Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-10 / 34. szám

i960., február 10., szerda

NÉPOJSAG

5

70 méter, vagy 100 méter?

Petőfi-altáró és Szücss versenye a pa zsíeitésben

MOSTANÁBAN sok szó

esik Petőfibányán a nemrég megtartott műszaki értekezletről. Nem csoda ez, hiszen az

1960-as év feladatait beszélték ott meg a tröszt vezetői. Sok felajánlás és versenykihívás hangzott el, de most csak egy- gyel akarok foglalkozni. Azzal a bizonyos „bicska-ügy"-gyei.

Amikor felteszem a kérdést Baják István igazgató elvtársnak. maga is mosolyog, mint mindenki, aki erre a „bicskázásra” visszaemlékezik.

— Régi virtus volt ez va'a- mikor: bevágom a bicskám az ivó asztalába, és aki legény, húzza ki! Most ugyan nem erről van szó, ie... valami hasonló bányász-virtusról. Hogy megértse, egy kicsit régebbre kell visszapillantanom.

— Nálunk már régóta folyik a kísérletezés a pajzsfejtés- sei. Nagyon sok baj volt vele eleinte. Próbáltuk sodronnyal húzogatni a pajzsot a fronton, de a sodrony nem bírta. Szóval: kínlódtunk. Egészen addig, amíg a tröszt főmérnökének nagyszerű újítása nem született. Az Ursitz-féle pajzs egyszerre mego’doit mindent. A teljesítmény 20—25 százalékkal nőtt meg. míg a bányafa- megtakarítás elérte a 95 százalékot. Elmaradtak az improduktív munkák, mint a szerelés nagy része, az omlasztás és ugyanakkor nagymértékben megnőtt a biztonság. A szénrakodási munkának csak körű’belül 30 százalékát ke’l a vájároknak elvégezniük, mivel a szén nagy része a pajzs szállítóláncára kerül a robbantás után.

— ELKÉPZELHETŐ hogy a bányászok nagyon megszerették a pajzsot. Kevesebbet kell do’gozniok, ugyanakkor többet kereshetnek. Az üzemek szinte versenyeznek a pajzsért. Elhatároztuk, hogy ahol lehet, mindenütt beállítjuk a pajzsot

Csodálkozva nézek vissza.

— Igen, nem tudjuk minden fronton használni. A pajzs alkalmazásához olyan főtéré, azaz: tetőkőzetre van szükségünk, amely könnyen lejön, könnyen leomlik. Hogy miért? Mert a pajzsnak a súlya igen nagy. A mozgását a ránehezedő nyomás is elősegíti, ezért van szükségünk könnyen omló főtéré.

— És most beszéljünk arról a bizonyos bicskáról, iavaly Szűcsiben volt egy pajzsunk. Nagyon szép eredményt értek el vele. Havonta 70 mé’ert haladtak előre a segítségével a

Időszerű szőlömunháhról:

A szőlő metszése fagykár esetén

Az idei komoly tel nagy kárt tett már eddig is, különösen a sík és alacsonyabb fekvésű szőlőkben. A be nem fedett szőlő rügyei elfagytak, főképpen a be nem érett vesz- szőknél és érzékeny fajtáknál. Az elfagyás lehet 100 százalékos, de lehet jóval kisebb mérvű is, ahol csak egyes vesszőkön egyes rügyeü fagytak el szórványosan.

Azért az ilyen hibás rügyű szőlőben a metszéssel nagyon kell vigyázni, hogy megfelelő termésünk lehessen.

Normális körülmények között a szőlő metszését már kora tavasszal célszerű megkezdeni, amikor még tőkekönnye- zés nem áll elő, mert később sok tápanyag-veszteséggel jár.

Az idén r> *m mindenüti ajánlatos a korai metszés, mert nem tudható, hogy melyik rügy ép, melyik fog kifakadni. A rügyek épségéről már most is meg lehet győződni, ha éles késsel hossz- metszetben a rügyet kettévágjuk. Amennyiben a fő- és mellékrügyek zöldek, akkor fa- gyásról nem lehet szó, ellenben, ha a rügyek bamásfekete színűek, az esetben a rügyek elpusztultak. (Nem jó a rügyeket úgy nézni, hogy körömmel a tetejét elcsípjük és ha zöld az alap, akkor jónak mondjuk. Ugyanis ilyenkor, illetve ebben az esetben a rügyala- pot látjuk meg, amely még ha zöld is. nem biztos, hogy a rügy ép).

A rügyek épségének megállapítására ajánlatos még idejében a vesszőket előhajtatni amely abból áll, hogy a megszedett vesszőket langyos vízbe állítjuk és meleg helyen tartjuk mindaddig, míg a rügyek nem fakadnak. Így megláthatjuk, hogy a rügyek milyen mérvben egészségesek, illetve pusztultak el.

Azokban a szőlőkben tehát, ahol az erős fagy kárt tett a termés biztosításához szükséges rügyekben, ne siessünk a metszéssel, várjuk meg a rügyek duzzadását, amikor már megállapítható, hogy melyik rügyre, illetve vesszőre lehet számítani. (Megtörténhet

ugyanis korai metszésnél, ho=> egyes csapok ki sem hajtanák, mert nem volt rajta ép rügy, míg olyan vesszőt levágtunk amelven volt egészséges rügy és kihajtott volna).

fronton. Az altáró most kapott egy 55 m-es pajzsot, aminek az üzemeltetése február 8-án indult meg. Most már két pajzsunk van, tehát eldőlhet a nagy kérdés: ki a legény? A mi bányászaink meg olyanok. hogy ennek a kérdésnek az eldöntését nem bízzák a véletlenre. így született meg a versenykihívás.

— SURANYI GYULA, az altáró igazgatója kezdte. Azt mondta, hogy ha a pajzs Szűcsiben 70 métert haladt, akkor az a’táróban haladjon havonta 100 métert, ez a bányászok véleménye. Szinte megdöbbentek a jelen’evők. Nagy szám ez! Felelőtlenül nem lehet ilyen kijelentést tenni. De Surányi elvtárs komolyan gondo’ta Üzemének nevében, felelősségének tudatában beszélt.

Mindenki Koósz Palra, a szűcsiek igazgatójára nézett. Hogyan fogadja ezt a vállalást? Megijed-e a hatalmas számtól és belátva, hogy ők nem képesek ennyire, válasz 'nélkül hagyja?

— Dehogy hagyta! Felállt és azt mondta: rendben van! Akkor legyen verseny! Ha az altáró 100 métert halad, a szűcsiek majd 101-et teljesítenek a pajzzsal. És ekkor mondta, hogy ők belevágják a bicskát az asztalba, és aki legény, — húzza ki!

Egy pillanatra megint megjelent a visszaemlékezés mosolya Baják István tröszt-igazgató arcán. Ebben a mosolyban benne fénylett a büszkeség is. Valahogy úgy, mintha azt mondaná: ilyenek vagyunk mi, bányászok!

De miért ilyenek a bányászok?

Hajtják önmagukat, vagy a gép hajtja őket?

A gép ma már nem hajcsár, hanem okos segítőtárs. Nem hiszik? Kérdezzék meg a pető- fieket.

Én megkérdeztem.

NAGYSZERŰ dolgokra képesek. Nemcsak az egyéni érdek a cselekedeteik rúgója. Ezen a szűk körön vtúl befogja tekintetük a körülöttük mozgó életet is.

Szemük látóhatára az egész országot magához öleli.

(G. MOLNÁR FERENC)

Jó munkát vérezniík a káli HlSZ-szerveze! tagjai

Külön kis családot alkotnak Kaiban a község KlSZ-szerve- zetének tagjai. Együtt oldják meg a oroblémákat. legtöbben egy helyen dolgoznak, s együtt szórakoznak. Legutóbb például közösen nézték meg a Nincs kegyelem című filmet, s egy- egy ilyen mozi látogatás után megbeszélik a film tanulságát vagy pedig újra felelevenítik humoros jeleneteit.

A szórakozásban együtt tartó fiatalok lelkesen vesznek részt a KISZ munkájában is. Gyűléseiken a beszámolókat, a felvetett problémákat számos hozzászólás követi, mindenki elmondia véleményét, javaslatát. s íey segíti a szervezet munkáját. KISZ-gyűléseken javasolták Barczi Erzsébet és Zubor Irén tanítónők egy kézimunka tanfolyam beindítását. A javaslatot tett követte, s azóta már működik a községben a kézimunka-tanfolyam, ahol kötni, horgolni, szabni, varrni tanulhatnak a lányok. A fiatalok mőst egy táncversennyel egybekötött teadélután rendezését tervezik, ahol a táncpárok összemérhetik tudásukat, s eldör the tik: melyik a legjobb tánc< s közülük? A legszebben táncoló nárnak értékes ajándékot adnak át.

Készülnek az idei ifjúsági találkozóra. Fehér Mária gazdaságvezető tanítja a lányokat, s remélik, hogy szorgalmas felkészülésük nem lesz hiábavaló sikeresen szerepelnek majd az égés; megye legjobb kultúr- csopi írtjainak találkozóján.

Több rendezvény bevételét ossz« gyűjtötték, s most elhatározta k. hogy egv magnetofon- készüléket vásárolnak. így rögzíteni tudják' majd legsikerültebb előadásaikat, s a szala- eokrr a legkitűnőbb táncszámok. it is felvehetik, amelyre

egy-egy összejövetel után vf= gan táncolhatnak a fiúk. és m lányok. Sikereden működik ff KISZ-szervezet kézilabda-csa* •pata is. A falusi spartakiádo- kon mindig iól szerepelnek; legtöbbször bejutottak az országos döntőkbe is. Az elmúlt évben csekély pontkülönbséggel szenvedtek vereséget a döntőben, s szerezték meg az országos spartakiádon a II. helyezést.

Sikereket értek el a sportolók. a kultúrcsoport. s maga a KISZ-szervezet. de a kiszesek nem bízzák el magukat, úgy dolgoznak, hogy továbbra is megtartsák a káli KISZ-szervezet jó hírnevét.

Fabók Irén

Domoszlón, az úi tsz-községben már megkezdődött a közös munka

Dcmoszló község dolgozó parasztsága változtatott az életén, s rr ezőgazdasági nagyüzembe tömerült a falu lakossága. Három hete termelőszövetkezeti

Fejlesztik as álla ttenyésstést

Megtartották zárszámadási közgyűlésüket a kiskörei Dózsa Termelőszövetkezet tagjai is. A szövetkezet egyéves munkájáról — hibákról és eredményekről —. Szitás Elek elvtárs, a szövetkezet elnöke számolt be. A nagy beruházások és az úi tagok által bevitt beszerelések kifizetése után 32 forint 83 fillér lett egy munkaegység értéke. Az egy főre eső átlagos teljesítmény 458 munkaegység, de több olvan tag is van. aki 600 munkaegységen felül teljesített.

A szövetkezet tagjai a munka megkönnyítésére úgy határoztak, hogy az idén két Zetort vásárolnak és munkagépeket is hozzá. A jövedelmezőség növelésére állattenyésztésüket fejleszt k nagyobb mértékben: 1000 sertés hizlalását már meg is ki izdték.

Vincze János

község, azonban az alakulás óta már is jelentős eredményeket tudnak felmutatni. Jó munkát akarnak végezni a do- moszlói termelőszövetkezeti tagok, éppen ezért az első pillanatban dologhoz láttak: megkezdték a szervestrágya kihordását a földekre. A munkába a régi tsz fogatai mellett az új tagok által bevitt fogatok is bekapcsolódtak.

Látogatás a

Népújság szerkesztőségében

M , az „ifjú tudósítók”, elhatároltuk, hogy meglátogatjuk a Népújság szerkesztőségét, hogy ott megismerkedjünk az újságírás és szerkesztés titkaival. Nerrrég egy délután össze is gyülekeztünk, hogy eleget tégy ülik a szerkesztő bizottság vezetője meghívásának.

A belpolitikai rovat vezetője. Szálig István elvtárs fogadott

Ülést tart a hevesi járási tanács végrehajtó bizottsága

A hevesi járási tanács vég- rehaitó bizottsága legközelebb* ülését február 11-én. csütörtökön tartja. Az ülésen első napirendként az 1959-es évi köz- ségfeilesztési terv végrehaitá- 6át. Valamint az ez évi község- feilesz*ési terviavaslatot értékelik. Második napirendként

ITedves Csaba! Engedd meg, hogy leve- ledre ez úxm válaszoljak. Ezt azért j teszem, mert gondolataid olyan szépek, hogy' azokat nem szabac elrejteni csak kettőnk; szívébe. Kikívánko: :nak azok onnan, hogy eljuthassanak mindenhová, ahol tanítanak, ne-; veinek, de azokhoz is, akik munkájukban; csak terhet, fárads igot látnak és nem veszik észre a szépségei, örömet, amelyet pedig; minden munka magában rejteget.

Csak néhány honapja még, hogy kikerül-' tél az ősi egri Tanítóképzőből, s leveled minden sorát meg: ényesíti a szeretet, a lelkesedés, amelyet munkád iránt érzel. Írod, hogy életed mindéi pillanatát betölti annak a tudatnak az öröme, hogy tanító vagy. Gyermekeket neve sz, akik talán majd olyanok lesznek, amilj ennek te alakítod, forrná-; lód őket. Mindennap ezernyi kedves kis esemény könnyíti, szépíti munkádat. Egy meleg gyermeki tekintet, egy őszinte gyermeki mosoly, egy eredményes, jól sikerült tanítási óra már boldogságot ad neked. Ha megtaníthatod kis tanítványaidat valami jóra, szépre, ha megmulathatod nekik ezt a munkában, az emberei: cselekedetében, ha közel kerülhetsz szívünkhöz, ez mind, mind nagy; öröm számodra ...

Örülök, hogy így gondolkodok Milyen; boldogan hajthatoc minden este álomra a fejed, hogy érdemes volt ma is élni, dolgozni; az élet legnagyobb kincséért, a gyermekért... Mennyi gazdagságot gyűjthetsz össze napról napra, mennyi sol szépséggel telítődik meg az életed ... Azzal hogy meglátod, felisme-j red az apró örömeket, amelyeket a minden-; napok nyújtanak reked, már megtaláltad azt; az utat, amely á boldogsághoz vezet.

Milyen szép az önvallomásod, hogy harmadikos képzős ke rodig nem akartál alsótagozatos tanító lenni, mindig valami „többre” vágytál. S most minden vágyad,; hogy tanító marad hass, mindhalálig... Lám, • milyen hamar íregérezted, hogy az életnagysága nem a mindig nagyobb állás felé- való törtetésben van, hanem abban a munkában való elmélyülésben, amelyet végez-; nünk kell hazánkért, népünkért, annak boldog jövendőjéért.

Leveled nekem is erőt adott a további munkára, s ezzel már vissza is adtad, amit talán tőlem kaptál az egri Tanítóképzőben.

HÓRVÖLGYl ISTVÁN

bennünket igen nagy szeretettel. A szobában, ahová beléptünk, újságokkal, papírokkal megrakott íróasztalok álltak. Szalay elvtárs részletesen elmesélte. hogyan készül fel a riporter munkájára. ;milyen előkészületeket tesz, és hogyan beszélget el a riportalannyal. Nagy érdeklődéssel hallgattuk magyarázatát, hiszen sok olyan új dolgot hallottunk, amit munkánkban mi is eredményesen fel tudunk használni.

Innen a fényképészeti laboratóriumba mentünk át. Már- kusz László elvtárs bemutatta; hogyan készülnek az újság számára a fényképek. Több felvételt nagyított, közben elmagyarázta. mi is történik tulajdonképpen. Azután elmondta, hogy az itt elkészített fényképeket Pestre küldik, ahol klisét készítenek belőle. így kerülhet az újságba a kép. Felhívta a figyelmünket. hogy ha mi is akarunk fényképeket, vagy rajzokat közöltetni. azokat igen körültekintően készítsük el. úgy» hogy abból jó klisé készülhessen.

Ütközben, hazafelé menve; arról beszélgettünk, mennyi áldozatos munka eredményeként születik meg az újság. Milyen nagy gonddal kell dolgozni a szerkesztőség tagjainak, hogy az asztalunkra kerülhessen az úiság. Ez úton is megköszönjük a szerkesztőség tagjainak a szívességét, amivel bennünket fogadtak. Köszönjük az újság vezetőinek, hogy lehetőséget adtak erre a látogatásra, Szalay István és Márkusz László elvtársaknak, hogy olyan nagy türelemmel és szeretettel foglalkoztak velünk. Ígérjük, hogy munkánkkal, a rovat szamára leadott írások színvonalának emelésével bizonyítjuk be, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásuk.

Bőgős Éva ifjú tudósító,

Eger. VII. sz. iskola.

Orvosi rendelő Novaion

Navajon régi óhaj valósult meg 1958-ban. amikor orvosi rendelő céljára alkalmas épületet vásároltak. A megvásárolt épületet az elmúlt évben korszerűsítették és több átépítési munkát végeztek el rajta. A költségeket a községi illesztési alapból biztosították, melyre 30 ezer forintot használtak feL

megbeszélik a február 26-an megtartandó tanácsülés programját. amelyen a hevesi járás egészségügyi helyzete, valamint a ’árás községeinek kulturális tervteliesítése és az ez évi feladatok kerülnek megtárgyalásra.

I Várat lan vendég

T7álamelyik nap Istenmezején az egyik ' tanterembe énekórán beröppent egy cinke a nyitott ablakon. Először az asztalra szállt, aztán a térkép szélére, majd a kályhára. Megmelegedett. Nem szállt ki, egész órán bent maradt a tél kis énekese.

Levél hozta el hozzám ezt a kedves hírt. Molnár Csaba, volt tanítványom levele.

Milyen kedves lehetett... Néma csendben ül az osztály, a jejek kicsit féloldalra fordítva küldik ki tekintetüket a háztetőkre. Bentről, az ablak magasán, szökik ki a meleg, lent pedig tódulva küldi befelé fagypont alatti hidegét a tél. Csak néhány pillanat, de már érezni lehet a levegő áramlását. Így jó ez, így egészséges, vidámabban szállhat majd a dal a felfrissült levegőben.

De nini!... És tágra nyílnak a gyermekszemek, Molnár tanító bácsi is álmélkodva nézi az ablakon beröppenő kis cinkét. Megroppannak a padok, a helyén félig fölemelkedve beszél, nevet, mosolyog az osztály és csillogó szemmel kiséri a váratlan, kedves vendéget. A cinke az asztalra röppen, aztán a térkép szélére száll, majd a kályha tetejére.

— Ugyan ott marad-e?... — kérdi magában a tátva maradt sok kis száj, s a mosoly, a felgyöngyöző halk nevetés, a sok kipirult arc megnyugszik, mert a cinke jól érzi magát a kályha tetején.

Becsukódnak az ablakok, a meleg lehelet rásimul a hideg üvegre és pillanatok alatt behomályosítja azt. Megkezdődik az óra. Újra néma csendben ül az osztály, csak a szemek csillogása jelzi, hogy nagy a boldogság, mert kedves vendég van jelen...

Nem tudom, mit dalolhattak a gyermekek azon az énekórán, de az biztos, hogy szívükből szállt a dal. A kis vendég pedig lassan fölmelegedve, bizonyára örömmel hallgatta azoknak a dalát, akik szalonnabőrrel, tá- nyérkamaggal annyit kedveskedtek már neki a hideg télben. Az is biztos, hogy ezek a gyerekek soha nem felejtik el ezt az órát, de Molnár tanító bácsit sem, aki a cinkével a szeretetet engedte megmelegedni kis tanítványai szívében..,

Ebben az esetben nem szabad ragaszkodnunk a szokásos metszési módhoz sem, hanem úgy kell a termőcsapokat, esetleg szálvesszöket meghagynunk, hogy elegendő termőhajtást nyerjünk a megfelelő termés biztosítása céljából, vagyis azokat a vesszőké* hagyjuk meg csapnak, vagy szálvesszőnek, amelyeken a legtöbb ép rügy van.

Ha az elfagyás 50 százalék körüli, a kétrügyes csapok helyett 3—4 rügyes csapo-taí is hagyhatunk, esetleg emelhetjük a csapók számát, míg szálvessző esetén egy helyett hagyhatunk kettőt is.

Kései metszésnél az összes rügyek .kihajtása gyengíti a tőkét, ha csak nincsen telje-; sen elfagyva, azért leghelye-; sebb ilyen esetben tavasszal ; előmetszést végezni; ;

Az előmetszés abból áll, 3 hogy az elszáradt, biztosan le-; kerülő részeket, letermett szál- < vesszőket eltávolítjuk és a ; vesszőket, a szálvessző kivé-; telével 60—80 cm-re vissza-; kurtítjuk. Így kevesebb lesz a; metszés előtt kifakadt rügy és; kevéssé gyengíti a tőkét. Az; előmetszésnek az az előnye is ; megvan, hogy a legnagyobb; munkacsúcs idején a nagy; gondosságot igénylő végleges; metszést rövidebb idő alatt el; lehet végezni, ;

A fentiek szem előtt tartá- < sával kisebb fagykár esetén < rendes termést is elérhetünK, < legfeljebb a tőkealakítás lesz< a következő években nehe- < zebb. Természetes, ahol a sző-; lő megfelelően be van fedve; és a szükséges rügyek bizto-; sítva vannak, ott fagyKárról; beszélni nem is lehet ebből ; szempontból s így itt a met-; szésnél nem is térünk el a; szokásostól. Ellenkező esetben; semmi esetre se essünk abba; a hibába, hogy elfagyott sző-; lóinkét a szokásos módon; metsszük, mert kevesebb tér-; mésünk lesz, s ezzel nemcsak; magunKat, hanem egész nép-; gazdaságunkat megkárosítjuk.;

Tartsuk szem előtt Micsu-; rin tanítását, amely szerint:; „Nem várhatunk könyörado-; mányt a természettől, kénysze-5 rítsük ki tőle azt, amire szűk-; ségünk van, ez a mi felada-; tunk’‘. 5

Király Sándor >

szőlészeti kísérle ti telep-veze tő. S