Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-04 / 29. szám
1960. február 4., csütörtök NÉPÚJSÁG II járás termelőszövetkezeteinek helyzetét tárgyalta az Egri Járási Tanács AZ EGRI JÄRÄS tanácsa február 2-án megvitatta a végrehajtó bizottság által készített — a járás termelőszövetkezeteinek helyzetét értékelő — beszámolót. E tanácsülésen meghívottakként részt vettek A termelőszövetkezeti községek tsz-elhökei és tanácselnökei is. A járási tanács végrehajtó bizottságának beszámolóját Klaisz Ferenc, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese terjesztette a tanács elé. Tájékoztatta a tanácstagokat, hogy a kitartó, türelmes, meggyőző munka nyomán a járásban jelenleg 14 termelőszövetkezeti község van, 23 termelőszövetkezet működik 5133 család részvételével, 26 083 katasztrális holdon, melyből 21 284 hold a szántó és 979 hold a szőlő. A járás szántóterületének 53,4 százaléka a tsz- ek birtokában van. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK vezetése megfelelő kezekbe került, ezt a következőkben rögz'-etté a beszámoló- „Közel egy év távlatából ma már megállapíthatjuk, hogy termelőszövetkezeteink többsége — a munkájukban időszakonként jelentkezett hiányosságok ellenére — rendelkezik olyan vezetőkkel, illetve vezetőségekkel akik a közös gazdálkodást képesek helyesen iránvítani.” Szó esett a beszámolóban a gépállomás és a tsz-ek kapcsolatáról is. Tá’ókoztatást adott az értékelés arról is, hogy a tsz-ekbe lépett dolgozó parasztok 716 lovat, 98 tehenet, 397 ökröt vittek a közösbe. Allatférőhe- lyek kialak'tására több mint 458 000 forint hitelt biztosítói - tak a termelőszövetkezeteknek. Törzsállatállomány vásárlására a tsz-ek 1 030 000 forint hitelt kaptak. Ebből az ősz- szegből 750 000 forint szarvas- marha, 120 000 forint sertés és 160 000 juh vásárlására lett fordítva. Tájékoztatott az ér tékelés a tsz-ek vetésterületéről és a földek megművelésére visszatartott igaerőállo- mányról is. Kitért a beszámoló arra is, hogy a tsz-szervezés és az új tsz-ek megszilárdítása mellel kissé „megfeledkeztek’“ a régi tsz-ekről, ezért egyik-másis helyen hibák ütötték fel fejüket. Példaként említette a fe1- németi Petőfi Tsz-t, amely már tíz éve működik s eredményei alapján a legjobb tsz- ek között emlegették, ennek ellenére mégis hibák jelentkeztek a szövetkezeti demokrácia érvényesülése, és a munkafegyelem betartása terén. A ZÁRSZÁMADÁSOK elkészítése után egy munkaegység járási átlagának értéke 40,50 forint. A járás termelő- szövetkezeteinek tiszta vagyona 9,4 millió forint, amelyből egy családra 14 500 forint jut. Az 1958-as évi zárszámadásokhoz viszonyítva 18 százalékka. emelkedett a szövetkezetek tiszta vagyona. Jól gazdálkodó szövetkezetként említi a beszámoló az egerszalóki Vörös Csillag Tsz-t, ahol annak ellenére, hogy a tagság 1959 tavaszán alaposan felduzzadt s több beruházást is végrehajtottak, mégis az egy munkaegységre eső részesedés 53,40 forint lett. A verpeléti Dózsa Tsz is 50 forinttal zárt, holott több jelentős összegű beruházást valósítottak meg. A beszámoló befejező része részletesen foglalkozott a termelőszövetkezetek megszilárdításának teendőivel. A beszámolót a felszólalások egész sora követte: Gubán Dezső elvtárs, 'árás: tanácstag. a járási pártbizottság titkára, felszólalásában elsősorban a termelőszövetkezetek állandó seggeséről beszélt. Kihangsúlyozta, hogy az ellenőrzés ne csak abból álljon, hogy felfedjék a hibákat, hanem felkészültségükhöz mérten segítsenek azok kijavításában is. Szólt a társadalmi tulajdon védelméről is. Arról is beszélt, hogy egves helyeken mellőzni próbálják a párt vezetését, a tanács irányítását. Az ilyen és hasonló egykét emberrel — kik ezt a légkört próbálják kialakítani —' meg kell értetni, hogy nálunk a munkásosztály a vezető erő, amelynek élcsapata a párt s vezető szerepe kell, hogy érvényesüljön életünk minden területén. A TERVKÉSZÍTÉSRŐL szólva kihangsúlyozta, ho.g>’ reális terv csak akkor készülhet, ha a meglevő munkaerőkre terveznek. Beszélt még a megvalósítandó soron következő feladatokról is. Kalyinka János, a verpe’éti Vörös Csillag Tsz elnöke, elmondta, hogy szövetkezetük taglétszáma és a földterület nagysága a felfejlesztés során jelentősen megnövekedett. Terveik szerint a termelékenység emelésével biztosítják, hogy a tagság jövedelme növeked ék. Dr. Nany János járási v. b - titkár arról beszélt, hogy a helyi tanács és a VB a jövőben többet foglalkozzék a tsz-ek munkájával. Hegyi János elvtárs, a járási tanács elnöke, a tanácstagság tsz-szervezés alatti becsületes helytállásáról emlékezett meg és ugyanezt a helytállást kérte a megszilárdítás munkáinak ''dőszakára is. Kreskai János, járási tanácstag a törvényesség betartásáról és betartatásáról beszélt. A tanácsülés Klaisz Ferenc elnökhelvettes válaszadásával a késő délutáni órákban ért véget (varjú) Szállj költemény...! Szavalóverseny a gyöngyösi IV. sz. iskolában Sok sápadt arc. fénylő szem. sok-sok kedves lány és fiú. A gyöngyösi IV. számú Általános Iskola önképzőkörének szavalóversenyén vaavunk. A magvar szakos nevelők elfoglalják helyeiket. a pontozóbírák helyét, hogy a megadott szempontok szerint döntsék el: ki a legiobb szavaló? Kötelező vers Csokonai a Reményhez című Lillát búcsúztató verse. Juhász Jutka V. osztályos tanuló szavait, lélegzet visszafojtva hallgatja mindenki. Jónás Zoltán. VII. B. osztályos tanuló mély átérzéssel búcsúztatja Lillát. Aztán Presov- szki Mária. Horváth Julianna és Juhász Balázs adja elő hasonló átérzésseL A szabadon választott verseket hallgatva Bán Ági buzdító, lelkes előadása: Csák Máté földién ... nyeri meg a bírálók tetszését. Szappan Kati Petőfi fenyegető szavait és Dózsa szellemét idézi. Udvarhelyi Teréz száz év után is átkozza Görgeyt a haza árulásáért, a szabadságharc bukásáért. Juhpsf Balázs V. Lászlójának mondanivalóját mélyen átélve' fejezi ki. A szavalóverseny elérte céliát. Felkeltette a tanulók irodalmi érdeklődési körét S remélhetőleg megvalósulnak a hallott távlati tervek, hogy március 15-ig a város iskoláiban osztályok között, majd április 4-én, hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján a város négy iskolája közti szavalóversenyt rendeznek. Sok sikert a szép tervek valóra váltásához. *— csányi — Egy városi üzem a falusi termelésért 1390 vagonnal több trágya a mezőgazdaságnak EGER KELETI szélén, a putnoki vasútvonal mentén szerényen húzódik meg, a Heves megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat. Hogy igen keve set hallat magáról ez a vállalat, az nem a tétlenség, sőt, a szorgos munka következménye, hiszen a vállalat elért eredményei minden szép szó nál is szebben beszélnek. A vállalat 1959. évi tervfeladata az volt, hogy adjon 2500 vagon trágyát a mezőgazdaságnak — értékben ez a vállalás 3 352 000 forintot jelentett Az ismert márciusi párthatározat után, amely a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés és az anyagtakarékosságot célozta, a vállalat 300 000 forintos megtakarítással szemben, 600 000 forintos megtakarítást ajánlottak fel. Ez a szellem az év folvamán még inkább javult, úgy, hogv eredeti tervfeladatát a vállalat 1959. szeptember 17-re már teljesítette. A vállalat elődje valahogy nem sorakozott fel a szocialista vállalatok közé, egy kissé mintha külön, egyedi életét él - te volna a tanácsi vállalatok sorában. Bár itt Egerben volt a vállalat legnagyobb üzemegysége, a vállalati igazgatóság Gyöngyösön székelt, tgv hiányzott az az összefogó erő, amely a szocialista vállalatokra leginkább “eUemző. A vállalat igazgatója. Pooo vies József elvtárs. aki előbb mint műszaki vezető ismer'e az üzem és a vállalat hiányosságait, mint igazgató ott igyekezett megfogni a doleok végét, ahol a hibák kútforrása volt. A legelső feladatok közé tartozott a szakszervezeti bizottság és az üzemi pártszervezet megalakítása. Ettől az ’dótól kezdve, ezen szervekkel együttesen végezték az üzemi feladatokat. Ennek a munkának lett aztán az az eredménye. hogy az év végéig új ab’ 39 százalékos termelési eredményt értekei vaevis 139 szá- alékra teljesítették évi tervüket. a' PÁRTSZERVEZETNEK ma már van egy aktív törzsgárdája, akikre minden üzemi feladat megoldásában biztosan lehet számítani. A vállalat 70 főnyi fizikai és 14 főnyi adminisztratív dolgozója egy, az üzemben most folyó politikai szemináriumot hallgat és február hó folyamán indul egy szakmai továbbképző, ahol az üzem technológiájáról, a gyártási eljárásokról és az üzemvezetésről nyernek a hallgatók ismereteket. Hogy ez az út járható és jó, mutatja egyebek között az is, hogy az elmúlt év folyamán, egyetlen dologzó ellen sem folyt fegyelmi eljárás. Megkönnyítette a vállalat vezetősége a dolgozók munkáját is azáltal, hogy az elmúlt évben nagy teljesítményi úgynevezett (Prága típusú) „szippantó’-gépeket vásároltak és így a munka jó része gépesített. Egy ilyen gép 25 ember munkáját végzi el naponta. A „szippantó‘’-gépek darabonként 736 ezer, egy Zetor vontató kisebb szippan tóval pedig 300 ezer forintos költséget igényeltek. Ugyancsak a dolgozók jobb munkakörülményeit van hivatva szolgálni a szállítószalagok beállítása, amely prizma- és vagonrako- dásnál könnyíti a dolgozók munkáját. MINTEGY 5 SZÁZALÉKKAL emelte a dolgozók keresetét a gépesítés és a keresetek 1300—2000 forint között alakulnak, de vannak 2000 f>- rintnál magasabb keresetek is. A gépi gyártási részleg, a ,biószuper“’-üzem jelenleg áll, részben azért, mert ez egy kísérleti üzem és nem volt a gyártási eljárásnál még kialakult gyakorlat, másrészt azért, mert csak április hóban kapnak engedélyt a beindulásra amikor 300 vagon bi ős zu per gyártanak le. amely 1500 holdra elegendő műtrágya. Addig is azonban, amíg a biószuper- gyártás megindul, az a törekvésük hogy a megyed szükséglet ellátásán kívül, rrinél több trágyát juttassanak az ország mezőgazdaságának. A vállalatnak üzemegységei működnek Hatvanban, Gyöngyösön és Füzesabonyban. Ezek közül a múlt év folyamán az önköltségcsökkentés és a tervtúlteljesítés terén kiváló' eredményt értek el a ©mngyö- si és a füzesabonyi üzemegj- ségek, ahol két kiváló agronó- mus munkálkodik. A dolgozók az 1960. évi munka versenyben, alulról jövő kezdeményezésre, éves szinten, 74 700 forint túlteljesítést és 139 000 forint alapanyagmegtakarítást tettek felajánlásként. Ezeken kívül 600 munkaórát ajánlottak fel társadalmi munkára, amiből az egri telepen egy kuglipályát égi _* többi telephelyek parkírozását, szebbé tételét fogják elősegíteni. A VÁLLALAT folyó évi terve egymillió forinttal több a múlt évinél, de a vállalat vezetősége és a dolgozók egymáshoz való viszonya, a szakszervezeti bizottságon és az üzemi pártszervezeten keresztül jó. A terveket együttesen beszélik meg a dolgozókkal és bontják fel időre és egyénekre. EZ A KÖZÖS MUNKÁLKODÁS és az igazgatásnak az a módja, amit Popovics elvtárs választott biztosíték arra, hogy a vállalat még nagy feladatok elvégzésére hivatott és ezt a feladatot nemcsak a tanács, de a mezőgazdaság felé is maradék nélkül teljesíteni fogja. OM. Taltaréhoslfod’h a tissnnánai Vörös Csillag Ts* tagsága A tiszanánai Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe látogató idegennek megérkezése után az első ami szembetűnik: egy faliújság, amely mindig a legaktuálisabb kérdésekkel. így jelenleg a zárszámadással foglalkozik. Ugyanakkor azonban egy. a takarékosságra va’ó felhívás is olvasható a cikkeik között. A kis írásban sok jó tanács szerepel, s ezeket meg is fogadta a termelőszövetker zet tagsága: a zárszámadáskor kifizetésre kerülő járandóságukat legtöbben takarékbetét könyvben kérik. Nem ez az első termelőszövetkezet a megyében, ahol így gondolkodnak az emberek, mert már sok közös gazdaság tagsága lépett a takarékos emberek népes táborába. Erre elegendő egy bizonyíték is: az utolsó hetekben mintegy 1500 “erme'őszövetkezeti tag, közel négymillió forintot helyezett el a takarékpénztárak fiókjainál, a postahivatalokban és a takarékszövetkezeteknél betétkönyvekben. A „Pacsiríoszó' Füzesabonyban A füzesabonyi kultúrotthon- ban vendégszerepeit szombaton este a káli Nőtanács kultúrcso- portja. A színjátszók Móricz JYlaiipulek, cl rßajrnajfzu,s occ ben a könyvben benne van a Betűcsőszök Országos Konferenciáján elhangzott beszédem. — Itt sokat jelentő pillantással nézett a társaságra: — Most pedig, ha nem veszik ezt nagyképűségnek, felolvasok egy részletet a beszédemből: „Mi. a kísbürgözdi kulturális tényezők, szívós és kitartó munkával elértük, hogy Kis- bürgözd városában ma már mindenki olvas. Olvas a VaP. a paraszt, a munkás. Még a kopasz emberek és a piaci kofák is olvasnak. Persze, a kopaszok csak a meglevő hajuk szálait, a kofaasszonyok pedig a kofálkodásban szerzett pénzüket. De hát, ez, kérem, csak a kisebbség". A gyakorlati munkám során olyan esettel is találkoztam, hogy egy imád- ságos öregasszony kikölcsönözte az „Urak, papok dölyfét, ím, eleget *űrtük...’‘ című könyvet. S kérem, mi történt? A nevezett asszonyka, a könyv elolvasása után elfelejtette a Miatyánkot. Egyszerűen: azóta nem tud imádkozni És e nevezetes ülés óta Kis-, bürgözd lázban ég. A város vendéglőiben, a borbélyműhe-; lyekben és a piactereken vi- • tátják az emberek a fenti j nagymérkőzés kimenetelét. < Mert a mérkőzés még tart. ' Az egyik fórumon Széles Józsi, az elárvulásra szánt író- és költőfiókák istápolója. a másik fórumon pedig Matyu- lek György, a Parnasszus fo- gadatlan prókátora. Püspöki Mihály Zsigmond népszínművét, a Pacsirtaszót mutatták be Körös- kényi Lajosné rendezésében. A községben nem nagy érdeklődést tanúsítottak a darab iránt. így az előadóterem csak félig telt meg. amely szemmel láthatóan rossz hatással volt a szereplőkre. Ehhez járult még az. hogy a kultúrház igazgatósága nem gondolva a téli esték hidegére, nem füttette be az előadótermet. s így a szereplőknek és a körülbelül 200 főnyi közönségnek végig kellett fagyoskod- niok az előadást. Ennek ellenére a darab mégis sikert aratott, mert a kezdeti el- csüggedés után. a közönség tetszését látva, a szereplők minden tudásukat beleadták, és kitűnően játszották végig a darabot. Az alakítások közül különösen kiemelkedett Böske szerepében Somogyi Ambrusné, Kö- röskényi Lajos mint Miska, dr. Mikuta József mint a gazda és Enyedi Balázs, aki a falusi bírót alakította. (Gy. I.) Cukor, napraforgó, sárgarépa exportra A Hatvani Cukorgyár jelentős exportszerződéseket kötött. Jelenleg Nyugat-Németország számára cukorrépa-szeletet szállítanak a gyárból. Naponta 20—25 vagonnal visznek el az értékes takarmányból. Ugyanakkor Lengyelországba is nagyobb tétel cukrot exportálnak. Megyénk területéről több árucikk kerül ezekben a napokban külföldre: Poroszlóról napraforgót szállítanak Svaiéba, Gyöngyösről és Egerből sárgarépát exportálnak Kelefr< Németországba. bedugult a szó a műkedvelők képviselőjébe. Mert valóban: az irodalmi lexikonig még igen messze az út. Kisbürgözd nem dicsekedhet még olyan emberekkel, akik már az irodalmi pantheon várományosai. Kis idő múltán, amikor már az elszótldnodás nagyon ráülepedett a ■ tanácskozó testületre, Matyulek György ünnepélyes pózzal emelkedett szólásra: — Én csak annyit kívánok megjegyezni ehhez a köny- nyelmű és szerencsétlen színpadi műsortervezethez, hogy nem támogathatunk minden irodalmi kóficot a népszerűsítésben. Elvégre Magyarországnak tízmillió lakosa van, s ebből kilenc millió ír, írónak hiszi magát. Ennél a kinyilatkoztatásnál megállt a beszéddel. Nagy fontoskodva leemelte ismét oku- láréját a hegyes orráról, majd megtörölgetve, a szeme elé illesztette újra. — Végeredményben én is írónak számítok — pirult el a hirtelenjött szemérmességében. — Nékem is megjelent egy felszólalásom 1952 táján a budapesti Betűcsősz című folyóiratban. — Ezzel gyorsan a kabátzsebébe nyúlt, s némi piszmogó^ után. előhalászott egy vékony, papírfedelű brosúrát. — Itt van ez a könyv! — nézett szét Matyulek György a megilletődött társulaton. — Ebpadra vitelével, egyszeriben az elszömyedés moraja zúgott végig a tanács tagjain. Matyulek György. betűcsősz és .,kultúrforradalmár" egy személyben, rúgó gyanánt pattant fel a székéből. Remegő izgalommal kapta el a vörös- paprika-orráról az aranykeretes szemüvegét, majd nagy sebesen, csillogóra törülve zsebkendőjével, szeme elé illesztette okuláréját s elkékülö fizimiskával hörögte szavait a megszeppent Széles Józsi körteábrázatába. — Micsoda?! Ti ezeket a mihaszna költőcskéket akarjátok a Parnasszusra segíteni? Ebben a városban?... Hát abból nem esztek! Míg én itt tag vagyok, addig mondjatok le az ilyen szándékokról. Horribile dictu! — De Matyulek elvtárs! — hajolt meg észrevehetően a városi kultúcsoport vezetője a kegyurasági pózban feszítő potentát felé — ezeknek a kezdő íróknak, költőknek írásaik is jelentek már meg itt-ott. — De hol, kedves barátom, hol? — húzta fel az orrát Matyulek György. — Akad köztük olyan is, aki már a fővárosi lapokban is szerepelt. Sőt! Az egyiknek könyve is jelent meg a közelmúltbán. — De a neve még nincs az irodalmi lexikonban! Erre az érvelésre végképp télyes notabilitása is, a betű- csöszködésben jeleskedő Matyulek György. Matyulek betűcsősz, aki ugyan eléggé beteges feltűnési viszketegségben szenved ........Rettenetesen kedve li a dicsőségben való fürdést, a szakajtóval öntött dicséretet. A rossznyelvek szerint: éjszakánként babérkoszorúval a homlokán alussza az álmát. Egy remélhető dicséretért még a tetűt is végigvezetné a városon. Mégpedig: — madzagon.” Mindezeken felül, még egy kevésbé elviselhető hibája van Matyulek Györgynek: nem bírja elviselni a nálánál tehetségesebbnek mutatkozó embert. Különösen akkor, ha az illető egy fokkal lejjebb van tőle a ranglistán. Mert, aki egy lépcsővel fentebb csücsül, az már más eset. A magasban kuporgó közéleti személyiségnek már csak hangfogóval tálalja fel az egyébként lefele dörgedelmesen használt kinyilatkozásait, azzal az óvatosduhaj meggondolással, hogy: sosem lehet tudni! A nagykutyának még a kacsintása is ijesztő a szürke egér számára. A fenti előzmények után, természetes, hogy elkerülhetetlenné vált az összecsapás Kisbürgözdön. Széles Józsi, amikor a helyi színjátszók nevében előhozakodott c városban és megyében élő kezdő írástudók munkájának a színKisbürgözd városában igencsak fellendült mostanában <* kulturális élet. A városka irodalomkedvelő polgárai, fáradságot nem kímélve, olyan pezsgő életet teremtettek a műkedvelő színjátszásukkal, hogy egy-egy előadásuk alkalmával teltház-közönség élvezi játékukat. Sűrűn feldübörög a tetszést jelző taps, ami azt jelenti, hogy a rangos névvel bíró Irodalmi Színpad kis együttese mégsem dolgozik hiába. Megkedveltetik városuk lakosságával a klasszikus és a ma élő irodalom maradandó alkotásait. Mostanában azonban merészebb célt tűzött maga elé a helyi kis Irodalmi Színpad vezetősége. Elhatározták, hogy a városkában és a megyében még vacogva jelentkező író- és költő fiókáknak rendeznek egy estet. Bizonyára azzal a céllal, hogy ezek a Parnasz- szusra kapaszkodni akaró, az irodalommal kacérkodó süvöl- véiiyek is megfürödhessenek egy kicsit a népszerűség kellemes. langyos vizében. No de nem megy ez ám olyan egyszerűen! A buzgó, kis Irodalmi Színpad felett ott trónol még egy hatalmasabb, rangosabb névvel felruházott intézmény — tagjai csupa nagy nevű. nagy múltú személyiségek. Itt döntik el, hogy a kis műkedvelő • együttes milyen formában, milyen tartalommal ruccanjon a nagyérdemű közönség elé. Ebben az intézményben foglal helyet a város egyik tekin-
