Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-15 / 12. szám
®M. N8PÜJSAO 3 A nemzetközi élet legfontosabb kérdéses valamennyi állam, minden társadalmi rendszerű nrszág békés együttélése Hruscsov beszámolója a Legfelső Tanács csütörtöki ülésén — (Folytatás az 1. oldalról) ki sem kételkedik külföldön — folytatta Hruscsov. Már csak azt vitatják, mennyivel gyorsabban fejlődik a Szovjetunió, mint az Egyesült Államok, s milyen hamar éri utol Amerikát. Mély meggyőződésünk — mondotta —, hogy a békés gazdasági versenyben a haladóbb és életképesebb szocialista rendszeré lesz a győzelem. A hétéves terv a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének első szakaszára vonatkozik. Most lehetővé vált. hogy részletesebben is kidolgozzuk a szovjet népgazdaság fejlesztésének 15—20 évre szóA Szovjetunió azt szeretné, ha a közelgő csúcsértekezlet hasznos és termékeny lenne. Meggyőződésünk — folytatta Hruscsov —, hogy valamennyi fél érdekeinek ésszerű figyelembevételével, kölcsönös közeledési készséggel minden kiélezett és bonyolult kérdést közmegelégedésre, békésen lehet megoldani. Az elsődleges fontosságú kérdéseik között említette Hruscsov a teljes és általános leszerelést a német békeszerződés megkötését, beleértve Nyu- gat-Berlin szabad város megteremtését. a nukleáris kísérleti robbantások megtiltását és a kelet—nyugati viszonyt. Elsősorban ezeket a kérdéseket, javasoltuk a csúcsértekezlet napirendjéül — mondotta. Minden alapot nélkülöz az az aggaly, hogy a nagyhatalmak megegyezésükkor figyelmen kívül hagyhatják a kis országok érdekeit. Ami a Szovjetuniót illeti, soha sem akart és ma sem akar más országok háta mögött olyan kérdésekről tárgyalni, amelyek közvetlenül érintik ezeknek az országoknak az érdekelt. A csúcsértekezlet céljainak semmi esetre sem felelne meg valamiféle olyan kísérlet, hogy más országok kárára egyoldalú előnyökhöz jusson bárki is hiszen az értekezlet eredményeinek a békét, tehát valamennyi nagy és kis ország érdekét keli szolgálniuk; — folytatta Hruscsov —, ugyanakkor a nagy nyugati országokban, elsősorban a NATO- tagállamokban még működnek olyan befolyásos erők, amelyek nem örülnek a viszonyok javulásénak és a vezetők személyes kapcsolatainak. Hruscsov megemlítette Rockefellert, New York állam kormányzóját, Truman volt amerikai elnököt és Acheson volt külügyminisztert. Ez a három ember — de rajtuk kívül sok más is — a nemzetközi kérdésekben olyan állásponttal hozakodik élő, amely igen-igen távol áll a Camp David-i szovjet—amerikai közös közlemény tartalmától. Maró gúnnyal beszélt arról, hogy a „két volt ember” — Truman és Acheson — sehogyan sem tud megválni az erőpolitikától, az idejétmúlta „szakadék szélén táncolás” gondolatától. A tőkés országok politikájában sok ellentmondó megnyilvánulás van, s a felszínen hol a nemzetközi együttműködés. hol a viták kiéleződésére irányuló tendencia nyilvánul meg. Ennek példája az amerikai kormány álláspontja a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetésének kérdésében. Hruscsov ismét hangoztatta, azért, hogy a kísérleti robbantásokat mielőbb megtiltsák, a szovjet kormány továbbm sem kivan nukleáris ló távlati tervét. E távlati terv felöleli az ország villamosításának Lenin által kitűzött történelmi feladatát, annak befejezését. Hruscsov ezután áttért a külpolitikai kérdések ismertetésére. Megállapította, hogy a nemzetközi helyzet az utóbbi időben határozottan megjavult. A háborús veszély viharfelhői szakadozni kezdtek, s ,,bár ez nem megy olyan gyorsan, ahogyan szeretnénk”. A nemzetközi feszültség enyhülni kezd, a hidegháború hívei vereséget szenvednek — ez az általános irányzat. Megelégedéssel állapította rneg, hogy Ezután kijelentette, hogy az Eisenhower-rel folytatott Camp David-i nyüt és igen hasznos megbeszélések, továbbá a Macmillan angol miniszterelnökkel folytatott tárgyalások remélni engedik, hogy a közelgő csúcsértekezleten is a realizmus, az őszinteség és az együttműködés szelleme fog uralkodni. A küszöbönálló franciaországi látogatásáról szólva Hruscsov reményét fejezte ki, hogy a De Gaulle köztársasági elnökkel folytatandó tárgyalásai pozitív eredményeket hoznak mind a Szovjet—francia kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi helyzet általános meg j avításában. Sokat várhatunk — Eisenhower elnök júliusi moszkvai látogatásától is — folytatta. A szovjet kormány reméli. hogy a Camp David-ben megkezdett nemes ügyet, a szovjet—amerikai bizalom megteremtését sikeresen folytathatjuk majd Moszkvában. Hruscsov hangoztatta a vezető államférfiak személyes kapcsolatainak nagy jelentőségét. Utalt Vorosilov küszöbön- álló indiai és nepáli látogatására, továbbá Cronchi olasz körtársasági elnök februári moszkvai útjára. Reményét feierte ki, hogy ezek a látogatások valamennyi érintett ország kapcsolatainak megjavulását és a világbéke megszilárdítását szolgálják. robbantásokat folytatni, ha a nyugati hatalmak sem újítják fel kísérleteiket. A Szovjetunió továbbra is keresni fogja a genfi értekezleten felbukkant akadályok áthidalásának módjait. Mindent meg fog tenni, hogy mielőbb aláírhassák a kísérleti robbantások örökre szóló megtiltásáról kötendő egyezményt. Ezt az egyezményt már most alá lehetne írni, ha valamennyi fél törekednék a megegyezésre — mondotta Hruscsov. — A Szovjetunió szilárdan kitart amellett, hogy meg kell szüntetni minden nukleáris kísérleti robbantást levegőben, földön, föld alatt és víz alatt egyaránt. A legutóbbi évek — folytatta — olyan nemzetközi eseményeket hoztak, amelyek megszilárdították a Szovjetunió és a szocialista országok nemzetközi helyzetét. Teljes joggal állíthatjuk, hogy a szovjet állam fennállásának egész dicső történelme alatt még sohasem állt ilyen magas fokon az ország védelme, mint éppen ma. A Szovjetunió nemzetközi tekintélye és befolyása ma szinte nagyobb, mint valaha. A nemzetközi küzdőtér erőviszonyai úgy alakultak, hogy a békeszerető államok túlsúlyba kerültek. A békét védő országok egységes soraiban halad a Szovjetunió, a Kínai Népközr társaság, s valamennyi szocialista ország. Sok ázsiai, afrikai és latin-amerikai állam pedig egyre tevékenyebben száll síkra a béke megőrzéséért. Hruscsov ezután hangoztatta, az általános és teljes leszerelés: világos út, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború borzalmaitól. A Szovjetunió olyan leszerelési egyezményt kíván, amely szilárdan bizto- sitja, hogy egyetlen ország sem szegheti meg leszerelési kötelezettségeit. A szovjet javaslatok hatékony nemzetközi ellenőrzést irányoznak elő. A leszerelés nem egy államnak, vagy államcsoportnak hasznos, hanem minden ország és nép előtt megnyitja a tartós béke és a gazdasági fejlődés útját. Az ipar békés termelésre való átállítása lehetővé tenné, hogy csökkentsék a lakosság megadóztatását, növeljék a belső piac felvevőképességét, fokozzák az oktatás, az egészségvédelem és a társadalombiztosításra előirányzott összegeket. Ezután Hruscsov ismertette a szovjet hadsereg fejlesztésének néhány statisztikai adatát. Elmondotta: a polgárháború befejeztével az újjászervezett hadseregben 1927-ben 586 000 ember szolgált. Japán távolkeleti agressziója és Hitler ura- lomrajutása után a szovjet hadsereget megnövelték. 1936- ban 1 433 000 ember volt fegyverben. A háború kitörése növelte a Szovjetunió ellen irányuló agresszió veszélyét. 1941- re a hadsereg létszámát 4 207 000 főre emelték. A fasizmus szétzúzása után, 1945. májusában a szovjet hadsereg lét- sáma 11 365 000 fő volt. A győzelem kivívása után a Szovjetunió csökkentette fegyveres erőinek létszámát. 1948- ban a hadsereg létszáma mindössze 2 874 000 fő volt. Az agresszív Észak-Atlanti Tömb létrejötte, valamint az a tény, hogy a Szovjetuniót — amely abban az időben még nem rendelkezett nukleáris fegyverekkel — atomfegyverekkel fenyegették, szükségessé tette, hogy 1955-ig a hadsereg létszámát fokozatosan 5 763 000 főre emeljék. 1955 és 1958 között a Szovjetunió a fegyveres erők egyoldalú csökkentését több szakaszban végrehajtva, több mint 2140 000 fővel csökkentette hadseregét, kivonta alakulatait Romániából, csökkentette azoknak az alakulatoknak a létszámát, amelyek a varsói szerződés alapján a Német Demokratikus Köztársaságban. Lengyel- országban és Magyarországon állomásoznak. Jelenleg a hadsereg létszáma: 3 623 000 fő. Hruscsov kijelentette: a Szovjetunió most, mint azelőtt is, lehetségesnek tartja a fegyveres erők újabb nagyarányú csökkentését, mégpedig egyoldalúan, attól függetlenül, hogyan halad a leszerelés megvitatása a tíztagú nemzetközi bizottságban és a többi nemzetközi szervezetben. Ezután Hruscsov a szovjet kormány, valamint az SZKP Központi Bizottsága nevében javasolta a Legfelső Tanácsnak, hogy a szovjet fegyveres erők létszámát újabb, 1 200 000 fővel csökkentsék. Ha ezt a javaslatot elfogadják, a fegyveres erők létszáma 2 423 000 fő lesz. Ez a*t jelenti, hogy a szovjet fegyveres erők létszáma alacsonyabb lesz, mint az a színvonal, amelyet 1956-ban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország javasolt az akkori leszerelési tárgyalásokon. Akkor ugyanis a három nyugati nagyhatalom azt javasolta, hogy 2 500 000 főben állapítsák meg a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok hadseregének létszámát. A fegyveres erők létszámának újabb csökkentését részletesen és sokoldalúan tanulmányoztuk —. mondotta Hruscsov, a csúcsértekezlet összehívására irányuló szovjet erőfeszítések pozitív eredményekkel járlak. A nemzetközi életben több irányzat kedvez a feszültség enyhítésének — — A honvédelmünk — realisztikusan figyelembe véve minden tényezőt — így is elégséges lesz. Azért vagyunk bizonyosak a lavasolt intézkedések helyességében — folytatta —, mert a Szovjetunióban példátlan ütemben fejlődik a népgazdaság, a szovjet társadalom szoros erkölcsi és pölitikai egységbe tömörül, a szovjet tudósok, mérnökök és munkások a legkorszerűbb fegyverekkel látták el a hadsereget. A szovjet népgazdaság, a tudomány és a technika fejlődése tehát lehetővé tette a hadsereg létszámának csökkentését. Emellett tekintetbe vesszük a szocialista tábor megszilárdulását és növekedését is. A Szovjetunió jelenleg minden irányban előre halad. Eddigi sikereink alapján a tudósok, a mérnökök és a hadiipar dolgozói újabb fegyvereket alkottak, amelyek a legkorszerűbbek és megfelelnek a tudomány, a technika legújabb vívmányainak. Ez lehetővé teszi, hogy honvédelmi érdekeink ne szenvedjenek csorbát a fegyveres erők létszámának csökkentése folytán. A Szovjetunió elegendő mennyiségű atom- és hidrogénfegyvert halmozott fel — folytatta Hruscsov. — Amíg nem születik megegyezés a nukleáris fegyverek megtiltására, kénytelenek leszünk folytatni e fegyverek előállítását. Természetesen, nem kis összegeket vagyunk kénytelenek e célra fordítani. De jelenleg nem mondhatunk le teljesen a nukleáris fegyverek előállításáról, hiszen ezt csak valamennyi „atomhatalom” közös megegyezésével lehet elérni. A Szovjetunió nagyteljesítményű rakétatechnikával rendelkezik. A haditechnika legújabb vívmányai mellett a légierők és a hadiflotta elvesztette korábbi nagy jelentőséget. Ezeket a fegyvernemeket nem csökkentik, hanem mással helyettesítik. A légierőket majdnem teljes mértékben rakéta- technikával pótolják. Most Jelentősen csökkentettük a bombázó repülőgépek és más elavult fegyverfajták előállítását, s valószínűleg tovább csökkentjük, sőt meg is szüntetjük e fegyverfajták gyártását. A hadiflottában nagy jelentőségre tesznek szert a tengeralattjárók. A szovjet fegyveres erőket nagymértékben elláttak rakétákkal és nukleáris fegyverekkel. Ezeket a fegyverfajtákat tökéletesítik mindaddig, amíg nemzetközi megegyezéssel be nem tiltják. A szovjet hadsereg ma olyan fegyverek és olyan tűzerő birtokában ran, amellyel még egyetlen hadsereg sem rendelkezett Annyi nukleáris fegyverünk és rakétánk van, hogy e fegyvereket bármilyen esetleges agresszor területére el tudjuk juttatni, s ha valamiféle őrült megtámadná- hazánkat vagy más szocialista országokat, a támadót, vagy a támadókat valósággal eltörölnénk a föld színétől — mondotta Hruscsov. Majd ezután azt hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek nyugodtan végezhetik munkájukat, mert a szovjet hadsereg mai fegyverezete teljes mértékben biztosítja az ország sebezhetet- lenségét. Mindent megteszünk, hogy kihasználjuk a rakétafegyverzet fejlesztésében nyert időelőnyünket és továbbra is vezető helyen maradjunk a rakétatechnikában mindaddig, amíg létre nem jön a nemzetközi leszerelési megegyezés — mondotta. A nyugati hatalmak vezetői —, folytatta — még nem mondtak le az erőpolitika, a háborús szakadék szélén táncolás politikájáról. Ebben különösen Adenauer kancellár szorgoskodik. De a mai viszonyok között ..erőpolitikát” folytatni a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben: ez nem más, mint vészterhes kalandok útiára lépni. Hruscsov utalt rá, hogy Nyu- gat-Németországban az utóbbi időben egyre határozottabban kifejezésre jut az a törekvés, hogy tisztára mossák, sőt majdhogynem rehabilitálják a véres hitleri rezsimet. A nyugatnémet városokban nemrég lezajlott fasiszta, antiszemita kirohanások jellemző módon bizonyítják a reakció erősödését. E reakciósok különféle ármánykodásait már régen és alaposan megismerhette a világközvélemény. A Szovjetunió mindig is barátságot akart valamennyi néppel, a német néppel is. Igen jó baráti viszonyt alakítottunk ki a Német Demokratikus Köztársasággal, s ezt a barátságot szívünkön viseljük, Mindent megteszünk, hogy jó, baráti kapcsolatokat létesítsünk a nyugat-németországi németekkel is. De a Német Szövetségi Köztársaság kormányának és különösen Adenauer, kancellárnak a hidegháború szítására irányuló tevékenysége nagymértekben elkeserít bennünket — mondotta. Adenauer legutóbbi, nyugatberlini provokációs kijelentéseiről szólva Hruscsov a következőket mondotta: „Teljes nyíltsággal ki kell jelentenem, ha Nyugat-Németországban azok a hétpróbás fasiszták, akiket ma közel engednek a hatalomhoz, a parancsnoklás- hoz, tehát ha ezek a fasiszták felülkerekednének és mindezek a férgek határainkon túl is elő akarnának mászni, akkor nemcsak, hogy Moszkváig és Sztálingrádig nem tudnának elkúszni, ahogy ez a hitleri támadáskor sikerült, hanem saját földjükön taposnák őket széjjel. Nem lehet megdöbbenés nélkül szemlélni — folytatta Hruscsov —, hogy a nyugatnémet háborús készülődést olyan államok is támogatják, mint Franciaország, Anglia és a hitleri inváziótól szenvedett több más ország. Most ismételten beigazolódott, mennyire időszerű az a feladat, amelynek megoldását régóta követeli a szovjet kormány: békeszerződést kötni mindkét német állammal. A szovjet kormány úgy véli, hogy a német kérdés békés rendezését halaszthatatlanul megkell oldani. Hruscsov megismételte, ha a Szovjetunió továbbra sem tudja megkötni a békeszerződ est mindkét német állammal, úgy több más állammal együtt aláírja a békeszerződért a Néniét Demokratikus Köztársasággal, ennek minden következményével együtt. Hruscsov még egyszer hangsúlyozta, hogy a hadsereg létszámának újabb csökkentése nem gyengíti a Szovjetunió védelmi potenciálját. Továbbra is minden szükséges védelmi eszköz birtokában leszünk, s art ellenfelünk is jól tudja. Ha pedig nem tudná, akkor figyelmeztetjük és nyíltan megmondjuk: a fegyveres erők létszámát csökkentve. nera gyengítjük a hadseregünk tűz- erejét, sőt, a hadsereg minőségileg sokszorosan megerősödik. A hadsereg létszámának csökkentése viszont — mondotta — évi 16—17 milliárd rubelnyi megtakarítást tesz lehetővé. Hruscsov koholmánynak nevezte azokat a találgatásokat, amelyek szerint a Szovjetunió leszerelési törekvését a hétéves terv nehézségei indokolják. Nem azért csökkentjük a hadsereg létszámát, mert gazdaságilag vagy köttség- vetésileg gyengék volnánk, hanem azért, mert erősek és hatalmasak vagyunk és népünk békeszerető törekvései vezetnek bennünket. A Szovjetunió azért csökkenti fegy veres erőit, mert nem akar háborút, mert senkit sem akar megtámadni, senkit sem fenyeget és nincsenek hódító céljai. Amikor csökkentjük a hadsereg létszámát, ezzel azt bizonyítjuk, hogy hazánk céljai nem agresszívek, hanem békések. A kormány és a párt Központi bizottsága most azt a kérdést tanulmányozza, hogy a fegyveres erők szervezésében területi rendszert vezessünk be a jövőben. Ez azt jelentené, hogy csapattesteinket területenként alakítanánk meg, s a személyi állomány termelő- munkája mellett sajátítaná el a katonai ismeretekét, s ha kell. repülőgépekkel és más közlekedési eszközökkel a kellő helyen hajthatnánk végre a csapatok összevonását. Hruscsov kijelentette: „A Szovjetunió, amikor csökkenti fegyveres erőit, őszintén reméli, hogy más országok is követik. Ha nyugati partnerein« nem hajlandók követni példánkat, ez minden népben csalódást keltene. Magától értetődik, hogy a létszámcsökkentés után sem csökkentjük erőfeszítéseinket. hogy megegyezést épünk el a nyugati hatalmakkal az általános és teljes leszerelés kérdésében. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió egyoldalú erőfeszítései nagyban enyhíteni fogják a nemzetközi feszültséget, nagy hatással lesznek a nemzetközi helyzetre. Feltételezhető, hogy a nyugati országok népe és közvéleménye fokozza majd nyomását azokkal a NATO-körökkel szemben, amelyek a fegyveres erők növelését, a fegyverzet felhalmozását kívánják. Meg akarjuk menteni önmagunkat és mindenki mást a háborús veszedelmektől, ki akarjuk küszöbölni azokat a véletleneket, amelyek az emberiséget háborúba taszíthatják, hiszen a háború korunkban elkerülhetetlenül világháborúvá változnék. Hruscsov kiemelte, hogy az általános és teljes leszerelés eredményeképpen felszabaduló hatalmas összegeket többek között a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére lehetne fordítani. A nemzetközi élet legfontosabb kérdése: valamennyi állam, minden társadalmi rendszerű ország békés együttélése. Csakis a leszereléssel alátámasztott békés együttélés útján lehet eljutni a tartós békéhez, a pusztító világháborúk lidércnyomásának eltüntetéséhez. A békés együttélés nem kitalálás, hanem való tény, amely a mai világban kialakult két társadalmi rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus létét tükrözi. A hadsereg újabb létszám- csökkentésével jó példát mutattunk, olyan példát, amely az emberiség legszebb eszményeiből fakad. Hruscsov a következő szavakkal fejezte be beszédét: ,,A szovjet nép biztos saját erejében, ragyogó kommunista jövőjében. A Szovjetunió rendületlenül halad a kommunista társadalom felépítésének útján, s továbbra is szilárdan védelmezni fogja a népek békéjét.” (MTI)
