Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

1960. jannftr 8., szerda

NEPÜJSAG

S

Szemtől szembe Amerikával

Hollywoodban

(Részlet a Szemtől szembe Amerikával, Nyikita Szergejévics Hruscsov utazása az Egyesült Államokban című, a Szovjetunióban megjelent riportkönyvből.)

MINDÖSSZE ÖTVEN PERC ALATT tették meg az utat azok az autók, amelyek Nyi- kita Szergejevics Hmscsovot és kíséretét a Los Angeles-i repülőtérről Hollywoodba vitték. A külvárosokban robogtak, majd elhagyták a várost, kanyargós hegyi szerpentinen meghatározott útvonalon vitték őket. egyesek nem óhajtották, hogy N. Sz. Hruscsov találkozzék Los Angeles lakosaival.

Ámde a szovjet kormányfő látogatását óriási érdeklődéssel várták itt és mindenütt; Ahol csak megjelent Nyikita Szergejevics autója, megnövekedett az embertömeg. A díszebéden, amelyen fel kellett szólalnia, jóval több volt a részt venni óhajtók száma, mint hely az étteremben, ahol az ebédet rendezték; Anekdotába illő esetek adódtak. Családi drámák játszódták le, mivel a rendezők úgy határoztak, hogy a férfiakat feleségek nélkül, a nőket pedig férjek nélkül hívják meg, és csak azokat, akik a filmgyárban dolgoznak.

Az a Hollywood, amelyet az ideológiai front számos reakciós beállítottságú személyisége ma is az antikommunizmus központ’ának tekint, az a Hollywood, amelyet a McCarthy» bizottság működésének éveiben úgy látszott, megtisztítottak a szabad gondolkodás legcsekélyebb lehetőségétől is, az a Hollywood vajon miért várta oly nagy érdeklődéssel Nyikita Szergejévics Hfuscsovot? Azért, mert a szocializmussal, a Szovjetunióval kapcsolatban az ocsúdás gigászi folyamata — amely sajátja a mai Amerikának — magával ragadta Hollywoodot is. Azért, mert a szovjet szputnyikok és rakéták átrepültek Los Angeles fölött is..;

AZ AMERIKAI PROPAGANDA évekig hajtogatta, hogy a Szovjetunióban szürke, ér* dektelen, egyhangú az élet. Hollywóod nem látott szovjet filmeket, nem olvasott szovjet könyveket, nem hallgatott szovjet muzsikát; Hollywoodot a szocialista-realista művészetről szóló mesékkel traktálták. És egyszer csak ott termett előttük a Nagy Színház káprázatos balettje, a Szovjetunió népeinek csodálatos táncai az Igor Mojszejev együttes előadásában, aztán a Berjozka fellépése. D. SosZta- kövics és D. Ojsztrah hangversenyei. A szovjet sportolók győzelmei az olimpiákon, atlétáik sikerei amerikai földön és száz meg ezer, az eddigi fogalmakat megdöntő fontos, izgalmas tény.

Igaz, nagyon lassan, de Hollywoodnak mégiscsak kinyílt ; «eme. Ebben a bonyolult s még csak elkezdődött folyamatban Nyikita Szergejevics Hruscsov látogatása — a legtöbb amerikai filmkritikus beismerése szerint — különleges, kiemelkedő helyet foglal el.

A szovjet vendégek autói a XX-th Century— Fox filmstúdió kapujához közelednek. Mind sűrűbb, mind hangosabb a tömeg a járdákon. Néhány tucat motorkerékpáros — nagyon komor, a környezet ragyogó színeihez sehogy sem illő fekete egyenruhában — félreszorítja az emberekét, még viszonozni sem engedik Nyikita Szergejevics köszönését. A hollywoodi filmstúdiókat három méter magas kerítés övezi, acélkapuikon egy egér se bújhat át, de a rendőrök mégis behajtanak a XX-th Centuri—Fox udvarára. Áthatolhatatlan kettős sorfalba tömörülnek az épület bejárata előtt. A színészek szeretnének a sorfalon átjutni, kezet szorítani Nyikita Szergejeviccsel, de a fekete angyalok“ megingatóatatlanok.

— Mi az, detektivfilmet rendeznek itt? — hallatszanak a karhatalomnak szóló, eléggé epés megjegyzések.

— Ügy látszik, attól fél a rendőrfőnök, hogy kárt teszünk a magas vendégben.

— De hisz itt több a rendőr, mint a színész, éppen ők zavarják a vendéget.

— Azt szeretnéd talán, hogy Amerikában több legyen a színész, mint a rendőr?

A BESZÉLGETÉST félbeszakítják a rendőrosztagok újabb manőverezései, amelyekkel még távolabbra terelik a vendégtől a színészeket és a filmgyár többi dolgozóit. Csak a tulajdonosok kis csoportját hagyják mellette.

Következik az a perc, amely hagyományosan a fotóriportereké. Jó száz fényképezőgép és filmfelvevő kattog, villannak a fényszórók, kigyúlnak a Jupiter-lámpák, — Hollywood

— Hollywood marad.

Végre, Nyikita Szergejevics, Eric Johns- tonnak. Motion Picture Assosiaüón of America elnökének ég Spyros P. SkouraSnak, n XX-th Century—Fox gazdájának kíséretében megjelenik a Café de Paris termében. Mindenki feláll és melegen üdvözli a szovjet vendégeket.

A Los Angeles-i rádió szerint ez a fogadás volt „Amerika történetében a csillagok legnagyobb seregszemléje“’. A rádió közölte hallgatóival azt is, hogy még Marilyn Monroe is egy órával korábban érkezett. Mint megtudtuk, ez a nagyon népszerű színésznő arról híres, hogy a legfontosabb estélyekről is örökké elkésik. Kirk Douglas, Frank Sinatra. Marilyn Monroe, Carry Cooper, Elisabeth Taylor, Glan Ford, Kim Novak, Maurice Chevalier. Louis Jourdan és még száz és száz filmcsillag tölti meg a termet. Igaz, sokuk neve aligha mond valamit olvasóinknak, mert az utóbbi években nemigen láttunk hollywoodi filmeket, pedig ezek valóban jó színészek. Sajnos

— és ezt ők maguk is nyíltan megmondják — Igen gyakran kell jelentéktelen, érdektelen

szerepeket álakítaniok olyan slágerekben, amelyeknek hagyományos rebsptje: férfi—nő, szerelem első pillantásra, és hirtelen meggazdagodás.

TUCATJÁVAL szegeződtek a televíziós-, a filmfelvevő-, és fényképezőgépek a díszvendégek asztalára, amelynél N. Sz. Hruscsov és a többi szovjet vendég ült. „A jelenlevők rekordgyorsasággal ették meg az ebédet — írták az amerikai lapok. — Mindenki várta, hogy Eric Johnston megjelenjék az emelvényen, bemutassa a vendégeket és átadja a szót a szovjet miniszterelnöknek.”

Végre eljött a várva várt perc. Johnston után felszólalt a XX-th Century-Fox gazdája, Spyros Skouras. Alacsony, szélles vállú, ősz hajú, ráncos, vöröses arcú ember. Mindig nagyon lármásan köszönti vendégeit, feltétlenül megveregeti vállukat vagy arcukat; akkor ig, ha először találkozik velük, az ember azt hihetné, régi barátait üdvözi.

Skouras náthás, rekedtes hangja és angol beszéde mindegyre mosolyra készteti a hallgatóságot. Görög származású, és az Amerikában töltött évtizedek alatt sem veszett ki beszédéből az erős akcentus, amely néha megváltoztatja a szavak értelmét. Gyakran emlegeti, hogy valamikor szerény jövedelmű ember volt, és ime most óriási filmvállalatot igazgat.

Skouras megköszöni Nyikita Szergejevics- nek, hogy ellátogatott Hollywoodba. Arról beszél, hogy most már a szovjet és amerikai nézők között megrövidült a távolság. N. Sz. Hruscsov félbeszakítja és javasolja, hogy akáf ott mindjárt írják alá a filmcsere szerződést.

— Zsukóv elvtárs — fordul Nyikita Szergejevics a Külföldi Kult-úrkapcsolatok állami bizottságának elnökéhez —, hogy áll a dolog a filmcserével?

Georgij Zsukov azt teleli, hogy már rég aláírták azt a közös egyezményt, amely szerint a Srt>\ lunió tíz amerikai filmét vásárol és hét filmet ad el az Egyesült Államoknak. Csakhogy a hollywoodi jogászok egy év óta nem tudják rászánni magukat, hogy formába öntsék az egyezményt és végre-valahára vászonra engedjék a megvásárolt filmeket.

AZ EGÉSZ TEREM nevet. Mire Nyikita Szergeievics Skourashoz fordulva, megjegyzi:

— Önöknek olyan jő színészeik vannak és olyan határozatlan jogászaik! Nem segíthetne nekik abban, hogy egy kicsit gyorsabban mozogjanak? Rajtunk nem múlik a dolog. Ml készen állunk arra, hogy jó filmcserét építsünk ki.

— Jelen van itt Mihail Solohov, a kiváló szovjet író — folytatta Nyikita Szergejevics — Embersors című elbeszéléséből nagyon jő film készült. Érdeklődjenek! Vegyék meg ezt a filmet. Első díjat nyert egy világversenyen. Nos, Skouras úr, megegyezünk?

A tapsvihar sokáig nem engedi Skourast tovább beszélni. Mivel a filmcserét il’etőleg, nyilván, legyőzöttnek érzi magát, némileg más síkon folytatja beszédét. Az Egyesült Államok hatalmáról beszél, lakossága m'nden né. tegéneik virágzó jólétéről. Egyszóval besziéde arra a valaki által valahol meghatározott tervre épül fél: mindenáron legyőzni a vitában Nyikita Szergejevics Hruscsovot.

Nyikita Szergejevics figyelmesen hallgatja a szónokot, miközben száz meg száz szem

szegeződik rá, s mindenki feszülten várja, mit válaszol majd. És aztán Nyikita Szergejevics áll az emelvényen.

— Nem akartam beszédemet úgy felépíteni, mint Skouras úr tette, mivel valaki esetleg azzal gyanúsíthatna: azért jöttem ide, hogy életmódunkat propagáljam önöknek és, hogy talán át akarom csalogatni hozzánk Amerika ilyen nagyszerű embereit. Egyébként szeretném is. Aki akar — jöjjön — megvendégeljük orosz piroggal!

A HALLGATÓSÁG jókedvűen nevet és nagyon barátságosan, őszintén válaszol Nyikita Szergejevics szavaira, ö pedig folytatja:

— De ha már ön arról beszélt, hogyan emelkednek ki egyes emberek a népből, engedjék meg, hogy válaszoljak erre. — És Nyikita Szergejevics az elcsendesedett hallgatóságnak meggyőző képet fest a szovjetország életéről, a művészek a színészek helyzetéről. Válaszol Skouras úr beszédének arra a részére is, amelyben felemlegette, hogy Amerika annak idején segített az éhező Oroszországon. Beszélt az útról, amelyet országunk a szovjet hatalom éveiben megtett. A hallgatóságot elképeszti az a bátorság és nyíltság, amellyel hozzájuk, oly más szellemű beállítottságú emberekhez szól. A világ első szocialista államának miniszterelnöke arról beszélt, hogy Amerika valóban segített az éhezőkön az ARA útján, de erre a segítségre nem lett volna szükség, ha az amerikai katonák — más intervenciósok katonáival együtt — nem szálltak volna partra a forradalom után szovjet földön és nem kényszeritették volna ránk a súlyos háborút.

Látni kéllett volna a hallgatóságot, az amerikai művészet kiválóságait, amikor Nyikita Szergejevics nagyon egyszerűen, világosan és valósághűen a művész helyzetéről beszél nekik, s arról, mily sokat tettünk a kultúra fellendüléséért a Szovjetunió fennállása óta.

— Az önök országában egyesek még mindig azt mormogják, hogy a Szovjetunióban az emberek jóformán rabszolgasorsban élnek. Mi* féle rabszolgarendszer ez?

— Vajon biztosíthatja-e a rabszolgarendszer a tudomány és a művészet olyan páratlan arányú virágzását, amilyen nálunk megfigyelhető?

ÉS NYIKITA SZERGEJEVICS ezt a következtetést meggyőző, pontos, történelmi párhuzammal támasztja alá. Hangsúlyozza:

— Róma kultúrája, akárcsak a görög kultúra, tisztelt Skouras úr, azért pusztult el, mert ezt a kultúrát rabszolgamunkával teremtették, amely bilincsbe verte az emberek erejét, akaratát, szabadságát. A tudomány és a művészet csakis az egyén és a társadalom legteljesebb szabadsága mellett érheti el igazi virágzását.

Nyikita Szergejevics hallgatói olyan emberek, akik távol állnak a szocia^ta ideológiától, egyik-másik nagyon keveset tud arról, hogy mi történik a mi kulturális életünkben, de azért újra lelkesen megtapsolják ezeket a szavakat, mert érzik bennük az igazságot.

Természetesen. N. Sz. Hruscsovnak ez a beszéde nem söpörheti el egy csapásra, és örökre mindazt az előítéletet, kételyt, hazugságot, amit ezek az emberek irodalmunkról és művészetünkről hallottak. De a szovjet kormányfőt hallgatva, első forrásból kaptak meggyőző tájéqqoqoooooooooooooooooooooooooooooooooooooo y cc>ocooooooooooooo<>doooooc>ooooocxxxxx3c»oooooo<x>ooc>oooooooooocx>oooooooooooooocoooc j

Érdekességek, híwk a naqijqi!áqhél

ZONGORA-REKORD

Az éneklés, gitár és a dob után a közkedvelt hangszer, a zongora is befutott a rekordok világába: Mr. Strickland 40 éves Hannogate-i lakos (Észak- Anglia) 134 óráig verte egyhuzamban a fekete és fehér billentyűket. A derék hős azonban nem sokáig fogadhatta a gratulációkat: végkimerüléssel sürgősen kórházba szállították.

A JÖVENDŐ ÓRIÁSA

A moszkvai rádió jelentése szerint egy fiatal kozák fiú tizenkét esztendős korára 175 cm magasságot és 80 kg súlyt ért el. Ha továbbra is ilyen iramban növekszik, minden bizonnyal a huszadik század egyik óriása lesz belőle.

MOSZKVA

Üj típusú autóbuszt próbáltak ki a Szovjetunió Közlekedés- és Járműfejlesztési Kutatóintézetében. A kétturbinás, újszerkezetű motorral működő autóbuszok számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek a régiekhez képest. Motoruk könnyű, lényegesen kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, mint az eddigi típusok, s mindegy, hogy benzin, vagy olaj; ezenkívül elérik a 135 km óránkénti átlagsebességet.

CARLOPS

Skóciában 90 esztendős korában elhúnyt Charles Wilson professzor, a modern fizikai tudományok * egyik legnevesebb úttörője. 1927- ben nyerte el a fizikai Nobel-díjat, amelyet a Wilson-féle ködkamrák megalkotásáért ítélt oda számára a díjkiosztó bizottság. Ennek a szerkezetnek a segítségével váltak láthatóvá az atomrészecskék, az « alfa-, béta- és gamma-sugarak.

Ezenkívül számos egyéb jelentős felfedezéssel és találmánnyal gazdagította a fizika tudományát. Kilencvenedik születésnapján Occhia- lini professzor kijelentette: ,,ö az a tudós, aki feltárta az emberiség előtt az atomvilágra nyíló ablakokat.

SZÉP KIS KARRIER

Tizenötödször ítéltek börtön- büntetésre egy 71 éves dániai lakost. Első ízben 1911-ben került a bíróság elé lopásért Eddig összesen 27 esztendőt töltött különféle börtöncellákban. Legutóbbi alkalommal hathónapi magánzárkára ítélték, mert betört egyik barátjának a lakásába.

PIPÁZÓ REKORD

Allborgban rendezték meg az elmúlt évi pipázó bajnokságot, amelyre 72 versenyző jelentkezett. A furcsa vetélkedés győztese Jens Soerensen lett; hatalmas pipájából 90 perc tíz másodpercig eregette a füstfelhöket. Az újdonsült bajnok egyébként dohányüzemi alkalmazott.

INGATAG

FELHŐKARCOLÓK

Stckholm kellős közepén egy 18 emeletes felhőkarcolóról az erős szél hatására potyogni kezdtek a mintegy négyzetméternyi területű fémlemezek, melyekkel annak idején a falakat borították be. A hatalmas épületet két hónappal ezelőtt fejezték be. A járókelők közül szerencsére senki sem sebesült meg, mindössze ''gy férfi kalapját söpörte el egy lezuhanó tábla.

A JÓÉTVÁGYÜ VENDÉG

Verona veteránjainak a tiszteletére ünnepi bankettet rendezett a város vezetősége. Az egyik meghívott, Ettore Sil- vestrini rendkívüli étvágyról és befogadóképességről tett tanúságot. Fittyet hányva a vendégekre vonatkozó illemszabályoknak, rövid idő alatt kilenc nagy tányér rizst és két tekintélyes tál húst tüntetett el a gyomrában. Mindezek után desszertként megszámlálhatatlan szelet sajtot és gyümölcsöt fogyasztott. A bőséges vacsorát 3 liter finom borocskával öntözte meg. A falánk öregúr, Ettore, összesen kilenc kg ennivalót nyelt le a díszvacsora folyamán.

KOMPJÁRAT

A KÄSPI-TENGEREN

Szovjet közlekedési szakemberek kompjáratok Indítását tervezik Káspi-tengeren. A közlekedés két parton levő városok között így lényegesen gyorsabb, és olcsóbb lesz. Az új közlekedési mód egyben a kereskedelem fellendülé- í sét Is biztosítja.

MIKOR ÉRDEMES MEGSZÜLETNI?

Petet Brian Medavar, a londoni egyetem biológiai tanszékének pro- , fesszora előadást tartott a rádió- ; ban, amelyben kijelentette, hogy a \ meleg évszakokban (május—októ- ; bér) született gyermekek általában jóval értelmesebbek, mint a téliek. Következésképpen minden értelmes szülő azon igyekezzék, hogy gyermeke lehetőleg a tavaszi, vagy a nyári idényben jöjjön a világra. \

LÓTUSZ VIRÁGZÁS SVÁJCBAN

Szinte hihetetlennek hangzik. de mégis igaz: ez az ismert melegégövi virág gyönyörűen fejlődik és virágzik a szabad levegőn egy medencében a hegyek között. Természetesen a ! medence vizét elektromos melegítőkészülékekkel állandóan i 38 C fokon tartják.

Fordította: Nagy Katalin

koztatást a dolgok valódi állásáról, a művész

helyéről a szovjet társadalomban.

Persze voltak a teremben olyanok is, akik nemcsak Dosztojevszkijt, hanem szovjet írókat is olvastak, ök bizonyos fokig tájékozott, beavatott embereknek tekinthették magukat, amikor a szovjet irodalomról és művészetről került szó.

Ámde gyakran kiderült, hogy ezek az emberek az „erőtakarékoskodás” elve szerint elkészített táplálékból kaptak tájékoztatást a szovjet életről, olyan koncentrált formában, mint a hegycsúcsokra kapaszkodó alpinisták, akik élelmiszer-kivonatokkal a minimumra csökkentik könnyű diétájukat. Az alpinisták azonban visszatérnek anormális táplálkozáshoz, a friss és meleg ételekhez, mihelyt befejezik túrájukat és hazaérkeznek. Ami viszont a „rövidített kiadások”-hoz szokott amerikaiakat illeti, ők gyakran egész életükben ilyen köny- nyen hordozható szellemi poggyásszal a fejükben járnak-kelnek, s még hasznot is húznak belőle azzal, hogy másokat is „felvilágosítanak”. sőt „teoretizálnak” ennek a szellemi „kincsnek” birtokában.

A SZOVJET EMBERTŐL idegien a dolgon és jelenségek „erővel takarékoskodó” megközelítése. És egészen logikus, hogy M. A. Solohov csipkelődött Carlton Heston rendezővel, aki Solohov mellett ült az ebédnél, s a legjobb szándékoktól vezérelve kijelentette:

— Tudja, olvastam részleteket az ön műveiből.

— Lekötelez — felelte neki jóízű humorával Solohov. —* Ha majd az ön filmjei elkerülnek hozzánk, megnézek néhány részletet belőlük.

Mindketten szívből kacagtak a kölcsönös udvariasságon.

Amikor Nyikita Szergejevics befejezte beszédét, a hallgatóság viharos — ha lehet ezt a kifejezést használni —, örömteli hálás tapsban tört ki. Az emberek mintha ezt mondották volna: köszönjük a nyílt beszédet, szívélyességet, őszinteséget, köszönjük, hogy olyan energikusan és egyszerűen mindennek a sarokkövébe a béke ügyét építi be.

Nyikita Szergejevicset és a többi szovjet vendéget meghívták a stúdió egyik pavilonjába, ahol néhány film felvételének epizódjait mutatták be. Egy rövid jelenet után. amelyben az amerikai Frank Sinatra és két francia színész, Maurice Chevalier és Louis Jourdan szerepelt, kán-kánt mutattak be. De mielőtt erre rátérnénk. szeretnénk megmondani, hogy az a leány, aki ebben a kán-kánban a főszerepet táncolta — Shirley Maclane, a híres amerikai szinésznő —, oroszul rendkívül melegen üdvözölte Nyikita Szergejevicset.

És ugyanennek a lánynak, s társnőinek silány táncot kellett a vendégek előtt eljárniok. Hányták-yetették magukat, a földre feküdtek, rugdalóztak. S mindazok, akik végignézték ezt a táncot, világósan látták, hogy a színésznők szégyenkeznek önmaguk és a nézők előtt. Táncoltak, s nem értették, kinek és miért jutott eszébe arra kényszeríteni őket. hogy Nyikita Szergeievics Hruscsov és a többi szovjet vendég előtt így táncoljanak. Nyikita Szergejevics pedig nvueodtan ült a díszvendégek páholyában, s amikor a lányok befejezték a táncot, kissé megtaosoba őket.

A SZOVJET VENDÉGEK lefényképeztet- ték magukat a színészekkel együtt. És az emberek szemében látni lehetett, hálásak azért, hogy senki sem tereli a szót erre a táncra, úgy, mintha nem is létezett volna. Valamelyik amerikai riporter mindenáron rá akarta bírni Shirley Maclane-t. hogy emelje magasabbra szoknyája szélét, s úgy fényképeztesse le magát Nyikita Szergejevics mellett. Látni kellett volna, milyen haragosan nézett a riporterre, milyen keserűen és élesen mondta:

— Nem szégyellt magát? Hagyjon békében.

Alighogy Nyikita Szergeievics elbúcsúzott a

színészektől, körülraizották az újságírók. S ekkor feladták a fő kérdést: azt. amely miatt a stúdió gazdái nyilván előadatták a kán-kánt. Nyikita Szergejevics nagvon nyugodt, nyílt és szellemes mondatokba foglalt válasza aztán bejárta a világsajtót:

— A kán-kánról kérdeznek? Az én nézetem és a szovirt emberek nézete szerint, erkölcstelenség. Jó színészeket arra kényszerítenek, hogy rossz dolgokat csináljanak. me°csömörlött romlott emberek szórakoztatására Mi a Szovjetunióban a színészek arcában és nem lábaiban szoktunk gvönyörködni.

Valószínűleg nem véletlenül adták elő a kán-kánt. Valaki azt szerette volna, hogy keserű szájíz maradjon vissza és czét-c-urtaé^nak a jó megértés szálai, amelyek itt Hollywoodban Nyikita Szergeievics Hruscsov és az amerikai színészek között szövődtek. Ez persze nem történt és nem is történhetett meg.

A SZÍNESZEK így nyilatkoztak:

Maurice Chevalier: „Nyikita Szergejevics Hruscsov elbűvölő, okos ember, a polémia mestere. Ügy éreztem, dinamit van benne”.

Marilyn Monroe: „Nagyon érdekes volt Ügy tűnt, láttam a jövőben a remény, a barátság, a béke jeleit. Emlékezetes nap ez a kinematográfia történetében.”

Kirk Douglas: „Minél jobban megismerik majd egymást az emberek, annál nehezebb lesz verekedniük”.

Ezek a gondolatok maradtak meg az amerikai színészek emlékezetében a Nvikíta Szergejeviccsel történt találkozásukról. Ki jötte z a stúdió kapuja elé és sokáig integettek a távozó autók után.

(A Román Népköztársaság Utunk című irodalmi lapja nyomán.)