Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-09 / 7. szám

1060. január 9., szombat

NFpCJSAG

ií

a hevesi gyermekek egészségéért

mondja a doktornő —, hogy egyes szülők nem akarják nekem elhinni, hogy jót akarok a gyerekeknek. Nagyon sok itt a ..tudós szomszédasszony”, akik aztán a szenes-vizes fürdőtől, a ricinusig mindent ajánlanak a beteg gyerekeknek. Pedig a szülők szeretik gyermekeiket, de vannak dolgok, amelyekben nagyon nehezen nevelhetők Mióta idekerültem, sok minden megdöbbentett. Többi között- októberben megvizsgáltam 393 I.—IV. osztályos gyereket — 82 esetben súlyos fogelváltozást tapasztaltam. Pedig a fog elsőrendű szerepet tölt be az ember életében. Ezek a gyerekek már nem tudnak megfelelően rágni, gyomruk, idegrendszerük látja később kárát a gondatlan kezelésnek. Ma már ezeken a gyerekeken nem lehet oly mértékben segíteni, mint azokon, akik még nem születtek meg. de anyáik helyes irányba való nevelése, a helyes gyermektáplá- lás tudatosítása révén már sokkal egészségesebbek lesznek.

ÜJABB KOPOGÁS, újabb beteg. S már legalább huszadszor hallom mit egyék a gyerek. mit ne egyék, miért van túl melegen öltöztetve, miért nincs alaposabban tisztán tartva. S a doktornő nem unja. Nem unja, mert hivatásból dolgozik, mert magáénak érzi más gyereke baját Í6.

Aztán mikor vége a rendelésnek. jön a beteg gyerekek látogatása és „felderítése”, amelyben nagy segítségére vannak a

I lelkiismeretes védőnők. S ha már zsong a feje a napi beszéd- [ tői, ha már majdnem elveszti a türelmét, amikor az égési sebre az édesanya be akarja bizonyítani, hogy az szent Antal tüze. akkor hazamegy, s három eleven gyermeke közöt* Pillanatra elfelejti a gondokat. Van ugyan még néhány dolog, ami ígéret mind ez ideig, ami nyugtalanítja, de a megyei egészségügyi osztály, s a lárási tanács bizonyára nem fog késlekedni a nehézségek megoldásában. S ha meg is iegyzl. hogy nagyon régen nem volt moziban. ezt is nem elsősorban panaszképpen mondja. mert ..annyira elfoglalt”, mert ..nem ér rá”, mert ..képtelen”, hanem inkább azok felé a szülők felé egy kis éllel, akik a szórakozásért magukra hagyják gyermekeiket. s aztán ..szent Antal tüze” lesz legjobb esetben a gondatlanság következménye...

ÉS MOST MÉG EGYSZER beszéljünk a legfontosabb kérdésről: nem elég egy, vagy két lelkiismeretes orvos munkája. Nem elég a járás ösz- szes orvosainak jő munkája sem ahhoz, hogy az emberek tényleg az édesanyák felfogását egyszerre megváltoztassák a gyermek egészséges fejlesztése, táplálása terén. Ehhez össze kell fogni mindenkinek, aki azt akarja, hcey a felnövekvő nemzedék tudatában szocialista, testben pedig életerős, vidám emberré fejlődjék.

J

Ádám Éva

Ragadozó poloskával — a burgonyabogár elten

Repülőgépen érkezett tojásokból észak-amerikai eredetű ragadozó poloskákat tenyésztenek a Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriumában. Az európai növényvédelmi szakemberek már régebben foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy az Amerikából átvándorolt veszedelmes burgonyabogár elleni védekezés érdekében utána telepítenék saját parazitáit is. A kísérletek sarán ezek közül a ragadozó poloska vált be a legjobban, amely Amerikában természetes úton tömegesen

pusztítja a kolorádóbogarat. A ragadozó poloskát most kezd . meghonosítani Európában. Magyarországra a biológiai védekezés nemzetközi központja küldött ehhez petéket Párizsból.

Tökéletes megoldást előreláthatólag ez sem nyújt majd, mert a ragadozó poloska más kártevő rovarokkal Is táplálkozik és ezért szétrajzik a burgonyaföldekről, de bizonyára hozzájárul majd fontos étkezési növényünk terméshozamainak növeléséhez.

Bognár Miklós, Gyöngyösi Ügyét

kivizsgáljuk, a tárgyaláson minden valószínűség szerint részt veszünk majd. Az eredményről értesítjük

H. M-né, Gyöngyös: Levelét megkaptuk, s az abban foglaltakkal kapcsolatosan eljárunk az illetékes szerveknél. Addig kérjük, várjon türelemmel.

Ambrus József né, Apc: Örülünk, hogy ügye elintézést nyert, továb- oi jó munkát kívánunk. Forduljon máskor is bizalommal szerkesztőségünkhöz. ha sérelem éri.

Nagyúti utazóközönség: Panaszos levelükre azt a választ kaptuk hogy a MÁV Miskolci Igazgatósága Intézkedett a váróterem felszabadításával és a2 építőanyagok helyes tárolásával kapcsolatban.

Komjáti Károly, Selyp: A lőrinci és az apcl TÜZEP-telepről szóló panaszos levelét kivizsgáljuk és eredményről értesítjük majd.

az

Hatvan város anyakönyvéből

Születtek: Besenyel Agnes, Vidék Mária, Pencznér Ilona Mária, Szíta Hona, Pataki Katalin Mária.

Házasságot kötöttek: Mező Gábor—Simon Márta, Szabó János— Szikura Erzsébet. Hegedűs László —Pádár Emerencla.

Meghaltak: özv. Kabacs Károlyné (Ondrej Rozália), Balkó-Gardínin János, özv. Palásthy Jánosné (Rügy ai Katalin).

Holttá nyilvánítva: Pálinkás Gábor.

QejqjL^Z4‘tliLzd£Litb&l

— Hogy az a ... — pislogott fel az égre, hogy utána prüszkölve fújja ki az orrába bujdosott hópelyheket.

— De ronda egy idő... Az is egy marha volt, aki a telet kitalálta — morgolódott nagy dühösen és felháborodottan nézte az embereket, akik a szaporodó hóesésben tűnő árnyként libegtek tova téli mámorukban, hogy esik a hó, s a tél, mint lágy asszonyi test, úgy borul rá a szürke, sáros aszfaltra, a rideg, fekete göröngyökre, a kiábrándítóan csupasz fákra. A telet még csak nem bánta volna, most már mindig ég a tűz a kályhában, cipő is kerül és meleg ruha is, s ami a legfőbb, meleg, zsíros étel is... De a hói Vak és vad ellensége volt, s alig titkolt gyűlölet, s egyáltalán nem titkolt értetlenség volt benne mindazokkal szemben, akik, mint hűtlen napimádók, most a kiszakadt hasú mennyei dunyháknak tartották fel a fejüket, hogy érezzék, mint olvad meg piros arcukon a puha hó- pihe.

Utcaseprő voltI

Ha megkérdezték volna tőié, minthogy még — elég érdekes — sohasem kérdezték: mondja, jó ember, szereti maga a lovakat? — egész biztos, legalábbis tanácstalanul nézett volna vissza a kérdezőre. Soha eszébe nem jutott, hogy a lovat szeretni kell és lehet nint valami barátot, asszonyt vagy a kolbászos lecsót. Tudta hogy a lóval, a kocsival keresi meg a kenyerét, nem is kis karéjt, azt is tudta, hogy ló nélkül a kocsi nem megy... Soha meg nem ütött volna egyet se, inkább a lelkét kikáromkodta, de szeretni... Ugyan? Nem nevelte. nem gondozta, csak dolgozott velük, serényen, nap mint nap, néha tíz órát is, napközben ugyan etette, itatta is, mert a jó kondíció, az erő: több fuvar. Néha megpaskolta a ló nyakát, mert tudta, hogy mindenkinek, még egy mura. közinek is jólesik néha az elismerés ...

De szeretni... Ugyan? Egy városi kocsis mit szeressen egy szántásban sohasem járt la* von... (gy ... ó)

0 legjobb ügyvédek látják el a termelőszövetkezetek jogi képviseletét megyénkben

Heves megyében a termelő- szövetkezetek számszerű gyarapodása következtében mind bonyolultabb feladattá Vált a közös gazdaságok jogvédelmének biztosítása. A Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Termelőszövetkezeti Tanács munkájának megkönnyítése érdekében elhatározta, hogy megszervezi minden közös gazdaság számára a jogi képviseletet.

A Népfront felkérésére az ügyvédi kamara munkatársai kijelölték a megye legjobb ügyvédeit, akik a szövetkezetekkel való rendszeres együttműködésre a legalkalmasabbak. Egy-egy ügyvéd két-há- rom termelőszövetkezettel szerződést köt, amelynek értelmében az összes jogi ügyekben képviseli a közös gazdaságot. A jogi képviseletre kiválasztott ügyvédek nem csupán a hozzájuk benyújtott esetekkel foglalkoznak, hanem rendszeresen látogatják majd a termelőszövetkezeteket. alaposan megismerkednek a közös gazdaságok minden gondjával, problémájával. Különös gonddal tanulmányozzák a termelőszövetkezetek tevékenységével kapcsolatot rendeleteket, jogszabályokat.

A Hazafias Népifront az együttműködés fő elveit tájékoztatóban foglalta össze, amelyet eljuttatnak minden termelőszövetkezet vezetőjéhez* Az ügyvédek és a termelőszövetkezetek közötti szerződéshez megfelelő nyomtatványt készítenek Egerben.

A megállapodások megkötése után az egész megyében megnyugtató módon megoldódik a régi és az új közös gazdaságok jogi tanácsadó-szolgálata és jogvédelme*

Heves kulturális terveiből

(Tudósítónktól.)

Az újjászületett hevesi Járási Művelődési Ház nagytermében utolsó simításokat végzik a mesterek. Remélhetőleg a teljesen korszerű előadómoziterem olyan hatással lesz a hevesiekre, hogy elfelejtenek máj .,makukázni“ az előadások alatt. (!)

A Művelődési Ház programja nem merül ki a nagyteremre tervezett műsorokkal. Most a Nőtanáccsal közösen kézi- [munka-tanfolyamot rendeznek, i-ami itt különösen indokolt do- =log, hisz a hevesi asszonyok ^köztudomásúan remekül kézi- |munkáznak. Miért ne tanul- |hatnák meg ezt a fiatalok is? = Az irodalmi színpad is mozgolódik, farsangra készülnek ■vidám irodalmi összeállítással. | Különösen érdekesnek igér- jjkezik az a zenei ismeretterjesztő előadássorozat, amelyet |a magyar népzene és műzene =fejlődéséről tart Komor Vil- •mos elvtárs, a hevesi járás ?VB-ehiökhelyettese,

Mindezekhez hozzá kell tenni azt, hogy Hevesen minden bizonnyal sokkal jobb és elevenebb kulturális életet lehetne kialakítani, ha a pedagógusok aktívabban belekapcsolódnának a társadalmi munkába* Van, van ilyen, de ez nem elégséges. Heves nem annyira kis hely, hogy egy-két ember végezzen mindent, de nem is nagy annyira, hogy fel ne tűnjön számottevő társadalmi harcos munkájuk hiánya.

Ám a pedagógusok általában szívesen, kedvvel és örömmel építik a község kulturális életét más helyeken, ezért min- ren bizonnyal Hevesen is hamarosan belekapcsolódnak ebbe a munkába.

— ŰJ ARTÉZI kút épül »

hevesi járás öt községében, Atányban. Erken, Hevesen, Tarnaszentmiklóson és Hevesvezekényen, ebben az évben.

\Tacitu89 meg as öreg paraszt

mennyiség. Csak még egy ke-: nyérgyári dolgozó hiányzott, i Ezen aztán úgy segítettünk, j hogy a Mami adogatott hébe-I hóba egy kis kosztót. Mert ■ magas volt neki a padlás és | én terigettem fel a ruhát, én j hordtam a tüzelőt fel a pin- j céből. Olyan pejslit főzött egy- i szer a Mami gombóccal, hogy \ még azóta sem ettem olyan; jót. I

A Z EGYIK NAPON Já- j nos váratlanul ezt' mondta:

—Na, fiúk, ebből már ne- ] kém elég volt!

Mi összenéztünk, nem tudtuk mire vélni a bejelentést.

Mert nem nyert János, nem is játszott osztálysorsjegyen. Akkor vagy postás lesz, vagy Beszkárt-kalauz. Rendőrnek nem ment volna el, mihasznának tartotta őket. De nem. Egyik sem.

— Kimegyek Amerikába! — jelentette be a leghatározottabb hangon.

— Ki? — kérdeztük — de

hogyan?

Addig kérleltük, amíg elmondotta szándékát. Ismert egy lányt Egerből, aki két éve már kint él Amerikában. ó beleunt a munkanélküliségbe és éhezésbe, nem hajlandó tovább csinálni. Irt ennek a lánynak. Megírta szándékát, hogy ki szeretne menni és feleségül akaria őt venni. A lány már válaszolt és az ügy ió úton halad.

ü NNYI VOLT JánOs be- Lj jelentése és így történt, hogy még akkór ősszel itthagyott csapöt-oabot, kenyerespajtást és átkelt az óceánon.

(Folytatiuk.

Okos Miklós

Az öreg filozófus magábamé- lyedve sétálgatott íz erdő szélén. Bölcs dóitokról elmélkedett, rendezgette magában az ismereteket, tisztázni, kristályosítani próbálta a fogalmakat és példákat keresett jövendő előadásaihoz.

Egyszer, ahogyan így sétálgat, megpillant egy parasztbácsit a kis erdei pataknál, aki kátyúba rekedt szekerével bajlódott.

— íme, egy ember, aki vajmi keveset tud a filozófiáról. a bölós dolgokról — tűnődött magában, majd arra gondolt, hogy vajon boldog-e ez az ember és van- a nak-e mégis némi ■ ismeretei, hallott-e

valamit a nagy gondolkodókról.

Addig-meddig gondolkodott az öreg mester, míg egyszer csak odalépett a szekeres emberhez és megszólította:

— Barátom! En- gedelmét kérem a zavarásért, de mégis szeretnék kérdezni magától valamit. Mondja! Hallott maga az életben valamit, teszem azt Taci- tusról?

Az ember abbahagyta a kászáló- dást, a két lovacska noszogatását, aztán a hozzáintézett kérdésre tisztelettudóan leszállt a szekérről.

— Hogy mit tetszett mondani? — kérdezte. majd amikor a filozófus megismételte a

kérdést, egy kicsit elgondolkozni látszott, megpödörte nagy harcsabajuszát és magabiztosan ennyit mondott:

— ösmertem, kérem, mán honne ösmertem vóna.

Az öreg bölcs szinte elámult a váratlan felelettől, majd tovább firtatta a dolgot.

— És hol.. . honnan ismeri, mikor hallott róla?

A szekeres ember eayet rándított a vállán, aztán határozottan így válaszolt:

— Tavaly tavasz- szal láttam utoljára az örenet. Valami csuda szép vj. tizenhatos mtS- k\ia van. mert... tetsaib tudni ide szokott iámi hozzánk

(sz... V)

c4.mlli.6t' cl QÍlizcl kwit'áazik...

JÖ NÉHÁNY esztendő eltel már. amióta utoljára lövés dör- rent a hevesi házak között. Az emberek kiheverték a világháborút. Most mindenki tervezget, dolgozik, moziba, színházba, televíziós adásokra jár. a gyermekek kezében drága táskák, a ruhájuk — különösen így télen —. százakat ér. És maga a gyermek? A gyermek, akinek nincs ára. csak értéke? ök bizony egészségügyileg a szülők nemtörődömsége, elmaradottsága miatt még mindig elhanyagoltak. Ez pedig nagy bűn! Nagyon nagy vétek a felnövekvő nemzedék élete, egészsége ellen!

Heves és a hevesi járás központi problémája évek óta a gyermek- és csecsemőhalálozás. Gyermekorvos itt még nem volt. A megyei egészségügyi osztály és a helyi szervek, látva a csecsemőhalálozás magas százalékát. mindent latbavetve, gyermekorvost igyekeztek letelepíteni Hevesen. Ez igen nehezen ment. Nehezen ment azért, mert vagy gyermekorvos volt és lakást nem kapott, vagy lakást szereztek és gyermekorvos nem jelentkezett, — vagy egvik sem állt rendelkezésre.

DE MINDEN ügy elintézést nyer egyszer, s ma már egy kedves, kedélyes, meleg hangú asszony naponta fogadja az ilyen szempontból tíz esztendeje eléggé elhanyagolt gyermekeket

A megyei tanács egészség- ügyi osztálya pontot tett a húzódó ügy végére azzal, hogy százhúszezer forintért vásárolt egy házat az orvosnak, s a járási tanács intézkedése után dr. Doppold Pálné gyermekorvos immáron ötödik hónapja végzi lelkiismeretes, pontos munkáját egyelőre csak Heves községben. Az eredmény máris komoly számokban mérhető le. Az elmúlt négy hónap alatt a csecsemőhalálozás máris jelentősen csökkent. Nagy munka, nagy eredmény ez!

S most. a hevesi rendelőintézet gyermekorvosi szobájába egymás után nyitnak be a riadt édesanyák. Pr. Dippoldné pedig beszél, vizsgál, receptet ír, egy nap ötvenszer. százszor. Erzsikének, Tstvánkának, Misikének gyógyulást hoz a gyógyszer, de a pillanatnyi szünetben fáradság csillog a kék szemekben.

— Nagy, súlyos betegség, s nehezen gyógyítható az —,

tőle a világ minden kincséért sem,

J

ANOS ALACSONY termetű, sűrű kötésű ember volt. Halk szavú, szigorú tekintetű, kemény jellem. Amit kimondott, azt tartotta. Helyt állt érte. Szigorú nézése ellenére remek csupaszív ember volt. Olyan, aki az utolsó darabot Is oda tudta adni magáról, ha azzal segíthetett. Szerette a társaságot a barát- kozást, szerette a szellemes elmefuttatásokat és a jó humort is. Mindenben benne volt és mindent kibírt, csak a hántást nem. Ha megbántották, ölni tudott volna.

így tengődtünk őszig. Ha valamelyikünknek sikerült kéréséihez jutnia, az eltartotta a másikat. A „kvártély” megvolt mindkettőnknek. Az övé ki volt fizetve, én sokkal tartoztam. De vártak. Egy nagy családnál laktam, sok volt ott a gyerek, de olyan nagy volt a szoba, hogy kétszer is köszönni kellett az embernek, amíg a hang végigért rajta. Az ,,alkóv“ ki volt adva bérbe. Itt három ágy volt. Egy az enyém a másik egy zsokéé és a harmadik egy csokálédégyán munkásé. Ez így volt éjjel. Nappal viszont mások aludtak benne. Ügy mondták, hogy egy ápolónő, egy pincér és egy expeditőr. Hogy igaz volt-e, én nem tudom, mert a Mami tagadta és én sohasem láttam őket, ezt csak a vice állította. A csókoládégyár dolgozójával jó barátságban éltünk és későbben .megorganizáltam“ őt. úgy, hogy már csokoládéból nem szenvedtem hiányt, sőt bizonyos emésztési zavarókat is okozott az elfogyasztott

vettem az élelmet, olyan diadalmasan vittem fel a falép- csőzeten, hogy még a ház is rengett bele. Számat gondosan megtörölgettem, nehogy János észrevegye, hogy a „nyomaté- kot“ már megettem. De azért mindig megkérdezte:

— Volt-e nyomaték?

— Dehogy is volt — feleltem —, olyan pontosan tud vágni az a pék. mindig eltalálja. Ha meg az asszony méri, akkor mindig kevesebb. Az Olyan fösvény.

— Most ki mérte? — kérdezte ilyenkor.

— Most az asszony;

— Tudtam — ütött egyet a térdemre és jóízűen nevetett.

Ilyenkor aztán elővette az „oltókést“, meg a cóiastokot, pontosán lemérte, hol kell elfelezni a kenyeret, a szalonnát, és finom pengéjű, borotvaéles késsel kettévágta. Mikor jól be-„bükkfáztunk“ és megittunk rá ki tudja hány bögre jóízű pesti vizét — ha nem volt egri, vagy ismerős a láthatáron, akkor elvonultunk egy sarokba „durmolni“. így mondták az alvást pestiesen: „durmolni”. Előbb azonban János, még nagy gondoskodással megmosta, szárazra törülgette az oltókést. Ezt a kést nagy becsben tartotta, mert ez volt az egyetlen apai Öröksége. Sokat tudott mesélni erről a késről. Elmesélte, hogy az ő apja évtizedeken át metszette, nemesítette ezzel a késsel az egri szőlőket. És hát mi tagadás, egy-két legénynek az oldalát is megnyitotta vele. Akkoriban még „divat“ volt Egerben a késelés, de oersze, máshol is előfordult. Szóval szerette ezt a kést, Nem vált volna meg

I.

EJARMINCÖT esztendeje,

G hogy elváltunk. Ezerki- lencszázhuszonnégy őszén láttam Jánost utoljára. Igaz, az egész nyarat együtt töltöttük, mert az akkor már kifejlődőben levő gazdasági válság munkanélkülivé tett mindkettőnket. Korgó gyomorral, fáradtságtól bágyadtan jártuk Jánossal a budapesti utcákat. A tikkadt levegőjű, keskeny utcák körengetegénék visszaverődő melegsége szinte pörkölte testünket, ahogy elácsorogtunk éhesen és sóvárogva egy-egy élelmiszerüzlet kirakata előtt. Szervezett munkások voltunk és ha szégyen is, bevallom, bizony. végigkilincseltük Budapestét, hogy munkát kaphassunk. Napokat álldogáltunk a „köpködő“ (akkor állami munkaközvetítő) előtt, hogy csak néhány napra is kisegítő munkát vállalhassunk. Ha sikerült, akkór egy rövid időre meg voltunk mentve az éhezőétől. Ha nem sikerült semmi, akkor felmentünk a famunkásokhoz, a Népszínház utca 16-ba, hogy kipihenjük a csavargás fáradalmait. vágy kinézzünk valami ismerőst, akitől néhány pengőt kölcsönözhetünk. Ez volt a mindennapos program, ez jelentette akkor a kenyeret, az életet. Ha pénzhez jutottunk. akkor bevásároltunk, persze csak óvatosan, hogy jusson is, maradjon is. Többnyire fél kiló kenyér, tíz deka töpörtyű, vagy szalonna jelentette számunkra a boldogság tetejét.

A BEVÁSÁRLÓ én vol- tam. mivel Jánós+ól majdcsak tíz esztendővel voltam fiatalabb, Amikor meg-