Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-16 / 13. szám

1960. január 16., szombat NfPOJSAG 5 Téli szezon a H«ves megyei Növényvédő Állomáson VOLTAKÉPPEN most kez­dődött meg az igazi tél és ez a körülmény többnyire fedél alá kényszeríti a földek, mezők munkásait. A holtszezon kez­dődött meg, mert mit lehetne csinálni, amikor hull a hó. hogy keresztül lehet látni raj­ta tíz méternyit, az sem köny- líyű feladat. A Heves megyei Növényvé­dő Állomás dolgozói ugyan­csak a szabadban tudnának leginkább működni és most hí­jával a jobbnak, várják a ta­vaszt. A várakozás persze nem jelenti, hogy megfeledkeztek volna a feladatukról, már mint az elkövetkező munkák előkészítéséről. Gyöngyösön, a vállalat szék­helyén, a gépeket javítják és a jövő esztendei munkát szer­vezik. Józsa Károly igazgató mondta, hogy a növényvéde­lem a tűzoltók munkájához hasonló: ha valahol felüti fe­jét a növényi kártevő, azonnal a helyszínre sietnek és meg­teszik a szükséges intézkedé­seket. Ám a megelőzés is fon­tos feladat. Október végén befejezték a csávázási, március elején kez­dik a kora. tavaszi permete­zést. A közbeeső idő alatt 74 községben előadásokat tarta­nak. Az állomás dolgozói film­vetítőgépekkel felszerelve fel­keresik a falusi művelődési otthonokat és ismertetik a vé­dekezés módszereit, a gyümöl­csösök telepítésének tematiká­ját, egyszóval hasznos taná­csokat, felvilágosításokat ad­nak. Helyenként gyakorlati be­mutatókat tartanak a faápolás, metszés módszereiről. JÖZSA KAROLY igazgató elmondta, hogy január 18-tól háromhetes növényvédelmi tanfolyamot rendeznek Gyön­gyösön. amelyen a termelőszö­vetkezetek tagjai vesznek részt, mintegy ötvenen. A há­romhetes tanfolyamon iémer- tetik a növényvédelmi felsze­reléseket. Megismertetik a hallgatókat a növényi kárte­vők biológiájával és megtanít­ják a felismerésükhöz fontos jellemzőket. Előadásokat hall­gatnak a tanfolyam részvevői a védekezési módszerekről, a szerek vegyi összetételéről, a permetezésről, gyümölcsösök ápolásáról és sok fontos dolog­ról még. Ugyanakkor a nö­vényvédelem gyakorlatában előforduló baleseti veszélyről is tá'ékoztatást adnak. Mészáros Gyula főmérnök el­mondta, hogy a vállalat gép­parkját felülvizsgálják a téli időszakban és minden fontos javítási munkát elvégeznek. Huszonnégy Zetorral, 16 moto­ros permetezőgéppel, vala­mint három csávázógéppel ren­delkezik a vállalat, s ezek kö­zül kilenc Zetor főjavítását végzik el, de a többi gép kar­bantartására is sor kerül még. Gaál Pál főkönyvelő arról beszélt, hoigy 1960-íá vonatko­zóan még csak annyit tudnak mondani, hogy a gépparkjuk négy új Rapitox permetező- géppel gyarapszik. Szóba ke­rült még az is, hogy a nö­vényvédő állomás dolgozol előtt az 1960-as esztendőben nagy feladatok várnak, mert megyénk dolgozó parasztsága egyre inkább a nagyüzemi gaz­dálkodási formát választja, és á termelőszövetkezetek száma megnövekedett. Nagyobb terü­leteken kell elvégezniök a vegyszeres gyomirtást, s álta­lában a védekezést a növényi kártevők ellen, a körülmények­nek megfelelően kell elvégez­niök. A MŰLT ÉVBEN jó munkát végeztek a vállalat dolgozói, többen más megyékben is jár­tak védekezési munkálatokat segíteni. Most, ez esztendőben is készülnek, hogy. hasonló eredményes munkával segítsék a terméseredmények emelke­dését. — sss — Verpelét községben tartotta meg ülését az egri járás művelődési áll. bizottsága Az egri járás művelődési ál­landó bizottsága pénteken, a korábbi gyakorlattól eltérve, néni Egerben, hanem Verpelét községben tartotta meg rendes ülését, s a helyszínen tárgyal­ták meg a Verpeléti Általános Iskola oktatási és nevelési munkáját. Foglalkoztak ugyanakkor a cigánytanulók beiskoláztatásá­val és rendszeres iskolaláto­gatásuk biztosításának lehető­ségeivel is. Az állandó bizott­sági ülésen részt vettek az is­kola nevelőtestületének tagjai is.- JANUÁR 16-ÁN, szomba­ton, a füzesabonyi járás há'toin községében, Dormándon, Bese­nyőtelken és Sarudon tanács­ülésen értékelik és beszélik meg e községek ez évi község- fejlesztési terveit. Együtt, vagy kalön-külön ? Tófaluban akkor lesz igazi nagyüzem, ha egyesül a két tsz A füzesabonyi járás északi sarkán az elmúlt eszténdőben nagy változások történtek. A tavasz folyamán termelőszövet­kezeti község lett Kápolna, majd decemberben csatlakoztak Tófalu, Aldebrő és Feldebrő községek lakói is. A felsorolt falvakban megalakultak a ter­melőszövetkezetek és most már sor kerülhetett arra, hogy ren­dezzék a földeket, hogy kiala­kítsák a nagyüzemi táblákat. A napokban Tófalu község­ben táborózott a földrendező bizottság és megtartották az el­helyezkedési tárgyalást. A tár­gyaláson részt vettek Kápolna, Aldebrő, Feldebrő termelőszö­vetkezeteinek képviselői, vala­mint az említett községek ta­nácsi vezetői. A tófalui ha­tárban az aldebrőieknek 465 hold földjük volt korábban, a feldebrői dolgozó parasztoknak 224 hold, de érdekeltek itt a kápolnaiak, sőt még a kere- csendiek is. A földrendező bi­zottság ezen a tanácskozáson rendezte a határokat és egyben A mosoly Egy röpke kis mondat, Vagy csak apróság­nak latszó tett is mennyi mindent el tud mon­dani az emberről... Szívjóságról beszél, amely a megértést, az együttérzést, a szeretedet hor­dozza magában — szívtelenségről, amely már annyi szenvedésnek, annyi fájda'omnak volt a melegágya; rávilágít a gondolkozásra, — amelyből megszületik a szép, jó, emberséges tett, de az embertelen is, amely az önzésen keresztül a gonoszságig tud lóaljasodni. A gondolatot azonban nem vesszük mindig az ajkunkra, sókszór tetté sem érik meg ben­nünk, mégis mennyit elárul belőle az arcunk. Csak a mosoly is... Milyen sokszor felra­gyog arcunkon, ha boldogok vagyunk. Mennyi vidámság, melegség, mennyi öröm árad belő’e, amelyek Csak még szebbé teszik az életünket. Ilyenkor az érzések bennünk még nagyobb lángra gyúlnak, eréiük eljtit az emberszívekig, átjárja őkét, melegét széthinti, mint az aranyló napsugár. Néha szomorú, talán fájdalmas is, de így is emberi. Akkor jelenik meg aZ arcunkon, amikor már elfogytak a könnyek, a nehéz sóhajok is elhalkultak. Fáj még az élet, de már érezzük, hogy az oszladozó fe1 hőkön át ragyog a nap. Még esőverte ilyenkor az em­beri szív, a vihar nyoma még bennünk van, de már a napfény új életet ígér, mosolygónk, igaz, még nem boldogan... De a mosoly gúnyt, lenézést is hordhat magában. Sokszor a káröröm csalja elő. Ar­cátlanná válik, bántóvá, sértővé, arcunkba vág, mint az ostorcsapás. Szúr, mint a tőr, vág, mint a kés, emberéleteket tesz semmivé. Kegyetlen, mart a gonoszság szülte, s ezért embertelen. Az egyik is mosoly, a másik is az, mégis milyen szakadék tátong köztük. Emberi az egyik, embertelen a másik, de mindkettőt az emberi arc tárja elénk. Egyiknek forrása a szív jósága, a másiknak forrása az önző go­noszság, amelynek a szívhez semmi köze. A mosoly is gondolatunk kifejezője. Né­mán ugyan, de mégis beszél. Tettét is igéi. Hogy jó legyen az, a szív jósága megmondja nekünk— Kerfsztrej tvény Milyen kegyetlen is tud lenni néha a han­gulat... Rátelepszik az emberre, s mint tna- lómkő súlya, nehezedik ránk. Próbálunk alóla megszabadulni, de sokszor ez olyan nagyon nehéz... Ha munkanap van, s a kötelesség hajtja előttünk a perceket, órákat, megbirkó­zunk véle, mert a munka eltereli a figyelmet, átlendít azon a szakadékon, amelyet a hangu­lat mélyít el bennünk. A pihenőnapokon örül­ni szeretnénk, megpihenni, új erőt gyűjteni az elkövetkező napok munkájára. S ha ilyenkor lep meg bennünket, megnyugvás helyett áz üresség, a nyugtalanság, a feszültség könyör­telen érzését gyűjti össze bennünk. Így jártam én is a minap, egyik délután. Az ablakon esőfelhőbe burkolózva nézett be szomorúan a tél. A máskor napsütött házak is magukba roskádva álltak, s megadóan vár­ták, mikor ftecskéli feléjük az utca lucsokját, híg éarát, egy-egy elfutó autó. A fák csupasz, fekete gallyai között ázottan, mint megannyi röngyfösZlány, lógott lefelé a még megmaradt tavalyi falevél. Talán ez a vigasztalan téli kép nehezedett rám annyira... Olvasni kezdtem, vigyorogva néztek rám á sörök; íráshoz fogtam, gondola­tok nélkül meredt rám az írógép sok, fehér bétűje. A rádió hangja is bántó volt, még a zene sem tudott átlendíteni a hangulat sza­kadéké, felett. Felvillant bennem a „Szegény gazdagok’’, a „Hawai rózsája”, de a lucsok, a sár, a lógó éső még a mozi, színház gondolatát is elvétette. Az „Ország-Világ” kiolvasott karácsonyi száma Ott hevert az asztalon. Unottan pillan­tottam rá. Aztán mégis a kezembe vettem, s szinte léléktelénül lapozgatni kezdtem benne. S akkor, óz egyik Oldalról szinte nevetve né­zett rám a még meg nem fejtett keresztrejt­vény. Már a címe is megfogott: Elmélkedés... Vörösmarty mély bölcsességét rejtegették az egymásután sorakozó kis négyzetek. Hozzá­fogtam a megfejtéshez. Teltek az üres helyek fölfelé, lefelé. A kérdések mindig jobban el­homályosították a hangulat ürességét és meg­töltötték azt fénnyel, a megtalált feleletek örö­mével. Nem is telt el sok idő. s m*r fölra­gyogtak teljes szépségükben Vörösmarty sza­vai: „Szólj, gondolj, tégy jót: s minden gon­dolat és tiszta tett tiszta tükörként fog vissza­mosolyogni rád...” A szakadék eltűnt, az ürességet, a nyugta­lanságót, a feszültséget elsodorta bennem ez a néhány szó... HÓRVÖLGY1 ISTVÁN a tófalui termelőszövetkezetek földjeinek a határait is kijelöl­te. Bal "zs András agronómus a Füzesabonyi Járási Tanács megbízásából elkészítette Tó­falu község határának talaj tér­képét és a földek minősítését. A tófalui határ földjeit minő­ségi szempontból öt osztályba sorolta, és az osztályozás ered­ményeit ismertette a tárgyalás részvevőivel. Idetartozik még, hogy Tófalu községben két termelőszövet­kezet működik jelen pillanat­ban és mikor Balázs András is­mertette a talaj minőségét, va­lamint azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezeket a földeket leginkább kihasználhatják, megjegyezte, hogy kívánatos lenne, ha a tófalui Béke és Pe­tőfi termelőszövetkezetek egye­sülnének. A földrendező bizottság min­dent megtesz azért, hogy a két termelőszövetkezet á község ha­tárából egyforma minőségű föl­det kantón. Az egész határ azonban alig valamivel több ezer holdnál. Mivel a földeket minőségi szempontból öt osz­tályba sorolták, minden osztály­ból kell. hogy jusson mindkét termelőszövetkezetnek, ez pe­dig annyit jelent, hogy a föld sok kis darabra tagolódik is­mét és lehetetlen igazi, nagy­üzemi táblát kialakítani. A tófalui termelőszövetkeze­tek vezetői nem idegenkednék az egyesülés gondola+ától. Tar- kas Jánosnak, a Petőfi Tsz el­nökének véleménye szerint, sokkal célszérűbb volna, ha a község egy termelőszövetkezet­ben dolgozna. A vezetőség töb­bi tagiának is ez a véleményé és a Béke Tsz részéről is el­hangzott már az egyesü’és ja­vaslata. Az alanszabáiyoknak megfelelően azonban a két ter­melőszövetkezét közgyűlése fogia e’döntéíú majd. hogy a jövőben megmarad-e a két tsz. vagy egy termelőszöve*kezet tagja ’esz az egész falu. K. J. UjJőrincfalváról jelentik A legkisebb község a füzes­abonyi járásban: Űjlőrincfalva Az elmúlt évi községfejlesztési hozzájárulás 132 000 forint volt. ez évben pedig 243 Ö00 forintot terveztek. Az összeg nagyobb részéből 200 000 forintos költ­séggel víztorony építését terve­zik községük lobb vízellátásá­nak megjavításáért. A fenn­maradó összeg többi részéből új járdákat építenek. A lakosság is hozzájárul a munkálatokhoz. mert mint megtudtuk. 25 000 forint értékű társadalmi munkát biztosítanak a tavasszal sorra kerülő fa­csemete-ültetésnél, s a járda­építés földmunkálatainál 47 000 forint társadalmi munkát vé­geznek el. | Levél a szerelem ügyében! KEDVES OLGA! '~j/>.a ezeket a sorokat olvassa — talán az is lehet, hogy el sem olvassa —, összehúzza szemöldökét, s azon kezd töprengeni: ki lehet ez az ember, aki egy újság hasáb­jain levelez az én magánügyemben? Nos, az, aki ezeket a sorokat írja, nagyon tiszteli a szerelmet és lévén még a fiatalabb korosztályhoz tartozó, nemcsak eszével, de szí­vével is érti, sőt megérti• mi az, szeretni valakit. Mi az, hogy soha, egyetlen pillanatban sem tudunk róla megfeled­kezni, hogy a nevét is jólesik mormolni magunkban, hogy fél embernek, vagy még annál is kevesebbnek érezzük ma­gunkat nélküle. Minden Rómeónak van szerelmes Júliája és minden Júlia arcán felragyog az öröm fénye, ha meg­látja Rómeóját. A szerelem örök és mindig új, mindenki a maga érzéseit tartja a legnagyobbnak, — s ez a legcsodá­latosabb dolog a szerelemben. Most, hogy a kislánykorból a nagylánykorba lépett, most, hogy már azt mondhatja, elmúltam tizenhat éves és tán’ azon is bosszankodik, hogy még csak tizenhét, — nos, ilyenkor legveszélyesebb a szerelem. Az érzések már mélyebbek, mint voltak annak idején egy kamaszlány első titkos levélkéi, de a szellem, a nő józan, reális és mérlegelő szelleme, a tapasztalat még hiányzik. Kimondom én kerer ken: sok ostobaságot lehet ilyen korban elkövetni, ha... Ha nem állnának a tizenhétévesek mellett azok, akik tálán kétszer vagy többször annyiak, akikben talán már meghűlt a szív szerelme, de meg forrósodott az ész bölcsész sége. S néha a bölcsesség sem árt a szerelem ügyében! Kedves Olga! Nagyon becsülöm a maga szerelmét az iránt az ózdi fiú iránt, akinek most maga minden bizonnyal Júliája lett, s aki miatt most éppen maga érzi azt, hogy szülei, holmi Montaguek, vagy Capulettek, akik ha tőrrel, karúdat nem is, de a szülők ma is érvényben levő — habár nemegyszer, sajnos, kevésbé ható — hatalmával akarják tönkretenni a maga egész boldogságát. Még az sem lehetet­len, hogy valami ilyesfélére gondol: mit tudják ők, mi az szeretni, mi az a szerelem! Hát én most arról meggyőzni ugyan nem akarom, hogy szülei tudják-e, mi az szeretni. Még azt sem tartom lehetet­lennek, hogy talán jobban is, mélyebben is érzik ezt a cso­dás vonzalmat, amely egy egész életre váló kihatásában az ember legcsodálatosabb tulajdonsága. Sőt, még azt az el­koptatott, legalábbis a tizenhétévesek szerint elkoptatott érvet sein rángatom elő, hogy ők nevelték magát, fárad­sággal, gonddal, sok-sok ijedtséggel, éjszakai őrségben beteg­ágya felett... Minek ezeket emlegetni, igaza van! Hisz ez természetes, s a hála, nos, a hála, valahogy majd csak meg­térül érte, ha máskor nem, hát majd akkor, ha maga ül gyermeke betegágya felett, álmosságtól kiégett szemekkel. De hát végül is mit akar? Még gimnazista, még fogal­ma sincs az életről, az érzésen túl tudni, honnan is tudná, hogy mi is voltaképpen a szerelem, két ember házassága, fogadalma egy életre? A csók édes, de a csókok között ott van a napi munka, az otthon védelme, a születendő gyer­mekek nevelése, eltartása, a megértés a másik fél hibái iránt, ugyanakkor segítség és tanács, hogy ezek a hibák ne mérgezzék meg véglegesen egy pár életét. Miből akar maga tanácsot adni? Hisz az a tarisznya, amelyből ilyen aján­dékot lehet osztogatni, magánál még ugyancsak üres, s gon­dolom, kedves szerelmének iszákjg sem lehet különösen gazdag. tíát azért akar most férjhez menni, hogy néhány cv múlva még az életből is kiábrándulva váljanak el egymás- tói, csak azért, mert nem volt türelmük addig várni, amíg vqlóbtpn ember, s megértő ember lesz az emberből? Nos, ezek csak gondolatok, amelyet akkor is érdemes lett volna papírra vetni, ha maga, éppen maga nem olvassa el, mert akad még Olga, aki eltöpreng a sorokon, s ha már töpreng, akkor gondolkodik, s aki gondolkodik, az már kevésbé dönt hebehurgya módon. A levelet a szerelem ügyében írtam, de a szeretet ügyé­ben is írom, amely érzés több vagy kevesebb, mint testvére, a szerelem, de mindenesetre tartósabb érzelmi tartalom, az biztos. A szeretet ügyében is, mert azért ez az érzés is ad alkalmat arra, hogy meggondolatlan, úgynevezett végső cse­lekedetekre ragadtassa magát az ember. Mint tették ezt a szülei, akik a maga bejelentése, a tiltakozást nyomon kö­vető néhány napos szomszédokbeli bujdosása után, éppen ennek óz újságnak hasábjain akartak „Nyílt tér”-t közre­adni, miszerint magáért semmiféle felelősséget nem vállal­nák. Hát ez, persze, nem megoldás. Még akkor sem, ha már úgy érzik a szülők, hogy erejük határán is túl vannak, ha mát kétségbeesetten kapaszkodnak ebbe az utolsó szalma- szálba, gondolván, később majd elmondhatják: minket nem terhelhet semmi felelősség, mi ..Nyílt teret?’ is közöttünk! 1liszén, ha egy „Nyílt tér” megoldhatná a szülők, a tár­sadalom felelősségét, ha ez felmentést adhatna a ma fiatal­jainak sók-sok problémáját illetően! Ném, kédvés szülők, bocsánat az erős szóért, de negy­ven, Vagy ötven forint ára hirdetéssel nem lehet megváltani félelőiségüket. Tálán egyes emberek előtt. De maguk előtt? Saját máguk holnapi szembenézése előtt? A lányukért félelösek voltak és lesznek is, amíg élnek. S ez nem is va­lami állam alkotta törvény csak, ez, ha úgy teszik, termé­szeti törvény, áz ember törvénye, a család, a faj fenntartá­sának mindennél igazabb törvénye. Bölcsembéreskedni, hogyan is akarnék. Magam is szülő vagyok, tálán engem is odaállít az élet ilyen, vagy ehhez haiónió nagy kérdés elé: adj emberséges, igaz választ. De azt tudóm, azt már most tudom, hogy a felelősségtől, bár- mílyéit néhéz is lesz, megmenekülni sohasem akarok majd, mert úgyse tudok. Beszélni a fiúval? Megértő lenni a szerelem iránt és barátként kezelni ebben az ügyben a 17 éves lányt? Virág­szirom óvatossággal bánni ezzel a szerelemmel, de jó ker­tész kézzel gyomlálgatva a gazt is? Valami ilyesfélére lenne szükség, még akkor is és újra is. ha ezt megtették a szü­lők... De józan észt, hát azt azért már el lehet várni egy nővé serdült lánytól is. Meg tiszteletet a szülők, s ha még ez is kevés, hát akkor tiszteletet a számára legszentebb érzés, éppen a szerelem iránt. Elnézést kér ezért a sorokért Olgától és a szülőktől, remélve hogy valamit talán csak tudott segíteni: Gyurkó Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents