 3:1, MTK—III. Kerület 4:0, Pécsi Dózsa—Komló 3:2. — BUDAPESTEN országos har­madik osztályú egyéni birkózó- versenyt rendeztek, amelyen az egri Ad am esek második, Liptai pe­dig a harmadik helyen végzett* — Nagyon megtisztelő az elisme­rés, de ajánlatát, sajnos, elfogadni nem tudom. Én ugyanis vezérigaz­gató vagyok . . . Az ausztrál egy-két másodpercig dermedten ült a helyén, aztán mo­solyogva így szólt:- Akkor legalább azt engedje meg. hogy felállva beszéljek ma­gával ... — És felemelkedve helyé­ről, melegen megrázta Venesz Jó­zsef kezét. Később aztán beszélgettek még nagyon sokat ülve is. Bridgeford ugyanis egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy „inkognitóban” meghívassa magát a magyar csa­pat asztalához. * Az ausztrál közönség rendkívül hálás volt minden sportolónak. Nemcsak a győzteseket, az utolsó helyezetteket is udvariasan meg­tapsolták. Persze, különösen nagy volt az öröm, amikor — és ez elég sűrűn előfordult — honfitársai győ­zelmének örvendezhettek. Ha egy ausztrál versenyző feltűnt a zöld j gyepen, vagy a medence szélén, örömmámorban úszott a nézőtér. Az ausztrál sajtó oldalakat szentelt versenyzői diadalának. Sőt, már odáig mentek, hogy az olimpia sok-sok más országbeli győztese nem is kapta meg a sajtóban az elismerést, amit érdemelt volna. Különösen bántotta ez az angolo­kat, akik hat olimpiai bajnokságot nyertek, s ez jóval több volt an­nál. mint amivel Helsinkiből haza­tértek. Az ausztrál sajtó is bele­esett abba a hibába, hogy a sport­beli teljesítmények méltatásának rovására, inkább a storykat va­dászta. Érdemes megemlíteni, hogy ugyanazon a napon, amikor Papp László harmadszor is megvédte olimpiai bajnoki címét és ezzel olimpiai történelmet csinált, az ausztrál sajtó ezt mindössze né­hány apróbetűs sorban regisztrál­ta, viszont nagybetűs címekkel a disszidálok nyilatkozatait közölte. * A TOTO eredménye 5. hEt: 1. Bari—Spal X 0:0 2. Genoa—Fiorentina X 0:0 3. Lanerossi—Sampdoria 1 2:0 4. Napoli—Inter. X 1:1 5. Padova—Bologna 1 2:0 6. Udinese—Róma X 3:3 7. Strassbourg—Sedan X 3:3 8. Angers—Toulouse 1 2:0 9. Stade F.—Monaco 1 3:2 10- Sochaux—Nice 2 1:2 11. St. Etienne—Limoges 1 2:0 12. Bordeaux—RC Paris 2 1:5 R. őrnagy, a snájdig huszártiszt ISMERŐSÖMMEL (a kön­nyebbség kedvéért nevezzük a következőkben Czinegének) a Líceum előtt találkoztam. Ez a Czinege teljesen hülye arckifejezésével már önmagá­ban véve is eléggé visszata­szító jelenség, hát még axkor, amikor elkezdi a régi szép idő­ket emlegetni és szinte kéje- legve kritizálni mindazt, ami ma ezen a világon körülötte történik. Hát én ilyenkor ezt az em­bert képes lennék egészen por- hanyósra verni, de tudja a fe­ne — valami mindig vissza­tart ettől a művelettől. Ügy ér­zem magamat, mint akit meg- szuggeráltak és valószínűleg még bambább képpel hallga­tom — miként most is — cso­dálatos okfejtéseit élőbb a holdrakótárói, amely szerinte nem egyéb propagandánál, az­tán a leszerelésről, amelyet azért rendeltek el az oroszok, mert különben nem tudnák a hétéves tervet teljesíteni — munkaerő hiányában. Imigyen ballagtunk mi a po- csolyás egri utcákon — Czine­ge, a hülye arckifejezésű fér­fiú, meg én, a bamba hallgató —, amikor a Mecset Étterem előtt két fiatal katonatiszttej találkoztunk. Hogy elhaladtak mellettünk, Czinege bizalma­san oldalba lökött: — Látta ezt a két pasast? Hát ilyenek vezetik most az egész hadsereget. Ilyen tax- nyosak. Ilyen műveletlen „jós- kák", akik még a kést, meg a villát sem tudják rendesen ke­zelni . . ; MEGVETŐEN félrehúzta a száját, majd így folytatta: — Emlékszik még a háború előtti időkre? AmiKor vasár­nap délelőtt misére vonult a helyőrség, a tisztek kivont kardjain hasraesett a napsu­gár! Mintha skatulyából húz­ták volna ki őket... A sok r.ö mind ott tolongott a főutcán, s oda volt a gyönyörűségtől, ha a százados úr suttyomban rájuk kacsintott. Hej, azok voltak ám az igazi katonatisz­tek — nem ezek.;, Akkor nem akartam vitába szállni Czinegével, de most el­mondom neki, hogy jól emlék­szem én, nagyon is jól, sőt, egyebedre is emlékszem. Emlékszem például R. őr­nagyra, aki rendszerint fiá- keron hajtatott be a laktanyá­ba, oldalán nagyon csinos, fi­atal feleségével. Az őrség élőit megállíttatta a kocsit, kényel­mesen kiszállt belőle, majd így szólította meg a feszesen tisz­telgő őrparancsnokot: — Látod ugye a feleségemet, fiam? .. . Aztán mond csak • lefeküdnél vele? A szegény őrparancsnok — ismerve R. őrnagy durva tré­fáit — fülig elvörösödött és hebegve jelentette, hogy: ,,Alá­zatosan jelentem, nem”, vagy „Alázatosan jelentem, igen” — mikor mi került a nyelvére, mert az aztán tökéletesen mindegy volt, mit mondott. Ha nemmel válaszolt, az őrnagy csípőre tette a kezét és fel- üvöltött: — Micsoda?? Neked nem jó az én feleségem? Te májbeteg víziló! Te bivalyborjú! Majd AZONNALI felvételre keresünk a gyöngyösi Vízmű Vállalat vízmű és szennyvíztisztító géptelepeire vasipari képzettséggel rendelkező gépészeket, esztergályosokat, víz­vezeték- és villanyszerelőket. Ér­deklődni lehet a vállalat központi irodájában: Gyöngyös, Jókai u. 25. Telefon: 126. RADIO JAVÍTÁS, vidékieknek azonnal, Egerben, autóbusz megál­lónál, Bajcsy-Zsilinszky 13. NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága és a Megye) Tanács lapja. Felelős szerkesztő: Suba Andor. Kiadja: Népújság Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth J ő z s e L Szerkesztőség: Eger. Beloiannisz u. S. Telefon: 56-74 56-78 Postafiók: 33 Kiadóhivatal: Eger, Bajcsy-Zsilinszky utca 1. Telefon: 24-44. Postafiók: 23. Heves megye! Nyomda Vállalat Eger. Bródy Sándor u. 4. Felelős vezető: Mandula Ernő Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dili egy hónapra U Ft én megtanítalak kesztyűbe du­dálni! És megtanította... TALÄN MONDANUNK sem kell, ha véletlenül igent meré­szelt mondani az őrparancs­nok, akkor azért tanította meg kesztyűbe dudálni R. őrnagy úr. Aztán volt úgyis, hogy aso- rompóőmek szétfeszítette az ajkát, hat-nyolc cigarettát be­dugott a szájába és meggyúj­totta. A legény szeméből aztán bőven omlottak a könnyeit, lehet, hogy a füst miatt, de le­het, hogy másért. Sohasem derült ki ... Ezek után nyilván nem kelt meglepetést, ha elmondom, hogy ennek az őrnagynak volt egy törött szárnyú gólyája. A parancs szerint ez előtt a gó­lya előtt szakaszvezetőtől le­felé, mindenkinek tisztelegnie kellett a laktanyában, s a gó­lya mintha csak megértette volna a dolgot — pimasz mó­don mindig arra sétált, amerre a legtöbben tartózkodtak. A katonák vad gyűlölettel lesték az őrnagy madarát, fogcsikor­gatva tisztelegtek neki, s éjje­lenként arról álmodtak, hogy egészen apró darabokra tépik a piroscsőrűt ... Egyszer azonban a gólya megúnta a nagy tisztességet, nem bírta már tovább hallgat­ni a laktanya melletti kacsa­úsztató békabrekegését, s elha­tározta, hogy otthagyja a ka­tonákat. Meglengette szárnyait és suta mozdulatokkal a leve­gőbe emelkedett Már-már úgy látszott, hogy túljut a kerítésen, amikor az utolsó pillanatban beleütkö­zött a villany-vezetékbe, s dög­lötten hullott alá a magasból. A KATÓNÄK fellélegeztek, az őrnagy pedig tejes letargiá­ba esett. Mesélik, hogy a gó­lyát katonai díszpompával te- mettette el a laktanya udva­rán és a felsorakozott négy­szög előtt még búcsúbeszédet is mondatott... No, de ezzel még nincs vé­ge, kedves Czinege Barnabás! Hallgassa csak meg ezt az utolsó történetet is arról a „díszpéldányról”, akiért maga úgy lelkesedett és feltételezhe­tően lelkesedik most is... R. őrnagy egy szép napon elhatározta, hogy másnap reg­gel kilovagol a legényével a jó félóra járásnyira levő bir­tokára. Ezért megparancsolta a legénynek, hogy pontosan nyolc órakor felnyergelt lovak­kal, s különféle hideg élelem­mel felszerelve várja őt a la­kása előtt. Másnap reggelre azonban el­eredt az eső, s minden jel ar­ra mutatott, hogy a tervezett kirándulásból nem lesz semmis De nem olyan fából farag­ták ám R. őrnagyot! Nem ám! Az emeleten kiüríttetett egy irodahelyiséget, felhozatta jó almásderesét, majd legényével lóra pattanva elindultak kör- be-körbe a szobában. Félórai lovaglás után álljt intett az őrnagy. — Megérkeztünk János! Ér­zed fiam ezt a jó hegyi leve­gőt? Itt a szabadban fog csak igazán jólesni az ennivaló... Azzal leheveredtek a szoba közepén kiterített piros—fehér —zöld mintájú kincstári pok­rócra és jóízűen falatozni kezdtek. MAJD’ ELFELEJTEM mon­dani, hogy a két lovat közben hozzákötötték a kályhacsőhöz, nehogy elbarangoljanak a „domboldalon”. Az étkezés után R. őrnagy szundított egy kicsit, a legé­nye pedig váltig törte a fejét: hogyan tudná eltüntetni a pad­lóról az almásderes oKozta nagy tócsát... Nem sokkal később trombi­ta rivallgását hozta feléjük a feltámadó szél, a laktanyaügye­letes tiszthelyettes hívatta a na­posokat. Az őrnagy hirtelen talpraszökkent, és ideges moz­dulattal nyúlt az órája után. — Az ördögbe is — dör- mögte —, elaludtam egy kissé. Igyekezni kell, mert Különben nem érem el a tisztigyűlést... János az eddigi menetirány­nak szembefordította hát a lo­vakat és kocogva elindultak ha­zafelé. Még ügettek is, nehogy elkéssék a tisztigyűlést, miköz­ben az alattuk levő ATI-irodá- ban (anyagi tiszt) egy ideges törzsőrmester — nem tudva mire vélni a rettenetes dübör­gést — majdnem riadóztatta a zászlóaljat. Hát röviden csak ennyit ar­ról, hogy milyen ember volt R. őrnagy. AMIKOR. MAGAS, szikkadt alakja feltűnt a laktanyában — egy egész zászlóalj gyűlöle­te kísérte. Pedig remekül állt a jobb szemébe csíptetett mo­nokli és lovaglópálcájával já­rás közben utolérhetetlen ele­ganciával tudta ütögetni a tti- körfényes csizmaszárat. Mondom: emlékszem rá, és nem is felejtem el soha... Somody József TCydatm '.23SSZ. 1960. március 1-től mindennap megjelenik a Népújság gyöngyösi kiadása. Hírekben, eseményekben, képekben gazdag tudósítások a város és a járás életéből. gyöngyösi kiadása ★ Olvasd, terjeszd, a te lapod! ★ Előfizethető a postahivatalokban, postáskézbesítöknél, aktíváknál. Kössünk szerződést 1960. évi babtermésünkre! A Terményforgalmi Vállalat magas árat fizet • a bank hitelt nyújt, q-ként 100 forint után a kamatot a Ter­ményforgalmi megtéríti. Érdeklődni lehet a Terményforgalmi felvásárlóhelyeken.

Next

/
Thumbnails
Contents