Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1960. január 1., pi ncrojMO IK er /olt az óév ... Figyelj, óesztendői Elmentél már tőlünk, elbúcsúztál öre­gesen, mint ki megtette kötelességét, de azért állj meg még egy pillanatra, s aall- gass szavunkra. Az>- nak az embereknek a szavára, akik egy évvel ezelőtt, ugyancsak lapunk hasábjain, arról beszél­tek, hogy mit várnak tőled, a te napjaidtól, vidám fiatalsá­godtól. i Figyelj hát jól, érdemes. Norbert Ferenc bányamester, a gyöngyösi XII- es akna dolgozója, 1959. újév napján új, háromszobás laká­sának berendezéséről tervezge­tett. Rakamiét, szekrényt, sző- nveget akart venni, s emellett mint mindennél fontosabbat, szívével bajlódó fiát akarta gyógyíttatni. A bányamester terved nem váltak százszázalékosan való­ra. A remélt 1“ napos nyere­ségrészesedés ugyan befutott, vásárolni azonban úgy, aho­gyan azt remélte, nem tudott. Fián kívül hosszabb ideig ma­ga is betegeskedett év közben, s ez nem volt a „tervben”. Azt mondják azonban, ha a vége jó, minden jó. Az esztendő vé­gére lassacskán rendeződtek a bányászcsalád dolgai úgy, hogy elfelejtve félretéve a néhány közbejött, kellemetlen eseményt. Norberték 1959. év utolsó napjaiban felkereked­tek egy csehszlovákiai kirán­dulásra, hogy ott, a Tátra ma­gas csúcsai között köszöntsék 1960-at s kezdjenek hazatértük után az újabb tervek valóra- váltásához. Román Antal Kerecsenden tavaly, január elsején még mint egyéni gazj da beszélt terveiről. Hárma] kívánt. Bort, búzát, békéssé1 get, s ezért a háromért akar tenni 1959-ben. Szőlőt telep tett. hogy bora legyen. Ez s került. Tíz gazda'ársával össí akart állni, hogy a búza méh egy kis állattenyésztési sza- csoport munkája nyomán hs is legyen. Az állattenyésztési szakcs- port nem alakult meg, helyen | nemrégen az Aranykalász Tr- 7 melőszövetkezet kezdte mega mű ősét a községben, áme­nek Román Antal is tagi, A következő időre továb marad az elmúlt évi kívánsg: bort, búzát, békességet. Dr. Erdélyi József adácsi körzeti orvos 1959-an jubileumot ünnepelt, azt kí­vánva saját magának, Így harminc esztendei adácsi rm- kássága után végre a vánba kerülhessen, ott dolgozhasxn. Most, amikor egy év utáris- mét megkeréstük, nem tál- tuk otthon. Felesége így lú­gost tott fel: — Gyöngyösön, az SZTKzn- delőintézetben dolgozik egidő óta, mint felülvizsgáló oos. Ez a kívánsága tehát márel- jesült, éppen úgy, mint he­lyezéséig a házi ápolóra v<at- kozó kérés. A helyi szülénő ugyanis vállalta az .ezzel ap- csolatos tee-löket, sőt a:or- vos-ímokságot is. Mi az, ami nem sikált? Egyelőre a lakás-kérdés eg- oldása. Nem Erdélyiéken,sak a tanácson múlik az adácház átvétele és Gyöngyösön egy m ’ otthon biztosítása. Iglódi Ferenc a Hatvani Járási Párttott- ság titkára tavaly újévkonég alig egv hónapja dolgozc je­lenlegi munkahelyén. Moígy beszél: — Minden tervem tóra vált. Megismertem a járáize- meit, munkájukat. Munfcár- saimmal együtt nagy ertné- nyeket értünk el a mejaz- daság szocialista fejlessé- ben is. Nagykökényes, kek- hara-zt, Heréd, Hort, Zfva- szántó termelőszövetzeti község lett. Egy hónap latt 800 család 5Ó00 kataszterpld- dal lépett a közös gazdáldás útjára. Fiam is gimnáznba jár. mégpedig olyan oszyba került, amelynek tanulówli- te-hnikai oktatásban isészt vesznek a Mátravidéki Bnű- nél. Egyedül az elmúlt ben jubiláló tízéves rádiónkban cseréltük ki, de 1960 el hó­napjaiban végre már e is sor kerül. — Magam és család* te­hát rendben vagyunk. iO-ra tett házához felvett kölcsönét az utolsó fillérig visszafizette, kislányának, aki ugyan még nem akar férjhez menni, meg­vásárolta a bútort, s a terme­lőszövetkezet is szépen fejlő­dött. Tavaly, január elsején 1959-re az 58-as 46 forintos munkaegységgel szemben legalább 58 forintot számított az elnökasszony egy munka­egységre. Lehet, hogy ennyit nem fizetnek most a zárszám­adáskor, de nem baj, mert az eredmények között egyik leg- nagyobbként az szerepel, hogy a Petőfi közös gazdasága új tagokkal szaporodott az elmúlt hónapokban, akiknek szintén fizetség jár már. Nagyobb be­ruházásokról nem volt szó a ta­valyi tervek Között mégis, most ilyenekkel is dicseked­hetnek. Ez volt 1959-ben, s a hatva­nas esztendő sem lehet rosz- szabb, Varga Ferenc a Gyöngyösi Városi Tanács elnöke az elmúlt évben újévi ajándékról beszélt. A Kenyér­gyár volt az, amit a város dol­gozói kaptak, s most ismét ajándékkal kezdődik 1960. Ez­úttal a MÁVAUT megálló a meglepetés. Persze abban, hogy több mint négymillió forintot fordíthattak erre a munkára, nagy része volt a város lakos­ságának is, — Így épült nálunk az el­múlt esztendőben hét kilomé­ter járda és három kilométer út — mondja Varga Ferenc. Így készülhetett el az új sza­badtéri mozi és színpad, a Ne- mecz-park, a két új orvosi ren­delő, amelyekhez lakás is tar­tozik. — Következő tervek? Azok­ról nagyon sokat lehetne be­szélni, de az első és legalapve­tőbb a további harc a sár el­len, mint 1959-ben, csak ezút­tal most főként az új lakótele­pen és környékén. Hallottad ezt te is, új eszten­dő? 1959 eredményekben gaz­dag volt — láthatod, tehát most, amikor azt kívánják egy­másnak az emberek: „boldog új évet”, tégy magadban foga­dalmat: valóban boldoggá te­szed minden ember életét, va­lóban segíted terveik valóra váltását, mint 1959 tette, sőt még nála is jobban. Weidinger László Jegyzetek a Hawai rózsája sikeréről Beszélgetés Gyuricza Ot a koreográfussal eszerint egy tervem van: még meggyőzőbb munkával dolgoz­ni a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeiért járásunkban. Kovács Mária az egri Gárdonyi Géza Színház tagja 1959. újévét izgalomban köszöntötte. Pável Kohout Ilyen nagy szerelem című mű­vének Lidájára készült. — Az Ilyen nagy szerelem Lida szerepe — úgy érzem, si­került —, mondja a művésznő. — A közönség tapsai legalább is erre utaltak és én nagyon örültem neki, éppen úgy, mint Gorkij Ellenségek című szín­művében Tatjána sikerének, most az Aranyember Athalie- jának. 1960-at egyébként ép­pen olyan izgalommal köszön­tőm, mint 1959-et, hiszen is­mét nagy eseményre készülök. A színház műsorára tűzte Ibsen Nóráját. Nagy feladat lesz a felszabadulás óta Bajor Gizi és Tolnai Klári után az országban harmadiknak játsza­ni Ibsen művének címszerepét, de éppen ez jelenti számomra légióként a boldog 1960-as esz­tendőt. Mándoki Imre a fiatal egri autószerelő sok [mindenről beszélt. Egyet [azonban kifelejtett számításá­ból, azt, hogy sorköteles, s [l959-ben behívják katonának. Az őszön már fel is vette az egyenruhát, s olyan fegyver­nemnél szolgál, ahol tovább gyakorolhatja szakmáját. Leg­alapvetőbb terve tehát még­sem marad megvalósulatlan, ha maga is úgy akarja. Üze­mében, az Egri Finommecha­nikai Vállalatnál ugyanis 1958- ban megkapta a kiváló dolgo­zó oklevelet. 1959-ben emellé akarta megszerezni a jelvényt. Ez az álom a honvédségnél is megvalósítható. Ha ott is úgy dolgozik, mint itthon, rövide­sen mellére tűzheti a kiváló honvédeknek járó kitüntető jelvényt Molnár Jánosné a harti Petőfi Tsz elnöke el­sősorban békességet kívánt 1959-re. Békességet azért, hogy gyermekeit nyugodtan nevel­hesse, hogy a közös gazdaság, amit vezet, valóban szép ered­ményeket érhessen el. Nos, minden terve megvalósult. Négy esztendővel ezelőtt épí­Estéről estére nagy és forró sikert hoz Ábrahám Hawai ró­zsája előadása az egri Gárdo­nyi Géza Színházban. A meg­jelent kritika és zenei jegyzet után most felkerestük Gyuricza Ottót, a Hawai rózsája koreog­ráfusát, az impozáns és szipor- kázóan szellemes revüképek és táncok megalkotóját, s elbeszél­gettünk vele a sikerről. Persze, egy beszélgetés témája nem le­het kötött, s a szavak, monda­tok erre is, arra is elkalandoz­tak. A beszélgetést megpró­báljuk most kérdés és felelet formájában visszaadni ... — Milyen feladatot kel­lett megoldani a Hawai ró­zsájában a koreográfusnak? — régi operetteket — vála­szolja Gyuricza Ottó —, több­ségükben a zenéjük menti át a mai közönség* számára. Ez ter­mészetes. hiszen születésük idején is a zenés részük volt az értékesebb, nem véletlen tehát, hogy zenéjük a maradandóbb. A nagy operetteket mindig így emlegetjük: ez Strauss, Lehár, Huszka, Jacobi, vagy Ábrahám operettje... Azaz az operettet a zeneszerző neve cégjelzi. A libretto mindig változott, sok esetben mégcsak nem is elvi okokból, hanem a benne szerep­lő színészek sajátos színpadi előnyei, vagy éppen kívánságai szerint. Hogyne lenne szükség az átírásra most, amikor szá­munkra naivan hat már a gép­írókisasszony és a herceg, vagy a béreslegény és a grófnő happyend-je. Tehát a szívhez szóló operettmelódiák megszó­laltatásához a ma számára is érdekes, egyben igényesebb mesét kell kitalálni és játszani. — Az operett harmadik for­manyelve a tánc, amelynek egyforma igényességgel kell igazodnia a prózai, a hangulati feltételekhez és a zenei szabá­lyokhoz. így a koreográfia már önmaga megmutatja a különb­séget a régi operett-táncok és a mai modern operett-táncok kö­zött. A tánc ma szervesen a darabhoz tartozik, s így elvesz­tette, elveszti betétjellegét. Az átdolgozott darab figuráit tel­jesen összhangba kellet hozni a zenével és nem utolsósorban a színésszel. Például a darab egyik vezető szerepe Jim Boy, a darabban a közismert jazz- énekes, jazz-táncos. A szerepet Kanalas László játssza. A feladat az volt, hogy éne­kében, mozgásában, táncaiban virtuóz legyen. Hogy ez meny­nyire sikerült, azt előadáson­ként a közönség és Kanalas László döntik el. Jim Boynak ellentéte Buffy — Kleszó Imre. színpadi figurája néha túlzó, helyzetében néha nagyképű, néha tutyi-mutyi, tanácstalan. Ezek a jellemvonások és ame­rikai volta határozzák meg mozgását is. Nagyon érdekes feladat Olgyai Magdáé, aki egyszer hawai királynő, más­szor könnyűvérő színésznő. Azt hiszem, ezt érthetően és kitű­nően érzékelteti. Bessy kicsat- te- ’ temperamentumé ameri­kai lány: Csala Zsuzsa. Raka, az egzotikus lány — Magda Gabi — akit mozgásában jelle­mezni úgy kell, ahogy mind­annyiunk képzeletében él. Ra­ka figurája kettős szereposz­tásban megv. a második sze­reposztás Kelemen Mártáé. — Ezek a figurái tulajdonsá­gok és a színészek egyénisége határozzák meg a feladatot a koreográfus számára: megke­resni a stílusos mozgás- és táncformát, természetesen a zene stílusának és ritmusának megfelelően, — Hawai rózsájában négy revükép van. Ezek a duettszá­mokból kibontott táncképek igen nagy feladat élé állították a hangszerelést végző karna­gyot, Gyulai GaáX Ferencet, de a koreográfust is. Általában egy refrén, azaz 32 taktus ze­néből nyolc-tízperces tánckép zenéjét érdekesen, változato­san kialakítani: ez már majd­nem komponálás (esetleg több is, mert több kötöttsége van). A koreográfusnak viszont olyan történet kitalálása a fel­adata, amely a tánc eszközei­vel fejezhető ka a legjobban. Természetesen ezekben is kö­telességszerű követelmény, hogy az énekrész szövegéből — mint realitásból — a tánc logi­kusan következzék és bonta­kozzék ki. — A színház fáradságot és anyagi áldozatot nem kímélve, Budapestről szerződtetett „ha­wai lányokat’“ — kritikát mun­kájukról nem mondhatok, I mert rr nkánk kö Sb, és MZS tudnék elfogu.t lenni— De ha a közönségnél hinni le­het — és úgy a tapsuk nemcsak udvariassági taps... Szeretnénk azt is, ha vw- lamit magáról, eddigi mű­vészi pályafutásáról me­sélne. — Negyedik éve vagyok vi­déken. Tíz évig Pesten ját­szottam és koneografálitam. Főbb állomásaim: Fővárosi Vígszínház, Operaház, Ope­rettszínház, Művész Színház* Petőfi Színház, majd Békés­csaba és Eger. Pesten több prózai szerepet játszottam! mint operett-szerepet Vidéken fordítva. Vagy harminc-har­mincöt darab koreográfiáját készítettem Körülbelül tízet itt, Egerben, ezzel párhuzamo­san a miskolci Nemzeti Szín­házban hetet. Az utolsó mis­kolci bemutatóm — a Füredi komédiások — egy nappal volt előbb a Hawai rózsája bemu­tatójánál. Itt, Egerben „Majd a papá”-t és a Nyugtalan bol­dogságot. Ml volt a legnagyobb színházi élménye? — Legnagyobb színházi él­mény? Apáthy Imre Don Car­los rendezése a Petőfi Szín­házban. Ugyancsak a Petőfi Színházban és ugyancsak Apáthy Imre rendezésében a „Szépek szépe“, amelyet se­gédrendeztem és koreografál- tam. Az előadás érdekessége* hogy öt Kossuth-díjas szerep­lője volt. A feladat nagysága és felelőssége maradandó él­ménnyé tette. Amikor vége lett a beszél­getésnek jöttünk rá, hogy vég­eredményben milyen kevés szó esett magáról a sikerről* amelyben a koreográfusnak, Gyuricza Ottónak oly sok ré­sze van. Azt mondja Gyuricza Ottó: beszéljen erről a színház, az előadás. Szerény ember, de engedje meg, hogy itt és most köszönjük meg neki is a sok, kedves élményt adó színházi sikert; (-H Régóta várt eseményre ke­rült sor szerdán délután a gyöngyösi Búza-piacon. A több mint négymillió forintos költ­séggel épült modem autóbusz­állomást avatták fel sok száz gyöngyösi lakos jelenlétében. Az avatóünnepségen megje­lent Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter, Szurdi Értékes újévi ajándék a gyöngyösieknek Felépült a modern autóbuszállomás rás, Földvári László miniszter- helyettesek, Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves me­gyei Pártbizottságának első tit­kára, Lendvai Vilmos, a He­ves megyei Tanács elnöke, va­lamint a köz­lekedési válla­latok, az épí­tők képviselői. A megjelen­teket Varga Ferenc, Gyön­gyös város ta­nácsának el­nöke köszön­tötte, majd arról beszélt, mennyire szük­séges volt az új buszmegálló építése, hiszen a város napi autóbuszfor­galma túlszár­nyalta a fővá­rosi Engels té­ri megállóét is. A rendszeres polgári forga­lomban 294 autóbusz vesz részt, amelyek átlag tízezer utast szállíta­nak naponta. Köszönetét mondott a ter­vezőknek, épí­tőknek, akik ilyen szép, mo­dem alkotás­sal gazdagítot­ták Gyöngyös városát, majd ígéretet tett, hogy jó gazda módjára, hasz­nosítják az új állomást. Ezután Kossá István elvtárs tartotta meg beszédét, amely­ben hangsúlyozta, hogy „az az utaslemaradás és a zsúfolt- utasforgalom az 1938. évihez viszonyítva, tizenkétszeresére nőtt. A távolsági autóbuszok utasainak száma 1938-ban 17 millió volt, s ez a szám húsz év alatt több mint 250 millióra növekedett”. Kossá elvtárs ismertette, hogy bár a MÁVAUT e meg­növekedett feladatokat nagy nehézséggel ellátta ugyan, de a közlekedés kulturáltságával még nem lehetünk megelé­gedve. „A járatok egy része nagyon zsúfolt, sok az utas­lemaradás, kevés a korszerű várakozóhely, nem elég a já­ratsűrűség és még jó néhány száz község nincs bekötve az ország közlekedési hálózatá­ba.” „Ennek ismeretében a máso­dik ötéves terv az ■ autóbusz­közlekedés hatalmas fejleszté­sét irányozza elő — mondotta vollevő községet bekapcsolják az autóbuszközlekedésbe. Elő­reláthatóan teljesen megszűnik az utaslemaradás és a zsúfolt­ság. További 100 helységben megszervezik a helyi közleke­dést. A nagy távolsági vona­Suha Gyula, a 34. számú AKÖV. Igazgatója vette át az új létesít­ményt. Kossá István közlekedési és postaügyi mi­niszter adta át re ndeltetésének az új buszállomást. István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága ipari osz­tályának vezetője^ Varga And-: A megjelenteket Varga Ferenc, városi tanács elnöke üdvözölte. Kossá elvtárs. — A terv sze­rint lehetőleg valamennyi köz­úttal rendelkező, vasúttól tá­lakon kísérletképpen étel—ital- szolgálatot vezetnek be.” „Már 1960-ban a MÁVAUT több utast fog szállítani — ha­zánkban először - mint a MÁV szállít. Elérjük, hogy az utasok több mint 60 százalékát már autóbusszal szállítják, ami vi­lágviszonylatban is igen jó eredmény” — mondotta Kossá elvtárs, majd arról beszélt, hogy ez az ünnepség nemcsak a gyöngyösiek szempontjából jelentős, de a tíz éve államosí­tott Autóközlekedésnek és autóiparnak is. Végezetül arra kérte Gyön­gyös város vezetőit és dolgo­zóit, hogy a közös összefogás­ból épített alkotást őrizzék, vi­gyázzák. Gyöngyös város lakói és a közlekedési dolgozók nevében Suha Gyula, a 34-es számú Autóközlekedési Vállalat igaz­gatója vette át az új létesít­ményt. Elmondotta, hogy ket­tős örömet hozott az év utolsó hónapja, a közlekedési dolgo­zók számára, egyrészt mert a hónap közepére sikerült teljesí­teni éves tervüket, kongresszu­si felajánlásukat és még ugyanebben a hónapban ilyen ielentős létesítmény segíti munkájukat. Ígéretet tett arra, hogy vigyáznak az űj létesít­ményre, s mindent megtesznek, hogy biztosítsák a kulturált közlekedést. Ezután következett az új autóbusz megálló átadásának pillanata: Ko6sa István közle­kedés- és postaügyi miniszter átvágta a szalagot, s az autó­buszok a nézők tapsa közepet­te begördültek az új pályaud­varra. Röviddel ezután az ün­nepség részvevői is birtokukba vették a modern épületet, amelyben csak egy kifogásolni valót találtaik, hogy nem lát­ták el büfével és igy az uta­soknak nem tudnak teljes ké­nyelmet biztosítani. Az új autóbuszmegálló épí­tői, a meghívott vendégek és az AKÖV dolgozói ünnepi va­csorával zárták az átadási ünnepséget, ahol Molnár Gusz­táv, az MSZMP Gyöngyös vá­rosi bizottságának titkára mondott pohárköszöntőt és kí­vánt boldog új évet a megje­lenteknek*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents