Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-19 / 15. szám
4 népújság I960, janttár 19., kedd „Tudósok“ Soha nem tapasztalt lelkesedéssel tanulnak az üzemek, bányák fizikai munkásai. Esténként, vagy munka után a könyv fölé hajolnak, hogy megismerjék a Föld történeti kialakulását, az élet kifejlődését a Földön. Egercsehiben munkásakadémiát szerveztek, Gyöngyösön szaktanfolyamokra járnak, a Mátravidéki Erőműben pedig idegen nyelveket tanulnak a munkások. A legválogatottabb témakörben képezik tovább magukat. Legyen az csillagászat vagy az atomrombolás, mindegyik felé érdeklődéssel fordulnak. Tudásukat akarják bővíteni, meg akarják ismerni azt a Földet, ahol élnek, tudósai akarnak lenni a mindennapi munkájuknak. S ezért nem sajnálnak semmi áldozatot. (—ács) — HEVES MEGYEI Tanács VB Művelődésügyi Osztálya szerdán délelőtt mozi-műsorpolitikai bizottsági értekezletet tart a művelődési osztályon. Az értekezlet keretében megbeszélik a Heves megyei Mozüzemi Vállalat 1959. évi tervteljesítését, az 1960-as év tervfeladatait, majd a Szovjet Ünnepi Filmhét műsorát.- A HEVESI JÁRÁS termelőszövetkezeteinek jelentős része már elkészítette az 1960-as termelési tervét, s azt felülvizsgálat és jóváhagyás céljából már benyújtották a járási tanács mezőgazdasági osztályának. A mező- gazdasági osztály szakemberei eddig tíz termelőszövetkezet tervét vizsgálták felül és hagyták jóvá.- SZÁN- ÉS SITÜRÄT szerveztek a Mátrába vasárnap a gyöngyösi IV. számú általános iskola úttörői. A népes és jókedvű csoport tagjai ifivezetők kíséretében a legjobb lesikló- helyeket választva, kitűnően érezték magukat.- A gyöngyösi városi tanács végrehajtó bizottsága ma tanácsülésen tárgyalja az 1960. évi városfejlesztési tervjavaslatot. A tervjavaslat előterjesztése után a tanácsülés az elhangzott javaslatok figyelembevételével a város 1960. évi tervét elfogadja. — A HATVANI JÁRÁSI tanács végrehajtó bizottsága csütörtökön VB-ülésen értékeli a termelőszövetkezetek zárszámadását és az idei terveket. Második napirendként a szerződéskötések és az állami felvásárlások helyzetét vitatják meg.- A FÜZESABONYI Gépállomás dolgozói megkezdték a felkészülést a nyári munkákra. A gépek javítása mellett több újítást is megvalósítanak. Többek között elkészítették egy kombájn szalmalehúzó berendezését, amely teljesítményében négyszeresen felülmúlja a régit.- AZ EGRI GÁRDONYI GÉZA Színház 5-6 éves fiúgyermekeket keres színpadi szereplésre. Jelentkezni a színház titkárságánál lehet délelőtt 10-14 óráig. Telefon: 22-30. EGRI VÖRÖS CSILLAG. Hruscsov Amerikában EGRI BRÖDY Hárman az éjszakában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A nagybácsim GYÖNGYÖSI PUSKIN , Sortüz az égbe HATVANI KOSSUTH TIT. Richárd PÉTERVASÁRA Ismerték egymást HEVES Hárman jöttek az erdőből FÜZESABONY Kék nyíl Egerben este 7 órakor: Hawai rózsája (Bianco-bérlet) Bükkszenterzsébeten este 7 órakor: Arc aranyeml)® Új bemutatóra készül a Gyöngyösi MÁV Kitérögyártó Üzemi Vállalat színjátszó csoportja A Szocialista Kultúráért Érdemérem elnyerése nem jelent pihenőt a kitérőgyári színjátszók életében. Hivatalosan még át sem adták a kitüntetést, amikor Jankovics Jenő rendező már az új darab kiválasztásán fáradozott. Az új darab kiválasztásánál az a cél vezérelte, hogy a darab színre- hozatala új állomás legyen a csoport működésében és mindenképpen fejlődést jelentsen a korábbi vállalkozásokhoz képest, ugyanakkor elnyerje a közönség tetszését és felhívja, illetve fokozza érdeklődését a komoly drámai színművek iránt. így esett a választás Max Frisch „Es a holtak újra énekelnek’1 című kétrészes modern színművére. Az általunk kevésbé ismert svájci író, művét 1945 januárjában, közvetlen a II. világháború befejezése előtt írta, amikor a kétvállra fektetett német fasizmus az utolsókat rúgta. és utolsó pillanatig tartó vérengzésekkel dühöngte ki magát. Max Frisch humanista pá- toszú, finom zenei-lüktetésű műben, merész írói eszközökkel vetíti elénk a háború áldozatainak sorsát. Ugyanakkor a megrázó emberi sorsokba élesen rajzolja bele a gyilkosok és — akiket a fasizmus méregpohara megmérgezett — a „gyilkos áldozatok” alakjait. Bár az író látszólagosan kissé elvontan, tér és idő pontos meghatározása nélkül, a költői fantázia keretébe helyezi hőseit, mégis olyannyira sikerültnek mondható a mű, mint egy váratlanul készült fénykép, amely meghamisíthatat- lanul rögzíti a valóságot. Huszonegy ártatlan túszt végeznek ki egy faluban, s ők énekelnek, miközben lövések dördülnek és egymásután elhullanak. Valahányszor lövés hangzik, a földön újra és újra fölhangzik a holtak éneke, felidézve ártatlan halálukat. Kari, a felébredt lelkiismeretű katona, a fasisztává alja- sult tiszt, Herbert parancsára sem tudja már kivégezni az általa agyonlőtt túszok elhan- tolóját, a félelmében hamisan megesküvő pópát. Végül is az öngyilkosságba meneKül. Az otthoni hozzátartozók pincékbe bújva átkozzák az ellenséget, és nemcsak a szirénák hangja és a bombák tartják őket rettegésben, hanem a fasizmus polgári megbízottjai, a házparancsnokoK is. Kari apját, a kispolgári álhumanista tanárt fia halála megrendíti és újra emberré avatja. A fasizmus ostora rajta is csattan, s legjobb volt tanítványa, Herbert végezteti ki. Kari feleségét a háború őrületbe kergeti. Az ellenség repülői bevetésre készülnek, s míg áldozataikat romok temetik be, maguk is áldozatokká válnak, mert az éjszaka sötétjében lezuhannak. A halottak egy igazságosabb és szebb világ földöntúli másában, a modern túlvilágon találkoznak, ahol észreveszik elrontott életüket és minden vágya k az, hogy az élők másképpen rendezzék be életüket. A valóság és elvont misztika ellentéte még reálisabbá avatja a művet és emeli ki a háború szörnyűségeit. Mint ahogy a dráma kiváló fordítójától, Ungvári Tamástól megtudjuk, a szerző Requiemnek keresztelte művét. Szerintünk a mű több mint a háború áldozataiért felhangzó sirató ének. Kifejezése annak a ténynek, hogy a háborúkban csak vesztes népek vannak, aggódás az emberiség jövőjéért, sejtetése a feledésbe menő háború utáni békeidő közönye mögül leselkedő új háborúnak. Az írói aggódás megalapozottságát sajnos éppen napjaink eseményei igazolják, amikor az újraéledő fasizmus horogkeresztjei jelentek meg a falakon. Ha valakiben felvetődik a kérdés a mű aktualitását illetően, azt felelhetjük, hogy a mának szól, emlékeztet és figyelmeztet bennünket és ha határozott programot nem is ad számunkra, rajta keresztül olyan írót ismerhetünk meg,- akinek hangja — Ungvári Tamás szavaival élve — mindig újra szól, ahányszor az emberiség szép eszményeit sötét veszélyek kísértik. A mű mind rendezés, mind alakítás szempontjából komoly feladat elé állította a csoport tagjait. A napi munka után, éjszakába nyúló próbákkal készülnek a január 23-i bemutatóra. Az előkészületek fáradságos, munkájába nagy segítséget nyújt Horváth Árpád, az egri Gárdonyi Géza Színház rendezője, aki mint művészeti tanácsadó, lelkiismeretesen támogatja a csoportot. Bízunk benne, hogy a közös munkának meg lesz az eredménye és a siker nem marad el. Papp Nándor. MÁV Kitérőgyártó UV. I960. JANUAR 19., KEDD Névnap: SÁRA A Nap kél: 7,26 órakor, nyugszik: 16,24 órakor. 1865-ben halt meg PIERRE PROUDHON francia kispolgári sza- eialista, .az anarchizmus ideológiájának megszövegezője. A tudományos szocializmus tanaival ellentétben azt hirdette, hogy a kapitalizmus reformokkal békés úton is megdönthető. Elképzelt gazdasági rendjének alapjait Marx: A filozófia nyomora című híres munkájában döntötte meg. Proudhon 1809-ben született. 15 évvel ezelőtt jelent meg a felszabadulás óta az első napilap Magyarországon, a SZABADSÁG. A MOSZKVAI népszerű-tudományos filmstúdió érdekes új filmet készít Lenin kéziratai címmel. Az eredeti kéziratok és újságok, történelmi dokumentumok alapján készülő film Lenint, a lánglelkű publicistát idézi elénk, bemutatja, hogyan írta meg cikkeit, hogyan készült egy-egy lenini kézirat, az első sortól az utolsóig. ★ Thomas Mann-nak a Buddenbroock családról írt regényét megfilmesítik. A filmet ünnepélyes Külsőségek között mutatják be Thomas Mann szülővárosában, Lübeckben. A film főszerepét Nadja Tiller* Lisalotte Pulver és Alfred Weidemen alakítja. ★ Két lengyel operatőr és Ta- deusz Jaworski filmrendező féléves afrikai körút után visszatért hazájába. Mintegy húszezer kilométert tettek meg tengeren, tizenötezret a dzsungelben. Útjuk eredménye 15 000 méter filmszalag, néhány ezer fénykép és részletes útinapló. Művéssek vagy őrültek?! „Spiraloid** U ezdetben vala a bar- ^ langfestészet. Őseink mívelték, akik bőrzekében, állati bőrökből készült ágyékkötővel jártak, mammuthúst ettek és mitsem tudtak még az űrrakétáról, a nylonzokniról. Kővel meg korommal rajzoltak különböző ábrákat, jeleket sziklába vájt odúik falára. Azóta nagyot lépett előre az emberiség. Ma már — sok más mellett — van ceruza, kecses formájú paletta, meg pamacs, pemzli és ecset is. Hogy egyesek miket tudnak művelni ezekkel a szerszám okkal ?! Az ember szinte szélütötten áll egyik-másik „modern“ művész „zsenialitása” hallatán; Mint a lapok művészeti rovatai közük: a hamburgi Fritz Hundertwasser osztrák származású „festőművész“ és négy, hozzá hasonlatos művészi elveket valló barátja elhatározta volt, hogy a hamburgi képzőművészeti akadémia egyik termének falára „a világ leghosszabb vonalát” húzzák. Elgondolásuk az, hogy egy vörös pacndból kiindulva ceruzával, szénnel, tintával és olajfestékkel egyetlen véget nem érő vonallal töltik meg a terem négy hatalmas falát. Hundertwasser rögvest nevet is adott e különös műalkotásnak, mégpediglen azt, hogy: ,sp:iraloid“. Hundertwasser szerény állítása szerint „a mű komoly művészeti irányzatot Képvisel“* öt emberről van szó, akinek kedve szottyant egy kicsit el- firkálgatni a falon, vonalat húzni tintával és ceruzával, szénnel és temperával; körben- körben. Ezért még nem lehet elmarasztalni őket — ha ez nekik jó, csak hadd csináljáK. De hogy mindezt a művészet nevében művelik — ez már sok egy kicsit. Igaz, annak idején mi is szórakoztunk ilyesmivel. Hatnyolcéves karunkban. Krétával, Kátrányos bottal, szuroK- darabokkal rajzoltunk hasonló, Hundertwasser-féle vonalat a parókia deszkakerítésére barátaimmal. És hogy miért éppen oda? Mert a faluban máshol nem volt erre alkalmasabb hely* Mi, persze, gyerekeik lévén, még nem tudtuk, nem gondoltuk, hogy ezzel a tettünkkel modern „művészeti irányt’’ alapítottunk. Afféle játéknak éreztük a rajzolást is, mint az indiánosdit vagy a bigézést... Szegény „modern" nyugati művészet! Nagy-nagy válságban lehet, ha már az ilyen Hundertwasser-féle alakok is üj irányzatokat alakíthatnak; Mert igazság szerint valamelyik elmegyógyintézetbein lenne a helyük; Gyermekkorom kedvenc játéka ma is divatos még. Üdvös lenne tehát, hogy néhány gyereket akik, teszem azt Verpelét, vagy Visznek kerítéseire festenek „spiraloidokat”, kiküldjünk Hamburgba. Talán ,elhoznák a modern festészet jez évi legnagyobb díját... ] C alvadót Dali, a különc> ^ ségéről inkább hírhedt« jmint híres modem francia festő új alkotásáról tudósít egy imásik híradás: Az illusztris művész egyik „festményét” a jkanadai múzeumnak ajándékozta. A kép érdekessége, shogy festék helyett legyekből készült. Dali a legyek szárnyát, lábát, fejét és potroháját sragasztotta a vászonra. > ] Elképzelem a festőt. Micso. da lelkesültséggel, micsoda ih- iletettséggel hajkurászta szegény a legyeket, míg össze- !gyűlt a kép anyaga. Szenvedélyes elszántsággal, őrült tem- jpóval dolgozott. Dehát érthető; jsok légyre volt szüksége; •Mamája, Dali néni, csípőre jtett kézzel figyelte fia fáradozását a haliból. „Milyen pajkos gyerek ez a Salvadóri! Pe- jdig már benőhetett volna a jfejelágya’1 — gondolta magádban szegény asszony. Es miikor egy ügyesebb légy, látva jDali lendülő karját, szemtelenül átinalt a vitrin tetejéről tegy másik szekrényre és a Smegingó, lihegő festő ,fájdal- imas üvöltéssel bezuhant a re- íkamié mögé, Dali mama ször- Snyűkodve csapta össze tényékét „C-cü! Hogy te milyen igyámoltalan vagy, fiú!“’ i Most találgatással telnek ^lapjaim. Vajon melyik rovást- ífajtát szemeli ki legközelebb iDali, hogy segítségével biztosítsa helyét Da Vinci, Michelangelo, és teszem azt, Goya mellett...? Talán a lótetű . .< (vagy esetleg a patkányok lesz* ínek legközelebbi képének ab kötőelemei? Igaz, azok kissé 'harapósak — de egy igazi művész, alkotásának siKere ércekében a legnagyobb áldozatokra is képes. Dali a légyfogás fárasztó művelete után táblán a patkánymarás fájdalmát jis elviseli. tu ÉGER VÄROS tanácsa 1959. december 19-én tárgyalta a 6/ 1959. számú rendeletet, „egyes, a városkép szempontjából fontos útvonalakon levő üzlethelyiségek megfelelő kialakításáról”. Az azóta jogerőssé vált tanácsi rendelet nagyjelentőségű a város szépítése érdekében, ezért kívánjuk azt most olvasóinkkal megismertetni. * A kapitalista idők üzleti szelleme nagy pusztítást végzett városaink általában jól kialakult, szép utcaképei terén. A tőkés vállalkozók, építtetők igyekeztek létesítményeiket minél cifrábban, szerintük „művésziebben” kialakíttatni, ezzel is kérkedve hatalmukkal, gazdagságukkal. Ékkor szűnt meg egymásután számos, a XIX. század közepéig jó érzékkel, helyes mértéktartással kivitelezett szép, régi épületünk, hogy helyettük — bizonyítanunk sem kell — művészileg silányabb, olcsó gipsz-díszektől terhes, szecessziós homlokzatú „alkotások” bontsák meg városképeink hangulatos egyséMég ott is, ahol nem került sor új épületek emelésére — igy a megmaradt jó homlokzatokon is — pusztított, rongált ez a felfogás. A kapitalista verseny különösen hangossá vált a boltok területén, ahol a „többit legyőző” vetélkedésben, az egyénieskedő, a többitől való elkülönülést hangsúlyozó portálokkal szétdúlták nemcsak utcáink, tereink harmóniáját, de az egyes épületek achitektonikus értény ÁROSUNKBAN Egerben a fejlődés a XIX. századi, a XX. század eleji stagnálása, visz- szaesése következtében ez a folyamat nem volt olyan mértékű, mint néhány hirtelen átalakuló magyar nagyvárosban, pl. Budapesten, Debrecenben, vagy Miskolcon. Mégis a küEgy új tanácsi rendeletről lönféle bolt-portálok, az összevissza méretű, színű cégtáblák, a falsíkra merőlegesen kiugró, mázolt, ízlést rontó reklámtáblák nálunk is kifogásolható helyzetet teremtettek. Fokozza a nehézséget, hogy az utcai, kimondottan bolthelyiségeket sokszor olyan célra használják (irodák, műhelyek, stb.), amelyek semmiesetre sem kívánatosak. Eger közvilágítása is — legalább a főútvonalakon — a fénycső-lámpák bevezetésével, lassanként eléri a megfelelő szintet. Ezekkel a berendezésekkel kell lépést tartani az üzletek világításának, egyrészt a kirakatok, másrészt a reklám-feliratok ún. „neon” kiképzése útján. Szívesen vennénk — megfelelő helyen és megfelelő kialakítással természetesen — a tetőkre, házfalakra szerelt, nagy méretű neonberendezéseket, amelyek ma már egy város modem, esti képének elengedhetetlen kellékei. Végül a főútvonalak rendezésének feladatai közé tartozik az itt történő árusítás szabályozása. Helytelen az, hogy reprezentatív utaink mentén ma is sok, oda nem való bódé éktelenkedik, és „similabda”, vagy egyéb árusok molesztálják az utcán járó-kelőket. EZEK A FŐBB szempontok vezették a város tanácsát, hogy a hiányok kiküszöbölése érdekében megalkossa az említett tanácsi rendeletét és annak végrehajtási utasítását. Most pedig nézzük az egyes rendelkezéseket. A 2. § határozza meg, hogy a rendelet hatálya melyik útvonalakra terjed ki és hogy az egyes intézkedéseket milyen időpontig kell végrehajtani. Megállapíthatjuk, hogy a felsorolásban a belváros összes lé_ nyegesebb utcája, tere szerepel, ahol már vannak boltok, vagy ezek létesítése várható. Ami a határidőket ilháti: 1960. december 31-ig meg kell valósítani a teendőket a Szabadság téren, a Mártírok terén, a Kossuth Lajos utcában, végül a Széchenyi utca Szabadság tér és Csíky Sándor utca közötti szakaszán. A további ütemezés az 1961. és 1962. évek között oszlik meg. Egyébként a munkálatokat sor-tatarozás szerint kell végezni. A bolt-helyreállítások is össze lesznek hangolva az egyes útvonalakon egyidejűleg elkészítendő épület-felújításokkal, közvilágítás-átalakítással, stb. így kétségtelenül a leggazdaságosabban lehet dolgozni, és a munkák befejeztével egy-egy útszakaszunk a teljes felújítás képét fogja mutatni. A RENDELET ugyanezen paragrafusa mondja ki, hogy az üzlethelyiségekben nem szabad olyan tevékenységet folytatni, amely a városképet rontó és zavaró használattal jár. (Pl. tilos itt hulladék kereskedések, MÉH vállalati átvevőhelyek fenntartása, hangos és bűzös ipari tevékenység folytatása, stb.). A kijelölt útvonalra néző üzlethelyiségeket a későbbiekben nem lehet majd iroda, kultúrotthon, munkás- szállás és lakás céljára használni. A 3. paragrafus szerint már az üzlethelyiség kiutalásakor kötelezni kell a bérlőt (használót) a szükséges munkálatoknak határidőn belül vaió elvégzésére. A 4. paragrafus kimondja, hogy az érintett területen minden kirakat, boltbejárat, hirdető-berendezés, világító-reklámok stb. készítéséhez, átalakításához előzetes építési engedély szükséges. Az 5. paragrafus intézkedik a berendezések tisztán és jókarban tartásáról, amivel biztosítjuk az elhanyagolt és piszkos kirakatok, kitámasztható vászonredőnyök és hasonlók hiányosságainak megszüntetését. A 6. paragrafus előírja, hogy az üzleti feliratokat, hirdetőberendezéseket korszerű világítási megoldással kell kialakítani. Meg kívánjuk szüntetni ezek alapján a helyenként óriási méretű, az épület jellegét teljesen tönkretevő, régi felirati táblákat és helyettük fénycsöves reklámberendezéseket szándékozunk biztosítani. IGEN NAGY JELENTŐSÉGŰ a 7. paragrafus, amely lehetővé teszi a meglevő — nem megfelelő — portálok, kirakatok, boltbejáratok tatarozta- tását vagy átalakíttatását. Ezekre a munkákra a mindenkori bérlőt (használót) kell kötelezni, a tulajdonos (kezelő) pedig az elrendelt munkák elvégzését tűrni tartozik. A 8. paragrafus emlékezik meg a közterületi árusításokról. Ezek szerint a jövőben csak hírlap-, dohány-, virág-, esetleg könyvárusításra lehet ilyen engedélyeket kiadni, a meglevő engedélyeket pedig — amennyiben azok a rendelettel ellentétesek — vissza kell vonni. A rendelet — a megszokott forma szerint — a büntető- szankciók felsorolásával zárul. Reméljük, ezekre nem kerül sor, mert az érdekeltek maguk is belátják, hogy az intézkedésekre valóban szükség van. Eger város tanácsa szakigazgatási szervei mindenesetre megteszik a kellő intézkedéseket, hogy az új rendelet segítségével is eredményeket érjenek el a város további fejlesztése, szépítése terén. Uevcsy Sándor